Devi Puja, Alapozzátok meg magatokat

San Diego (United States)


Feedback
Share

Devi Puja. San Diego, California (USA), 31 May 1985.

Isten áldjon meg benneteket!

Kérlek, üljetek le! (A felvétel miatt, ugye?) Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek a San Diego-i asramban. Igazán csodálatos hely, olyannyira kifejezi Isten szeretetét, és azt, ahogyan minden lépéseteket segíti. Ha szeretnétek egy asramot, ha egy megfelelő helyet szeretnétek, ha megfelelően szeretnétek gondoskodni a gyermekeitekről, ha végezni akarjátok Isten munkáját, akkor Ő mindenről gondoskodik, mindent elrendez. Ha a dolgok nincsenek elrendezve, akkor hogyan fogjátok végezni a munkátokat? Így tehát minden megoldódik. Magától értetődő dolog, hogy vannak különféle asramjaink, nagyon kényelmes helyek, igazán méltányos összegért, amit megengedhetünk magunknak, és így boldogan élhetünk együtt. Ezeket a lakhelyeket a szeretet alkotta. Az első dolog tehát, amit meg kell jegyeznünk, hogy teljes szeretettel kell lennünk egymás iránt.

Nem szabad bíznunk azokban az emberekben, akik megpróbálnak megosztani minket, akik helytelen gondolatokat próbálnak ébreszteni bennünk. Egy igazszívű szahadzsa jógit nagyon könnyű fölismerni. Nagyon könnyű fölismerni. Egy kicsit érzékenyebbnek kell lennetek, akkor nagyon könnyen fölismeritek az ilyen embereket. Bármilyen ravasz is valaki, rá lehet jönni. Most már senki sem cselekedhet Isten ellen, mert minden ki fog derülni, és az emberek tudomást szereznek róla. Nektek azonban a teljes figyelmeteket Anyátokra kell helyeznetek. Néhányan kissé fanatikussá is váltok a ragaszkodásaitok miatt, de nem baj, majd magatokhoz tértek. Még mindig jobb fanatikusnak lenni, mint kételkedni. Azoknak, akik mindent egy kicsit túlzásba visznek, el kell kötelezniük magukat, hogy bármit látnak, bármit tanulnak a Szahadzsa Jógában, bármi is történik, azt elfogadják minden aggodalom nélkül.

Ez az a pont, amikor kialakítjuk az elképzeléseinket a Szahadzsa Jógáról. Mi nem alakíthatjuk ezt ki – ez az, ami. Nem alakíthatjuk ki a saját elképzeléseinket, hogy szerintünk a Szahadzsa Jógának ilyennek vagy olyannak kellene lennie – ez nem lehetséges. Nem alkudozhattok, egyszerűen nem köthettek kompromisszumot. Annak kell lennie, ami. Nem lehet akármi, aminek ti szeretnétek. Nem formálhatjátok át, mivel már régen le lettek fektetve az alapok. A Szahadzsa Jóga egyszerűen az, aminek lennie kell, és ezért működik ilyen jól, ennyire hatékonyan. Azért, hogy még hatékonyabb legyen, el kell fogadnotok a működését. Mint például a tegnapi időzítés: tudtam, hogy valami nincs rendben, és még nem volt itt az idő.

Az idő, amit itt töltöttem, azzal telt volna, hogy felemelem a kundalinijüket, így szükségtelenül kárba veszett volna. Ehelyett csupán 5 percet szántam rá, ennyi ideig tartott, hogy megadjam nekik az önmegvalósulást. Mindent ebben a megvilágításban kell néznünk és megértenünk. Fokozatosan meglátjátok majd az isteni színjátékot, hogyan működnek a dogok, hogyan segít ez nektek. De tegyük fel, hogy Isten valamit elétek tesz. Dr. Worlikar mondott Nekem egy szép történetet erről, ami nagyon érdekes, arról szól, hogy a Jólét Istennője és a Tanulás Istennője között volt egy kis vita. Tudjuk, hogyha a tanulást, vagyis hogyha Szaraszvatit elhanyagolják vagy éppen túlságosan istenítik, akkor ez egoistává teheti az embert, olyan értelemben, hogy ha olyanná válik, aki csak tanul, tanul, tanul, akkor áteshet a ló túlsó oldalára. Egy hölgy próbára akarta tenni a Jólét hatalmát. Azt mondta hát Laksminak: “Rendben, lássuk, tégy jót ezzel az emberrel”. Az ember egy koldus volt, pénzre volt szüksége, nagyon nagy szüksége.

Így hát Laksmi sok pénzt rakott egy nagy edénybe, amit mi ’handának’ hívunk, és odahelyezte a koldus útjába. Arra sétált az ember, és Szaraszvati belépett az elméjébe. Amint Szaraszvati belépett az elméjébe, önzővé vált, nem is nézett az edényre, elment mellette. Arra lett volna szüksége, de elment mellette. Ebből arra következtethetünk, hogy amikor az emberek önzővé válnak, saját terveket szőnek, saját javaslatokat és elképzeléseket alakítanak ki, akkor az Isteni erő, amely megpróbálja megadni nektek mindazt, amire szükségetek van, ami számotokra a megoldást jelenti, ez az Isteni erő eltűnik. Ez történik, amikor nem hagyjuk Istenre a dolgokat. Ez nem csak anyagi szinten van így, hanem érzelmi, és fizikai szinten is. Sőt, ami a legjobb benne, hogy még spirituális szinten is működik. Tehát nem szabad elfeledkeznünk a lényegről. Hagyjuk, hogy az Isteni játssza a szerepét, mi pedig szemtanúi vagyunk.

Ahogyan Krisna mondta: „Karmanyevadikaraste” – „A mi feladatunk, hogy elvégezzük a munkát.” Most elvégeztük a pudzsát, megvolt az árti is. Azt mondtam: „Rendben, ha meg tudjuk csinálni, legyen; ha nem, akkor az esti géppel fogok menni.” Én nem izgatom Magam amiatt, hogy a reggeli járattal megyek-e vagy az estivel, nem számít. Teljes mértékben nyugodt vagyok. Megbeszéltünk bizonyos fontos dolgokat, amikről beszélnünk kellett, erre időt kellett szánnunk; ezt meg kellett tennünk, ez az életünk része. Én nem aggódom amiatt, hogy az egyórás géppel kell mennem. Rendben, megyek az éjszakai járattal, nekem teljesen mindegy. Tehát nyugodt elmével kell szemlélnünk, ahogy a dolgok történnek. Az emberek szükségtelenül … Most megérthetjük, hogy az Isteninek tökéletes terve van, ahogy teszi a dolgát, működik, és mindez a mi érdekeinket szolgálja, értetek, a szahadzsa jógikért van. Amikor ezt felismeritek, teljesen meg fogtok nyugodni és csak örömöt fogtok érezni.

De ha ilyeneket gondoltok: „Ó, ennek így kellett volna lennie, annak úgy kellene lennie”, akkor elveszítetek minden örömöt. Bárhogy is történnek a dolgok, az úgy van rendjén. Amint kialakítjátok ezt a hozzáállást, az öröm teljessé válik. Láttam, hogy az emberek az érzelmi életükben is túl sokat szenvednek. Ennek az az oka, hogy mindenen gondolkodtok. Például Indiában nagyon egyszerű a házasságkötés. Gyermekkorunktól kezdve arra tanítanak: „Meg fogsz házasodni, ezért meg kell tanulnod, hogyan élj a férjeddel”, és egy férfinak is mindig elmondják, hogyan bánjon a feleségével. De ők nem tudják, hogy ki lesz a feleségük és a férjük. A férj és feleség csak egyfajta szimbólum. Nem tudják ki lesz az, bárki lehet.

Tehát ha dharmaként fogadjátok el a feleségeteket, akkor az egész dolog meglepetés lesz számotokra és örömöt fogtok érezni. Az egész szépen felépül egy bizonyos pontig, a pillanatig, melynek kedvezőnek is kell lennie. Természetesen megnézik a horoszkópot, ez fontos dolog, mert ha nem vetik össze a horoszkópokat, az nagy szerencsétlenséget is eredményezhet. Ezért megnézik a horoszkópokat. És ha sok közös pont van – azt mondják, huszonhat egyezés az ideális –, akkor összeházasodnak, különben nem. Nem is lényeges, hogy találkoznak-e vagy sem. Néha találkoznak, beszélgetnek, ismerkednek egy évig, lehet, hogy az esküvőt elhalasztják, mert nem kedvező az időpont. Van egy kis idejük, hogy együtt legyenek, de sohasem kettesben, soha nincsenek bizalmasan kettesben. Tehát a pillanat szentnek számít, amikor találkoztok a férjetekkel vagy feleségetekkel, ez egy szent pillanat, és erre az eseményre koncentráltok. Aztán egyszer csak megszületik a döntés.

Ez a pillanat szent pillanatként marad meg bennetek. Néha úgy adódik, hogy a döntés után rövidebb-hosszabb idő is eltelik; lehet, hogy várnotok kell még, mielőtt találkozhattok a jövendőbelitekkel. De továbbra sem terelődik el a figyelmetek, ez teljesen koncentrált törekvés. Minden a helyére talál, mert egyszerűen csak elfogadjátok. De itt az emberek együtt élnek három évig, aztán összeházasodnak és elválnak. Nem értem, hogy még ha három évig együtt is élnek, vagy hét évig, tíz évig, mégis ugyanazt csinálják. Mire való akkor, hogy olyan sok éve ismeritek egymást, ha mégis elváltok? De minden jól fog alakulni, ha megértitek, hogy ez egy koncentrált folyamat, ahol minden egy dologra irányul, amikor egyszerűen csak találkoztok és elfogadjátok, hogy ő lesz a társatok. Talán egy vagy kettő nem sikerül, de ha nem gondoltok ilyesmire, akkor nem is igazán jelentkezhet probléma. Mert ha az esküvő után elkezdtek gondolkodni: „Ó, én erre számítottam, vagy arra számítottam.

