Adelaide-i Puja beszéd, Anyám Te legyél az agyamban.

(Australia)


Send Feedback
Share

Puja Adelaide-ban (Ausztrália), 1983. március 4

Nagyon jó érzés megérkezni ide közétek, és nagyon sajnálom azt, ami jövetelem előtt történt. Ám amint azt korábban már mondtam nektek, hogy egy isteni személy jelenlétében a természet is megvilágosodik, amely után oly módon kezd el viselkedni, mint egy önmegvalósult lélek. Például dühös lesz azokra az emberekre, akik nem vallásosak, akik nem akarnak tudni Istenről, akik helytelen dolgokat tesznek az életben, azokra, akik nem normálisak, abban az értelemben, hogy nem akarnak az egész részei lenni, remeteként elzárkóznak, az ilyenféle emberekre. Az elemek, amint eljutnak erre a szintre, önállóan kezdenek el működni.

Ahogy már tudjátok, a Sahaja Jóga szerint az elemeknek van egy-egy istenségük, ami mögöttük áll. Például a tűz istenségét úgy hívják Agni Devata. Agni Devata tiszta formája az, ami valójában tisztít bennünket. Mindent megtisztít, mindent, még az aranyat is. Ha mondjuk az aranyat tűzbe rakjuk, az nem fog elégni, inkább még fényesebb lesz, még jobb lesz. De ha valami nem ilyen értékes, az el fog égni.

Ezek alapján minden gyúlékony anyag többnyire valamilyen alacsony rendű dolog, ami csak elégetésre való. Elképesztő azonban, hogy amikor ezek az alacsony rendű dolgok megvilágosodnak, mint amikor meggyújtjuk a fadarabokat, vagyis amikor a fához tüzet adunk, ugyanaz a tűz, ami ebből a fából kijön, – mivel ez a fa, ami gyúlékony, lesz maga a tűz alapja -, és ennek a tűznek a lángja ha megvilágosodik, tudni fogja, hogy mi igaz, és mi nem az. Úgy reagál, mint ami tudja, mit kell tennie. A különbség egy Sahaja jógi és egy ilyen tűz között az, hogy a tűz nem gondolkodik. Csak tökéletesen elvégzi a munkát, amit tennie kell. A frekvenciák révén tudja, hová menjen és mit égessen el. Így égeti el azon dolgokat, amelyeket el kell égetnie.

Szerencsétlen helyzet az, hogy az emberek úgy érzik, a tűzben nincs együttérzés, és hogy a tűznek rendelkeznie kellene együttérzéssel, hogy néhány embert megkíméljen. A gond ezzel az, hogy meg kellene értenünk azt, hogy az emberekben sok minden van. Van bennünk tűz, víz, földanya, minden elem megvan bennünk. De a tűzben csak a tűz elem van, semmi más nincs benne. Vagyis a saját maga tulajdonsága, a tűz tulajdonsága szerint cselekszik. A megvilágosodott tűz tulajdonsága pedig az, hogy különválasztja az igazat és a nem igazat, és ez alapján viselkedik, de azért tűz marad. Nem válhat együttérzéssé. De ha úgy nézzük, amikor egy rosszféle és egy jóféle ember közül választunk, akkor ez finomszinten együttérzés, mert ez igazság, és az igazság szeretet. Bármit is tesz, Isten szeretetét fejezi ki, és amikor Isten szeretetét fejezi ki, hogy bár tűz, de emberi személyisége lesz, és ekképp fog cselekedni. Rendelkezik megkülönböztető képességgel. Tudja, mit égessen el, és mit ne.

Egyik nap az ajtókat tisztítottuk gázlánggal, és véletlenül Linda az egyik lángot nagyon közel hozta a testemhez, ami nagyon erős volt, de csak körbement körülöttem, nem ért hozzám. Felkiáltott, azt mondta: „Anyám, Te égsz!” Azt mondtam: „Ne aggódj!” Csak körbement körülöttem, aztán kijött. A tűz nem égeti meg azt, aki tiszta, nem égeti meg. A példa erre Sitaji. Amikor Shri Rama elhozta Sitajit Ravanától, mindenki azt mondta, mivel egy rakshaszával élt, hogy meg kell nézni, bűnös-e, vagy sem. Ő maga mondta: „Rakjatok tüzet, egy nagy máglyát!”, és Ő arra ült. Amikor a tűz elkezdett égni, nem égette meg, hanem lecsendesedett.

