Odaadás a meditációban

(England)


Feedback
Share

ODAADÁS A MEDITÁCIÓBAN Cheltam szeminárium, Anglia, 1982. 07.30.

Ma van az első alkalom, amikor arra vállalkozom, hogy valami olyasmit mondjak, amit már sokkal korábban el kellett volna mondanom, mivel ma azt mondtam nektek, hogy szükség van arra, hogy felismerjetek Engem. És ez a dolog el van döntve, ez a feltétel rögzítve van. Nem tudom megváltoztatni. Amint azt már Krisztus is mondta: „bármi, amit ellenem elkövettek, el lesz tűrve, meg lesz bocsátva, de semmi sem megbocsátható, amit a Szentlélek ellen követtek el.” Ez egy nagyon komoly figyelmeztetés, egy nagyon erős figyelmeztetés. Valószínűleg az emberek nem ismerik fel, hogy mit is jelent ez. Természetesen egyikőtök sincs ellenem, tudom. És semmit sem tesztek ellenem, ez nagyon is igaz. Végül is a gyermekeim vagytok, nagyon szeretlek titeket, és ti is szerettek Engem. Krisztus csak figyelmeztet benneteket. De el kell gondolkodni azon, hogy miért nem fejlődünk olyan gyorsan, mint ahogyan kellene. Amikor megbabonázzák az embereket, teljesen leborulnak a földre a guruik lába elé, teljesen. Feladják a pénzüket, mindent feladnak – az otthonukat, a házukat, a családjukat, a gyerekeiket, és elvesztik a józan eszüket, amikor megbabonázzák őket. Nem kérdeznek semmit, nem mennek bele a részletekbe, és nem próbálják megismerni a gurujuk életét. Mindezek az emberek nagyon hamar sötétségbe, majd még nagyobb sötétségbe merülnek és végül a teljes pusztulásba.

De ti Sahaja jógik vagytok, és fel kell építenetek magatokat. Nem akartam korábban szétzúzni az egótokat, sosem akartam ezekkel a szavakkal elmondani ezt nektek. Talán ez az első alkalom, amikor ezt mondom nektek, hogy magatokat teljesen Nekem kell szentelnetek. Nem a Sahaja jógának, hanem Nekem. A Sahaja jóga csak az aspektusaim egyike. Mindent félretéve, át kell adnotok magatokat. Teljes odaadás szükséges, különben nem tudtok továbbfejlődni. Kérdezősködés és vita nélkül. A teljes odaadás az egyedüli mód, amivel elérhetitek ezt.

Az embereknek még mindig akadályaik vannak, még mindig problémáik vannak. Mi az oka? Nagyon sokan kérdezik Tőlem: “Hogyan lehetséges Anyánk, hogy visszaesünk, ha már egyszer megkaptuk az önmegvalósulást?” Az egyedüli ok, hogy nem teljes az odaadás. A teljes tiszteletadás és a teljes odaadás még nem alapozódott meg. Még mindig nem tudjátok, hogy Isteni vagyok – nem tudjátok annyira, mint amennyire tudnotok kellene. Nem azt mondom, hogy mindegyikőtök. De ha megvizsgáljátok a szíveteket és az elméteket, akkor felismeritek, hogy az a fajta odaadás, amit Krisztus, Krishna, vagy bármely más inkarnáció iránt éreztetek, most nincs meg.

Krishna azt mondta: ’Sarva dharmanam parityajya maamekam sharanam vraja.’ „Felejtsétek el a világ összes vallását…” – a vallás alatt nem olyan vallásokat értett, mint a hindu, a keresztény, a muzulmán vallás, hanem a belső értékrendre gondolt – “Felejtsétek el ezeket, és teljesen adjátok át magatokat nekem.” Ez 6000 évvel ezelőtt volt. És sokan vannak, akik még mindig azt mondják, hogy: “teljesen Shri Krishnának szenteltük magunkat.” Hol van most Ő? Még azok is ezt mondják, akiknek Én adtam meg az önmegvalósulást. Természetesen nincsen különbség közte és köztem, de ma Én vagyok az, aki önmegvalósulást adott nektek. Azonban az első dolog, ami foglalkoztat bennünket, az a munkánk, a saját problémáink, a családi problémáink, az anyagi problémáink, és az odaadás az utolsó helyen van. Csalóka vagyok, ez igaz, Mahamaya a nevem. Kétségkívül illuzórikus vagyok. De csak azért, hogy megítéljelek titeket.

