Rutumbhara Pradnya – Lodge Hill-i szeminárium, 2. rész (UK), 1983. 07. 23.

( A jógik a BHAY. KAY. TAYA.-t éneklik.)

Bhaiyakayataya prabhu zachare (4)

Sarva bhi saraghi prabhu mayexari (2)

Purna jaya ji vachari (2)

Bhaiyakayataya prabhu zachare (2)

Jagat vichere upakara sauv (2)

Parina jaju jag kachari (2)

Bhaiyakayataya prabhu zachare (4)

lthi nirdhana paratra jacha (2)

Sarva dhanacha sachari (2)

Bhaiyakayataya prabhu zachare (2)

Adhi vyadhi varana varati (2)

Paya asha purusha chari (2)

Bhaiyakayataya prabhu zachare (4)

Köszönöm szépen. Valaki lefordítja?
Jógini: Szeretnénk, ha Shri Mataji fordítaná le.
A dalt egy rokonunk írta, aki keresztény hitre tért, de önmegvalósult lélek volt. Soha nem
tudott megbékélni a hittérítéssel és azzal sem, ahogy a hinduk egymással bántak, az egész
kasztrendszerrel. Nagyon jó himnuszokat írt és ez egy közülük. Ez egy olyan dal, amit
gyerekkoromban nagyon sokat énekeltem. Arról szól, hogy akiben ott van Isten, vagy akinek Isten
a sajátja, hogy is lehet benne bármilyen félelem. Az, aki bármeddig elmegy, Istenért és hogy
másokkal jót cselekedjen, de nem tartozik ehhez a világhoz, az ilyen emberben nincs félelem.
Fölötte áll… – tudjátok, a maráti egy nagyon összetett (mély) nyelv, egyetlen szónak nagyon sok
értelme van, mint amikor azt mondja: “Adhi Vyadhi Varana Varati Payi Asha Purusha Chari.”
Azt jelenti, hogy egy ilyen képességű ember a betegség, a mentális probléma és a halál fölött áll, a
lába fölötte van. Amikor azt mondjuk, hogy a lába fölötte van, az azt is jelenti, hogy a lába
érintése túljuttat ezeken. Ez egy többértelmű nyelv. Az ilyen ember lába e fölött a három dolog
fölött van (betegség, mentális probléma, halál), ami azt jelenti, hogy ha egy ilyen személy lába
érinti a betegeket, mentális problémákkal küszködőket, halottakat, azzal magasabbra tudja emelni
őket, megszabadítja őket. Két értelme van.
A téma lényege: az a személy, aki Istenhez tartozik, akiben ott van Isten, nem lehet
félelme, nem lehet csalódott. És ez ma nagyon megérintett, mert az egyik oldalon, ott van az
öröm, hogy ennyi Sahaja jógit láthatok, igazi Sahaja jógit, nem mesterséges tanítványokat, akik
megjátsszák magukat, hanem igazi magas szintű Sahaja jógikat. És aztán vannak olyanok, akik a
peremen vannak már régóta. Néha veszélyes számomra, hogy látom, el lesznek pusztítva. Ilyenkor
szükség van egy ilyen dalra. Gyermekkoromban valahányszor reményvesztett voltam, ezt a dalt
énekeltem. Nagyon megérint ez a dal. Rendben? Szó szerint nem tudom lefordítani, mert nincs
hozzá megfelelő hangulatom, de nagyon megérintett. Ez a ’Rutambara Pragnya’, mert erre nagy
szükségem volt ma.
Reggel beszéltem nektek erről az új tudatosságról: ’Pragnya’. Gnya- tudást jelent, Pramegvilágosodott
tudást, ami a meditációból, a meditáció fenntartásából ered és a ’Samadi’ az
eredménye. Olyan, mint a gyümölcs érése. Ha megérik, akkor lesz jellegzetes íze, akkor lesz édes.
Utána észreveszed, milyen kedvesen játszik veled a természet, az isteni. Ezt az állapotot el kell
érni. Minden Sahaja jógi számára fontos, hogy elérje ezt az állapotot. Mindaddig, amíg legalább
ezt az állapotot nem értétek el, egy veszélyes zónában vagytok, ami, ahogy már mondtam, nagyon
elszomorít.
Határozzátok el, hogy eléritek azt az állapotot, ahol minden egyes nap világosan látjátok
Isten áldásait. Ez azt jelenti, hogy az isteni királyságban vagytok. Ez az isteni királyság, ahol
vigyáznak rátok, védelmeznek, irányítanak, és eljuttatnak a mennyei áldásokhoz, anyagi, szellemi,
pénzügyi javakon keresztül, a kapcsolatokon keresztül, sok mindenen keresztül. A természet
megnyilvánulásain keresztül is, ahol láthatjátok, hogy a Nap, a Hold, a csillagok, a mennyek és
mind az öt elem segít benneteket. Ezt az állapotot mindegyikőtöknek el kell érni. Mindenkinek.
Ismétlem: mindenkinek. Csak ezután fog elkezdődni a magasabbra emelkedés.
Hogyan lehet elérni ezt az állapotot? Ez egy gyakori kérdés. Az első dolog, ahogy már
mondtam nektek, hogy ti mérhetetlenül szerencsések vagytok, az összes eddig létező és ezután
következő keresővel szemben, mert mindazt, amit az eddigi keresőknek le kellett győzni, nektek
