Nightingale Lane, London, Anglia 1982. július 4.
Shri Adi Guru Puja “A Guru-elv megalapozása” Ki fogja fordítani, amit mondok? Miért nem veszel el innen egy mikrofont, Gregoire? (Jógi: Anyám, ez a közönség mikrofonja, – nem fogják hallani. Ez a felvételé.) Akkor hogy fogják hallani? … Igen. Akkor – hogyan fogsz fordítani? (Jógi: Franciára.) De hangosan. Azt hiszem… miért nem állsz oda és nézel ott … – ott állhatnál.
Igen, ott. És beszélj hangosan, akkor jobb lesz. Vigyázz itt ezekre… Isten áldjon meg! Szervusz – igen, igen! Köszönöm, köszönöm. Aradhana megérkezett. Menj és nézd meg őket. Ott, ott! A legkedvezőbb korban, a Krita Jugában, összegyűltünk itt mindannyian, hogy megértsük a Mester-elv megalapozásának útját és módszereit. ‘Krita Juga’.
A ‘Krita Juga’ azt a korszakot jelenti, amikor valamit tennetek kell, ‘krita’ – ‘amikor el lett végezve’. Ti vagytok ennek a munkának a csatornái, Isten munkájának a végrehajtói. Ti vagytok a Mindenható Isten és az Ő Erejének csatornái. Egyrészt nektek kell képviselni a méltóságot, a dicsőséget, a feltételezést, hogy guruk vagytok. Másrészt tökéletesen át kell magatokat adnotok a ti Mindenható Isteneteknek. Az egész méltóságotok, a tekintélyetek Tőle származik. A harmadik dolog pedig, hogy mint ahogyan Ő ezt a világmindenséget és titeket is játékos kedvében teremtette meg nektek is így kell látnotok az Ő játékát. Tehát ilyen örömteli légkört kell árasztanotok magatokból. Eddig a gurukról az volt az elképzelés, hogy egy ilyen személy sosem nevet, sosem mosolyog, mindig haragos. Ez rendben is volt azoknak a guruknak az esetében, akiknek sosem kellet találkozniuk nyilvánosan senkivel, akik egy kötélen lógatták magukat valahol a Himalájában.
De itt mi az egész világmindenség előtt állunk, és a belőletek feltörő szeretetnek szét kell áradnia benne. De ez nem azt jelenti, hogy ti komolytalanok lehettek, mivel nem lehettek. Az Isteni Színjáték nem komolytalan, hanem örömmel teli, és az örömben nem lehet ilyen kettősség. Hogy hozzá tudjunk fogni a Guru-elv megalapozásához, először is tudnunk kell, mi az, ami elpusztítja. Bármi, aminek a fenntartásáról nem gondoskodnak, elpusztul, tönkremegy. Ha nem figyelünk oda például ezekre a gyönyörű növényekre, el fognak pusztulni. Még az élettelen anyag is tönkremegy, ha nem figyelnek rá. Először is tehát tudnunk kell, hogy figyelmesnek és ébernek kell lennünk, mert ha nem gondoskodunk magunkról, el fogunk pusztulni. Ez a gondoskodás nem önmagáért van, hanem hogy megállítsuk a Guru-elvünk leépülését. Ha hanyagok vagy lusták vagyunk ehhez, mi leszünk a felelősek a Guru-elvünk pusztulásáért.
A figyelmünket tehát ennek a Guru-elvnek a fenntartására kell helyeznünk. A guruknak megvan a képességük arra, hogy gondoskodjanak magukról és hogy gondoskodjanak másokról. A kezdetekben, amikor a guruk igyekeztek megalapozni ezt a gondoskodás-elvet, igen szigorú szabályokat és előírásokat szabtak ki. Ha elolvassátok a Bilbliában a Leviták könyvét, ott meg fogjátok találni az összes ‘sariát’ (előírások), melyeket ma Riyadhban és az arab országokban követnek. Hogy ezt az elvet fenn tudjuk tartani magunkban, ez olyan szigorú nyelvezettel íródott, mint például: “Az a személy, aki ezt nem teszi, halálnak halálával haljon! Az a személy, aki így meg úgy helytelenül cselekszik, kövezés által haljon!” Így volt ez a kezdetekben, amikor az adott evolúciós szinten ez embereknek ilyen fajta félelemre volt szükségük. Ez semmi esetre sem azért volt, hogy megsértsen vagy megbántson valakit, vagy hogy elvegye az emberektől a szabadság jogait. Ez arra volt szánva, hogy megmutassa az embereknek a bennük lévő Guru-elv nagyszerűségét és fontosságát. Az akkori szinten a megfélemlítés módszerét alkalmazták, azokban az – úgy mondanám – szörnyen veszélyes időkben. Akkoriban az emberek engedelmeskedtek is.
Majd egy újabb evolúciós szint kezdődött, amikor is az emberek azt hitték, hogy aszkétává kell válniuk, és végletekig menő önmegtartóztatás útján kell fenntartani önmagukat. Ez tehát önmagukra irányuló tevékenység volt, nem másokra irányuló, hanem önmagukra irányuló. Azt mondhatjuk, hogy az első hullám akkor kezdődött, amikor a Guru, az Ősguru, azt mondta, hogy ha nem teszed meg ezt, el fogsz pusztulni. A második szinten a tanítványok magukévá tették ezeket, és elkezdték maguknak mondogatni: “Ha nem tesszük ezt, önmagunkat sodorjuk a pusztulásba”. Az önmegtartóztatás bölcsességen alapul, nem pedig önfejűségen. De később az egész fanatizmusba torkollott, vagyis túlzásba vitték. Az elején a fenntartás elvére alapult. Az elején a fenntartás elvére alapult. De maga a fenntartás lehetetlenné vált, vagy talán azt hitték, nem képesek a fenntartásra, megzavarodtak, és a szabályok és előírások fontosabbak lettek számukra, mint maga a fenntartás. Így szépen a pusztulásba sodorták magukat.