Az odaadás nagyon fontos része a fejlődésnek. Miért? Mert ha bizonytalan helyzetben vagytok, ha közvetlen veszély fenyegeti a léteteket, ezekben az időkben, amikor az egész világnak bizonytalan a helyzete, amikor az egész teljesen el fog pusztulni, nagyon fontos, hogy azokba a dolgokba kapaszkodjatok, amik megmentenek titeket – teljes erővel és teljes hittel.

Például ha belemerültök a vízbe, az nem számít. De ha süllyedtek a tengerben, és egy pillanaton múlik a létetek vagy a pusztulásotok, és ha abban a pillanatban egy kéz nyúl felétek hogy kihúzzon titeket, akkor már nincs időtök gondolkodni. Kapaszkodjatok bele teljes erőtökkel, teljes hitetekkel. Ha badháink vannak, ha negativitás vesz körül minket, tudatába kerülünk ennek, és kissé összezavarodunk. És ekkor meg akarunk kapaszkodni valamiben. De a badhák olyan ötleteket adnak nektek, amik károsak. Tehát egy nagy küzdelem veszi kezdetét. Mi a legjobb módszer ekkor? A legjobb módszer, ha minden egyebet elfelejtünk. Felejtsétek el, hogy megszállottak vagytok, vagy van bennetek valamilyen badha vagy bármi. Bármiről is legyen szó, minden erőtökkel kapaszkodjatok Belém.

De a mi odaadásunk nagyon divatos és modern, és ebben mellékes a Sahaja Jóga és Anyánk is nagyon mellékes. Sajnálom, de így nem fog működni. Ezt nem kell elmondanom az indiaiaknak, mert elég, ha elolvassátok a Devi Mahatmayam-ot. Az is elég, ha elolvassátok a Devi ezer nevét, mert benne van, hogy csakis a bhakti által érhetitek el Őt, csakis az odaadás által érhetitek el. Csakis a bhaktáit, a követőit szereti. Sehol sem írják azt, hogy azokat az embereket szereti, akik jobban beszélnek, akik jobban vitatkoznak, jobban öltözködnek, jobban élnek vagy jobbak a körülményeik, hanem csak a követőit. És ez az odaadás és átadás ne legyen rapszodikus vagy ilyesmi, hanem legyen fenntartott, folyamatos, örökké áramló, örökké növekvő. Ez az egyedüli módja most a további fejlődésnek.

Nagyon sok apró probléma fontos nekünk: valakinek van egy háza, valakit felvettek a főiskolára, valakinek van egy munkája, amit el kell végeznie. Mindezek, amikre figyelünk dharmák, amit Shri Krishna így írt le: ‘Sarva dharmanam parityajya maamekam sharanam vraja’. “Adjátok fel az összes dharmát” – mindezeket az úgynevezett dharmákat. Például a patni dharma a feleség a kötelessége, a pati dharma a férj a kötelessége, a putra dharma a gyerek kötelessége, a pita dharma az apának és a polgárnak, a világpolgárnak a kötelessége. Mindezeket a dharmákat teljesen fel kell adni, és teljes szívetekből át kell adnotok magatokat.

Nagyon sok apró probléma fontos nekünk: valakinek van egy háza, valakit felvettek a főiskolára, valakinek van egy munkája, amit el kell végeznie. Mindezek, amikre figyelünk dharmák, amit Shri Krishna így írt le: ‘Sarva dharmanam parityajya maamekam sharanam vraja’. “Adjátok fel az összes dharmát” – mindezeket az úgynevezett dharmákat. Például a patni dharma a feleség a kötelessége, a pati dharma a férj a kötelessége, a putra dharma a gyerek kötelessége, a pita dharma az apának és a polgárnak, a világpolgárnak a kötelessége. Mindezeket a dharmákat teljesen fel kell adni, és teljes szívetekből át kell adnotok magatokat.

Azt mondhatnám, hogy a meditáció az egyedüli mód ehhez. Természetesen racionálisan is sok mindent tehettek. Racionálisan elfogadhattok Engem. Érzelmileg közelebb érezhetitek magatokat Hozzám a szívetekben. De a meditációval adjátok át magatokat. A meditáció nem más, mint átadás, teljes átadás, ami nehéz feladat egy modern ember számára a nyugati országokban. Csak azoknak adják át magukat, akik megigézik, és teljesen megbabonázzák őket. A rabszolgáivá válnak azoknak az embereknek, akik megbabonázzák őket. De ha szabad akaratuk van, ha szabadon dönthetnek, az egojuk erősebb, mint a lelkük. Ezért van az, hogy az összes szabad ország lezüllött. Mert az ego játszik szerepet, nem a lélek. Nem uralják az egojukat, ha szabadok. Csak akkor vannak rendben, ha valaki belerángatja őket az ego játékába, és megbabonázza őket. Végük van, teljesen elvesznek. És ez annyira nyilvánvaló, ahogyan ezek a hamis emberek tökéletesítették azt a művészetet, amivel rabszolgává tesznek titeket.

