Születésnapi Puja, Mariadák

Kew Ashram, Melbourne (Australia)


Send Feedback
Share

https://vimeo.com/236544894

SZÜLETÉSNAPI PUJA
Melbourne, Australia, 1985.03.17.

Nagyon boldog vagyok ma, hogy megünneplitek a születésnapomat, és hogy a nyilvános
programot is ma tartjátok. Ez egy jó együttállás éppen márciusban. Ez tavasznak számít Indiában –
‘madhumas’, ezt éneklitek: ‘madhumas’. Mint tudjátok, március 21-re esik a tavaszi napéjegyenlőség,
és ez a csillagjegyeknek afféle egyensúlya és középpontja is.
Annyi középpontot kellett elérnem. Én a Ráktérítőn születtem, ti pedig a Baktérítőn vagytok.
Az Ayers Rock is a Baktérítőn van, pont középen. Annyi mindent kellett összehozni.
A felemelkedés alapelve az, hogy középen legyünk, egyensúlyban, a közép maryadáiban (határ).
Az alapelv az, hogy a közép határain belül legyünk.
Mi történik, amikor nem tartjuk magunkat a határokon, a maryadákon belül? Akkor akadályaink
lesznek. Ha tartjuk magunkat a maryadákhoz, soha nem lesz bennünk akadály. Sokan mondják: „Minek
nekünk a maryadák?” Tegyük fel, hogy itt a maryadák, ennek a gyönyörű Ashramnak a határai, és minden
oldalról támadnak benneteket, a terület (a Void) minden oldaláról. Ha elhagyjátok ezt a területet,
(a Void-ot), elkaphatnak titeket. Ezért kell a határokon belül maradnotok, ami nehéz akkor, ha két olyan
problémátok van, mint az ego és a szuperego.
Nyugaton, a szuperego nem olyan nagy probléma, hanem inkább az ego, ami manapság nagyonnagyon
burkoltan nyilvánul meg. Látom, milyen bonyolult ego-típusok vannak. Az egyik otromba,
Khomeini-szerű, száraz, nyilvánvaló, evidens, bárki elítélheti. Ezt a fajtát valaki vagy kijavítja, vagy
teljesen megsemmisül tőle. Ha egy buta embernek van egója, akkor ő úgy is viselkedik, nem tudván egóját
kifinomultságba rejteni. De a nyugati ego rendkívül kifinomult. A nyelvezete, mindene nagyon kifinomult.
Például, az angol nyelvben azt mondjuk: „Attól tartok, meg kell ütnöm téged.” „Sajnálom, de meg kell
ölnöm téged.” Ez annyira fondorlatos. Ha kimondtad azt, hogy „sajnálom”, azt jelenti, hogy bevontad
csokimázzal az egészet. Nem igaz? Meg kell értenetek, hogy ez egy akkora képmutatás. Azzal kell
szembenéznünk, amik vagyunk, nem nézhetünk szembe valami mással. De pontosan ezt eredményezi ez
a fajta kifinomultság, hogy nem akarunk szembenézni önmagunkkal.
A mai nap ünnepnap, tehát humorral kell megértenünk mi ez az ostoba dolog, amit egónak
nevezünk. Viccesen, nem komolyan, mert nem akarom, hogy megint bűnösnek érezzétek magatokat.
Reggel elmagyaráztam, hogyan lesz az egóból bal Vishuddhi. Mielőtt bemennék a terembe, még
csak a figyelmem van a termen, de már érzek egy nagy gombócot itt – egyszerűen fájdalmas, szörnyű,
gyötrelmes. Ez azóta itt van, amióta Nyugaton jártam. El tudjátok képzelni? Soha nem tűnt el. Tehát ez
a csakra állandóan dolgozik; szegény, annyira fáradt már – Vishnumaya csakrája.
Szóval mi történik valójában? Látnunk kell a fizikai oldalát. Nagyon fontos azt megérteni. Ha
gyerekkorod óta egy ilyen társadalomban nevelkedsz, ahol extrovertáltnak kell lenned, ahol el kell érned
valamit, valamilyen sikert, ezt vagy azt, – egy ilyen társadalomban megtanítják, mit jelent erősnek lenni,
és hogy a tolerancia a gyengeség jele.
Képzeljétek, a keresztény népeknél fordul elő – ez a legjobb az egészben, – a „Sajnálom, de meg
kell ölnöm téged”. A keresztény népeknél létezik ez az elmélet, hogy gyengeség bármit is tolerálni,
gyengeség, ha hagyod, hogy uralkodjanak rajtad. Soha nem lehetsz sikeres, ha hagyod magad. Csak akkor
lehetsz engedelmes, ha valaki a hatalmába kerít. Erről van szó.
Valakinek teljes mértékben uralkodnia kell rajtad, mint Hitler, csak akkor leszel engedelmes.
Egyébként mindenkinek nagy az egója – meséltem nektek a szeméthordó történetét. Mindenkinek hatalmas
egója van, mindenki a saját akaratát szeretné érvényesíteni, és már pici koruktól túlságosan is
elkényeztetitek a gyerekeiteket. Teljesen elkényeztetitek őket. Állandóan ölelgetitek őket, túl sokszor,
és elkényeztetitek.
El vannak telve maguktól, és még ennek tetejében, ha azt mondjátok nekik, hogy semmit se
toleráljanak, szófogadatlanokká válnak. Tehát, nem tudjátok, hogyan kell másoknak engedelmeskedni.
Az ego nem tudja, hogyan kell engedelmeskedni, mert azt gyengeségnek tartja.

