Földanya és Mahalakshmi Puja

Surbiton Ashram, London, Surbiton (England)

Feedback
Share
Upload transcript or translation for this talk

1983-0821 Földanya és Mahalakshmi Puja – Surbiton Ashram (Anglia), 1983. augusztus 21

Ma meg kell tudnunk valamit a Sahaja Jóga és a Földanya kapcsolatáról. Nagyon fontos, hogy megértsük a Földanya értékét. Ő nagyon kegyes hozzátok. Magába szívta és szívja a vibrációitokat, és egyébként is, mindent Ő adott és ad nektek, amit magatok körül láttok. Ma tehát meg kell értenünk a kapcsolatot a Földanyával és a Földanya szimbolikus kifejeződését önmagunkban. Korábban is elmondtam már nektek, hogy a három és félszer feltekeredett Kundalini a keresztcsontban található. A Kundalininek ezen lakhelyét Muladharának nevezik, a Világegyetemben a Földanyaként, a puján pedig a ’kumbha’ (öblös edény) jelképezi. Nem tudom, megcsináltátok a ’khumbát’ vagy nem? 

Jógi: Igen, Shri Mataji. Igen? 

A ’khumba’ itt van. A tudatosságunk fejlődésének eddigi útján a Mindenható Istent próbáltuk megérteni, a másik öt, általunk fontosnak mondott elemmel együtt. 

Mi a probléma? 

Jógi: Azt hiszem, nem működik a mikrofon. 

A tudatosságunk elmozdult a másik négy elem megértésének irányába, de a Földanya megértése kimaradt. Ennek így kellett lennie, mert amíg bizonyos szintig nem értjük meg ezt a négy elemet, a Földanya nem képes kifejezni önmagát. Mint például, ha valamennyi csakrátokban, négy csakrában akadály van, nem tudjátok felemelni a Kundalinit, nem tudtok önmegvalósulást adni. Nem tudjátok megvalósítani a tömeges evolúciós folyamatot. Ezért használtunk ’yagnya’-kat (szertartás) és más módszereket a négy elem felébresztésére. Tisztelték a vizet, tisztelték a levegőt, az eget, az égboltot, a fényt. Így jutottunk el Krisztus idejéig, amikor a fényt tisztelték. 

De ma, amikor ebben a modern Sahaja Jógában vagyunk, akkor valójában a Földanya szintjén vagyunk, mert – ahogy mondják – ez a Vízöntő korszaka. És a Vízöntő ugyanaz, mint a Kumbha, vagyis a Földanya. Tehát a Földanya szintjén vagyunk. Láthatjuk ezt az emberek tudatosságában is. Azt mondom, nem csak a férfiak, hanem nők és férfiak egyaránt. A tudatosság inkább az élet nőies kifejeződése felé halad. De amilyen ostobák az emberi lények, annyira ostobák a feministák is, hogy a racionalitás, a gazdaság, a politika, mindenféle haszontalan dolog szintjén harcolnak. Ha ezeken az alapokon keresitek az egyenjogúságot, férfivá váltok, pont olyanok lesztek, mint a férfiak. Ha folyton vitatkoztok, ha racionálisak vagytok, ha úgy beszéltek, mint a férfiak, akkor ez egy férfias fejlődés. De az anya fejlődése, a nőies fejlődés az nem egyenlőség a férfiak ostobaságaiban. Semmi szükség arra, hogy a férfiakkal az ostobaságaikban harcoljunk, az ostobaságot már kellő mennyiségben előállították számunkra… 

Ma az egész világ a férfiak képtelenségeit sugározza: a versengést, az agressziót, az elnyomást. A másik, nőies oldalnak, amit az elnyomottként, a sötét oldalként és hasonlókként írtak le, más módon kell kifejeznie önmagát. Az egész módnak és stílusnak meg kell változnia. 

Például meg kell érteni a kereszténységben, de a judaizmusban, bármelyik vallásban, még a hinduizmusban és a többiben is, de meglepő módon leginkább a kereszténységben, hogy miért nem volt hely Mária számára. A muszlimok ezt még meg is koronázták azzal, hogy teljes mértékben törölték Fatimát. Ráadásul a keresztények között nem szentelnek pappá nőket, holott Krisztus nem férfitól született. 

De ez semmi esetre sem azt jelenti, hogy versengjetek a férfiakkal a bolond vállalkozásaikban, amelyekkel gyakorlatilag az összeomlás határára vezették a világot. Ma tehát azt kell megértenünk, hogy itt az idő, hogy kifejlesszük az anyai tulajdonságokat. Még egy férfi is csak akkor válik nagyszerű férfivá, ha anyaivá válik. Mint például Krisztus, amikor könyörületes volt, nagyszerű embernek nevezték. Vagyis egy nő anyai minősége, az Istennő mindig anyaként jelenik meg és ő a legfontosabb erő, ami beindítja a Sahaja Jógát. De hogy indítja be? Mondok nektek egy hasonlatot, de a hasonlatot nem kell szélsőségesen értelmezni, minthogy bölcs Sahaja jógiknak nem kellene szélsőségesen értelmezniük. 