A Guru Tattva bölcsessége, vagyis lényege az egyensúly. Mint például amikor egy növényről gondoskodtok, ha nem adtok neki vizet, el fog pusztulni. De ha túl sok vizet adtok, akkor is elpusztul. A bölcsesség tehát a megértésen alapul, hogy mennyi vizet kell adni a növénynek ahhoz, hogy a legjobban fejlődjön. Ezt a bölcsességet a vibrációs tudatosságotok segítségével kell kifejlesztenetek. Ti a legszerencsésebb körülmények között lehettek, hogy megvalósult lelkek vagytok már mielőtt a Guru Tattvátok teljesen megalapozódik. Minden erővel rendelkeztek, amire egy guru csak vágyhat, anélkül, hogy a Guru Tattva teljesen meg lenne alapozódva bennetek. Különlegesek vagytok, mivel Anyátok szeretete teljesen beburkol benneteket. Anyátok szeretete sosem fogja megengedni, hogy leromboljátok magatokban a Guru-elvet. Amint már mondtam, a Guru-elv egy nagyon kényes dolog, és elpusztul, ha nem igyekeztek fenntartani.
Először is, a leépülés lényünk legmélyéről indul ki. Úgy értem, hogy a lényünk az öt elemből lett teremtve, és az öt elem magában hordozza az elpusztíthatóságot. Ezen elemek bármelyike, ha nem gondoskodnak róla, elpusztul. Ez az elemek, vagyis az anyag sajátossága, amit magában hordoz, így mondhatnánk. Fontos tehát, hogy fenntartsuk őket. Néhányan azt gondolják, hogy ha valakiből guru lesz, már nem kell a dolgok fenntartásával foglakoznia, ez magától történik. Ez nem így van. Egyetérthetünk, hogy a lélek valóban fokozza ezeknek az elemeknek a szépségét és egészségét, de az ember szintjén mindig létezik egy nagyobb erő, mely megpróbálja elpusztítani azokat. Amíg tehát nem válunk tökéletesen a lélekké, a rombolásnak mindig lesz lehetősége a térhódításra. Azt kérdezhetnénk, mire kell ez az egyensúly?
Ez egy fontos kérdés, melyre tudnunk kell válaszolni, ha megkérdezik tőlünk. Egyensúly nélkül nem tudtok fejlődni. Ha nem tudtok fejlődni, mi értelme, hogy emberekké váltatok? Például, minden, ami létezik, maga Isten, de ez senkiben sem tudatosodott. Az ember szintjén tudatosakká válunk: ez azt jelenti, hogy minden létezik, minden ott van, de nincs tudatossága. Vegyünk egy kavicsot, a kavics is maga Isten, de ő ezt még nem tudja. Tegyük fel, ez a terület teljesen sötét, és mi vakok vagyunk. Amikor ilyen körülmények között vagyunk, nincs mit éreznünk vagy érzékelnünk. Tulajdonképpen azt gondoljuk ilyenkor, hogy a sötétség a valóság, hogy a tudatlanság a valóság. De amikor a nap fölkel, szétárad a fény, és kinyílik a szemetek, elkezditek meglátni a dolgokat.
Elkezdtek tudatossá válni. Emberként ti a tudatosság legmagasabb szintjén álltok. Most ennek a tudatosságnak a Lélek tudatosságává kell válnia. Ez megtörtént veletek: megéreztétek a Lelket. De az egyensúly még nem alakult ki. Anyátok fölemelt benneteket és azzá tett, de belül még mindig nincs egyensúly. Ha egy kicsit balra billentek, elpusztulhattok; ha jobbra billentek, elpusztultok. Ki kell tehát próbálnotok mindkét dolgot, ahogy elmondtam nektek a módszereket, melyeket el fogok mAgnyarázni. Először is önmegtartóztatást kell gyakorolnotok. Válasszátok el magatokat az önvalótoktól.
Válasszátok le magatokat a lélekként, és szemléljétek az egótokat és a szuperegótokat. Elkezditek szemlélni, elkezditek szemlélni az egótokat és a szuperegótokat. Ezeket ne tartsátok fenn – ezek a pusztító erők. Amikor tehát tanúként szemlélitek ezeknek a pusztító erőknek a játékát, azt is tudni fogjátok, hogyan kell hatékonyabban fenntartani magatokat. Könnyebb lesz elválasztani magatokat, ha önmegtartóztatást gyakoroltok. A legrosszabb dolog, amit az elemek tettek veletek, hogy szokásokat alakítottatok ki, mindenféle függőséget. Van, aki szeret fürödni, van, aki szeret nem fürödni. Van, aki korán szeret kelni reggel, négy órakor, és dalokat énekel mindenkit felébresztve, mások jól elalszanak tíz óráig is. Van, aki halvány színű ruhákat szeret viselni, mások a rikító színűeket kedvelik. Ha valaki angol, mindennek angol stílusúnak kell lennie, borzasztó, ízetlen ételek!