Ez a szegény ego egy nagyon behatárolt valami. Vagyis olyan, mint egy léggömb, aminek van
egy határa. Ez a lufi szétdurran, amikor paralízisetek lesz, vagy valami hasonló, de ugyanakkor rugalmas is.
Tehát, ha az ego túlságosan rátelepszik a szuperegóra, a szuperego egy bizonyos pontig terjeszkedhet, az is
ott van. Azért, hogy megszabaduljanak az egótól, az emberek elkezdenek inni, drogozni, csak azért, hogy
elnyomják azt, tehát, megnövelik a szuperegót, hogy az ego visszahúzódjon. A kettővel játszadoztok,
majd jön a másnaposság, és ez így megy tovább, így működik. Ezt a modern megoldást találták az egóra,
rendben. Különben az egót nehéz lenne elviselni.
Ha mondanak nektek valamit, ahelyett hogy szembenéznétek azzal … Például, ha nem sikerült
találnotok Nekem egy poharat, – vegyünk egy egyszerű példát – ezért duzzogtok. Miért? Miért kellene
ezért duzzogni? Egy másik helyre is eljuthat ez az ego. Körbemegy, itt átmegy a Vishuddhinál, tehát, ha
elnyomják a másik oldalról, belemegy a Vishuddhinak ebbe a részébe, és bal Vishuddhitok lesz, Ami nem
más, mint színtiszta ego, higgyétek el, ez tiszta ego. Nem tud máshova menni, ezért bemegy ide. Ezért
duzzogtok, meg agyaltok. Gondolkodtok, ettől még nagyobb egótok lesz, telítődik a bal oldalatok, és
duzzogtok, de sohasem néztek szembe a dolgokkal.
A gyakorlatban a középső csatorna akkor alapozódik meg, ha a valóságban vagytok. Egy szokást
kell kialakítanotok magatokban. Tegyük fel, hogy valami rosszul alakult. Mondjátok magatoknak: „Igen,
ez rosszul alakult, mert hibáztam. Rendben, miért is hibáztam? Ezért – tehát legközelebb nem csinálok
ilyet.” De sokkal könnyebb nem szembenézni, idejönni (bal Vishuddhiba) és élvezni, ahogy az egónk
búslakodik. Ez egy engedékenység. És mások is úgy érzik: ó, valóban sajnálja, hogy megölt téged.
Tényleg sajnálja.
Igen, én láttam ezt. Odáig fajult a nyugati emberek elméjében, hogy egyes törvényeik
megbocsátanak olyan embereknek, akiknek sohasem kellene. Megpróbáltok megbocsátani az értelmetlen
bal Vishuddhi miatt, ami élvezi a baloldalt. Olyan emberek iránt éreztek szimpátiát, akiknek nem kellett
volna megbocsátani. Például, van egy illető, aki rengeteg embert megölt, gázkamrákba küldte őket. Már
letartóztatták, de nagy teher a fogva tartása, mert szigorú őrizetet kellett neki biztosítani, meg ilyesmi.
Nagyon nehéz volt az angoloknak egy ilyen dögről gondoskodni, de mégis börtönben tartják. Elfelejtettem
a nevét. Förtelmes alak, akárhogy is hívják. Ő eddig ott élt, már öreg – hát hagyjátok meghalni ott, mit
sajnálkoztok? Csak akasszátok fel és kész. Annyi embert megölt. De nem, hogyan tehetnétek ilyet. Ott kell
tartani ezt a dögöt, bár felemészti az emberek pénzét és megölt több ezer embert gázkamrában. Egy olyan
förtelmes alak volt, akit nem kellene sajnálni. Az Isteni Törvény egy pillanat alatt végezne vele. Egyre csak
pazarolja az emberek pénzét, de még most is olvasok olyan cikkeket, amikben együtt éreznek vele:
„Mi rosszat tehetne már? Miért nem hagyjuk békén?” Így játszotok a szörnyű emberek kezére, elsősorban
a bal Vishuddhitokkal.
Tehát, ez a bal Vishuddhi nem más, mint színtiszta ego, és akkor lehajtjátok így a fejeteket, és így
jártok-keltek. Ettől a bal Vishuddhitól nagyon-nagyon sok fizikai problémátok adódik, de a legrosszabb az
elmebaj. Egyik nap valaki azt mondta Nekem, hogy mostanában Amerikában, 40 éves korban az emberek
egyszer csak megbolondulnak, és ez egy igen komoly betegség. Ugyanolyan ütemben terjed, mint az a
szörnyű betegség, amit AIDS-nek hívnak.
Mint Anyátok, el kell mondanom, nagyon világosan, hogy ez az a szerep, amit ez a szörnyű bal
Vishuddhi játszik. Ne adjátok át magatokat ennek. Ha van egótok, akkor van bal Vishuddhitok is.
Nézzetek szembe önmagatokkal!
Például ma, Warren azzal a gondolattal jött hozzám, hogy Indiában az embereknek bármit is
javaslunk, rögtön azzal kezdik, hogy „nem, nem”. Valójában ez a „nem, nem” azért van, mert másképp
neveltek bennünket – arra tanítottak, hogy szembenézzünk a dolgokkal. Ezért van az, hogy az indiaiak
sosem éreznek bűntudatot. Ha bűntudatuk van, tudjátok, hogy elnyugatiasodtak. Ők sosem bűnösek.
Amikor valamire azt mondják „nem”, – 99%-uk, nem a városi emberek, mert ők ugyanúgy gondolkodnak,
mint ti, mivel szépen „megáldottátok” őket – hanem a falusi emberekre gondolok. Ők azt mondják
maguknak „Nem, nem, hogyan is követhettem volna én ezt el? Rendben, ha már megtettem, jobb lesz, ha
kijavítom.” Azzal kezdődik, hogy „nem, nem.”
De a nyugati ember, amikor meghallja ezt a „nem, nem”-et, azt gondolja, „Ő csak az egómat
piszkálja.” Mert ez az ego még mindig ott van, hogy uralkodjon másokon, ez az ego még mindig azt hiszi,
hogy a nyugatiak jobb szervezők, még mindig azt hiszi, hogy ők tisztábbak, mint mások, hogy magasabb
rendű emberek, mint mások. Tudjátok, ez az ego így gondolkodik. Felfúj benneteket, és ti a felszínen
lebegtek, mint egy léggömb vagy egy úszógumi. A felszínen tartjátok magatokat, és azért nem akarjátok
kiereszteni a levegőt, mert tudjátok, hogy akkor magatokba süllyednétek.

Tehát, így éltek, és azt hiszitek, ti mindent jobban tudtok, mint mások. Ha valaki mond nektek valamit,
megbántódtok. Ez is bal Vishuddhi. Ha Anyátok mond nektek valamit… Megint bal Vishuddhi.
Tehát, már attól létrejött itt egy hólyag, hogy Nyugaton vagytok. Olyannak lássátok magatokat,
amilyenek vagytok. És ez a hólyag ott van, mindegy mit mondok, még most is, amikor azt mondom, ne
érezzétek magatokat bűnösnek… Lássuk csak, ne érezzetek bűntudatot! Legyetek a Lélek, hogy lássátok
magatokat és megtisztuljatok. Ha a Lélek szemszögéből szemlélitek a dolgokat, akkor megszabadultok
attól, amit hosszú ideje halmoztatok fel magatokban.
Mondom nektek, manapság a bal Vishuddhi a Nyugat problémája. Minden probléma a bal
Vishuddhiból ered. De nehogy azt higgyétek, hogy ettől ők alávetettek. Épp ellenkezőleg, ez a bal
Vishuddhi bármelyik pillanatban egóvá duzzadhat. Tudjátok, nyugaton ez egy megszokott dolog.
Az emberek egyenesen előre jönnek, addig minden rendben, – még indiai városokban is láttam ilyet –
megbízod őket valamivel, és máris nyeregben érzik magukat. Kérdem én: „Mitől van ez? Honnan jött
ez az ego?” Hát, ez mind el volt itt raktározva. Amint megbízod őket valamivel, az egész visszajön ide,
és úgy ülnek a nyeregben, mint John Gilpin, vágtatnak. Én meg csak nézem, hogy hova rohannak?
Az előbb itt voltak, most meg valamilyen varázstrükkel eltűntek.
Egyszerűen nem értettem, miért történik ez. De miután átláttam a problémát, tudom, hogy már
akkor bal Vishuddhitok van, amikor a terem felé közeledtek.
De nézzétek a gyerekeket. Gyerekkorukban ne tanítsátok őket arra, hogy állandóan azt
hajtogassák: „Bocsánat, bocsánat.” A párszik Indiában nagyon is átvették tőletek ezt a modorosságot.
Ezért nem akarunk reggel párszit látni, mert kora reggel jönnek, és elkezdik hajtogatni, hogy „Bocsánat,
bocsánat”. Ez nem kedvező! Állandóan azt mondogatják: „Maaf karo, Maaf karo.” „Gyere vissza délután,
most nem alkalmas. Reggel ne ezzel indíts.” Mi nem mondunk ilyeneket. Ez kedvezőtlen. Kinyitod az ajtót,
és ott áll valaki azzal, hogy „Maaf karo.” Miért? Mit tettem?
És te mit tettél, hogy állandóan ezt hajtogatod bocsánatkérően? Miért? Ti sem akartok egy
bocsánatkérő arcot látni reggel, nem igaz? Inkább valami kellemes vagy szép üdvözöljön, de helyette itt
van ez a „Maaf karo, maaf karo, bocsánat, bocsánat, bocsánat.” Ez egy teljesen megszokott dolog, hogy
nem akarunk reggel párszival találkozni. Azért, mert ha reggel megláttok egy ilyet, az egész napotokat
elrontja. De ez nem is bocsánatkérés, ők rendkívül egoista emberek. Ha tanulmányozzátok a
személyiségüket… ők nagyon egoista emberek.
Tehát, meg kell értenünk, hogy az egónkkal közvetlenül kell foglalkoznunk. Mi nem az ego
vagyunk, hanem a Lélek. Határozottan. „Ó, értem. Ez helytelen volt, tehát ezt nem én követtem el, hanem
ez a test. Nem, nem, figyelj csak, jobb, ha rendbe hozod magad.” Mondjátok magatoknak: „Nem, nem!
Hozd rendbe magad!” Így lehet ezzel megbirkózni. Tudjátok, ez az, ami megrémít engem – a bal
Vishuddhi, mert amikor erre a betegségre (elmebaj) gondoltam, a figyelmem a bal Vishuddhira
helyeződött. Képzeljétek el, hogy az emberek megőrülnek. Az egoisták többsége pedig ostoba lesz tőle.
Ostobák, bután viselkednek.
És az egoisták azért drogoznak, meg isznak annyit, mert bírják. Tegyük fel, hogy egy ember,
akinek nagy a szuperegója, vagy aki megszállott, elkezd inni, nagyon gyorsan meg fog halni. Nem marad
életben, mert még jobban a baloldalba kerül. De az egoisták bírják. Ha egy ember, aki nem egoista, mint
pléldául egy indiai, ha megiszik egy vodkát, elszáll. Teljesen. Eltűnik a föld színéről, odalesz. Még a talált
tárgyak között sem lesz ott.
De az egótok az, ami ellenáll a szuperegónak, és így tudjátok kezelni. Látjátok, ezért tudnak az
emberek inni. Ennek semmi köze a hideghez, vagy bármi máshoz, inkább az egótokról van szó.
Amikor baloldalasnak mondjátok magatokat, néha nagyon tévedtek. Nem vagytok azok. Ezzel
a mítosszal éltek, mert így kimagyarázhatjátok az egótokat. Mert alapjában véve, a nyugati emberek
egoisták. El kell fogadnunk ezt a tényt. Mi viszont nem vagyunk nyugatiak, mi Isten királyságához
tartozunk, szóval ne érezzetek bűntudatot. Többé nem vagytok nyugatiak. Nekem nem vagytok sem
indiaiak, sem angolok, vagy ausztrálok, ti az Én gyermekeim vagytok.
De itt ólálkodik körülöttünk pár dolog, jól figyeljetek, mit mondok. Ezek egy kicsit érintenek
mindnyájatokat, de nem nagyon. Vigyázzatok, kint vannak, a maryadákon (határok) kívül. Ha ezeket
átlépitek, már ott vannak. Tehát azok, akik azt hiszik magukról, hogy baloldalasak, ők csak megszállottak,
és azért, mert megszállottak, baloldalassá válnak. Egyébként nem azok, vérmérsékletük szerint nem azok,
mert nincsen semmilyen fajta elfogadott hagyomány, nincsenek elfogadott szokások. Nyugaton, alig lehet
találni tamaszikát (baloldalast), inkább olyan emberek vannak, akik egoisták, de megszállottá válnak.