Tegyük fel, van egy nulla, ennek nincs jelentése. Ugyanígy, a Mindenható Istennek sincs jelentése, amíg nem tesznek egy egyest vagy kettest eléje. Ő egy nulla. Van létezése, de nincs képessége vagy ereje kifejezni magát. Vagyis, Ő egy nulla. Ilyeténképp azt mondhatjuk, hogy a férfias fejlődés egy nulla. 

Mondok egy másik hasonlatot, hogy megértsétek. Magasfeszültségű kábelek húzódnak a fejetek felett. Ezek teljesen ártalmatlanok, nincs velük semmi probléma. Delhiben felajánlották, hogy egy nagyon nagy darab földet, ami felett magasfeszültségű kábelek húzódnak, ingyen megszerezhetünk. Megkérdeztem, mi a probléma vele. Azt mondták, a kábelek csak akkor jelentenek problémát, ha a földdel érintkeznek. Vagyis amíg ezek a magasfeszültségű valamik nem érintkeznek a földdel, semmiféle jelentésük nincs. 

De a föld nagyon különbözik attól a vezetékeken átfolyó dinamikus energiától, ami nulla, ami semmit nem jelent. Ugyanígy egy nőben, a nő méhe a Kundalini. Mi is egy méh? Ha az a Kundalini, ami anyagi szinten fejezi ki a Kundalinit, akkor az azt jelenti, hogy a Földanya is olyan, mint a női méh. Mit tesz egy méh? Befogadja a spermiumot, ami csak egy léha férfiúi mozzanat vagy mondhatjuk azt, hogy agresszió, és a méh azután táplálja azt és gondoskodik róla, kijavítja és hagyja növekedni. Nem agresszíven, hanem nagyon odaadóan és bölcsen, amíg ki nem lökődik a méhből, mikor megérett. A méh tehát azt jelképezi, hogy a megnyilvánulásnak olyannak kell lennie, ami nem dominál. Nem dominál az embrió fölött. Ha dominál, hogy képes az embrió fejlődni? Ezért a méh táplálja és növeli. Ez az, ami a mai Sahaja Jóga. Most a Földanya az, akit bennetek a Muladhara szimbolizál, amit az Adi Shakti szimbolizál, aki itt ül most előttetek, hogy tápláljon benneteket, hogy új személyiségekké, érett személyiségekké növesszen titeket. Ezt az elképzelést kell megértenünk. 

A nyugati nőknek meg kell érteniük, hogy teljesen meg kell szabadulniuk azoktól az értelmetlen elgondolásoktól, amiket a férfiaktól vettek át, és elsődlegesen nővé kell válniuk. Azok a nők, akik épp úgy beszélnek, mint a férfiak, sosem tudnak segíteni a Sahaja Jógában. Olyannak kell lenniük, mint ez a Földanya, aki megengedi nektek, hogy azt tegyetek vele, amit szeretnétek. Úgy értem, ti, emberi lények, annyira ostobák voltatok, hogy maximálisan kizsákmányoltátok a Földanyát. És nemcsak ezt, hanem rengeteg képtelen dolgot visel el magán. De eljön az idő, amikor robbanékonnyá válik, és akkor elkezdi magába kebelezni az embereket. Amikor pedig bekebelezi az embereket, akkor szembesültök földrengésekkel, szárazságokkal, ezzel-azzal. Mindezek a dolgok elindulnak, az emberek elmerülnek ezekben a problémákban, és a Földanyát hibáztatják miatta. Az emberi lényeknek meg kell fizetniük a problémákért, amit az agresszív természetükkel okoztak, még a Földanya felé tanúsított agresszióval is. És meg is fizetnek. 

Hogy megállítsuk az agresszivitás ilyetén mozgását, amely mindenféle zavarokhoz vezet, vissza kell lépnünk, és ki kell fejlesztenünk a könyörületesség teljességének érzését. Amíg meg nem értitek a teljességet, a teljeset, az összest, az egészet, ami a méh, ami az Anyátok… Amíg énközpontúak próbáltok lenni, nem lehettek jó sahaja-jógik. Eggyé kell válnotok az egésszel. Ennek elérése érdekében szembe kell néznünk magunkkal, ez nagyon fontos. Különösen Nyugaton. Azt mondanám, nagyon tisztán szembe kell néznünk magunkkal: mit teszünk/ merre tartunk? Ez egy nagyon fontos dolog. Először is lássuk meg, hol van a figyelmünk. Tegyünk fel egy kérdést. Mi sahaja-jógik vagyunk, sahaja-jógik a saját közösségünkben, és néha meglepődöm, hogy a figyelem még most is nagyon furcsa tud lenni. Egy egyszerű példa, előfordul, hogy materiális dolgokra irányul a figyelmünk. „Ez az enyém, ez a tiéd, szükségem van magánéletre.” Ekkor belekerültök az agresszivitás egy másik birodalmába. Ha megpróbáltok egyedül lenni, akkor megfosztotok másokat a magánélettől.