nem kell. Például ők meditáltak, vagy egy istenség nevét mondták, és az egész figyelmük
állandóan az Isten nevén volt, vagy azon, hogy hozzá imádkozzanak, rá gondoljanak, de mindez
gépies volt. Végül mindig valami alacsonyrendű, „sidhi-t” kaptak, vagyis megszállottak lettek.
Azok az emberek, akik például Ráma nevét mondogatták – sok ilyet láttatok – elkezdenek ugrálni,
vagy furcsán viselkedni. Tehát, ahelyett, hogy a figyelmük nagyon összeszedetté válna, inkább
zavart lesz, nagyon zavart. Olyan furcsa figyelem, ingadozó fajta. Ahogy tétováztak, bal
oldalasokká váltak, amit aztán elkezdtek élvezni, akár egy részeges. Az ilyen emberek sírnak,
panaszkodnak, és élvezik ezt, másokat zaklatnak a sírásukkal, és nincs erejük legyőzni ezt, annyira
megszállottak.
A másik típus az úgynevezett ambiciózus, mint amilyen sok tudós, ezek saját magukat
hipnotizálják. Csak magukra gondolnak, és a lehető legostobábban viselkednek. Ők is
megszállottakká válhatnak. Láttok olyan embereket, mint Hitler, vagy hozzá hasonlókat. Sokak,
akik ma a világot irányítják, legyen demokráciában, kommunizmusban, vagy bárhol … valójában
mind zsarnokok. Ezért van ma káosz. Egy olyan irányzatot alakítanak ki, mint a “nemzeti
érzelműek” vagy hasonló. Megpróbálják kihasználni az emberek “jobb oldalasságát”, úgy hogy
háborúba és más pusztító dologba viszik őket. Ilyen figyelem lehetséges azoknál, akik nagyszerű
hinduknak, keresztényeknek tartják magukat, de legtöbbjük háborúskodó. A muzulmánok.
Manapság képzeljétek el, minden muzulmán háborúzik. A legjobb az egészben, hogy egymás
között háborúznak. A keresztények is egymás között háborúznak, és a hinduk is. Két nemzet van,
ahol úgymond hindu többség van, az egyik Nepál, a másik India, és állandóan veszekednek. Egy
nap sem telik el, hogy ne hallanánk a hírekben valami vitáról. (Mivel a hinduk nem használnak
kardot, helyette hidegvérrel vitatkoznak.) Ez a helyzet. Ismétlem, mindezt Isten nevében! Az
egész egy másik szinten kezdődött, de a figyelmük elcsúszott jobbra, vagy balra, és kialakultak a
„sidhik”.
Tehát mit kell tennetek? Először is, Isten kegyelméből ti mind önmegvalósultak vagytok,
tehát a felemelkedésetek középen történik, ami egy nagyon-nagyon nehéz dolog. Kivételesen
nehéz, semmi kétség, de meg kell, tanuljátok, hogyan maradjatok középen. A legtöbb embernek,
aki nem emelkedett önmaga fölé, még mindig az a problémája, hogy hogyan tartsa a figyelmet
középen. Amikor meditáltok, próbáljátok fenntartani a meditáció állapotát. Az első dolog, hogy
tartsátok fenn, aztán azt veszitek észre, hogy a „samadhi” állapotban vagytok, ami egy olyan
állapot, ahol érzitek Isten jelenlétének örömét és áldását. Akkor azt mondjátok majd: „Istenem
micsoda áldás, micsoda áldás, micsoda áldás!” Ha már elértétek ezt az állapotot, utána meg kell
értsétek: Ki vagyok én? Ki vagy te? Mi vagy te? Te a lélek vagy. Miután megalapoztad a kitartó
figyelmet a Lelkeden egy olyan állapotot fejlesztesz ki, ahol örömben figyeled (tanúként) a
világot.
Azok, akik most itt vannak, nagyon könnyen megítélhetik magukat a következő képen: ha
valakinek a legjobb szoba kell, már 10 napja, lefoglalta, és mindent megtett, hogy jó szobát
kapjon; akinek a legjobb étel kell, a legjobb szórakozás, ezt próbálja megszerezni. – Mindez az
Agnyatokban van. Nézzetek szembe magatokkal, őszintén! A Sahaja jóga egy őszinte törekvés. – A
legjobb egyedüllétet akarják maguknak. – Nézzetek szembe magatokkal! – Aztán a férj és feleség
egyedüllétet akar. Ez az idő nem azért van, hogy a férj és a feleség együtt legyen, és nem azért,
hogy hangoskodjatok, rohangáljatok, szórakozzatok. Ez a meditáció ideje. Ezért jöttetek.
Szerintem nagyon rövid ez az idő, mert az emberek ezer és ezer napot töltöttek el, hogy a
meditációs állapotukat megalapozzák. Ebben a felgyorsult életben intenzívnek kell lennetek, hogy
megalapozzátok a meditációs állapototokat. Legyetek meditációban!
Vannak, akik úgy gondolják, vakációzni jöttek, és mivel nincs tenger, hogyan fognak
úszni. Ilyen a hozzáállásuk. Akik nem ennyire kívülállók, lehet, hogy több kényelemre vágynak:
“Nem kaptam ételt. Nekem ez kell. A legjobb kell az én gyerekemnek, vagy a férjemnek, vagy a