Azt hittem, ez majd így lesz, de nem így van.” És mindig a másikban keresitek a hibát, nem magatokban – ez a legjobb az egészben; nem látjátok, hogyan tudnátok a másikhoz alkalmazkodni. Amint elkezdtek a házasságról gondolkodni, akkor vége, befellegzett. Ahogyan a gyermeketek is úgy születik, hogy nem gondolkodtok azon, milyen gyermek érkezik, hanem szeretitek őt, ugyanígy a házasságban is ki kell fejlesztenetek ezt a fajta összpontosított érzést. A házasságok csak így lesznek sikeresek. Itt azonban; mint amikor valamit vásároltok, amikor megveszitek, még jó, aztán azt gondoljátok: „Ez nem is jó, valami mást kellett volna vennem, az jobb lett volna”, így meg úgy. Ezért egy másik dolgot választotok. A tárgyakkal más a helyzet; a tárgyak csak tárgyak. Az emberek élőlények, nem élettelen dolgok, hogy lecserélhetitek egy másikra: „Inkább azt kellett volna választanom, vagy amazt”. Az emberekkel ezt nem tehetitek meg – akkor az Istenivel játszanátok. Ez az a lényeges pont, amikor azt érezzük, hogy a szahadzsa jógiknak meg kell tanulniuk, hogy örömmel és boldogsággal elfogadják a dolgokat, és hogy ne tervezgessenek haszontalanságokat.

Csak ekkor lehet teljes az örömötök. Különben nem lesz az. Ha megnézitek ezt fizikai szinten: például, itt is, ha egy nő nagyon vékony, másfajta lábakat szeretne, másfajta kezeket, másfajta alakot. Miért? Úgy értem, képzeljétek el, hogy mindenkinek egyformán kellene kinéznie, ugyanolyan csípő, ugyanolyan méret – szörnyű lenne. Biztosan elegetek lenne belőle. De ti ilyenek akartok lenni. Most az a divat, úgy kell kinéznünk, mint Mr. Amerika vagy bárhogy is hívják. Ezért mindenki kocog, futnak, mint a bolondok. De miért?

Nektek saját egyéniségetek van, ahhoz tartsátok magatokat. Bizonyos dolgokra szüksége van a testeteknek, pont nektek valókra. Természetesen, ha az egészségetek nincs rendben, akkor kezdjétek a csakráitokkal, gyógyítsátok meg. De csakis a kinézet miatt, hogy azt gondoljátok: „Ilyenné vagy olyanná kellene válnom”, ez egyáltalán nem számít. Így kezdődik egy újabb őrültség, és az emberek nagyon boldogtalanok. Úgynevezett elit társaságokba jártok, ahol a férfiak többsége nagyon jól fizetett, jól képzett, felsőosztálybeli ember, a nők is tanultak, meg minden, és csak olyanokról tudnak beszélni, hogy mennyi kalóriát esznek, meg ilyesmikről. Nem értitek: mi a baj ezekkel az emberekkel? Rendkívül sekélyesek. Pedig illedelmesen beszélnek, de ha tisztességtelenséghez folyamodnak, akkor bármilyen mélyre is süllyedhetnek. Ez mutatja, hogy egy ilyen ember egyáltalán nem haladt előre a fejlődés útján.

Ilyen dolgokon gondolkodnak. És nagyon komolyan veszik az egészet, nagyon komolyan megvitatják ezeket a dolgokat. Egyszerűen csak nevetni lehet rajtuk, hogy mennyire ostobák. Hogy ezeket a dolgokat mennyire tartják fontosnak Amerikában, vagy bármelyik másik országban, megmutatja, hogy milyen emberek élnek ott. Úgy értem, Indiában senkit sem izgat ennyire az alakja. Legalábbis az Én korosztályomban sosem kedvelték a túl vékony lányokat, mert azt gondolták, biztosan nagyon ingerlékenyek, lobbanékonyak, állandóan gondolkoznak. Meg kell mondjam, sosem szerették a nagyon vékony lányokat; a férjem sem kedveli ezeket a mai napig. Azt mondja: „Látod, a férfiak megbolondították a nőket, és a nők azért csinálják ezeket a dolgokat”. Látjátok, ő egy egyszerű ember, és azt gondolja, hogy a férfiak bolondították meg őket. Ilyen egyszerű ez, és a nők ezért megcsináltatják a lábaikat, vagy a fogukat, vagy az orrukat, műorrot csináltatnak – de miért?

Ha elkezdünk gondolkodni, fizikailag is kiegyensúlyozatlanná válunk. Mert amikor gondolkozunk, beleütközünk egy másik gondolkozásmódba, aztán egy általános gondolkodást alakítunk ki, és elfogadunk egy általános mintát. Amikor ezt elfogadják, azt mondják: „Rendben, csináljuk ezt”. Először nagyon szoros ruhákat hordtak, egy lány dicsekedett Nekem, hogy nyolc napig viselt egy ruhát és most nem tudja levenni. Megkérdeztem: „Hát ez meg hogyan lehet?” Azt mondta: „Ez olyan, amit nyugodtan lehet viselni, és bele lehet ülni vele a kádba, és akkor összemegy és nem lehet levenni. Fürödni lehet benne, bármit lehet csinálni benne.” Mondtam neki: „De hát milyen piszkos!” „Nem, nem, szépen ki lehet mosni és megtörölni.” Azt kérdeztem tőle: „De hát mire jó ez!? Teljesen elszorítja az ember vérkeringését!” Persze ettől kínlódni kezdtek az emberek, ezért most teljesen bő ruhákat hordanak, lötyögős gatyákat, lezser dolgokat. Egyik divattól a másikhoz ugranak, állandóan ezen gondolkodnak, folyton új dolgokat akarnak kitalálni. A hagyomány azonban teljesen eltér ettől. A hagyomány azt jelenti, hogy amikor az emberek hagyománytisztelőek, mi is történik: tulajdonképpen csak az értelmes emberek válhatnak hagyománytisztelőkké, mert ők tudják, hogy mi az amitől meg kell szabadulni, és mi az, amit nem szabad elhagyni.

Ők megpróbálják megérteni, hogyan tudunk fejlődni. Nem szabad egyoldalúan megközelíteni a dolgokat, hanem minden oldalról egyensúlyba kell hoznunk magunkat és továbbhaladni. Amit el kell hagynunk, azt el kell hagynunk, ami pedig jó, amellett ki kell tartanunk. Ahogy mondják, próba – szerencse. Ha hibáztok – rendben, felhagytok vele; aztán egy másik tévedés – rendben, nem teszitek többé. Mindent, ami jó, azt továbbviszitek, és így alakulnak ki a hasznos hagyományok, amit az emberek követni tudnak. De azok, akiknek folyton új dolgokon jár az eszük, mindig valami újat akarnak, ők nagyot tévednek, mert pont ez a legnagyobb ostobaság. Az új dolgokkal szörnyű összevisszaságba sodorhatják magukat, és pontosan ez történt a legtöbb nyugati országban, ahol az emberek mindenféle új dolgot próbálnak ki. Az új őrület most a kokain – rendben, most kokainoznak. Úgy értem, még azon sem lepődnék meg, ha Fülöp herceg is rákapna, vagy akárki kipróbálna egy ilyen dolgot.

Mindenki új dolgokat akar kipróbálni, és ha valaki szól, hogy ezt nem lehet, azt mondják: „Miért, miért nem?” Ez a nyugati gondolkodásmód igen nagy problémája. Tehát meg kell értenetek, hogy ne próbáljatok ki új dolgokat a Szahadzsa Jógában. A Szahadzsa Jóga hagyományokra épül. Semmi újat ne próbáljatok a Szahadzsa Jógában! Ami van, az több, mint megfelelő, ne próbálkozzatok semmi újjal! Akik új dolgokat próbáltak ki, mind nehézségekbe ütköztek, úgyhogy ne próbáljatok ki semmi újat! Mint például valaki mondta, hogy mostanában … Londonban voltak páran, akik egyszercsak előadásokat kezdtek tartani, a Szahadzsa Jóga új módszereit kezdték bemutatni. Mind megőrültek. Úgy értem, a vibrációik olyanok lettek, mint egy őrülté, nem tudtam mihez kezdjek velük. Egészen meglepett a dolog.

Kérdeztem őket: „Miért csináltátok ezeket az új dolgokat? Miért volt szükség új módszerre?” „Ó” – mondták – „nos, úgy gondoltuk, ez jobb lenne.” Mondtam nekik: „Én már megtanítottam nektek minden módszert. Mindet kipróbáltátok már? Tökéletesen kidolgoztátok már magatokat? Jobban tennétek, ha azokat próbálnátok ki, amiket tanítottam, aztán megkérdeztek engem, és csak utána kezdtek új dolgokat. De tisztában kell lennetek vele, mit csináltok.” Láttam, hogy a középszerű szahadzsa jógik csinálnak mindig ilyeneket, kipróbálnak valami újat. Aztán előhozakodnak ezzel: „Most elmondom nektek, hogyan keringtessétek a lélegzeteteket.” Miért kellene keringtetni a lélegzeteteket? Hirtelen kitalálnak egy új módszert. Ez gyakori eset, néha azonban ezek az emberek nagyon vészjóslóak is tudnak lenni, szóval legyetek óvatosak! Nincs szükség új módszerekre.

Most elérkeztetek arra a tudatossági szintre, ahol meg kell alapozódnotok. Tehát ezen a ponton ne csináljatok semmi újat! Állapodjatok meg, szilárdítsátok meg az egyensúlyotokat – ez nagyon fontos. A másik dolog az, hogy mindenkinek megfelelően kell ismernie a Szahadzsa Jógát. De néhányan olyan furcsa módon tudálékosak, hogy magam is meglepődöm. Például volt egy fickó, aki homoszexuális volt, vagy ilyesmi ostobaság, és néhány embernek azt mondta: „Igen, tudjátok, Anyánk azt mondja, hogy néha ez rendben van”. Én sosem mondtam ezt. Sosem mondhatnék ilyesmit. Aztán valaki azt mondta: „Nem baj, ha néha iszunk, Anyánk mondta”. Hogyan mondhatnám ezt?

