Caxton Hall, London, Anglia, 1982. 08. 16 Manapság, amikor az ember újságot olvas, vagy másokkal találkozik, azt lehet érezni, hogy mindenki egy katasztrófára, vagy valamilyen megoldásra vár, aminek be kell következnie. Ez az érzés, ami felébred bennünk, legbelülről fakad, a tudatalattinkból származik, mert a helyzet, amit magunk körül látunk, nagyon veszélyesnek tűnik. Nem arról van szó, hogy a pénzügyi gondjaink vagy más hétköznapi problémák nyugtalanítanak bennünket, hanem az zaklatja fel az embereket, hogy olyanokká váltak, mint a gépek. Őrülten rohangálnak. Reggeltől estig rohannak. Nincs idejük egymásra. Néha nincs érzékünk egymás megértéséhez, és olyan, mintha mindnyájan érzéketlenné váltunk volna a másik problémája iránt. Emellett, az intelligens, szerető emberek úgy érzik, a hatalmon lévő személyek nem éreznek felelősséget az egész emberiség iránt. Továbbá, a szegénység és egyéb anyagi jellegű problémák még mindig túlságosan zavarnak bennünket. Egyik oldalon ott a jólét, másik oldalon a szegénység. Egyik oldalon ott az élet tudományos megközelítése, másik oldalon pedig amit a tudomány hozott létre, pl. az atombomba és hasonlók. Ezek mind egyfajta zűrzavart hoznak létre az elménkben. Úgy tűnik, mindenki össze van zavarodva. Az emberek nem tudják, hogy amit tesznek az jó-e vagy rossz, jó irányba mennek-e vagy rossz irányba? Időnként nagyon felháborodunk, frusztráltnak érezzük magunkat, és nem tudjuk, mi végre vagyunk itt a földön. Ha valaki meglátogatja a világunkat, az első benyomása a zűrzavar lesz. Az emberek teljesen össze vannak zavarodva, és nagyon bizonytalanok, rendkívül bizonytalanok. A gazdagok azért bizonytalanok, mert túl sok pénzük van. A szegények azért bizonytalanok, mert semennyi pénzük sincs. Mindenféle bizonytalanságok működnek, Read More …