Amíg nem voltatok sahaja-jógik, addig rendben volt, hogy magánéletre vágytatok, mert akkor az egyedüllétben kellett fejlődnötök. De a Sahaja Jóga után eggyé kell válnotok mindenki mással. Ez nagyon fontos. A Sahaja Jóga előtt mások voltatok, és a Sahaja Jóga után más emberek vagytok. A Sahaja Jóga után a teljes elképzelésnek meg kell változnia: most, hogy eggyé váltatok az Egésszel és hogy érezzétek ezt az Egésszel való egységet, meg kellene próbálnotok feladni minden énközpontú hozzáállásotokat. Mostanában nagyon gyakran hallani: „Igen, én szeretem ezt, én szeretem azt.” Nagyon gyakori. „Én szeretem.” Nagyon gyakori, de nem illik egy sahaja-jógihoz, hogy ilyet mondjon. Hogyan mondhatom, hogy én szeretek valamit? Képzeljetek el egy anyát, akinek ki kell hordania a gyerekét, életet kell adnia neki, gondoskodnia kell a gyerekéről, a gyereke szükségleteiről, meg kell védenie a gyereket, nevelnie kell a gyereket. Hogy mondhatná, hogy „Én szeretem ezt, én szeretem azt.” Hol van arra idő, hogy azon gondolkodjatok, mit szerettek és mit nem? „Én szeretem ezt az ételt, én szeretem azt az ételt.” Hol van erre idő? Hol marad erre energia? Hol van a figyelem? A figyelem a gyermek felnevelésén van. 

Ugyanígy, egy sahaja-jóginak tudnia kell, hogy a gyermek megszületett benne. A Lélek. A Lélek az a gyermek, aki megszületett benne, így most táplálnia kell a Kundalinin keresztül. Öntöznie kell, gondoskodnia kell róla. Növesztenie kell. Akkor hol marad idő képtelen dolgokra? Egy gyermek igényli a figyelmeteket. Mindannyian anyák vagytok, akik a gyerekükről, a Lélekről gondoskodnak. Hol van tehát időtök mindezekre a dolgokra? A figyelmeteknek arra kellene irányulnia, hogy hogyan tehetnétek boldoggá ezt a gyermeket, hogyan növelhetnétek és hogyan érhetnétek el, hogy ez a gyermek teljes mértékben titeket jelenítsen meg. Amint a gyermek érett gyermekké válik, az anya a háttérbe vonul. Most bennetek inkább az anyaságnak kellene átvennie a szerepet, mint az apaságnak, a magatok (Lelketek) felé irányuló anyaságnak. Legyen olyan hozzáállásotok, mint amilyen az anyáé a gyerek felé, amilyen a gyerekre irányuló figyelme. Nap mint nap láthatjátok, hogyan viselkedünk. Láttam embereket, akiket még most is nagyon érdekelnek az ételek. De hol van erre idő? Hol van a figyelem? Hogyan aggódhattok ennyit az ennivalótokért, az alvásotokért, az egészségetekért, ezért-azért? Most a bennetek megszületett gyermekért kellene aggódnotok. Ezért történik meg olykor, hogy a gyermek el van hanyagolva, néha megbetegszik, és néha kómába esik, vagy akár el is halhat. 

A helyzet most nagyon különböző a sahaja-jógik számára abban a vonatkozásban, hogy hogyan foglakozzanak magukkal. Azok, akik még mindig ételek és egyéb képtelen dolgok után rohangálnak… Láttam sahaja-jógikat, akiknek a figyelme folyamatosan az ennivalón van. Hogyan válhat valaki elkötelezetté, ha ennyire az ételek (étkezési szokások) rabja? 

Ahogyan láttuk, néhányan közületek is láthatták, az Ajanta barlangokat, amelyeket tíz emberöltő alatt építettek fel. Tíz generáció! Kezdjük azzal, hogy olyan helyen építették fel, ahol még csak víz sem volt. És nap mint nap többezer ember építette, fizetség nélkül, anélkül, hogy bármit is kaptak volna érte. Ételről szó sem volt! Itt-ott ettek valami gyümölcsöket. De az elköteleződésük erőt adott nekik a munkához. Ez az elköteleződés csak akkor fejlődhet ki, ha rájöttök, hogy anyaként kell törődnötök a gyermeketekkel. Ha pedig az anya csúnya, akkor csúnya lesz a gyerek is, mert az anya az, aki kifejeződik a gyermekben. Igaz, hogy nem uralja a gyermeket, de kétségkívül elronthatja a gyermek képét. És egészen pontosan ez történik, amikor mi, a sahaja-jógik nem vesszük a fáradságot, hogy gondozzuk a Lelkünket és a spirituális felemelkedésünket.

Meg fogtok lepődni, de még most is az emberek 50%-a leveleket ír nekem, hogy „Anyám, még mindig megszállott vagyok, végeztem citromos és chilis tisztítást, eljövök hozzád ezért és azért.” Azt gondolom, ez egy nagyon alacsony szint. Ha ennyi év elteltével még mindig megszállottak vagytok, akkor – azt hiszem – naponta 108-szor kellene ütögetni (súbítelni) magatokat. Személy szerint azt gondolom, hogy ez egy nagyon alacsony szintű viselkedés, hogy azután, hogy Anyátok olyan keményen dolgozott veletek, még mindig ugyanolyanok vagytok, és azzal a szörnyű elképzeléssel jöttök vissza, hogy mindenféle problémáitokat Anyátok elé hozzátok. Ez azt jelenti, hogy nem gondoskodtatok a gyereketekről. 

