Az elköteleződés és odaadás fontossága

Nirmala Palace – Nightingale Lane Ashram, London (Anglia), 1982. augusztus 6.

Nemrég beszéltem nektek az odaadás és az elköteleződés fontosságáról a Sahaja Jógában. Amikor közel vagyunk a hegyhez, nem látunk túl sokat belőle, ezért nem vagyunk tudatában annak a tömegnek, aminek a közelében vagyunk, annak a nagyságnak, ami ott van előttünk. 

Ez az egyik a sok illúzió közül, ami működik azoknál az embereknél, akik mentálisan nem fogják fel, mi vár rájuk, hol vannak, mit találtak, mi az önmegvalósulás, mekkora jelentősége van ennek, meddig jutottak, miért lettek kiválasztottak, mi az életük célja, mennyit fejlődtek, mennyit értenek. Mindezek a dolgok meghaladják a felfogóképességünket, nem értjük, mi is történt valójában, amikor megkaptuk az önmegvalósulást. Éppen ezért ahhoz, hogy mindezeket megértsük, odaadásra és elköteleződésre van szükség. 

Ha racionálisan próbáljuk elemezni ezeket, elképedünk. Ez meghaladja a képességeinket. Ez fantasztikus. Túl sok. Valóban meghaladja a képességeinket. Gondoljatok bele: megkaptátok az önmegvalósulást. El tudjátok hinni, hogy lehetséges ebben az életben? Ha valaki mondta volna nektek, sosem hittétek volna el, hogy hogyan kaphatjátok meg az önmegvalósulást ezen a Földön. Természetesen keresők voltatok – mert mások is mondták és ti is úgy éreztétek, hogy keresni kell –, de sosem gondoltátok, hogy ez így megtörténhet, hogy megkapjátok az önmegvalósulást. Aztán az önmegvalósulásotok után nem tudtátok érezni, mi is ez valójában. Mintha beleesnétek az óceánba, de nem éreznétek az óceán méreteit. Meddig jutottatok benne? Mi ez? Hol vagyunk? Mi a célunk? És hogy még nagyobb legyen a zűrzavar, még gondolatmentessé is váltatok. Így aztán racionálisan nem tudjátok megérteni, mi is ez. 

Vagyis ennek a tapasztalatnak a jelentősége, Anyátok eljövetelének dicsősége, az önmegvalósulásotok értékes ajándéka nem fogható fel intellektuálisan. Próbáljátok végiggondolni, mit kaptatok? Fel tudjátok mérni az elmétekkel? Meg tudjátok érteni, mi történt? Nem tudjátok. Mert a racionalitás nem tudja megértetni veletek azokat a dimenziókat, amik megnyíltak előttetek. A racionalitás valójában eltűnt. Nem maradt már racionalitás még arra sem, hogy kifejezzük, mit kerestünk és hova érkeztünk. Ezért egyetlen módszeretek, utatok maradt: az óceán részét képező cseppként még jobban feloldódni az óceánban, hogy legalább megérezhessétek az óceánt, és hogy úgy kommunikáljatok más cseppekkel, hogy általuk megismerjétek az egészet. 

Az első tehát a teljes odaadás. Ez nagyon fontos. Ebben az inkarnációban a legfontosabb, mivel most megkaptátok az önmegvalósulást. Ha nem kaptátok meg az önmegvalósulást, rendben; morgolódó lelkek – rendben; félig kész emberek – rendben; egy kis rosszalkodás – rendben. Megbocsátható ez, megbocsátható az, ránézésre minden meg van bocsátva. Mindenki azt gondolja: „Anyánk megbocsát.” De nem ez a lényeg! Én megbocsátok, mert ilyen a természetem. De ezt ne vegyétek magától értetődőnek. Magatoknak ártotok azzal, ha ezt a megbocsátást elfogadjátok. Ha mindig azt gondoljátok: „Ó, Anyám, te olyan megbocsátó vagy, kérlek, bocsáss meg!” Ami azt illeti, már rég meg van bocsátva. Amint „Anyám”-nak szólítotok, meg van bocsátva. De mi ebből az előnyötök? Semmi. Vesztesek vagytok. És ha ezt legalább racionálisan megértitek, akkor megértitek, mit jelent az odaadás. A Sahaja Jóga iránti odaadásban meg kell értenetek, hogy a Sahaja Jóga részletei, mindaz, amit a Sahaja Jógában tapasztaltatok, túl vannak a megértésen – ez az első. Ténylegesen túl vannak az emberi felfogóképességen. Ezért emberi szinten nem beszéltek róla, nem vitatjátok meg ezeket. De kollektív szinten lehetséges róla beszélni. És amikor elértek a kollektív szintre, akkor meg kell értenetek, hogy a Velem való kapcsolatotok sokkal megalapozottabb, hogyha másokkal való kapcsolatotokat nagyon kollektív és homogén módon alakítjátok ki. Ahogy említettem, a csepp óceánná válik. És óceánná kell válnia, azáltal, hogy a többi cseppel együtt feloldja csepp létét. És végül az összes csepp létét feladó cseppből lesz az óceán. Az odaadás tehát kétirányú: egyrészt egymás felé, másrészt Anyátok felé irányul. 

Amit én látok a Sahaja Jógában, ti nem vagytok képesek látni. Ez bizonyított számotokra vagy nem? Vagy még több bizonyítékot szeretnétek? Az már bizonyított, hogy „Anyánk sokkal többet lát, mint mi, és amit Ő lát, az megtörténik.” Így hát, aki be akarja csapni az Anyát, az magát csapja be. Ha megpróbáltok becsapni Engem vagy azt gondoljátok, „Anyánk nagyon megbocsátó, meg fog bocsátani nekünk.”, azzal saját magatokat kínozzátok, nagyon káros számotokra. Sokan azt mondják: „Ez a bal Swadishthanom miatt van.” Mások azt mondják, megszállottak voltak. Van, aki mást fog okolni. Bármit vagy bárkit is okoltok valamiért – ki kért tőletek magyarázatot? Csak ti kérdezitek saját magatokat. Nem néztek szembe magatokkal. A felém irányuló odaadás tehát valójában azt jelenti, hogy szembenéztek magatokkal. Mindenekelőtt nézzetek szembe magatokkal, figyeljétek meg, miket tesztek. Ti vagytok a saját magatok ellenségei, senki nem az ellenségetek. Főként Anyátok nem az. Semmiképpen sem. A negativitások sem az ellenségeitek – ha ugyanis nem engeditek, nem lehetnek benneteket. Semmilyen ördögi személy nem az ellenségetek, mert ha fel vagytok vértezve spirituálisan, nem árthatnak nektek. Vagyis azt most leszögezhetjük, hogy ti vagytok a saját magatok ellenségei. 

Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljatok az ellenségeitektől, az elköteleződés. Tegyük fel, azt állítjátok, hogy hisztek Anyátokban vagy Istenben. Vagyis van fogódzkodótok, igaz? De ugyanakkor ki is dobtok valamit. De a fogódzkodásnak nagyon erősnek kell lennie. Racionálisan nézve, amikor süllyedsz, gondolkodsz-e azon, hogy helyes-e megfognod annak a kezét, aki megment? Nem. Csak nagyon erősen szorítod azt a kezet – nagyon erősen, teljes erővel és teljes hittel. A lényeg csak az, hogy megmentsenek. Bennünk kell lennie annak az érzésnek, hogy mi is süllyedő személyek vagyunk, saját magunk miatt. És ha meg szeretnénk menekülni, akkor teljes mértékben el kell merülnünk a Sahaja Jógában. Teljesen eggyé kell válnunk vele, mert csak akkor menekülhetünk meg. Mert ezen a szinten, amikor már önmegvalósultak vagytok, a következő ugrás, ahogy mondtam, az elköteleződés. Minden más csak másodlagos lehet ilyen körülmények között. Ha más dolgok fontosabbak számotokra, és a figyelmetek továbbra is azokra irányul, akkor nem tudjátok megtenni ezt a második ugrást. 

Az első ugrást már megtettétek: megkaptátok az önmegvalósulást. De az első ugrás után keményen dolgoztatok, hogy eljussatok a második ugrásig, ahol szembe kell néznetek magatokkal. Nem kellene utálnotok magatokat, sem elkedvetlenednetek bármitől, de kezeljétek magatokat egy különálló entitásként. Az elköteleződés ténylegesen azt jelenti, hogy újra magatok felé fordultok, hogy megkeressétek magatokban az isteni személyiséget. Amikor már van bennetek isteni személyiség, az elköteleződéssel nem lesz problémátok. Egyszerűen csak eggyé váltok vele, elkezditek élvezni. De a racionalitás a legrosszabb dolog. Becsap titeket és eltérít attól, hogy megértsétek, hogy idáig nagyon materiális, durva szinten éltétek az életeteket. De ebből kijöttetek, kinőttetek belőle és fejlődtetek. Most pedig ahhoz, hogy virágozzatok és illatossá váljatok, fel kell adni a racionalitást. Ez elengedhetetlen. Próbáljátok mellőzni a racionalitást, próbáljátok meg elkerülni az érvelést, az okfejtést. Még most is tapasztalom, hogy Sahaja jógik pszichológiai megközelítésből érvelnek: „Lehet, hogy ő nagyon önbizalom-hiányos, Anyám.” Ezt biztos valami könyvben olvastátok, hogy valaki valamit önbizalomhiány miatt tesz. A Sahaja Jógában láthattuk, hogy az önbizalom-hiányos emberek többsége nagyon agresszív. Becsapnak másokat, tönkreteszik az életüket, és még élvezik is ezt. Ők a legnagyobb szadisták, akik valaha napvilágot láttak. Láttuk ezeket az embereket. „Ő önbizalom-hiányos.” – és így csapják be magukat. Ha már egyszer megértettétek, hogy nem kellene becsapnotok magatokat – miért akarjátok becsapni magatokat? Annyit kell tennetek, hogy önmagatok vagytok. Nem kellene a magunk ellenségévé válnunk, nem igaz? Ahogy elkezdesz szembenézni magaddal, megszereted magad. Nem fogod utálni magad. Mert az az éned, amiről én beszélek, az dicsőséges, gyönyörű, tiszta és teljes mértékben kötődésmentes. De legelőször a figyelmednek el kell fogadnia, hogy ez a kötődésmentesség az életed. Most egy más személyiség vagy. A kötődésmentességed táplál. Függetlenítsd magad! Egyszer egy úriember meglátogatott az otthonomban. Volt egy gyönyörű lámpám, ami nagyon tetszett neki. Azt mondtam, legyen az övé. Nagyon meglepődött. Felhívott a felesége, hogy hogyan tudtam egy ilyen csodaszép dolgot odaadni. Felvetettem neki, hogy ha meghalok, ezt nem viszem magammal. Nézzük racionálisan. Ha tetszett neki, jobb, ha az övé lesz. Rengeteg lámpa van a házamban, mit számít, ha egyet elvisz? A felesége elmesélte, hogy megkérdezte a férjét, hogy fordított helyzetben ő odaadta volna-e nekem a lámpát. „Nem adtam volna oda.” – a férj nagyon őszintén nemmel válaszolt. Nem értem, miért nem. 

Ahogy tudjátok, az utolsó pillanatig nagyon kis dolgokhoz ragaszkodunk. Ha valami egy kis helyen megakasztja a szárit, az képes visszatartani az egész szárit. Ha csak kicsit is a szárihoz illesztjük, visszatartja a szárit. Egészet visszatarthatod egy kicsi gombostűvel. Minden ilyen apró gombostűt, visszatartó erejű dolgot meg kellene tagadnunk, észre kellene vennünk és tovább kellene lépnünk. Nézzétek magatokat: „Ó, ez Egó Úr? Rendben, most távozzon, mutassa meg, hogyan hátrál.” Hogy észrevegyétek ezeket, magatokat kellene látnotok, mint egy színjátékban. Aztán járassátok a bolondját az egótokkal és szuperegótokkal. Valójában ők is ezt teszik veletek, de ha mesterré váltok, ti bolondoztok velük. 