Evvel kapcsolatban nincsenek kompromisszumok. Valaki azt mondja: „Rendben van, egy kicsit lehet üzletelni”. Én ezt soha nem mondtam. Nem, nem lehet ezt csinálni, ezek a dolgok nem valók nektek. Egyáltalán nem kell ilyeneket tennetek. Rendben? Tehát ha valaki ilyen ötletekkel jön, azt kell mondanotok: „szó sem lehet róla”. Ilyen nincs, a Szahadzsa Jógában nincs kompromisszum, nincs kompromisszum. Azokat a módszereket gyakoroljuk, amiket tanultunk, hogy mi magunk megalapozódjunk, és másokat is megerősítsünk. Tartanotok kell magatokat a ’mariádákhoz’, a határokhoz.

Ne akarjatok túlszárnyalni rajtuk. Vannak, akik azt gondolják, hogy ők fontosabb szahadzsa jógik, és ezt meg azt akarják csinálni. Ilyenkor jusson eszetekbe, hogy ez helytelen. Alázatosnak kell lennetek, és emlékeznetek kell arra, hogy amikor alázatosak vagytok, felismeritek, hogy csak az alázatos ember lehet szilárd ember. Tehát teljes mértékű alázatot kell tanúsítanotok. Próbáljatok több tudásra szert tenni a Szahadzsa Jógáról. Oly sok lehetőség van rá. Már elkészültek a beszédeim felvételei, sok könyvünk jelent meg a Szahadzsa Jógáról, és a “Nirmala Jóga” is ott van – nagyon sok lehetőség, ami által megérthetitek a Szahadzsa Jógát. Ha valamit nem értetek, megkérdezhetitek egymástól, elemezzétek ki, hogy megértsétek, mit mond Anyánk, jól értitek-e, amit Ő mond. Mert az én beszédeim nagyon, nagyon egyszerű nyelvezetűek.

Végtelenül egyszerűen fogalmazok, elkerülve az irodalmi magasságokat, természetesen amennyire csak lehet. Néha használnom kell nehéz szavakat, de általában egyszerűen beszélek. Mindezek mögött azonban nagyon mély, finomszintű tudás áramlik. Ezért néha talán nehezen érthető, lehet, hogy valami mást próbáltok kihozni belőle, megpróbáljátok valahogy értelmezni. Ha ilyen problémátok adódik, jobb, ha konzultáltok valakivel, aki szerintetek tanácsot tud adni nektek. De aztán azt el kell fogadnotok. Nem szabad előtérbe helyeznetek a saját nézőpontotokat, mert abból nagyon rossz dolog sülhet ki. Olyanná válhattok, mint a kisiklott vonatok, amik letérnek az útvonalról. A Szahadzsa Jógában megvan az útirány, ezzel tisztában kell lennetek, ha tetszik, ha nem. Ez nem szabadság kérdése, de csakis az útvonalon haladva tudunk fejlődni.

Nem térhettek le erről az útról. Ha azt hiszitek, hogy egy kicsit letérhettek, hogy jól érezzétek magatokat a züllöttségben, aztán visszajöttök a Szahadzsa Jógába, nem fogunk befogadni. Ha ezt teszitek, akkor nagyon keményen kell dolgoznom, hogy meg tudjalak tisztítani titeket. Hogy tiszták maradjatok, jobban teszitek, ha az úton maradtok, és nem tértek le róla. Ne próbáljatok meg új dolgokat kitalálni, hogy olyasmit tegyetek, ami szükségtelen; miért tennétek? Úgy értem, egyszerű megérteni, hogy ez energiapazarlás. Én már kialakítottam ezt a számotokra, miért akarjátok újra kitalálni? Mint például ez a blúz, amit most már legalább, azt hiszem, ötven éve, vagy még régebben hordok, ugyanezt a fajta blúzt. A szabóm tudja, hogy én ilyen szabású blúzt viselek, ez ilyen az meg olyan. Megvannak neki a méreteim.

Így csak annyit kell neki mondanom, hogy „Vegyen nekem ebből a fajta anyagból, és készítsen egy blúzt!” Ő elkészíti. Az elmúlt sok év alatt, huszonöt éve, ugyanaz a szabóm, aki Nekem varr. Neki sem fáj a feje, nekem sem fáj a fejem, semmi probléma. Ha naponta kellene változtatnom a szabásmintát, hogy más ujjat csináljon, egy újfajta blúzt, attól megfájdulna a fejem, tényleg, én mondom. Akkor miért tenném? Mi haszna? Ki nézi, kit érdekel? Szükségtelenül pazaroljuk az energiánkat ilyen dolgokra. Nem azt mondom, hogy egyenruhában kellene járnotok, semmiképpen, de úgy értem, hogy ahol energiát tudtok megtakarítani azzal, hogy nem gondolkodtok, azt kell tennetek. Az apró, jelentéktelen dolgokban nem kell változatosságot keresnünk.

Ebben az országban, ahogy már mondtam, minden csaptelepnek, minden kilincsnek másnak kell lennie, minden padlólap más – mire való ez? A művészi tárgyak legyenek különbözőek. A száriknak különbözőnek kell lenniük, mert művészi darabok. De egy blúz megvarrásában, nincs semmi művészet. Ami művészi, az lehet egyedi, de a hétköznapi dolgokat nem kell variálni. Miért kellene a gépesített dolgoknak annyiféléknek lenniük, csak az őrületbe kergetnének. Ha bementek egy boltba, húszféle dolog van, nem tudjátok, hogy melyiket vegyétek meg, mindet géppel készítették. Ez is jó, az is jó. Akkor jön valaki, és azt mondja: „Nem jó”. Ti pedig megsértődtök.

De ha hétköznapi dolgokat vesztek, abból jobb, ha kevesebb van, hogy ne okozzatok magatoknak túl sok fejfájást. A legjobban úgy tudjátok elkerülni ezeket a problémákat, ha használjátok új, vibrációs tudatosságotokat. Így energiát spóroltok. Takarékoskodnotok kell az energiátokkal, ezt úgy tudjátok megtenni, hogy nem fordítotok figyelmet olyan dolgokra, amik nem illenek hozzátok, ahová nem kell mennetek. Csak megnézitek a vibrációkat. Ha én elmegyek vásárolni – különféle okokból vásárolok, tudjátok. Először is, hogy megvibráljam a helyet, aztán azért, hogy vibrációkat adjak az embereknek, akik a piacon vannak. Harmadszor, hogy megnézzem a dolgokat, és így megvibráljam őket. Negyedszer, hogy másoknak ajándékba vegyek valamit. De ha valami megtetszik, ez csakis a vibrációk alapján történik, és akkor megveszem, mert valakinek oda kell adnom, vagy később lesz rá szükség.

Megveszem, elteszem, nagyon egyszerű dolog. Ilyennek kell lennie a ti hozzáállásotoknak is. De ha éppen ellenkezőleg, tovább folytatjátok, hogy „Ez tetszik, ez nem tetszik”, a feleségetekről, a munkátokról és mindenetekről, akkor bizonytalanok lesztek. Amerikában manapság az emberek a munkájukkal kapcsolatban is felettébb furcsák. Érintenem kell ezeket a dolgokat, mert szembesülni fogtok ezzel a problémával. Ma, ha van valami munkájuk: „Nem tetszik, nem szeretem a főnökömet” – és másik munkát keresnek. Aztán egy másik munkába kezdenek, ezt is leváltják. Aztán egy harmadik munkahelyre mennek, azt is lecserélik. Állandóan változtatni szeretnek – tiszta őrület, Én mondom. Cserélgetik a feleségüket, a házukat, mindent lecserélnek.

Miért? Csak egy feleségetek legyen, az a legjobb. Legjobb, ha életetekben legfeljebb két munkátok van. És a legjobb, ha legfeljebb háromszor változtattok lakóhelyet. Ennél több már fejfájást okoz. Úgy értem, Nekem negyvenszer kellet másik házba költöznöm a férjem temperamentuma miatt. De Én más vagyok, mert engem aztán egyáltalán nem zavar, akármilyen változás történik. Ti azonban nem vagytok ilyenek, tehát ne pazaroljátok az energiátokat! Nagyon fontos megérteni, hogy ne változtatgassátok a munkahelyeteket, ez nagyon fontos. Mert ez is csak egy őrület, Én mondom.

Mesélek nektek Douglas-ról, régebben ezt csinálta. Mindig pénzügyi gondjai voltak, mert változtatta a munkahelyeit. Ezért egy napon megszidtam. Azt mondtam: „Douglas, ha lecseréled ezt a munkát” – mert láttam, hogy jók a vibrációk – “ha lecseréled ezt a munkát, akkor soha többé ne kerülj a szemem elé”. És most van háza, van kocsija, pénze a bankban, jól megy a sora. Szóval ez is csak fejtörést okoz nekem: „Anyám, nincs munkám, nincs pénzem. Mihez kezdjek?” Minden alkalommal vannak emberek, akik eljönnek Indiába, és azt mondják: „Anyám, nincs pénzem, bocsánat, nem tudok fizetni.” Rendben, nem számít. Vannak legalább, most legutóbb is volt öt ilyen ember. Azelőtt viszont azt hiszem körülbelül húszan voltak. Minden alkalommal ez van.

Meg kell értenünk: muszáj, hogy legyen rendes munkánk. Tiszteletreméltó embereknek kell lennünk. Kell, hogy legyen megfelelő végzettségünk, ha lehet, jó ha van néhány képesítésünk. Ti mind nagyon intelligens emberek vagytok, tudtok végzettséget szerezni. Legyetek a társadalom tiszteletreméltó tagjai! Különben azt fogják gondolni, hogy ez az Anya minden koldusok Anyja. Tehát állapodjatok meg a munkátokban és az otthonotokban! Hogy megalapozódhassatok, le kell szoknotok a változtatgatásról. A változás bizonytalanná tesz titeket – értitek a lényeget? A változás tehát már nem lehet kérdés.