Ha valaki francia, bort akar inni, legalább egy kicsit. Ha valaki olasz, szénhidrátot akar, túl sokat. Ha valaki spanyol, túl sok zsírt akar. Ha valaki indiai, túl sok fűszert akar. Hogy tehát meg tudjátok változtatni ezeket a szokásaitokat, föl kell adnotok az összes végletességet, amit szerettek. Ha azt mondjátok: “A gyöngén fűszerezett ételeket kedvelem”, azt kell mondanotok: “Sok erős paprikát kell ennem”. Ha azt mondjátok: “Nekem a halvány színek tetszenek”, akkor viseljetek erős, rikító színeket. Kezdetnek váltsatok az egyik végletről a másikra. De láttunk már olyanokat is, akik amikor átváltanak a másik végletre, ott is leragadnak. Középen kell lennünk, nem a végleteknél.
Az olyan ember, akit ‘avadhutának’ hívunk, aki nagyszerű mester, nem akadhat el ilyesfajta függőségeken. Őt ezek az eszmék, mint például a “nekem ez tetszik”, nem irányíthatják. Szépnek látja a természet buja zöldjét, és szépnek látja a fákat, melyeken egy levél sincs. Nyugaton az aszkétizmus egy igen furcsa fajtája jött divatba. Például ha megfésülitek a hajatokat, ez nem egy jó dolog, ha nem büdös a testetek, ez sem jó dolog. Ha nem úgy néztek ki, mint egy disznó, ez sem jó dolog. Mindenféle furcsa elképzelés lopakodott be az elméjükbe, mert a másik végletbe estek. De a természetről kell példát vennünk. A természet felöltözik, amikor itt az ideje, hogy üdvözölje a tavaszt, és amikor tél van, teljesen levetkőzik, így kell mondjam, mivel a leveleknek az Anyaföldbe kell menniük, és a napsugaraknak is el kell jutniuk az Anyaföldre. Nem ragaszkodik semmihez.
Meglepő, de ez sokkal primitívebb szint, mint a miénk, míg nekünk, spirituális lényekként nem szabadna ragaszkodnunk. De az ilyen gondolatok mentálisak, mely a legrosszabb ragaszkodás. Ez egy nagyon furcsa ragaszkodás, melytől nevethetnékem támad, ez a legnagyobb tréfa, amit életemben láttam, hogy az emberek mentális eszmékhez ragaszkodnak. Ez ugyanolyan, mintha azt hinnénk, hogy amit mentálisan kigondolunk, az meg is fog történni velünk. Mondjuk, egy mentális személy kirándulni megy, mentálisan kigondolja, hogy magával fogja vinni ezt, azt meg amazt. Lehet, hogy aktát nyit és listát is készít: “Magammal viszem ezt, azt meg amazt”. És amikor ott van a kiránduláson, észreveszi, hogy üres kézzel érkezett, mert nem hozott magával semmit, minden az aktában van! A ti Anyátok jól tud beszélni, és Ő beszél hozzátok, de ennek nem szabad bennetek mentális ragaszkodássá válnia. Például: “Igen, Anyánk azt mondja …”, és mindenki nagy lelkesedéssel megtárgyalja ezt is, meg azt is; de ez nem vált a lényetek elválaszthatatlan részévé. Ez egy igen tipikus ragaszkodás manapság, hogy az emberek mindenről tudnak, de semmijük sincs.
Ez ellen a mentális ragaszkodás ellen erős támadást kell indítanunk. Hogy valamivé válhassunk, látnunk kell, tapasztalnunk kell; hogy valamivé válhassunk, látnunk kell, ez a megtapasztalás. Például ha erre a helyre kell jönnöm, ide kell jönnöm, és meg kell látnom. Ha csupán gondolataim vannak róla, és mentális elképzeléseim, mentális képem, ez nem elég, az nem az Enyém, ez nem az igazság. Amikor tehát tudatossá váltok, valójában az történik, hogy magatok látjátok meg a dolgot – lássunk hát! Hagyjatok föl a mentális elgondolással, hogy ti már tudtok róla. Nem tudhattok, mivel amit tudtok, az csak mentális szintű. A lényetek elválaszthatatlan részévé kell válnia. Hogyan kell ezt csinálni? Vannak, akik azt mondják: “Mi folytatjuk az önmegtartóztatás gyakorlását evvel kapcsolatban”.
Ez megint csak egy rögeszme. Mások azt mondják: “Rendben, Anyánk azt mondta, hogy élvezzük az életet, akkor hát rajta!” Hogyan találjuk el az egyensúlyt, ez a nagy probléma, de nem azoknak, akik vibrációs tudatossággal rendelkeznek. De ebben is megszállottakká válhattok. Láttam olyan embereket, akik úgy beszélnek, mintha nagy szahadzsa jógik lennének, és nem voltak vibrációk, de azt mondták, érzik a vibrációk áramlását. Ez igen megtévesztő. Arra kell tehát gondolnunk, hogy tovább kell fejlődnünk, és minél többet meglátnunk és megismernünk. De ha megkérdezitek a franciákat: “Hogy vannak?” ennek a hatása alatt így fognak válaszolni: … ez azt jelenti, soha sincsenek egyensúlyban. Ha egy angol urat kérdeztek meg, azt mondja: “Nem tudom”. Vagy azt mondják: “Tudom” – a kettő között nincs átmenet. Meg kell értenünk, hogy mi visszük a kezünkben a fényt, és ennek a fénynek nem szabad remegnie.