Hányszor láttam már ezt: mondtam valamit, aztán egy idő elteltével az emberek elkezdtek beszélni róla. Egy vagy két hónappal később pedig tudományosan is igazolták. Láttátok ti is, többször is megtörtént. Szóval, ha valamit mondok, abban biztos vagyok. Mindig csak az igazságot mondom, semmi mást. Tudom, hogy csak az igazságot mondom. De nem megyek a mélyére, hogy megtudjam, igaz-e vagy sem, könyveket sem olvasok, hogy ezt megtudjam. Nem kérdezlek meg titeket sem. Hiszek magamban. Teljes hitem van saját magamban. Bármit mondok, az az igazság. Tényként tudom, hogy amit mondok, igazságnak bizonyul. De a ti esetetekben ez nem így van. Amit ti mondotok, nem feltétlen az igazság. Tehát először el kell érnetek azt az állapotot, hogy „amit mondok, az az igazság”. De hogyan tegyétek ezt? A nyelveteknek olyannak kellene lennie, hogy bármit mondotok is, az az igazság legyen, így végül valóban igaznak fog bizonyulni. Ezért van szükség az elköteleződésre. Milyen elköteleződésre? „Miért kellene hazudnom?” A hazugságokra semmi szükség. Az én esetemben még ha hazudok is, igazzá válik. Ezek úgynevezett hazugságok. Valójában sosem azok. Ha azt mondom valakinek, hogy „Ő rossz ember”, látszólag számotokra: „Ó, Anyám, ő egy annyira rendes ember. Hogy mondhatsz ilyet róla?” Ez megtörtént egy Michael nevű úrral. „Ő egy nagyon szeretetteljes ember, Anyám.” Valaki azt kérdezte: „Anyám, talán féltékeny vagy rá?” Idáig jutottunk. De amikor kimutatta a foga fehérjét, akkor az emberek rádöbbentek, ki is ő valójában. 

Tehát ahhoz, hogy kifejlesszétek az igazság megértését, először teljesen az igazsághoz kell kapcsolódnotok. Az igazság pedig az, hogy ti Isten eszközei vagytok, megkaptátok az önmegvalósulást és egy speciális tudatosság birtokában vagytok, amivel más emberek nem rendelkeznek. Haladjatok ezen az úton. Hirdessétek. Nem kell ettől félnetek. Kétségkívül önmegvalósultak vagytok. Éreztétek. Mondjátok: „Nem kérdés, önmegvalósulást kaptam, tudom, hogy önmegvalósult lélek vagyok!” Legyetek határozottak ebben! 

Az igazság ilyen formájú kifejezésében olyannak kell lennetek, mint a fény. A fény meggyőző erővel hat. Nem csak meggyőz, hanem azt is megmutatja másoknak, hogy tündököl. Megmutatja másoknak, hogy „én vagyok a fény” és hogy „beléptél a fényembe, és ha mégsem teszed, megégethetlek”. Vagyis rendelkeznek az úgynevezett ‘tejasvita’-val, ‘tejas’ – a fény élességével. A ‘tejasvita’, a fény élessége ott van. Ez a bizonyítéka az igazságotoknak. 

Nem féltek semelyik miniszterelnöktől, minisztertől, semelyik királytól, senkitől. De: „Ez a tény. Ez a lényeg. Tudom, hogy önmegvalósult lélek vagyok, az igazság vagyok.” Ha azt mondod: „Én az igazság vagyok.”, bármit is mondasz, az igazsággá válik, ez nem kétséges. Bármit teszel, igazsággá válik. De ehhez az szükséges, hogy teljes elköteleződéssel, szembenézve magatokkal, ténylegesen megtisztuljatok. Ez azt jelenti, hogy kitartotok Anyátok, a Sahaja Jóga és a megtalált igazság mellett. És akkor szembenéztek másokkal is. 

Enélkül nem tudjátok megtenni, ez a forrásotok. Az igazság talaján álltok. És ez hatalmas erő és erősség. Mindegyikük, így Krisztus és Mohammed is birtokában volt ennek az erőnek. Mindegyikük rendelkezett ezzel az erővel, hogy kimondja az igazságot teljes bátorsággal, hogy úgy nyilatkoztassa ki ezeket, hogy az emberek elfogadják. És még azt sem bánták, hogy szenvednek miatta. De bármi is legyen az igazság, azt ki kell mondani. 

Ez az első, amit tudnotok kell az elköteleződésről – teljesen elkötelezetteknek kell lennetek, és nem szabad félnetek senkitől. Nem aggódhattok a veszteségeitek miatt. Néhány ember a fejét vesztette, lefejezték őket, megkínozták őket. Néhány embert teljesen megfosztottak a vagyonuktól, mindenféle módon kínozták őket, de mégis kiálltak amellett, amit igaznak véltek. Némelyikük bolond volt, és olyasmi mellett állt ki, ami nem volt igaz. De kiállt mellette. De ti most tisztában vagytok vele, hogy az igazság talaján álltok, és ezért képesnek kellene lennetek bármit feláldozni. Úgymond feláldozni, mert nem az igazságot áldozzátok fel. Amit megpróbáltatok feláldozni, az nem-igazság. A valódi áldozathoz erős és bátor emberekre van szükség, nem félkész emberekre. Pl. éjjel-nappal bocsánatot kértek Anyátoktól. Miért teszitek? Miért kellene bocsánatért esedezni? Én minden pillanatban megbocsátok nektek. De mit tesztek magatokkal? Milyen emberek vagytok? Gondoljátok végig! 

Az igazság talaján kell állnotok. Ehhez pedig erős, bátor, éleslátású embereknek kell lennetek, jelzőfénnyé kell válnotok, olyanokká, akikben megvan a ‘tejasvita’. De ugyanakkor teljes odaadásnak kell lennie bennetek. Tegyük fel, ebben nincs olaj. Akkor nem fog világítani. Szüksége van az olajra, különben nem világít. Tehát az odaadás az olaj bennetek, a teljes kötődés a forrásotokhoz. Ez az odaadás. De ez az odaadás nem ébreszthet fel bennetek semmi mást, mint a másokat kijavító, másoknak utat mutató ragyogó fény eszméjét. 

Ha ez nincs így, akkor a forrás, amit érintetek, nem jut el hozzátok teljes egészében, és a fényetek nem világít megfelelően. Vagyis amikor az elköteleződést gyakoroljátok, nem szabad azt gondolnotok, hogy ez valamiféle megadás – olyasfajta megadás, hogy unalmas semmittevővé váltok. Az emberek azt gondolják, ilyenkor semmittevővé válnak. De valójában dinamikussá váltok. Igazi erővé lesztek – nem romboló, hanem építő erővé. 

A romboláshoz nincs szükség nagy erőre, csak az építéshez van szükségetek erőre. A romboláshoz nem sok kell. Egy pillanat alatt el lehet pusztítani mindent. De az építéshez igazi nagy erőre van szükség. És annak a kitartó vagy áramló erőnek ott kell lennie. Ehhez pedig szükség van az elköteleződésre. Ahhoz, hogy megtartsátok az erőtök forrását, stabilan kell állnotok, bátran, félelmek nélkül. Ez az igazság. Ez az igazság, amit el kell érnetek. Ez nagyon fontos. De ez csak az egyik oldala a dolognak, és nem elegendő. Ha az igazság vagytok, az egyik oldal már jelen van. 

A másik oldala, hogy amikor ez a forrás elér titeket, könyörületességgé váltok. Az igazság és a könyörületesség egy és ugyanaz. Nem hiszitek el, de így van. Ahogy a kanóc és az olaj egysége adja a fényt. Az olaj égése adja a fényt. Ugyanígy a könyörületesség vezet el az igazsághoz. Nincs semmiféle különbség a kettő között. Csak az állapot más – nem láthatod a fényt, ami olaj és az olajat, ami ég. Vagyis a könyörületesség a forrás és egyben a raktáratok. A könyörületesség forrásából nyeritek a könyörületességet. 

Találkoztam emberekkel, akik könyörületességet akarnak tőlem, és azt szeretnék, hogy szeressem őket. De – megfordítva – ők vajon szeretnek így másokat? Ismerek olyanokat, akik csúnyán beszélnek másokkal, meggondolatlanul bántanak másokat, aztán hozzám fordulnak bocsánatért. De amikor ilyet kértek, szeretném tudni, ti könyörületesek voltatok-e másokkal. Azután, hogy Én, a megbocsátás és könyörületesség forrása megbocsátottam nektek, gyakoroltátok-e a könyörületességet? Ez nem lehet egyoldalú. Ha kihasználjátok a könyörületességemet, annak nem szabad egyoldalúnak lennie, nem tehetitek azt, hogy csak a magatok javára használjátok, aztán megfeledkeztek róla. Így sosem fogtok fejlődni. 

Sosem fogtok fejlődni. Ha fejlődni szeretnétek, el kell raktároznotok magatokban azt a könyörületességet. A szeretetet, amit adtam nektek, el kell raktároznotok magatokban és tovább kell adnotok másoknak. Különben végetek, nem juttok sehova. A fejlődést csak úgy lehet fenntartani, hogy amit valakitől kaptok, azt nem tartjátok meg magatoknak, hanem tovább is adjátok másoknak. Egyébként elakadtok. Kiáramlásnak is kell lennie. De ez nagyon nehéz, mert az emberek ahhoz értenek igazán, hogy elfogadják a könyörületességet Tőlem. Vagy ha még könyörületesek is tudnak lenni, akkor olyanokkal könyörületesek, akik pl. Vietnamban élnek, nem az ashramban. 

Jobban aggódnak a vietnámiaikért, azt mondják: „Ó, Anyám, nagyon aggódunk a vietnámi emberekért, pénzt gyűjtünk nekik és próbáljuk eljuttatni Vietnámba.” Közben az itteni ashramlakók veszekszenek egymással. Ez semmiképpen sem könyörüetesség. A Sahaja jógik egymás közt külön rassznak számítanak, és nekik folyamatosan támogatniuk kell egymást és gondoskodniuk kell egymásról. Mindig elképedek, amikor azt tapasztalom, hogy a Sahaja jógik egymást kritizálják. Teljesen elképedek ettől. Mert ti ugyanannak a szerves részei vagytok. Hogyan kritizálhatjátok hát egymást? Egyik szem szapulja a másikat – egyszerűen nem értem. Én kritizálhatlak benneteket, az rendben van. De nektek mi szükségetek erre? Miért kellene egymást kritizálnotok? 

Az egyetlen dolgotok, hogy szeressétek egymást. Krisztus háromszor mondta, én már biztos mondtam 108-szor is, hogy szeretnetek kell egymást. Ez az egyetlen módja a könyörületességetek kifejezésének. Ha bármikor is szeretetet adtam nektek, türelmesnek kell lennetek másokkal, szeretnetek kell másokat. Néha próbálok kedvesen beszélgetni az emberekkel, és azt tapasztalom, hogy az emberek azonnal kritizálni kezdenek másokat vagy valami hasonlót tesznek. Az alaphelyzet az, hogy csak abban az esetben kaphattok könyörületességet Anyátoktól, ha a könyörületesség belőletek is árad. Nincs már más lehetőség – túl sok könyörületességet gyakoroltam már. És most azt tapasztalom, hogy amíg ti nem vagytok könyörületesek, hogyan tudnék én könyörületes lenni veletek? Már nincs erre lehetőség. Jobb lenne, ha egy kicsit kiürítenétek magatokat, és akkor több könyörületességet tudnék adni nektek. Ez ilyen egyszerű. Ebben a tekintetben meg kell érteni, hogy a forrás nem áramolhat mindaddig, amíg nem tudja kiterjeszteni az áramlást. 

Mint a Temze folyó. Egyszer elmentünk megnézni a Temze forrását. Ez egy nagyon kicsi patak, ami hét patakból áll össze, ami mondhatjuk, hogy csörgedezik lefelé. Ez válik majd a Temze folyóvá. Ha nem szélesedne ki, megállna a forrásnál. Nem tudna elindulni, nem tudna folyni. Nem azért, mert mérges vagy csalódott vagy valami hasonló, hanem mert a természetéből adódóan nem tud folyni. Mit lehet tenni? Erről van szó. Mások felé is könyörületet kell gyakorolnotok. De ennek nem szabad formálisnak vagy erőltetettnek lennie, hanem nagyon természetesnek, spontánnak és belülről fakadónak. Ez nem az egótok vagy a szuperegótok kifejezése és nem is túlzott szentimentalitás, hanem egy olyasfajta megértés, hogy te Sahaja jógi vagy, a másik is Sahaja jógi, tehát testvérek vagytok. Nem a szó általános értelmében vagytok testvérek, ez egy másfajta testvéri kapcsolat: sprirituális testvérek vagytok. 

Ti spirituális emberek vagytok, így ennek a könyörületességnek bennetek kell lennie. És amíg ki nem alakítjátok magatokban a könyörületes, apai vagy anyai érzést mások felé… Úgy értem, én anyja vagyok valakinek, aki körülbelül 108 éves. Anyaként kellene viseltetnetek egymás iránt és könyörületet és szeretetet kellene éreznetek mások iránt. Nem a saját kényelmetekről és a nektek jutó előnyökről kellene merengenetek, hanem a mások kényelmére kell odafigyelnetek. Azon kell gondolkodnotok, hogy mit tehetnétek azért, hogy mások jól érezzék magukat, és csak ezután kéne azzal foglalkoznotok, mi az, ami nektek jó. Vagyis amikor a könyörületesség folyama megindul, az elköteleződés teljes. Mert bármit is kaptok tőlem, továbbadjátok másoknak. Ez az elköteleződés. Az elköteleződés áramlata tehát nem egy-, hanem kétoldalú. 

