Caxton Hall, London, Anglia, 1982. 08. 16

Manapság, amikor az ember újságot olvas, vagy másokkal találkozik, azt lehet érezni, hogy
mindenki egy katasztrófára, vagy valamilyen megoldásra vár, aminek be kell következnie. Ez az érzés, ami
felébred bennünk, legbelülről fakad, a tudatalattinkból származik, mert a helyzet, amit magunk körül
látunk, nagyon veszélyesnek tűnik. Nem arról van szó, hogy a pénzügyi gondjaink vagy más hétköznapi
problémák nyugtalanítanak bennünket, hanem az zaklatja fel az embereket, hogy olyanokká váltak, mint a gépek.

Őrülten rohangálnak. Reggeltől estig rohannak. Nincs idejük egymásra. Néha nincs érzékünk
egymás megértéséhez, és olyan, mintha mindnyájan érzéketlenné váltunk volna a másik problémája iránt.
Emellett, az intelligens, szerető emberek úgy érzik, a hatalmon lévő személyek nem éreznek felelősséget az
egész emberiség iránt. Továbbá, a szegénység és egyéb anyagi jellegű problémák még mindig túlságosan
zavarnak bennünket. Egyik oldalon ott a jólét, másik oldalon a szegénység. Egyik oldalon ott az élet
tudományos megközelítése, másik oldalon pedig amit a tudomány hozott létre, pl. az atombomba és
hasonlók.

Ezek mind egyfajta zűrzavart hoznak létre az elménkben. Úgy tűnik, mindenki össze van
zavarodva. Az emberek nem tudják, hogy amit tesznek az jó-e vagy rossz, jó irányba mennek-e vagy rossz
irányba? Időnként nagyon felháborodunk, frusztráltnak érezzük magunkat, és nem tudjuk, mi végre
vagyunk itt a földön.

Ha valaki meglátogatja a világunkat, az első benyomása a zűrzavar lesz. Az emberek teljesen össze
vannak zavarodva, és nagyon bizonytalanok, rendkívül bizonytalanok. A gazdagok azért bizonytalanok,
mert túl sok pénzük van. A szegények azért bizonytalanok, mert semennyi pénzük sincs. Mindenféle
bizonytalanságok működnek, amelyek létrehoznak egy zavarodott világot.
Nézzük meg, hogyan jutottunk el az amőbától az emberi lények szintjére. Emberi lények lettünk
anélkül, hogy bármit is megértettünk volna az egészből. Hát nem kellene továbbfejlődnünk, elérnünk
valami magasztosabbat? Nem kellene kikerülnünk ebből a zűrzavarból? Vagy így kell végeznünk majd,
ezzel a zűrzavarral az elménkben?

Ez a zűrzavar bizonyos értelemben fontos. Ha nincs zűrzavar, nem fogunk megoldást keresni arra,
hogy kijussunk belőle, és ezért érzik az emberek, hogy valamilyen megoldásnak meg kell jelennie. Azért
vagyunk összezavarodva, mert nincsenek abszolút értékeink. Nem érezzük, mik az abszolút értékek. Valaki
azt mondja nekünk, nagyon jó, ha becsületesek vagyunk, de azt tapasztaljuk, hogy nem így van. Nem éri
meg nagyon becsületesnek lenni. Egyesek az mondják, legjobb odaadónak, hűnek lenni, de nem, ez így
nem működik.

De kell lennie valaminek, ami eldönti, igazunk van vagy tévedünk. Ezt gondoljuk. Így kell lennie,
mert végül is, ez a világ annyi szeretettel és gondoskodással lett megteremtve, annyi gyengédséggel. Egy
orvos tudja, milyen gyönyörűnek lettünk megteremtve belül, hogyan alakított ki kapcsolatot minden egyes
ideg egy érzéksejttel. Hogyan lett az egész test megteremtve – hogyan lettek a szemek ilyen precizitással
létrehozva. Rengeteg általunk megalkotott fényképezőgép van a világon, de egyetlen egy sem hasonlítható
össze a szemünkkel. Micsoda fantasztikus gépezet lett létrehozva bennünk, sok gondoskodással, mások
pedig el lettek vetve.

Sok minden kiesett az evolúciós folyamatból, és akkor létrejött az ember, az emberi lénynek a
nagyszerű személyisége. Mi célból? Azért, hogy össze legyen zavarodva? Hogy fel legyen háborodva?
Bizonytalan legyen? Lehetséges ez? Nem így van. Nem lehet így. Végül is, miért vagyunk mi emberek?
Istennek valamilyen szándéka volt, amikor megteremtett minket, semmi kétség efelől. Okkal adott nekünk
ilyen testet – ezt a felegyenesedett testet. Okkal teremtődött minden, ami nekünk ma emberi lényeknek van.
Még a zűrzavar is, amint mondtam.

Most van itt a keresés ideje. Emberek ezrei keresnek. Elegük van abból, amit eddig csináltak –
elegük van belőle. Nem divatból keresnek. Sokan azt hiszik, ez egy divat, egy elveszett fajnak, ennek vagy
annak hiszik őket. Ez nem igaz. Még soha nem volt ennyi kereső, mint manapság, és ők keresnek.
Meglehet, hogy nem tudják mi az, amit keresnek, de nincsenek megelégedve a dolgok állásával, és valami
magasabb rendűt keresnek. És ez a magasabb rendű valami, az Abszolút. Az Abszolút. Ha ez a magasabb
rendű valami az Abszolút, minden mást hozzá kell viszonyítani. Az Abszolút azt jelenti, minden más ehhez
viszonyul. Például, ha itt van egy méter, és azt mondjuk ez itt öt méter, az azt jelenti, hogy ötszöröse a
párizsi aranyrúdnak, ami „a méter.” Mindent ehhez az Abszolúthoz kell viszonyítanunk, és ez alapján
mérjük a dolgokat.

Például, ha megnézzük a vallásokat, oly sok vallás létezett már, egyik a másikat követte. Volt
judaizmus, kereszténység, hinduizmus, szikhizmus, buddhizmus, dzsáinizmus, iszlám – oly sok vallás.
Ezeknek mind az Abszolúthoz kell viszonyulniuk. Meg kell tudnunk, ezek egyenként hány „métert”
alkotnak. Hol a helyük az Abszolúthoz képest.