Erősen kell tartanunk a fényt, és összpontosítottan kell figyelnünk a fény fenntartására. És figyelmeztetni kell magunkat arra, hogy látnunk kell, nemcsak mentálisan értenünk. Valóban tudatosnak kell lennetek, különben már tökéletesek lennétek, az egész elválaszthatatlan részei vagytok – azok vagytok. Az egyetlen dolog az, hogy még nem láttátok meg ezt. Mentálisan elfogadtátok, de még nem váltatok azzá. Mert a mentális tükrözés a gondolatokon keresztül történik, ami azt jelenti, a gondolatok szintjén vagytok. Gondolatok nélkülivé kell válnotok. De ha a gondolatokra alapozva élitek életeteket, akkor még mindig csak az Agnya-csakra alatt vagytok. Kezdetnek tehát meg kell állítanotok a gondolatok hullámzását, és azt mondani: “Rendben, most lássunk!” A Nábhi-csakrától fölemelkedtek az Agnya-csakráig. E szint fölött megjelenik a pusztítás harmadik problémája: az érzelmek.
Az érzelmek egy nagyon finomszintű dolog. Mint például vannak olyanok, szahadzsa jógik, akik leülnek egy gitárral, és énekelnek, mint valami szerelmes pacsirták! Mi a baj? Mi a baj? Gyere ide! Gyere, gyere … Mi történt? Miért, miért sírsz? Gyere ide Hozzám! Gyere ide Hozzám! Rendben van.
Vigyétek el a kislányt innen. Valami negativitás megtámadta. A legkényesebb terület tehát az érzelmek. Ez az érzelgés nem más, mint álruhába öltözött kollektivitás. Amikor például a szahadzsa jógik találkoznak, ölelkeznek, puszilkodnak, és nagyon-nagyon kedvesek egymáshoz, és leülnek, és énekelnek, mint a hippik. Előveszik a gitárt és a szeretet dallamára ringatják magukat. Ez tulajdonképpen a Vissúdhi, a kollektivitás aspektusa, és ettől persze igen nehéz megszabadulni, mivel ez nagyon kellemes érzéssel tölt el benneteket. És az emberek megzavarodnak az érzésektől, és azt hiszik, ez a valódi öröm. Az örömöt csak teljes függetlenség útján lehet elérni, oly függetlenség útján, mely teljesen nélkülözi az egót és a szuperegót. De most az a gond, hogy az emberek elkezdik gurunak képzelni magukat.
Elkezdenek a Szahadzsa Jógáról beszélni, a Szahadzsa Jógáról beszélni, és azt hiszik, hogy már Sri Krisnává váltak. Valójában nagyobb az egójuk, mint egy olyan valakinek, aki nem tud semmit a Szahadzsa Jógáról. Olyan hatalmas egóval kezdenek beszélni, hogy még Én is megrettenek tőlük: milyen sokat tudnak a Szahadzsa Jógáról, ezt gondolom néha. És annyira bizonygatják az igazukat, hogy ez már ijesztő. Az is megtörténik, hogy úgy érzik, a protokollt nem tartják be megfelelően, és hogy megfelelő protokollnak kellene lennie, “mi tehát gondoskodni fogunk a protokollról, mi vagyunk a protokoll felvigyázói, meg az összes ilyesfajta dologé”. Azok, akik az érzelmek oldalán állnak, látják mások egóját, míg azok, akik az egó oldalán állnak, mások érzelmeit látják. Kritizálják tehát egymást, de önmagukat nem látják, hogy csapdába esnek, a végletek egyikébe. Amíg tehát nem vagytok függetlenek, nem láthatjátok meg a dolgokat. Nem akarom azt mondani, hogy hibát követtem el, de ez mégis hibának bizonyult. A Szahadzsa Jóga első három évében sohasem beszéltem a ‘bhútokról’.
Azt hittem, el tudok boldogulni enélkül is. De jött egy hölgy a Szahadzsa Jógába, aki megszállott volt, és aki mindenféle tantrikus trükköket próbált ki, el kellet tehát nekik mondanom. Most minden szahadzsa jógi tele van bhútokkal! Megkérdeztek egy szahadzsa jógit: “Miért tetted ezt? – “Biztos bhút van bennem.” Ha kérditek: “Hogyan lehet, hogy ilyen dolgot tettél?” Azt mondják: “Nem tudom, ezt a bhút csinálta”. Ők nincsenek is ott – a bhútok vannak ott. Nem tudom, hogyan kellene Guruként foglalkoznom velük, mert ha a tanítványaim vannak ott, hozzájuk tudok beszélni, de ha bhútok, mit mondjak nekik? Szahadzsa jógikhoz tudok beszélni, de bhútokhoz nem, ők nem fognak Rám hallgatni. Ez tehát a legnagyszerűbb kibúvó, melyre a szahadzsa jógik most rátaláltak, a legrosszabb; ilyen sosem létezett korábban. Néha úgy érzem, hiba volt, hogy bemutattam nektek ezt a szót: ‘bhút’.
Kibújnak a felelősség alól azzal, hogy “Anyám, ez valami negativitás”. Ha nincsen bennetek valami, ami tartalmazza a negativitást, hogyan lehet ott a negativitás? Ha függetlenek vagytok, mint például egy kavics, akkor nem állapodhat meg bennetek a negatív víz, nem lehet bennetek. Nem lesz bennetek több negativitás, hanem még inkább guruvá váltok. Tehát, amikor azt mondom, ne legyetek negatívak, – feltéve, hogy az adott körülmények között – nem lehettek bhútok, hanem önmagatoknak kell lennetek, – akkor bűntudatot kezdenek érezni. Mindenféle guruság-ellenes trükkök működnek. Én vagyok a ti Gurutok, és ha megengeditek, hogy trükkökkel hassanak rátok, ez a ti Gurutok ellen fog dolgozni. Ha ti így kijátszotok Engem, ennek mi haszna? Nektek ebből hasznot kell húznotok, de ti magatoknak okoztok gondot, ha Engem akartok kijátszani. Jobban kell vigyáznotok.