Kitartotok valami mellett, kapcsolatba kerültök vele, hogy valamit nyerjetek általa, majd továbbadjátok másoknak. És végül ez eléri a kollektív lényt, azaz eléri az eredetet. Ebben a vonatkozásban kell megértenetek. Az elkülönülés, hogy „Szeretnénk megházasodni, külön helyet szeretnénk, külön szeretnétek élni.” – ez rendben van nem mondom, hogy házaspárként ne legyen magánéletetek. De ami a könyörületességet illeti, házas emberként még könyörületesebbeknek kellene lennetek. De ti csak a saját gyerekeitekkel, a saját kényelmetekkel, férjetekkel, feleségetekkel vagytok elfoglalva. A Sahaja Jógában nincs helye ilyen embereknek. A Sahaja Jóga teljes egészében kollektív. Amikor édességet hozol a gyerekednek, hozzál az ashramban lakó összes többi gyereknek is. Egy család vagytok és minden családnak összhangban kell élnie egymással. 

Korábban is beszéltem már nektek arról, hogy nem étkezhetünk külön bizonyos dolgokat nem csinálhatunk külön. Ugyanígy nem élhetünk különböző életszínvonalon. Mindenkinek ugyanazt kell élveznie. Ennek így kellene lennie. És ezt anyagi szinten kellene megvalósítani. Érzelmi szinten az abszurd, mindenkit boldogtalanná tevő házasságok teljesen haszontalanok. A házasság arra való, hogy mindenkit boldoggá tegyen. Tehát, mielőtt elhatározzátok, hogy megházasodtok, bizonyosodjatok meg róla, hogy nem trükköztök. A Sahaja Jógában a trükközés nagyon, nagyon veszélyes. Nem trükközhettek a házasságotokkal, nem próbálhattok belevonni valaki mást azt gondolva, hogy Anyátok majd megbocsát nektek. 

Én meg fogok bocsájtani, de a felemelkedésetek nagyon nehéz lesz. Ne próbáljatok hát trükközni olyan dolgokkal, amiket korábban már megtettetek, hanem teljesen változzatok meg, teljes mértékben alakítsátok át magatokat! Most változtassátok meg az élethez való hozzáállásotokat. Meg tudjátok tenni, mert már megváltozott. Ha más emberré szeretnétek válni, nem tudtok. Most virággá váltatok, nem változhattok hirtelen levéllé. Virágok vagytok és virágként kell élnetek. És erre kell emlékeznetek: a könyörületesség egy nagy áramlás, ami természetes egy Sahaja jógi számára, de senki más számára nem természetes. 

Más emberek, akik könyörületességről és hasonlókról beszélnek, valójában egyáltalán nem könyörületesek. Csak pénzért, pozícióért és az egójuk kielégítése érdekében teszik. De ti könyörületesek vagytok, mert nagyon is rendelkeznetek kell a könyörületességgel. A könyörületesség áramlik, mert áramolnia kell. És a könyörületesség hatására vagytok könyörületesek. Nincs egyéb cél mögötte. Csak ez ad nektek valami olyat, ami állandó (sthayi). Ahogy ma reggel említettem, láttam már olyat, hogy emberek csatlakoztak egy szervezethez, amit csodássá tettek, és amikor kiléptek, a szervezetnek annyi volt. Ennek az az oka, hogy semmi számottevőt nem adtak annak a szervezetnek. Amit adni kéne, az egy nagy, könyörületességgel teli szív. Ha azt nem adjátok, akkor az történik, hogy amikor távoztok, a szervezet újra meddővé válik. Nincs fejlődés. Ez olyan, mint amikor növényeket ültetsz és öntözöd, akkor minden gyönyörű lesz, és azt mondjátok, minden szépen burjánzik. De amint a vízellátás megszűnik, minden elszárad. De a Sahaja Jóga más. A Sahaja Jógában nem csak növényként, de a növény forrásaként is növekedtek. Ha ezt a növényt áthelyezitek máshová, vizet ad a többi növénynek. Felfogjátok, milyen új dimenzió nyílt meg bennetek? Ha a növényt kiássák és máshová ültetik, nem hal meg, egyáltalán nem. Ellenkezőleg. Növekedni fog, és általa mások is fejlődni fognak. A mi fejlődésünk egy másfajta fejlődés. 

Mi egy nagyon különböző helyzetben vagyunk. És ez az, amit én most szeretnék, hogy mindegyikőtök, akkor is, ha kiszakítják a környezetéből és máshova teszik … Tapasztaltam, hogy amikor arra kérek valakit, hogy menjen egy másik helyre, megrémül, ha megkérem, hogy tegyen valamit, megrémül. Ti olyan növények vagytok, amik nem csak fejlődni képesek, bárhol is legyenek, hanem a többi növényt is táplálják. Ezek vagytok ti. Ezért ne ragaszkodjatok egy adott helyhez. Ha valahova kötődtök, gondoljatok arra, hogy ezzel a hellyel valami probléma van. Ha valahol leragadtok, mintha odaragasztottak volna, az nagyon veszélyes. Figyeljetek arra, hogy ha egy hely magához ragaszt benneteket, el kell mennetek onnan. 

Ez nem azt jelenti, hogy állandóan kirohangáltok a házatokból. Nem azt jelenti. Ezt muszáj újra hangsúlyoznom, különben az emberek elkezdenek elrohangálni otthonról. De ez nem erről szól. A lényeg az, hogy nem szabad leragadnotok semmi mellett, és nem szabad félnetek elhagyni egy helyet, mert most már Sahaja jógik vagytok. Az óceán részeivé váltatok, és az óceán bármerre elsodorhat benneteket. Ezért legyetek készek bárhova elköltözni, mert ezt a könyörületességet mindenhova el kell vinnetek. És ahhoz, hogy Isten Királyságát felvirágoztassátok, szolgálnotok kell Istent. Ez a szolgálat pedig csak abban az esetben lehetséges, ha tudatában vagytok annak, hogy egy nagyon fontos, univerzális feladat végrehajtása végett vagytok itt. 

Nem csak Angliáért, Indiáért vagy Amerikáért dolgoztok, hanem globális feladatot láttok el, ami az evolúciónk legmagasabb szintje. Ez a legfőbb dolog, amit a teremtésünkért és a Teremtőnknek teszünk, és ti erre lettetek kiválasztva. Ezért ne vesztegessétek a figyelmeteket olyan dolgokra, amik nem a küldetésetek beteljesítésére irányulnak. Szabaduljatok meg minden ilyesmitől. Ne pazaroljátok el az energiáitokat. Bennetek a könyörületességnek és a szeretetnek kell megnyilvánulnia. De ez nem lehet racionális. Bármit is mondtam nektek, annak csupán az a célja, hogy olyan állapotba hozzalak benneteket, amiben elkezditek magatokba szívni és továbbadni a vibrációkat. Ez egy olyan történés, aminek bennetek kell végbemennie. Ez nem racionális, nem gondolkodni kell róla. 

Csupán elmondva ezeket a dolgokat valóban megbénítom a gondolkodásotokat. Hagynotok kell, hogy ez megtörténjen veletek. Csupán a vibrációs tudatosságotokkal kellene megítélnetek magatokat: „Adok vibrációkat másoknak? Elraktároztam ezeket a vibrációkat vagy éppen összeomlok?” Ezek mind nagy értelmet adnak az életeteknek, illetve munkát nektek. Ahogy mondani szoktam: „Isten alkalmazottai vagytok.” Ha van kérdésetek, tegyétek fel.

Sahaja jógi: Anyám, ha valaki dühös lesz, az azért van, mert ilyen a természete vagy ez valami negativitás? Vagy csak egy szokás, hogy így reagál?

Shri Mataji: Ha mérges leszel magadban, és biztos vagy benne, hogy nem teszel semmi rosszat, Sahaja jógiként nincs szükség arra, hogy kimutasd, hogy dühös vagy. Erre nincs szükség. A harag maga egy erő.

Adhatsz bandhant vagy csinálhatsz bármit, amit szeretnél, de ne mutasd ki, hogy dühös vagy. Teljesen csendesnek kell lenned. Meg tudod tenni, mert középen vagy, nem a periférián. A harag csak arra való, hogy felismerd, hogy benned van, és egy adott célra használd. Ha ezt teszed, a haragod magától megoldja a dolgokat. Maga a haragod megváltoztatja a másikat. El leszel képedve, hogyan. De meg kell tanulnod látni a dühödet, ami dolgozik. Mindezek a dolgok fontosak. Láttátok, hogy a bhútok (negativitások) néha pusztán a kiabálás hatására távoznak. Sok őrült ember gyógyult meg így. 

De ti ne tegyétek ezt, ezt csak Én csinálhatom. Nektek mindig illedelmesen, méltósággal kell viselkednetek. De ha természetetekből adódóan vagytok mérgesek, vagy szokásotokká vált, vagy elveszítitek az önuralmatokat, az rossz dolog. Ha nem tudjátok kontrollálni magatokat, az baj. Ha kijöttök a sodrotokból, mert elveszítitek az önuralmatokat, az baj. Én nagyon mérges tudok lenni, de mindig teljes az önuralmam. Tudom, hogy mérges vagyok, tudom és látom, hogy hol van a bhút (negativitás), hogyan távozik. De ti nem látjátok a bhútokat (negativitásokat), ti nem láttok semmit. Így semmi szükség arra, hogy dühösek legyetek, és kimutassátok ezt. De ha mégis mérgesek lesztek, és nem tudjátok kordában tartani, arra van egy mantra: ’Shanti’ (béke). „Ya Devi sarva bhuteshu Shanti rupena samsthita.” Kérnetek kell ezt az örömöt, ezt a nyugalmat. Ez egy nektek való mantra. Hogy ellenőrzés alatt tartsátok az indulataitok, azt kell mondanotok magatokban: „Ya Devi sarva bhuteshu Shanti rupena samsthita.” ’Shanti’ az a pont, a tengely, ahonnan mindent szemléltek. Békében vagytok, teljes… Nem vagytok nyugtalanok, még akkor sem, ha mérgesek vagytok. Akármi is legyen, a haragotok az erő, és az erő veszi át az irányítást. De amíg ezt nem tudjátok megvalósítani, addig azt kell elérnetek, hogy békéssé váltok. 

Azt gondolom, ez egy nagyon jó mantra: „Ya Devi sarva bhuteshu Shanti rupena samsthita” Elmondjátok? „Ya Devi sarva bhuteshu Shanti rupena samsthita. Namastastye, namastastye, namastastye, namoh namaha.” A ’Shanti’ tehát az erődötök. De a békés állapot sosem jelent gyávaságot. Sose hívjátok a gyávaságot békésségnek. A békés ember sohasem gyáva, mert nincs semmi, ami elnyomhatná vagy felülkerekedhetne rajta. A gyávaság és a béke sohasem járhatnak kéz a kézben. De az erőtök belül van, nem kívül. Vagyis soha ne mutassátok a külvilág felé a dühötök erejét. De ha csak kicsit mérgesek vagytok valakire – meglátjátok, meg fog oldódni. 

De először érjétek el, hogy a tengellyé váltok, ahol nem hagyjátok, hogy a harag a fejetekre telepedjen. Ez a fejlődés. A fejlődés az, hogy békében vagytok. Más kérdés? Kellően megválaszoltam a kérdésed? Fel kell ismernetek mindkettőt: az a harag, ami nincs hatással rátok, az teljesen rendben van, de ha magával ragad, akkor dolgoznotok kell rajta. Ítéljétek meg, melyik állapotban vagytok. Ez egy jó kérdés volt. 

Kérdezzetek még! Olyan intellektuális emberek ülnek itt. Miért nem kérdeztek? 

Sahaja jógi: Anyám, milyen terveid vannak a Sahaja Jóga további terjesztésére? 

Shri Mataji: Milyen terveim vannak? Nem tervezek, mert nem tudom, az eszközeim mennyire állnak készen. Értitek? Először is, az egyetlen tervem – ha egyáltalán van – az az, hogy a fegyvereimet rendben előkészítsem. Amikor ez megtörtént, akkor hadba állítom őket. Hogyan  tervezhetnék, amíg nem tudom, milyen messze tudnak repülni a bombáim? Ezért aztán először is fel kell mérnem a gyermekeim erejét, hogy mennyire erősek. Ez az, amit most próbálok tenni: tudtukra adni, hogy milyen erőkkel rendelkeznek, amit felhasználhatnak. Mint amikor Hanumana megszületett és felnőtt, megfeledkezett az erőiről. Emlékeztetni kellett őt arra, hogy „Te ilyen és ilyen hatalmas személy vagy. Nem tudod, milyen erők birtokában vagy, lenyelted az egész Napot (Surya). Ezt gyerekkorodban tetted. Ezzel az erővel születtél, de most, hogy felnőttél, valahogy megfeledkeztél róla, és féltél is attól, hogy használd ezeket az erőket, és most valahogy ez jellemző Rád. De az erőid ott vannak, és ha csak megpróbálsz emlékezni rájuk, elő fognak jönni.” Ezeknek az embereknek óriási erejük van, óriási erejük. De ezt fel kell vállalniuk, és ragaszkodniuk kell hozzá. 