feleségemnek.” Az enyémnek! Mit számít egy nap vagy egy éjszaka? A fiúk alhatnak együtt, a
hölgyek külön. Ha gyerekek is vannak, rendben… Ilyen időkben, amikor meditáltok, nem
szükséges a férj és feleségnek együtt, vagy egy szobában aludni. Különleges célja van annak,
hogy idejöttetek. Fizettetek érte.
Tehát legyetek meditációban. De azt láttam, hogy mindenki hangosan beszélget, nem volt
meditációs hangulat. Mindenki vidám, „minden nagyon szép és jó” hangulatban van. Mindezek az
elképzelések régiek. A csendet kell belül és kívül megalapozni. Azt mondanám – persze az
indiaiak tudják mindezt, ezért nem említem őket – de az ausztrálok: ott voltam (laktam) minden
ashramban, és Sydneyben 50-60 ember lakott ott minden nap, de soha sem hallottam egy hangot,
még a léptek zaját sem, míg ott voltam. És nem egy-két napot voltam ott, hanem 10-15 napot.
Nem hallottam sem a mozgásukat, sem a gyerekek sírását, soha egy hangot.
Az egyik módja, ahogy a figyelmeteket ellenőrizhetitek az, hogy miről beszéltek, mit
mondotok az Én jelenlétemben. Ismernetek kell a protokollt. Kivel beszéltek? Nevethettek,
viccelődhettek – én is szoktam-, kacaghattok, az rendben van, de legyen ennek súlya! Kivel
beszéltek?
Azért mondom nektek mindezt el, mert ez a fajta viselkedés, ez a fajta viszonyulás fog
rajtatok segíteni. Engem nem kell segíteni, engem nem kell megmenteni, nekem nem kell
megkapnom az önmegvalósulást. Nektek kell tőlem valamit kapni. Erre figyeljetek!
Látom azokat, akik velem vannak egy ideig. Néha szándékosan hívom meg őket, hogy
lássam, mi a problémájuk. Közöttük vannak, akik egyre „finomabbak” és egyre mélyebbek és
mélyebbek lesznek, és vannak, akik visszaélnek a helyzettel, kiváltságokat élveznek, és utána az
életük annyira ostoba és világi irányt vesz, hogy egyszerűen nem értem.
Az a fajta tudatosság legyen a szívetekben, hogy ez az időszak nagyon fontos. Egy nagyon
fontos korszakban jöttetek ide, és ezek közül is az a legfontosabb idő az, amikor velem vagytok.
Történelmileg ez a legfontosabb időszak. Használjátok ki teljesen a szó igaz értelmében.
Vannak, akik még úgy gondolják, ha pénzhez jutnak általam, az egy előny. Rendben,
megtehetitek. Vannak, akik az időmre tartanak igényt, és azt hiszik ez előny. Rendben ezt is
megkaphatjátok. Vannak, akik rajtam keresztül az egójukat kényeztetik, mint például: „Én milyen
nagyszerű vagyok, milyen hatalmam van!”, vagy valami hasonló. Rendben. De azok élvezik a
nagyobb előnyöket, akik bölcsek. A legnagyobb előny a belső növekedés. Legelőször annak
legyetek tudatában, hogy mennyire szerencsések vagytok, mert előttetek áll valaki, aki minden
központ (csakra), minden erő irányítója, valaki, aki mindenható. Az a fontos, hogy ezt mennyire
fordítjátok a javatokra.
Két hely van, ahol tartózkodom: India és Anglia. Érzem a különbséget az indiaiak és az
angolok között. Indiában minél többet maradok, annál jobban betartják a protokollt, mert a régi
hagyományokban edződtek. Angliában úgy látom, az emberek elkezdenek kihasználni,
viccelődni… Nem tehetitek! Egy dolog valakinek a kedvében járni, és egészen más léhának és
sekélyesnek lenni valakivel, aki annyira erős (mélyreható). Vegyünk egy bádogtáblát. Mi fog
történni vele, ha a Niagara vízesés alá tartjuk? Nem fogja bírni a legenyhébb vízfüggönyt sem.
A Rutambara Pragnya ellenére… Mint ma a Nap… Tegnap csalódottak voltatok,
gondolva, hogy ide jöttetek, sátrakban kell laknotok és esik az eső. Tudom, sokan így gondolták.
De, aki elért egy bizonyos szintet (állapotot) az nem volt csalódott. „Ha így kell laknom, nem
számít. Az idejövetelemnek egy különleges célja van. Mindaddig, amíg el nem érem ezt a
különleges célt, semmi sem számít. Nem számít a kényelmetlenség, semmi. El kell érnem a
célom.” Vannak, akik nem láthatnak engem közelről, vannak, akik erre nem képesek. Nem számít!
A legfontosabb ez: „El kell érnem azt az állapotot. Ezért jöttem ide. Nem szórakozni, nem az étel
miatt, nem a kényelemért, semmi másért, csak azért, hogy egy rendkívüli állapotot érjek el,
amikor Guruvá válok. Hogy készítem fel magam erre?”
Nagyon körültekintőnek kell lennünk, mert az isteni figyelme nem közvetlenül emel fel.