A megszállottság vezérli az egótokat, és azon keresztül működik. Tehát az ilyen emberek sokkal
veszélyesebbek, mint a közönséges tamaszikák. Egy közönséges tamaszika, még ha megszállottá is válik,
hamar meghal; mert máskülönben csak magának okoz gondot. Mindenféle testi fájdalmai vannak, önmagát
bántja. De amikor egy egoista megszállott is lesz, kellemetlenné válik.
Indiában, amikor az emberek isznak, meglepődnétek, de nagyon kedvesek lesznek, nagyon
gyengédek, csöndesek, nagyon jók. Voltak nők, akik azt mondták Nekem, „Azt akarjuk, hogy (a férfiak)
igyanak, mert úgy jobbak.” Ellenben itt erőszakossá válnak. Miért? Mert itt már meg van alapozva az ego.
Ezek a bhootok (negativitások), amik beugranak bal oldalról vagy jobb oldalról, átveszik az irányítást az
ego felett. Elkezdenek működni az egón keresztül, és az ilyen emberek könyörtelenné, erőszakossá válnak.
Az összes némettel ez történt. Tudatfeletti bhootok szállták meg őket, és mindannyian
gyalázatosan viselkedtek. Képzeljetek el egy emberi lényt, aki emberek millióit öli meg gázkamrákban.
El tudjátok képzelni? Hiszen még azt sem tudjuk végignézni, ha a jelenlétünkben egy kiscsirkét levágnak.
Hogyan tudnánk végignézni, hogy előttünk elgázosítsanak ennyi embert, miközben ők próbálnak kijutni
a gázkamrából? Az üvegen keresztül, láthatták az embereket. Látjátok, milyen könyörtelenek tudtak lenni.
Miért? Mert megszállottak voltak, az egoista temperamentumuk által. A bhootok felhasználták az egójukat,
és ezért tették.
Mi középen vagyunk, mi vagyunk azok, akik felemelkedtek Istenhez. Nekünk nem lehet bal
Vishuddhi problémánk. Nincs egónk. Hol az ego? Vége van. Hol a szuperego? Annak is vége. Ha rejtetten
még ott is van, egyszerűen nézzetek szembe vele. Miért éreztek bűntudatot? Miért? Badarság!
Így tudtok megszabadulni tőle. Láttam én már Sahaja jógit, akinek egyszer csak kitágult az
orrlyuka, kidülledt a szeme, és ilyen arckifejezéssel beszélt. Megijedtem. Megkérdeztem: „Mi a baj”?
Eddig normális ember volt, most miért beszél így? Az oka, a rejtett ego, ami egyszer csak előbukkan,
és megmutatja magát. Sok indiai is ilyen. Akik városban élnek, rettentő nagy egoisták. Mondtam már,
„megáldottátok” őket, és most ők is így viselkednek.
De minden országban (Keleten), középen lenni, hagyomány. Például Kínában is, ezt láttam.
Sosem hallottam őket azt mondani: „Bocsánat, bocsánat, bocsánat.” Erről nem is beszélnek. Az oroszok
nagyon rosszul bántak velük. Semmi baj. Ha megkérdezzük: „Miért határolódtatok el az oroszoktól?”
„Felejtsétek el.” Soha nem kritizálnak, hogy „Ők ezt meg ezt csinálták”, nem duzzognak, vagy
gondolkodnak rajta, semmi ilyesmi.
Akárcsak az indiaiak. Meg fogtok lepődni, de van egy törvény Indiában, hogy nem készíthetünk
angolellenes filmeket. El tudjátok képzelni? Mert méltósággal vonultak ki országunkból. Még Shivaji
filmjeit sem engedélyezik, mert abból az következhet, hogy a muszlimok rossz emberek. Ilyen mértékig
odafigyelnek. El kell felejteni az egészet. Amikor ezen gondolkodtok, ütést mértek az egótokra. Ez egy
sértett ego.
Kétféleképpen fúvódhat fel ez a léggömb (ego), – talán tudjátok – felfújjátok, vagy kiszívjátok a
körülötte lévő levegőt, vagy akár ütögetéssel.
Tehát, a sértett ego az, amikor kezd kiürülni a külső térből a levegő, a léggömb meg egyre csak nő.
A másik, a felfuvalkodott ego az, amikor a léggömb megtelik levegővel. A kettő ugyanaz. Úgy értem, a
végeredmény ugyanaz, mindegy hogyan csinálod.
Meg kell értenetek ennek a fizikai megnyilvánulásait. Nem elég, hogy mindenféle betegségek
alakulnak ki, hanem nagyon fiatalon kifejlődik bennetek az elmebaj, mert nem tudtok megbirkózni
önmagatokkal.
Szóval, ha valamit elkövettetek, a legjobb azonnal megbocsátani magatoknak. „Most megbocsátok
magamnak, rendben van. Ezt ezért követtem el, rendben, nem kellett volna megtennem. Soha többé nem
teszek ilyet.” Egyszerűen mondjátok ezt, és így hatástalanítsátok. Amíg nem semlegesítitek, addig
ismételten elraktározzátok. Erről van szó.
Másodsorban, el kell mondanom nektek, hogy a nyugati nők megváltoztak, ami nagyon nagy
veszélyt jelent a társadalmukra, mert ők is felvették a férfiak egoista viselkedését. Ha például a férfiak
megtesznek 10 lépést, a nők utánuk futnak 8-at és visszarántják a férfiakat, hogy ők még messzebbre
juthassanak.
Na most, ez keresztezi az egótokat, mert a nők egója egyébként nem ilyen. Szóval, ha versenyeztek
a férfiak egójával, elveszítitek a női mivoltotokat. Elveszítitek a női maryadákat. A férfiaknak férfi
maryadáik vannak.
Ha egy férfi úgy viselkedik, mint egy nő, akkor ő már nem férfi.