Ha nem teszik … Tudjátok, ha azt mondom nekik: „Most menj be ebbe a házba!”, azt válaszolják: „Jaj, Anyám, lehet, hogy egy bhút (negativitás) ül bent.” Ha egy megszállott személy jön az ashramba, mind becsukják az ajtajaikat, mondván: „Jaj Istenem, ez a bhút jött ide!”. Akkor mi értelme? 

Djamel: Anyám, szeretnék kérdezni valamit. Mit tegyünk akkor… van egy nagy probléma a Sahaja Jógában… Azok, akik mások kárára elkötelezettek irántad. 

Shri Mataji: Akik elkötelezettek irántam? 

Djamel: Azok, akik az elkötelezettségüket használják fel arra, hogy olykor elnyomjanak másokat. 

Shri Mataji: Mit csinálnak? 

Djamel: Előfordul, hogy egyesek az irántad tanúsított elkötelezettségüket arra használják, hogy mások kárára vagy… 

Shri Mataji: Ez megint ugyanaz a dolog, Djamel. Ugyanaz a dolog. Tudod, nektek kell megoldanotok. Mindazok, akik így tesznek, most felhívom rá a figyelmüket. Ha mondjuk, valaki az irántam tanúsított elkötelezettségét használja mások elnyomására? Akkor nektek kell meglátnotok azt. 

Senkit nem lehet elnyomni, mert a Lélek elnyomhatatlan. Mondjuk, hogy itt van X és Y. Y megpróbálja elnyomni X-et. Mit fog elnyomni? A Lelket nem tudja elnyomni, igaz? Ez az első pont. Világos. Ha az illető ragaszkodni akar Hozzám, senki nem állíthatja meg. Mindannyiatok közvetlen kapcsolatban vagytok velem. Nem valakin keresztül. Ha valakinek a közvetítését el szeretnétek fogadni, nem tehetek ellene. De egyébként mindannyian közvetlenül értek el Engem. Mindannyian fejleszthetitek a Lelketeket. Senki nem uralkodhat felettetek. Mindenkinek teljes szabadsága van fejlődni, akarom mondani, megismerni a Lelkét. És a Lélek olyasvalami, ami felett másnak nem lehet uralma. Tegyük fel, hogy valaki el akar nyomni benneteket. Hogyan fogja ezt megtenni? Majd azt mondják: „Rendben, nem ezt, hanem azt a szőnyeget fogjuk megvenni.” Hadd csinálják! 

Valaki azt fogja mondani: „Tengerbe ugrom.” „Ugorj! Tessék, ugorj csak!” Mit fognak benned elnyomni? Csak ezt kell észrevenni. A spirituális fejlődésedet nem fogják. Meg tudják tenni? Így kezdődnek a problémák. Anyagi dolgokban… Például egy ashramban valaki azt mondja: „Ide szeretnénk tenni Anyánk fényképét.” A másik azt mondja: „Nem, tegyük inkább ide.” Teljesen mindegy, hogy hova teszitek, a fényképem akkor is segíteni fog. Még puja dolgokban is láttam, hogy egyesek azt mondják: „Nem, Anyánk ül ott, ne nyújtsd felé a lábad.” Ez egy köztudott dolog, mindenki tudja, hogy nem kéne így tenni. Ha mégis úgy akarják tartani a lábukat, rendben, hagyjátok, hadd tegyék. Legközelebb nem fogják, mert tudni fogják, hogy nem helyes. Rá fognak jönni. Látjátok, senki nem tud elnyomni senkit. 

Azért vagyok itt, hogy kijavítsam a hibákat. Ha egyszer megértitek, hogy nem vagytok tökéletesek, és mások sem azok, hogy mind tökéletesítjük magunkat és fejlődünk, és Anyánk gondoskodik rólunk, akkor sosem fogtok így gondolkodni. Azt is tapasztaltam, hogy az emberek azt beszélik, hogy amikor két Sahaja jógi beszélget, az egyik nagyon elnyomó, a másik pedig nagyon elkeseredett emiatt. Ha ilyen helyzetben csendben maradtok, uralni fogjátok a másikat. Az emberek rátok fognak hallgatni, nem arra, aki dominálni szeretne. De ha elkezditek mondani, hogy „Nem mondhatod ezt…”, akkor az emberek harci kakasoknak néznek majd benneteket. Ha tehát bölcsen viselkedtek egy ilyen helyzetben, a másiknak is esélyt adtok a megértésre. De általában az van, hogy az egyik személy uralkodik, a másik pedig külső dolgokon keresztül megpróbál fölé kerekedni. Ezzel mindent elrontotok. Nincs arra szükség, hogy külsőségekben mások felett uralkodjatok. Az ilyen (domináns) ember magától a helyére kerül, ha ti megmutatjátok neki a csendben és a Sahaja Jóga megértésében gyökerező méltóságotokat. 

Nincs arra szükség, hogy azt mondjátok: „Maradj csöndben, ülj le, ne csináld!” Ez teljesen rossz. Láttam, hogy ilyet is tesznek egyesek, még az én jelenlétemben is. Ez azért van, mert félig itt, félig ott élünk. Ahogy a problémákat kezeljük… Például, ha két ember üzletet akar kötni, az egyik mond valamit, a másik azt mondja: „Miért beszélsz így? Nem kellene így beszélned.” Mire az azt válaszolja, hogy „Ne javíts ki engem!” Így elkezdenek veszekedni, de ez nem segít, egy ilyen esetben sem. De a Sahaja Jógában sosem fog segíteni. 

A Sahaja Jógában csak a méltóság győzedelmeskedhet. Az, ha valaki csendesen, megfelelő módon közeledik másokhoz. Így fognak a vezetők is felemelkedni. Nem azáltal, hogy lelőnek valakit. Semmi esetre sem. Ez nem lehetséges. Ez nem jó vezetői stílus. A vezetés minőségét az egyes esetek kezelésének módja határozza meg. Nem az, hogy hogyan győzöl le egy másik embert. 

Sokszor láthattátok már, hogy csak csendben maradok – és ez működik. Nem szükséges, hogy abban az adott pillanatban kiabálni kezdjetek. Nincs szükség erre. Ráadásul a kiabálás nagyon rossz benyomást kelt, és nagyon rossz vezetési módszer. Először is, senki nem nyomható el. Ez tény. Igazság. Akárhogy is megpróbálnak elnyomni a világi dolgokban, attól még spirituálisan tudtok fejlődni. Hála Istennek, nincs semmiféle szervezetünk. Hála Istennek, nincsenek titkárságok, segédtitkárságok, alárendelt, mellérendelt, felettes, beosztott titkárságok –, nincs semmi ilyen értelmetlenség. Különben még ez is az elnyomás érzetét keltené az emberekben. Akkor amiatt harcolnának. De nincs ilyen problémánk. Pénzproblémáink sincsenek, mert nincsenek ilyen értelmetlen elképzeléseink. Ezt a problémát eleve megoldottam azzal, hogy nincs szervezetünk, nincsenek pozíciók. Mindenkinek van pozíciója. 

De a legfőbb pozíció a Lelketek, amit megalapoztok. Nincs ott a figyelmetek, mert az sokkal inkább ego-orientált. Itt minden ego-orientált. Az ego ellen nem lehet egóval harcolni, egyszerűen nem lehet. Az ego és a szuperego ellen csak a Lélekkel harcolhattok. Mennyire  uralkodom felettetek? Minden agressziótokat is magamba szívom. Mennyire vagyok domináns? Ha ki kell javítanom benneteket, megteszem, és elmondom, hogy kijavítalak titeket, ha tetszik, ha nem. Látjátok, hogy az eredmény jó. Ha megvan ez a fajta képességetek, csináljátok. De ha vannak hiányosságaitok, és nem tudjátok így megtenni, akkor figyeljetek, hogy legalább a Sahaja Jóga képét ne tegyétek tönkre. Valaki túl sokat beszél? Rendben, mások azt mondják majd róla, hogy ő semmire nem jó, de egy másik (jógi) értelmes. De ha mindketten viaskodtok, akkor nem tudom. Az nem mutat semmiféle bölcsességet vagy fejlődést, igaz? Így van? Aki azt gondolja, hogy azáltal, hogy pici, apró dolgokban uralkodik, elér valamit, az téved. 

Tapasztaltam, hogy az unokáim – akik önmegvalósult lelkek –, nem törődnek ezekkel a dolgokkal, nem tesznek ilyesmit. Köztük nem léteznek ilyesfajta veszekedések. Nem veszekszenek azon, hogy hol tartsanak valamit vagy hogy mit tegyenek. Egyáltalán. Legfeljebb egy csokoládéért vagy valami hasonlóért küzdenek. Legfeljebb. Spirituális kérdésekben sosem veszekednek. Spirituális kérdésekben sosem veszekednek. Ezek azok a kérdések, amikben nem szabad veszekedni, vitatkozni. Ezen nem szabad vitatkozni, mert csak egy igazság van. Min lehetne vitatkozni? Láttátok ezeket a szenteket, akik beszéltek Rólam. Mit mondanak? Mindenki ugyanazt a dolgot mondja Rólam. Nem lehet harc a szentek között, igaz? Ha egy igazság van, hogy lehetne harc? De mivel egyik alkalmatlan, a másik pedig domináns –, mindkettőnek el kell érnie azt az állapotot. 

De a legjobb méltóságteljesebbnek, felnőttebbnek, támogatónak lenni. Az emberek akkor biztos mellétek állnak, mert ti váltok vezetővé. A viták sehova nem vezetnek, ezt bizton állíthatom. Nincs értelme vitatkoznotok magatok között. Ha vitatkoznotok kell, azt másokkal kell megtennetek, nem magatok között. Van valami más? Mi a kérdés? Van más kérdésetek?

Sahaja jógini: Anyám, mondanál pár szót arról, hogyan küzdhet a Lélek az egónkkal? 

Shri Mataji: Hogyan harcoljunk az egóval? Az egótokkal sosem szabad harcolnotok. Ha megpróbáltok harcolni, még jobban rátok telepszik. Nem az a módja a megküzdésnek, hogy itt az ego, és én megküzdök vele. „Na, most lebokszollak.” Akkor még jobban elkezd nőni. Minél jobban ütöd, annál jobban növekszik. Sose harcoljatok az egótokkal! Az egyetlen mód az, hogy meglátjátok az egót. A figyelmetek nagyon fontos, mert az most már megvilágosodott. Bármit néztek, az megfelelő méretűvé válik. Rendes méretű lesz. Például az egótok, ha túl nagyra nőtt, csak figyeljétek az egótokat. Vagyis nézzétek magatokat a tükörben, és mondjátok: „Ó, Ego Úr!Hogy vagy?” Akkor visszahúzódik. De ne küzdjetek vele. Csak figyeljétek. Mindenféle ego létezhet. Ha túlképzettek vagytok, egoisták vagytok. Ha iskolázatlanok vagytok, egoisták vagytok, mert meg kell próbálnotok megmutatni, hogy valakik vagytok. Mindenféle egók léteznek. Ezért a legjobb, ha ti magatok látjátok, ezért mondom, hogy nézzetek szembe magatokkal – a „magatok” a Lelket jelenti. 

Sahaja jógi: Anyám, a szuperegóra ugyanez vonatkozik? 

Shri Mataji: Igen, nagyon is. A szuperegóra is, hogy ne féljetek tőle, csak annyit kell mondanotok: „Kifele! Tisztán látom, hogy ott vagy. Tűnj el onnan! Hogy merészelsz megijeszteni engem? Én a Lélek vagyok. Én a Lélek vagyok. Hogy merészeled ezt tenni?” Így tegyetek. Tudjátok, az ego idiótákká tesz benneteket. Teljes mértékben. Az ego idiótákká tesz benneteket, idiótát farag belőletek, teljes mértékben. A szuperego pedig gyávává tesz titeket. Gyávává tesz. És hogy hogyan lehet harcolni ellene? „Én nem leszek idióta!” – ha ezt mondjátok, az ego távozik. De ha idióták szeretnétek lenni, rendben van, hívjátok Ego urat. Azonnal idiótává váltok. Ez a legegyszerűbb mód. A legegyszerűbb mód. Ha idiótává szeretnél válni, legegyszerűbb az egót hívni. „Gyere Ego Úr, telepedj le bennem!” – és azonnal … Ez egy nagyon egyszerű megoldás. A szuperego, ha egy gyáva alak vagy, rád telepszik. „Nem leszek …” – ’Ham – Ksham’, ahogy mondtam, ez az Agnya mantrája. Vagy azt mondod „Én vagyok” vagy azt, hogy „Megbocsátok neked.” 