Egyensúlyozva. Ne felejtsétek el, állandóan egyensúlyoztok. Nagyon elővigyázatosnak kell
lennetek, hogy mennyire sikerül megtartani azt az egyensúlyt. Hogyan fejlesztitek ezt ki?
– Rendben, ne aggódjatok a Nap miatt. Szeretem. Pont ma reggel hívtam. –
Tehát, hogyan kezelitek a figyelmet? Nézzük meg, milyen állapotban lehet a figyelem? A
figyelmetek lehet egy számító figyelem. Bármi, amit néztek, egy alattomos (számító) szemszögből
látjátok. Sok embernél alakul ki egy ego orientált társadalomban. Sőt, ha számító bhutok szállnak
meg, akkor Isten óvjon téged, és óvjon másokat. A számító figyelem olyan, hogy ha bármit láttok,
arra gondoltok: „Hogyan húzhatok hasznot belőle? Mennyi pénzt spórolhatok? Így olcsóbb lenne.
Ha erre megyek, időt spórolhatok.” Látjátok, pénzt spórolsz, időt spórolsz, mindennel spórolsz, és
ezzel elvágod magad. Állandóan spórolsz. A figyelem számítóvá válik, ha pénzt akarsz
megspórolni. Spórolsz itt, spórolsz ott, a te saját számításod szerint. De, ha spontánul próbálsz
pénzt spórolni, tulajdonképpen nem kell próbálnod, megtörténik magától. De a számító figyelem
mindig próbál Agnyafúrt lenni. Vitatkozik, mAgnyarázatot ad, hogy így jobb. Manapság annyi az
olcsó, olcsó, olcsó dolog, hogy beleőrülsz.
Például kellett vennem egy repülőjegyet Amerikába. Azt mondtam: „Ne adjatok egy első
osztályú drága jegyet, hanem egy olcsóbbat.” Olyan jegyet adtak, hogy legalább egy évig nem
tudtam volna vissza jönni Londonba, és elvesztem volna valahol abban az Amerikában. Annyit
dolgoztak rajta, hogy innen oda, onnan ide… Ez a fajta szörnyűséges figyelem haszontalan.
Hagyjátok! Felejtsétek el! Még senkit nem láttam meggazdagodni ezzel a spórolós figyelemmel.
Egyszer festéket vásároltam. Miután megvettük, elkezdtek gondolkodni: „Ha elvisszük,
hogy tudjuk visszahozni? Mit fogunk tenni?” – és ehhez hasonló értelmetlenségek. Az elme
mindig ezen a szinten van. Mondok egy példát. A minap megvettük a festéket, hogy kifessük az
üveget – figyeljetek a történet „finom” részére, mert van benne durva (anyagi) és finom (elvont)
utalás is. Megvolt a festék. Nem került sokba, 80 penny, vagy valami ilyesmi. Úgy értem,
megengedhetem magamnak, ezért is vettem meg. Ha valamit nem engedhetsz meg magadnak, ne
vedd meg! Azt mondták, vigyük vissza a maradékot. Azt kérdeztem: „Miért? Már itt van. Ha
visszavisszük, az benzinbe kerül. Ha utána számolsz, rájössz, hogy ostobaság, és még időt is
pocsékolunk vele. „Igen Anyánk, de végül megspórolunk 2 pennyt.”
„Rendben, majd én megmutatom, hogyan lehet sokat spórolni.” Fogtam a festéket, és sok mindent
lefestettem, ami üvegnek, vagy kőnek látszott, és az egész olyan gyönyörű lett.
Csak a romboló elme lehet számító. Ha ilyen az elmétek, tudjátok magatokról, hogy meg
kell szabadulnotok a számítgatástól. Olcsó, olcsó, olcsó… Egyszerűen adjátok fel! Maradjatok
középen! Az sem jó, ha túlságosan engedékenyek vagytok, de ne foglalkozzatok ilyen fajta
számításokkal, mert elvesztegetitek a fontos, megvilágosodott figyelmeteket, ami a világon
nagyon kevés embernek van. Tudnotok kell, hogy önmegvalósultak vagytok, nem pedig
közönséges világi emberek. Különlegesek vagytok, és nem pazarolhatjátok a figyelmeteket
haszontalan filléres pénzszámolgatásra, erre-arra. Menjünk előre, és majd meglátjuk, mi történik.
Tudjátok, én sohasem számolok, mégis nagyon olcsón élek. Ezt ti is megtehetitek.
Ez a számító figyelem ugyanakkor nagyon fontoskodó. Az egyik helyen pénzt spórol, de
este innia kell. Az összes megspórolt penny az ivás csatornáján lefolyik. A teljes személyiség
egysége elromlik. Ezt a fajta mentalitást ellenőrizni kell.
Nagyon meglepő, de főleg az ego orientált emberek szélsőségesen számítóak. Azok, akik
nem számítóak, mint például az indiaiak, nem olyan gazdagok. Nagylelkűek, mindig van pénzük a
Sahaja jógára. Velük soha nem volt pénzproblémám. Soha. Mivel nem számítóak, nekik az a
fontos, hogy másokért tegyenek valamit, nem magukért, hanem másokért. Szeretnek másokra
költeni. Ha valaki eljön hozzánk, akkor rendben, nyissuk ki a szívünket, itt az ideje a
költekezésnek. Nincs szó ivászatról, vagy magunk kényeztetéséről, hanem belemerülni a mások