“Végig fogom küzdeni magamat ezen.” Ha szükséges, ha másképp nem megy, akkor lehet változtatni. Ez mindenre érvényes. A gurukhoz járkálás szintén nem más, mint változtatás. Minél több gurutok volt, nekem annál jobban fáj a fejem. Ha csak egy gurutok volt, még ha szörnyű is volt, az még rendben van, könnyű megtisztítani titeket. De ha húsz gurunál jártatok, akkor mit tehetnék? Egy ember olyan sok gurunál járt, hogy nem tudtam megérteni a személyiségét. Kérdeztem is: „Mi baj van vele?” Bármilyen problémát mondhattok, neki megvolt. Azt kérdeztem: „Micsoda ember ez?” Így azt mondtam neki: „Rendben, írja le az összes guru nevét, akiknél járt”. Három papírlapnak mindkét oldalát teleírta.

Azt mondtam: „Sajnálom, uram, nem segíthetek”. Erre ő: „Anyám, segítened kell, mert egy nagyon sürgős problémám van”. Megkérdeztem: „Mi az a sürgős probléma?” „Elkezdtem nővé válni.” Azt mondtam: „Hogyan?” „Az orvosok azt mondták, hogy kezdek nővé válni.” Mire én: „Ez tényleg sürgős probléma. Ezt meg tudom állítani, de nagyon sok tisztításra van szüksége.” Néha úgy nézett ki, mint Hanumána, néha olyan volt, mint egy őrült, bárminek nézett ki, a benne lévő sok guru tette ezt vele. Bár végül is megtisztította magát és megoldódott a problémája, de még most sem mondanám rá, hogy szahadzsa jógi; bár nagyon tanult, és szanszkritül is mindent tud, de olyan sok gurunál volt, mindenféle guruknál járt. Ez is a változtatások eredménye – „mi ezzel a baj?” Amikor a Szahadzsa Jógába jöttök, hagyjátok ezeket abba! Minden mást hagyjatok abba! A másik dolog, amit mindig hangsúlyoztam, hogy amikor a Szahadzsa Jógába jöttök, akkor elöször is összpontosítsatok Rám és a Szahadzsa Jógára, csak azután más dolgokra. Például amikor keresztények jönnek a Szahadzsa Jógába, nem tudják elfogadni Ganésát. Ha indiaiak jönnek, nem tudják elfogadni Krisztust.

Amikor muzulmánok jönnek, képtelenek részt venni a pudzsán. Mindenki valamilyen teherrel érkezik. Jobb, ha ezt mind a Lábaim elé helyezitek, és nincs többé gond. Most már az Én prizmámon át látjátok ezeket a dolgokat, rajtam keresztül – így könnyebb megérteni. Azok, akik ily módon megértettek Engem, tökéletesen megértik a Szahadzsa Jógát. Nincs több múltbéli fanatizmus, a Szahadzsa Jógával kapcsolatban sem. Megértik, hogy mindez ugyanaz, mint Anyátok, és nincs szükség arra, hogy ragaszkodjanak az egyikhez vagy a másikhoz. De ez nem jelenti azt, hogy ha Káli Istennőnek hívtok, azzal megsértenétek, vagy ha Matadzsi Nirmala Dévinek neveztek, azzal felmagasztalnátok engem – mindkettő bennem van. Meg kell értenetek, hogy mindezek a saját kis skatulyáinkhoz kapcsolódnak. Istennek nincsenek ilyen skatulyái.

Amerika nem külön létezik Isten számára, vagy bármi más sem külön létezik. Vajon mi úgy létezünk, hogy „Én csak a saját Vissúdhim vagyok” – így létezünk? Vagy „Én csak a saját orrom vagyok” – ilyenek lennénk? Mi egész testként létezünk. Isten ugyanígy létezik – bár van orra, van füle, minden ott van; mégis Istenként létezik. Nem egy különálló orr, nem különálló, mintha csak Amerika létezne, hanem egységes egészként létezik, minden az egészhez kapcsolódik. Amikor ez megtörténik velünk, hogy a nagy Egészhez kapcsolódunk, az Ősi Lényhez, akkor ne viszonyítsuk magunkat valamihez, ami röghöz köt minket a beidegződéseink, kondícióink miatt. Nem szabad leragadnunk egy helyben, körforgásban kell lennünk. Úgy látom, akik katolikusok voltak, nehezükre esik, hogy ugyanolyan tisztelettel imádják Srí Ganésát, a beidegződéseik miatt. Próbáljatok egy kicsit elvonatkoztatni Krisztustól, egy időre hagyjátok Őt békén.

Gyertek a Szahadzsa Jógába, akkor megfelelő fényben láthatjátok Őt. Valójában az a probléma, hogy amíg nem vagytok belül, nem látjátok a saját szemetekkel, hogy minden út ehhez az egy dologhoz vezet, hiszen minden ugyanaz, egyáltalán nincs semmi különbség. Először be kell lépnetek. Adjatok fel mindent és gyertek közénk. Akkor tudni fogjátok, hogy minden ugyanaz. Ez nagyon fontos, és akkor látjátok, milyen csodálatos dolog, hogy nincsenek nehézségeitek amiatt, hogy valamilyen kultuszhoz vagy guruhoz, vagy valami máshoz tartoztatok. Ha jobban megnézitek, még az úgynevezett vallások is olyanok, mint a kultuszok; kultuszok, amik tele vannak kondíciókkal. Semmi mást nem adtak nektek, csak kondíciókat és illúziókat. Mi nem élhetünk illúziókban, a valóságban kell élnünk. A valóság pedig az, hogy mindezek lényege egy és ugyanaz, és nekünk belül kell lennünk, hogy mindegyiket egy egységben láthassuk.

Úgy érzem, ez nagyon fontos egy ilyen országban, mint Amerika, mivel itt annyira különböző elképzelések léteznek, olyan változatos eszmék, hogy magam is csodálkozom. Bármit mondhattok, az biztos van Amerikában. A minap is felfedeztem valamit, amit Mormonnak hívnak, Mormon vagy ilyesmi. Mormon. Ahogy kimondják az elnevezést, Amerikában már meg is jelenik. Nem tudom, hogy ez a sok minden hogyan gyűlt itt össze. Itt mindenféle guru megtalálható. Még sohasem hallottam ennyiféle nevet. Akárhányszor jövök, mindig van valami új guru. Miért Amerika az a hely, ahol ezek úgy nőnek, mint a gomba?

Tenyésznek, mint a gombák – a gomba rothadással nő. Csak a gomba nő úgy, mint a penész. Rothad ez az ország? Mi történik? Miért? Az emberek gondolkodásmódja az oka. Itt az emberek mindig új dolgokat akarnak, ezért van mindig utánpótlás. Ennek eredményeként az emberek bizonytalanná válnak. Az amerikaiak fő problémája, hogy nagyon bizonytalan emerek. Ha megkérdezitek őket: „Hogy vagy?” Ők is azt mondják ….

Értsd, ahogy akarod. Sosem mondanánk így: „Hogy vagy?” …. Hogy lehet ezt érteni? Úgy értem, egy indiai ezt nem érti. Ha egy indiai ilyesmit mondana, amikor megkérdezik: „Hogy vagy?” és ezt válaszolná, akkor azt mondanák: „Megőrültél?” És ha megkérdezik az amerikait: „Érted ezt?” „Össze vagyok zavarodva.” Egy indiai sosem mond ilyet, „Össze vagyok zavarodva.” Egy indiai mindig biztos a dolgában. „Össze vagyok zavarodva” azt jelenti, hogy ’te holdkóros vagy?’ Miért vagy összezavarodva? Valami baj van a fejeddel? Látjátok tehát, hogy ezek az eszmék mind a bizonytalanság felé sodornak minket, léhaságba és felületességbe taszítanak. A felületesség valósággal bombáz titeket, ostromol, Én látom. Kivétel nélkül mindenhonnan, a médiából, innen, onnan: mind-mind felszínes dolgok ömlenek.

Valósággal kiöli az ember belső lényegét. Ti pedig eszerint akartok élni, aztán pedig ezeket a gondolatokat követitek, és teljesen elveszítitek önmagatokat, a kapcsolatot az önvalótokkal. Azonban ilyen körülmények között is tisztában kell lennetek azzal a csodálatos ténnyel, hogy nagyon sok kereső ebben az országban született. Amerikába látogattam el elsőként. Biztos vagyok benne, hogy San Diego az a hely, ahol el fog kezdődni, érzem ezt. [marati] Ez a hely nagyon fontos, boldog vagyok, hogy megszerveztétek ezt a csodálatos pudzsát, szükségünk van erre a pudzsára. Biztos vagyok benne, hogy ezáltal elérkezik az idő, különösen jó időszak következik; egyrészt Amerika evolúciója, másrészt pedig Mexikóé. Ezt el tudjuk kezdeni itt San Diegoban. Csodálatos nap a mai, amit kiválasztottatok erre a pudzsára. Nagyon örülök ennek.

Ma van az Istennő napja, [marati] – trajódasi. A trajódasi a legjobb, a tizenharmadik nap. [marati] Nézzétek meg a vibrációkat, nincs is szükségetek a pudzsára! Tényleg nincs szükségünk a pudzsára, olyan erősen áramlanak a vibrációk! Nagyszerű nap a mai, és örülök, hogy megkért, hogy itt tartsak pudzsát. Szóval, először is …. Ha bármi problémátok van, bármi kérdésetek, el kell mondanotok Nekem. Van egy dolog: egy szahadzsa jógi ne legyen komoly természetű, ez az egyik dolog. A komolyság nem tartozik egy szahadzsa jógi természetéhez. Mosolyognotok kell, nevetnetek, örülnötök.