Ugyanígy, ha a nők férfiként viselkednek, többé már nem lesznek nők. Elveszítették a
maryadáikat, átlépték őket, és így megszállottakká váltak. Ezért a nők, ha egoistákká válnak, borzalmasan
viselkednek. Eltorzul az arcuk, szörnyen néznek ki, az egész viselkedésük borzasztó. Szárazzá válnak, mint
egy kóró. És olyan kemények lehetnek veletek, mintha vasrúddal ütnének. Szokták mondani: „a nő
vasrúddal a kezében”.
Mindez azért történik, mert megvannak a maryadáink, olyanok vagyunk, amilyenek. A rózsa
legyen rózsa. Legyetek boldogok, hogy rózsák vagytok. De most a rózsa tövis akar lenni … és elveszítjük
az összes maryadánkat.
Ma beszélni fogok nektek, mielőtt elkezdődik a program, még mielőtt idejönnek az emberek, és
elmondom a hölgyeknek, mi a baj velük. Így megtudjátok, hogy a nehéz helyzet nyugaton nem a férfiaknak
köszönhető, hanem a nőknek. A nők tették tönkre a nyugati társadalmat. Az indiai nők azok, akik egyben
tartották a társadalmat. Minden köszönetem az élethez való szilárd hozzáállásukért. Ebben az országban a
nők azok, akik tönkretettek mindent, ami törékeny, érzelmekkel teli, gyönyörű, ami szeretet, törődés,
együttérzés.
A nők azért vannak, hogy örömöt, boldogságot és érzelmi biztonságot adjanak a társadalom
egészének. Ők pedig átvették az irányítást: „Csináld ezt, add ide ezt, tedd azt.” A férjeik cselédekké váltak
a saját házukban. „Nem takarítottál ki rendesen, nem takarítottad ki a konyhát rendesen.” Amikor
Angliában voltam, meglepődtem milyen jól tudnak konyhát takarítani. Mindenre van tisztítószer.
Megkérdeztem: „Hogy létezik?” Látjátok, a férfiaké az érdem, mivel nekik kellett takarítani, ezért
mindenféle módszert kitaláltak. „Azt akarod, hogy ragyogjon? Rendben. Szerzek én egy olyan anyagot,
ami ha hozzáérsz, égeti a kezed.” Felvesznek egy nagy kesztyűt, és mindenre savat használnak. Ez rendbe
hoz mindent.
És látjátok, ilyenkor a gyerekek szenvednek, mert a kertész dolga az, hogy kedvesen gondoskodjon
a gyönyörű új hajtásokról. De ti kezdetben túlságosan elkényeztetitek a gyerekeiteket. Az anya olyan, mint
a kertész. Meg kell metszenie a hajtást, vágnia is kell, hogy az rendesen növekedjen. Ha elkényezteted a
gyermeked, nem vagy jó anya, haszontalan vagy. De te pont fordítva, a férjedet idomítod, nem a
gyerekeidet, mert az ego a férjed felé irányul és állandóan igazgat: „Ülj ide! Menj oda! Ez meg mi!?”
„Add ide az összes pénzt! Nálam legyen!”…
Mondhatjuk, hogy a törvény ilyen. De ha a törvény ostoba, akkor a Sahaja jóginik ne igazodjanak
hozzá. Mondom nektek, ez a törvény tett tönkre titeket! Ez az életnek egy annyira fontos része, egy olyan
fontos területe, hogy nem lett volna szabad sérülnie. Ha minden, amire szükség van – a törődés, a szeretet,
a kedvesség – hiányzik, nincs értelme a léteteknek. Céltalan lesz az életetek. Nem tudjátok, mit kell
tennetek. Ezért lesznek öngyilkosok a gyerekek. Olyan szeretet kell, ami alakítja a gyerekeket. Ehhez
bölcsesség kell. Ez szintén nem fejlődik ki bennetek, mert, hogy lehetnétek bölcsek, ha a Muladhara
csakrátok után szaladgáltok?
A férfiak a bolondját járatták veletek. Higgyétek el Nekem, teljesen átvertek benneteket.
A bölcsességetek sértetlen kell maradjon. Nem elég, hogy becsaptak titeket, hanem ők is lealacsonyodtak
ahhoz, hogy becsaphassanak benneteket. A módszereik fondorlatosak, nem egyenesek.
Sahaja jógikként ezek felett állunk. Elértünk egy olyan állapotot, amikor ezek felett állunk.
Azért vagyunk itt, hogy rendbe hozzunk mindent, ami elromlott a társadalomban, mert a Sahaja Jóga az
egész társadalomért van, nem csak saját magatokért. Ezen a ponton meg kell értenünk, hogy elsősorban, a
mi felfogásunknak kell megváltoznia. Még most is, ennyi Sahaja Jóga után, a nők nem fogják fel, hogy
nőként kell viselkedniük. Látom őket, még mindig mondogatják, hogy „Mi ebben a rossz?” Még most is.
A férfiak pedig nem értik meg, hogy legyenek férfiak. Még ennyi idő után sem értik. Ha tényleg férfiként
viselkednek, a nők becsülni fogják őket; és ha a nők igazi nőként viselkednek, a férfiak tisztelni fogják
őket. Az ellentétek azok, amik vonzzák egymást. Ez lenne a normális. De abnormálisan élünk – a férfiak
nők, a nők pedig férfiak. Mit lehet tenni?
Nagyon fontos, hogy a férfiak megértsék – a nőkkel majd később beszélek –, hogy férfiaknak kell
lenniük. Ha valami elromlik, nekik kell megjavítaniuk, döntéseket kell hozniuk, ők legyenek azok, akik
irányítanak. Ez az, amit látunk, de valójában, a nő az erőforrás. A nő adja az erőt, a férfi cselekszik.
Vegyük például a ventilátort. A ventilátor mozgása, mondhatjuk, egy kinetikus erő, de ami belülről
mozgatja az a potenciális erő, vagyis az áram, ami az (áram)forrásból jön. Melyik a fontosabb, a mozgó
ventilátor, vagy az áramforrás? Döntsék el a nők, a férfiak pedig értsék meg.

De, ha az áramforrás kiapad, és ventilátorrá akar válni, egy ventilátor sem fog működni. Fejtetőre
áll minden. Ha felismered, hogy te vagy a forrás, te vagy az, aki shaktit (erőt) ad a férfinak, akkor nem
fogsz többé férfiként viselkedni.
Ez nem azt jelenti, hogy nem mehettek dolgozni, hogy nem tehetitek meg, de olyan munkát
válasszatok, ami nőknek való. Például, nem szeretném, ha egy nő buszvezető, kamionsofőr vagy birkózó
lenne. Ezt nem csak úgy mondom, ez a saját tapasztalatom.
Még amikor Lahorban egyetemista voltam, vonaton utaztam, és az éjszaka közepén megállt a
vonat az egyik állomáson, és egy nő lépett az ajtóhoz. Azt mondta: „Nyiss nekem ajtót!” Azt mondtam:
„Nagyon zsúfolt idebent, de rendben, megpróbálom.” Mire ő: „Ha nem nyitod ki, majd én betöröm.”
„Hogy tudnád betörni?” „Nem tudod, ki vagyok én?” „Ki vagy?” „Hát, Ahmida Bhanu.” Azt kérdeztem:
„Ki az az Ahmida Bhanu?” „A birkózónő.” Azt mondtam: „Jaj, Isten őrizz! Nyitom.” „Ha te egy birkózónő
vagy, miért akarsz a női részlegen utazni, miért nem mész a férfiakhoz?” Ő pedig erőszakkal benyomta
az ajtót, felszállt, én meg ránéztem, és azt mondtam „Micsoda egy nőszemély!” Leült, és a viselkedése,
a testtartása, meg ahogy ült, minden olyan férfias volt. Leült, és azt mondta: „Hadd lássam, kik nem
akarják, hogy ide üljek.” Azt mondtam: „Senki sem akar ilyet, üljön csak nyugodtan. De a férfirészlegről
kell valakit áthívnunk a birkózáshoz.” Akkor elhallgatott, és tényleg olyan…túl izmos volt, és mondhatni,
úgy nézett ki, mint egy nyugati tehén. Mert itt a tehenek bivalyra hasonlítanak, nem olyanok, mint a
tehenek. Olyan vicces…nem tudom elfelejteni ezt az élményt. Fiatal voltam, és nevetni akartam, de nem
mertem, mert attól tartottam, bemos nekem egyet. Ez a helyzet, idejutottunk, tudnunk kell, hol a határ.
Birkózókká akarunk válni?
Szóval, ez van, és tudnotok kell, hogy mindig is létezett, már a régi időkben is létezett. Láttam,
olvastam régi könyvekben, és filmek is készültek erről, amik azt mutatják, hogy a régi időkben a nők
seprűvel verték a férjüket, meg ehhez hasonló.
Indiában is van pár ilyen „áldott” nő, de nagyon kevesen vannak. Nincsenek sokan, de ez
változhat, ki tudja – ne kiabáljuk el –, de most ez a helyzet.
Ha a férfiak túl nagy egója átmegy bal Vishuddiba, azt mondják: „Vegyék át a nők az irányítást.
Rendben. Legyenek elégedettek. Nem kell az agressziójuk. Legyen, ahogy ők akarják.” Így a nők azt
tesznek, amihez kedvük van, a férfiakat nem érdekli, elmerülnek a baloldalban. Így nem lehet a házaséletet
vagy a szeretetet élvezni.
Tegnap is volt esküvő. A gyerekeitek érdekében, az ő jólétükért, fogadjátok el a szerepeteket, mint
nő és mint férfi. A ti szerepetek az, hogy férfiak, és az, hogy nők legyetek, és meglátjátok, élvezni fogjátok.
A vita is a szerepetekkel legyen kapcsolatos. Ha a férfi szeretne elvégezni helyettetek valamit, mondjátok:
„Nem, ezt nem teheted, ez túlzás, majd én megcsinálom”. Már sokszor meséltem nektek, ha a férjem
dühös, ki akarja mosni a fehérneműjét. Így mutatja ki a mérgét. Vagy, ha nagyon dühös, akkor kitakarítja
a fürdőszobát. Ezt olyan rosszul csinálja, hogy rögtön tudom, hogy ő volt. Nevethetnékem támad, de nem
merek, mert tartanom kell benne a lelket. Mindenkivel tiszteletteljesen kezd beszélni. „Maga”, mindenkit
magázni kezd. „Maga ilyen, Maga olyan”. Rögtön tudom, hogy nagyon mérges valami miatt. De nem
mondaná meg, hogy miért mérges. Ilyenkor meg kell tudni, miért dühös, és utána, ne érezzük magunkat
bűnösnek, hanem hozzuk rendbe.
Aztán dönt – tudjátok, olyan sokféleképpen lehet a haragot semlegesíteni. Az ego első
megnyilvánulása a harag. Tegnap megházasodtatok, tudnotok kell, hogyan semlegesítsétek a haragot,
mert az ego még mindig ott van. Nagyon szép dolog rájönni arra, hogyan lehet egy másik ember haragját
lecsillapítani. Nyugaton senki nem ír erről, viszont Indiában nagyon sokan írnak erről.
Először meg kell tudnotok mi a férjetek vagy a feleségetek gyenge pontja. Mi az, ami feldúlja.
A helyes hozzáállás az, hogy ne bosszantsuk, ne dühítsük fel a feleségünket, vagy a férjünket. Sokkal
inkább a férjre kell figyelnünk. Hol van az érzékeny pontja, mi az ami tényleg felbosszantja.
Tanulmányozzátok! Ez nagyon egyszerű. Nevessetek rajta, ne vegyétek komolyan, de vigyázzatok, hogy
kerüljétek el ezt a pontot. Azt is tudjátok meg, mi teszi őt boldoggá. Mint amikor Én néha…. Tudjátok,
hogy sohasem vagyok dühös, de ha kimutatom a haragomat… (Hagyjátok, rendben van. Ülj le! Érti a
Sahaja Jógát.)
Tehát, hogyan semlegesítsük valaki haragját? Tegyük fel, hogy megpróbálom kimutatni a
haragomat, de ha egy gyereket tesztek az ölembe – vége, eltűnik a harag. Nem lehetek haragos egy
gyerekkel az ölemben. Ilyen egyszerű. Ezt ki kell derítenetek.

