Egészséggel kapcsolatos tanácsok – Rahuri, India, 1986. január 13 Tehát most megyünk tovább és én lehet, hogy majd visszamegyek Bombayba. Nem tudom mennyire volt nektek itt kényelmes, de távol akartatok lenni az őrjítő tömegtől és úgy gondoltam, hogy ehhez ez egy szép hely lenne. Igaz, hogy Dhumal ragaszkodott ahhoz, hogy valami épített szállásban (mangalkaryalay) vagy hasonlóban tartózkodjatok, de mondtam neki: „Te nem érted őket, nem élvezik azt a sok cementet és betont. Mindig a természetben szeretnének lenni, amíg van ami megvédi őket a naptól és esőtől. Élvezik az ilyen kollektív életet és nagyon boldogok lesznek.” De még így is, nem hiszem, hogy meg volt győződve, határozatlan volt. Mikor megint eljött Bombayba újra azt mondtam neki: „Higgy nekem, valahol lenniük kell. Elég nekik egy ponyvatető, és boldogok lesznek. Te csak ne aggódj semmiért. A természetben akarnak lenni, mert máskor nincs erre lehetőségük. Nem fürödhetnek akárhol egy tóban, ez egy lehetőség arra, hogy megfürödhessenek. Azt mondták: „A tó nem valami tiszta, és lehet, hogy tele van agyaggal.” Azt válaszoltam: „Az agyag jót tesz nekik, szeretik.” És látom is a bőrötökön, hogy sokkal jobb. Látom a bőrötökön. Ezek a leégések, a Ganapatipuléban túlzásba vitt napozás miatt, most megtisztul ettől az agyagtól, mert az agyag megnyugtatja. Ráadásul, ha raktok egy kis agyagot a hasatokra, az kiszívja a meleget a hasatokból, nagyon jó a májnak ez az agyag. Szóval azt mondtam nekik, hogy ti nem értitek azt, hogy az itteni természetes gyógymódokat, máshol nem kaphatják meg.  De ő mégis nagyon, nagyon vonakodva egyezett bele, azt Read More …