Reggeli beszélgetés, Shri Krishna Puja szeminárium – Schwarzsee, Svájc, 1986. augusztus.23

Annyira örömteli és vidám ma itt látni benneteket, hogy összegyűltetek Shri Krishna Pujára, Látva ilyen sok Sahaja jógit összegyűlve, biztos vagyok benne, hogy az ördög már rég elszaladt, és a kíséretének is mennie kellett, de remélem, hogy tudatában vagyunk ennek, és elfelejtjük a félelmeinket, akadályainkat, a múltunkat, és minden értelmetlenséget, amit eddig tettünk. Hirtelen a jelenlétemben, úgy gondolom, hogy az embereknek bűntudata támad. Azért vagyok itt, hogy megnyugtassalak, megtisztítsalak és gyönyörűvé tegyelek benneteket, nem pedig azért, hogy bűntudatot keltsek bennetek. 

Valójában, ha elkezdjük magunkat vizsgálni, az első dolog, amit észreveszünk, hogy akadály van az Agnyában. Az Agnya akadálya a legrosszabb, ami velünk történhet, mert az a Kundalini ajtaja. A Kundalini rendben elér a Vishuddhihoz, utána tovább kellene haladnia, de az ilyen Agnya megállítja. Ezért van bal Vishuddhink, és minden Vishuddhi problémánk. Nem lesz áramlás. Ez az egyik ok, amiért bűntudatot érzünk, a bal Vishuddhi miatt. Ez egy betegség tünete. 

Ma Shri Krishnát fogjuk tisztelni. Először is azt kell megértenünk, hogy mi Sahaja jógik vagyunk. Nem vagyunk átlagos emberek vagy olyanok, akik nem ismerik az igazságot; mi megismertük az igazságot. Ennek teljes mértékben tudatában kell lennünk. Ha ezt az egy igazságot megalapozod, akkor önmagad is eléggé megalapozod. 

Amint láttátok, a hétköznapi emberek az Oxford street-en, furcsán viselik az indiai ruhákat, nem tudják, hogyan öltsék magukra a dhotit és a szárit; leborotválják a fejüket és vásárolnak olyat, amit mi ‘shindis’-nek vagy ‘bodhis’-nak nevezünk – nem tudom, ti minek nevezitek: copf vagy farkinca? – azt odaragasztják és táncolni kezdenek. Mikor táncolnak, leesik a copfjuk, és a szári meg a ’dhoti’ is lebomlik. Ez egy elég vicces és nevetséges jelenet. Egyfelől láthatod a punkokat, másfelől ezt az értelmetlenséget, amit Shri Krishna nevében művelnek, és ez sokkal rosszabb. A punkok legalább nem valaki nevében teszik – azt nem tudom, hogy Salamon király nevében teszik-e. De ezek valaki olyan nagyszerű nevében teszik, mint Shri Krishna. Ezzel szemben, Shri Krishna haját minden írás és minden költő megénekelte. Ő soha nem borotválta le a haját, lehetetlen megérteni, honnan vették ezek az emberek, hogy le kell borotválniuk a fejüket. 

Shri Krishna Yogeshwara aspektusát annyira félreértették. Teljesen félreértették, mert nem fogták fel, hogy az igazságot mindig beborítja a ‘maya’ (illúzió). Nektek félre kell tenni a ‘maya’-t és megtalálni az igazságot. Ehelyett elveszünk a ‘maya’-ban. Mint ebben az egyszerű példában, hogy ő Yogeshwara, ezért az az elképzelésük egy jógiról, hogy leborotváltnak kell lennie, vagy ’dhotit’ kell viselnie – egy koszosat –, és legyen copfos. Ez egy másik elmélet, a ‘maya’ egy elképzelés. Amikor a saját elméleteid szerint élsz, összeszedhetsz valami mást. Azt gondolhatod, hogy Krisztus egy vezeklő volt, aki köpenyt viselt, szakállas volt, és a haja így nézett ki. 

Minden olyan ötlet, hogy „Ha ilyenné válunk, akkor nagy jógik leszünk”, csak a mi elképzeléseink valakiről, akit sohasem láttunk, akit soha nem ismertünk. Mivel az elképzeléseink szerint élünk, korlátozzuk magunkat. Nagyon nehéz az ilyen embereknek sikert elérni, mert a ‘maya’-t csak önmegvalósulással lehet áttörni. Ezért a Sahaja Jógában az első az önmegvalósulás. Kapd meg az önmegvalósulást! Részeges vagy? Nem baj, kapd meg az önmegvalósulást! Drogfüggő vagy? Rossz ember vagy? Kapd meg az önmegvalósulást! Bárki vagy, először kapd meg az önmegvalósulást! Először legyen az emberben fény, hadd lássa a saját szemével. Minden azonosulásunk a különböző elképzelésekkel felelős azért, hogy ilyen megtévesztő személyiségünk van. Ilyen félrevezető személyiséggel élünk, vele élünk, élvezzük, és azt gondoljuk, hogy teljesen rendben vagyunk. 