Nem lehet csupán annyi, hogy pl. az emberek azt mondják: „Ó mi elértük az Abszolútot. Anyám,
mi önmegvalósult lelkek vagyunk, mi újjászülettünk.” És ezt honnan tudod?” „Azért, mert egy fényt látok
a fejemben.” Mit jelent ez? Ez nem lehet az Abszolút, amikor látod, hogy ott van a fény. Ha elájulsz, akkor
is láthatsz olyat, mint egy kis rövidzárlatkor keletkező fény.
Mások azt mondják: „Igen, én rendelkezem a tudással.” Hogyan? Mi az?” „Azért Anyám, mert már
nem gondolkodom többé.” Azt mondtam: „Bizonyára részeg vagy.” Mindent amit keresünk,
viszonyítanunk kell a többi dologhoz. Máskülönben nem jelenik meg a megoldás. Ahhoz, hogy megtaláljuk
valaminek az abszolút értékét, tudnunk kell, hogy semmi más nem létezik, csak az Abszolút. Az az
egyetlen, az egy, az egység. Nem lehet párhuzamot vonni vele. Vannak emberek, akik kinn az utcán
ugrálnak, és az mondják: „Mi megtaláltuk a Végsőt.” Akkor, miért ugráltok? Ennek az Abszolútnak, ha az
evolúciós folyamat része, a tudatosságotokban kell megjelennie. Minden, amit az evolúciónk során értünk
el, a tudatosságunkban jelent meg. Ez azt jelenti, hogy a tudatosságunk részévé kell válnia, a szerves
részévé. Ahogy én látlak benneteket; ahogy én látlak titeket, úgy kell nektek is látnotok, és ennek a fénynek
a segítségével meg kell tudnunk mAgnyarázni minden egyes dolgot.
Például, ha ebben a szobában sötét van, és nem látlak titeket, nem tudom, ki hol ül, ki milyen
viszonyban van egymással. De amikor kigyullad a fény, azonnal tudjuk, hogy ez az úr a harmadik a sorban,
az az úr az ötödik a sorban. Emellett, tudjátok milyen az alakja, milyen a színe annak az embernek.
Mindent, amit a szemeinken keresztül láthatunk, akkor látjuk, amikor van fény. De ez a fény nem elegendő,
mert ezzel már rendelkezünk, a tudatosságunkba ezzel nem kerül be semmi több. Egy olyan fényre
gondoljunk, ami teljes képet ad nekünk arról, hogy mi a kapcsolat köztünk és a Teremtőnk között. Hogyan
kapcsolódnak egymáshoz azok, akik eljöttek erre a földre, hogy elmAgnyarázzák nekünk ezt a kapcsolatot?
Hogyan viszonyulnak az emberek egymáshoz, más országokhoz, más emberekhez, más arcokhoz, fajokhoz
és hitvallásokhoz? Mi a kapcsolat ember és természet között? Mi a kapcsolat ember és az őt körülvevő
elemek között? Csak úgy lógunk a levegőben, és nem tudjuk, van-e bármiféle közünk a Naphoz. A Nap ad
nekünk fényt, de mi a helyzet velünk? Tudjuk-e irányítani a Napot, vagy nem? Van-e bármiféle finom
kapcsolat köztünk és közte, vagy nincs? Mindezeket a kapcsolatokat ilyen abszolút megállapításokban kell
megalapozni, mert egyébként nem abszolútak.
Nem kellene megelégednünk nagyon olcsó dolgokkal, amiket pénzért meg tudunk venni. Ezek
olcsó dolgok – azt hiszem ez a legolcsóbb dolog – nagyon könnyű pénzzel megvenni valamit. Az emberek
mondhatják azt: „Nincs pénzünk.” Nem ez a lényeg, mert azok, akiknek van pénzük, meg tudják venni.
Ennek olyasminek kell lenni, ami pénzzel nem vehető meg. Az emberek ezt nem értik. Amikor először
voltam Amerikában, azt mondták: „Anyám, hogy mondhatod azt, hogy ezért nem lehet pénzt kérni?”.
Képzeljétek csak el, ez mennyire abszurd. Nem tudtak megérteni egy ilyen abszurd dolgot. Nem fizethettek
érte. Nem rendelkezhettek felőle, nem is irányíthatjátok. Ha megtehetnétek, akkor azt jelentené, egy ember
alkotta dologról van szó.
Természetesnek, spontánnak, élőnek kell lennie, mert az ember nem tud semmi élőt teremteni.
Máskülönben nem érdekelne titeket. Azt mondanátok: „Engem nem izgat, nem érdekel.” Így kellene
lennie, de túlságosan megelégszünk olyasmivel, ami könnyen elérhető számunkra, vagyis, amiért
fizethetünk, vagy amiről úgy hisszük, ha fejre állunk, akkor megkapjuk. Megkérdeztem egy úriembertől,
aki minden nap fejen állt: „Miért csinálja ezt?” Azt mondta: „Keresem Istent.” Mire én: „Miből gondolja,
hogy, ha fejen áll, akkor eljut Istenhez?” Azt mondta: „Azért, mert egyetlen állat sem tud fejen állni, és
azért, hogy magasabb szinten legyek, arra gondoltam, jó ötlet lenne fejen állni.” De ez nem így van.
Gondoljatok csak bele. Ez csak valamiféle akrobata mutatvány. Olyan sokan tudnak ilyet. A cirkuszban az
emberek mindenfélét csinálnak, ha megnézitek, meglepő, hogyan ugranak fel a lóra. Nem könnyű
megcsinálni. Különböző technikákat sajátítanak el, amik segítségével felugranak a lóra, végigsétálnak egy
vékony dróton, mindenféléket tudnak csinálni, de tényleg azt gondoljátok, hogy ezek valamilyen isteni
eredetű dolgok?
