RUTAMBARA-PRAGNYA

Lodge Hill, Anglia, 1983. 07. 23. (szeminárium)

Mérhetetlen örömömre szolgál, hogy ilyen s okamvagytok itt a világ minden tájáról. Amikor a szív megtelik, akkor a szavak nem tudják kifejezni az intenzitást. Remélem, hogy ti is érzitek ezt az intenzitást a szíveteken keresztül. Azt hiszem ezt mind az Isteni rendezte el, hogy mi itt mindannyian, ilyen csodálatos környezetben találkozzunk a Természetben, és valami nagyszerű történjen velünk. Hogy elérjünk valami tényleg nagyszerűt. Mivel az idő rövid, először el fogok mondani egy pár dolgot a meditációról, majd remélem, később lesz még két további alkalom is, hogy beszéljek.

A meditáció egy nagyon általános szó. Ez nem egy olyan szó, ami elmAgnyarázza a meditációhoz szükséges három lépést. De szanszkritul nagyon világosan le van írva, hogyan kell haladni a meditációban. Az első az ún. Dhyana, a második a Dharana és harmadik a Samadhi. Szerencsére a Sahaja Jóga egy olyan dolog, ahol mindet megkaptok egy csomagban. Elkerültetek minden mást, és megkaptátok a Samadhi részt. Ez a szépsége. Először is nézzük a Dhyana-t. Először, amikor kerestek, a figyelmeteket a tiszteletetek tárgyára irányítjátok. Ezt hívják úgy, hogy Dhyana. És Dharana pedig az, amibe minden erődet beleadod. Koncentrálod az összes erődet.

De ez mind dráma azoknak az embereknek, akik még nem kapták meg az önmegvalósulást. Számukra ez csak egy cselekvéssorozat, amit elvégeznek. De egy önmegvalósult léleknek ez maga a valóság. Tehát az első a Dhyana, amit meg kell tenni. Van aki a formában lévőt és van aki forma nélkülit tiszteli. De Ti olyan szerencsések vagytok, mert a forma nélküli alakot öltött számotokra. Nincs probléma. Nem kell a formából a forma nélkülihez jutnotok, vagy a forma nélküliből a formához; ez mind egyszerre van meg. Tehát koncentráltok, vagy egy Istenségre gondoltok, vagy a Nirakar bármely pontjára, a formátlanra, vagy a Nirakarra önmagában. Ez egy mentális projekció egészen addig, amíg valaki meg nem kapja az önmegvalósulást.

Ha egyszer valaki megkapja az önmegvalósulást, akkor csak Dhyana-ra kell gondolnia, arra, akire összpontosít, vagy úgyis mondhatnánk, arra akin meditál. De ha elkezdesz egy személyen meditálni, akkor lehet, hogy a figyelmed elkezd majd elkalandozni. Ez lehetséges az önmegvalósulás után is, bár egyben kapjátok meg az egészet, de néhány ember csak egy részét éri el. Tehát amikor meditáltok, a figyelmeteket lehet, hogy minden pillanatban megzavarják. Megtörténhet. Ez koncentráció intenzitásától függ. Láttam néhány Sahaja jógit, egyik főz, a másik pedig meditál. Aki meditál az mondja: „Oh, úgy érzem ég valami.” Tehát nincsen Dharana. Dhar az jelenti, hogy áramlás, folyamatos áramlás. Tehát nincsen Dharana. A Dhyana ott van, de nincsen Dharana. A második része ennek nagyon fontos, az, hogy a figyelmeteket folyamatosan az Istenin kell tartanotok. Ekkor kifejlődik bennetek a Dharana szintje, ahol a figyelmetek eggyé válik az Istenivel. És amikor ez teljesül, a harmadik állomás, a Samadhi érkezik el.

Azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy önmegvalósulás nélkül ez menni fog, nos, ők nagyot tévednek. De az önmegvalósulás után, amikor a Dharana megalapozódik, el kell jutnotok oda, ahol Samadhivá váltok. Mi is ez az állapot? Amikor az elmétek ebbe az állapotba kerül, akármit is tesztek, az Isteni, akit tiszteltek, Őt látjátok a munkátokban, akármit is láttok, látjátok, hogy az Isteni rendezi a színjátékot; mondhatjuk így. Akármit is hallotok, abban az Isteni mondja el neked az igazságot. Bármit is olvastok, azt találjátok meg benne, amit az Isteni mondana nektek. Ebben az állapotban bármit is tesztek az szemetekkel, orrotokkal, az érzékszerveitekkel, mindez automatikusan az általatok tisztelt Isteni egyfajta megnyilvánulása lesz. Nem kell többé arra gondolnotok, hogy koncentrálnom kell, rendben, nem lesznek ilyen gondolataim, nekem most erre kell gondolnom. Ez automatikusan ott lesz. Ha olvasol egy könyvet, abban a könyvben azonnal megtaláljátok, ami jó a Sahaja Jógának. Ha egy könyv Istenellenes, akkor elveted. De ha valamilyen problémád van, látni fogod, hogy „Ez nekem valamilyen tanulsággal szolgál. Ez megtanít engem valamilyen tapasztalatra.“ Ez magának az Isteninek a megnyilvánulása.