Nem szabad elpusztulnotok. Ezen kívül meg kell mentenetek másokat is. Hogyan fogjátok csinálni, ha nem fogadjátok el, hogy ez a ti előjogotok, hogy ez a ti szerencsétek, hogy ti lettetek kiválasztva arra, hogy Isten munkájának végrehajtói legyetek? Néha úgy érzem, az összes bhút idegyűlt Hozzám, hogy önmegvalósulást kapjon, és Én is hamarosan bhúttá fogok változni! A ‘bhút’ szó azt is jelenti: ‘Bhútnath’, mely Sri Sankara, Sri Siva neve, mert Ő állandóan űzi a bhútokat. Ti a Jelen kell legyetek, nem a bhút – a ‘bhút’ szó múltat jelent. Akkor mi az, amit tudnotok kell? Egyszerűen azzá váltok. Akkor a jelenben vagytok, és csak elkezdtek átalakulni, kifejlődni, kivirágozni. Próbáljatok meg a jelenben lenni.
Ne meneküljetek el a jelentől, nézzetek szembe vele. Ne érezzetek bűntudatot, és ne okoljátok a bhútokat sem; mindkét dolog elvonz benneteket a jelenből. Csak szemléljétek az egész természetet, az egész Isteni Erőt, végtelen időktől fogva égő vágyatokat – minden mellettetek áll. Eljött az idő. Ti most itt vagytok. Mit kell tennünk? Csak álljatok középen, a tengelynél. Próbáljátok meg ott tartani magatokat a tengelynél, és akkor csak szemlélni fogjátok, hogyan mozognak a szélek, nem bántok semmit. Amikor látjátok magatokat, hogy helytelenül viselkedtek, büntessétek meg magatokat. Jobb, ha ti büntetitek magatokat, nem pedig az Isteni, mert az a büntetés igen szigorú.
De ne érezzetek bűntudatot, mert nem tettetek semmi rosszat, mert a bhút az, aki elkövette! Odaérkeztünk tehát a ponthoz, amikor föl kell ismernünk, hogy guruk vagyunk, és nem lehetünk bhútok. Hogy jó guruk lehessünk, a külsőségeken is változtatnunk kell. Például jó modort kell tanulnunk. Ez a jó modor a természetetekké válik. Vannak olyanok, akik nagyon szeretnek enni, mindig mondom nekik, hogy böjtölniük kellene. Bármit is szerettek, próbáljátok meg föladni. Próbáljatok meg túllépni a beteges ragaszkodásaitokon és szokásaitokon. Amint a Guru Tattva megalapozódik bennetek, el fognak benneteket fogadni guruként. Nem lesz szükség arra, hogy bizonygassátok guru mivoltotokat, az emberek tudni fogják, hogy azok vagytok.
Nem kell a homlokunkra írni, hogy guruk vagyunk, az emberek tudni fogják, hogy egy guru sétál itt, látni lehet, hogy az Isteni sétál itt, látni lehet, hogy a méltóság sétál itt, hogy a dicsőség megnyilvánul. Belülről kell megváltoznotok, és a belső megvilágosodottság fénye kívül is látszani fog. De ez nem lehet egy mentális vagy egy érzelmeken alapuló eszme, hanem maga a történés, az azzá válás, a tudatosság. Meg kell tapasztalnotok, saját magatokon kell kikísérleteznetek. Még Én is így csinálom. Ha nem tudok hozzátok férkőzni az egyik oldalról, mert bhútok vagytok, akkor a másikról közelítek. Ha valaki azt mondja magáról, hogy ő egy bhút, akkor megleckéztetem, hogy egy kicsit szenvedjen, és nézzen szembe vele, a bhúttal önmagában. Például valakit megkérek: “Kérlek, tedd meg ezt!” és ő teljesen elfelejtkezik róla, és azt mondja, hogy a bhút miatt történt. Majd amikor elveszti a pénztárcáját, erre Én azt mondom: “Biztos a bhút vitte el a pénztárcát!” De Magammal is kísérletezek. Először megfigyelem, hogyan tudlak benneteket megközelíteni.
Ha ez nem megy, valami mással próbálkozom Önmagamban, mivel a mi korunk nagyon bonyolult. Ha a Leviták könyvében leírt sariák szerint éltünk volna, egy bhút se lenne ma. Lehet, hogy szahadzsa jógik sem maradtak volna. És ez a mentális tükrözés olyannyira általános, hogy nehéz kivezetni belőle az embereket, az egyetlen útja, hogy kijátszalak benneteket az, hogy Önmagammal kísérletezem rajtatok keresztül. Ugyanígy kell játszanotok magatokkal is, próbáljátok meg belehelyezni magatokat egy kísérleti dobozba. Ma van a Guru Pudzsa napja, az a nap, amikor a Gurutokat kell tisztelnetek. Nagyon szerencsések vagytok, hogy olyan Gurutok van, aki Anya is. És az Én anyám és gurum ez a Földanya, amely tanítja nekem, hogyan kell bánni az emberekkel. És Ő az, aki a nehézségek minden fázisában segít nekem kijavítani a saját Nirmala Vidja-módszereimet. Ő mindig nagyon kedves volt Hozzám mind anyaként, mind guruként.