Ennek az abszolút pontnak spontánnak, élőnek kell lennie. A tudatosságunkban kell, hogy
megjelenjen. Kifejezésre kell jutnia a tudatosságunkban, és amikor a „tudatosság” szóról beszélünk, meg
kell értenünk, hogy magát az emberi tudatosságot nem értettük meg. Óriási a különbség köztünk és az
állatok között. Óriási. Ők sok mindent nem értenek. Nem értik, mi az a szépség, a biztosítás, sokat nem
értenek meg ezek közül a fogalmak közül, amiket felhalmoztunk. Nagyon sok furcsa dolgot műveltünk,
amiket ők nem értenek meg. Az emberek hasznosítani tudják a természetet saját céljaikra, használni tudják
a természetet saját céljaikra. Az állatok ezt nem tudják. Ennek ellenére, olyan erőtlennek, gyámoltalannak
és magányosnak érezzük magunkat. De ha ennek a teremtésnek van valami értelme, akkor el kell jönnie
annak a fénynek. A fénynek működnie kell. Működnie kell.
De most – amint már elmondták nektek korábban a Kundaliniről – ez az eszköz, bennetek van, már
ott van és vár. Eljött az idő, megértetek arra, hogy megkapjátok az önmegvalósulásotokat. Azért, mert az
emberi elme megért rá, mert kerestek, mert már annyira érettek vagytok, hogy nem tudtok meglenni
nélküle. Például, gyerekkorotokban sok mindent nem értetek meg, de utána felnőtök. Felnőtök, és
elérkeztek egy pontig, amikor megértitek, mi a házasság, és akkor meg akartok házasodni. Majd elértek
addig a pontig, amikor házat szeretnétek, és akkor megpróbáltok házat venni. De az az érettség, amit majd
elértek, rendkívül finom, sokoldalú, benne foglaltatik az életnek számos aspektusa, mondhatnám az összes.
Nem csak az egyik oldal érik meg. Nem arról van szó, hogy csak pár levél látszik a növekvésben lévő fán.
Nem csak arról van szó, hogy új ágakat hajt. Nem arról van szó, hogy sok virágot lehet majd látni rajta.
Arról van szó, hogy a virágok annyira érettek már, hogy gyümölccsé kell válniuk.
Ennek az érettségnek a mi saját próbálkozásainkon és tévedéseinken keresztül kell kialakulnia
bennünk. Az emberek így tanulnak. Az állatok ugyanezt megtették a saját evolúciójuk érdekében, és az
emberek is megtették – próbálkoztak, hibáztak, megpróbálták kijavítani a hibákat, újra próbálkoztak, majd
ismét hibákat követtek el. Így váltunk éretté. Elérkeztünk ahhoz a stádiumhoz, amikor megértjük
életünkben az egyensúly szépségét. Megpróbáljuk egyensúlyba hozni magunkat, és a bizonytalanságaink
elmúlnak. Természetesen ez egy negatív tapasztalaton alapuló módszer, de kihívás is, próbára teszi az
érettségeteket, hogy érettek vagytok-e a vagy sem, őszinte keresők vagytok vagy sem. Az érettségeteket
csak akkor lehet megítélni, amikor már ott tartotok, hogy gyümölccsé kell válnotok. Gyümölccsé kell
válnotok. A Lélekké kell válnotok. Ti a Lélek kell, hogy legyetek. Újjá kell születnetek.
De ezt sokan elmondták. Sokan mondják most is. Azt mondják, ők már újjászülettek. De mi a
különbség? A különbség az, hogy az embernek kollektív tudatossága van, azzá vált – a folyamat a lényeg,
nem csak beszél róla, nem csak mesél. Az átalakulás a lényeg, míg a másik ember csak hisz valamiben. „Én
hiszek.” Ki az az „én”, aki valamiben hisz? Az az „én” hisz valamiben, aki nem ismeri önmagát. Egy hit
önmagában nem igaz hit addig, amíg nem része a tudatosságotoknak. „Hiszek Istenben.” Sokan úgy
beszélnek, mintha szívességet tennének Istennek azzal, hogy hisznek benne. Mit jelent ez? „Hiszek
Istenben.” Rendben, bizonyára egyensúlyban van az életed. De csak úgy hinni? Megkérdezhetnénk, miért
higgyünk Istenben? Miért kell, hogy egyensúlyban legyen az életünk, miért szükséges olyan életet élni, ami
úgymond, tisztességes? Ezeknek az elképzeléseknek a rabjaivá válni – miért?
Feltehetünk ilyen kérdéseket, és sokan fel is teszik ezt a kérdést. Kiegyensúlyozottnak kell lennetek
ahhoz, hogy felemelkedjetek, de emiatt a zűrzavar miatt nem várhatunk el egy teljesen kiegyensúlyozott
életet, mert úgy tűnik, mindenki a sötétben tapogatódzik. Nem hihetitek azt, hogy az emberek teljesen
egyensúlyban vannak. Egyszerűen nem gondolkodhattok így – az helytelen lenne. Meg kell lennie bennük
az egyensúlynak, és fel kell emelkedniük. Az emberek sok mindent kipróbáltak, hogy elérjék ezt az
egyensúlyt. Évezredek óta beszéltek a vallásról, beszéltek a fenntartásról, a tízparancsolatról, erről meg
arról, semmi sem vált be nekik.
Mindenki kizökkent az egyensúlyából, így most kell lennie egy módszernek, ami automatikusan
megadja nektek az egyensúlyt, valamint a jó felemelkedést, és szerencsés leszállást Isten Királyságába.
Ennek meg kell történnie. Tény, hogy mindnyájan ilyennek lettetek megalkotva, de ne bennem higgyetek,
és abban sem, amit mi mondunk, mert megint az lesz, hogy ”Én hiszek Matajiban.” Sokan ennyivel beérik.
Hinnetek kell önmagatokban, a Lelketekben, azáltal, hogy megtapasztaljátok. Ez egy dinamikus dolog, ami
meg kell, hogy történjen bennetek. Egy csodálatos dolog.
Ez nem valami mentális hit bennetek, hogy ma kommunisták vagyunk, holnap kapitalisták
vagyunk, harmadnap valami mások. Valamivé kell válnunk, ismét mondom: „valamivé válni”, valamivé
változni. És ez az átalakulás most van. Eljött az idő. Ez a feltámadás ideje. Hiszitek vagy nem, ez az utolsó
ítélet. Ez az idő nem jön el még egyszer. Így leszünk megítélve. Az érettségünk, az egyensúlyunk, a
képességeink alapján.