kényeztetésébe. Ezt szokták tenni, ez a hagyományuk. Ebben a vonatkozásban kövessétek azt a
hagyományt. „Vendégek jöttek? Akkor költekezünk. Mit tudunk tenni?”
A legfontosabb, amit meg kell értenetek, hogy akik a legengedékenyebbek magukkal, azok
rendkívül fösvények is. Tehát a számító figyelem, a legrosszabb figyelem, mert a számításokkal
önmagát csapja be. Önmagával szemben fortélyos, gondolva: „Agnyafúrt voltam, megspóroltam 2
pennyt.” De így elveszted a lelked. Többé nem vagy Sahaja jógi.
Mondok egy példát. Valakit arra kértem, hagyja a teherautót, menjen vonattal. A teherautó
szörnyűnek tűnt nekem, de mivel két kézzel folyt az érvelés, és annyira elegem lett a
fontoskodásból, ráhagytam: „Menj!” És a teherautó elromlott, tönkrement, nem működik. Most
azt kell tenniük, amit korábban mondtam. Ha minden fontoskodás nélkül rám hallgatnak, akkor
minden rendben lett volna.
Tehát ne azon legyen a figyelmetek, hogy hogyan nyerhettek anyagiakat, földi dolgokat,
hanem magát a figyelmet mentsétek meg. Kérdezd magad: „Hol van a figyelmem?“ Látom a
programokon, vannak, akik figyelmesen hallgatnak engem, és vannak, akik nem. Egyesek rövid
ideig figyelnek, mások egy idő után elvesztik az érdeklődésüket. Vannak, akik ide néznek,
vannak, akik oda néznek. Egy Sahaja jógi csak azzal az egy dologgal törődjön, hogy mennyi
figyelmet mentett meg. Felejtsétek el a többieket, ők mind szeméthordók. Felejtsétek el azokat,
akik nem keresők, akik nem olyanok, mint ti. Ti értékesek vagytok.
Mit kell megmentenetek? Például egy király nem foglalkozik 2 penny megspórolásával,
bár a mai időkben nem merném biztosan állítani, lehet, hogy ilyet is tesznek. Mi az, amivel egy
király foglalkozik? Azzal, hogy megőrizze a méltóságát, a jóindulatát. De egy Sahaja jóginak az a
legfontosabb, hogy megóvja a figyelmét: ’Chitta Niroda’-nak nevezzük. ’Nirod’, megmenteni,
megkímélni a figyelmet. „Hova megy? Annyira értékes számomra! Hova szalad?”
Hogyan őrizheted meg a figyelmed? Összpontosítással. Koncentráljatok. Próbáljátok meg.
Ne engedjétek meg a figyelmeteknek, hogy elkalandozzon. Fokozatosan megtanultok
összpontosítani. Nézhetitek a fényképem, az a legjobb. Figyeljetek rá. Vigyétek a szívetekbe,
legyen a szívetek szerves része. Szerencsések vagytok, mert nem kell egy képmást felépítenetek,
amit utána feladtok, mert az csak ’avalambana’, ami azt jelenti, csak egy segítség, amit később
eltávolítasz. Ti teljes mértékben támaszkodtok rám, én meg viselem, teljes örömmel. Ha a Sahaja
jógában összpontosítotok, teljes mértékben a Sahaja jógában, akkor irányítjátok és megvéditek a
figyelmeteket. Ez egyfajta embertípus.
A másik fajta figyelme azoknak az embereknek van, akiknek nagyon negatív a
hozzáállásuk. Az első fajta a pozitív, úgymond pozitív – akik pénzt spórolnak, mindent spórolnak –
bár teljesen értelmetlen. A második típus a szószólója mindennek, ami katasztrófa, szörnyűség,
szerencsétlenség. Ilyen fajta ez a figyelem. Ha reggelente újságot olvasol, ilyen lesz a figyelmed.
Az újságíróknak ilyen a figyelme, a szerencsétlenséget keresi. Baljóslóan örülnek, ha
szerencsétlenség történik.
Vannak olyanok, akik: „Ó anyám, eljöttem a szemináriumra, de nincs víz.” A figyelem
azon van, hogy találjon valami szerencsétlenséget, akár kívül, akár belül. „- Mi történt? – Nagy
baj van. – De mi történt? – Elvesztettem egy gombostűt.”
Abszurd az ilyen ostoba gondolat. Sírnak, rínak mindenkit szerencsétlenné, tesznek: „- Ó én olyan
szerencsétlen vagyok. – Miért? – A férjem nem beszél velem!” – vagy – „Nincs velem a
gyerekem!” Az ilyen emberek a kapcsolataikban nagyon engedékenyek magukkal szemben.
Másokat is olyanná tesznek: „Ez az ember nem beszélt velem szépen. Ilyen volt, olyan volt.” A
legkisebb érintéstől megbántódnak. Azt gondolják, így, ha az anyagiakat nem is, de az érzelmeiket
megóvhatják.
Az ilyen emberek bárkivel félnek beszélgetni. Ha valaki szépen beszél hozzájuk,
megijednek és összehúzzák a szemöldöküket, így. Az az oka, hogy nem tudják, mi az, amit meg
kell őrizniük. Nem az érzelmeket, egyáltalán nem! Semmi szükség óvni az érzelmeket, mivel
védve vagytok. Mit számít, ha valaki mond nektek valamit, ti magasan fölötte vagytok, senki sem
érinthet meg.