Például tegyük fel, hogy egy hölgy úgy érzi, abortuszra kell mennie. Valaki, aki nincs Samadhi Avastában, vagy kondicionált, azt fogja mondani: „Istenem, Sahaja jógi vagyok, annyi mindent tettem Anyánkért, végigcsináltam ezt a Pulbottough dolgot és ennek ellenére, látod, ez a probléma.“ De a másik azt mondaná: rendben, hadd próbáljam meg. Megyek és elmondom Anyánknak”, a fénykép előtt vagy telefonon, valahogyan, és meglepetésére azt látja majd, hogy minden elrendeződött, és tökéletesen rendben van. Ez csak akkor lehetséges, ha önmegvalósult lélek vagy, különben nem lehetséges; tehát ennek az  állapotnak, ami felébredt bennetek, az elmének egy új szintje, Szanszkrit nyelven gyönyörű neve van, Rutambhara Pragnya, ami egy nagyon bonyolult elnevezés. Rutambhara a Természet neve, és az ember érzi, hogy az egész természet megvilágosodott. Mondok egy példát: amikor egy gyermek megszületik, az anyánál azonnal beindul a tejelválasztás, automatikusan.

A természet maga oldja meg a gyermek születését. Ugyanígy, amikor ez a Rutambhara Pragnya kezdi kifejezni önmagát, csak a Sahaja Jógában, sehol máshol, csak csodálkoztok, hogyan oldódik meg minden hirtelen.

Kevés az időnk, de elmesélek egy példát. Brightonba jöttem és Jason azt mondta: „Anyám, legyen Guru Puja Brightonban“ erre én: „Rendben, legyen. De keress hozzá helyet.“ Elment az egyetemre, azt mondta, hogy majd az egyetemen segítenek, de a hely elég kicsi volt. Mondtam, hogy kérdezze meg őket, de a terem már foglalt volt a Guru Puja idejére. Ekkor azt mondtam: „Akkor most mit lehet tenni?” Ekkor ő azt kérdezte: „Mit csináljak Anyám?” Azt feleltem: „Próbáld meg máshol, hívj fel valaki mást.” Ezután átlapozta a telefonkönyvet, vagy nem is tudom mit, és telefonált, és ők azt mondták, hogy van náluk hely, egy gyönyörű hely és menjen és ebédeljen velük. Odament. Eltöltött egy nagyon kellemes ebédet, nagyon örült mindenki. Mindenkit el tudtak szállásolni, nagyon kedvesek voltak és ő csak csodálkozott, hogy minden milyen jól megoldódott magától. Tehát Rutambhara Praghnya elkezdett a ti érdeketekben dolgozni. Mind azt mondjátok nekem: „Ez csoda, ami történt Anyám, és mi nem tudjuk hogyan történt.”

Mondok még egy példát. Tegnap csinálnunk kellett valamit cementből, és az olasz fiú szólt nekünk, hogy szükség lesz még 2 zsák cementre. Mondtam, hogy folytassák, mert nem fog elfogyni. Még mielőtt elmentem volna, akkor is dolgoztak, és még mindig nem fogyott el. Képzeljétek el! Ez a különleges állapot az, amit elérhettek, amikor érzitek az egységet a Természettel és a Természet is érzi a veletek való egységet. Tehát maga az Isteni fejeződik ki a Természetben, többféle eseményen keresztül, többféle történésen keresztül, – a Szereteten, a védelmen, a figyelmen keresztül, amit az Isteni ad. Ez végeláthatatlan. Ez csak megtörténik, és az emberek nem tudják hogyan. Ez a Samadhi állapota. De vannak emberek, akiket ha megkérek valamire, azt felelik: „Ó nem Anyám, a bolt be fog zárni.”, „Úgysem lesz meg.”, „Ez így nincs rendben“… és így tovább. És vannak, akik azt mondják: „Miért ne! Nézzük meg, ha Anyánk azt mondja, akkor talán“.