Sokan eljönnek az összejöveteleinkre, páran megkapják az önmegvalósulást, vagy sokan
megkapják – nem számít nekem, vagy bárki másnak, vagy a Sahaja jógának, vagy nektek. Ha az elvetett,
éppen csírázó magok elvesznek, akkor úgy vesznek el, mintha ki sem csíráztak volna. Nem növekednek.
Olyanok, mint bármelyik másik mag, amit nem érintett meg az Isteni. Még ha meg is kapjátok az
önmegvalósulásotokat, ami most elég könnyen elérhető az emberek számára – ők erre lettek megteremtve,
mert az Isteni türelmetlenül várja, a Teremtőtök türelmetlenül várja, hogy megnyilvánulhasson -, ám
megalapozódni önmegvalósult lélekként nehéz. Már az elején meg kell, hogy mondjam nektek – ahhoz,
hogy éretté váljatok, meg kell értenetek önmagatokat. Kell legyen önbecsülésetek. Ha csak „shoppingolni”
jöttetek ide – „Rendben, hallgassuk meg Anyánkat is!” – nem fog működni. Csak akkor tudtok
felemelkedni, ha rátermett emberek vagytok. Semmi másra nincs szükségetek. Lehettek miniszterelnökök
vagy királynők, vagy akár szobalányok, az Isteninek ez nem számít. Lehettek szocialisták, kommunisták
vagy kapitalisták, nem számít. Lehet ilyen a bőrszínetek, vagy olyan, nincs jelentősége. De rendelkeznetek
kell az igaz kereső rátermettségével, aki elég intelligens ahhoz, hogy belássa, nem ezért jött erre a földre,
hogy csak úgy elpocsékolja az életét. Ha sok műszert gyártasz, de azoknak nincs semmi haszna, nincsenek
a hálózathoz kapcsolva, nem jók semmire, ha nagyon laza a kapcsolatuk, Ő (megj.: a Teremtő) azt fogja
mondani: „Iktasd ki ezeket. Zárd be ezt a gyárat. Semmi értelme többet teremteni.”
Csak azok, akik elég érettek, akiknek van önbecsülésük – meg fogtok lepődni, még a kor sem
számít. Láttam én nyolcvanéves embereket, akik nagyon ostobák tudtak lenni, és nagyon fiatalokat, egész
kicsi gyerekeket is, akik nagyszerűek voltak. Az ember belső tulajdonságai, az érettsége az, ami számít a
Sahaja jógában. Tudom, elég nehéz megérteni, miért van az, hogy ha ez „sahaja” (megj.: spontán), ha ilyen
könnyen felemelkedik bennünk a Kundalini, mégis sok idő kell ahhoz, hogy megalapozódjunk. Nagyon
egyszerű oka van. Nem vagyunk egyszerű emberek. Nem vagyunk azok, nagyon bonyolultak vagyunk. Az
életünket nagyon sok problémával tettük bonyolulttá.
A rák egy olyan betegség, amit az orvosok nem tudnak megmAgnyarázni. Mi a Sahaja jógában meg
tudjuk mAgnyarázni. A szimpatikus idegrendszer túlzott aktivitásából ered. Ha mérsékelni tudjátok a
szimpatikus idegrendszer túlzott aktivitását, gyógyítani tudjátok a rákot, de például azok az emberek, akik
spiritisztákhoz járnak, azok, akik hamis gurukhoz járnak, azok akik fekete mágiával foglalkoznak, és más
egyéb negatív természetű tevékenységekkel, szellemeket idéznek és hasonló – azok hajlamosabbak rá. Ők
azok, akik igazán hajlamosak rá. Ha egy ember őrült és elmebeteg, a feleségénél vagy férjénél, aki
kapcsolatban él vele, szklerózis multiplex alakulhat ki. A Sahaja jóga képes gyógyítani a szklerózis
multiplexet. Amit mi Muladhara csakrának nevezünk – ha más csakrákkal együtt ebben az
energiaközpontban akadály van, akkor kialakulhat a szklerózis multiplex.
Attól, hogy betörtünk ismeretlen területekre, igazán bonyolulttá tettük magunkat. A tudomány
terén pedig a másik végletbe mentünk azzal, hogy azt hittük, mi alkottuk meg magát a tudományt, és
létrehoztunk olyan problémákat, mint az atombomba. Ezeket olyan tisztán látjuk, de azt, hogy mit tettünk
saját magunkkal – azt nem látjuk. Nem vagyunk egyszerű emberek.
Jézus azt mondta, olyanok kell, hogy legyetek, mint a gyerekek, ha be akartok jutni Isten
királyságába. Rájöttem, hogy egyes emberek azt hitték, ha elkezdenek olyan ruhákat viselni, mint a
primitív emberek, akkor egyszerűvé válnak, mint a primitívek. Nem fognak. Az elméjük modern. Hogyan
válhatnának primitívvé? Az agyuk állandóan gondolkodik, gondolkodik, gondolkodik. Minden percben,
minden másodpercben, a másodperc töredékében fellobban egy gondolat. A felemelkedés szempontjából az
sem túl jó, ha az emberek primitívek. Ez is egy téveszme. Egyensúlyba kell, hogy kerüljetek egy ponton,
ahol már túlléptetek a kondícióitokon, de még nem léptetek be az egóba, és ez csak egy szűk kis terület. Ha
nem vagytok túl messze eltolódva egyik vagy másik irányba, akkor rendben van. De ha túl messze vagytok
a középponttól, akkor beljebb kell benneteket hozni.
Ami a modern idők mellett szól az az, hogy nagy keresők születtek ezen a Földön. Persze, mint
más emberek, ők is bonyolulttá tették magukat. Nem tartottak ki a saját személyiségük mellett, a saját
felfogásuk mellett. Más emberekkel együtt bonyolulttá váltak. Ha bármilyen divat jött, bármi történt, ők
követték, politikusok lettek, vagy a másik oldalon ilyen vagy olyan szektákhoz csapódtak, mások
„klubtagokká” váltak – volt itt minden. Nem tartották meg a saját személyiségüket olyannak, amilyen volt.