Ha valaki túl komoly, az nem szahadzsa jógi. Én nem tudok öt percnél tovább komoly lenni, legfeljebb öt percig. Még ha meg is kell szidnom valakit, fel kell készülnöm, majd lejövök és kiabálok, és ha öt perc után nem szaladok el, akkor már megint nevetek. Képtelen vagyok – hiszen ez móka! Tehát senki ne legyen komoly, ez az egyik fontos dolog. Senki ne legyen komoly! Mindig legyetek mosolygós, boldog emberek, hiszen bennetek van az öröm. Miért is kellene komolykodni? Ha csak ezt gondoljátok: „Szerencsétlen vagyok, nyomorult vagyok”, – ez a franciák stílusa! A franciák, tudjátok, amikor először jártam ott, azt mondták nekem: „Anyánk, Ön túl boldognak tűnik” – a franciák szemében.

Azt mondtam nekik: „Mit kellene tennem?” Azt mondták: „Látja, ők mind nagyon …, azt hiszik, hogy nagyon szerencsétlenek, meg effélét”. Azt mondtam: „Rendben van”. Úgyhogy azt mondtam nekik: „Látjátok, ti mind ‘les miserables’ (nyomorultak) vagytok” – tudjátok Victor Hugo írta a „Nyomorultak”-at, – azt mondtam: „Rendben, ti ‘les miserables’. Én egyáltalán nem vagyok nyomorult. És ti minden bizonnyal nyomorultak lesztek, ha minden harmadik házban kocsma van, minden tizedik házban prostituált van, mi lesz akkor? Úgy értem, ti akartátok ezt.” Erről van szó. Még Jógi Mahadzsan is azt mondta nekem: „Anyám, olyan fényképet szeretnénk Önről, ami nagyon komoly, nehéz ilyet szerezni, és nekünk muszáj olyan képet kitenni, ami komoly.” Végül is talált egy fényképet, ami szörnyű volt. Azt mondta nekem: „Ez nagyon szép fénykép, olyan nyugodtnak látszik rajta” – így áradozott. Amikor megláttam a fényképet, mondtam neki: „Ez szörnyű!” Mire ő: „Igazán?” Azt mondtam: „Rendben, elárulom neked, ki készítette ezt a képet”. Ő megkérdezte: „Ki?” Megmondtam az illető nevét, ő pedig megdöbbent.

Azt mondtam: „Az a hölgy adta neked a képet, és jól tudod, hogy most hol van.” Teljesen megdöbbent, amikor kimondtam a nevet: „Jane”. Mondtam neki: „Ez az a fénykép, amit az amerikaiaknak küldesz”. Tudom, hogy az amerikaiakat vonzani fogja ez a fénykép, mivel ők maguk nyomorultak, tudjátok. Az ilyen emberek azonban, akiket vonz ez a fénykép, pillanatok alatt eltűnnek a jógából, nem fognak velünk tartani – és ez az, amit nem értetek. Ők nem olyanok, akik megmaradnak. Mint Skóciában, odautaztam, és megláttam egy fényképet, ami teljesen ledöbbentett. Elmentünk egy étterembe, hogy majd ott fogunk enni, megláttam a fényképemet, és megkérdeztem: „Ki készítette ezt?” Azt mondták: „Ez az egyik ausztráliai fénykép másolata.” Kérdeztem: „De ki készítette? Mert ez nem jó – nagyon rossz.” Erre azt mondták: „Egyszer valaki hirtelen készítette.” Azt mondtam: „Megmondom a nevét”. Megmondtam nekik, ki volt az: Hilary. Mindannyian elámultak ezen.

Azt mondtam: „Ez a fénykép nem jó.” De mostanra már mindenhová kitették. Azt mondtam: „Legyen.” Nagyon sok ember eljött a programomra, mindenféle fura szerzet. Egyiknek egy szeme volt, másiknak egy orra, másoknak más bajuk volt, mindenkinek hiányzott valamije. „Ó, Istenem” – mondtam, – „ez a fénykép miatt van”. Egyetlen ember sem jött vissza. Volt legalább öt vagy hatszáz ember a programon, mind ilyenek voltak. [marati] És egyikük sem jött vissza, egyetlen egy ember sem. A ’bhútok’ vonzották magukhoz a ’bhútokat’; és láttam, ahogy a fényképem elriasztotta őket. Tehát, aki lefényképez Engem, szintén tükröződik a fényképen. Biztosan láttátok, hogy Ray fotói nagyon jól sikerültek.

Nem tudom, hogy itt melyiket készítette Ray, de az ő fényképei nagyon jók szoktak lenni. Most viszont Raynek, azt hiszem, kicsit fura felesége van. Elment Indiába, és az indiaiak mondták Nekem: „Anyánk, nem tudjuk, hogy Ray most miért van ilyen rossz állapotban.” Indiában ilyesmi nem történik. Ha egyszer szahadzsa jógi lesz valaki, az csak a javára válik. Ez a fickó viszont pont az ellenkezője – most mit tegyünk? Azt mondták: „Anyánk, Ray teljesen visszaesett, mit tegyünk?” Azt mondtam: „Biztos valami nincs rendben. Mit tehetünk?” Amikor visszajöttem, Ray hozott Rólam három vagy négy fényképet. Amikor megmutatta, mindenki megdöbbent. „Ezek nem Anyánk fényképei.” Vissza kellett őket vonnia. Erről van szó.

Ugyanaz a Ray, aki olyan szép fotókat készített, most szörnyű fényképei vannak. Mindenben, amit csináltok, mindenben, amit elértek, felismerhetitek ezt. Hirtelen nagyon elegáns, kifinomult emberekké váltok, hogy ha jó szahadzsa jógik vagytok. Minden megfelelő arányban fejlődik. Nagyon egyszerűen felismerhetitek az ilyen személyt, hiszen nagyon megnyerő, nagyon megnyugtató. Ezekről a dolgokról már sok mindent elmondtam, amit akartam, és végezetül, azt tenném még hozzá, hogy Vissúdhiként szaksivá kell válnotok, tanúvá. Tanúvá kell válnotok. Hogy tanúvá váljatok, meg kell szabadulnotok a ragaszkodástól. Ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy szegényesen kell élnetek, de próbáljatok meg nem ragaszkodni. Hála Istennek, ezúttal nem olyan rosszak a tapasztalataim az amerikai szahadzsa jógikkal kapcsolatban.

Nagyon jó emberek, jól alkalmazkodtak és jól érezték magukat. Kellemes volt. Remélem, hogy egyre többen fognak jönni és jól érzik majd magukat. Mint már tudjátok, változások történtek a programjainkkal kapcsolatban. Jobb, ha megmondjátok, hogy jöttök-e vagy sem. De ne gondoljátok meg magatokat az utolsó percben, ez problémát okoz nekünk, mindenkinek. Kérem, hogy ne változtassatok; ha nem jöttök, rendben van. Lesz egy határidő, addigra eldöntitek, és utána ne változtassatok. Csak az amerikaiak csinálták ezt, senki más. Azt kellett mondanunk az embereknek: „Most már nincs több hely, adjunk több esélyt az ameriakiaknak, meg kell adnunk nekik a lehetőséget; ti nem jöhettek.” Szegények, öt-tíz napra jöttek, mert nem tudtunk helyet biztosítani számukra.

Szóval ne változtassátok meg a szándékotokat. Ha jöttök, akkor egy határidőig el tudjátok dönteni, hogy jöttök-e vagy sem. Ha nem jöttök, akkor egyszerűen azt mondjátok: „Nem, mi nem jövünk”, vagy ha jöttök, akkor azt mondjátok: “Igen, jövünk”, és úgy is tesztek. Legalább ezen ne változtassatok. Ismét kérlek, tartsátok magatokat az időpontokhoz és egyebekhez, mivel ez teljesen összezavarja az egészet. Hiszen mi most az Isteni ritmusa szerint tesszük a dolgainkat, és semmi okunk arra, hogy felborítsuk a ritmust. Lehet, hogy ti amerikaiak vagytok, de mint tudjátok a Szahadzsa Jógában az amerikaiak nem foglalnak el túl előkelő helyet. Ezt nagyon jól tudjátok. Úgy gondoljuk, hogy az olaszoknak sokkal jobban megy; úgy jönnek a Szahadzsa Jógába, mint ahogyan hal a vízbe. Szóval az amerikaiaknak egy kicsit keményebben kell dolgozniuk, nekik egy kicsit többet kell tenniük, hogy eljussanak ugyanarra a szintre.

Mit tehetnénk? Olyan nagyszerű ország, nagyon sok kereső van, de már tönkre vannak téve – mit tegyek? Megpróbálom a legtöbbet, ami tőlem telik. Mindannyiótoknak segítenie kell, és meg kell értenetek a nehézségeket, kedvesnek kell lennetek az újonnan érkezőkhöz, és gondoskodnotok róla, hogy helyre legyenek igazítva. A felemelkedésünkre kell gondolnunk, mely San Diegoban fog kezdődni, és ebből a szegletből kiindulva fogjuk megvilágosítani egész Amerikát. Gyakorlati okokból úgy döntöttem, hogy Dr. Worlikar lesz felelős a keleti parton – [marati] a nyugati parton. Nekünk New York már nyugatnak számít, rendben; tehát a keleti partot, a New York-i oldalt ő intézi. Mivel ez olyan, mintha két ország lenne, két teljesen különböző dolog. Tehát ezt így kell majd intézni. Pénzügyi dolgok: a pénzügyi dolgokat az ő beleegyezésével kell intéznetek.

Elmondtam neki, hogyan csinálom: a pénzt a bankban tartjuk a bejegyzett, hivatalos néven, vagy valahogy így, náluk van a csekkfüzet, de nekem alá kell írnom. Szóval nálatok lesz a csekkfüzet, de neki kell aláírnia, hogy lássa, mire költötök. Csekkek vannak tehát. Vagy ti is ugyanazt csináljátok, hogy nála van a csekkfüzet, de ti írjátok alá, hogy tudjátok, mennyit költötök el. Csekkek vannak tehát. Természetesen, ami titeket illet, tudom, hogy ez rendben lesz, de mégis … Azért megyek ilyen részletekbe, hogy jobban megértsétek. Például, ha ti pudzsapénzt adtok Nekem, Én azt összegyűjtöm. Könyvelést vezetek róla. Erre nem is lenne szükség: ki fogja megkérdezni tőlem, hogy mit csináltam a pudzsapénzzel? De én akkor is vezetem a könyvelést.