Teljességében szabad akaratotokból kell átadnotok magatokat. A szabadság nem az egot jelenti, ezt meg kell érteni. A szabadságot megöli az ego. Nemcsak megöli, de eltorzítja és meggyalázza, elcsúfítja. A szabadság a legkifinomultabb formájában a teljes ego-nélküliséget jelenti, szögletesség nélkül. Teljesen üreges, akár a fuvola, hogy az Isteni dallam szépen játszható legyen. Ez a teljes szabadság, minden függés nélkül.

Fel kell ismernünk, hogy egy mocsárban vagyunk: a tudatlanság mocsarában, a bűn mocsarában. A tudatlanság bűnt szül. Hogyan jutunk ki a mocsárból? Ha bárki megpróbál kihúzni minket, maga is a mocsárba kerül. Ha akárcsak megpróbál a közelébe kerülni a mocsárnak, belesüllyed. A mocsár részévé válik. Minél inkább megpróbálunk mások segítségével élni, annál jobban lehúzzuk őket a mocsárba, és egyre mélyebbre kerülünk, egészen a mélyére.

Tehát a Kundalini fájának növekednie kell. És ennek segítségével maga a Paramatma, maga a Parabrahma kell kihúzzon titeket. A Kundlini fája kinő a mocsárból, és a Parabrahma egyenként kihúz, kezébe vesz, és kilendít titeket. És mégis, amikor már kihúzott, nem kapaszkodtok eléggé, újból lecsúsztok. Félig felemelkedtek, és ismét visszaestek. Nagyon örömteli dolog kint lenni, de a lábaitok még nem jöttek ki belőle teljesen. Még nem tisztultok meg teljesen. De amíg nem vagytok tiszták, hogyan is részesülhetnétek az összes áldásban? Az Isteni teljes áldását kell élveznetek, az Isteni Szeretettel felruházva.

Érdekes, hogy azok, akik ezekhez a hamis gurukhoz járnak, ragaszkodnak a gurujukhoz, olyan mérhetetlen odaadással, hogy meglepődnétek rajta. Olyanná válnak, mint a káposztafejek! Addig, amíg teljesen tönkre nem mennek, mindenüket átadják, amijük csak van.

De amikor az emberek eljönnek a Sahaja jógába, nem adják át magukat, mégis táplálják őket, gondoskodnak róluk. Javul az egészségük, gyarapodik a jólétük, fejlődik az elméjük, javulnak a kapcsolataik, minden vonatkozásban jobban érzik magukat, javul az állapotuk. Folyton mindennek az előnyét élvezik. Szép ashramaink vannak, amik a legolcsóbbak, van étel is… mindenből a lehető legjobb a rendelkezésünkre áll. De nem fogjuk fel, hogy mi végre van ez az egész gondoskodás. Mire szolgál ez a sok áldás? Hogy feljebb és feljebb emelkedjetek, hogy teljesen kikerüljetek a mocsárból.

Ki kell tartanotok, odaadónak kell lennetek. Fenntartásaink vannak, eltitkolunk dolgokat, okoskodunk. Ez egy veszélyes helyzet. Mindannyian próbáljátok meglátni, hogy mi az, ami alattomos bennetek. Milyen berögződés választ el benneteket az odaadástól? Mi az, amitől fenntartásaitok vannak? Milyen félelmek, milyen ego? Mi az, ami belőletek még mindig visszanyúlik a mocsárba? Milyen ragaszkodások, milyen kapcsolatok? Meg kell szabadulnotok ezektől. Amíg meg nem szabadultok ezektől teljesen, addig nem fog működni. Nincs helye a felemás dolgoknak. Ez egy “most vagy soha” kérdés. Krisztus elmondta. Azt mondta: “Legyetek odaadóak, és minden mást bízzatok Rám.”

Tudom, hogy kik azok, akik fejlődnek az odaadásban. Láttam, hogy milyen sokat fejlődnek az emberek. Nem is kell szemtől szembe lennetek Velem, nem is kell látnotok Engem. Nem is kell személyesen ott lennem. Minden ott van a mindenen átható erőben. Ez az Én fényem, ami mindent tud rólatok. És csakis a bhakti, az odaadásotok által érhettek el Engem.