Például Kabir Das azt mondta……. „Megtartottam ezt a csadort a testemen olyannak, amilyen volt.” Mi
bepiszkoltuk, bonyolulttá tettük, túl sok mindenbe beleakadt. Egy nagy előnyünk van – az, hogy nagy
keresők vagytok, nagyon nagy keresők, akik nagyon régen születtek. Ez egy óriási előny, és a Sahaja jógát
pontosan a ti keresésetek hozta el ide a földre. De van egy hátrány is, mégpedig, hogy ezekben a modern
időkben túlbonyolítottuk magunkat. Talán a zavarodottság miatt, vagy talán az egónk miatt volt az, hogy
mindent ki akartunk próbálni, és nem hallgattunk másokra, és azt mondtuk: „Mi a gond ezzel?” Bármi
legyen is az, bonyolulttá tettük. Azt sem tudjuk, milyen betegségek tenyésznek bennünk, milyen a mentális
állapotunk. Azt sem tudjuk, mi van velünk. Ilyen komplikáltak vagyunk.
Amikor a Kundalini felemelkedik, és összekapcsolódtok az Istenivel, rendbe hoz dolgokat. Semmi
kétség efelől, de növekednetek kell vele. Ha nem fejlődtök ezzel a felemelkedéssel, akkor ez a gyenge
kapcsolat, amit megvalósítottatok, ismét megszakad. A gyökerek elértek a forrásig, de a fának a
tápanyagellátásnak megfelelően kell növekednie, megértve, hogy a gyökérnek is növekednie kell. Így
alapozzátok meg magatokat igazán, és én könyörögve és nagyon alázatosan, nagy aggodalommal kérlek
benneteket, ne legyetek kishitűek. Már így is létrehoztatok egy problémát azzal, hogy bűnösnek érzitek
magatokat, ezeknek a szörnyű pszichológusoknak köszönhetően, akik elterjesztették ezeket az
elképzeléseket. Ne legyetek kishitűek.
Ti nagyszerű keresők vagytok, semmi kétség efelől, de vannak komplikációk, amik rendbe
rakhatók. Távolítsátok el magatokat a lényetektől, és bizonyosodjatok meg arról, hogy ez a Lélek a ti
lényetek, nem az, ami bonyolult. Az csak kívül van, és a Kundalini, a ti spirituális erőtök helyrehozhatja.
Kijavíthattok dolgokat, fel lesztek jogosítva rá.
A Sahaja jóga óriási erejű. Azok, akik megalapozódtak benne, nagyszerű emberek lettek. Jól érzik
magukat, nagyon boldog emberek, olyan szép kapcsolatok vannak – gyönyörűek. Még ami Angliában van,
attól is nagyon boldog vagyok és meglepődtem. Nem reméltem ennyit. Van bennük együttérzés, nem
tudják élvezni az élet nektárját egyedül, és azt akarják, hogy ti mind csatlakozzatok hozzájuk. Segíteni
tudnak nektek nagyon alázatos módon, ahogy nekik is segítettek. Fokozatosan felépült, és nektek meg kell
értenetek, hogy nagyon sok ember fog elveszni, ha nem lép be Isten királyságába. Ez a Sahaja jóga
egyetlen célja.
Mint tudjátok, a téma olyan mérhetetlenül nagy, a tudás olyan hatalmas, hogy nincs vége. Amikor
megkapjátok az önmegvalósulást – remélem most megkapjátok, ma – és megalapozódtok, csodálkozni
fogtok. Ti magatok váltok minden tudás könyvtárává, mert azzá az érzékeny lénnyé váltok, ami tudást ad.
Elértek addig az abszolút pontig, amiből minden tudás ered. Fogjátok látni, hogy mi az, ami tudás és mi az,
ami nem tudás. Azonnal megváltozik számotokra a dolgok fontossági sorrendje, mert bennetek lesz a fény.
Amint már említettem, ez egy átalakulási folyamat. Nem mondhatom egyszerűen azt, hogy
„Rendben, önmegvalósult lelkek vagytok, adjatok öt fontot, aztán távozhattok.” Nem így működik, meg
kell, hogy mondjam nektek. Tehetetlen vagyok abban, hogy az emberekkel megértessem: nem válhattok
csak úgy önmegvalósult lelkekké, nem kaphattok tanúsítványt, ennek a valaminek meg kell történnie
veletek, a sajátotok kell, hogy legyen. Nektek kell ezt irányítani, nektek kell megtanulni kezelni, a ti saját
erőtöknek kell ezt kifejeznie. Nem mondhatom azt: „Rendben, kész! Ti most tagjai vagytok a Sahaja
jógának.” Nem lehettek azok. Meg kell mondjam nektek, ez az, amit meg kell értenetek. Végtére is,
értelmes emberek vagytok. Nem követelhetitek. Még ha sírtok is, akkor sem tehetem meg. Ennek meg kell
történnie, és amikor megtörténik, ne vegyétek magától értetődőnek. Vigyázzatok. Azt kell, hogy mondjam,
láttam olyan embereket, akik eljönnek, megkapják az önmegvalósulást, és eltűnnek. Öt év múlva ismét
megjelennek, romokban, tönkremenve.
Ezt kerestétek összes eddigi életeteken keresztül, és ez az, amit el kell érnetek. Én csak azért
vagyok itt, hogy megadjam nektek, ami a tiétek. És az sem az Enyém, hogy odaadhassam. Bennetek van.
Egy gyertya meggyújthat egy másikat, ennyi az egész, akár egy katalizátor. Ne hagyjátok, hogy az egótok
fellázadjon: „Miért Te, Anyám?” Mindenekelőtt, ez egy hálátlan munka, meg kell, hogy mondjam nektek.
Ezt a munkát nekem kell elvégezni.
Nem a köszönetért teszem. Azért teszem, mert meg kell tennem, ez az én természetem. Nem tudok
a természetem ellen cselekedni. Köztetek és köztem nincs vita, semmiképp sem. Csak azért vagyok itt,
hogy megadjam nektek azt, ami már a tiétek. Nem fizethettek nekem, ne érezzétek rosszul magatok emiatt.
Nem nyomhattok el engem, ahogy én sem foglak elnyomni titeket. Olyan ez a viszony, mint a gyertyának,
vagy a lámpának a viszonya a kézhez, amely tartja. Csak segít nektek, hogy megtaláljátok az utat.