Állandóan elvesztegetitek a figyelmeteket azzal, hogy az érzelmeiteket óvjátok. Nincs
mitől félni. Azért nem tesztek meg valamit, nehogy valaki leteremtsen. Az ilyen, úgymond
megalkuvó emberek, nem értették meg a Sahaja jógát. A Sahaja jogában nincs kompromisszum,
mert olyan, mint egy gyémánt. A gyémánt, gyémánt marad, bármit is teszel. Örökké az marad. Ez
ilyen.
Meg kell értenetek, hogy nem engedhetitek meg a figyelmeteknek, hogy ilyen fajta
gyengeséggel elússzon, ami olyan, mint a részegeké. A részegek a legszerencsétlenebb emberek.
Higgyétek el! Állandóan sírnak, rínak, és azt emberek azt gondolják, hogy nagyon
szerencsétlenek. Ilyenkor a figyelmeteket kell megvédenetek attól, hogy elmerüljön az érzelmeitek
féltésének kifejezésében.
Látjátok, ma énekeltetek. A dal feltöltött, és olyasmit hozott a felszínre, ami spontánul nem
történt volna meg. A legnagyszerűbb dolog az, hogy emlékeztetett rá: „Isten vagy. Nem lehetsz
csalódott, hanem gondoskodnod kell róluk. Hatalmas vagy. Hogy mersz kételkedni magadban,
vagy csalódott lenni?” Annyira visszasugárzott, mint egy tükör, láttam a tükörképem.
Ugyanígy értsétek meg az érzelmeket. Az érzelmeitek legyenek a tükrötök. Lássátok
magatokat az érzelmeitekben: hogyan viselkedtek, hogyan bántok valakivel, hogyan beszéltek. Az
ilyen emberek, mindig tartsanak tükröt maguknak, és érezzék magukat emelkedetten: „Te Sahaja
jógi vagy!” A tükörben engem lássatok, ne a saját tükörképeteket. Van, hogy nagyon csalódott
vagyok a Sahaja jógik miatt. Olyankor a tükör elé állok, és azt mondom: „Gyerünk! Te vagy az,
akinek minden ereje meg van, akiben minden csakra felébredt, ez egyik inkarnációnak sem volt
meg. Te teremtetted a világot, és Neked kell megmentened! Állj talpra! Ne veszítsd el a
bátorságod! Ne aggódj!” Csak az érzelmi oldalon érzem néha, hogy néhányukat teljesen fel kell
adnom. Ők a gyerekeim, mint Anya érzem, nem, mint Guru. Gurunak nincs ilyen gondja. És akkor
felébred bennem: „Nem! Még ha fel is kell adnom, nem számít. Felül kell emelkednem. Teljesen.”
Egy ilyen erővel működik.
Én legyek a tükrötökben, valami ideális álljon előttetek, valami, ami erőt ad, mint ez a dal,
és nem egy szerencsétlen ember tükörképe. Krisztus álljon előttetek, de nem egy nyomorult
csontvázként, ami nálatok is rosszabb, hanem úgy, mint a Szixtuszi kápolnában. Legyen a
képzeletetekben Anyátok arcmása, amit akkor láttok, ha érzelmileg megrendültök, és
emelkedjetek felül. Ez a második típusú figyelem, amit irányítanotok kell.
A harmadik egy nagyon borzalmas ostoba fajta. Az idióta fajta a második típusból
származik, amikor az ember érzelmileg engedékeny. Ez a 3A, és a 3B az első típusból származik,
amit nevezhetünk butának. Így kétféle emberünk van: az egyik idióta, a másik buta. Indiai
nyelvekben erre csak egy szó van – főleg a marátiban: ’murka’. Számukra mindkét kategória
ugyanaz, mert ugyanoda vezet.
Az angol nyelv bizonyos dolgokra jó, legalább megkülönbözteti a ’murka’-kat: lehetnek
buták vagy idióták. Mivel itt a psziché annyira zavaros, a pszichológusok kitalálták, hogy vannak
skizofrének, idióták, buták, szamarak.
A harmadik fajta a legrosszabb, és számomra a legzavaróbb. Rám ragadnak, mint a piócák,
állandóan butaságokat beszélnek. Nehéz egy idiótát elviselni, nem igaz? Untatnak. Mindent
összefoglalva murkának nevezzük. Nem akarom elemezni, mert túl sok lenne. Ha ilyen a
figyelmed, legjobb, ha hallgatsz. Ne beszélj! Csak hallgass másokat, mit mondanak. Vannak, akik
folyamatosan beszélnek, lényegtelen dolgokról, haszontalanságokat, így elpazarolják az
energiájukat.
Az ilyenek mindig barátságban vannak az Agnyafúrtakkal (ravaszokkal). Mindig kéz a
kézben járnak, mert a ravasz valakit be akar csapni, az ostoba meg azt akarja, hogy becsapják.
Ez is úgy működik, mint ahogy a királyoknak van udvari bolondja. Az ilyen embereknek a
legjobb, ha csendben maradnak, és megőrzik minden energiájukat, minden figyelmüket a
tisztításra. Az ostobaság hamar elmúlik, ha megpróbálod megőrizni magad. Ne beszélj! Ne mondj
butaságokat, idiótaságokat! Csak maradj csendben és figyelj másokat! Néha az ilyen emberekből
Isten erejének nagyszerű közvetítője válik, de csak akkor, ha nem szoknak rá a butaságra és az