Majd ezt a pénzt pudzsakellékekre és -eszközökre akarom felhasználni, ajándékokra és ilyen dolgokra. Úgyhogy számon tartom. Nem kellene ezt tennem, ez az Én pénzem, legalábbis egy része az Enyém, de Nekem így tartja kedvem. Tehát mindenkinek tudnia kell, hogy ha Anyánk ilyen pontos ebben a dologban, akkor mi miért ne tennénk? Pénzt kell adnotok a pudzsára, ez kétségtelen, mert ennek így kell lennie. Először egy fontot szedtünk. Aztán felment két fontra, aztán ötre, tízre – így emelkedett. Aztán a pudzsákra, a nagy pudzsákra, mint amilyet most fogunk tartani New York-ban, az emberek meghatároztak egy bizonyos összeget. Ez a ti döntésetek, nem az Enyém, Én sosem mondtam semmit, mert Én legfeljebb egy fontra gondoltam, ez volt a véleményem. Aztán valahogy, már nemigen tudom, mit csinálnak ezek az emberek.

Szóval bármit is határoznak el, annyi lesz az összeg, amit a pudzsára szednek majd, amit a Nábhi csakra miatt el kell fogadnom. Teljes szívből kell adnotok, mint Shabari, az odaadó idős nő, és minden megfelelően fog alakulni. Mondhatjuk tehát, hogy a Szahadzsa Jóga nem extrém dolog. Adunk pénzt; csakis szahadzsa jógik adományozhatnak pénzt. Itt fizetnetek kell az ételért, fizetnetek kell a szállásért. Fizettek, nem úgy éltek itt, mint az élősködők. Mi nem akarunk parazitákat magunk körül. De ez nem is azt jelenti, hogy teljesen kifoszthattok egy szahadzsa jógit és koldusbotra juttathatjátok, hogy Rolls Royce-okat vegyetek magatoknak! Nem jelenti ennek az ellenkezőjét sem, hogy Engem fosztotok ki teljesen. Meg kell értenetek, hogy a Szahadzsa Jóga ’adok-kapok’, megfelelő, meghatározott keretek között, és ezt helyesen, méltósággal kell tenni, megértéssel, azzal a csodálatos érzéssel, hogy mi mind az egész részei vagyunk.

És ezért Amerika tartozik felelősséggel, mert Amerikának kell a Virátává válnia. A Vissúdhinak a Virátává kell válnia. Micsoda felelősség ez! Ne veszekedjetek hát egymással, a férjek és feleségek se veszekedjenek egymással! Próbáljatok meg egyek lenni, tökéletes egységben, örüljetek egymásnak. Ez nagyon fontos. Rendben. Isten áldjon meg benneteket! [marati: Ez a Viráta helye] Már érzem is a jobb Vissúdhi csakrát. Rendben.

[marati – utasítások a pudzsához] Most azt szeretném, hogy azok az emberek, akik eddig még nem mosták meg a Lábaimat, jöjjenek előre. Egyesével. Hagyjátok, hogy elboldoguljanak. … képes rá. Danny, te is gyere ide! Most egyszerre két ember csinálja. Nagyon hideg a víz. Nagyon jó, nagyon jó. Nagyon, nagyon jó. Dörzsöljétek!

Dörzsöljétek a Lábaimat! Most nézzétek meg a vibrációitokat! Rendben? Jók? Isten áldjon benneteket! Most ti gyertek ide! Meleg víz kell. Gyertek ide, mindketten. Isten áldjon titeket! Dörzsöljétek!

Öntsd ide erre! Dörzsöljétek! Kész! Most figyeljetek – nézzétek meg a vibrációitokat! Csak mosolyogj ugyanígy, rendben, nem baj – a szári majd megszárad. Isten áldjon titeket! A szemetekre és a fejetekre, töröljétek rá! Gyertek! Nagyon jó. Isten áldjon!

Egyik kézzel tartsd, erősen és a másik kézzel dörzsöld erősen! Azaz, jó lesz. Érzitek a vibrációkat. A jobb, bal kézzel, dörzsöld – húzd meg a kisujjat! A kisujjat húzd meg! Megvan. Most nézd meg a vibrációidat! Isten áldjon! A szemre és a fejre. Gyertek!

Hogy megváltozott az arcod! Jól vagy? Jó. Isten áldjon! Tökéletes. Ennyi az egész. Gyertek! Így már jobb. Rendben, most erősen fogd meg! Dörzsöld az egész kezed!

A kezeteket, a ti kezeteket kell megdörzsölni, nem az Én Lábaimat. Húzd meg! Jól húzd meg! Ez az! Hmm, jó. Azt hiszem, rendben vagyunk. Most csak üljetek le, erre az oldalra. Minden rendben? Ne tartogassátok! Töröljétek rá a fejetekre!

A fejetekre, és a szemetekre is töröljétek rá! Isten áldjon titeket! Gyertek csak együtt, jól van. Jól van. Még egy kis vizet. Használhatják ugyanazt a vizet a Lábaimhoz. Gyertek! Isten áldjon titeket! Most… Fogd meg! Dörzsöld erősen!

Dörzsöld erősen! Most nézd meg! Most. Rendben? Látod a bal – egy kicsit. Rendben. Miközben ültök, tartsátok Felém a bal kezeteket, a jobb kezeteket pedig tegyétek az Anyaföldre! Jó? Isten áldjon titeket! Jó.

Most nézzétek meg ti is! Még nem, mit érzel? Jó. Nagyon jó. Isten áldjon! Tedd ide a bal kezed! Dörzsöld meg! Rendben. Most nézd meg! Jó?

Isten áldjon! Először töröld rá a fejedre, aztán a szemedre! Jól van. Jól érzed magad? Ragyogsz, ugye? Erről az oldalról egy kicsit emeld fel, ezt. Ezen az oldalon, igen. Jól van. Kész! Most nézd meg magadat!

Isten áldjon. Ő már megmosta? És a férje? Ő már megmosta a Lábaimat? Mindketten? Mindketten megmostátok? Jól van. Újra meg akarjátok mosni? Jól van. Gyertek!

Jól vagy, Jeshua? Jobban. Jól van. Hadd játsszon a vízzel. Zárd össze a kezeit! Kérd meg, hogy játsszon a vízzel, az jobb lenne. Bele a vízbe. Kérd meg, hogy merítse bele a lábait a vízbe. Tedd az Enyémre! Mosd meg a Lábaimat!

Jól van, jól van, jól van. Most érintsd meg a Lábaimat! Tedd a kezeit a Lábaimra! Jó. Halló! Jól van. Isten áldjon mindannyótokat! Most már jól van. Ti már megmostátok, mindketten megmostátok. Csak tegyetek még vizet!

Szerintem mindet öntsd rá! És még többre van szükség. Így jobb. A száznyolc név. Azt mondtátok, hogy itt van a száznyolc név. A száznyolc név. Amit mutattál, az ezer név. Ez … száznyolc. Ez a száznyolc név? Mahakali száznyolc neve.

Ó, mondjátok a száz nevet. Sri Matával kezdődik? Vegyétek elő azt, rendben? Szahaszránáma. Igen, van Sri Lalita. Ez az a dicsőítés, miután az Istennő megölte a raksaszákat, akiket Sumbának és Nisumbának hívtak, most újra trónra kerültek. Az istenségek dicsőítésére, ugyanezt az imádságot kell mondanotok. Most elkezdjük – tudjátok, hogy egy darabig ő fogja olvasni, és aztán szólni fog, amikor nektek azt kell mondani „Ja Dévi szárvá butésu” – ő azt mondja „Buddhi”, akkor nektek ezt kell mondani, „Ja Dévi szárvá butésu Buddhi rupéna szamsztitá.” Azt tudjátok, hogy – „Namasz Taszjé namasz Taszjé namasz Taszjé namo namaha.” Először el fogja mondani az elejét. Ez az a rész, ahogyan az Istennőt dicsőítették, amikor megölte Sumbát és Nisumbát. Tehát ….

Először is fel kell ajánlanotok, amit úgy hívunk, hogy ’gí’ (tisztított vaj). De nincs kanál. A gíhez kell, hogy legyen néhány kanál. A hold is. Ő olyan, mint a hold. Az arca olyan, mint a hold … Csak vizet. ’Szárvá’ azt jelenti: belső lényeg. Ő az, aki mindenen uralkodik. Végtelenül gyengéd, de végtelenül szigorú is. Mi vagyunk az intelligencia.

Ő az intelligencia minden emberben. Az Istennő intelligenciaként nyilvánul meg minden egyes emberben, mint a tiszta intelligencia. Most azt mondjátok „Sráddhá.” És aztán együtt ismétlitek. Mondjátok „Sráddhá” – most mondjátok. Cukrot kell, aztán vizet. Most hajadon lányok. Hajadonok. Bombay-ben mindig ő csinálta. Te is ugyanúgy csináld! Most.

Azt kell mondanotok, „Száksát Srí Matadzsi Shrí Nirmala Dévi namó namaha. Srí Mátá Száksát Srí …” – mit mondasz? Csak mondd: „Óm tváméva száksát Srí Mátá,” ennyi az egész – “namó namaha.” Igen, ennyi az egész. Ez minden. [Jógi: Ez száznyolc név a Mahadévi ezer nevéből, ahogyan a „Sri Lalita Szahasranama”-ban áll.] Az első „Srí Mátá.” Most mondjátok: „Patáka násini” – minden bűn elpusztítója. Ezért mondom nektek, hogy ne érezzetek bűntudatot. Ő minden bűn elpusztítója. Mahá-pát: a legnagyobb – Mahá-patáka násini. ’Nisztula’ – azt jelenti: ’semmihez sem hasonlítható’.

