Ez a legértékesebb dolog, ami bennünk van. A lélek értéke felbecsülhetetlen, és ezért hívják örök értékkel bíró dolognak. Mivel végtelen, nem lehet megmérni.
A Mindenható Istenről azt mondjuk, hogy Sat-Chit-Anand. A Sat az jelenti igazság. Az igazság, ahogy mi értelmezzük, az emberi terminológia szerint relatív, de a Sat, amiről én beszélek, az abszolút, ahonnan minden kapcsolat indul. Elmondok egy példát, hogyan kell érteni. A Földön vannak óceánok, folyók, és mindenféle vizek. De a Föld körülveszi mindet. Ha nem lenne a Föld Anya, akkor nem létezhetne ezek közül egyik sem. Tehát azt mondhatjuk, hogy a Föld Anya a támasza minden olyan dolognak, ami rajta létezik. Körülvesz bennünket, az atomokban létezik, a hatalmas hegyekben létezik, mivel az elemek részei ennek a Földnek. Ugyanígy a Mindenható Isten, a benne lévő Sat rész, az igazság minden dolog támasza, amelyet megteremtettek, vagy nem teremtettek meg. Egy másik példa, amit megpróbálhattok megérteni. Hogyan lehet a Sat a Purusha, az Isten, aki ténylegesen nem vesz részt a teremtésben, de Ő a katalizátor. Az erre vonatkozó példa az lehet, hogy Én végzek el minden munkát, Én teremtek meg mindent, de fény van a kezemben. A fény nélkül nem tehetek semmit. A fény a munkám támasza. De a fény semmilyen módon sem tesz semmit azzal kapcsolatban, amit én teszek. Ugyanígy, a Mindenható Isten csak egy tanú, mint a fény.
De a másik tulajdonsága a Chitta, a figyelme. Amikor izgatott, van egy nagyon jó szanszkrit szó erre, sphuran, akkor pulzál, amikor pulzál, amikor pulzál a figyelme, akkor a figyelmén keresztül elkezd teremteni. És van egy harmadik tulajdonsága is, amit Anandnak hívunk. Az Anand az öröm érzete, amit a Saját észlelése, a Saját teremtése által érez. Az öröm, amit érez. Mindez a három dolog, amikor elérnek egy nulla pontot, ahol találkoznak, akkor Brahma alapelvévé válnak. Amikor eggyé válnak, ahol teljes csönd van, semmi sem teremtődik, semmi sem nyilvánul meg. De a figyelem eggyé válik az örömmel, mivel a figyelem eléri az örömet és beleolvad, és az öröm eggyé válik az igazsággal. Ennek a három tulajdonságnak a kombinációja különválik és három jelenségtípust hoz létre. Az Anand, az öröm Istenben együtt mozog a teremtésével és az igazsággal. Amikor az öröm elkezd mozogni a teremtéssel, akkor a teremtés elkezd lefelé mozogni az elsőről, az igazság szintjéről az asatra (valótlanság). Az igazságról (sat) a valótlanságra, a mayára, az illúzióra. Ekkor elkezdődik a teremtés a jobb oldalon. A kreatív erők elkezdik megvalósítani, és amikor elkezd megvalósulni benne az öröm, ami a bal oldalon van, ami Isten érzelmi oldala, akkor szintén elkezd durvábbá és durvábbá válni. A teremtés elkezd durvábbá válni és a benne lévő öröm is elkezd durvábbá válni és az igazság (Sat), Isten fénye szintén durvábbá és durvábbá és egyre durvábbá válik, amíg el nem éri a szintet, ahol azt mondhatjuk, hogy a tamoguna teljes sötétsége van, a kreativitás teljes teremtése, és ahol az öröm teljes szunnyadása létezik. Érthetőbb? Értitek most már Mahakalit, Mahalakshmit és Mahasaraswatit?
Ez az, amiért Krisztus azt mondta, hogy “Én vagyok a fény.” Mert ő képviseli a Satot, Isten fényét és Isten fénye teljesen durvává, szunnyadóvá, halottá válik, amikor eléri a teremtés hetedik szintjét. Ezek a dolgok egyre mélyebbre és mélyebbre mennek, egyre durvábbá és durvábbá válnak. Ez a parabola egyik fele. A parabola másik fele akkor kezdődik, amikor visszaemelkedünk a Mindenható Istenhez. Ez a durva szint fokozatosan egyre magasabb, és magasabb, egyre finomabb és finomabb lesz. Ebben a finomodási folyamatban végül azt látjuk, hogy a fény az evolúciós folyamatért dolgozik. A durva részek fokozatosan megvilágosodnak. Azt látjátok, hogy az alacsonyabb szinten lévő állatok nem annyira megvilágosodottak, mint a magasabb szinten lévő állatok. Fokozatosan még az öröm is egyre finomabbá és finomabbá válik, azt mondhatjuk, hogy gyönyörűvé. Az emberi öröm sokkal csodálatosabb, mint az állatoké. Tehát az öröm is elkezdi megváltoztatni a megnyilvánulását, abban az értelemben, hogy egyre több és több és nagyobb mértékű örömöt kezdtek látni. Például egy kutya számára a szépség vagy az illedelmesség semmit sem jelent. Tehát, amikor elértek egy szintet, amikor emberek vagytok, kifejlődtök eddig, akkor ti vagytok a Sat, ami a tudatosság, ugyanilyen mértékig kifejlődik bennetek az öröm is, és ugyanilyen mértékig a kreatív tevékenység is megnyilvánul bennetek.