Az Én eredményem a ti Isteni erőtök a teljes megnyilvánulása. Ez nagyon egyszerű, nagyon egyszerűnek lett megalkotva. Csak azokkal az emberekkel vagyok elégedett, akik egyszerűek, ártatlanok, akik nem ravaszak, akik szeretőek, gyengédek egymással. Nagyon egyszerű a kedvemben járni. Ha azt látom, hogy szeretitek egymást, jót mondotok egymásról, segítetek egymásnak, tisztelitek egymást, nagyokat nevettek együtt, ha élvezitek egymás társaságát, ez nekem a legnagyobb áldás, a legnagyobb öröm. Próbáljátok meg szeretni egymást az odaadásban, mert ti mindannyian a gyermekeim vagytok, akiket a Szeretetem teremtett.

Mindnyájan a Szeretetem méhében lakoztatok. A Szívemből adtam nektek ezeket az áldásokat. Nyugtalanít, beleremeg a kezem, és ti újra visszaestek a mocsárba, amikor azt látom, hogy veszekedtetek egymással féltékenységből és kicsinyes dolgok miatt, amik a múltatokhoz tartoznak. A segítség nem annyira kézzel fogható és érzékelhető, hanem egy sokkal mélyebb biztonságérzet, amit a fivéreitek és nővéreitek kapnak. Egy mély szeretetnek kell lennie. Az önzésnek nincs helye a Sahaja jógában. A zsugoriságnak nincs helye, nincsen helye. A zsugoriság a beszűkültségnek az ismérve. Természetesen nem azt mondom, hogy adjátok Nekem a pénzeteket, de ahogy a pénzre tekintünk, amennyire ragaszkodunk hozzá, az anyagi dolgokhoz, az anyagi jóléthez, tárgyakhoz, tulajdonunkhoz…

A legnagyobb dolog, amitek van az a ti Anyátok. Általa vannak fivéreitek és nővéreitek. Szakítsatok a múlttal. A múlt egy mocsár. Ezen most már túl kell lépni. Nagyon is tudatában vagytok annak, ahogyan a Szeretetem erejével megvédelek mindegyikőtöket. Tudjátok, hogy minden pillanatban segítek rajtatok. Minden egyes vágyatoknál ott vagyok, hogy beteljesítsem. Ez az egyik oldal, mint mondtam, a gondoskodás. De most rajtatok múlik a fejlődésetek. Rajtatok múlik a felemelkedésetek. Ezt csakis ti tudjátok megvalósítani, senki más. Sem Én, sem egy másik Sahaja jógi. Én csak javaslatokat adhatok nektek. Nemcsak javaslatokat, hanem figyelmeztetéseket is. És minden kéznél van. Minden nagyon jól alakult. Megtestesültem. Formát öltöttem előttetek. Sehova sem kell mennetek. Az egész dolog bennetek van. Nem kell pénzt adnotok, semmit sem kell adnotok. De fejlesszétek ki ezt az odaadást magatokban.

Látjátok ez az ember, aki interjút készített Velem, azt mondta, hogy a munkanélkülieket a politikusok irányítják. Hagyjátok, hogy titeket pedig Isten irányítson! De hogyan? Tegyük fel, hogy egy ecset van a kezemben, szeretnék festeni valamit, de nem tudom irányítani az ecsetet. Szögletes az ecset, baj van vele, használatra alkalmatlan vagy mondjuk kényelmetlen, nehézkes, esetlen. Hogyan használhatnátok? Az odaadás a legegyszerűbb módja annak, hogy csiszolódjatok, hogy megszabaduljatok az összes problémátoktól, az összes badhától. Most nézzetek magatokba: odaadóak vagytok?

Az sem helyes, ha valaki fanatikusan tapad Hozzám. Ne legyen benne fanatizmus. Az egész egy teljesen logikus dologgá válik. Nincs ebben semmi fanatizmus. Például, ha valakinek orvoshoz kell mennie, hogy megvizsgálja az orvos, akkor egy fanatikus ember lehet, hogy azt mondja: “Ó, én nem megyek orvoshoz. Nem megyek, mert Anyám azt mondta, hogy gondoskodni fog rólam.” És ha megbetegszik, akkor odajön Hozzám, és vitatkozik: “Anyám! Azt mondtad, hogy gondoskodni fogsz rólam, akkor hogy lehet, hogy megbetegedtem?” Ez a fanatizmus.