Először is érintsétek meg itt.! Először. Menjetek, mossatok kezet! Hajadon nők. Akik nincsenek férjnél. A Pará-sakti által minden cselekedet, amelyre rátekint, megtörténik. „Jógada.” Én megadtam nektek a jógát, a kapcsolatot. „Labdhaa. Punja-labdhaa” – a punják (érdemek) által. Ha az embernek nincsenek punjái, nem is fog semmire rátalálni.

Nem kell aggódnotok, ha sok embert elveszítetek; nekik nincsenek punjáik. Mit tehetnétek? „Punja-labdhaa.” „Sóbhana-szulabha-gati” – „Sóbhana” azt jelenti: ’kegyes’, „szulabha” azt jelenti: ’könnyű’ és ezáltal, „gati” … ’mozdulat.’ Az önmegvalósulásotokat általa kapjátok meg: „Sóbhana-szulabha-gati.” Nincsen benne semmi szégyellnivaló, vagyis nagyon szépen megtörténik, és „szulabha” azt is jelenti, hogy ’könnyű’. „Subha-kari” – a ’Kedvezőség Adományozója’. Ne a pirosat. Nem, nem a piros. Most, ketten. Hajadonok. Egy, egyvalaki. Jól van, mind jöhettek!

Mindannyiótoknak meg kell fogni. Fogjátok meg, mind, itt. Most felülről. Igen, tartsátok, jobb kézzel. Tartsátok jobb kézzel. Itt is meg tudja fogni valaki. Most tegyétek le! Nagyon köszönöm. „Pása-hantri, Pása-hantri” – Meg vannak kötve. Az Istennő az, aki elpusztítja a kötelékeket, „pás”.

Isten áldjon! „Vandaru-dzsana-vatszala” – akik leborulnak Előtte. Ő olyan kedves hozzájuk, mint egy Anya. Ő anyáskodik felettük. Anyja lesz azoknak, akik leborulnak Előtte. Isten áldjon meg benneteket.

Bocsánat.

Megmutatom, hogy kell csinálni. Rendben van? Előlről kell hátrafelé húzni, különben előbújnak a hajszálak. Megfelel ez így nektek? Fogd meg! Ez egy elég nagy darab, várj csak egy pillanatot, egy pillanat, mindjárt megfogom. Tartsad itt! Mindjárt megigazítom. Csak tartsad! Krisna … ez Krisna országa, ezért itt minden fordítva van.

Na tessék! Nagy gondban vagyunk! Hadd lássam csak. Most jobb. Igen, ez egy jobb ötlet. Így tedd oda! Úgy nézek ki, mint egy vörös indián-nő. Inka, inka sílusban. Rendben van? Mindkét kezeddel.

Valaki készítsen egy fényképet úgy, hogy teljesen rajta legyek. Remélem, sikerül vibrációs fényképeket készítenetek. Árti…[marati] Csinálj bandhant ott. A kundalini szabadon áramlik. Nem, az óra járásával ellentétesen. Nem, nem, ott, a …. Hajolj meg! Lássuk csak! Maradj meghajolva. Meg szeretnénk nézni a kundalinidet.

Rendben. Most te próbáld ki az övét. Emeld! Szvadisthán. Középső Szív. Tartsd erősen, tartsad! Ő rendben van. Nézd meg a kundalinijét, a Nábhinál. Hajolj meg! Ő rendben van?

A bal Szvadisthán és a Nábhi. Most te gyere! Adj bandhant ott! Most te rendben vagy. Rendben vagy. Mindenki. Mindenkit megnézünk. A legjobb lesz, ha megnézzük. Te gyere ide egy percre! Mindenki kundalinijét meg szeretném nézni.

Most jól van. Doug, te már rendben vagy. Te már rendben vagy. Csak a Vissuddhi, a torkod, egy kicsit. Rendben van, nézzünk meg mindenkit, egyenként. Most nyújtsd mindkét kezedet előre! Nézd meg a kundalinijét! Gyere ide! Nézd meg a vibrációit! Ah.

Rendben van? Nem, a bal … nem jó. Nézzük meg, most. Michael. Tartsd vissza a lélegzetedet! Tartsd vissza a lélegzetedet! Hmm. Távozz! Távozz! Ah.

A Nábhi. Rendben van? Rendben vagy? Lássuk csak. Most megindult. Maximalisták vagytok, mindannyian! Ő maga is egy maximalista. Szív. Kész van. Egy kicsit túlságosan aggódtál.

Nincs okod az aggódásra. Most rendbe tettünk. Ő most már rendben van. Ő már rendben van. Rendben vagy? Miért? Tartsad, tartsad ott! Tartsd vissza a lélegzetedet egy percre! Most már hagyjad …. Te gyere ide!

Ez a hölgy. Igen, te gyere ide! A középső Szívével van gond. Tartsad vissza most! … Ülj le, ülj le. Most hajolj meg. Hah! Távozz! A középső Szív…. Void … Valami guruknál járt?

Jártál guruknál? …. Nem tudom, mi ez …. Mi ez? …. “Builders of the ….”? A középső Szívedben van akadály. Tartsd vissza a lélegzetedet, kérlek. Távozz innen! Megint tartsd vissza.

Hah! Távozz innen! Megint tartsd vissza. Jobban érzed magad? Hah! Távozz innen! Hogy vagy? Bal Agnya. Most már rendben vagy. Ő rendben van?

Nézd meg a vibrációit! A bal oldalán kell kidolgoznia. A bal oldallal van gond, azt hiszem. Középső Szív. [marati] Ah! Most jó lesz. … Most. Rendben. Van már ilyened? Egy kisebb darab.

… Most már jobban vagy? Átvetted a negativitást a többiektől. Ne aggódj! Nincs ok az aggódásra. Első osztályú! Tartsd a job kezedet affelé. Jól van. A bal kezedet pedig Felém. Most. Miért viselsz ilyen sok ékszert?

Vedd le … Nagyon jó, kitűnő. Mondd el neki, hogy kell csinálni! Egy kicsit erre az oldalra. Mondd meg neki, hogy egy kicsit erre az oldalra. Tedd oda, hah …. A bal Nábhi. Hogy van? …. Bal Szvadisthán. Jobb lett?

Hány napig csináltad? Nem sokáig? Körülbelül hány évig? Tedd odda a gyertyát. Magasabbra. Közben vissza kell tartanod a lélegzetedet. [marati] Ah! Jól van. Most már rendben vagy. Rendben?

Mi újság Vancouverben? Rendszeresen kell meditálnod, ez az igazi módja. Na most lássuk csak …. Patricia. Ő egy nagyon szigorú asramból jött. amelyben a Nagy Bála a főnök! Te teljesen rendben vagy. Rendben vagy. Nincs semmi akadály. No problem.

Bala ide fog jönni, mint Hanumana, ide Amerikába hamarosan. De tudjátok, amikor elkezdi kijavítani a dolgokat, teljesen jól van, de aztán néha nagyon kifárad, és akkor a panaszkodás mester lesz belőle, nem? Mondtam neki tehát, hogy legközelebb ne panaszkodjon Nekem másokra, máskülönben … Kész van. Rendben, kész vagyunk vele. Kitűnő! Te már rendben vagy, rendben, gyere ide! Te már teljesen rendben vagy. Igen, gyere ide! Ha szeretnéd, újból megnézhetlek a kezeimen. Te teljesen rendben vagy már.

Nagyon jó. Meg kell tartanod ezt az állásodat, rendben? A jobb oldalról mész át a balra, a jobbról a balra. Ez nem jó, ugye? Próbáld ki … Isten áldjon meg! Azt hiszem, rendben leszel. De látod, a Szívedben akadály van, mindez azért van, mert ha váltogatod a munkahelyeidet, ez ki fog rád hatni – tedd ki a kezedet Felém. James, te jól vagy, annak ellenére, hogy Santa Cruzban voltál! Isten áldjon! Tényleg nagyon örülök ennek.

Nem tudtam, hogy Santa Cruzban dolgozol. Igazán nagyon aggódom az ottani dolgok miatt. Isten áldjon meg téged! Nagyon boldog vagyok, hogy ott vagy. Valamelyest javul a helyzet. Ez jó. Te nagyon jó vagy. Különben Santa Cruz lehetne – [Jógi: Maradjak Santa Cruzban?] Igen, azt hiszem, maradhatnál. Nagyon kevés ember képes rá anélkül, hogy problémája lenne, szóval jobb, ha ott maradsz.

Isten áldjon! Nos, ki még? Már mindenki volt? Nagyon jó. Kitűnő .… Most? Jobb lenne kivenni … ha tudod. Ez az enyém, jól van, vedd ki, nem számít. Jobb? Így tudjátok kezelni az embereket, látjátok? Ah, most.

Bal … bal Nábhi, bal Nábhi. Te jól vagy. Hah, most, jobb? Jobb. [Jógini: Nem kellene viselnem azokat a gyűrűket?] Jobb, ha nem, mert néha a csakráid nincsenek egészen rendben. A gyűrűk nyomást gyakorolnak… Hogyan? Igen, arra van szükség. Ki még? Gyertek ide, gyertek!

Nábi … Szvadisztán … művészi? Hah! Akkor jó. Étteremben dolgozol? Emiatt van …! Vele minden rendben. Gyertek ide, van még valaki? Ah, jobb, ugye? Azt mondtam, hogy keress neki férjet; mert én is megtaláltam a tiédet nagyon gyorsan! Olyan gyorsan történt, nagyon gyorsan, nem igaz?

Azok, akik felkötik, tartsák így a kezüket. Vuá, vuá, vuá, vuá, vuá! Azt hiszem, le kellene fényképezned. Nos, Alex, mindenki kapott? Gyertek ide! Hadd nézzem, Most jól vagy? Jobb? Most jobb. Hagyd, hogy kidolgozódjon. Jól van.

Most ő hogy van? Bal. Jobbról balra. Jobbról balra. Ah, ez az. Hah! Kész! Jól vagy? Ő hogy van? Hozd ide.

