Guru Puja, „Advent”, Dollis Hill ashram, London (Anglia), 1979. december 02.
Egy hónappal ezelőtt mondtam Rustomnak, hogy a mai vasárnapon egy Puját kell rendeznünk – ezen a napon holdtölte van –, és ő megkérdezett, hogyan nevezzük ezt a Puját. Ez egy Guru Puja vagy Puja Mahalakshmihoz, vagy Ganesha Puja? Azt mondtam neki, nevezzük Guru Pujának. Később megkérdezte, sokkal később, mikor Indiába utaztam, hogy miért nem ünnepeljük itt a Karácsonyi Puját is?
A mai egy nagyon fontos nap, mert nagyon régen, amikor Krisztus még gyermek volt, a szentírásokból elolvasta és kijelentette a tömegek előtt, hogy Ő az Advent, a Megváltó inkarnációja. Hittek abban, hogy el fog jönni a Megváltó. A mai napon, sok évvel ezelőtt, egy vasárnapon kijelentette, hogy Ő a Megváltó, – ezért van ma Advent vasárnapja. Csak nagyon, nagyon rövid ideig élhetett, ezért nagyon fiatal korában ki kellett jelentenie, hogy Ő az Advent. Fontos azt látni, hogy ezelőtt az időpont előtt egyik inkarnáció sem jelentette ki nyilvánosan azt, hogy Ő inkarnáció. Természetesen, Rama elfelejtette, hogy Ő inkarnáció. Bizonyos tekintetben megengedte magának, hogy elfelejtse; úgy játszott a maga teremtette illúzióval (maya), hogy tökéletes emberi lénnyé válhasson – ‘Maryada Purushottama’. Shri Krishna is csak egyetlen egy embernek, Arjunának mondta el, éppen mielőtt elkezdte a harcot. Ábrahám soha nem mondta, hogy ő inkarnáció volt, habár ő az Ősmester inkarnációja volt. Dattatreya soha nem mondta ki, hogy ő maga is az Ősmester inkarnációja. Mindhárom erő birtokában – melyek az ártatlanság által hatnak – érkezett a Földre, hogy vezessen. Mózes soha nem mondta ki, habár tudták róla, hogy kiváló, hogy legyőzte a természetet, de soha nem mondta ki, hogy ő egy inkarnáció.
Krisztus idejében szükségét érezték kimondani, különben az emberek nem értették volna meg. Ha akkoriban Krisztust felismerték volna, nem lett volna semmilyen probléma. De az embereknek tovább kellett fejlődniük. Valakinek a Viratában át kellett hatolnia az Agnya csakrán és ezen a kapun át kellett lépnie, ezért jött Krisztus a Földre. Rendkívül meglepő, hogy ennél az életfánál, ha a gyökerek hajtást hoznak, a hajtások ágakat, az ágak leveleket hoznak, és ugyanez a fa kivirágzik; azok, akik a gyökereket ismerik, nem akarnak tudni semmit a hajtásokról, akik a hajtásokat ismerik, nem akarják a virágokat felismerni. Ez a tipikus emberi természet. Én soha nem beszéltem Magamról, mert érezhető volt, hogy az emberek az ego más dimenzióját érték el, ami rosszabb, mint Krisztus idejében. Bármit okolhattok ezért, okolhatjátok az ipari forradalmat, mert eltávolodtatok a természettől, nevezzétek ahogy akarjátok, de az emberek minden kapcsolatot elveszítettek a valósággal. A mesterségessel azonosítják magukat, és lehetetlen számukra egy ilyen nagyszerű valóságot elfogadni. Ez az oka, amiért soha, még csak egy szót sem mondtam magamról. Eddig természetesen néhány szent beszélt Rólam, néhány megszállott is beszélt Rólam, és az emberek is elkezdtek csodálkozni, hogyan lehet, hogy a legnehezebb dolog, a Kundalini felébresztése Mataji jelenlétében ilyen gyorsan megtörténik.
Volt egy templom Indiában, amiről senki nem tudott. Felfedezték, hogy azok a hajók, melyek egy bizonyos pont közelében mozogtak, a parthoz vonzódtak. Nehéz volt őket visszatéríteni és kétszeres erő kellett ahhoz, hogy kiszakadjanak ebből a vonzó erőből. Nem tudták, hogy volt ott valami, ami hatott. Azt gondolták, hogy a tenger mélységével nincs rendben valami, de ez kivétel nélkül sok hajóval megtörtént. Végül meg akarták fejteni, hogy mi történt a hajókkal, miért kezdenek egyszer csak a parthoz vonzódni? Tehát megpróbálták megfejteni, és amikor bementek a dzsungelbe, találtak egy nagy templomot, melynek a csúcsán egy nagytömegű mágnesre leltek.
Racionális megértés segítségével az emberek arra a következtetésre jutottak, hogy Mataji-nak rendkívülinek kell lennie, mert az írásokban sehol nem írnak arról, hogy olyan inkarnáció jött a Földre, akinek csupán a tekintete, sőt a gondolata képes a Kundalinit felemelni. Sok szent, aki távol van a világ zajától, a dzsungelekben, a Himaláján, tudnak erről, mivel a tudatosságuk olyan szinten van, ahol megértik. Sokkal többet értenek, mint ti, mert ti még gyerekek vagytok, újszülöttek; ők már felnőttek.
De ma van az a nap, melyen kijelentem, hogy Én vagyok az, akinek az emberiséget meg kell mentenie. Kijelentem, hogy Én vagyok az, aki Adi Shakti, aki minden anya Anyja, aki az Ősanya, a Shakti, Isten vágya, aki erre a világra született, hogy értelmet adjon neki, ennek a teremtésnek, az embereknek, és biztos vagyok abban, hogy ezt szeretetem, türelmem és erőim által elérem. Én vagyok az, aki újra és újra megszületett, de most a legteljesebb formámban és teljes hatalmammal jöttem a Földre. Nem csak az emberiség megmentéséért jöttem erre a világra, nem csak a felszabadulásukért, hanem azért is, hogy megadjam nekik a Mennyei Birodalmat, az örömet, az áldást, amivel Atyátok szeretne benneteket megajándékozni.
Ezeket a szavakat egyelőre meg kell őrizni a Sahaja Jogik között. Ma a Guru Puja napja van, nem az Én Pujám, hanem guruként a ti Pujátok. Mindnyájatokat felkenlek Guruvá, és ma el fogom mondani nektek, hogy mivel ajándékoztalak meg benneteket, és hogy máris milyen nagyszerű erőitek vannak. Vannak köztetek olyanok, akik még nem voltak képesek felismerni Engem. Az Én kijelentésem ki fogja bennük munkálni a felismerést. Felismerés nélkül nem láthatjátok a játékot, a játék nélkül nem lehet önbizalmatok, bizonyosság nélkül nem válhattok guruvá, és guruvá válás nélkül nem tudtok másoknak segíteni, és ha nem tudtok másoknak segíteni, soha nem lesztek boldogok. Egy láncot szétszakítani nagyon könnyű, de szemről szemre felépíteni, ez a ti feladatotok. Ez az, amivé mindnyájan válni szeretnétek. Tehát legyen önbizalmatok, örvendezzetek és legyetek boldogok, hogy az Én hatalmam meg fog benneteket védeni, a szeretetem táplálni fog, és a lényem békességgel és örömmel fog eltölteni benneteket.
Isten áldjon meg benneteket!