És nagyon megnyugtató személyiség. Ez, mindez a zöld – bár azt mondják, ezt a Naptól kapja –, nagyon megnyugtató mindannyiunk számára. Zöld öltözetet visel, és a zöld a guru-elv színe. Ő egy független személyiség. Ő a vonzerő, magára vonzza a figyelmünket. Amikor az emberek rajta járnak, gondoskodik róluk. Szvajambhukat teremt önmagából, … – milyen szavunk van a szvajambhura? Ó, igen, önmaguktól keletkezett kövek. Látjátok, az ő vonzereje és gondoskodása olyan nagyszerű, hogy nélküle a levegőben lógnánk. És ő segít Nekem földközelségben maradni, ahogy mondják – a valóságban.
Ha úgy szeretném, lehetnék csak a Lélek, és nem foglalkoznék senki mással. Az a mód, ahogy elviseli a vétkeinket, a mód, ahogy szünet nélkül gondoskodik rólunk és táplál minket oly sok hibánk ellenére: ugyanígy kell egy gurunak tennie. A Földanya rendkívül megbocsájtó, de felrobban földrengés formájában, és néha forró kálcium és forró kálium is feltör belőle. Ként termel a számotokra, hogy meggyógyuljatok. Ha Anglia földje megtelne vibrációkkal, ezt a földet gyógyszerként lehetne alkalmazni. Indiában az emberek Agnyagot használnak gyógyszerként, mindenféle kezeléshez. A Guru Tattvát az Anyaföld segítségével tudjuk megérteni, érintsük meg tehát az Anyaföldet és hajoljunk meg Előtte. Isten áldjon meg benneteket! (Az Anyaföld) igen finomszintű! A Kundalini Sasztrában az Anyaföld a Kundalini.
A Muladhára az Anyaföld. Számunkra tehát a Kundalini a legfontosabb dolog. Nekünk nem kell azzal foglakoznunk, hogy miről beszéltek a Leviták könyvében, hogy nem szabad lopni, nem szabad hazudni; nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy a kundalinink fönn maradjon. A gurunak végtelenül gyakorlatias személynek kell lennie. Józan eszének kell lenni és hatalmas gyakorlati érzékének, nem lehet gyakorlatiatlan. Akinek nincs gyakorlati érzéke, nem guru. De a gyakorlatiasság alatt a köztudatban olyan ravaszságot értenek, mint amikor valaki tudja, hogyan lehet letérni a helyes útról, és effélék. Ez egyáltalán nem gyakorlatias dolog. Semmiféle abszurditás vagy légből kapott dolog nem lehet egy guru módszere. A józan észnek kell a gurut irányítania, hogyan bánjon másokkal, és a józan ész semmi esetre sem azonos a ravaszsággal.
A józan ész forrása a Lélek. A guru tevékenysége nagyon ellentmondásos – ellentmondásos. Például, a guru végtelenül gyakorlatias, tegyük föl, a saját házát kell építenie, vagy egy házat vagy asramot vagy bármit – rendkívül gyakorlatias. Igen takarékos, a semmiből is teremteni tud dolgokat, az emberek ámulnak, hogy milyen gyakorlatiasan dolgozik. De ugyanakkor a guru annyira független, hogy ha az asramot föl kell ajánlani valakinek, egy pillanat alatt fölajánlja. Ha valamit be kell szereznie, például egy lámpát, ezt is nagyon gyakorlatiasan teszi: a legjobbat, a legolcsóbbat és a legszebbet veszi meg. És ezt nagy lelkesedéssel teszi. De amikor adásról van szó, még lelkesebb lesz; amikor ad, ugyanolyan lelkesültséggel teszi. Gyakorlati módokat talál ki, hogyan lehet felajánlásokat tenni, hogyan lehet ajándékozni. Amikor megszerez valamit, ez tulajdonképpen adás, Azért szerez meg dolgokat, hogy adni tudjon, így ő a leggyakorlatiasabb.
Tudjátok, hogy semmit sem vihetünk magunkkal. Csak a guru vihet magával valamit, senki más. Csak a gurunak vannak tanítványai és tanítványai, tanítványai minden időkre, akik énekelve dicsőítik. Nincs más kapcsolat, amely ilyen örök lenne. Ez a kapcsolat az örök időkig tükröződik. Ez egy hullám, mely jön, majd elsimul; akármit is cselekedtek, annak minden hulláma eltűnik, de egy guru tudásának hulláma nem ül el. Ez még az Isteni Elvnél is magasabb rendű, mivel megmAgnyarázza a dolgokat. Az Isteni Elv nem tud mAgnyarázatokat adni, a guru az, aki megmAgnyarázza a dolgokat. Nem úgy, hogy megnyilvánul, hanem mAgnyarázatokkal és kidolgozással, így ő az Isteni Erő mestere. Bizonyos értelemben tehát az Isteni Erő a guru jelentése.
Mint ahogy a szavaknak jelentésük van, és a szónak … bocsánat, a szónak jelentése van, és a szó szolgálja a jelentést. De a Guru-elvben az Isteni szolgálja a gurut. Minden a rendelkezésetekre áll. Minden a rendelkezésetekre áll. Amikor guruk vagytok, minden csakrátok a rendelkezésetekre áll. Az egész világmindenség a rendelkezésetekre áll, mert ti vagytok a guru. Ez olyan, mint a show-műsor rendezője – a színpadmester, az úriember, aki a világításért felel, az úriember, aki a hangosításért felel, mindenkinek a rendezőt kell szolgálnia, mert ő a színészeket tanítja be. De a Guru-elvnek teljesen vitathatatlannak kell lennie. Olyan erővel kell rendelkeznie, hogy senki ne tudja megkérdőjelezni; a gurunak olyan erős személyiségnek kell lennie, hogy senki ne tudja megkérdőjelezni a gurut. Csak akkor fog működni a dolog.