Ha tudatában vagytok annak, hogy Sahaja jógik vagytok és Shri Krishna Pujára jöttetek ide, akkor hogyan kell felkészülnötök? Sahaja jógik vagyunk, tudunk a Kundaliniről, tudunk a Vishuddhiról, ismerjük Shri Krishnát. Rendben. Hogyan fogjuk felkészíteni magunkat Shri Krishna Pujájára? 

Mindenekelőtt, Ő megpróbált szakítani minden elképzeléssel. Az első elképzelés, amivel szakított, az volt, hogy úgy kell kinézned, mint egy aszkéta. Ezzel az elképzeléssel szakított; úgy élt, mint egy király. Gyermekkorában a tehenekkel játszott, és pávatollal díszítette fel magát. A Yamuna folyó gyönyörű zenéjét hallgatta, és újraköltötte. Ő Leeladhara (játékot adó) volt. Mindenféle vidámságot teremtett (mirth). Hogy nevezed franciául azt, hogy ‘mirth’? Az hiszem, itt nincs ilyen. Nem szórakozás, hanem annál több.  A ‘mirth’ (jókedv, vidámság) kedvesebb, mint a szórakozás. Rendben, legyen kedves szórakozás. Micsoda szó! Kedves szórakozás. Ez, ami most veletek történik, ez a ‘mirth’. Most ilyen vidámságot teremtettem, mint amikor azt érzed, hogy csiklandoznak. A ‘mirth’ valami olyan, mintha csiklandoznának. 

Mindig jókedvet (kedves szórakozást) próbált teremteni, komolyságot soha, de nem volt léha, Ő volt Yogeshwara, nem volt könnyelmű. A könnyelműség és a kedves szórakozás közötti különbséget csak rajta keresztül lehet megérteni, mert Ő az ítélőképesség is. A kedves szórakozás örömet ad, a könnyelműség romboló. 

Derűseknek kell lennünk, akkor fel sem merül a bűntudat kérdése. Nem vagyunk bebörtönözve, nem igaz? A saját elképzeléseink, eszméink és önmagunk degradálásának foglyai vagyunk. Önmagunkat alacsonyítjuk le, Isten nem alacsonyít le. Érezzük át a teljes derűnek (mirth) és élvezetnek ezt az állapotát. Igaz, hogy ma esett az eső, de ez így van jól. Tegnap hallgattam a programot, és csak mosolyogtam, mert tudtam, hogy nem úgy fog történni.

Indiában, ezen a napon, reggel, amikor ünnepelnek, a gyerekek a faluból vagy arról a környékről összegyűlnek. A házigazdák felakasztanak nekik egy kis edényt – amit mi ‘matka’-nak hívunk –, amiben pénz van, vagy bármi értékes, amit nekik szeretnének adni, édességet és mindent beletesznek, és felkötik magasra. Általában ilyenkor esik, ha nem esik, akkor vizet locsolnak a gyerekekre, hogy úgy érezzék, mintha esne. Az eső szorosan kapcsolódik Shri Krishnához. Ilyenkor jönnek a gyerekek és úgy rendeződnek, hogy a legmagasabb van legalul, a kisebbek utána, majd a legkisebb felül, mint egy piramis, egymásra állnak úgy, hogy legfelül csak egy gyerek álljon, aki úgymond Shri Krishnát jelképezi. A végén ő töri el az edényt, amiből a virágok és minden más rájuk hull. Összegyűjtik a pénzt, mindent, és örülnek neki. Aztán másik helyre mennek. Egész nap így járják a várost, és minden rendes házigazda felköti a ’matkát’ a gyerekeknek, hogy jöjjenek és örüljenek. Ez az igazi Krishna Ashtami Gokulban, ahol Ő gyermekként élt. 

Miért kapcsolódik annyira az esőhöz? Egyszer minden barátjával a teheneket őrizte, és Indra úgy érezte, hogy Ő nagyon hatalmas, és valahogyan, nem tudom hogyan, de néha gyötri a féltékenység. Esőt küldött rá, hogy próbára tegye a türelmét, a játékát, a ‘leela’-ját, a jókedvét. És csak esett és esett, és esett, és nem tudták, mit tegyenek. Van egy hegy, amit Govardhan-nak hívnak, Shri Krishna felemelte a botjával, vagy az ujjával és így, megtartotta az ujja hegyén – ezért nevezik Govardhan Dhari-nak. Az egész hegy felül volt, és az összes gyermek csatlakozott hozzá alatta, a tehenekkel együtt. Arra kérte a gyerekeket, hogy „Tartsátok ti is a bototokkal, hogy segítsetek!” Mindegyikük oda tartotta a botját, és kedvesen ott állt, tartva a Govardhan-t. Ez az egyik neve: Govardhan Dhari. 