A Sahaja Jógában nem egy adott gyerekről kell gondoskodnotok. Ezt mindenkinek meg kell értenie. Ez az, ahol nagyon ködös a tudásunk, főleg az intellektuális embereké. Azt gondolják, az ő gyereküknek kell jól lennie, a többiek gyereke nem számít. Vagy nem számít, hogy van-e kapcsolatotok egymással vagy nincs. Ez nagyon gyakori. Mert tudjátok, a racionalitás azt az érzést adja nekik, hogy „Ó, a Lelkem rendben van, a vibrációim rendben vannak, úgyhogy rendben van, ha nem megyek pujára vagy nem teszek valami kollektív dolgot, vagy nem támogatok semmilyen kollektív munkát vagy semmilyen felelősséget nem vállalok a Sahaja Jógában.” Mert ha egyszer kollektívvé váltok, akkor felelősséget vállaltok. Így túlzottan elégedetté váltok magatokkal, hogy „Ez jó, nem kell semmilyen felelősséget vállalnom. Minden sahaja-jógi rossz vagy néhányan közülük rosszak. Semmi közöm hozzájuk, és ez és az.” 

De a Sahaja Jógában az anyaság egyetemes. Mert, ha te vagy az orr, akkor valaki más a szem. Ha te vagy a fül, valaki más az ajak. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy megértenetek, ha egy sahaja-jógi bajban van, akkor ti is bajban vagytok. Ez fenyegetés a növekedéseteknek, ez fenyegetés a növekedéseteknek, mert a teljes egész az, ami növekszik. Természetesen azok, akik teljesen hasznavehetetlenek, ki lesznek vetve, fokozatosan. Ez az, amit Anyátok tesz. Megtörténhet, hogy ki lesznek dobva, teljes mértékben, olyan messze, hogy sohasem térnek vissza. De nektek nem kell aggódnotok az ilyen emberek miatt, ők ki lesznek dobva. Kapnak majd újabb esélyt, némi megelőlegezett bizalmat, kis jóindulatot, de végül ki lesznek dobva. Vagyis (miattuk) nem kell aggódnotok. De aggódnotok kell az egészért, és fel kell vállalnotok a felelősséget. Akik nem vállalják fel a felelősséget, azok nem azok az emberek, akik már éretté nevelték a gyermeküket, ami a Lélek. 

Mindenféle felelősséget, amit felvállalhattok, gondoljátok végig, melyeket tudjátok felvállalni. Emiatt van többségünknek rossz Vishuddhija, mert nem vállaljuk fel a felelősséget. És bármilyen felelősséget vállalunk, sokkal, sokkal de sokkal felelősségteljesebbnek kell lennünk, mint egy átlagos kormánytisztviselőnek. 

Néha egyik fülünkkel hallunk valamit, a másikon ki is jön, nem is hagyjuk, hogy a fejünkbe jusson, amit hallottunk. Meg kell tehát érteni, hogy a gyermek a ti felelősségetek, gondoskodnotok kell a gyermekről. És az Egész szintén a ti felelősségetek! 

Az, hogy hogyan létesítsetek kapcsolatot a Lelketekkel, vagy hogyan tartsátok fenn a kapcsolatot a Lelketek és a méh, vagy a Kundalini között, a legnagyobb probléma, amivel mindannyian szembesülünk. A kapcsolataink nagyon lazák, és ezért nem képes a Kundalini gondoskodni a Lélekről. Azon tűnődöm, vajon észrevettetek-e egy dolgot a Sahaja Jógában: hogy a Kundalinit irányíthatjátok, de a Lelket nem. Felemelhetitek a kezeteket, és a Kundalini megmozdul. Irányíthatjátok. Adhattok neki bandhant, és akkor körbe-körbe megy. De mi a helyzet a Lélekkel? Azt nem tudjátok irányítani. Csak egyetlen mantra létezik a Lélek felébresztésére, abban az értelemben, hogy a kedvében jártok, ha azt mondjátok, hogy „Én a Lélek vagyok.” De nem tudjátok irányítani. A Kundalinit kell behoznotok, hogy gondoskodjon róla, fel kell vinnetek a Kundalinit oda, a szívetekbe, mert ezt a gyermeket, aki most a kis utód, gondosan fejlesztenetek, érlelnetek kell. 