Nektek tehát úgy kell ezt kidolgoznotok, hogy teljesen megkérdőjelezhetetlenek legyetek. És ti különösen szerencsések vagytok, mert láthatjátok magatokat és kijavíthatjátok magatokat, melyre korábban senki nem volt képes – ti önmagatok gurui vagytok. Ilyen helyzet sohasem, sohasem létezett korábban. Ti önmagatok gurui vagytok – engedjétek meg, hogy Én pedig az Anyátok lehessek. Ez lenne Számomra a legjobb. Ma van tehát a napja, amikor meg kell határoznotok, mennyire jutottatok a guruságotokban, először is. Ígéretet kell tennetek, hogy megalapozzátok a Guru-elveteket, másodszor. Harmadszor, ígéretet kell tennetek, hogy megalapozzátok a Guru-elvet másokban is. Negyedszer, tudnotok kell, hogy van egy kis gubanc, mivel a ti Gurutok Anya. Túl kedves ahhoz, hogy guru legyen, túl gyöngéd ahhoz, hogy guru legyen, és a végletekig megértő.
Jobb tehát, ha ti vesztek fel szigorú hozzáállást magatokkal szemben, és gondoskodtok magatokról. Isten áldjon meg benneteket! Váljatok hát a saját guruitokká! Minden Guru-napon gondom van, és az egyik gond az … Gregoire, fordítanál még egy kicsit, ha nem okoz gondot? … minden Guru Pudzsa napon arra gondolok, hogy tökéletes Guruvá kellene válnom, legalább egy napon nem szabadna Anyának lennem. De mindig, amikor ki akarom ezt próbálni, minden ellenem dolgozik! A múlt évben Indiában azt mondtam nekik: “Ez alkalommal csak Guru leszek, és csak egy sálat adjatok Nekem, nem fogadok el szárit vagy ilyesmit, mint egy Anya. Igen szigorú voltam velük, és azt mondtam: “Semmi áron nem fogok szárit elfogadni, akármit is csináltok”. Nagyon elszomorodtak, mert vettek Nekem egy szárit és azt mondták: “Csináltattunk egy blúzt és egy alsószoknyát is, Anyánk, el kell fogadnia. Ön a mi Anyánk is.” Azt mondtam: “Nagyon kemény leszek most, mint egy guru, és semmi, de semmi nem téríthet el az elhatározásomtól”.
Mert ha megint Anyává válok, az egészből megint az a nagy “engedékenység-ügylet” lesz! (Jógi: Anyám, ezt nem tudom lefordítani!) Csak fordítsd le nekik! Odamentem hát a csaphoz, hogy megnyissam – mert Indiában mi nem hiszünk a mosdókagylókban, tudjátok, – hogy megmossam a Kezemet. És az indiai csapok, amilyenek is, tudjátok, felmondta a szolgálatot és Én teljesen eláztam. Kijöttem és azt mondtam: “Kérlek, adjátok ide a szárit, hogy átöltözhessek!” Ma elhatároztam, hogy igazi guru leszek, egy nagyon kemény guru. Aztán Warren odajött hozzám, és azt mondta: “Anyám, valaki vett egy szárit, és ez így van, az meg úgy van”. Egy csomó érvet felsorolt. És Rustom és Warren megpróbáltak Engem a helyemre tenni. Aztán előhozakodtak a legravaszabb érvvel.
Először azt mondták: “A szári gyönyörű!” meg ilyesmiket –, ez még nem hatott Rám. Hanem aztán azt mondták: “Túl jók a vibrációi! Még mielőtt kibontottuk volna, már áramlottak a vibrációk!” Az összes próbálkozásom kudarcba fulladt! Ez az Isteni báj játéka, amit ‘madhúriának’ hívunk. ‘Madhúria’ azt jelenti: édes báj. Az öröm így bújócskázik az életünkben, és Én ezt elfogadtam. Először az Anya pudzsáját tartjuk. Sri Ganésa Pudzsa. Először Sri Ganésa pudzsa, majd Gauri pudzsa lesz ma; a Guru pudzsa miatt Gauri pudzsát tartunk. (Jógi: Mindazok, akik még sosem mosták meg Sri Matadzsi Lábait, és akik szeretnének ebben a nagy áldásban részesülni, jöjjenek előre a pudzsát végezni.)
Jobb lenne, ha szeretnék! Ne hagyd meg nekik a döntés szabadságát, jobb, ha jönnek! Ha megadod nekik a döntés szabadságát… Valaki mondja meg Nekem a nevüket, szeretném tudni a nevüket, mindenkiét, aki megmossa a Lábaimat, ez jó lenne. Ha a szélén lennétek, jobb lenne így… Elég lesz, ez huszonegy név. Elég lesz, amikor befejezted az olvasást, idejöhetnek az emberek. Segíts nekik eligazodni. Hangosan. Rendben van. Most … segíts nekik idejönni, egyenként. Kettő jöhet egyszerre.
Jó lenne, ha ugyanabból az országból lennének, akkor elmondhatják nekem az ő… Áldást szeretnétek? … Köszönöm, köszönöm. Olympia? Hah! Most már jó, kész van. Isten áldjon meg benneteket! Hah! Jó lesz. Dörzsöljétek a Lábaimat! (Jógi: Ezek a nevek a különböző tulajdonságokkal kapcsolatosak, melyek segítségével (Sri Ganésa) irányítja a gánákat.