Remélem, hogy ezen modern elképzelések közepette át tudom adni nektek ezt a furcsa dolgot,
ugyanis az emberek nem értik meg. Megdöbbentem rajta, nem tudtam, hogy ez így van. Nem tudják
megérteni, hogy valami működhet pénz nélkül, hogy létezik olyan, hogy magáért a szeretetért szeretni.
Mindenki valamiért szeret. Nem tudnak megérteni egy olyan őrült nőt, mint én, aki csak azért szeret, mert
szeret. Mert nem tehet másképp. Az emberek nem hisznek ilyen emberekben. El sem tudnak képzelni ilyet.
Pedig oly sok ember volt a múltban, aki ezt megtette értetek, s bár ők a történelem részei – nem vesztek el.
Létezhetnek ilyen emberek, és lehet, hogy ti is ilyenek lesztek hamarosan. Ennek meg kell történnie
mindnyájatokkal. Nagyon szépen köszönöm!
Most szeretnék valamennyi időt szánni a kérdésekre, de nem túl sokat; és volt egy javaslat, hogy ha
az önmegvalósulást csak úgy megadom – ami nekem valahogy könnyű – akkor az emberek nem értékelik
azt. Két-három alkalom után kellene megadni. Akkor jobban fogják értékelni, mert azok az emberek, akik
nekem javaslatokat adnak, úgy gondolják, hogy ők jobban értik az embereket, mint Én. Ha megkapják az
önmegvalósulást, egyszerűen csak elkezdenek lebegni a levegőben, és nem akarnak semmit tenni érte, amíg
tényleg földet nem érnek.
De Én még mindig hiszek a ti józan eszetekben, a bölcsességetekben, az önmagatok és a
Teremtőtök iránti becsületességetekben, ezért még mindig úgy érzem, hogy ma meg kellene kapnotok az
önmegvalósulásotokat. De ez nem azt jelenti, nem foglalkoztok vele tovább. Folytatnotok kell, tovább kell
fejlesztenetek. Ez nem azt jelenti, hogy fizetnetek kell érte, vagy bármi ilyesmi. Egyáltalán nem ezt jelenti.
Nem jelent többet mint megalapozni, megérteni, mi ez, ami bennünk van. Mi ez az erő?
Most feltehetnék a kérdéseiket. Igen?
Kérdés: Mikor tudta meg, hogy megvan Önben ez az erő, amit átadhat az embereknek?
Shri Mataji: Bennem?
Kérdés:Igen, Önben.
Shri Mataji: Régóta tudom. Tudjátok, én nagyon öreg vagyok. Ősi. De elvből nem akarok sokat
beszélni magamról. Jobb, ha fokozatosan tudjátok meg, mert ha mondok valamit, az embereknek nem
tetszik. Ez tény. Vagyok, ami vagyok, de nem merem mondani. Az embereknek nem tetszik. Furcsa ez a
világ. Jobb, ha ti magatok tapasztaljátok meg és ismertek meg engem. Mit mondott Jézus? Amit Ő
mondott, az az abszolút igazság. Azt mondta, Ő Isten fia. Ezt megállapíthatjuk a Sahaja jóga által. Tudni
fogjátok, hogy Ő Isten fia volt. Tényleg, úgy értem, az volt az igazság. Amit mondott igaz volt. Nem
mondta volna, ha nem igaz. Ezért keresztre feszítették. Megkínozták. Mit mondott Mohammed? Mit
mondott Guru Nanak? Semmi bántót. Csak olyat, ami segít nektek, mert ők sokkal többet láttak, mint
amennyit ti láttok.
De senkinek sem tetszett. Ha egy haragos vak embernek azt mondod: „Látom a piros színt, és a
sárga színt, meg a kék színt.”, meg fog ütni. Egyszerűen nem bírja elviselni. De nincs ebben
felsőbbrendűség, vagy bármi….Ez valami, ami bennetek van, a ti sajátotok. Ismét mondom: a tiétek. Tehát
magamról minél kevesebbet mondok, annál jobb. Tegyük fel, hogy mondok valamit magamról, miért is
fogadnátok el azt? Ha azt mondom: „Én vagyok a kormányzó.”, elfogadtok engem? Nem fogtok. Tudom,
hogy nem fogtok. Rendben. Talán igen, de még akkor is, ha elfogadtok, mi történik? Nem kapjátok meg az
önmegvalósulásotokat attól, hogy elfogadjátok ezt a pozíciót. Bármit is mondok, nem kell, hogy
elfogadjátok, de ne zárjátok el előle az elméteket. Először kapjátok meg az önmegvalósulásotokat. A
kezeiteknek beszélniük kell, és akkor tudni fogjátok, mi vagyok Én. Ki vagyok Én? Honnan tudom
mindezt? Ti magatok tudni fogtok mindent rólam. Rendben? Ezt megígérem.
Kérdés: Hogyan alapozódjunk meg?
Shri Mataji: Ezt majd elmondjuk nektek. Először meg kell történnie az önmegvalósulásnak, és
utána fokozatosan elmondjuk nektek, mert a kezeitek beszélni fognak. Tudni fogjátok, mi történik veletek,
hol vannak a problémák, mely energiaközpontokban. Itt világosan látjátok, mik a problémák. Tudni
fogjátok mely csakrákban vannak akadályok, mi az akadály, hol van bennetek az akadály. Azt is tudni
fogjátok, hogyan távolítsátok el az akadályt, és azt is tudni fogjátok, hogyan kell felemelni a
Kundaliniteket. Tudni fogjátok azt is, hogyan kell önmegvalósulást adni másoknak. Amint megkaptátok az
önmegvalósulást, gyógyíthattok embereket. Azonnal elkezdhettek gyógyítani. De ez nem nagy dolog.
Miután megalapozódtatok, másoknak adhattok önmegvalósulást, és hogyan alapozódjatok meg? Minden el
lesz mondva, ismét ingyen, mert az egyetlen dolog, ami itt működésben van, az a gondoskodás, semmi
más. Hogyan alapozódjatok meg – minden el lesz mondva. Vannak például könyveink, de nem adjuk
azokat olyan embereknek, akik még nem teljesen önmegvalósultak.