A férfi és női oldalról is meg kell értenünk, hogyha férfi vagy, és domináns férfi, az rendben van. De ha nő vagy és domináns, akkor a Sahaja Jógának nehéz meggyógyítania téged, mert elvesztetted azt a minőséged, hogy nő vagy. Kezdetnek legalább nőnek kell lennetek. Ha még nők sem vagytok, akkor mit fogtok kezdeni az ilyen harmadik fajta személyekkel, akik nem is férfiak és nem is nők? A férfiak, amikor dominánsak, meg kell érteniük, hogy könyörületesnek kell lenniük. Kedvesnek kell lenniük, tapintatosnak kell lenniük, de sohasem szolgalelkűnek, soha nem szolgalelkűnek. Ezt meg kell értenetek, hogy nem lehettek szolgalelkűek. A nőknek nagyszerűnek, nagynak, befogadónak kell lenniük, befogadniuk és táplálniuk mindezt. 

Teljesen megdöbbenek, hogy itt Nyugaton hogyan beszélnek a nők a férjeikkel. Például Mr X-nek (azt mondja a felesége): „X, ezt nem csináltad meg, X, azt nem csináltad meg. Hogy raktad ezt ide? Csináld ezt, csináld azt.” Egy nő nem így csinálja, teljesen hibás ezt tenni, megmondani neki, hogy csináljon valamit. Férfiassá váltok! Aztán teljes mértékben elveszítjük azt az erőt, amivel a női szeretet tápláló erejét adjuk, ami egy nőnek az ereje. Amit a nők nem értenek meg. Mondok egy egyszerű példát: a saját lányunokám folyton légiutas-kísérő szeretne lenni. Azt mondta, biztos én is gondoltam arra, hogy légiutas-kísérő legyek. Azt kérdeztem: „Miért? Mi olyan nagyszerű abban, ha valaki légiutas-kísérő?” „Ez az egyetlen helyzet, amikor ételt adhatsz valakinek.” – mondta. 

Látjátok, egy anya elemi ösztöne, hogy „hadd lássam őket enni”. Ők maguk nem esznek, azt szeretnék, hogy mások egyenek. De – én mondom nektek –, ez nem szerepel a nyugati nők elképzelései között. Ezt képtelenek megérteni. „Miért? Én megcsináltam ezt, akkor ő miért nem csinálja meg ezt és ezt?” Ez a ti privilégiumotok, hogy megfelelően csináljátok ezeket a dolgokat. Megfelelő módon. De tegyük fel, hogy valaki egy nagyon jó szerelő, a nő is szerelővé fog válni. „Én fogok szerelni.” Ő (a nő) nem azért van ott, hogy szerelési munkálatokat végezzen. Ő azért van ott, hogy az érzelmek szerelője legyen. De éppen ellenkezőleg jár el. 

Például hazajön a férj, és ő folyton parancsolgat neki: „Ezt ki kell javítanod! Miért piszkoltad össze a szőnyegemet? Miért tetted ezt?” „Takarítsd fel, hozd azt ide, csináld azt!” A férfi teljes érzelmi szerkezetének annyi. És ha az érzelmi szerkezetének annyi, akkor hasznavehetetlen, és ti is hasznavehetetlenek vagytok, ami azt illeti. És a férfiaknak sem kellene elvégezniük a nők munkáját. Hagyjátok, hogy a saját munkájukat végezzék. Azt hiszem, ma a Nyugat egyik legnagyobb problémája, hogy a férfak nem férfiak, és a nők nem nők. A minőséget annyira rettenetesnek találom, hogy nem is tudom, mit kezdjek a kotyvalékokkal. Meg kell értenetek ezt a nagyon egyszerű dolgot az életben, hogy ha hibrid dolgok vagytok, nem rendelkezhettek egy sahaja-jógi minőségével. Ha összekeveritek, akkor egész furcsa dolgot kaptok, nem? Vagyis egy nőnek meg kellene próbálnia nőnek lennie, és a férfiak próbáljanak férfiak lenni. 

Lássuk, mi a helyzete egy férfinak, mint férfias hatásnak a tudatosság fejlődésére? Ahogy a férfiasság kifejeződött, megalkottuk a tudományt. Kifejlesztettük mindezt a tudást, mindezeket a dolgokat, amik (rajtunk) kívül vannak. Most minden elkészült. Most a nőnek kell feljönnie. Nagyon absztrakt módon fejezem ki magam, de úgy értem, ne gondoljatok nőre, de mondhatjátok, hogy a nőies, a nőies természetnek kell most felemelkednie. Most minden kész van, csak fel kell lobbania. Minden csakra kész van, most ébresszétek fel a Kundalinit. A Kundalini épp olyan fontos, mint a csakrák. Szóval most ébresszétek fel a Kundalinit. A Kundalini viselkekedése és működési módja azonban nagyban különbözik a csakrákétól. 