Mi az átadás? A Lelketek mélyén azt mondjátok: “Anyánk az, Ő ott van nekünk, Ő az én orvosom. Akár kezel engem akár nem, akár meggyógyít engem, akár nem… Nincs mit mondanom. Csak Őt ismerem. Senki mást nem ismerek.” Ez nagyon logikus. Az benne a logika, hogy: “Anyánk a legerősebb, a leghatalmasabb, amit ismerek” – ez így logikus. “És ha Ő valóban ilyen, akkor meg fog gyógyítani. De ha nem gyógyít meg, ez az Ő döntése, hatalmában áll. Ha meg akar gyógyítani, akkor meggyógyít. Ha nem akar meggyógyítani: hogyan erőltethetném Rá az akaratomat?”

Ilyen Shri Ganesha odaadása is. Amikor az Anyja azt mondta: “Rendben van, a két fiútestvér, Kartikeya és Shri Ganesha közül aki először megkerüli az Földanyát, az kapja az első díjat.” Szegény Ganeshának egy kis egere volt, amin utazott, de milyen bölcs volt! Kartikeyának pedig egy nagyon gyors pávakakasa volt, ami repült is. Shri Ganesha a pávakakasra nézett, és azt mondta: “Ki lehetne hatalmasabb az Anyámnál? Ő az Adi Shakti! Mi ez a Föld? Ki teremtette ezt a Földet? Anyám teremtette. Ki teremtette ezt a Napot? Az Anya teremtette. Ki lehetne hatalmasabb az Anyámnál? Senki. Miért is ne kerüljem meg csupán az Anyámat? Miért kellene az egész Földet megkerülni?” És jóval Kartikeya érkezése előtt már ott ült az ajándékkal a kezében!

Az ártatlanságából fakadt a bölcsessége, és megértette azt, ami logikus. Ez nagyon logikus. És az is logikus, hogy: “Anyánk jobban érzi a fájdalmamat, mint én.” Mit is mondhatnánk, amikor Krisztust keresztre feszítették az Anyjáért? Aki maga volt Mahalakshmi – és milyen hatalmas volt! És rávette a fiát, hogy áldozza fel az életét, és szenvedjen, mint egy emberi lény. Ez túl sok volt! Feláldozni a fiad, mikor minden erőd meg van, hogy végezz mindenkivel, aki csak ott van! De az Agnya csakra megteremtése egy nagyon kényes feladat volt.

Mit jelent ez? Ez azt jelentené, hogy valami hiányosság volt Krisztus odaadásában? Ellenkezőleg. Az Anya annyira biztos volt az ő odaadásában, hogy megkérhette, tegye meg. Tehát amikor azt várjátok az Anyától, hogy megtegyen valamit értetek, az emberek azt mondják, hogy: “Rendben van, Anyám, írom ezt a szakdolgozatot. Ó… be kell fejeznem.” Rendben van, adj egy bandhant, és meglesz a szakdolgozat. “Anyám, megpróbálok rájönni erre.” Rendben van, választ kapsz rá. “Anyám, megpróbálom megszerezni ezt az állást.” Meg lesz. Most fordítva van. Hányan rendelkeznek Krisztus odaadásával? Senki! Ez tény. Miért Ő a legidősebb testvér? Mert senki sincs hozzá fogható. Keresztülment mindezeken a szörnyű szenvedéseken, mert az Anyja szerves része volt. Ő sokkal többet szenvedett, mint a Fia. De a Fia is keresztülment ezeken a szenvedéseken egy magasabb célért, nagyobb boldogságért, egy jobb életért, egy teljesebb életért. Ez a valódi odaadás.

A hamis emberek is hasznot húzhatnak ebből az odaadásból Amikor miattuk szenvednek az emberek, azt mondják: “Végül is szenvednetek kell.” Látjátok, hogyan forgatják ki a dolgokat: “Szenvednetek kell, mert végül is szenvedés nélkül nincs felemelkedés.”

Van egy nagyon mély megértés, egy sokkal mélyebb. Ez érthetővé teszi számotokra, hogy a Sahaja jógában először táplálnak, felnevelnek, megedzenek, és rendbe hoznak titeket. És az összes dolog azután, a szenvedések, nem lesznek többé szenvedések, mert a lélekké váltatok. “Semmilyen eszközzel nem lehet megölni a lelket, nem lehet eldobni, semmilyen szél nem tudja elfújni, és a tűz sem tudja elégetni. Sehogyan sem lehet elpusztítani ezt, ha ez a lélek ti vagytok.”