El kell jutnotok egyik szintről a másikra. De ez nem olyan, mint egy szokványos tanfolyam. Az élő
dolgokban nincs tanfolyam, de mint látjátok, először a mag kicsírázik, utána palántává fejlődik, majd
megerősödik, és azután lesz belőle fa, és növekszik rendesen. Először védve van, majd kikerül a
természetbe. Hasonlóképpen, ti is fokozatosan megalapozódtok, és ti magatok tudni fogjátok, hogy kezdtek
megalapozódni. Saját magatok fogjátok igazolni – én nem kell, hogy mondjak bármit is. Rendben?
Kérdés: Miután megkaptuk az önmegvalósulást, kapcsolatban kell-e maradni és elmenni
tréningre?
Shri Mataji: Nem, ez nem egy tréning, de kapcsolatban kell maradnotok, az Istenihez való
kapcsolatotokat meg kell őriznetek, és meg fogjátok ismerni az Istenit. A kapcsolat kialakulását fogjátok
érezni a hűvös szellőn keresztül, ami a kezeitekben fog áramolni azáltal, hogy az ujjaitok érzékennyé
válnak, és érezni fogjátok, mely csakráitokban van akadály. És ahhoz, hogy ezt a kapcsolatot fenntartsátok,
kapcsolatban kell lennetek azokkal az emberekkel, akik tudnak erről. Majd elmondják nektek, ők hogyan
csinálták. Ezután ti magatok is végezhetitek ezt a munkát önállóan.
Elmentem Vancouverbe, és az emberek megkapták az önmegvalósulást. Sok ember kapta meg.
Nem volt, aki elmondja nekik, én pedig csak egy napra mentem oda. Ezért odaküldtünk valakit
Ausztráliából, ő odament egyedül. Ez a hölgy létrehozott egy gyönyörű központot Vancouverben, és most
már van Torontóban is. Egyetlen ember. Van egy ember, aki megkapta az önmegvalósulást, és aki legalább
tízezer embernek megadta az önmegvalósulást Indiában. Először meg kell kapnotok az
önmegvalósulásotokat, meg kell érnetek, meg kell alapozódnotok, és akkor ti is csinálhatjátok. Mesterré
váltok, tökéletes mesterré, aki meg tudja ezt tenni. Minden képesség bennetek van. Nem tudjátok, mik
vagytok, hogyan teremtett meg benneteket Isten ilyen gyönyörűen.
Kérdés: Sokáig tart….?
Shri Mataji: A másodperc töredéke is elég lehet.
Kérdés: Ahhoz, hogy megalapozódjunk?
Shri Mataji: Nem tart túl sokáig, nem hiszem. Tegnap is, ma is kérdezték tőlem, mennyi idő. Azt
mondtam: „Maximum három hét.” Ennyi kellene, hogy legyen. Önmegvalósulás után három hét kellene,
hogy legyen a maximum, ami alatt megalapozódtok, az én eddigi megítélésem alapján. De kezdetben – nem
kellene mondanom, mert ez felzaklathat benneteket – nekem valójában négy évig kellett küzdenem hat
emberrel. Most már nem olyan nehéz. Most már egészen könnyen tudjuk kezelni a problémák különféle
permutációit és kombinációit. Ne aggódjatok az idő miatt. Csak ne aggódjatok. Ez az időn túl van.
Rendben?
Kérdés: Mi India virága?
Shri Mataji: Nem értettem. Az ereje? Mi a virága? Mi India virága? Hogy érti? Mi a kérdés? (az
illető betűzi.) Én most itt nem indiaiként beszélek nektek. Ez egy téves elképzelés. A lótusz a virág, amit
elfogadunk nemzeti virágunknak, de én itt nem vagyok indiai, brit vagyok, rendben? Teljes mértékben. Mi
Anglia virága? (válasz: „Rózsa.”) Ez téves, százszorszép1 kellene, hogy legyen. (nevetés) Egy igen finom
vonatkozásban kellene, hogy százszorszép legyen, mert Anglia az univerzum szíve, és a szívnek a helye a
Sahasrara, és a Sahasrara nem olyan, mint a rózsa, hanem olyan, mint a százszorszép. Észrevettetek valamit
a százszorszépekkel kapcsolatban, amik mostanában nyílnak Angliában? Fantasztikus illatuk van. Talán
azért a rózsa, mert volt a Rózsák Háborúja, vagy valami ilyesmi, de a rózsa nem a ti virágotok. Azt hiszem
félreértették. Százszorszép mindenütt, mindenféle, minden fajta, minden színben – gyönyörűek. Rendben?
1 Az eredeti angol szövegben Shri Mataji daisynek nevezi, ami százszorszépet és margarétát is jelent. Nem egyértelmű
melyikről van szó.
Kérdés: Fel kell-e adni valamit ahhoz, hogy megkapjuk az önmegvalósulást?
Shri Mataji: Nem, semmit. Azért adunk fel valamit, mert az az elképzelésünk, hogy valamibe
kapaszkodunk, tudjátok. De amikor rájöttök, hogy semmihez sem kötődtök, akkor már fel is adtátok.
Például, egyes emberek odajöttek hozzám, és azt mondták: „Anyám, Te családi életet élsz, hogy állíthatod
azt, hogy valami közöd van az Istenihez.” Azt mondtam:”Miért?” Erre ő: „Miről mondtál le?” Én azt
mondtam: „Ti miről mondtatok le?” Erre ők:” Mi lemondtunk a családunkról, lemondtunk szőnyegekről,
házakról, erről, arról.” Azt mondtam: „Valóban? El tudtok-e vinni valamit ebből a házból, ami egyenértékű
Uratok Lótusz lábain lévő porral? Vigyetek el bármit.”
Nem találtak semmi ilyet, csak keresgéltek. Azt mondtam: „Legalább olyan kell, hogy legyen, mint
az a por.” Amikor nem ragaszkodtok semmihez, miről kellene lemondanotok? Az egész viselkedésetek
ragaszkodások nélküli lesz. Nem adtok fel semmit, de véget ér, mint valami dráma. A drámában sírtok,
sírtok, a hőssel együtt Napóleonná váltok, néha megöltök embereket, megveritek őket, majd hirtelen
rájöttök, hogy a drámának vége. Ó Istenem! Én Napóleon szerepébe bújtam, miközben csak néztem a
drámát. A „beleélés” mítosza automatikusan szertefoszlik, rendben? Szóval, nem adtok fel semmit. Egyszer
csak ráeszméltek. Miről kellene lemondanotok?