Kellett ez az eső, és kellett a tehenek kolompjának hangja, hogy emlékeztessen bennünket. Képzeljétek csak, a tó neve azt jelenti, hogy fekete, ahogy a Krishna is feketét jelent. A Krishna szó jelentése fekete. Mennyire sahaj (spontán) módon alakult minden! Látjátok az egybeeséseket? Annyira sahaj. Mi meg itt ülünk, az eső esik, és mi mindent élvezünk. Ezzel ellentétesen, amikor nem örülünk, akkor vagy az egónk vagy a szuperegónk malmára hajtjuk a vizet. Tegyük fel, hogy éhezünk és megkínzottak vagyunk, akkor elkezdünk másokat is hozzánk hasonlóvá tenni. Élvezzük, hogy mások szenvednek és kínozhatjuk őket. Ezért mondom, hogy „A szegénység olyan, mint a lepra.” Bárki, aki szegénységben él, belül szörnyűvé változhat. Soha nem szabad a pártjukra állni, nem szabad szimpatizálni velük, hanem gyökerestül ki kell irtani. 

A másik oldal az ego, amikor megpróbálunk másokon uralkodni és ezt élvezzük. Nincs abban öröm, ha másokon uralkodunk és utasítgatjuk őket. Sajnálattal hallottam tegnap, hogy van néhány házas lány, indiai lányok, akiket a férjük nem tisztel és nehézséget okoz nekik. Nagyon bántott. Ez azt jelenti, hogy nagyon alacsony szintű emberek, nagyon alacsony szintűek. Micsoda középszerűség, milyen haszontalan emberek! Soha nem kellett volna a Sahaja Jógába jönniük, és így becsapniuk minket. Egyenesen a pokolba fognak jutni, ezt elmondhatom. 

Vannak, akiknek a szuperegójukban van akadály, és egy furcsa fajta „Sahaja Jóga skizofréniában” szenvednek, és nem akarnak ettől megszabadulni. Nem akarják megérteni, hogy nem normális emberek, és tökéletesen rendben kell lenniük. Mindenkit megnyomorítanak, mindig ott vannak, ahol nem kellene.   Ez például olyan, mint amikor valaki tüdőbeteg, ami egy ragályos betegség, akkor meg kell értenie, hogyha TBC-je van, maradjon távol, legalább másokat ne fertőzzön meg! 

De akiknek negativitásaik (badha) vannak, biztosan eljönnek, nagy előadást tartanak – olyannak látom őket, mint nagy, beszélő bhútokat –, vagy, ha nem ez van, és badhajuk van, akkor olyan helyre mennek, ahová nem kellene. Hozzáérnek a kezükkel a ’prasad’-hoz, a Puján legelöl ülnek, mindent megtesznek, hogy az emberekben akadályok legyenek. Ezt élvezik is, mert azonosulnak a badhakkal. Így, hogyan fognak rendbe jönni? 

Van egy ember, egy megszállott (bhootish) ember, már itt van velünk, mondhatom, egy évszázada, és mindenkit okít, hogy „Minden Sahaja jógi cipőjét meg kellene pucolnod, hogy megszabadulj az egódtól.” Ilyen durva szintű, aljas, alacsony szintű emberek még mindig a Sahaja Jógában vannak. Így kevésbé lehet élvezni a Sahaja Jógát. Ha olyan rizst eszel, amiben kavicsok vannak, hogyan tudod élvezni? És ez a helyzet. 

Azért vagyunk itt, hogy élvezzük Isten áldásait, hogy jókedvűek legyünk, de mi még mindig az örömgyilkos dolgainkkal élünk együtt. Hogy fogunk ezektől megszabadulni? Legalább mi ne váljunk tövisekké mások életében. Az úgynevezett szabad akarat – örülök, hogy Rustom beszélt nektek erről – nem más, mint az egótok és a szuperegótok, mert nem vagytok középen. Ha középen vagytok, teljesen szabadok vagytok; ott nincs más, csak szabadság. Ott nincs szabad akarat, csak szabadság, teljes szabadság. Ott nincs akarat, vagy bhútok, vagy rabság, csak a szabadság teljes sugárútja. Ekkor ez a szabadság a tudás, ez a szabadság a szeretet, ez a szabadság az ítélőképesség. Akkor azt mondod, ami egyenlő szabadságot ad neked és másoknak, akkor úgy cselekszel, hogy az nem korlátoz sem téged, sem másokat, mert ez a szabadság a tudás és az ítélőképesség. 

Az életkor, az életkorod nem számít. Láttam pár nagyon idős embert gyönyörűen énekelni, élvezik a Sahaja Jógát, és ők engem is megörvendeztetnek. Az élet számunkra csak öröm és semmi más. Nem tudunk örülni, mert nem vagyunk szabadok. Nincs semmilyen gonosz gondolat, ami fogságban tart és lehúz. Annyira finomszintű, de mindent átjár, ami durva. Ez Shri Krishna gyönyörű fuvolája, ami a természetben állóképet teremt (ami megállítja az időt). Ahogy leírják, minden mozdulatlan, mint egy képen. 

Ma este Pujánk lesz, és örülni fogunk Shri Krishna áldásainak. Megszámlálhatatlan Shri Krishnáról szóló történet van, mindegyik tele derűvel, játékkal és olyan ártatlansággal, ami megöli a raksaszákat, az ördögöket. Ma a gyermekkoráról beszéltem, a Puján a Gitáról fogok beszélni.   

Isten áldjon meg benneteket!