Ha a Kundalini válna a csakrákká és a csakrák a Kundalinivé, hogyan boldogulnátok a Sahaja Jógával? Magunkra kell vállalnunk a saját természetünket teljes méltósággal és teljes büszkeséggel, és semmi esetre se érezzük magunkat kevesebbnek. Mert a férfi lovon ül, a nő is lovon akar ülni. Mi szüksége van egy nőnek arra, hogy lovon üljön? Nem értem. Itt minden nő lovon ül. Olyanokká váltak, mint a lovak. Azt hiszem, már a fél királyi család úgy néz ki, mint a lovak, nem? Nekem úgy tűnik. Az arcuk olyan, mint a lovaké. Vagyis nincs szükség arra, hogy a nők megtegyék ugyanazokat a dolgokat, amiket a férfiak már megtettek. Tegyük fel, van egy férfias személyiség, akinek el kell jönnie és el kell végeznie egy bizonyos munkát. Most már elvégeztétek. Rendben. Aztán egy másik személynek kell elvégeznie a munkát. Nézzétek az Isteni helyzetét is: az egész bonyodalom akkor kezdődik, amikor egy bizonyos dolgot már elvégeztek, és valaki, aki jön, ugyanazt szeretné elvégezni. Értitek az érvelésem? Így az egész energia teljesen elfecsérlődik. 

Az egész előkészület azt a célt szolgálta, hogy eljöjjön a Vízöntő Korszak, hogy felemelje a Kundalinit, és az egészet úgy valósítsa meg, hogy a jobb és bal oldal találkozik, és mindnyájatokban elindul egy folyamat, és megvilágosodottá váltok. A létezésünk kérdése volt, hogy megfelelő egyetértésben megosszuk a munkát.

Nézzétek, hogy a Földanya maga hogyan lett megteremtve. Ez is egy nagyon egyszerű dolog. Először az energia elkezdett áramlani. Ez egy egyesített energia (a három csatorna energiája), rendben? Aztán ez az egyesített energia körbe, körbe, körbe ment így, és amikor megszilárdult, akkor volt az ősrobbanás (big bang). Amikor az ősrobbanás megtörtént … ez a férfias munka, bizonyos értelemben azt kell mondanom, férfias stílus, mert a Földanya még nem létezett, így aztán ezek a kis darabok újra körbe-körbe mentek. A lendület hatására kerekdeddé váltak. Közülük a Földanya lett kiválasztva egy feladatra, hogy ne tegyen semmit, így csendben maradt. A Földanyán a vízből emelkedett ki az élet, megjelent a szén. Mindenki segédkezett, és megtörtént az ember megteremtése. Az emberek fejlesztették társadalmaikat, és amit tettek vele, ami az egójukkal lehetséges volt, az el van végezve, most már vége. Most már elvégezték a munkájukat. Azt mondhatjuk, most munkanélküliek. 

A méh, vagy mondhatjuk, hogy a Kundalini, ami mindezen évek során várakozott, pihent és várta, hogy eljöjjön az az idő, ugye? Úgy mondjuk, most eljött a virágzás ideje. Ebben az időben a Kundalininek fel kell emelkednie és be kell „robbannia” úgy, hogy a teljes munka befejezése megtörténjen. Ez egyszerű. Értitek már? Vagyis nincs verseny férfiak és nők között, csak a munkastílus más. Ha ezt megértitek, akkor csak ez a fajta forradalom fog végbemenni, nem lázadás. Valójában a nők lázadnak a férfiak ellen, és ez képtelenség. Úgy értem, ez akkora gond, hogy alkottok valamit, hagyjátok növekedni, és egy másik fél érkezik, akinek be kell fejeznie a munkát, és elkezd lázadni. A forradalomnak meg kell történnie, de a forradalom csak akkor lehetséges, amikor megértjük, hogy csak azokkal a dolgokkal kell most foglalkoznunk, amik idáig kimaradtak. Értitek, amit mondok? 

Ez a rész pedig az önmegvalósulás, a Kundalini felébresztése. Ebben a női tulajdonságaitok fognak segíteni benneteket, nem a férfias tulajdonságaitok. A férfiaknak tehát fel kell adniuk az agresszivitást. És mivel most már sahaja-jógik, fel kell venniük néhány nőies tulajdonságot a harc helyett. Ha a nők harcolnak, akkor nem nők. Tudjátok, a nőknek azt mondják, hogy haszontalanok, semmire nem jók, ezért most meg szeretnék mutatni, hogy ők is rendben vannak. Ha megettetek egy varjat, mi hármat fogunk enni. A megértésnek és a bölcs érzékelésnek arra kellene irányulnia, hogy mit kellene tennünk annak érdekében, hogy megváltoztassuk az életmódunkat, az életstílusunkat, mi az, ami nem jól működik. 

Fordulóponthoz értünk. Az evolúció most semmi esetre sem lázadás. Ez egy téves eszméje az embereknek. Az nem lázadás, hogy ha te megütsz, én visszaütök, és megállás nélkül ütitek egymást, úgy mozogtok, mint egy inga, egy inga mozgását látjátok. Ez nem olyan, mint a lengés, hogy ma muszlimnak születsz, azután zsidónak, aztán hindunak. Ez nem inga. Ez egy spirális mozgás. Minden alkalommal, amikor fejlődést értek el, magasabbra kerültök, mint voltatok. Tehát a mozgás spirális. Értitek? 

Mit kell tennünk ahhoz, hogy egész lényünkben elérjük a magasabb szintet? Meg kell értenünk, hogy egyik pontból a másikba kell emelkednünk úgy, hogy nem inga módjára, hanem spirálisan mozgunk. És a spirális mozgáshoz egy másfajta erőt kell használnotok. Bármilyen erőt is használtatok ezidáig, azt fel kell ruházni egy másfajta erővel, a nők nőies tulajdonságaival. 