Agni Devata tudta, mi a helyes, és mi a helytelen. Azt, hogy ki a szent, és ki nem az. De az embereknek sok időbe telik felismerniük, és megérteniük ezt még a Sahaja Jógában is, mert érzékenyebbé kell válniuk. Hogy lehet az, hogy a víz, tűz vagy bármelyik elem érzékenyebb, mint az ember? Csak engedelmesen teszik, mintha tudnák a dolgukat, nagyon gyorsak, nagyon hatékonyak.

Ennek az az oka, hogy az elemek teljesen az Isteni irányítása alatt állnak. Tökéletesen, száz százalékig Isten erőinek az irányítása alatt állnak. Amint megvilágosodnak, azt teszik, amit Isten akar. De az emberek még mindig a saját emberi és az isteni tudatosság, az Istennel való egységük között ingadoznak. Az emberek érzékenysége nagyon, nagyon lassan nő, van amikor két lépést tesz előre, és ötöt hátra, és így tovább. Két év múlva ugyanott találod az úriembert, mint ahol kezdte. Elég bosszantó, hogy a Sahaja Jóga ellenére így történik.  Ez azért van, mert az emberek gondolkodhatnak, dönthetnek, teljes szabadságuk van, hogy bármikor feladják ezt az érzékenységet. Tökéletesen engedelmeskednetek kell az Isteninek, amit néha nehéz megérteni, mert nem ebben nevelkedtetek. Nem tudjátok, hogy csináljátok, és ezért nagyon nehéz.

Sokan azt mondják: „Anyám, nagyon nehéz átadnunk magunkat.” Nem arról van szó, hogy nem akarják átadni magukat, de így gondolkodnak: „Még mindig az ego az, ami előugrik valahonnan, Anyánk mond valamit, és mi megkérdőjelezzük azt. Anyánk mond valamit, mi meg azt hisszük, javasolnunk kell, javasolhatunk Neki egy másik alternatívát, és így tovább.” De egy értelmes ember számára nem létezik másik alternatíva, nincs más alternatíva.

Ha valaki tudja, hogy az Isteni csakis a ‘hithánkra’, a mi jólétünkre gondol, akkor bármit is lát vagy tesz, tudja, hogy az Isteni sokkal, sokkal többet tud nála. Ez sokszor van így, ha valaki azt mondja: „Tégy így!”, a legjobb, ha úgy teszünk. Néha ez sokkolja az embereket. Az embereknek más az elképzelésük a szimpátiáról, arról, hogyan legyünk kedvesek, együtt érzőek. Ám míg az emberi együttérzés nem más, csak üres beszéd, az isteni együttérzés működik, az működik. Hat az emberekre, nem mondja azt: „Ó, én nagyon együtt érző vagyok, tele vagyok együttérzéssel.”, nem mond semmit, csak működik, csak megnyilvánul. Meg kell értenünk, ahhoz, hogy ego nélküli személyiséggé váljunk, meg kell próbálnunk engedelmeskedni a bennünk levő önvalónak.

Mármost, hogyan engedelmeskedjünk az önvalónak? A vibrációs tudatosság által. Próbáljatok meg engedelmeskedni a vibrációs érzékelésetek segítségével. Bármilyen kérdést akartok feltenni arról, hogy mit tegyetek, a vibrációknak kell engedelmeskednetek. Néhány ember nem olyan érzékeny, ez igaz. Az ok, amiért nem érzékenyek az, hogy gondolkodnak. Az agyatokkal gondolkodtok, ugye? Ha az agyatok megvilágosodik, úgy fogtok gondolkodni, ahogy az Isteni gondolkodik, és az érzékenységetek fejlődni fog, mert az érzékenység a központi idegrendszerből ered. Ha a központi idegrendszerben van akadály, akkor valójában az agyban van, mert minden központunk megtalálható az agyban.