Sahaja jógi: Anyám, feltehetek egy kérdést, ami hasonlatos ahhoz, amit ő a szuperegóról mondott? Konkrét leszek. Még mindig vannak problémáim a táplálkozással. Túl sokat eszem, és közben nagyon félek – azért nevetek, mert tudom, hogy ez butaság –, hogy elhízok. Állandóan ételre gondolok. Pedig tudatában vagyok, hogy melletted semmi rossz nem érhet. 

Shri Mataji: Rendben, egy dolgot csinálj meg most: a bal kezed tartsd felém, a jobbat kifele. A Hamsa csakrájában van akadály. Látjátok a Hamsát. Mondjátok neki, hogy jöjjön ide. 

Gyertek! Gyertek! Látom, elnézést. 

Tedd a Hamsát …, nem láttam tisztán. 

Szervusztok, vártunk titeket. Gyertek közelebb, gyertek közelebb egy kicsit. Rengeteg ember van ott. Hány óra? 

Sahaja jógi: Negyed tíz. 

Shri Mataji: Ahogy már mondtam, zsarnokinak kell lennetek magatokkal szemben. Ellentmondást nem tűrően, teljesen tisztáznotok kell magatokban, hogy „Tökéletesítenem kell magam. Ha át kell adnom a lényem Istennek, annak tökéletesnek kell lennie.” Másodsorban, ha kapcsolatba kell kerülnötök másokkal, akkor ideális kapcsolatokat kell kialakítanotok. Sahaja jógi Sahaja jógival valami nagyszerűt jelent, ez a legmagasabb rendű kapcsolat. 

A testvéreitekkel is ideális kapcsolatokat kell ápolnotok. A kollektivitásban pedig pragmatikusnak kell lennünk. Kollektivitásban (közösségben) megváltoztathatjuk az irányt, arra megyünk, amerre szeretnénk, amerre a dolgok haladnak. Megoldjuk. De egyébként… Vegyünk például egy repülőgépet, vele ugyanez a helyzet. Amikor a repülőgép a levegőben van, arra megy, amerre szeretne. De a repülőgép csavarjai megfelelően rögzítettek. Nem indulhatnak el csak úgy – mint ahogy a pilóta ülése sem megy hátra, és a hátsó ülések sem jönnek előre. A kapcsolat fennmarad. Értitek? És az elkészített csavarok vagy bármelyik alkatrész tökéletesek. De a repülőgép nincs rögzítve. Mehet délnek, északnak, amerre csak szeretne. Csak az alkatrészei vannak úgy összekapcsolva egymással, hogy nem mozdulhatnak el ideális helyükről. Azért ezt a példát hozom fel, mert te itt vagy, és ezt így most jobban megérted. És ezek a dolgok, amiket létrehoztatok, önmagukban tökéletesek. Ha nem tökéletesek, gond lesz. Ez így működik. 

Ha megértitek ezt az egyszerű dolgot a kapcsolatok és az attitűdök vonatkozásában, sosem lesz problémátok. A Sahaja jógikkal való kapcsolatotoknak teljesen ideálisnak kell lennie. Egyébként néhány csavar meglazul. Próbáljátok meg ideálissá tenni (a kapcsolatokat)! Tegyük fel, valakit túl egoistának vagy egyébnek találtok. Akkor elsősorban magatokban keressétek a hibát: „Én tökéletes vagyok? Rendben vagyok? Vagy én is ugyanolyan domináns, ugyanolyan egoista vagyok? Ha igen, jobb lesz, ha kijavítom magam. De ha nem, ha én valóban jó vagyok és ebben az értelemben nem dominálok, akkor meg kell próbálnom csillapítani az egóját azáltal, hogy kedves dolgokat teszek neki, kellemes kapcsolatot alakítok ki vele.” Legyetek kedvesek vele, hogy az egója csökkenjen. Valahogy próbáljátok elérni, hogy ideális kapcsolatot alakítsatok ki vele. Ez annyira egyszerű! Nem is értem, mit kell erről elmondanom. Mindent tudtok arról, hogy ennek megfelelőnek kell lennie. 

Látjátok, a kapcsolatnak közte (a gyertya) és köztem megfelelőnek kell lennie, hogy ne égessen meg. Ugye? Az életben ugyanezt kell elérnünk: olyan kapcsolatokat teremtsünk, amelyek ideálisak, hogy a legjobbat érjük el. Ez annyira célravezető, nem is tudom, mit kell ezen magyaráznom. És nektek tökéleteseknek kell lennetek, mert ti vagytok az egységek, az egész az, ami lehet pragmatikus. Csak akkor létezhet. De itt épp fordítva van. A csavarok pragmatikusak, a kapcsolatok tökéletlenek, és a kollektivitás teljesen mozdulatlan. Nem mozdul. „A kollektivitás? Hát, végül is kollektívek vagyunk, össze vagyunk kötve. Hogy mozdulhatnánk el Anyám, most mozdulatlanok vagyunk. Össze vagyunk kötve, nem tudunk elmozdulni, látod.” Épp, mint a Gibraltári szikla.

Mivel repüléstechnikai mérnök voltál, mindenkinél jobban kellene értened ezt a példát. 

Még milyen kérdés van? Hogy vagy? Jól? Kérdezem. 

Egyéb kérdés? 

Rustom: Shri Mataji, mondanál nekünk valamit arról, hogy hogyan tudjuk javítani a figyelmünket, hogy oda irányuljon, ahova kell, és ne kalandozzon el jelentéktelen dolgok felé? 

Shri Mataji: Rustom nagyon gyakorlatias kérdést tett fel – és igaz –, hogyan tartsuk ott a figyelmünket, ahol annak lennie kellene.

 Mindenre valamilyen gyakorlatot (abhyasa) kell végeznetek, de nem az önmegvalósulás előtt, hanem azt követően. A legjobb módja megtanulni, hogyan figyeljétek meg magatokat. Most, ahogy itt ültök, helyezkedjetek el úgy, hogy figyelhessétek magatokat: „Mit teszek most?” Ez az ’abhyasa’, ez a tanulmány. A mantrákon és egyebeken kívül az ’abhyasa’ a gyakorlat. A tanúvá válás gyakorlata. És a tanúság a Lélek állapota. Akkor nem kalandozik el a figyelem. Azaz mindent látni fogtok, ami ott van, de a figyelem belül marad. Próbáljátok meg gyakorolni ezt: „Tanú vagyok?” Néhányan azt fogják mondani: „Istenem, borzalmas dolgok történtek velem, Anyám! Ez történt, az történt.” Látjátok, ilyenkor nem vagytok a tanúság állapotában. Hogy érezhetnétek magatokat szörnyen, ha ti a Lélek vagytok? Csak akkor érzitek magatokat szörnyen, ha nem vagytok a Lélek. Ha mindenre úgy tekintetek, mint egy színházi előadásra, akkor nem fogjátok szörnyen érezni magatokat, csak a külsőtök fogja szörnyen érezni magát, amit ti csak néztek. 

A legjobb módja annak, hogy a figyelmeteket nagyon jól tudjátok rögzíteni, ha gyakoroltok, ’abhyasa’. Folyamatosan gyakoroljatok, hogy elérjétek a tanúság állapotát. Tegyük fel, hogy elmentek valahova és láttok valamit. Próbáljátok csak látni, de ne gondolkodjatok róla. Legyetek az egésznek a tanúi. Az öröm teljes lesz, és ti is teljesen békéssé váltok. A figyelmetek teljesen megvilágosul. És aztán az inspiráció, amit kaptok, lenyűgöző lesz. 

Látjátok, ez működik. Próbáljatok csak megfigyelni. Óriási emlékezőképességgel jár, ha tudjátok, hogyan kell figyelni. Nekem például, ha látok valamit, az csak olyan, mint egy film az elmémben. Láttam ezt a szobát, már ismerem az elrendezését. Mindent tudok: hogyan ültök, milyen pózban, hogyan éreztétek magatokat, milyen alkalom volt ez – minden csak olyan, mint egy mintázat. Úgy tárul ez fel előttem, mint egy kép – teljes mértékben. Nem ennek az életnek, hanem az életeknek képe. 

Mert ez egy olyan rögzítő rendszer, amely a legjobban rögzít. Ha vannak gondolatok, az olyan, mint valami, ami a kettőnk között van. Például,ő most megpróbál engem filmre venni, és ha valami köztünk mozog, semmi nem fog látszani. De amikor semmi nem lép közbe és csak átláttok, akkor mindent rögzítetek, ami fontos. Ezen túl pedig, meglepődtök, hogy nem rögzítetek haszontalan dolgokat. 

Például most, ha elmennek az emberek az egyik faluba vagy valahova, azt fogják rögzíteni: „Úristen, nagyon piszkos hely volt, ez történt, odamentünk, cementen kellett aludnunk.” vagy „Aztán bementünk, és nem volt egy rendes szék, amire le lehetett volna ülni. A szék nagyon kemény volt és a hátam megfájdult.” Minden effélére fognak emlékezni. És aztán mi történt? „Jaj, Istenem, nem tudtam megkapni az önmegvalósulást.” Minden rossz, látjátok, mint egy napilapban, ahol csak rossz hírek vannak. De aki valóban önmegvalósult, nem fogja látni, érezni a piszkot. Mindig megérez valami jót. Soha nem érez piszkosat, nem is gondol ilyenre. Bárhova is megy, minden gyönyörű számára. Ha csak homokot láttok, akkor is látni fogjátok a mintát. Akkor is, ha csak egy csupasz hegyet láttok. 

Volt néhány ember, akik elmentek (Maharashtrába), mondtam nekik: „Nézzétek Maharashtra gyönyörű hegyeit!” Azt válaszolták: „Anyám, mi ebben a szép? Nincsenek rajta fák.” Mondtam nekik, hogy ez a szépsége, csak a mintát figyeljék. De ők nem látták azt a mintát, amit én igen. De ha megkérdeztek, milyen hegy ez, arra is tudom a választ, mert ismerem a hegyek mintáit, tudom, hogy hogyan mozogtak, hogy jöttek létre ezek a minták, mindent. De mivel ők ezt nem látják, nem képesek meglátni a szépséget sem, mert csak hibákat keresnek, vagy viszonyítva nézik a dolgokat: „Az angol fák szebbek, mint X, Y, Z fa, tehát ez sem jobb.” Viszonyítani kezdenek. De ti az abszolút ponton vagytok, ti mindenben megtaláljátok az abszolútot. Minden a sajátotok. Mit kellene megítélni? 

Sahaja jógi: Anyám, lehet, hogy Te azért látod a szépséget, mert Te vagy a Művész. 

Shri Mataji: Én vagyok a Művész és én vagyok a Művészet, mi a helyzet veletek? Kik vagytok ti? Ti vagytok a megteremtettek, és képesek vagytok teremteni, és a művésszé válhattok. Ezt mondom: ti nem csak fény vagytok, hanem olyan fény, amely másoknak is fényt fog adni, és meg is fogjátok tartani magatokban azt a fényt, amit kaptatok. Ez a különbség köztetek és más emberek között. Nem csak az, hogy művészek lesztek, hanem hogy élvezni fogjátok a Művész alkotásait. Ez az, amivel rendelkeztek. Nem tudjátok, nem vagytok tudatában az erőiteknek. Ez egy dinamikus dolog, ami történt veletek, és használnotok kellene. 

De a figyelmünk ott van, ahonnan a piszok, a szenny ered, ahol rútság van. Ha a figyelmetek a rútságon van … Azt mondták nekem: „Ez ronda volt.” Azt felelem, hogy „Nem vettem észre. Csak azt láttam, ahogy ott állt az elefánt, és felemelte a lábát és az ormányát. Sosem vettem észre a piszkos részét. Hol volt?” „A hátsójánál” – felelték. „Sosem mentem mögé.” – mondtam. 

Ha a figyelmetek olyan – még egy személy leírása esetén is. Megkérdeztem valakit: „Ő milyen?” „Ő egy …” Mindenféle furcsa apró tulajdonsága jut eszetekbe. Még a fényképészeknél is ezt láttam: csak akkor készítenek képet, ha éppen furcsa állapotban vagytok, például, ha az arcotokat kicsit elfordítjátok – úgy értem, a csúnyaságot keresik, a hibákat keresik, valami rosszat keresnek. Ha állandóan így tesztek, nem lehettek boldogok. Folyton csak hiányosságot, hibát, tévedést, piszkot és csúnyaságot próbáltok találni. Ha ez így van, akkor problémáitok lesznek. Magatok kéritek (a problémákat). Mint ahogy valaki azt mondta, 3 vagy 4 árok van ezen a helyen. „Beleugrottál?” – kérdeztem. „Jobban tennéd, ha beleugranál. Akkor legalább többet nem látsz árkokat.” Nem látjátok a sík teret, csak az árkokat. Mi értelme van ennek? Ugyanaz a dolog csúnyának tűnhet valakinek, akinek olyan a beállítottsága, hogy mindenben a rosszat akarja látni. Tegyétek próbára a hozzáállásotokat! Próbáljatok meg jót látni másokban. Próbáljátok meglátni a jót – nem mondom, hogy másokban, de legalább a Sahaja jógikban meg tudjátok látni. Próbáljátok a jót látni bennük: mi jót tettek a Sahaja Jógáért, mivel tartoztok nekik, hogyan tudtok kijönni velük. Miért ne láthatnátok a jót bennük? 