idiótaságra. Ezeket nevezném a harmadik típusnak.
A negyedik típus koncentrált életet él. Egy olyan ember, aki keményen dolgozik az
irodában, kimagaslóan sikeres személy, vagy hasonló, az szintén nagyon koncentrált. Valaki, aki
bárhol teljes összpontosítással jól dolgozik, az koncentrált. Egy háziasszony, aki gondját viseli a
férjének, a gyerekeinek, az koncentrált. Egy családjáról gondoskodó férj, aki összpontosít, tudja
hogyan fessen jól, van kézügyessége, mindenhez ért. Az ilyen embernek megmozdíthatatlan lehet
a figyelme. Mozdulatlan, mint a műanyag, vagy mint a gumi. Vagy, hogy szépítsük, nevezzük –
tudjátok, amit tömítésnek használtok – gyurmának, ami ha felkentek, teljesen beszárad. Nem
tudnak elszabadulni. Nem tudnak örülni semminek. Addig, amíg nem mutatsz nekik egy aktát,
nem is beszélhetsz velük. Ha ilyen emberrel kell beszélned, jobb, ha egy iratcsomót tartasz magad
előtt, és mielőtt neki kezdesz, azt dugod az orra alá. Csak akkor értik, ha le van írva, különben
elküldenek, hogy készíts aktát. Nagyon szárazak. Nem élvezik az életet, nem rugalmasak, nem
kreatívak. Csak saját stílusukkal kapcsolatban lehetnek kreatívak, de ez nem az örömet adó
kreativitás. Ilyen fajta összpontosítással élnek. Minden erejüket összpontosítják.
Például a fanatikusok. Nagyon tudnak összpontosítani a törekvéseikben. Szélsőségesen
összpontosítanak. Azért tudtak az olyan vallások, mint a kereszténység, a muzulmán vallás,
hinduizmus elterjedni, mert koncentrált fanatizmussal törekedtek. Ha elolvassátok a Bibliában Pál
leveleit, láthatjátok a koncentrálást: „Te menj ide, te oda menj, csináld ezt, hozz létre egyházat!
Mit tettél!”… nagyon szervezett, nagyon szisztematikus, akár egy futószalag. Az ilyen mozgásnak
mindig van utóhatása. Charlie Chaplin megmutatta ezt a „Modern idők” című filmjében. Nagyon
élveztem. Futószalag mellett dolgozott egy ideig, és miután abbahagyta a munkát, még mindig
folytatta a mozgást. Ez egy ilyen figyelem. Koncentrált, ami azt jelenti, hogy hozzátapad
valamihez. Ez nem jó, mert nem átható figyelem. Ha figyelmed a koncentrálással nem válik egyre
finomabbá, az nem jó, mert leragad. Az ilyen leragadt figyelem haszontalan a Sahaja jóga
számára. Úgy hiszem, az ilyen embereket, soha nem lehet megmenteni. Az úgynevezett
sikereseket. Elindulnak az összes jelvényükkel, kitüntetésükkel és Isten azt mondja: „Menjen
vissza uram, még nem ment át a vámon.”
De van egy másik szervezet, ami sokkal gyorsabban és okosabban működik, különösen
hatékony (mert az előbbi emberek a „leragadtak”). A negyedik típusban, akik koncentrálnak, akik
erősek, mélyek, mindenbe behatolnak, mert él az elméjük. Nem halott, sivár az elméjük, hanem
elő, tisztán látó. Néha figyelek, megkérdezek valakit, mit gondolnak egy bizonyos személyről.
Rögtön látom őket, abból, ahogy válaszolnak. Ha átlagosan válaszolnak, hogy jó ember, rossz
ember, ilyen vagy olyan, tudom, miről van szó. Nagyon felületesek, sekélyek. De ha valaki látja
az emberben a lehetőségeket, a felébreszthető potenciát, és a problémákat, amivel küszködik,
akkor tudom, hogy megvan benne az, hogy a lényegre tud összpontosítani.
A Sahaja jóga témához nagyon nagy szükség van a tisztán látásra, mert a Sahaja jógát, ha
megértettétek – nem tudom megértettétek-e, tudatában vagytok-e, vagy nem, de csak
tapasztalatokon keresztül lehet megtanulni és máshogy nem. Ki kell próbálni, és utána hinni
benne. Nem arról van szó, hogy befolyásolom az elméteket. Semmi ilyen. Tapasztalsz és tanulsz!
Azok, akiknek átható az intelligenciájuk, átható szeretetük, átható érzelmeik vannak, és behatóan
megértenek mindent, ők azok, akik tapasztalnak, tanulnak, majd újra tapasztalnak, tanulnak. Nem
engedik, hogy az elméjük játsszon velük. Nem. Nem. Nem. „Az elmém a múlt tapasztalataival
rendelkezik, és erre épül. De nekem minden nap újabb tapasztalatokat kell gyűjteni, amiket majd
le kell csendesítsek, meg kell őrizzek, rögzítenem kell magamban.”
A Sahaja jógában szerzett tapasztalatok a jó kondíciók: „Hogy lehet? Láttam! Éreztem!
Tapasztaltam!” De annak feltétele, hogy a legjobb tapasztalatokat megszereztétek, az első feltétel,