A legjobb azt mondani: „Anyám, gyere az agyamba. Kérlek, legyél mindig az agyamban. Kérlek, foglald el helyed az agyamban. Te irányítsd ezt az agyat! A Te isteni bölcsességed vezérelje ezt az agyat!” Ne gondoljatok magatoknak semmit, a szófordulatot, hogy ‘azt hiszem’, a Sahaja jógiknak teljesen el kellene hagyniuk. Az ‘azt hiszem’ nagyon fura dolgokat eredményezhet, bármi lehet. Például volt egyszer nálunk egy nagyon ostoba lány rokon. Mivel akkoriban nem voltak szolgálóink, és én főztem, egy nap el kellett mennem otthonról, ezért azt mondtam neki: „Reggel elmegyek, kérlek csinálj nekünk egy kis ‘kedgeree-t’, hogy megehessük, amikor hazajövünk.” Lehet, ekkor főzött életében először, ekkor sem főzött. Amikor hazaértünk, azt mondta nekünk, hogy nem főzött semmit. Azt kérdeztem: „Miért? Miért nem főztél, úgy volt, hogy itthon eszünk.” Azt mondta: „Azt hittem, lehet, hogy nem jöttök. Lehet, hogy nem vagytok éhesek, lehet, hogy nem akartok enni. Lehet, hogy nem főzök jól.” Négy alternatívát is felhozott, hogy ne kelljen főznie. De én erre azt mondtam: „Miért nem azt gondoltad, lehet, hogy éhesek vagyunk, és enni fogunk? Miért nem gondolkodtál így?”

Az ‘azt hittem’, szófordulat nem más, mint magyarázat arra, hogy nem az Isteni vezérli az agyat. Ekkor az irányítás az egótól vagy a szuperegótól ered. Ezek mondják azt: „Azt hittem, hogy ez történhet.” De mégis hogyan, miért gondoltad ezt? Miért nem másképp, miért nem éppen fordítva gondoltad?” De hát így van ez, és amikor ilyen dolgok történnek, már annyira hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy magyarázatokat és alternativákat adjunk , hogy az az agy szokásává válik, és így az agy különválik az Istenitől. Mondjátok az agyatoknak: „Miért, miért gondoltad így? Befejeznéd, hogy ezen a vonalon gondolkodsz? Gondolkodjunk pozitívan.”

A pozitív gondolkodás  a Sahaja jóga szerint nem más, mint egy nem agresszív gondolkodás, amely segíti megnyilvánulni az Istenit. Ez a pozitív gondolkodás. Ennek eredménye az, hogy az idegek kezdenek megnyílni, és elkezditek érezni az isteni erő megnyilvánulását az ujjaitokban és a lényetekben. Ez az alapvető dolog nem történik meg nyugaton, illetve a nyugati kultúrákban, mert az a nagy elképzelésünk, hogy mindent meg kell magyarázni. Tegyük fel, odamész valakihez, aki megszállott és megszállottá válsz te is. Ezután elkezded megmagyarázni: „Azért mentem ehhez az emberhez, mert azt hittem, meg tudom gyógyítani.” De az eredmény az, hogy te is őrült lettél, ahelyett, hogy az a másik meggyógyult volna.

Miért történt ez? Azért, mert nagyon negatívan gondolkodtál: „Azt gondoltam, ez segíteni fog nekem, vagy hogy én segítek annak az embernek.” Épp ellenkezőleg történt. Te kerültél bajba. A baj nem gondolkodott, nem, csak beléd jött gondolkodás nélkül. Ott van. Sosem gondolkodott azon, hogy belépjek-e ebbe az emberbe, vagy ne. Csak jött, egyenesen előre. Amíg te a gondolataiddal voltál elfoglalva, belépett a lényedbe, és letelepedett. Úgy, mint egy tolvaj, aki besétál a házadba, miközben mással vagy elfoglalva, szórakozottan csinálsz valamit. Ez pontosan ugyanilyen. Aztán észreveszed, hogy bejött a tolvaj, és a hátad mögött áll. Erre te azt mondod: „Elgondolkodtam.”

Ugyanez történik velünk, hogy tudjuk, az elménk tudja, hogy mindent meg lehet magyarázni. Az elme mindig tud magyarázatot adni, már hozzá van szokva, hogy kifogást találjon, mindig mondjon valamit. De sohasem éber, mert ha a baj belétek is sétál, ti mindig csak megmagyarázzátok azt. De a magyarázat nem fog meggyógyítani, nem fog rajtad segíteni. Mert mentális magyarázkodással … (Egy hölgy köhög. Nincs jól. Adjatok neki valami csillapítót.)