Tegyük fel, hogy a férjem nagyon dühös. Ismerem őt, és ha azt mondom neki: „Mi lenne, ha
vennél nekem egy szép szárit?” Ennyi, ettől nagyon boldog lesz. Mintha a legnagyobb szívességet tettem
volna neki. Valahogy így, derítsétek ki, mi okoz örömet a férjeteknek, vagy a feleségeteknek, és
semlegesítsétek a haragját. Látjátok, ilyen apró dolgokat kell megtanulnotok. Ez életművészet. Ez annak
a művészete, hogy hogyan éljünk Sahaja jógiként. Az együttélés művészete. Pár apró dologgal, látjátok,
hogyan lehet boldogulni.
Észrevehettétek, hogy a beszédemben komoly témát érintettem, de a nevetésetek buborékai között
helyet talál az elmétekben. Nektek is így kell tennetek. Mert a humor nagyszerű munkát végez, közvetíti
a gondolatokat, érthetővé teszi, és senki nem bántódik meg. Így lehet valamit jobbá tenni.
Amikor látod, hogy békésen megállapodtok – ez az első, amit egy házaspárnak el kell érnie, hogy
békében él. A gyerekek jól érzik magukat, mindenki jól van, és akkor fokozatosan minden rendbe jön.
Nem a ti felelősségetek egymást kijavítani. Ha olyannal házasodtál, aki nem Sahaja jógini és borzalmas,
akkor egészen másról van szó. De ha mindketten Sahaja jógik és előttem házasodtak össze, akkor annak
könnyen kell működnie.
Védelmezzétek egymást, gondoskodjatok egymásról! Legyen köztetek teljes bizalom! Ez az, ami
a mi országunkban létezik. Tényleg azt kell mondanom, hogy a mi házassági rendszerünk egészen
különleges.
Nem hiszitek el, mi történt egyszer, amikor Szingapúrban voltam, még a korai időkben, útban
Amerika felé, az egyik szörnyű diplomata feleség részegen jött el a programomra. Megkértük, hogy menjen
ki, mivel részeg volt. Ezért értesítette a miniszterelnökünket, Indira Gandhit, hogy „Ez a hölgy olyan
munkát végez, amit nem kellene, mert Ő egy magas rangú diplomata felesége.” és minden egyebet
elmondott. Indira Gandhi anélkül, hogy értette volna az egészet, szólt valakinek, Huxher-nek, az egyik fő
emberének, hogy „Menj és beszélj Srivastava Úrral, hogy ez nem helyes és hívja vissza a feleségét.”
Így a miniszter – tudjátok, abban az időben, egy üzenet Indira Gandhitól halálos csapásnak számított –
elküldött valakit a férjemért. Magához hívatta és azt mondta: „Úgy gondoljuk, haza kellene hívnia a
feleségét, mert ez történt.” Azt válaszolta: „Miért? Miért akarja visszahívni? Nem iszik, nem dohányzik,
nem tesz semmi rosszat, nagyon tisztességes asszony, nagyon méltóságteljes, és tudja, hogy mit csinál.
Hasznos munkát végez, méghozzá nem pénzért. Nem tesz semmi rosszat. Ha azt szeretné, inkább
lemondok, de nem hívom vissza.” A másik halálra rémült, mert ha lemond a férjem, ki fogja elvégezni a
munkáját ilyen hozzáértéssel? Csak annyit mondott, hogy „Lemondok.” Tudjátok, a magabiztossága
mindenkit megdöbbentett. Az egészről valaki máson keresztül szereztem tudomást, magától a minisztertől,
aki majd belehalt, félig belehalt, amikor megkapta az üzenetet a miniszterelnöktől. Az üzenetet továbbvitte
– tudjátok, a magabiztossága erőre kapott – és azt mondta: „Jól ismerem ezt a hölgyet, nagyon tisztességes,
nagyon erkölcsös (dharmikus), nem lenne szabad háborgatni Őt.” Tudjátok, így Huxher is, aki az üzenetet
küldte, kapott egy lökést, amit továbbított Indira Gandhinak.
Ettől kezdve soha, soha nem próbálta akadályozni a munkámat. Hihetetlen, de soha nem avatkozott
bele. Ez a férjem munkámba vetett bizalmának és megértésének köszönhető. Ennek kell megtörténnie
veletek is; úgy kell ismernetek a feleségeteket, a férjeteket, hogy tudjátok mire képesek és mire nem.
Ugyanez a helyzet a gyerekeitekkel. Teljes mértékben bíznotok kell bennük. Tudnotok kell kik ők,
mire készülnek, mire képesek. Ez a bizalom, egy bensőséges megértés az igazi út, ami a békéhez,
a szeretethez, a törődéshez vezet. Az egymásba vetett teljes bizalom, bárhol is legyenek. Bizton állíthatom,
akárhová küldhetitek a lányaimat, nem fognak erkölcstelen életet élni, és a férjeik sem. De a lányaimról
határozottan állíthatom. Az erkölcstelen élet gondolata még csak meg sem fordul a fejükben, bármit is
próbálnátok. Ennyire kell bíznotok a saját gyerekeitekben.
Például amikor kicsik voltak, nagyon kicsik, jött a szomszéd és azt mondta: „A lányaid itt voltak
és a kertünket használták a reggeli mosakodáshoz.” Azt kérdeztem: „Micsoda? Az én gyermekeimet még
a fürdőszobádba sem tudod bevinni. Kétezer rúpiát adok azonnal, és neked csak arra kell őket rávenned,
hogy menjenek be a fürdőszobába. Ennyi.” Túlságosan jól ismerem őket. Ha valaki azt állítja, hogy
„A lányaid elvettek valamit.” Nagyon jól ismerem őket, hozzá sem érnének valaki más tulajdonához.
Ismerem őket. Soha nem fognak tartozni senkinek. Egyszerűen ismerem őket.
Ennyire kell ismernetek a gyerekeiteket! Ne sértsétek meg őket mások jelenlétében. Építsétek fel
a jellemüket és a méltóságukat azt mondogatva nekik, hogy „Gyerünk, te egy Sahaja jógi vagy, nagyszerű
vagy, ez és ez vagy!” Indítsátok el őket a helyes úton, és tartsátok is rajta! Tiszteljétek őket, de ne
kényeztessétek el! Ne neveljétek őket rosszul! Általában elrontjuk őket. Vagy túlságosan elkényeztetjük
őket, vagy ők lesznek túl engedékenyek. Mindkettő helytelen, ez is csak ego!