hogy a Rutambara Pragnya szintjén legyetek, ahol valóban megtapasztalhatjátok azt, különben
átlagos (mindennapi) emberek maradtok. Élhettek velem, de nem lesznek olyan tapasztalataitok,
nem érzitek az áldást, semmit. Azt az örömet sem.
Ez az éleslátás a meditációtokkal és a meditáció fenntartásával kezdődik, azzal, amikor a
’Samadhi’ magja kicsirázik és megnyílik, kifejeződik egy új dimenzió bennetek. Ilyen figyelmet
kell kifejlesztenetek, úgy, hogy figyelitek a figyelmetek. ’Chitta nirod’! Ahogy a pénzed figyeled,
vagy az utat vezetés közben, a gyereked növekedését, a feleséged szépségét, a férjed törődését, ha
mindezt egybe teszed, ilyen figyelemmel figyeled magad. „Hova megy a figyelmem? Mi után
kutyagol? Mi történik a figyelmemmel?” Az ilyen embereknek nincs problémájuk. Meglepődtök,
de egy ilyen ember, ha valamit szeretne csinálni, dinamikus lesz. Bármit megoldanak, minden
gond nélkül.
Ha mindig ugyanabba a problémába ütközöl, tudnod kell, hogy valami veled nincs
rendben. Valami gond van az eszközzel. Ha nincs konzervnyitód, késsel próbálod kinyitni a
konzervet, és nem sikerült, azt mondod baj van a konzervdobozzal, vagy veled. Nem! Az
eszközzel van baj, és az eszközt kell kijavítani. Ha rendben van az eszköz, akkor az összes erő,
áldás, amivel rendelkeztek és az erőforrás, ami mögötte van, mindent megold. Meg kell oldjon!
Tapasztaltátok, hogyan működik. Tapasztaltátok a szemetek előtt lejátszódó csodákat, mégis, a
figyelmetek nem állapodott meg ezektől a tapasztalatoktól. Még mindig a régi tapasztalatok hatása
alatt vagytok. Folytatjátok a régi azonosulásaitokat. Mindent ugyan úgy folytattok, és a régi
szenny még mindig rajtatok van.
Változtassatok meg mindent, váljatok friss, új személlyé. Kivirágoztok, mint a virágok,
aztán mint egy fa. Vállaljátok fel a helyzeteteket. Vállaljátok egy Sahaja jógi pozícióját! Rendbe
kell hoznotok a figyelmetek. Ti ítéljétek meg saját magatokat, hogy hol van a figyelmetek, hogy
mi a megértés lényege, mi a megértés mércéje. Nagyon egyszerű: a kedvemben kell járnotok, mert
én vagyok a figyelem. Ha elégedett vagyok, akkor jó munkát végeztetek. De engem nem lehet
elégedetté tenni hétköznapi dolgokkal, hétköznapi érveléssel, hanem csak a felemelkedésetekkel.
Eszerint ítéljétek meg magatokat.
Ha virágot, vagy bármit adtok nekem, csak akkor vagyok elégedett, ha a cselekedet
lényege különleges, magas szinten van. Azt mondjátok: „Anyám, nagyon szeretlek.” Rendben, ezt
mondod, de nekem látnom kell, hogy annak a szeretetnek, tettnek van eszenciája. Ez ad nekem
örömet.
El sem tudjátok képzelni, hogy ez mennyire kölcsönös közöttünk. Én nem élhetek
nélkületek, és ti sem élhettek nélkülem. Annyira kölcsönös. De az egyik oldalról teljesen, 100%-ig
a javatokra válik, akár dühös vagyok, akár leszidlak, akár kényeztetlek, vagy azt mondom, ne tedd
ezt, vagy ha azt mondom, ne gyere közel, maradj távol … Bármi, amit így teszek, az a ti javatokra
válik. Nekem az egyetlen jó az, ha ti felszabadultok, és a létem a javatokra van, általam
gyarapodtok, boldogultok. A Földanya számára annyira felemelő, ha látja magát megnyilvánulni a
gyönyörű zöld fákban. Ez is olyan. Ő senki. Rajta állunk, rajta járunk, sosem látjuk. De ő látja
magát bennük (a fákban). Hasonló a mi helyzetünk is.
Ő az aki váltogatja az évszakokat. ’Rutambara’ azt jelenti, a figyelem, ami az évszakokat
váltja. ’Rutu’ évszakot jelent. Ő teremt minden évszakot, hogy a kedvünkbe járjon. Mi mit teszünk
érte? Kizsákmányoljuk, megkínozzuk, kibányásszuk, beszennyezzük, értelmetlenségeket teszünk.
És akkor dühös lesz. Ugyan az, ami benne a szeretet, az teszi dühössé, és akkor jönnek a vulkán
kitörések, földrengések és minden egyéb.
Persze időbe telik, míg Anyátok dühbe gurul. Időbe telik. Ami nem azt jelenti azt, hogy ti
is időzhettek. Figyeljetek oda magatokra. Nagyon fontos. Hirtelen arra ébredtek, hogy
felemelkedtek. Egyesek felemelkednek, mások kihullnak.
Vigyázzatok! Figyelmeztetlek!
Ma van a 15-ik nap előtti nap. A 14. napon a pusztítóvá kell válnotok. Minden tudatlanság,
butaság, ostobaság, ravaszság, érzelmesség pusztítójává. Pusztítsatok el ezeket, és váljatok Sahaja
jógikká, hogy holnap áldásokat kapjatok.
Isten Áldjon meg benneteket!