Tehát megkaptátok a táplálékot. Felnőttetek. Táplálnak titeket. Amikor sahaja jógikat látnak az emberek, azt mondják: “Ó, ők olyanok, mint a virágok! Nézzétek, hogy ragyog az arcuk, mennyire magabiztosak, mennyire méltóságteljesek, mennyire szépek.” De miért? Hogy Isten szekerének a kerekei legyenek. Tietek a terhek oroszlánrésze és az áldozat, ami többé nem áldozat számotokra, mert a lélek ad, nem pedig feláldoz. A természeténél fogva ad. Tehát nem feláldoztok, hanem csak adtok. Az anyának először szülési fájdalmai vannak, ez rendben van, mindenféle problémái vannak, ez is rendben van. De amikor a gyermek felnő, az anya mellé áll, ő a büszke fiú. Az anya is büszke. Büszke a gyermekre, a gyermek pedig büszke az anyjára. Együtt állnak, együtt vívják a csatát. Ez csak akkor lehetséges, ha elfogadjátok egy Sahaja jógi jövőbeli életéhez a teljes odaadást és felkészülést. Ez egy olyan élet, mely kívülről küzdelemnek, problémának tűnik, de belülről teljes.

Régebben, amikor a Sahaja jógik jöttek hozzám, még az is túl nagy áldozat volt nekik, hogy a földön üljenek. Az is nagy áldozat volt, hogy levegyék a cipőjüket. A tegnapi programon 3 ember elment, mert megkérték őket, hogy vegyék le a cipőjüket, mintha legalábbis kopaszra nyírta volna őket valaki! Egyszerűen kisétáltak. De miért kell fejlődnünk a Sahaja jógában? Fejlődnünk kell, hogy egy nagyszerű Anya nagyszerű gyermekeiként állhassunk fel. Ez egy hatalmas munka. Nem az átlagos, középszerű embereknek kell elvégezni ezt a munkát. A félénk, félős, arrogáns, szemtelen emberek nem képesek erre, semmit sem érnek. A meditációban az odaadást, a teljes odaadást kell gyakorolni. Ezt nemcsak úgymond magatokért teszitek. Először kisbabák voltatok, egy kis valami, de most már a kollektív lény része vagytok, most már semmit sem tesztek magatokért, hanem a kollektív lényért. Felnőttetek, hogy tudatába kerüljetek annak az egésznek, amivé válni fogtok. A munkátok, a pénzetek, a feleségetek, a férjetek, gyerekeitek, apátok, anyátok, rokonaitok… – ezekkel már nem kell foglalkoznotok. Mindegyikőtöknek fel kell vállalnotok a Sahaja jóga felelősségét. Mindegyikőtök képes rá, erre neveltek titeket.

Cselekedjetek úgy, ahogyan szeretnétek. Bármilyenek is a képességeitek, a teljes odaadással eléritek. Odaadásra van szükség. A teljes odaadás az egyedüli módja a továbblépésnek. Van néhány félkész Sahaja jógi, el kell engednünk őket, nem tehetünk mást. Nem kell őket sajnálni, nem érdemes Ha rendbe jönnek, ismét visszahozzuk őket, de ezt hagyjátok Rám. Ne pazaroljátok sem az energiátokat, sem a figyelmeteket rájuk. Fejlődnötök kell. Keresők voltatok, aztán megtaláltátok, amit kerestetek, most már megerősödtetek, felnőttetek. Miért? Hogy felálljatok. Ahogy Én ma előttetek állok, úgy kell nektek is kiállni az emberek elé. Az odaadás nem azt jelenti, hogy nem beszéltek a Sahaja jógáról. Sokan azt gondolják, hogy a hallgatás az odaadás módja. Egyszerűen csak meditációban kell lennetek. De elő kell jönnötök a csigaházatokból. Mondjátok el az összes nemzetnek, mondjátok el az összes embernek mindenhol, a nagyszerű üzenetet, hogy eljött a Feltámadás ideje, most, ezekben az időkben, és mindannyian képesek vagytok rá, hogy továbbadjátok. Ha valaki kigúnyol ezért titeket, próbáljátok megértéssel, bölcsességgel válaszolni.