Mondjátok el nekik, hogyan osszák meg amijük van, mondjátok, hogy osztozzanak. Örüljetek, ha
nagylelkűek, ha valamit másnak odaadnak. „Osztozz másokkal, hadd játsszanak ők is!” Ha kimutatjátok az
örömötöket ezzel kapcsolatban, és példát mutattok az adakozásban, akkor a gyerekek megtanulják ezt
tőletek.
Tehát a házasság egy erős kötelék a Sahaja Jógában. A házasságokon keresztül mi mind
kapcsolódunk egymáshoz. Ez egy boldog házasságban élő emberek társadalma. Ha valaki nem képes
boldog házaséletre, akkor jobb, ha elfelejti, csak felejtse el! Végül is láttam korombeli 60 éves nőket, akik
házasodni akartak. Igen! Vannak 60 éves nők és férfiak, akik: „Anyám csak 60 éves vagyok és szeretnék
megházasodni.” „Micsoda? Nekem 60 évesen ezer és ezer gyermekem van! Hogy mondhatsz ilyet?”
Vagyis, nem lehetsz menyasszony egész életedben. Anyává és nagymamává kell válnod.
Úgy gondolom, negyvenöt éves kor után senkinek sem kellene a házasságra gondolnia,
értelmetlen. Negyvenöt éves kor után értelmetlen! Addigra még a házas nőknek is tudniuk kell, hogy ők
anyák, és nagymamák lesznek, nem lehetnek örökké menyasszonyok. Látjátok ezért, ez az egyik oka, hogy
a házasságok nem működnek. Harminc vagy harmincöt éves korotok után már nem vagytok
menyasszonyok, hanem anyák, teljes mértékben anyák vagytok; és apák, és úgy éltek, mint a gyermekeitek
anyja és apja. Minket így is neveznek a mi országunkban. Harminc éves korunkig menyasszonynak
neveznek, ami a ‘doolai’, de amint felnövünk – Engem senki sem szólít a nevemen. Úgy szólítanak,
hogy „Kalpana anyja”, vagy „Sadhana anyja”. Még a férjemet is úgy szólítják, hogy „Kalpana apja”,
soha nem a nevén. Mert anyává és apává válunk, ezt el kell fogadni. De nem, ti menyasszonyok akartok
maradni később is, és ehhez kell nektek a hitvesi ágy, és a hálószoba, ami egy menyasszonynak jár.
De a hálószoba dolog nem működik, mert már nem vagytok menyasszonyok, és akkor azt gondoljátok:
„Ez a férfi unalmassá vált.”, „Ez a nő unalmassá vált.”, akkor keresel egy másik nőt, egy másik férfit,
és ez így megy tovább. Aztán keresel egy gyermeket, és tönkre teszed az emberek ártatlanságát. De ha
elfogadjátok a helyzetet és rendesen növekedtek, érett Sahaja jógikká váltok, mint anyák és apák,
méltóságteljes emberek.
Nem a férj-feleség kapcsolat a szeretet egyetlen forrása, nagyon sokféle kapcsolat van, ami sokkal
fontosabb forrás, de ez attól függ, hogy milyen szinten vagy. Ha csak egy icipici patak vagy, akkor ez van;
de most, hogy óceánná váltatok, legyetek olyan, mint az óceán. Ha a tengerré váltok, legyetek olyan,
mint a tenger. Ha óceánná váltok, legyetek olyan, mint az óceán. A tenger nem maradhat olyan, mint egy
kicsi csermely, nem igaz? Ugyanígy mindannyiótoknak tudnotok kell, hogy túl kell nőnötök ezen a
kapcsolaton, és ne sóvárogjatok állandóan egy férj vagy feleség után. Negyvenöt éves koruk után még
mindig férjet keresnek maguknak, hát megőrültek? Ennek véget kell vetnünk most a Sahaja Jógában,
mindazok, akik egy bizonyos koron túl vannak, többé ne zavarjanak a házasságokkal! Váljanak anyákká!
Olyan sok gyerekről kell gondoskodnunk. Lesznek majd iskoláink, inkább ott legyetek! Mit jelentsen
számotokra a társaság? A gyerekek, az unokák és a dédunokák társaságában legyetek! Ezt kell
megértenetek, férfiaknak és nőknek egyaránt.
A férfiakkal ugyanez a helyzet. A férfiak is próbálnak nem apákká válni. Hogyha érett apák
vagytok, nem gondolkoztok a házasságon. Felejtsétek el! Ha egy nővel nem működött, felejtsétek el!
Felejtsétek el! Nincsen rá szükségetek, elég volt.
Egyáltalán nincs szükségetek ezekre, és ha működik egy olyan társadalomban, ami nem a Sahaja
jógik társadalma, akkor működnie kell nálatok is. Tehát, ami a társadalmat illeti, az indiaiak elég jók, de
gyengék a gazdaságban és a politikában. Soha ne kövessétek a politikájukat, borzalmas. Borzalmas. Úgy
értem, hogy nem tudok elképzelni rosszabb politikát, mint az indiai politika, mindennél rosszabb. Ha őket
hallgatod, nem tudod, hogy sírj vagy nevess, tudjátok, annyira idióták. Minden szamár a politikában van,
teljesen szamarak. Még annál is rosszabbak! Úgy bőgnek, mint a szamarak, úgy viselkednek, mint a
szamarak, rugdossák egymást, bármi elképzelhetőt megtesznek, annyira borzasztó. Ha valami vicceset
szeretnél látni, akkor megnézheted őket szórakozás szempontjából, hogy lásd, amikor a szamarak úgy
viselkednek, mint akik teljes mértékben felelősek a mi nagyszerű országunkért. A többségük szamár.
Nem sok olyannal találkoztam, aki értelmes, és az értelmesek is szamarakká szeretnének válni.
Mit lehet tenni? Ez a legfőbb vágyuk. Képzeljetek el egy szentet, aki szamár szeretne lenni.
Tudnunk kell, hogy mik a jó tulajdonságaink, és ami jó, azt nem szabad elveszítenünk. Mindazt,
ami rossz bennünk, javítsuk ki! Ez a kiegyensúlyozott magatartás saját magunkkal szemben. Mert ez a mi
hasznunkra van, nem a máséra, és a Sahaja jógik legyenek ezzel kapcsolatban önzőek. Mi vagyunk a
nyertesek; ha mi gyarapodunk, az egész test gyarapodik, az egész Sahaja Jóga gyarapodik.

