Guru Puja

(England)


Send Feedback
Share

GURU PUJA. Shudy Camp, Anglia, 1987. 07. 12

Nagyszerű nap ez a mai, mert itt vagytok, hogy lerójátok tiszteleteteket a Gurutok előtt az univerzum szívében (Anglia). Ha ugyanezt meg tudjuk tenni saját szívünkben, semmi mást nem kell tennünk.

Ma úgy érzem, beszélnem kell a Sahaja jógáról és annak értékéről, ami kapcsolódik más jógákhoz, melyeket a régi időkben világszerte elismertek. Egy nevük volt: Jóga – nem Sahaja jóga, csak jóga. Az ’Ashtanga” jóga (szanszkrit/hindi, jelentése ’8 stádiumból, részből álló’) különféle gyakorlataival kezdődött egy guru jelenlétében, és nagyon sok nehézséggel járt. A házas embereket nem engedték belépni ebbe az Ashtanga jógába. Le kellett mondaniuk családjukról, kapcsolataikról. Teljesen meg kellett szabadulniuk ragaszkodásaiktól, ahhoz, hogy követhessenek egy gurut. Lemondtak minden vagyonukról, és mindenről, amit birtokoltak. Nem a guru javára, ahogy az a modern időkben szokás, hanem mindent elajándékoztak. És ezt nevezték jógának.

A másik irányzatot Sankhyának hívták. A Sankhya az, amikor egész életedben gyűjtögetned kell ragaszkodás nélkül, majd mindent szétosztani, teljesen átadni magad egy gurunak, majd megkapni az önmegvalósulást. A Sankhya volt a baloldalas viselkedés. A jobboldalas pedig a Jóga. Ahol a Gayatri mantrát használták, az volt a Sankhya. Azért használták a Gayatri mantrát, mert baloldalasak voltak. Annyira átmentek baloldalra, vagyis gyűjtögettek, vagyont és javakat halmoztak fel, barátokat szereztek, rokonokat, társaságokat – megijedtek, hogy teljesen elvesznek ezekben. Gayatrihoz fordultak, a Gayatri mantrához, ami megtanít minden egyes csakra, vagy energiaközpont esszenciájára. Erről is meséltem már – ’Bhu’, ’Bhurv’, ’Swaha’. A ’Bhu’ a Mooladhara lényege vagy ’Bijája (magja); a ’Bhuv’ a teremtett világot jelenti. Ez a Swadisthana ’Bijája’. A ’Swaha’ a Nabhi ’Bijája’(mag, lényeg); a ’Manah’ a Szív csakráé. A ’Janah’, az embereket, a kollektivitást jelenti. Ez a Vishuddhi csakra lényege vagy ’Bijája.’ A ’Tapah’ az, ahol ’tapasya-ba’ kerülsz, vagyis a teljes lemondásba, megpróbáltatásokba. Ez az Agnya csakra lényege. A ’Satya’ pedig az igazság, ami a Sahastrara esszenciája. Nem az, amiről mi azt hisszük, hogy igazság, hanem az az igazság, amit a központi idegrendszerünkön keresztül érzékelünk. Ezt a Sahastrara 7. stádiumában fedezzük fel.

Azokat, akik a Sankhyát gyakorolták, nos, őket nem annyira tisztelték spirituális emberekként, mert azt gondolták róluk, hogy a földi javak, azoknak birtoklása, a földi lét foglalkoztatja őket. Másodrendűnek tekintették őket. Azokat a jógikat, akik egy gurut követtek, magasabb rendűnek tartották, mert ők már lemondtak mindenről. Elmentek egy guruhoz, mindenükről lemondva. De ezek a guruk egy problémával szembesültek, mert azt tapasztalták, hogy akik követőikké váltak, ugyan mindenüket feladták – efelől semmi kétség – de még voltak rejtett ragaszkodásaik. A saját ashramjaikban (hindi/szanszkrit, jelentése: remetelak) is azt látták, hogy ezek az emberek ragaszkodtak bizonyos dolgokhoz. Míg kifelé azt sugallták, mindenről lemondtak, belül megmaradt a kötődés. Még mindig ragaszkodtak az elképzeléseikhez, gondolván: „Semmi baj, lehetnek ilyen jelentéktelen ragaszkodásaink, nem érdekes.” Apró kompromisszumokat kötöttek. Ugyanez van itt a zárdákban és az ehhez hasonló helyeken.

Bizonyos szempontból mindkettő mesterkélt volt. Az egyik oldalon állók, a Sankhyák, megpróbáltak felemelkedni az összes „poggyásszal”, amit cipeltek. A másik oldalon lévők pedig megpróbáltak leereszkedni (lemondani), miközben fűtötte őket a felemelkedés iránti ambíció. Tehát, nagyon furcsa dolog volt minden értelemben az, ami ebben a két jógairányzatban történt.

Ha most elmentek Amerikába, azt fogjátok mondani, hogy: „Ó Istenem, mi ez az Amerika? Ez nem demokrácia, hanem démonokrácia.” De ha onnan átmentek egy másik országba, mint pl. Oroszország, azt tapasztaljátok, hogy: „Ez meg mi? Itt teljes elnyomásban és félelemben dolgoznak az emberek.” De amint egy orosz kiteszi a lábát saját országából, rosszabbá válhat, mint egy amerikai. Hogy is van ez? Itt az egyik elmélet működik, máshol a másik. Hát akkor, melyik a jó elmélet?