De hol vannak a nőies nők? Megpróbálnak nőként öltözködni, megpróbálnak nőiesnek lenni és ilyesmi, de ennek nem ez a módja. Annak belülről, a szívből, a nőies szívből kell megtörténnie. Krisztus megmutatta ezt a saját életében: Ő megbocsátott. Csak egy nő képes megbocsátani, egy férfi nem, mert egy férfi agresszív. Hogyan tudna megbocsátani? Krishna soha nem bocsátott meg senkinek. Ő ölt. Szép királyi módon. „Rendben, ha ilyen vagy, rendben, kész.” 

Olyan szintig bocsátott meg, hogy megmutassa, hogy most ad egy fordulatot a spirálnak, és most a nőies tulajdonságoknak kell kifejlődnie az emberi lények között. De ez nem azt jelenti, hogy elkezdtek úgy járni, mint egy nő, vagy csípőt növesztetek, mert ez egy másik ostobaság. Hanem anyainak kell lennetek. Nem apainak, anyainak. Annak a kedvességnek és gyengédségnek kell megjelennie az egymás iránt tanúsított viselkedésetekben. Ez az erő természetesen ki is javít, és néha meg is haragszik. Az Anyának is haragossá kell válnia olykor, különösen azokkal az emberekkel, akiknek a viselkedése sosem javul. Ezért néha kiabálnia, büntetnie kell, és néha még pusztítania is. Ez rendben van. De az ilyen csak néha történik meg, nem mindig. 

Vagyis most kell elfogadnunk, hogy ahhoz, hogy a Földanyához hasonlatossá váljunk, béketűrőnek kell lennünk. Dhara. ‘Dharayaticha dhara.’ 

Ő (a Földanya) mindennek a fenntartója. Mindent elfogad, a vibrációkat beszívja – amiről korábban beszéltem. És most először, az önmegvalósulást követően visszadhatjátok neki, amit kaptatok tőle. Vibrációkat adhattok a fáinak, amiket teremtett, és csodaszéppé tehetitek őket. A virágokat még gyönyörűbb virágokká változtathatjátok. Bármit is kaptál a Földanyától, most adhatsz, mert a Földanya felébredt benned. Vagyis visszaadsz neki mindent, amit kaptál tőle, és másoknak is adsz: nagylelkűséget, a szív nagyszerűségét, nemességet, megbocsátást, szeretetet, odaadást, mindent elviselve a szeretetért. Egy anya, hogy megmentse a gyerekét, éhezni fog… mindent meg fog tenni, hogy megmentse a gyermekét, teljes odaadással van a gyermeke iránt. Ilyen egy igazi anya. Az anyák, akiket manapság láttok, nem is anyák és nem is nők. De amit én mondok, az az igazi képe egy anyának, és nektek van egy képetek magatok előtt. Ezt kell tehát most kifejlesztenetek magatokban, akár férfiak vagytok, akár nők. Mint sahaja-jógik, ki kell fejlesztenetek a gyengédség,a szeretet és a könyörületesség új tudatosságát. Haragossá válni, indulatba jönni, másokkal kiabálni, másokkal üvöltözni nem fog sokat segíteni rajtunk. 

Ha segítenetek kell az egészet, az egész növekedését, próbáljatok meg gyengédebbé válni. Magatokra legyetek mérgesek, hogy elvesztitek a türelmeteket és annyira barátságtalanok vagytok másokkal. Minden probléma a férfiasság elburjánzásából eredt, az elburjánzásból. Tudjátok, ez elér egy bizonyos pontot. Elért egy olyan szörnyű pontot, hogy össze kell omolnia.

De egy alacsonyabb szinten, önmegvalósulás nélkül a nőiesség is lehet nagyon zsugori, gyáva, folyton a saját gyermeke miatt aggódó. Ez az, amit meg kell változtatni: szeretetnek és gyengédségnek kell lennie bennetek minden sahaja-jógi és minden ember iránt. Ha arra kerül a sor, hogy másokkal küzdjetek, ti mind egyek vagytok. De magatok között gondoskodhattok egymásról, ugyanúgy, mint amikor például fáj az orrom, megpróbálom azt megdörzsölni. De nem fogom megpróbálni levágni az orrom, ugye? Vagy beverni. Nem fogom. Tehát próbáljátok megérezni, hogy a másik is ti vagytok, legyetek kedvesek és gyengédek, és így próbáljatok fejlődni és segíteni. Remélem, megértettetek mindent. Dióhéjban csak annyi: a teljes módot meg kell változtatni, a sahaja-jógik társadalmában radikális változásnak kell történnie. 

Ha van kérdésetek, tegyétek fel, mielőtt elkezdjük a puját. 

A válás és egyebek kérdését ebből a szemszögből nézzétek. 

A bal Nabhi probléma is megoldható. 

Van kérdés? 

Jógi: Van olyan eset, amikor rendjén való valakit a saját érdekében megbántani? 