Tehát ez a mondandóm számotokra a társadalmi életetekről, ami nagyon fontos, és az egóról.
De az a legfontosabb, hogy ha már a Sahastrarában vagytok, ti lesztek az agyam, valóban az agyammá
váltok. Ezért nagyon elővigyázatosnak kell lennetek, mert nem gondolhattok a családra, a gyerekeitekre,
a háztartásotokra. Nem gondolhattok a melbourne-i ashramra vagy a sydney-i ashramra vagy Ausztráliára,
hanem az egész világra, az egész univerzumra kell gondolnotok és annak jobbá tételére. Ha felnőttök és
eléritek azt az állapotot, akkor valóban szerves részévé váltok az agyamnak, amelyet egy sokkal nagyobb
vízió érdekel, magasabb rendű dolgokkal törődik. Alacsonyabb szinteken is működik, ami egy jó dolog, de
a ti egyéni szinteteken is tud működni. Odafigyelek a ti egyéni problémátokra, az egyéni javaslataitokra,
mindenre, amit mondotok, de a fény az egész univerzumért van. Így belépünk az univerzális vallás
birodalmába, amit fel kell ébresztenünk és el kell indítanunk.
Amíg nem éritek el ezt az állapotot, addig nem lehet benneteket érett Sahaja jóginak nevezni.
Ahhoz, hogy ezt elérjétek, keményen kell dolgoznotok.
Vagy mondhatjuk, most Sahaja jógik vagytok és Maha jógikká fogtok válni. Tehát el kell érnünk
a Maha Jóga állapotot. Innen nagyon könnyű elérni azt az állapotot. Működik. Képzeljétek, négy évvel
ezelőtt nem gondoltam volna, hogy képes leszek közületek ilyen sokat, mint gyermekemet, megalapozni.
És ma ez megtörtént. Olyan nagy dolog, hogy négy év alatt ilyen szép eredményeket tudtunk elérni,
és a következő évben még jobb lesz. Látom abból, amilyenek az emberek.
Meg kell értenetek, hogy a Sahaja Jógában Anyánknak engedelmeskedni, az rendben van.
De pár embernek van egy olyan rossz szokása, hogy átveszi az irányítást, hogy „Tedd meg Anyánk
kedvéért, Anyánkért!” Ki az, aki mondja? Miért is mondaná bárki, hogy „Tedd meg Anyánk kedvéért!”?
Vagy, hogy „Anyánk azt mondta.” Nem! Ha te a Lélek vagy, érted, amit az Anya mond, tehát próbáld
megérteni a Lelkedet. Ez a legjobb út a megoldáshoz, és kedves is lehetsz.
Azt szeretném, ha a gyerekek olyan magasságból kezdenének növekedni, hadd induljanak jobb
alapokkal, egy magasabb szintről. Mi egy alacsonyabb szinten kezdtük, problémáink voltak, de a
gyermekeink induljanak egy magasabb szintről, és Melbourne az a hely, amit gyermekek növekedéséhez
választottam.
Remélem, a nők is és a férfiak is felvállalják a szerepüket és felépítenek itt egy szép
családrendszert, egy jó társadalmat, és ez a társadalom…
Mi történt? Kapcsold le.
Tudom. Nagyon jól ismerem a fényeket. Tudom, hogyan működnek. Vishnumaya, ez Vishnumaya.
Hasznosítjuk Vishnumayát. Honnan kapjuk a fényt? Vishnumaya. Hol van elrejtve? Látjátok, Vishnumaya
az, akire ma szükségünk van, és arra, hogy megértsük finom szinten honnan ered Vishnumaya. Látjátok,
ez mennyire sahaj, ez a dolog megtörtént, és most beszélhetek Vishnumayáról. Mert nem könnyű témát
váltani Vishnumayára.
Látjátok? Látnotok kell a játékot, látnotok kell a játékot. Honnan ered Vishnumaya? Hogyan
működik Rajtam keresztül ennyire jól? Hogyan, mi történik, honnan ered? A víz elektromos ereje. És az
hol van? A vízben, a vízben, ami a Guru Tattwa, de csak akkor, amikor lejön, a Guru Tattwa lejön közétek,
arra a szintre, akkor a Vishnumaya működésbe lép, felszabadít és működik. Mi célból? Hogy
megvilágosítson. Ami durva szinten történik, az történik finom szinten is. Testet kell öltenem; a Guru
elvnek inkarnálódnia kellett, hogy lejöhessen a földre, így Vishnumaya működésbe lép és megvilágosítja
az embereket. Ez történik.
Láttátok, ahogy minden megoldódik, ahogy hirtelen témát tudtam váltani, és ti nem éreztétek
a váltást. Csak szerettem volna, ha látjátok, hogy Anyátok hogyan vált témát, egy véletlen esemény,
valami valahol történik, amiről tudok, és az változást okoz. Közben úgy tűnik, hogy a történet
gördülékenyen halad.
Egy másik dolog, amiről beszélnem kell, hogy mindanyiótoknak teljes mértékben ismernetek kell
a Sahaja Jógát. Nagyon kevesen ismerik igazán a Kundalinit és a vibrációkat. Azt sem tudják, hol van a
Void! Legyen egy rendszeres oktatás még a felnőtt Sahaja jógiknak is. Hol van a lábon a Void, hol
helyezkednek el a csakrák a lábon? Amikor arra kérem őket, hogy dörzsöljék meg a lábamat, nem tudják,
hogy mi hol van.
Lehettek tanulatlanok, nem számít, de a Sahaja Jóga ismeretek terén tanultaknak kell lennetek.
Teljes oktatást kell kapnotok a Sahaja Jógáról. Tudnotok kell, hogy egy betegség honnan ered, hogyan
lehet meggyógyítani. Ebben mindenki legyen képzett. Tehát a meditációs órákon kívül, kell, hogy legyenek
olyan órák is, amikor magatokat oktatjátok a Sahaja Jógáról, arról, hogy mit kell tennetek.