Nem szabad túlságosan belebonyolódni a gondolatainkba, és függeni a gondolkodástól, mert a gondolkodás mindig alternatívákhoz vezet. Alternatívákban gondolkodunk: „Ezt gondoltam, vagy azt gondoltam.” De kit hibáztattok? Ti voltatok, akik gondolkodtatok, akik vélekedtetek. Így ti is vagytok érte a felelősek. Ha felelősséget vállaltok a gondolkodásotokért, akkor lehet később nem mondjátok ezt: „Azt hittem, ha ezt tettem volna, jobb lett volna.”, mert ti vagytok felelősek a gondolataitokért. Tételezzük fel, hogy egy mozdonyvezető  így dönt: „Azt hiszem, jobb, ha a másik útvonalat választom.”, és aztán bekövetkezik egy nagy baleset. Az emberek majd megkérdezik: „Miért gondoltad ezt? Mi késztetett arra, hogy ezt gondold?” De a mindennapi életben Én úgy találom, az emberek mindig ezt mondják: „Azt gondolom, szerintem.”, állandóan alternatívákat találnak, és ezért van az, hogy lesüllyednek, meg felemelkednek, le és fel, le és fel, és így tovább.

De a tűz, a víz, vagy a Föld anya számára nincs alternatíva, nincs más választás. Ha csak megérintem a Föld anyát és azt mondom: “Kérlek, szívd magadba a problémákat!”, akkor magába fogja szívni azokat. Ha azt mondom a tűznek: “Rajta, meggyújtottalak!”. De nem is kell mondanom semmit, még csak nem is mondom ezt, de azonnal beszívják a problémákat. Úgy is mondhatjuk, felemelkedik a Kundalinijük. Ha gyertyát raktok a fényképem elé, az megvibrálódik, nincs más lehetőség. Nem gondolkozik, nincs alternatívája, csak megvilágosodik, és a megvilágosodásának egyedi kvalitása van, a legtisztább értelemben, mert a gondolkodás teszi azt tisztátalanná. A megvilágosodásotok a gondolkodásotok által válik tisztátalanná, ami magyarázatokat és ezeket az értelmetlen alternatívákat adja. Tudnotok kell, hogy az Istenivel kapcsolatban nincsenek alternatívák. Szanszkrit nyelven ez a ‘pariyai’. Az isteni eszközben nincs ‘pariyai’. Nem létezik ilyen. Ha nem akarjátok ezt elfogadni, akkor problémáitok lesznek, és azt kérditek  majd: “Anyám, hogy lettek ezek a problémák?”

Láthattátok, amint Delhiben sokszor elmondtam az embereknek, ne tartsanak nyolc napon át tartó programot, és az emberek legyenek ismerősöknél elszállásolva. De nem hallgattak Rám. Megbeszélést tartottak a programról egy lakásban és azt gondolták, majd bérelnek egy nagy sátrat, ahol enni adnak az embereknek, meg minden. De tudjátok, mi történt? Egész idő alatt zuhogott. Az eső tudta, hogy mit akarok, kellett az eső a gabonanövényeknek, tudjátok, Nekem az egész univerzumról kell gondoskodnom. Ezért mondtam, hogy ne engedjétek nyolc napig itt maradni az embereket, mert nehéz lesz innen kijutniuk, jobb, ha más embereknél alszanak, akik tudják őket hozni, vinni. De nem így tettek. Végül egy nagy fiaskó lett az egészből. Ez tehát a helyzet.

Lehet, hogy azt fogják kérni Tőlem: “Anyám, kérlek, állítsd el az esőt.” Nem fogom. Meg kell érteniük, a gabona kérdése ugyanolyan fontos számomra, és ez kijár a növényeknek. Na jó, mégiscsak emberek, és segítségre szorulnak, de miért nem hallgattak Rám? Aztán jöttek Hozzám, és kérleltek: “Anyám, kérlek, holnap állítsd el az esőt!”. Azt feleltem: “Rendben, holnapra elállítom.” Visszamentek, és közölték a többi úriemberrel: “Húzzuk fel a sátrat, és főzzünk ott.” Erre ők: “De hát esni fog!”. Azt válaszolták: “Nem fog, mert magával Istennel beszéltem.”

“Hol találkoztál Istennel?”

“Találkoztam Vele, és el van intézve.”