Mondok erre még egy egyszerű példát, nagyon egyszerűt, teljesen hétköznapit, de ugyan erről. Egy nap Mr. Srivastava, aki csak egyfajta teát iszik, angol teát, nem is szereti a többit, azt mondta nekem: „Ó Istenem, elfogyott a tea, mi lesz holnap reggel?“ Javasoltam, hogy menjünk el a tea boltba. Erre ő: „Hogy gondolod, már este 8 óra van. Ki fognak nevetni minket, mert nincs olyan teabolt, ami este 8-kor még nyitva lenne“. De én azt mondtam, hogy akkor is menjünk, mit történhet, menjünk csak. De ő csak hajtogatta: „micsoda képtelenséget mondasz!“ Erre én mondom rendben, de akármilyen abszurd is, menjünk. Nem hallgatott rám. Szóltam a sofőrnek, hogy menjünk oda. Odamentünk és égett a villany. Nem értettük, hogy miért ég a villany. Besétáltunk, ő kicsit kedvetlenül, és az emberek ott álltak bent és azt mondták: „Már régóta várunk Önökre, Önök az utolsók, akik megérkeztek“. Képzeljétek el! Így megkérdeztem a férjem, és ő azt mondta: „Elfelejtettem, hogy itt fogadás van.“ És azt mondták, hogy mi voltunk az utolsók, akik megérkeztek, de semmi gond, megkapjuk az ajándékokat. Utána minden teából adtak 2 dobozzal. De ezer ilyen példát lehetne mondani.

Ma valaki megpróbálta az ágyat arrébb tolni. Hárman is próbálták és nem sikerült. Mondtam, rendben, majd én odébb tolom. Csak odatettem a Nabhimat, és nem csináltam semmit, magától arrébb ment, a Rutambhara Pranya miatt. De ez nem egy Chamatkar vagy valami ilyesmi. Ez benne van az Isteniben, és azokban, akiket Isten kiválasztott. De először el kell fogadnotok ezt a helyzetet. Ha úgy viselkedtek mint minden átlagos ember, hogy: „Ó Istenem, a bolt bezár, az az ember túl bonyolult, nem hiszem, hogy meg fog történni.”, akkor sosem történik meg. De tudnotok kell, hogy szentek vagytok, kiválasztottak, akik általam születtek meg, az alakot öltöttől és a forma nélkülitől. Tehát ez a Pragnya meg fog nyilvánulni, és minden pillanatban megnyilvánul. Légy készen. Légy boldog. Üdvözöld. És fogadd el, hogy ott vagy. Ez egy másik szint. (5 percünk maradt.)

Eljött az idő a Sahaja Jógában, hogy új szintre lépjünk. Meg kell változnunk. Magasabbra kell emelkednünk. Emelni kell a színvonalat. De a Sahaja Jóga egy olyan kozmopolita dolog, ahol minden van egy tányéron a legrosszabbaktól a legmagasabbakig. Néhányan kerekek, akik ego-orientáltak, és csak folyton gurulnak ide-oda. Nem tudjuk, hogyan emeljük fel a tányért. Ha felemeled, ők legurulnak. Tehát félsz, mert tartani kell őket. És vannak kockafejűek, akik további kockákat hordanak a fejükön, bhootokat, és ha felemeled őket, akkor leborulnak, vagy a bhootok esnek le, Isten tudja. De van egy harmadik típus, akik olyanok, mint a prizma, vagy inkább mint a piramis – akik szépen megállapodtak, bármilyen szintre emeled is őket, megragadnak ott.

Azok jelentik a problémát nekem, akik a periférián vannak. Az együttérzésem nem engedi, hogy kidobjam őket. Segítenünk kell nekik, hogy megváltozzanak, úgy, hogy megmondjuk nekik, fel kell emelkedniük. Mennyi ideig várjunk rájuk? Mindenkinek figyelnie kell arra, hogy a periférián lévő emberek megerősödjenek, hogy ne kerüljenek ki a Sahaja Jógából. Az együttérzés rendben van, de nem azon az áron, hogy ha ezzel a Sahaja Jóga szintjét levisszük. Soha! Fel kell emelnünk azoknak az embereknek szintjét, akik megalapozódtak a Sahaja Jógában. Mindenki próbáljon megerősödni és legalább egy minimum szintre felfejlődni. Különben, sajnálom, de sokan ki fognak szóródni.

Ez volt az 5 perc! Lesz majd másik is. Úgy gondolom, még egy óra, vagy még másfél lesz később, a mai napon. Nagyon köszönöm.

u very much.