Van egy könyv, láttam, írtatok egy jó könyvet a gyerekekről, de hiányzik belőle a spontaneitás,
ezért ezen még dolgoznom kell. De nem csak könyv van, ott vannak a kazettáim is. Amikor hallgatjátok
a kazettáimat, jegyzeteljétek le magatoknak a lényeget abból, amit Anyátok mondott. A tanulás nagyon
fontos a Sahaja Jógában, különben az intelligenciátok tunyává lesz. Legyen átfogó műveltségetek a Sahaja
Jógáról – nem csak az a munkátok, hogy önmegvalósulást adjatok – mindenkinek látnia kell, hogy jól
informáltak vagytok.
Előttetek senki, egyik szent sem részesült olyan mennyiségű tanításban, mint ti. Használjátok ki
ezt az előnyt! Nem számít a korotok, az iskolai végzettségetek, ez mind nem számít, de mindannyiótoknak
tudnotok kell, mi a Sahaja Jóga, mit jelent, hogyan működik. Tegyetek fel magatoknak kérdéseket és
találjátok meg rá a választ. Ti mind diákok vagytok a Sahaja Jógában – ezt tudnotok kell – diákok vagytok
a Sahaja Jógában, és alaposan ismernetek kell, tudnotok kell mindent róla. Nem az a lényeg, hogy csak
élvezitek a Sahaja Jógát, ismernetek is kell. Például, ha ízlik egy sütemény, amit valaki más készített,
tudnod kell, hogyan készült, mert akkor elkészítheted másoknak. De ha nem tudod elkészíteni, az emberek
nem fognak hinni neked. Ezt tapasztaltam.
Látom, van pár Sahaja jógi, aki állandóan dolgozik, ők tevékenyek, mert korábban is azok voltak,
de vannak néhányan, akik letargikusak. Két indiai között is megtalálod ezt a különbséget, akár itt vannak,
akár ott. Ne legyen ilyen! Legyen mindenkiben ugyanaz a lelkesedés és dinamizmus, ne csak egy
emberben. Ha csak egy személy ilyen, annak semmi haszna. Egy ilyen személy nagyon zsarnoki is lehet.
Mindenkinek dolgoznia kell, az egész testnek dolgoznia kell! Ha ezt elérjük, az segíti az egész fejlődését,
felemelkedését. Rendben?
Ma, a születésnapomon nagyon megáldalak benneteket, de tudnotok kell, hogy minden születésnap
növeli az életkoromat, ezért fel kell nőnötök, hogy átvehessétek a feladatot, ez nagyon fontos. Nagyon
fontos, hogy felnőjetek. Az úgynevezett életkorom – bár nem látszik – de növekedik, ezt tudnotok kell,
ezért nektek fel kell gyorsulnotok, fogjatok hozzá, dolgozzátok ki. Amikor mások jönnek, beszéljetek
szépen velük, kapjanak tőletek örömöt, semmi mást, csak örömöt. Gondoskodjatok róluk, legyetek
kedvesek hozzájuk, az inkább tetszeni fog nekik, mint az, amikor valaki azonnal azt mondja: „Bhoot vagy,
kifelé!”
Ha már a Sahaja Jógában vannak, ha már ott vannak, akkor én kioktatom őket. Még mindig vannak
ilyenek, tudom, itt vannak, és meg kell mondanunk nekik, hogy „Van egy problémád, jobb, ha most
elmész.” Ez rendben van, el kell menniük az ashramból egy időre, majd visszajöhetnek – különben soha
nem jönnek rendbe –, és az ilyen embereknek örömmel el kell fogadniuk, hogy rendbe kell hozniuk
magukat, meg kell változniuk, meg kell javulniuk. Inkább ez, mint az, hogy az egójuk miatt továbbvigyék
a problémájukat.
Próbáljátok együttműködni magatokkal (lelketekkel), mert az egyre jobb és jobb szeretne lenni.
Tehát azok az emberek, akiket megkérek – elmondom Warren-nek, kik azok, akik szerintem nincsenek
rendben és nekik el kell hagyniuk az ashramot. Az ashram nem az a hely, ahol akárki lakhat. Itt csak azok
lakhatnak, akik egy bizonyos fokig megtisztultak, kell lennie egy minimális szintnek, amit el kell érniük.
Ha nem érik el azt a szintet, akkor ki kell költözniük. Még a zsarnoki nőknek és a nőies férfiaknak is el kell
menniük. Normálisnak kell lennetek, különben aki idejön, azt látja, hogy egy férfi úgy áll, mint egy
elvágott nyakú csirke, így nem tesztek jó benyomást rájuk. Higgyétek el, egy szerencsétlen Krisztus,
amilyet mutattam, ahogy petyhüdten ott áll, nem tudom, kire tesz jó benyomást. A férfi legyen olyan, mint
Krisztus a Sixtus-kápolnában, ott állva, mint egy kapubálvány, de legyen méltóságteljes, tiszteletreméltó,
barátságos, fenséges.
És a nők legyenek nagyon kedvesek, aranyosak. Ez nagyon-nagyon hosszú ideig lesz majd
hasznotokra. Nagyon hosszú ideig. Nem is tudjátok, milyen sokáig kamatozott nekem (a kedvességem),
ami ma is nagyon hasznos. Tudjátok, amikor nem a Sahaja Jógával foglalkoztam, olyan a természetem,
hogy akkor is nagyon kedves voltam az emberekkel, ami nagyon hasznos.
Mondok egy példát: Londonban eljött hozzám valaki, aki… Mi is volt a biztos neve? Pune-i biztos,
most ő a biztos Pune-ban. Eljött hozzánk, a férjem irodája gyűlést tartott, vagy valami hasonlót, és C.P.
azt mondta, hogy „Meghívom őket vacsorára.” „Rendben.” mondtam, és otthon megfőztem a vacsorát,
körülbelül huszonöten jöttek el vacsorára. Vacsoráztak, bizonyára gondoskodtam róluk, már nem tudom,
hogy is volt. Mikor Pune-ba mentem, Marautra szólt, hogy ez a biztos nagyon szeretne fogadni Engem,
mint a fogadó bizottság elnöke. Mondtam, hogy „Nem emlékszem az úrra, de ismerek valakit ezzel a
névvel.” Azt válaszolta, hogy „Nem, nem, ez valaki más.”

Ez a valaki egy volt azok közül, akik akkor eljöttek, és annyira dicsért, meglepődtem, hogy mi mindent
észrevett. Azt mondta: „Ez a hölgy, akinek olyan magas rangú férje van, annyira alázatos, olyan kedves
és anyai.” Hazament és elmesélte a feleségének, hogy „Még soha nem láttam ilyen hölgyet, annyira
tökéletes.” Nem tudom, mit tettem, bizonyára jól főztem, mert természetesen jól tudok főzni, de biztos
gondoskodtam róla, kedves voltam hozzá, kedves voltam mindannyiukkal, nem ettem, hanem rájuk
figyeltem; biztos tettem valamit, már nem emlékszem, hogy volt. A saját természetem szerint cselekedtem.
Nem ma történt, és mégis olyan sokan közülük segítőkészek a jellemem miatt, csakis a természetem miatt.
Amint tudjátok, az angliai Főbiztos, mindkét Főbiztos: az első és a második is, B.K. Neru és a
második, nagyon nagy tisztelettel vannak irántam, el sem tudjátok képzelni, mennyire megbecsülnek.
Kedvesnek, figyelmesnek, előzékenynek kell lennetek. Ahogy ti itt gondoskodtok rólam, úgy
gondoskodtam én is róluk. Ez olyan hatással van rájuk, hogy a férjem barátai és mindenki tisztel és
megbecsül. Találkoztunk a törvény fejével, aki a hírszerzés feje Indiában; egyenesen királyi bánásmódban
részesített. A Vámhivatal vezetője hírt kapott, hogy Anyánk gyerekei érkeznek, és személyesen jött el a
repülőtérre. Tudtátok? Ott ült; azt nem tudom, kijött-e, hogy lássa, hogy mind átmentetek. Annak
köszönhető, ahogy a magánéletemben bántam velük, különben kit érdekelne valakinek a felesége. A férjem
után sokan voltak abban a pozícióban, de senki nem törődött a feleségükkel. Bárhová megyek; most a
férjemmel voltam Kínában, és a megbízottai, akik Japánban és máshol, Honoluluban vannak, csak azért
jöttek el, hogy velem találkozzanak. Amikor ő megy valahová, senki sem megy el hozzá. Azt mondta,
hogy „Azért jöttek el, mert te is itt vagy.” El tudjátok hinni? Csak azért, mert hölgyként viselkedtem velük.
Ez egy erőteljes dolog.
Egy nőnek tudnia kell főzni, ez nagyon fontos. Ha nem tudnak főzni, akkor nem is nők, nem
hiszem, hogy nők lennének. Minden nőnek tudnia kell főzni. Meg kell tanulnotok főzni és mindenki meg
tudja tanulni, ez nagyon fontos. Egy nő rejtett ereje abban rejlik, ahogyan főz. Látjátok, a mi férjeink nem
bírnak máshová menni, mert annyira jól főzünk, ezért haza kell jönniük. Nem felejtik el az ételt.
Tehát ez a ti erőtök.
Ma nagyon rövid Puját tartunk, mert ma van a születésnapom, és egy Születésnapi Puja legyen
inkább mély, szívhez szóló és örömteli, mint amolyan szertartásos. Nincs szükségünk túl sok rituáléra,
mert tele vagyunk örömmel, amikor Anyánk születésnapját ünnepeljük. Már mindannyian ott vagyunk,
minden, amire azért lenne szükség, hogy abban az állapotban kerüljünk, arra most nincs szükségünk, mert
az öröm már ott van bennetek. Rendben?
Csak egy nagyon rövid Puja lesz – már elmondtam neki –, mert ma születésnap van. Nincs szükség
egy óriás nagy Pujára, mindarra, ami felébreszti az Istenségeket, mert már mind ott vannak, fent vannak.
Nézzétek csak, milyen vibrációkat árasztanak! Annyira örülnek, hogy a születésnapomat ünnepelitek.
Tehát, amit minden Puján meg kell tennünk, hogy felébresszük őket, hogy megkérjük őket,
legyenek kedvesek hozzátok, stb – bár ők ébren vannak bennem, ti ezt szeretnétek. Mivel most mind
ébren vannak bennetek, egyáltalán nincs szükségünk nagy Pujára. Erről beszéltem Modinak, hogy nagyonnagyon
rövid Puját tartunk, és egy rövid Pujának elégnek kell lennie.
A mai beszéd olyan volt, mint egy Puja. Ne feledjétek, hogy ez arról szól, amikor még nem
voltatok Sahaja jógik, a mai napon nem nektek szólt, tehát ne érezzetek bűntudatot.
Először arra emlékezzetek, hogy Sahaja jógik vagytok, az Én gyermekeim, és én nagyon-nagyon
szeretlek benneteket. Tehát kérlek, legyen önbizalmatok, teljes mértékben. Rendben? Ez a legnagyobb
ajándék, amit a mai napon adhattok nekem.
Isten áldjon meg benneteket!
Ehhez annyi kell, hogy a lábamat mossátok öt-tíz percig, majd a kezemet körülbelül tíz percig.
Ennyi, ilyen egyszerű. Nem kell ehhez sok ember. Tedd azt oda. Igen, azt. Ezt meg vigyétek el.