A gánák a bal oldal harcosai, akik megvédik Sri Sivát és az áldott Sri Gaurit.) Akik üldözik a bhútjaikat! Gyertek. Gyertek előre, igen. Kérlek, gyertek előre. Most mondd meg a nevüket! Margaret. Igen, a tiéd mi? Honnan vagytok? Honnan?
… Nagyon erősen. Dörzsöljétek nagyon erősen, rendben? Dörzsöljétek erősen! Erősen, nagyon erősen. Hah! Most! … Még mindig ott. Most már jó? Most már nem lesz semmi gond. Mondd meg a nevüket.
Catherine. Melyik országból? Most jöhetsz, masszírozhatod a Lábaimat. Dörzsöld erősen! Erősebben, erősen. Rendben van? Jó lesz? Isten áldjon meg! Hah! Jobb lett?
… Mondjátok meg a neveteket! Melyik országból jöttetek? Jól van, most masszírozzátok a Lábaimat! Mind a két kezetekkel. Erősen, igen erősen, nagyon erősen. Erősen, nagyon erősen. Erősebben. Jól van. Aha! Isten áldjon meg benneteket!
Jól van. Figyelj magadra! Figyelj a kezeidre! Rendben van. És te? Rendben van. Isten áldjon meg benneteket! Maria? Melyik országból vagy? Franciaországból.
Teljesen tisztán kell beszélned Hozzám, mert az istenségekhez beszélsz, rendben? Most dörzsöljétek a Lábaimat! Erősen dörzsöljétek! Erősen. Nagyon erősen. Milyen erős vibrációk! Hah! Jól van. Hadd lássam. Rendben van?
Mondjátok meg a neveteket! Honnan? Franciaországból. Mondd még egyszer. Még egyszer. Franciaországból. Hallhatóan kell mondanotok, mert el kell érnie a Füleimhez, hogy az istenségek meghallhassák, rendben? Most kérlek, masszírozzátok a Lábaimat! Erősen, erősen, erősen. Nagyon erősen.
Igen, így. Erősen, erősen… Nyújtsátok ki a kezeteket Felém! Jól van? Isten áldjon meg benneteket. Szervusz, hogy vagy? Isten áldjon meg! Hogy vagy most, jobban? Hogy van a kisbaba? Jól van. Mondjátok meg a neveteket, nagyon tisztán, hangosan.
Sally, Ausztráliából. Így mondjad! Rendben. Te is Angliából származol eredetileg? Rendben, akkor mondd azt! … Rendben, dörzsöljétek a Lábaimat. Dörzsöljétek erősen a Lábaimat! Nagyon erősen. Jártál valamilyen hamis gurunál? Hah!
Jobb lett? Mondjátok meg a neveteket és az országotok nevét, rendben? Mondjad a nevedet! Honnan? Honnan? Rendben van. Gyertek ide! Masszírozzátok erősen, nagyon erősen! Most nézzétek meg a kezeteket! Jól van?
Isten áldjon meg benneteket! Mondd meg nekik a nevedet és az országod nevét! Afrikából? Indiából, bocsánat. Erősen, nagyon erősen. Erősebben. Nagyon erősen. Amennyire csak tudod. Erősebben. Nagyon erősen.
Erősen, nagyon erősen. Amennyire csak tudod. Gyere ide, hogy vagy? Mosd meg a Lábaimat! Ezt itt, mosd meg! Szervusz, hogy vagy? … Hogy vagy? Találkoznom kell veled. Mennyi ideig leszel itt? Rendben, gyere.
Csináld nyugodtan, jó? Jó, jó, jó. Most figyelj, figyeld csak meg a vibrációkat! Figyeld meg a kezeidet! Ah, jól van? Jó. A kislány kundalinije fönn van. Fönn van. A kisfiúé is. Isten áldjon meg mindannyiótokat!
Isten áldjon meg benneteket! Isten áldjon meg benneteket! Jól van. Most mondd meg a nevedet, és az országot is, ahonnan jössz. Mondd meg Nekem. Rendben van. Dörzsöld erősen, nagyon erősen. Nagyon erősen. Rendben van? Jó.
Most nyújtsátok ki a kezeteket Felém! Rendben van? Nagyszerű! Isten áldjon meg benneteket! Gyertek ide! Már megmosták a Lábaimat, de még meg kell áldanom a gyermeket. Ah, hogy hívják? Ah, nézzétek a szemeit! Ez a jele. Ott vagyok Én, látjátok?
A szemek Én vagyok, nem látjátok? Kaphatnék egy kis vizet? Mi is a neve? James, eh? (Jógi: Adnátok neki egy másik nevet?) Hívhatnátok ‘Ewan’-nak. Ewan, angolul, rendben? És az indiai név… Gjánadév. Elmosolyodott, elmosolyodott! Mosolyogsz, Gjánadéva – Gjanésvara.
Isten áldjon meg benneteket! Mosolyog, nézzétek – olyan nagyon boldog! Rendben. Megtörölnéd a Lábaimat? Öntsd csak oda mindet, öntsd oda mindet. Ez minden. Tejet nem teszünk. Majd később adhatjuk a tejet. Sadkara. Sadkara.
Sadkara. Most mondjátok a mantrát: “Guru Brahma, Guru Vishnu …” háromszor. Ideadnád a törölközőt? Nagyon lassan, hagyjátok, hogy a levegő leülepedjen, nagyon lassan, rendben? Most ezt le lehet tenni, hogy megcsinálhassák. Danielle, gyere. Vedd ezt le. Gyere. Danielle fog segíteni neked. Tegyétek oda a jelet, rendben?
Nagyon köszönöm! Mindenki jöjjön odatenni a jelet. Gyertek! Köszönöm! Gyertek ide, gyertek ide!