Azzal, hogy bátorítjátok egymást, hogy jók vagytok egymáshoz, azzal segítitek a Sahaja Jógát. De ti az egótokat szeretnétek kiszolgálni, mert nagyon „bölcsek” vagytok. Csak akkor lesznek jobbak a kapcsolataitok, ha értékelni tudtok másokat. Ez egy nagyon egyszerű tény. Ha bármilyen filmet megnéztek, ezekben két ember úgy beszél egymással, mintha ugatnának egymásra. Mibe kerül kedvesnek és gyengédnek lenni, kellemes dolgokat mondani? Ahogy meglátnak valakit: „Jesszusom, de ronda lettél!” Ez a legnagyobb bók. Ilyen az emberi természet: mások hibáit figyelni, rosszat látni másokban.

Tudjátok, az ilyen emberek bárkin fogást találnak. Valaki nagyon rendszerető – akkor az illető rossz. A másik rendetlen – ő is rossz. Mindenfélét kitalálnak. De miért nem próbáltok magatokkal foglalkozni, hogy esetleg  bennetek valami nem rendezett, valami bennetek nagyon kiábrándító. Nekem mindegy, láttátok. Nekem mindegy. Ha azt mondjátok, akkor itt alszom. Ha azt mondjátok, alszom ott a füvön. Nekem mindegy, melyik fürdőszobát használom. Még csak nem is emlékszem ezekre. Mire kellene egy fürdőszobán vagy egyéb dolgokon emlékeznem? Ez mind értelmetlenség! Semmi ilyesmire nem emlékszem. Még ha azt szeretnétek is, hogy észrevegyem, nem fogok emlékezni. Ha megkérdezitek: „Hogy mentél be abba a fürdőszobába?” „Melyikbe?” „Abba.” „Igen, voltam ott”. 

Aztán az ételek: „Milyen íze volt?” és „Milyen étel volt?” Az emberek ilyen dolgokon merengenek sokat. Mi haszna ennek? A végén minden étel csak megemésztődik ugyanabban a gyomorban. Minek kell annyit törődni ezekkel a dolgokkal? Csak pazaroljuk az energiánkat. Én nem pazarlom az energiámat. Nekem nincs vesztegetni való energiám. 

Ugyanígy, ti minek vesztegetitek az energiáitokat? Miért nem látjátok meg inkább az emberek jobb oldalát? Ha azért látjátok a rosszat, mert képesek vagytok meggyógyítani, akkor jó. De ha nem tudjátok meggyógyítani, csak magatokat károsítjátok. Ha meg tudjátok gyógyítani, akkor semmi gond, de nem tudjátok. Az emberek mindig azt mondogatják, ők nem tennének ilyet. Viszont megtesznek olyasmit, amit meg más nem tenne. Amikor másokat megítéltek, tudnotok kéne, hogy elsősorban magatokat kellene megítélnetek. Mert mivel ítélkeztek? Az egótokkal vagy a szuperegótokkal. 

Láttam, ez egy nagyon gyakori hiba, aminek már nem szabadna megtörténnie. Ti már önmegvalósult lelkek vagytok, szentek vagytok. És a szentek – habár a régi szentek esetleg megtették, amit tettek, felejtsétek el őket – de ti ne a rosszat, hanem a jót lássátok meg mindenkiben! Egyszerű dolgokban is tapasztaltam: valaki rosszul mond egy angol vagy szanszkrit szót vagy valami mást, ti azonnal lecsaptok. De ha nagy előadást tart, az rendben van, arra senki nem figyel. Az elmétek arra koncentrál, milyen hibás dolgot fog mondani. Pedig a figyelmeteknek azon kellene lennie, amit mond, mert az gyönyörű. És akkor kifejlesztenétek egy olyan hozzáállást, mint az Enyém, hogy sosem fogjátok észrevenni a hely hiányosságait. Soha. Soha. Nem lesz olyan szemetek, amivel észrevennétek. Az enyém olyan, a kondícióm olyan, ennyit mondhatok. A tietek is ilyen lesz. Nem könnyű. 

Ha például azt mondja valaki, hogy menjek kártyázni …, sosem emlékszem, és mindig veszítek. Mondtam is: „Mi értelme játszanom? Nem emlékszem.” Mindenki mondja: „Másra annyi eszed van, hogy nem tudsz megjegyezni 3 kártyalapot?” Ha nem tudok, nem tudok. Egyszerűen kikapcsol az agyam, automatikusan, nem tudom. Teljesen ostobának látszom, ha ezt a játékot játszom. Akkor miért kellene játszanom? Bármi ilyesmire teljesen alkalmatlan vagyok. Ezt az emberek már tudják rólam: „Ja, ő használhatatlan. Felejtsd el.” 

De nálatok is automatikussá válhatna ez. Aztán annyira élvezetes: milyen csodálatosak vagyunk és a környezetünkben is minden olyan gyönyörű. Csodálatos szépség létezik körülöttünk, és nem vesszük észre. Micsoda öröm! Minden tökéletes boldogság ott áramlik bennünk, és nem vagyunk tudatában, nem vesszük észre. Ez olyan boldogság! Ez egy olyan gyönyörű dolog! Ó, Istenem, micsoda boldogságforrás állt ott mellettem, és sosem vettem észre. Aztán megfordultam és megláttam azt az erőt. Forduljatok meg! Fordítsatok hátat a kondícióitoknak, az elképzeléseiteknek. Az első, hogy ne ítélkezzetek! Nagy műkritikusok és hasonszőrűek, könyörgöm nektek, ne tegyetek folyton megjegyzéseket! Ez csak az ego bűvészkedése. Csak figyeljétek meg, hogyan vesz rá benneteket (az ego), hogy azt érezzétek, ti valami nagyszerűek vagytok. Legyetek óvatosak.

Úgy volt, hogy Amerikából is jönnek néhányan. Eljöttek? 

Sahaja jógini: Nem jöttek. Telefonáltak, hogy egy hét múlva jönnek. 

Shri Mataji: Jó, majd ha itt lesznek, eldöntjük, mit tegyünk. 

Linda, ami a te problémádat illeti, mit kell tenni? Meg fogod oldani a személyes problémáidat vagy nem? 

Sahaja jógini: Igen, Anyám. 

Shri Mataji: Most Lindához beszélek. 

Linda: Melyeket? 

Shri Mataji: Azt tanácsolom, maradj anyáddal. Szüksége van rád. Idős asszony, szüksége van rád. Ki kell szolgálnod. Nincs ebben semmi rossz. 

Linda: Nagyon követelőző. 

Shri Mataji: Nem, nem, nem. Te nem bánsz vele megfelelően. Nem vele van baj. Ki kell szolgálnod. Adj neki szeretetet, gyengédséget. Anyád magányos. Azért viselkedik így, mert magányos. Nem viselkedsz jól vele. Én nem mondanék semmit neki. Sosem kapott szeretetet, és te vagy az egyetlen gyermeke. Szeretned kéne őt. Adj neki több szeretetet, több kedvességet, és tedd meg, amit Péterrel kapcsolatban mond. Ez meg fogja vigasztalni. Emiatt annyira feldúlt. 

Linda: Anyám, az a gond, hogy azt mondta, hogy miért foglalkozom a Sahaja Jógával. 

Shri Mataji: Hadd mondja. Nem számít, mit mond. Nem ez a lényeg. Ez csak egy menekülés. Azért gondolja ezt, mert őrült vagy. 

Linda: Tudom. Nem is hibáztatom. 

Shri Mataji: De több türelemmel, több szeretettel és kedvességgel megalapozhatod magad. Akkor azt fogja mondani: „Százszor is csináld a Sahaja Jógát.” A hozzáállása azért változott meg, mert mikor odamentél, őrülten viselkedtél. És láttam, néha egész őrülten viselkedsz. Először is rendesnek és tisztának kell lenned, és gondoskodnod kell róla. Magadra kell vállalnod édesanyád gondozásának felelősségét. Ő egy idős asszony, aki soha életében nem kapott szeretetet. Ő csak szeretetre vágyik, és mint a gyerekének, lányának, ezt meg kell adnod neki. Bármilyen is ő, nem hagyhatod magára. Biztos vagyok benne, hogy ha szeretetet adsz neki, meg tudod gyógyítani. Tekints erre úgy, mint egy kihívásra, és adjál bandhant neki. Mindenki adhat neki bandhant, és meggyógyíthatja. Nem lehetsz annyira menthetetlen, hogy megfutamodj az anyáddal szembeni kötelességeid elől. Ezt sosem fogom hagyni. Elmehetsz Chalshambe, ott létrehozhatsz és működtethetsz egy központot. Tedd meg. Meg kell tenned. 

Linda: Azt szeretné, hogy anyámmal lakjak? 

Shri Mataji: Igen, persze. Miért ne? Ő a te édesanyád. Nem egy olyan kegyetlen asszony, nem hiszem, hogy az lenne. Találkoztam vele. De te vagy az, aki kiborulsz, tudom. Tudom. Így fogod próbára tenni magad. Vele kellene laknod, végül is annyira idős. Hány éves? 

Linda: 64, 63 

Shri Mataji: Látod, ha 63 évesen magára marad abban a házban, mit fog csinálni? Mondd meg neki: „Elhatároztam, hogy azt fogom tenni Péterrel kapcsolatban, amit mondtál.”

Linda: Nem igazán mondott nekem bármit is Péterről. Leginkább én beszéltem. 

Shri Mataji: Rendben, akárhogy is van. 

Linda: Azt akarja … 

Shri Mataji: Rendben lesz. Ha megpróbálod ezeket elmondani neki, rendbe fog jönni. Csak így mondd neki: „Most gondoskodni fogok rólad. Nagyon beteg vagy, nem vagy jól. Vigyázz magadra!” Szoktál vele kedvesen beszélni? 

Linda: Hát, megpróbáltam. 

Shri Mataji: Nem, nem próbáltad. Nem próbáltad, ez a helyzet. Sahaja jógiként rendkívül kedvesnek és könyörületesnek kellene lenned vele. Ő egy idős hölgy, aki sosem kapott szeretetet a férjétől. Mindig próbált tenni valamit érted. Így, mint a lánya, kötelességed van felé. 

Linda: Nagyon aggódom Bumble miatt, mert ilyenformán egy háromszög jön létre. 

Shri Mataji: Mi történik Bumble-lal? 

Linda: Hát, Bumble felőrlődik kettőnk között. Ez… 

Shri Mataji: De ha te magad véget vetsz az egésznek, akkor ő nem úgy végzi. Először is, minek gyártasz problémát anyád és magad között? Nem kellene, hogy szakadék legyen köztetek. Ha nincs szakadék, nem lesz semmi probléma. A baj az, hogy te egy probléma vagy, ezért anyád is probléma, a gyerek pedig szenved. De ha veled nincs baj … Ellenkezőleg, ha a gyerek mond valamit anyádról, azt kellene mondanod: „Ne beszélj így róla, ő az anyám!” Különben holnap ugyanígy fog beszélni rólad is. Hidd el nekem. Úgy értem ilyen módon ő… Ő (a gyerek) ebben a kérdésben sokkal értelmesebben viselkedik, mint te. Semmit nem kellene mondanod neki anyádról. Csak azt kellene mondanod: „Ő mindig nagyon kedves és rendes volt velem.” Ha ezt közvetíted anyád felé a gyerekeden keresztül, akkor minden rendbe fog jönni. Meddig fog még élni ezzel az élettel a háta mögött, amiben része volt? Rendben? Hol fogod kipróbálni a Sahaja Jógát, ha a saját anyádon nem vagy képes kipróbálni?

Linda: De nem fogja elfogadni, Anyám.

Shri Mataji: Nem, nem ez a módja. Nem kívülről kell, hanem belülről. 

Linda: Próbáltam főzni neki. Nem hajlandó megenni, amit főzök. 

Shri Mataji: Nem külső dolgokban, hanem belülről kell próbálkoznod anyáddal. Legyél kedves, gyengéd, szolgálatkész, legfeljebb néha kiabál majd anyád, de ez nem számít. Bocsáss meg neki! Bocsáss meg neki! 

Linda: Anyám sokszor hányt, ami nagyon aggaszt engem. Nem tud aludni, éjszakánként járkál, és folyton beszél magában.