Kérdés: „Le kell-e mondani az alkoholról? A jógik megmAgnyarázzák a kérdést?
Shri Mataji: Nem, soha! Mondtam én ilyet? Sajnálom. (nevetés) Ezt mondtam az előadásomban,
hogy le kell mondanotok az alkoholról? Soha nem mondtam ezt, de megtörténik – egyszerűen leszoknak
róla. (nevetés) Nem mondtam ezt. Rendben? Egyszerűen csak megtörténik. Nem mondok, soha nem
mondok ilyet. Azt akarja mondani, hogy ha ilyet mondok, nem akarom, hogy önmegvalósultak legyetek?
Soha nem mondtam: „Ne tegyétek!” Befejeztem a tízparancsolattal. Semmi. Egyszerűen csak megtörténik,
ti magatok váltok a tízparancsolattá. Egyszerűen azzá váltok.
Ezután, még ha kérnélek is benneteket rá, azt mondanátok: „Anyám, nem, nem, nem.”, mert
amikor megkaptátok a legmagasztosabbat, nem akartok semmi mást. Vajon miért iszunk? Mert végtelenül
unjuk az életet. Nem azért iszunk, mert ipart akarunk űzni az ivászatból, ugye?
Nem ezért iszunk. Azért iszunk, mert unjuk az életet, nem tudjuk, mit csináljunk, hogyan üssük el
az időt. De ez az egész megváltozik. Annyira jól fogjátok érezni magatokat, hogy elfelejtitek, hogy ott van
egy üveg. Nem, nem szoktam így mondani, semmiről sem kell lemondani, de ti magatok fogtok sok
mindenről lemondani. Ismerek egy embert, aki olyan állapotban jött oda hozzám, amit nevezhetünk
egyszerűen csak kómának. Aki mindenféle drogokat használt, mindent kipróbált. Nem is látott Engem,
amikor odajött hozzám. Másnap automatikusan abbahagyta. Automatikusan. Nem mondtam neki. Mit lehet
mondani egy embernek, aki ilyen állapotban van, aki nem is lát meg. Nem lehet hozzá beszélni. Nem hall
meg Engem. De egyszerűen csak abbahagyta. Ezek mind annak az Abszolútnak az alternatívái, de amikor
megtalálod a valóságot, automatikusan lemondasz ezekről az alternatívákról. Rendben.
Kérdés: Sok időt kell eltölteni a rendszeres meditációval?
Shri Mataji: Túl sokat aggódsz az idő miatt. Mi túl vagyunk az időn. Mi vagyunk az idő.
(Kérdés)
Shri Mataji: Meddig kell meditálnia?
(Kérdés)
Shri Mataji: Erről beszélek. Túl sokat aggódik az idő miatt. Most túllépsz az időn, meditációban
vagy, nem, nem, meditációban vagy, gyermekem, állandóan. Az idő nem kérdés. Túllépsz az időn. Nem,
nem, nem ez a lényeg, azt mondom, ne aggódj ilyen dolgok miatt, ne légy futurista. Legyünk a jelenben.
Először kapjátok meg az önmegvalósulásotokat, alapozódjatok meg lépésenként, rendben.
Ne beszéljünk túl sokat a jövőről. A futurista emberek, mondom nektek, eléggé őrültek lehetnek,
jobb, ha nem vagyunk futuristák. Elfelejtenek mindent a múltból, olyat is láttam, hogy néha az emberek
még a saját nevüket is elfelejtik, mert annyira futuristák, hogy a jövőbeli nevükre gondolnak. A saját
nevüket meg elfelejtették. Ezért ne legyünk futuristák, foglalkozzunk a jelennel. Most meg kell, hogy
kapjátok az önmegvalósulásotokat, ne aggódjatok. Nem kell még az órátokat sem használni, az idő nem
fontos. Ez a létezés ideje. Ez az örökkévaló idő, amiben mozogtok. Ez az idő nélküli, gondolatmentes
tudatosság helye, rendben.
Magatoknak kell megtapasztalni. Először kapjátok meg az önmegvalósulásotokat, helyezzétek erre
a figyelmeteket. Sokan várnak erre. Gondoljatok erre, ne aggódjatok a jövő miatt, sem a vonat miatt, amit
el kell érnetek, vagy bármi ilyesmi miatt. Csak legyetek a jelenben most, ez a fontos, mondom nektek, mert
az önmegvalósulásotok sokkal fontosabb, mint bármi más. Szóval először kapjátok meg az
önmegvalósulást, ez a legfontosabb, rendben? Akkor most nem lesz több kérdés. Még csak egy órát
tölthetünk itt, ugye? Már megint az idő.
A másodperc töredéke alatt is megtörténhet, de vannak komplikációk, és ez problémát jelenthet.
Most, kérlek benneteket, tegyétek azt, amit mondok. Nem sok mindent kell tenni. Amint már említettem,
ezek az ujjak érzékenyek kell, hogy legyenek, tegyük őket így. Nagyon nyugodtan, és üljetek kényelmesen.
Ne legyen semmilyen feszültség: ne csináljatok semmit. Még egy kérésem van, hogy vegyétek le a
cipőtöket. Remélem nem azonosultatok a cipőtökkel, ez is probléma lehet. Vegyétek le a cipőtöket, mert
akkor jobban kapcsolódtok a Földanyához, ha nincs rajtatok a cipő. Ilyen nagyon egyszerű. Jó lenne, ha
levennétek a cipőtöket, tegyétek mindkét lábatokat a földre, hadd érjenek a földhöz, még akkor is, ha
szőnyeg vagy ilyesmi van ott, nem számít, de vegyétek le a cipőtöket. Tartsátok a kezeteket felém,
csukjátok be a szemeteket, legyetek szívetekben alázatosak. Alázatosnak kell lennetek, nem követelhetitek,
legyen a szívetekben alázat. A Kundalini mozgásából meg fogom tudni nektek mondani, hol van a
probléma, hol van akadály, mit kell mondani, csak kövessétek, és javulni fog. Csukjátok be a szemeteket.
Most kérlek benneteket, ne nyissátok ki a szemeteket.