Másnap reggel ez a férfi felkelt öt órakor, és látta, hogy az egész ég tiszta, erre azt mondta: “Nézzétek meg! Beszéltél Istennel és Isten meghallgatott.“ Így van ez, ha ennyire egyek vagytok Istennel. Bármit mondtok Neki, az működni fog. Bármit kértek, az teljesül. De nem vagyunk egyek, és mindig találunk alternatívákat. Ezek az alternatívák játékok, ezek az emberek játszanak veletek, és alternatívákat állítanak elétek. A minap a piacon érdeklődtem milyen autók kaphatóak. Elmondták, hogy nagyon sok kombináció létezik, ennyi ütemű, meg ez meg az, annyi minden, hogy bele  lehet őrülni. “Rendben, Baba, adj valamit, mindegy milyet.” Játékot űznek az agyunkkal úgy, hogy alternatívákat állítanak elénk, hogy ezt kéred, vagy amazt.

Nagyszerű személynek érzitek magatok, mert eldönthetitek, hogy ezt, vagy azt a színt választjátok, és az emberek ezt nagyon komolyan veszik. Tanúja voltam, amint emberek egy szállodában nagyon gondosan tanulmányozzák az étlapot, majd egyikük kijelentette: „Rendben, ezt kérem.” Aztán a másik: „Én meg azt”. A pincér eléggé zavarodott, de a tulajdonosok örülnek, hogy bolondot csináltak belőlük teljesen. Csak ezt meg azt összekeverik, és azt mondják rá: „Ó, ez, ez, és ez”. És bolondnak néznek. Minden meg van főzve előre, rendben, és a választásotok: ez ezzel a masalával, az azzal a masalával. Csak összekeverik őket és elétek teszik. „Ó, nagyon jó dolgot kaptam …” Nemcsak, hogy a lélek nem ettől lesz boldog, de még csak a gyomor sem lesz az, és a nyelvetek sem. Egyedül csak az agy, az egó lesz boldog. Azt mondjátok: „Ó, nagyon jó!” De mégsem az.

Ugyanez történik az emberekkel, amikor a gurukhoz mennek. Fizetnek a gurunak, rendben, most már elégedettek: „Fizettem a gurunak.”Még akkor is, ha olyan érzés velük lenni, mint mikor egy skorpió csíp, mintha egész idő alatt harapná őket, amikor hozzájuk mennek. Megkérded tőlük: „Mi a baj?”. „Nem, nem semmi baj, minden rendben.” Majd így folytatják: „Ó, nagyon lecsendesültem, nem vagyok izgatott, teljesen békés vagyok.” De láthatóan fintorognak, forognak a szemeik, rángatózik a fejük és közben ők a legbékésebb emberek. “Ó, nagyon békésnek éreztem magam, nagyon boldognak, semmi kétség.” Hogyan lehetnél az? Bhútokkal hogyan lehetnél az? Tudom, hogy nem lehetsz az, de sokan előadják Nekem ezt a mesét, hogy: “Ó, milyen jól éreztem magam a guruval, nagyon békésnek éreztem magam a guruval.”, és ettől őszintétlenné válnak. Ha támogatunk egy ilyen gurut, hamissá válunk.

Visszatértünk tehát ugyanahhoz a ponthoz, hogy az elemek őszinték, tökéletesen őszinték. Azt hirdetik, ami a tulajdonságuk. A tűz nem mondja azt: „Le foglak hűteni.”, nem mondja. Ám önmegvalósulás után biztosan sokan észrevettétek, hogy ha a kezeteket a tűz felé tartjátok, hűvös szellőt érezni felőle. Mert mindent eléget, ami csúnya, ami rossz bennünk, és akkor mindenfelől csak hűvös szellőt fogunk érezni, mert a rossz elégett. A tűz az elégetés feladatát végzi és miután a rossz elég, ha a tűz felé tartod a kezed, meglepődve tapasztalhatod, hogy a lángból hűvös jön. Ahelyett, hogy megégetne, a láng lehűt. A tulajdonság, amit képviselnek, beléjük van építve, és őszinték. Nem hamisak, mert tökéletesen egyek az isteni törvényekkel. De az emberek nem ilyenek, itt-ott trükköznek. Ezért nagyon nehéz önmegvalósulást adni az embereknek.