Shri Mataji: Tudod, értem én, ha nem alszik, akkor elmondasz néhány mantrát a szívedben. Tudod, hogy létezik egy ’Nidra’ mantra és ilyenek. A baloldalát átviszed a jobboldalra, és akkor elalszik. Ha ezeket megcsinálod, aludni fog. Mondd neki: „Vegyél három mély lélegzetet és el fogsz aludni.” És ha te elalszol, amikor ő magában beszél, nem fog többé felébreszteni. Elbóbiskolsz, és azt fogja mondani: „Rendben, menj és aludj rendesen.” Ezeket a dolgokat nagyon egyszerű kidolgozni. Szüksége van rád. Nagy szüksége. Nem tud aludni. Csak gondold el: az anyád nem tud aludni. Hogyan futhatsz el előle? Nézd csak meg, milyen állapotban van. Ő az anyád! 

Linda: Borzalmas állapotban van. 

Shri Mataji: Akkor hogyan vagy képes magára hagyni? Nem teheted meg. Nem hagyhatod magára. Nem, nem fogom azt mondani. Nem hagyhatod magára az anyádat. Tudod, Kathy el szeretett volna jönni velem. Emlékszel Kathyre? 

Kathy: Igen, Anyám. 

Shri Mataji: Neki is azt mondtam: „Nem hagyhatod magára az anyádat a kórházban, hogy elgyere velem Indiába. Nem teheted meg.” Egyáltalán nem utazott el. Azt mondtam neki: „Az anyáddal kell maradnod.” Most itt van Kathy, kérdezd meg. Megmondtam neki. Lemondta ezt az utazást a Sahaja Jógával, és mindig az anyja mellett volt. Otthon maradt. Értsétek meg, nem hagyhatjátok így magukra a szüleiteket. A szülők nagyon fontosak. Egy bizonyos kor után gondoskodnotok kell róluk. Akármilyenek is, gondoskodnotok kell a szüleitekről. Ez nagyon fontos a Sahaja Jógában. A jobb szívetek nem lehet rendben, Shri Rama nem érezheti jól magát, ha nem gondoskodsz édesanyádról. 

Ő nem egy olyan rossz asszony. Találkoztam vele. Ha kegyetlen, borzalmas vagy valami hasonló lenne, akkor azt mondanám: „Rendben, felejtsd el.” De ő nem ilyen. És nem is annyira … Azért iszik, mert nincs társasága, nem tudja, mit kezdjen magával. Próbál megfutamodni saját maga elől. Ezt nagyon könnyű megérteni. Legyél kedves és gyengéd vele. Adj neki valami értéket azáltal, hogy ő jelent neked valamit, és rendbe fog jönni. Láttam, hogy ő nem rossz ember. Sok értelmes dolgot örököltél tőle, és a jóságot is. 

Linda: Zavar, amikor arra gondolok, hogy amikor Grazyna eljött hozzánk, érezte, hogy anyámnak volt az a bátyja, aki motorversenyzésben halt meg. Anyám végignézte a halálát. 

Shri Mataji: Miről van szó? 

Linda: Volt egy fivére, akit nagyon szeretett… 

Shri Mataji: Ezt már hallottam. Ismerem ezt a történetet, akármit is csinált, akármi is ez. 

Linda: Mintha azt várná, hogy meghaljon. 

Shri Mataji: Nem számít, de ha elhagyod, azzal segíteni fogsz neki? Be kell töltened annak a fivérnek a helyét. Mondd azt: „Nem számít, hogy a testvéred meghalt, én itt vagyok, hogy segítsek neked, anyám.” Miért vágyódik annyira a fivére után? Mert azt gondolja, hogy ha életben maradt volna, akkor öregkorában gondoskodott volna róla. De Isten tudja, gondoskodott volna-e róla. Lehet, ő is csak elszaladt volna. Miért nem tudod betölteni a testvére helyét? Be tudod. Miért ne? Vállald magadra! Meg tudod csinálni. Tudom. Rendben? Nézz rá úgy, mint ahogy Rám nézel. Miért ne? Csak próbáld meg. Megéri. Megéri. Legyél kedves és gyengéd. Szép és kellemes dolgokról beszélj neki. Mutass érdeklődést az élete iránt. Látod, valójában mindezek a pszichológusoktól származnak. Rettenetes alakok! Mindig azt sugallják, hogy az anya rontott el valamit. Mindenki, akivel találkoztam, azt mondja: „Az anyám egy…” Kérdezem: „Hogy lehet mindenkinek az anyja ennyire kegyetlen?” Egyes esetekben előfordulhat, de nem mindenkinél. 

És még ha le is tértek a jó útról, annak az az oka, hogy sosem kaptak szeretetet, sosem foglalhatták el az őket megillető helyet. Lehet, hogy a férjeik rosszul bántak velük, kín volt az életük, és lehet, hogy üldözték őket, de az is lehet, hogy a szüleik vagy valami más miatt voltak gondjaik. Mindenkit kínzott az anyja. Azt gondolom, ez a pszichológia. Így aztán az anyád, ha rossz szemszögből nézed, mindig az ellenségednek fog tűnni. 

Nyugaton az anyakép rettenetes. Annak a generációnak háborúk és egyéb dolgok is nehezítették az életét. Az embereket megfosztották az értékeiktől. Meg kell értenetek, milyen életet adhat ez a rettenetes nyugati társadalom azoknak a nőknek, akik jók. A rendes nőket ténylegesen megkínozzák ezekben a társadalmakban. Csak az okosak, a nagyon arrogánsak, és azok, akik tudják, hogyan tegyék helyükre a férfiakat és a nőket, azok érvényesülhetnek; tudjátok, ez a helyzet. Ez egy állandó küzdelem itt. Minden rendes nőt megkínoz ez a társadalom. Úgy értem, egy csoda, hogy ha egy jóságos nő valóban létezik és él. Kérdezzétek csak meg Máriát, majd elmondja nektek. Kérdezzétek meg, hogy hogyan kritizálták, hogyan sértegették őt. Mindenki tanúja volt ennek. De ne hibáztassátok folyton az anyátokat. Ezen a ponton gondoskodnod kell róla. 

Mi egyéb? 

Sahaja jógi: Összeadnál minket a barátnőmmel valamikor a közeljövőben? 

Shri Mataji: Ki a barátnőd? 

Sahaja jógi: Most nincs itt. 

Shri Mataji: Nem Sahaja jógini? 

Sahaja jógi: Bedfortból jön. De, ő is Sahaja jógini. Sahaja jógini. 

Shri Mataji: Krishna Ashtamikor szeretnétek összeházasodni? Legyenek akkor házasságok? Igen, kérlek. Mikor van Kirshna Ashtami? 

Sahaja jógi: Jövő vasárnap, Anyám. 

Sahaja jógi: Nem most, valamikor a jövőben. 

Shri Mataji: Tudjátok, India a legjobb hely a házasságkötésre. Nagyon egyszerű és igazán átérzitek, mert lovon jöttök, ez meg az. De ha Krishna Ashtami napján szeretnétek, nem tudom, találtok-e valakit, aki ezeket megcsinálja. Ha találunk valakit, akkor tarthatunk esküvőt, ha mások is szeretnének házasodni. De látjátok, a Sahaja Jóga esküvőket magától értetődőnek veszitek. Láttam olyanokat, akik nem értették meg, miről is szól ez, és nagyon veszélyes ezzel játszani. Nagyon veszélyes, értitek? De ha adtatok magatoknak elég időt, mindenképp összeadlak benneteket. A legjobb, ha időt adunk az embereknek, hogy meg tudják hozni a döntést. Mert nagyon furcsa, hogy senki nem érez felelősséget ezzel kapcsolatban. Aztán valami magyarázattal jönnek: „Jaj, én nem értettem, nem voltam olyan helyzetben, hogy megértsem, megszállt egy bhút (negativitás), és egy másik bhúttal házasodtam össze.” 

Sahaja jógi: Én már két éve vele élek. 

Shri Mataji: Vele?

Sahaja jógi: Igen, vele. 

Shri Mataji: Hát akkor elég időt adtál ennek. De az van, hogy együtt élni egyszerű Nyugaton. De ha azt mondod „házasság”, akkor Uramisten! Megőrülnek. Megőrülnek. Ha házasságról van szó: jaaaaj. Kérdezzétek meg David Prole-t, majd elmondja nektek. Ez azért van, mert a törvények rémisztően furcsák itt. „Házasság? Jó Istenem!” Ez szörnyű dolgokat jelent. El kell válni. Ha el kell válni, az első dolog, hogy nagyon sok pénzt kell majd adnod. A pénz felét a feleség viszi. „Meg fog ölni engem!” Azt mutatják, hogy a férj megöli a feleséget, a feleség megöli a férjet. Folyton ilyesmik történnek ebben az országban. Teljes őrültség uralkodik a házasság témája körül. Azt gondolom tehát, hogy ez egy jó ötlet. Szívesen összeadnálak benneteket, ha meg tudjátok szervezni, mert Krishna Ashtami egy jó időpont a házasságkötésre. A mi 16 házasságunk közül hány volt sikertelen? A legutóbbi házasságkötések közül. A 16 közül. 16 itt, Londonban. Lássuk, ki volt az a 16 ember. Mind első osztályú. Első osztályú, igaz? Igen. Jó. Ami a következő házasulandókat illeti. Néhányan kimaradtak, mint például Nick. Szeretném, ha ő is megházasodna. Most nem vagy annyira megrémülve, ugye, Nick? 

Nick: Nem. 

Shri Mataji: Nem. Akkor jó. Dashera napján tarthatunk esküvőt. A Dashera napja egy másik házasságkötésre alkalmas nap. Krishna Ashtami és Dashera napja. Persze Diwali után is jó, a Tulasi házasságkötése után, csak akkor kezdik el az emberek, de Dashera napja nagyon, nagyon jó. Nagyon kedvező. Szóval akkor Dashera napján fogjuk tartani az esküvőket. Addig készítsétek fel az embereket a házasságkötésre. Rendben? Dashera valamikor … október vége felé lesz. Rendben? 

Sahaja jógi: Igen, Anyám. Köszönöm. 

Shri Mataji: Meglátjuk, hol leszek akkor. Szóval így lesz. 

Sahaja jógi: Anyám, meg szerettem volna már kérdezni: néhány jógi, aki régóta van már a Sahaja Jógában nem érzi sem a hűvös szellőt, sem az akadályokat. Néhányaknak állandóan égető érzésük van, mások a fejükben, a testükben, lábujjaikban, kezeikben érzik ezeket a dolgokat. Ez a fejlődésünk útja vagy csak arról van szó, hogy néhányaknak más az érzékelése? 

Shri Mataji: Nem, nem. Először is ez a dolog az idegrendszeretekkel van összefüggésben. Rendben? Tehát, ha az idegrendszeretekben zavar van, előfordulhat, hogy egyáltalán semmit nem éreztek. Az idegrendszernek a legjobb a masszázs. Az ilyen embereknek a hátát és kezeit kellene masszíroznia valakinek. Sokszor mondtam, hogy vibrált olívaolajjal többször dörzsöljétek a kezeiteket, és érzékennyé fognak válni. Érzéketlenség is lehet az oka. De ha a testükben érzik az akadályokat, akkor az azt jelenti, hogy rendben vannak, csak a Vishuddhival van gond. Dörzsöljétek olajjal a Vishuddhitokat, dolgozzatok a Vishuddhin, tisztítsátok ki. A Vishuddhira használhattok például vajat, dörzsöljetek be vele a nyakatokra, dörzsöljétek ezeket az izmokat vele. Mindezek megoldják a problémát a kezetekkel. 

De tegyük fel, nem jön hűvös szellő a fejetekből – ez is lehetséges –, akkor az önmegvalósulás még nem alapozódott meg. Másoknak kell megnéznie, érzik-e a hűvös szellőt, mert aki nem önmegvalósult, lehet, hogy nem érzi. Ha ő nem érzi, de te igen, akkor ő önmegvalósult, csak a csakráit kell kitisztítani. Ezek mind különböző kategóriája az embereknek. Aztán vannak olyanok, akiknek nem emelkedett fel a Kundalinije – de ők attól még Sahaja jógik. Ez is lehet. Nem tudom, vannak-e ilyenek. Azok, akik sokáig nem házasodnak meg, nagyon nehéz esetek, mert sosem érzik a hűvös szellőt a kezükben, elég sokáig. De attól még ők mindenesetre önmegvalósultak. Lehet, hogy nem érzik, de akkor is önmegvalósultak. Mert a házasság után kialakul egyfajta finomság, egyfajta egyensúly, de ez hiányzik belőlük, és néhány ember ezért nem érzi. Különféle okok lehetnek. Azoknak, akik inkább ego-orientáltak, gyakran kellene a baloldalukat jobboldalra áthozni. Derítsétek ezt ki, például a kezekből. Az egyik nagyobb, a másik kisebb. Ha a bal kéz kisebb, a baloldalt kell jobboldalra áthozni. Látjátok, a kezek méretéből és ilyenekből tudhatjátok. Egyik kezeteket a fénykép felé tartjátok, a másikat kifelé … Annyi módon kidolgozhatjátok, mivel bizonyos hibák permutációi és kombinációi vannak bennetek. De ez semmi esetre sem jelenti, hogy bal Vishuddhi akadályt növesztetek, mert ez a legrosszabb, ami megtörténhet. Ha kifejlődik bennetek a bal Vishuddhi, nagyon nehéz helyzetbe kerültök. Erről a témáról valamikor egy teljes előadást fogok tartani nektek. Egy teljes előadást, hogy megértsétek, miféle permutációkat és kombinációkat hozhatnak létre különböző csakrák. Rendben? De a tünetek kívül vannak. A tünetek főként kívül jelentkeznek, nincs szükség arra … Már a személyiségből láthatjátok, hogy hol van akadálya. Ez egy nagy probléma az emberekkel, hogy nem érzik a vibrációkat, néhányan egész egyszerűen nem érzik. 