Hol a másik kisbaba? Hol van? Shaun. Shaun, gyere ide! Azt szerettem volna, hogy ezt te rámadod. Neked kell – jó, most már rendben vagy. Isten áldjon – most, most, Shaun, neked kell ezt a nyakamba tenned; szégyenlős, látjátok. Ő itt nem szégyenlős. Add csak ide nekem. Ő nem szégyenlős.

Ohohó! Ő nem szégyenlős. Oh! Hát te sírsz, most ő is sír! A fiú is … Nézd, ők is végigcsinálták a pudzsát, ők mindent megtettek értem, te nem csináltál semmit! Shaun, tegyél egy kis – Jól van, ne zavard őt, mind alszanak. [Jógini kérdezi, hogy korábban hogyan nevezte el gyermekét Shri Mataji] “Naraszimha”, az legyen a neve. Ez hol történt? Naraszimhini. Én adtam neked azt a nevet!

Akkor született – mikor született? [Jógini: július 5-én.] Á, ezért ezt a nevet adtam, mert ő oroszlán. Adhatsz neki egy másik nevet is, egy egyszerűt. Ez az Istennő hatalma, tudjátok. Ó! Valaki feláll! Ah! Hívhatjátok Keszar-nak. Keszar.

“Keszar” azt jelenti, hogy „az oroszlán ereje”. Keszar. “Keszari” az oroszlán, és “Keszar” az oroszlán ereje; ugyanaz, mint Naraszimha. Ez könnyebb, Kesar. Mit akar? K-E-S-A-R. Kesar. Jól van. Még akar valamit. Mit kérsz, Shaun, mit akarsz? Shaun, mit szeretnél?

Ezt akarod? Melyiket akarod megenni? Melyiket szeretnéd? Éhes vagy. Bármelyiket elveheted. Mindenki volt? Halló. Gyere, gyere! Mit kérsz? Rendben, jól van.

Hadd vegyen onnan valamit. Mindegyikük a szőlőt szereti. Ott van. Hadd nézzelek! Le kell borulnod. Te – igen, neki is jönnie kell. És te? Te már voltál, látom. Nagyon édes. Szégyenlős, ez minden.

Kitűnő, Shaun nagyon ügyes! Nagyon szép, kiváló, nézzétek! Most lassan nyisd ki a szemed. Egy kicsit szégyenlős. [Jógik: Vajat.] Ti csináltátok? Ti csináltátok itt? Igazán? Nagyszerű! Vedd el, jól van.

Jó. Isten áldjon! Gyere, hadd nézzem csak! Most már jól vagy? Még nem? Ülhetnél egy kicsit kényelmesebben. Nagyon fáradt vagy. Helyezd magad kényelembe, ez fontos. Most nézzük. Mi a baj?

Az ő baloldala ma nagyon fáradt. Még mindig ott van a bal Agnya. És a jobb Szvadisztán, Szív csakrák. Gyere ide! David, tedd ezt a gyertyát a hátához! Ide. És most mindkét kezedet tartsd felém így! A gyertyát fogd a kezedbe, azt ott. Azt, amelyik ott van előtted. Most már jól van.

Ő már jól van. Minden rendben. Isten áldjon meg! Te jól vagy. Ki maradt még hátra? Maratiul is így mondjuk „I” [áj], azt jelenti: ‘én’. Jobb? És most, nem dolgozódik ki. [Jógi: Sri Lalita.] Itt akadály van.

Tedd a jobb kezedet az Anyaföldre. Hah! Most jól van. Jól vagy. Isten áldjon meg téged! Gyere! Gyorsan nőj meg; önmegvalósulásokat kell adnod! Hah! Rendben. Ő jól van.

Jól vagy. Most te gyere ide! Te már voltál. Mindannyian? Most, rendben. Szív. Jobb Szvadisztán. Bal Szvadisztán. Szív. Mindkét oldal.

Szív. Fura kombináció – bal, jobb szvadisztán és szív; most a középső Szív. [marati] Hah! Tartsd vissza a lélegzeted! Úgy, úgy, csináld! Hah! Jobb? Most jobb. Most már jobb. Jobb, de dolgoznia kell rajta.

Halló! Dolgozd ki, mert ez egy szokatlan kombináció: bal Szvadisztán, jobb Szvadisztán, Szív és Szahaszrára. E-G-Ó. Ilyen egyszerű. Dörzsöld meg a Lábam, rendben? Még egy kicsit. Most tartsd felém a jobb kezed, a balt pedig felfelé. Nézzük meg, egyenként. Most jobban vagy? A balban még mindig van akadály.

Miért nem vesztek egy kis citromot és csilipaprikát, mindketten? Jó ötlet lenne. Mit csináltatok? Hol voltatok – nem tudom, hogy mit csináltatok ezelőtt. Egyszerűen nem értem. Neked volt problémád a jobb oldallal, de nem volt ez a baloldalas dolog. Bal Nábhi. Nagyon nyugtalan a mája. Így már sokkal jobban vagy. A bal Nábhi rendben van, de a bal Szvadisztán nincs.

Ez a pszichológia miatt van. Meditálsz? Látod, arra gondoltam, hogy a jobboldalasság le tud csillapodni egy csendesebb helyen, hogy először is legalább egy kicsit lassuljon a tempód. Akor ez a dolog rendben lesz. Csak lassíts! “Én nem teszek semmit”, ezt kell mondanod. Rendben van? Mindent bízz Isten gondjaira! Még mindig érzed? Most jobb.

Ez nagyon meglepő. Mi az? Egy ajándék? Rendben. Köszönöm. Mi ez – kettő? Két dolgot nem lehet! Mi az? Ez biztos az az ajándék! Ez az ő trükkje: én akartam megvenni a táskát de ő vette meg!

Ó, ez nagyon szép! Egész sokat vitáztunk. Nem könnyű nyerni Mr. Danny ellen! De ez most a te kis játékod volt. Ez nem… Ez ravasz dolog volt. A másik kettő rendben van, de ez ravasz volt. Nagyon szép darab, ugye? Ezek mágnesek? Szép. Nagyon jó.

Szereznünk kell egy bőröndöt, ahol mindent külön dobozokban tudsz tartani. Látod, ha abba beleteszed ezt … Nem, azt mondta, a doktor azt mondta, hogy van nála egy doboz, amit ki fog üríteni. Ezek az emberek eddig még nem telefonáltak. Á, ő emiatt aggódik. Most rendben van. Jobb? Jobban vagy? Azt hiszem, először a pénzügyi helyzetednek kell javulnia, és akkor rendbe jössz. Azt hiszem, ha tényleg elmennél Mexikóba, az hozna egy kis pénzt is a házhoz. És ő is nagyon ügyes.

Isten áldjon! De hogyan fogják elintézni a letelepedést ilyen hirtelen? Az itteni hatóságoktól kell kérniük, hogy alkalmazzák őket, vagy ilyesmi. De ott nincs probléma a munkavállalással. Jól van. Ez jó ötlet. Isten áldjon! Nem tudom, hogy hogy van az ő főnöke. Lehet, hogy főnöke miatt szedett magára akadályokat. Milyen ember?

[Jógi: Rettenetes, Anyám.] Aha, hát akkor ez volt az. [Jógi: Garam bácsikája] Mert veled nem rossz a helyzet. Tudom. Hallottam. Biztos vele van a gond. Jobb lenne változtatni rajta. Azt mondja, biztosan ki tudnak találni neked valami megoldást. Jobb, ha megpróbálod. Mert azt hiszem, ez őt is lelassítaná, mert a ti országotok nagyon lassan halad, igen.

Ez itt nagyon rohanós hely; Amerika rendkívül fölpörgött. Azok, akik lassúak, idejöhetnek, azonban, akiknek megvan a sebességük, nekik el kell menniük innen. Először azt gondoltam, hogy jó lenne, ha elmennétek New Yorkba, de New York sem különb, és nem lesz megfelelő. Szóval, ha Mexikóban tudnátok elkezdeni, az lenne a legjobb. Ahogy rendbe jönnek, nincs probléma, amint egyensúlyban vannak; de most mindketten elakadtak. Nagyon jó emberek vannak ott, kedvesek, abban az országban nincsenek szörnyű emberek. Kivéve, akik fekete mágiát űznek, de azt is rendbe lehet hozni. Lassan rendbe jönnek. Ott minden sokkal olcsóbb, nagyon sokkal … Kézzel készült dolgok, igen, az szintén jó dolog, a gépesítetthez képest. Jól van, köszönöm szépen.

Isten áldjon! Köszönöm a táskát. Isten áldjon! Most, hogy táskát adtatok Nekem, biztosan sok pénzhez fogtok jutni! Erre az ashramra minden bizonnyal sok pénzt fogtok kapni. Csak hogy tudjátok, eddig még soha senkitől nem kaptam táskát. Ez az első alkalom. [Jógi: A kedvezőség miatt bele kellett volna tennünk egy dollárt.] Á, ez jó ötlet – akkor egy dollár. Öt dollár túl sok.

Egy dollár. Nem, nem, nem, nem. Ez a pudzsapénz? Szóval ez az, amit a szokásos pudzsára adtok, amikor majd lesz, igaz? Akkor most a táskát kaptam, ez minden. Nincs egy dollárotok, ugye? Jól van. De ő most huszonegyet adott. Ő egy másik nehéz eset! Jól van.

Szóval, azt akarom mondani, hogy ezt a pudzsapénzt, bármennyi is, számoljátok meg és tegyétek be egy borítékba, és majd a szokásos pudzsapénzzel együtt adjátok ide nekem, de a ti nevetekben, rendben? Szóval ez majd ott lesz az igazi pudzsán. Természetesen ez is egy igazi pudzsa volt ma, nagyszerű pudzsa volt, de majd ott lesz a Krishna Pudzsa. Nagyon köszönöm nektek, igazán elegáns leszek vele. Nagyon jó. Tudjátok, szerencsére most már négy táskám van! Adjunk egy bandhant annak az úriembernek.