Nos látjátok, Isten kreativitása hogyan jut az emberek kezébe …amikor megfordul. Hogyan kerül Isten öröme az emberek kezébe, és hogyan jut az Ő fénye az emberek szívébe, mint a lélek. Gyönyörű. Ezen a szinten, amikor emberekké váltok, azt mondják, hogy az embereknek lelke van. Ez nem azt jelenti, hogy másokban nincs meg, de a fény csak az emberekben világít. Emiatt a fény miatt beszélünk vallásokról, Istenről, és örök dolgokról.
De embernek lenni nagyon ingatag állapot, mert ezen a szinten csak egy kicsit kell erre az oldalra ugranotok, miközben erre vagy arra az oldalra próbáltok ugrani, mert ez az ugrás nem lehetséges addig, amíg a tudatosság el nem ér arra a szintre, ahol függetlenné váltok és ebben a függetlenségben megtaláljátok a saját dicsőségeteket. Ez az a pozíció, mert a dicsőségetek addig nem lehet a tiétek, amíg nem vagytok függetlenek. Amíg rabszolgák vagytok, vagy valami durva dolog tart fogva, hogyan élvezhetnétek ezt az örök örömet, ami bennetek van? Tehát, még inkább meg kell nyitni magatokat ennek az örömnek azáltal, hogy egyre jobban és jobban megnyitjátok magatokat, egyre finomabbá és tisztábbá váltok, hogy érezhessétek ezt az örömet.
Ha egyszer megértettétek ezt a pontot, hogy az önmegvalósulás után, amíg ez a három dolog nem olvad egymásba, nem érezhetitek, hogy megalapoztátok önmagatokat. A bennetek lévő örömet a tudatosságotokon keresztül kell éreznetek, különben nem tudjátok érzékelni. Ha nincs szemetek, akkor hogyan láthatnátok? Ha nem vagytok tudatában, hogy láttok Engem, akkor hogyan érezhettek Engem. Ha nem vagytok tudatában, hogy éreztek Engem, akkor hogyan láthatnátok? Ha nem vagytok tudatában, hogy hallotok Engem, akkor hogyan érthettek meg Engem? És amikor ez a tudatosság elér hozzátok, csak akkor ébred fel bennetek ez az öröm, mert csak a tudatosság ezen finom érzésein keresztül fogjátok magatokba szívni az örömet. Ahogy most éreztétek, amikor azt mondtátok “Ó, milyen csodálatos dolog!”, nagyon boldognak éreztétek magatokat. Érzitek ennek a teremtésnek az örömét, ami itt van. És az ember a teremtésnek a csúcsa.
De a legfőbb dolog egy apróság, igen apró, nagyon kis távolság, amin gyorsan át lehet haladni, de az egyetlen dolog, hogy ezt a három dolgot kombinálni kell. És ez az, amiért úgy látom, hogy még ha meg is kapjátok az önmegvalósulást, nem érzitek a csendet, mert nem váltatok a fénnyé. Nem érzitek az örömet, mert nem váltatok az ananddá, ami lényetek bal oldala. Mindenben van öröm. Csak emberként kezditek el látni az örömöt a mintákban. Látjátok, hogy ha egy fa kérgét lehántották, ha feltárjátok, látjátok a mintákat, látjátok a durvaság és finomság harmóniáját, elkezdtek belelátni az anyagba, és elkezditek látni a teremtésének az örömét. De most, az önmegvalósulás után elkezditek érezni a teremtés örömét, a teremtés csúcsát, ami az ember. És ez az, amiért egy Sahaja jóginak meg kell értenie, hogy ha megpróbál barátságos lenni, érdeklődik, belebonyolódik egy emberbe, aki alacsonyabb szinten van, akkor sohasem kaphat örömet attól az embertől.
Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy megpróbálja magasabbra emelni azt az embert, a saját szintjére, hogy megérezze ugyanazt az örömet, amit ti is éreztek. Tegyük fel, hogy egy művész feleségül vesz egy vak lányt, annak mi értelme van? Nem tudja ennek az embernek a művészetét élvezni. Ugyanígy, ha titeket érdekel a saját családotok, a kapcsolataitok, barátaitok, az első dolog és a legmagasabb, és a legnagyobb dolog, amit adhattok nekik, ha megadjátok nekik az önmegvalósulást, ami a lélek örömét jelenti. Mutassátok meg nekik a lélek örömét, ami a legértékesebb.
És ez az oka, amiért az emberek pislákolnak, piszmognak és kényelmetlenül érzik magukat. Nagyon könnyen elvesztik az örömüket, apró dolgok miatt, elmúlik, vége. Olyan ez mint az óceán előttetek, és Én ott vagyok, és azt akarom, hogy mindannyian belemerüljetek és élvezzétek. Mindannyiótók számára van, az egész dolog a ti örömötökért jött létre.
Finomabbá és finomabbá kell válnotok. Észrevettétek, hogy nagyon sok időt pazaroltok el itt durva dolgokra.