Hányan vagytok, akik soha nem éreznek vibrációkat? Soha nem éreztek, soha. Emeljétek fel a kezeteket. Kerry-ről tudok. 

Kerry: Nem soha. 

Shri Mataji: Előfordult, hogy érezted? 

Kerry: Igen, igen. 

Shri Mataji: Rendben. 

Sahaja jógi: Anyám, mióta az ashramba jöttem, a kezeim állandóan nagyon melegek. 

Shri Mataji: Melyik? 

Sahaja jógi: De belül is érzem az akadályokat. Mindkét kezed meleg. 

Shri Mataji: Milyen munkát végzel az ashramban? 

Sahaja jógi: Nem túl sokat, Anyám. 

Shri Mataji: Rendben, neked baloldali akadályod volt. Rendben? Tisztán látszik, hogy a jobb kezed nagyon fényes. A ballal van probléma. Látod, ezek az ujjak nem annyira fényesek. Baloldali problémád volt. Emlékszel rá? Rendben? Vagyis ez küzdelem. Az ashramban a vibrációk küzdenek, ezért érzel meleget. Nincs ezzel semmi gond. Ez rendbe jön, és majd érzel hűvös szellőt. Mindig emeld felfele a jobb kezed, a balt pedig nyújtsd felém. Ez ki fog javítani. 

Mikor érkeztél? 

Sahaja jógi: Múlt hét szerdán. 

Shri Mataji: Itt, az ashramban laksz? 

Sahaja jógi: Nem az ashramban lakik. 

Shri Mataji: Nem? Akkor hol? 

Sahaja jógi: Egy hotelben. 

Shri Mataji: Miért nem maradsz itt és teszed rendbe a Sahaja Jógád? 

Most jobb. Rendben. Holnap jön az ashramba. Jó ötlet. Akkor most már mehetek? 

Sahaja jógi: Egy szárit szeretnénk felajánlani Neked.

Shri Mataji: Ez Gavin ötlete volt, igaz? Milyen színű? 

Mi ez? Milyen gyönyörű!  Hol fényképeztetek le? Olyan, mint egy festmény. Hol? 

Sahaja jógi: A párizsi Sahastrara puján. 

Shri Mataji: Párizsban? Ez gyönyörű! 

Ezt Nekem szántátok vagy az ashramba? 

Sahaja jógi: Neked hozta, Anyám. 

Shri Mataji: Köszönöm szépen. Ez igazán csodálatos. Nagyon gyönyörű. Köszönöm. Isten áldjon! 

Itt maradsz egy ideig? 

Sahaja jógi: Egy hétig, Anyám. 

Shri Mataji: Egy hétig. Rendben. 

Christine, akkor majd eljövök hozzátok, amerikaiakhoz egyik nap, és megbeszéljük, mit csináljunk a következő programokon. Most. Valami más? 

Sahaja jógi: Anyám, hoztam neked egy ajándékot. 

Shri Mataji: Ajándékot? 

Sahaja jógi: Kis dolog, néhány fénykép. 

Shri Mataji: Köszönöm szépen. Szeretném látni. 

Ez gyönyörű, igaz? Olasz stílus. Látjátok? Ez olasz. Mindent olyan gyönyörűre csinálnak. Ez nagyon szeretetteljes és szép. Te készítetted ezt a fényképet? És kinagyítottad? Gyönyörű! Nagyon gyengéd és szép. 

Ez abból a kertből van, amit nem láttam? Rustom gyönyörű lótuszai Derbyshirben. Derbyshirben ezeket tényleg nem tudtam megnézni. Nagyon meg voltam lepődve, mert azt mondják, itt nem élnek meg a lótuszok. Tényleg nem tudom, hogy csinálják. 

Sahaja jógi: Valahogy máshogy hívják, valami … 

Shri Mataji: Valószínű. Nézzétek ezt! De gyönyörűek! Rustom, Te aztán egy nagyszerű fotós lettél! Négy éves tapasztalata van. Hampsteadben is vannak ilyenek, Anyám. Hampsteadben? Igen, a hampsteadi tavakban. Elképzelni nem tudom, hogy tudják ezeket ebben a hidegben nevelni. Elképesztő! De megnőnek a hidegben is, mert Manasban is van nekik. Biztos ezért. Gond nélkül tudnak nőni a hidegben. 

Harry, a te problémád megoldódott? 

Sahaja jógi: Még nem, anyám. 

Shri Mataji: Miért? Mi történt? 

Sahaja jógi: Felhívtam a munkáltatóimat, és azt mondták, még nem döntötték el, visszavegyenek-e. Így adtak még egy hetet. Azt mondták, jövő héten visszahívnak. 

Shri Mataji: Menj és mondd nekik, hogy adjanak neked munkát, legfeljebb 3 hónapra. Igen. Csak mondják azt, hogy adnak neked munkát, hogy újra alkalmaznak. Ez minden.

Sahaja jógi: Igen, odamegyek. 

Shri Mataji: Mi más? 

Sahaja jógi: Ezek a hölgyek túl félénkek, Anyám. Mondd meg nekik, hogy jöjjenek be. 

Shri Mataji: Kik? 

Sahaja jógi: Néhány hölgy, akik a szárit szeretnék Neked adni, Anyám. 

Shri Mataji: Nekem egy szárit? Ez az a puja szári, amit Gavin vett. Ki fogja Nekem adni? Adjátok ide most. Gyertek, lányok. Egy másik szárit is vett Nekem Bombayben, amit Janma Ashtamikor veszek fel. Isten áldjon. 

Hogy van? Kapott munkát? 

Sahaja jógi: Igen, kapott munkát, ő minden tolmács főnöke Spanyolországban. Kedden hívott, és azt mondta, ő a tolmácsok főnöke a nagykövetségen. A főtolmács, a tolmácsok főnöke a nagykövetségen.

Shri Mataji: Igazán?

Sahaja jógi: Azt mondja, nagyon felelősségteljes munkája van, Anyám. 

Shri Mataji: Jó. Mennyit keres? 

Sahaja jógi: 240 fontot. 

Shri Mataji: Mennyit? Kétezret? 

Sahaja jógi: Kétszázat. 

Shri Mataji: És még negyvenet. Havonta. 

Sahaja jógi: Ez nagyon méltányos Spanyolországban. 

Shri Mataji: Spanyolországban igen. Nagyon méltányos. 

Sahaja jógi: És csak hat órát dolgozik naponta. 

Shri Mataji: És hol lakik? 

Sahaja jógi: José Antonionál. 

Shri Mataji: Jól érzi ott magát? Jó, hogy ilyen jó állást kapott. Rendben. 

Mi ez, amit csináltál? 

Sahaja jógi: Michelle készítette, Anyám. 

Shri Mataji: Jobb lenne, ha ezt Krishna Ashtamikor adnád nekem. 

Sahaja jógi: Michelle készítette, Anyám. 

Michelle? Krishna Ashtamikor adja nekem, rendben? Gyönyörű! Rendben. 

Csak nyissátok szét a szárit és tegyétek Rám. 

Sahaja jógi: Anyám, felolvashatom a 108 neved? 

Shri Mataji: Ki? Te? 

Sahaja jógi: Igen, a Te neveidet.

Shri Mataji: Igen, olvasd! Hangosan. 

Magasabbra kell emelned. Gyönyörű színe van. Köszönöm! 

Nagyon kedves dr. Singhtől, hogy ilyen jó állást adott Donnak, igaz? Dr. Singh nagyon jó ember. Azt szerettük volna, hogy egy angol Sahaja jógi menjen oda. Spanyolul is beszél. Dr. Singh nagyon sokat foglakozik ezzel, azt kell mondanom. 

Sahaja jógi: Anyám, de ez csak három hónapra szól. 

Shri Mataji: Igen, mondta, hogy három hónap. Várjuk ki a végét. Lehet, hogy meghosszabbítják. 

Sahaja jógi: Nagyon jó ajánlása lesz ez után a munka után. 

Shri Mataji: Most majd mehet más helyekre is. Nem kötődik annyira semmihez. Tőle tudom. Látjátok, Don egy nagyon elmélyült Sahaja jógi, nagyon mély. Azt mondta: „Nem ragaszkodom annyira Spanyolországhoz. Bárhova küldesz, Anyám, megyek.” Szóval nem ragaszkodik túlzottan a … Ő egy nagyon elmélyült ember. Ez egy jó válasz volt. Vagyis ha azt mondja, nem kötődik annyira Spanyolországhoz, máshova is mehet. Meglátjuk. De te jobb, ha most fejlődsz. Elmondta neked, mi a probléma? Meg kell tanulnod rendesen angolul, érted? Ez nagyon fontos, mert a Sahaja Jógában nem beszélhetek minden nyelven. Szóval jobb, ha megpróbáltok megtanulni (angolul). Itt az embereknek tanítaniuk kellene azokat angolul, akik nem beszélnek olyan jól. Rendben? Nem mintha az angol Isten nyelve lenne, de legalább megértem. Egyébként minden angolnak nagy egója lesz. Nem tanulhatok meg olyan sok nyelvet, igaz? Próbáljatok meg megtanulni angolul, és próbáljátok mentálisan is megérteni a Sahaja Jógát. Ez fontos. Mert el kell magyaráznotok az embereknek, beszélnetek kell velük. Mert ha beszéltek, de mentálisan nem vagytok felkészülve, mások nem fognak értelmet találni a mondandótokban. Akik csak a szívükkel kapcsolódnak a Sahaja Jógához, azoknak edzeni kell az elméjüket is, az elméjükkel is meg kell érteniük a Sahaja Jógát, ez nagyon fontos. És akik csak az elméjükkel értik, azoknak a szívükkel is meg kell érteniük. Rendben? 

Sahaja jógi: Az Advent című könyv olvasása nagyon hasznos segítség ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk. Nekem is ilyen problémám volt. 

Shri Mataji: Rendben. Próbáljátok olvasni az Adventet, magyarázzátok el neki, hadd értse meg. Hogy vagy? Nem jöttél el a … 

Sahaja jógi: Sajnos dolgoznom kellett. 

Shri Mataji: Értem. 

Sahaja jógi: De elfelejtettem szólni. 

Shri Mataji: Rendben. 

És a Mangalasutra? Kettő van neked? Egy elég lesz. Egyet tarts meg a következő pujára. Szerezz egyet, ami aranyból készült. Ha megyek Indiába, hozok nektek egyet, azt kéne használnotok a puján. Ugyanazt használhatjátok minden alkalommal. Isten áldjon. 

Sahaja jógi: Anyám, kérlek, bocsáss meg, ha bármit vétettünk a puján. 

Shri Mataji: Isten áldjon. Írjatok egy listát (a Puja menetéről) és néha ellenőrizzétek le. Legyen egy teljes listátok, és valahányszor odamentek – próbáljátok nem elfelejteni –, egy mindig legyen készenlétben. Egyébként ne kérjetek bocsánatot, mert ez egy kicsit furcsa, nem? Nem veszi ki jól magát, mivel ti már annyira érett Sahaja jógik vagytok. Gyerekek hibázhatnak, de ti érett emberek vagytok, úgyhogy nem néz ki jól. Isten áldjon. 

Sahaja jógi: Anyám, Hampsteadben nem nagyon ismerjük a puja protokollt, és nem nagyon tudjuk, hogyan viselkedjünk Veled szemben. Mit javasolsz, hogyan tanulhatnánk meg ezt? 

Shri Mataji: Legközelebb tartok erről nektek egy előadást, rendben? Mert ez egy részletes előadást kíván, Maria. Isten áldjon.

Sahaja jógi: Anyám, valaki ennivalót hoz Neked. 

Shri Mataji: Nem, a családommal fogok enni, ne haragudjatok. Mind otthon vannak. Elnézést, mennem kell.