Az egyéni “tetszik” és “nem tetszik” dolgokat fel kell áldozni. “Szeretem ezt”, “szeretem azt” – ezt fel kell adni. Ez nem azt jelenti, hogy olyanokká váltok, mint a gépek. Nem. Ki kell lépnetek az “én” rabszolgaságából. Meg kell szabadulni a rossz szokásoktól. Meg fogtok lepődni, amint odaadóakká váltok, nem fogtok sokat enni. Néha semmit sem esztek. Nem is fogtok gondolni az ételre. Arra sem fogtok emlékezni, hogy mit ettetek. Arra sem fogtok emlékezni, hogy hol aludtatok, hogyan aludtattok. Ez egy olyan élet lesz, mint egy teleszkóp – kiteljesedő! Saját elképzeléseitek lesznek, amiket valóra váltotok, beteljesítetek. Nagyon egyszerű, hétköznapi embereknek tűntök, de nem vagytok azok. Odaadással, teljes odaadással cselekedjetek most, nem magatokért, nem önös érdekből – ennek vége. Ez azért van, hogy teljesen kikerüljetek a mocsárból, és szilárd talajon álljatok, hangosan énekelve Atyátok dicsőségét. Milyen zene jöhet azoktól, akik a mocsárban vannak? Milyen dalt tudnak énekelni? Milyen biztonságot tudnak adni? Milyen segítséget tudnak nyújtani másoknak? Teljes mértékben ki kell kerülnötök a mocsárból. Megingathatatlan bölcsesség kell ehhez, rendíthetetlen! Minden pillanatban. Ne a baloldalatokat és a jobboldalatokat okoljátok ezért. Egyiket se. Egyszerűen másszatok ki a mocsárból. Azért jött a Parabrahma, hogy gondoskodjon rólatok. Kapaszkodjatok bele. Még a halálnak is meg kell hátrálnia. Nem beszélve ezekről a csekély dolgokról.

Az Anyátok neve nagyon erős. Tudjátok, hogy az összes név közül ez a legerősebb név, a legerősebb mantra. De tudnotok kell, hogyan ejtsétek ki. Teljes odaadással kell kiejtenetek, nem úgy, mint bármilyen más nevet. Tudjátok, hogy Indiában, amikor kiejtik a guru nevét, meghúzzák a fülüket, amiért kiejtették, ami azt jelenti: “Ha bármilyen hibát követnék el, miközben kiejtem a nevet, kérlek bocsáss meg.” Ez ezt jelenti. Ez a mantra egy nagyon erős mantra. Csakis az odaadásra van szükségetek, az odaadás erejére.

Ma azt mondtam Ritának, hogy most már Anglia összes margarétája illatos. Nem akarta elhinni. Azt mondta: “Ezt nem tudtam. Viszont mindig úgy éreztem, hogy nincsen illata a margarétának, és hogy nagyon fura szagú virág.” Azt mondtam: “Rendben van, menj, és szagold meg a margarétáidat!” Meglepődött, amikor megszagolta őket! Milyen sokat jelent a név. Ezek ma Anglia legillatosabb virágai. Maga a név! Ami azt jelenti, hogy Nishkalanka, ami Nirmala-t jelent, ami azt jelenti, hogy bármiféle mala nélküli. Mi ez a mala? Ez a mocsár. Bármiféle folt nélkül – nir. Teljesen. A Sahastrara örömét régóta Nirananda-nak hívják. Ősidők óta Nirananda-nak vagy Nirmala Ananda-nak hívják. Nagyon sokan Nirmala Ananda-nak vagy Nirananda-nak hívják. Ez az az öröm, amit még a keresztrefeszítéskor is éreztek. Ezt az örömöt akkor is érzitek, amikor megmérgeznek. Még a halálos ágyatokon is érzitek ezt az örömöt. Ez az öröm a Nirananda.

Tehát álljatok készen a második fázisra. Ti vagytok a frontvonalon. Nagyon kis időre van szükségem. De valóban olyan emberekre van szükségem, akiknek szilárd a bölcsessége és az odaadása, nagyon szilárd! Egy pillanatig sem szabad erre vagy arra az oldalra billennie. Azután gyorsabban fejlődhetünk, előremehetünk, hogy megvívjuk a csatánkat. Talán most már tudatában vagytok, hogy mennyire alattomosak a negativitások, hogyan műkődnek, hogyan használják az erejüket, – ami természetesen nagyon korlátolt -, hogy elpusztítsák Isten munkáját, és hogy mennyire ébernek kell lennetek, felkészültnek és odaadónak. Erről csak veletek beszélhetek, nem mondhatom azoknak az embereknek, akik a Caxton Hall-ba jönnek. Néhányan nincsenek rá készen, néhányan teljesen újak, naívak, és néhányan teljesen harmadrangúak. De itt, ahogyan ma Előttem vagytok, nagyon nyíltan el szeretném mondani nektek, amit Krishna csak Arjunának mondott el: ‘Sarva dharmanam parityajya, maamekam sharanam vraja’.