Most a swayambhukról fogok nektek beszélni, amik a föld anyából emelkednek ki. A földanya ezeket a sajátos formákat hozza létre a felszínén, hogy lássátok, vannak vibrációk. Így fejezi ki a saját spiritualitását, amely által kisugárzik a spiritualitás közöttetek is, amely által vezet titeket, amely által létrehoz egy helyet, központot, amit tisztelni tudtok, és ezt nagyon őszinte módon teszi. Amikor egy swayambhu megjelenik, nem értjük, az emberek mitől vonzódnak hozzá. Ezután az emberek az irányításuk alá akarják vonni ezeket, aztán mesterséges képmásokat hoznak létre róluk. Ilyen az emberi természet: mindent mesterségessé akarnak tenni, ami igazi. És ez így megy tovább addig, amíg az emberek maguk is azonosulnak az általuk teremtett mesterséges dolgokkal, hogy többé már nem értik a valóságot. A valóság pedig az, hogy bármik is vagytok, ti vagytok a legmagasabb szinten.

Minden teremtménynek ti vagytok a csúcsa (epitómája). Még ami a földanyából jön elő, sem képes arra a munkára, amire ti. Nem tudja felemelni a Kundalinit, nem tudja, vagy csak nagyon kicsit, lehet egy kis hatása, de nem tud olyan erővel működni, irányítani, mint ti. Isten munkájának egy nagyon fejlett gépezete vagytok, nagyon fejlett, rendkívül éles és rendkívül hatékony. A probléma a ti agyatok, ami közbeszól, ami semmi a nagy agyhoz képest. A ti agyatok olyan, mint egy parányi szúnyog, ami ide-oda repked, és ezt mondja: “Ó, ez, ez, ez, ez, ez.”, és ezután elkezdődik a probléma. Ám, ha igazán elkezditek használni ezt a bennetek lévő erőt, Isten titeket a legjobb eszközévé tett, annyira, hogy el sem tudjátok azt képzelni. Amint elkezditek használni ezt az eszközt bölcsességgel, és átadással, és alázattal, akkor fokról fokra tovább fejlődtök, és az érzékenység új oldalai alakulnak ki bennetek, vagy úgy is lehet mondani, hogy ebben egy új módon fejlődtök, és egyre jobban meg fogjátok érteni a Sahaja Jógát.

Ezért nagyon fontos, hogy eldöntsétek, nem engeditek az agyat túl sokat gondolkodni, és mondjátok azt: “Anyám, Te legyél az agyamban.” Istennek hála, itt vagyok előttetek személyesen, így ez nem nehéz. Csak mondjátok: “Anyám, Neked kell az agyamban lenned.” Tudjátok, hogy az agyat az öt elem segíti, mind ott vannak az agyban, és ha valamilyen módon az agyatokba tudtok hozni Engem, azáltal, hogy megmondjátok az agyatoknak, hogy ne zavarjon többé, el fogtok ámulni, hogy az egész rendszer elkezd működni, mint egy dinamó. Érzékennyé válik, nem kell semmi miatt aggódnotok, nem kell semmiről sem gondolkodnotok, bármihez értek, arannyá válik, mint Midász érintése, ilyen nagyszerű lesz. Ám ezt elérni nagyon nehéz az embereknek. Nehéz elérniük azt a tökéletességet, ahol teljesen elvesztik az egót, és ego nélkülivé válnak.

Olyanná, mint a tűz, a földanya, és az összes többi elem, aminek nincs egója. Csak az emberek hozták létre az egót. Ez az ego pedig egy nagy mítosz. Mert ha ti nem tesztek semmit, miért gondolnátok azt, hogy tesztek valamit, miért kellene azt hinni, hogy meg kell csinálni valamit. A lényeg az, hogy azt hisszük: “Nem, nem Istennek, nekünk kell ezt a dolgot megtenni.”, és azt hogy: “Nekem kell eldönteni.” Becsapjuk magunkat reggeltől estig, tönkretesszük az agyunkat, teljesen megőrülünk. A legjobb, ha átadjuk magunkat, és megvárjuk, hogy a dolgok elénk kerüljenek. Elámultok majd azon, hogyan történik mindez, hogyan oldódik meg.