Ez a probléma akkor merül fel, ha nem vagy az egész része. Rendben? 

Tegyük fel, hogy – ahogy mondtam –, ha te az egész vagy, akkor ki a másik? Akkor, ha még fájdalmat is kell okoznod, mondjuk például ha vérzik a hüvelykujjam, erősen megnyomom, hogy elállítsam a vérzést. Fájni fog, de használnom kell a mérlegelő képességem, hogy vért veszítek, ami értékes, sokkal értékesebb, mint ez a kis fájdalom. De az ítélőképességet el kell érni. A Sahaja Jógában mindannyian szabadon kifejleszthetitek a ítélőképességeteket. És ha egyszer kifejlesztettétek, akkor tudni fogjátok, mit tegyetek. Eleinte fájdalmat fogtok okozni, kétség kívül, mert ehhez vagytok szokva. Láttam itt embereket, akik csak ugatnak egymással, amint meglátják egymást, ugatni kezdenek. Bármerre mész az egész országban, bárhova mész, semmiségekért is ugatni kezdenek. Meglepődtem. Az iskolába mentem, és ott is mindenki ugatott egymással. Akár ittasak, akár nem, nem számít, ugyanúgy viselkednek. 

De az önmegvalósulást követően ténylegesen kimondod, mert törődsz, aggódsz. De ezt úgy mondod, hogy eléred az eredményt. Értitek? Ez a kritérium, hogy el kell érnetek az eredményt. De tegyük fel, hogy valaki először jön, és azt mondjátok neki, hogy ő egy bhút. Természetes, hogy meg fog bántódni. Nagyon gyakori. 

Valaki először jön ide, és azt mondjátok „Te egy bhút vagy!” Hála Istennek, ha nem érti, mit jelent a bhút szó. Akkor nincs gond. 

De elsősorban arra gondoljatok, hogyan legyetek gyengédek, hogyan csináljátok jól, hogyan legyetek gondoskodóak, kedvesek. Nézzük meg, találjatok ki erre különféle módszereket. Nagyon jó módja ennek, ha esténként leírjátok, mennyi kedves dolgot mondtatok aznap. Nem olyasmit, hogy „de gyönyörű vagy” és hasonlók. Nem ilyen felületes dolgokat, amik kényeztethetik az egót. Vannak más nagyon kedves dolgok. Van néhány nagyon kedves szó, pl. amikor megkérdezik: „nem fázol?”. Ez egy nagyon kedves módja egy kérdés feltevésének. Nagyon egyszerű, de mondhatjátok így. De tapasztaltam, hogy az embereknek még ez is nehezére esik, hogy mások kényelméről gondoskodjanak. Pl. ha valaki ül és vizet szeretne, feszélyezetten ül, csak szaladjatok és hozzatok neki vizet. Ó, ez túlzott elvárás. „Jesszusom! Vizet adtál.” 

Rögtön az villan be, hogy „Nem vagyok a szolgája.” 

Csak próbálgassátok egy kicsit olykor-olykor. Vagy néha gondolhattok arra, hogy ha piacra mentek, esetleg találtok valamit. „Megveszem neki.” A gyerekek ezt teszik. Láttam, hogy a gyerekek folyton a barátaikra gondolnak, hogy mit vehetnének másoknak. „Ez jó lesz a barátomnak, ő nagyon odavan ezekért a dolgokért, ez tetszik neki.” Mindezek az apró, apró dolgok. Néha egészen apró dolgok: pl. reggel felébredsz, látod, hogy valaki alszik, de lecsúszott róla a takaró, és a párna sincs a feje alatt. Szóval a fejét a párnára teszed és betakarod. Ez az anya feladata. 

Nem félelemből, hanem puszta szeretetből. Ha például hideg van és valaki nincs begombolkozva, akkor begombolhatod a ruháját. Tetszeni fog neki. Nagyon apró dolgokról van szó. A nők sokféle olyan apró kedvességet tudnak, ami boldoggá teszi a férfiakat. De a nők mostanra még a képességét is elveszítették ennek. 

Nem harcolni kell, hanem arra gondolni, milyen kedves dolgokat tehettek értük. És néha még egymás ugratása is rendben van. Néha a csiklandozás is rendben van. De egyfajta kedves kapcsolat egymás között, még az érzés is, hogy ezt megtehetjük, egy mester munkája. Ez egy mester munkája. Csak az tudja megtenni, aki mester, aki nem az, nem fog tudni így viselkedni. Csak újra és újra bántani fognak. Végül pedig csak sértegetni, harcolni vagy verekedni fognak. De azok, akik mesterek, olyan szépen csinálnak mindent, hogy egy nagyon kedves kapcsolat alakul ki, amit ’madhurya’-nak hívnak, kéjvágy, pénz, üzlet és egyebek nélkül, annyira szép és kedves kapcsolat. Az öröm pedig burjánzik. Mindenféle perverzió és hasonlók elmúlnak, és csak a nagyon kedves kapcsolat marad. 

Rendben? Még attól is nagyon boldogok vagytok, ha beszéltek róla.