Nincs más kiút. A Vraja azt jelenti, hogy “aki kétszer született”, mint egy szilárd, erős személyiség. Ha erősek vagytok, legyetek odaadóak. Ha tökéletessé váltatok, odaadónak kell lennetek. Ez segíteni fog, hogy kikerüljetek a mocsárból, és a nagy ügyet fogja szolgálni. Senki sem érti, hogy: “Miért próbál segíteni nekünk Anyánk?” Úgy gondolják, hogy túlságosan nagylelkű. Nem vagyok az. Józanul gondolkodom. Mert ti vagytok azok, akik képesek vagytok kifejezni Isten örömét ezen a Földön. Ti vagytok a fuvolák, amik Isten dallamát fogják játszani. Titeket használ, és irányít Isten. Azért teszem mindezt, hogy tökéletesítselek titeket, hogy Isten legszebb eszközei legyetek. Hogy Isten megfelelő eszközei legyetek. Nem tudom, megértitek-e, mennyire kedves, szép élet lenne ez. Az odaadással teli élet, amiben megértés van, logikus, amiben teljes odaadás van, amiben az összes támogatást megkapod, és azt egy magasabb célnak szenteled. Olyan ez, mint amikor a levelek kiszűrik a nap sugarait, és színt adnak, színt nyernek maguknak egy magasabb célért, hogy később használhassák őket az emberek. Semmi sem működik másként ezen a világon. Minden egy cél érdekében történik, egy teljesen önzetlen, hatalmas, nagyszerű, dinamikus cél érdekében.

Az óceánná váltok, ti lesztek a Hold, ti lesztek a Nap, a Föld, az éter, az égbolt, és a Lélek. Mindegyikért dolgoztok. Csillagokká és univerzumokká váltok, és átveszitek a munkájukat. Erről van szó! Elértétek a belső lényegeteket, a tattwátokat, így eléritek mindenki más tattwáját is. De szenteljétek magatokat ennek a tattwának, mert Én vagyok mindezeknek a dolgoknak a lényege. Én vagyok a Tattwa – Tattwamasi, Én vagyok az Őselv. Tartsátok magatokat ehhez. Én vagyok a Kundalini. Én vagyok az esszencia, a lényeg.

Csak azt a fajta odaadást értjük meg, ami nagynak tűnik fizikai szinten, mely nagyobbnak tűnik durva szinten. De nem tudjuk magunkat olyasminek szentelni, ami sokkal elvontabb, ami sokkal apróbb, ami sokkal mélyebb, ami nagyon hatékony, ami nagyon dinamikus, egyetemes és örök. El sem tudjuk képzelni, hogyan szentelhetnénk magunkat ennek. Át tudjuk adni magunkat valakinek, aki úgy néz ki, mint egy hegy, aki elnyom minket, mint egy hegy, aki olyan, mint Hitler, vagy mint egy hamis guru. De nehéz átadni magatokat a legbelsőbb lényeteknek, ami szemmel nem látható, ami nem hallható, de nagyon erős a hatása.

Mint az atombomba, amikor széthasad az atom. Ha nem hasad szét, mindenhol ott van. De a legfinomabb pontnál olyan dinamikus, hogy ha szétválasztjátok, egy nagyon dinamikus erejű pusztító erővé válik. Ha már a figyelmetek eljutott az univerzum finomabb szintjére, mélyedjetek el benne minél jobban. A késztetés, ami a gyökerek végét a víz forrásához vezeti ugyanaz, mint a forrás. A Kundalinitek ugyanaz, mint az Adi Kundalini és annak ereje, a Parabrahma.

Mindezeket a dolgokat az önmegvalósulás és az érettség után kell megérteni. Előtte lehetetlen. Ezért van az, hogy az elmúlt 8 évben nem beszéltem nektek ezekről a dolgokról. Mindig nagyon megértő és kedves voltam veletek. És mindig azt éreztettem veletek, hogy leköteleztek Engem. Részetekről nincs elkötelezettség. Mindezeken az elképzeléseken túl az Önvalótokká váltatok, készen vagytok, hogy felelősséget vállaljatok, hogy azok legyetek, amire teremtettek titeket. Mint ahogy a hajót megépítik, tengerre viszik, kipróbálják, és hajózásra alkalmasnak találják, hogy tengerre szálljanak vele. Tehát ez a második fázis, amikor ki kell hajóznotok, amikor mindent tudtok a hajóról, mindent tudtok a tengerről. Teljes szabadsággal és bölcsességgel kell most kihajóznotok – nem félve bármiféle vihartól, jégesőtől, tájfuntól, mert már mindannyian tudjátok: az a feladatotok, hogy átkeljetek. Isten áldjon meg benneteket!

H.H. Shri Mataji Nirmala Devi