A minap ezt mondtam Kellynek: “Menj és iratkozz be!” Azt felelte: “Az egyetem lezárta a jelentkezést, már nem lehet bejutni.” Erre Én: “Rendben, de Én azt mondom, menj oda.” Majd telefonált az egyetemre, azt mondták neki: “Ez már lehetetlen, nem lehet beiratkozni, de ha nem hiszi, jöjjön el, és nézze meg.” Amikor mégis elment, azt mondták neki az irodában: “Rendben, jöjjön csak, be van iratkozva.” Olyan sokszor történik ilyen veletek. De Nekem tíz percbe telt meggyőzni Kellyt, hogy legalább próbálja meg. De nem volt annyira hajthatatlan, mert azt gondolta: “Ha Anyám ezt mondja, akkor meg kell tennem, mert működni fog a dolog.”

De ha azt mondjátok: “Rendben, Anyám ezt mondta, akkor megyek beiratkozni, és kész.” Hogy mi történik ezután, – akkor is, ha nem sikerült beiratkozni -, nem számít. Az nem fontos. Az agyatok így fog fejlődni. Fontos, hogy fejlődjön az agyatok, hogy érzékennyé váljon. Az nem fontos, hogy megtörténik-e, amit szeretnénk, az nem fontos. Ami fontos, hogy ott legyen az agyatokban a gondolat: “Legyek igazán megvilágosodott.” Rendben? Azt kell megértenünk egy nagyon finom módon, hogy mi mindannyian nagyon érzékeny eszközök vagyunk, akiket Isten teremtett, és még nem működik minden energiánk. Minden idegünket el kell látni energiával, és ez csak akkor lehetséges, ha megszabadulunk az akadályainktól, amit az egónk és a kondícióink hoztak létre. Ha minden akadályt el tudtok távolítani, minden idegetek nagyon érzékennyé válik. Ezért mondjátok ezt az agyatoknak: “Most már elég, legyen Anyám mindig az agyamban.”

Mindez a beszédeteken is kifejeződik, csak fecsegtek, nem mondtok semmit, és Én azt mondom, elég ebből. Nincs miről beszélni, nincs mit mondani, ez csak van, és ha van, akkor el kell végezni, meg kell csinálni, és meg fog oldódni. Ha túl sokat beszéltek, akkor ez nehéz, nehéz lesz. Mert így nem szívtok magatokba semmit, és mindig magyarázatokat fogtok adni, mindig azt mondjátok majd: “Ó, lehet. Azt hittem, talán ez, talán az.”

Egyszerű példa erre, mondjuk azt mondom: “Ó, azt hiszem, hoztam.” ha azt mondom, hoztam, azzal mondani akarok valamit. “Hoztam a papucsomat magammal.” Erre a másik: “Nem, azt hiszem …” Kész, vége.

Lehet, hogy nem igaz, lehet egyáltalán nem igaz, amit mondok, lehet, hogy csak azért mondom, hogy teszteljetek titeket. Azért, hogy azt mondjátok: “Rendben, nézzük meg.” Próbáljátok ki! Egyszer, kétszer mondjátok azt, mindegy mit tudtok, ha Anyánk ezt mondja, annak úgy kell lennie. Próbáljátok így edzeni az agyatokat. Kipróbáltam ezeket a trükköket, és azt találtam, hogy legtöbbször nem vezetnek célhoz, aztán abbahagyom. Legtöbbször nem vezetnek célra, és az emberek nem értik meg, hogyan működnek ezek a dolgok, hogy lehet, hogy amit Anyánk mond, beigazolódik, és a dolgok miért így működnek.

Értsétek meg, azért viccellek meg titeket, hogy megértsétek, hogy tegyétek félre az elmétek, és hagyjátok, hogy a nagy Ahamkara, a Mahat’ahamkara átvegye az irányítást, a nagy isteni ego, és akkor rendben lesztek. Rendben? Isten áldjon benneteket.

Most már jobb, eléggé lecsökkent az agy működése. Hogy most mit csináljunk, mi legyen a téma, ahogy ti kérdeztétek, azt nem tudom …

Azzal, hogy a lábaimat mossátok, felébresztitek a lelket a vízben. Aztán feldíszítitek a lábaimat, ezáltal feldíszítitek ezeket az erőket, és amikor felteszitek azokat a piros dolgokat, amit tesztek …, ez a piros díszít, ezáltal feldíszítitek az erőket, és ez boldoggá teszi az erőket.

H.H. Shri Mataji Nirmala Devi