Ugyanez van a vallásoknál. Vegyünk egy vallást, ahol sok Istenben hisznek, mint pl. a hindu. Ők már a „bhootoknak” (negativitásoknak) is hisznek, és a megszállottság útját követik. Nézzétek meg a hindu szentélyeket. Mindegyikben szépen „elintézik,” hogy megszállottá váljatok. Lehet az akár templom, vagy mecset – ahol Isten kellene lakjon, egyszer csak megtámadnak téged, és úgy lépsz ki, hogy azt sem tudod ki vagy, majd végül az elmegyógyintézetben kötsz ki. Miféle helyek ezek, ahová azért mész, hogy megtaláld Istent, ott pedig szörnyű sátáni erők támadnak rád?

Ezért van az, hogy a modern időkben az emberek teljesen összezavarodtak. Semmiben sem találjuk meg az igazságot – sem ideológiákban, sem filozófiákban, semmiben sem…mint például, Konfuciusz megalapította a humanizmust, Szókratész valami mást alapított, Mohammad Sahib megint mást. Mohammad Sahib azt mondta, ne bálványként tiszteljük Istent, hanem tiszteljük Őt a ’Nirakarában’, vagyis ’forma nélküliségében.’ Látjátok a nagy formanélküliséget? Ahogy ölik egymást? Ha megnézitek a muzulmán országokat, nem hinnétek, hogy bárhol létezik akár forma nélküli, vagy testet öltött Isten. Az Istenek valószínűleg elszöktek, látván, hogyan harcolnak ezek. Vagy nézzétek a keresztény országokat. Bármerre mentek, mindenhol uralkodni akartak a nem-keresztények felett, mintha ezt alanyi jogon megtehették volna, csak mert ők keresztények. Ezek Krisztusnak a tanítványai, aki azt mondta: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Nekem is ezt kell mondanom az összes keresztényről: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Amikor mindez sokkol bennünket, le kell ülni és elgondolkodni, mitévők legyünk, mi is itt a probléma. Tehát, ha nem a Sankhya, és nem a Jóga, akkor mi az, amit el kell érnünk? A Sahaja jóga. A Sahaja jóga egy rendszer, ami nem egy elmélettel indít, hanem lámpást ad a kezetekbe, melynek fényében magatok bizonyosodhattok meg arról, hogy ez a két dolog egyforma. Például, most felépítettétek Anyátok számára ezt a gyönyörű házat, Anyátok pedig még egy gombostűhöz sem tud ragaszkodni. Érdekes ez a helyzet. Az embereknek emlékeztetniük kell engem, hogy: – „Anyám, ez a Te házad.” -„Ó, tényleg.”

 

Arra is emlékeztetnetek kell, hogy megköszönjem nektek, különösen az angoloknak, különösen az angol Sahaja jógik vezetőinek, mert minden erejüket bevetették, hogy meglegyen ez a ház. De ugyanakkor, miért kellene megköszönnöm? Hiszen nem is az enyém, hanem az övék – és ez van.

Egy újfajta zűrzavar kezdődik, és azt éreztem, hogy ez a zűrzavar nagyon kedves és szép. Tény, hogy semmi sem a miénk, és mégis minden a miénk. Amikor arra gondolok milyen szépen felépítettétek ezt a házat, akkor az Enyém. Rendben, ez a ház az Enyém, Anglia az Enyém, és mindenek felett, az egész világ az Enyém. Így válik eggyé a Sankhya és a Jóga a Sahaja jógában. Azt mondják, csak amikor a Sankhyát és a Jógát egynek látod, csak akkor leszel ’sapashyati” – az, aki lát, aki a szemlélő.

Az átlagember azt gondolhatja: „Hogy lehet az, hogy Anyánk elvileg Guru, és mégis annyi ékszert hord?” De mit tehetünk? Ő Anya is, és Istennő is. Újabb ellentét. Hogyan lehet ezt a két dolgot összeegyeztetni? A guru egy dühös ember kellene legyen, aki egy darab ruhát visel, alulról vagy felülről… kezében egy nagy vastag bottal … sosem mosolyog … a nevetés pedig kizárt. A guru legyen szomorú képű, szakállát növessze hosszúra, és nem lehet nő a környékén. Egy ilyen helyzetben, amikor a nők el vannak tiltva… ennyi erővel akkor a Saját arcomat sem láthatnám. Minden vallásos írásban – vagyis ezeket inkább kritikáknak nevezném – nagy vita folyik arról, hogy a nőknek engedélyezzék-e a spiritualitás gyakorlását, vagy sem. Képzeljétek el! Nem csak a keresztények körében – meglepődnétek – még az indiai szent könyvekben is erről vitatkoznak. De ha a ti Anyátok nő is, és Ő a Gurutok is, akkor mi van? Ez egy újabb zűrzavar, mert helytelen. Ez egy hazugság, aminek nincs alapja. Bármilyen érvet is felhozhattok amellett, hogy a nők nem alkalmasak spirituális életre – nem állja meg a helyét.

A minap találkoztam egy „Nagy Johnnal” az egyik egyetemen. Beképzelt ember, és olyan igazi kemény dió. Azt mondta: „Mi keresztények nem fogadhatjuk el, hogy Isten nő is lehet.” Azt kérdeztem: „Miért?” „Csak…”

Nos, azért, hogy ezeket a nyakatekert történeteket helyükre rakja, Anyátoknak Guruként kellett eljönni erre a földre. Egy magammal kapcsolatos kis félreértésből jutottam erre a felismerésre. A minap, valaki üldözőbe vett, hogy vegyek egy karperecet. Azt mondtam: „Nincs pénzem; nem akarom megvenni.” „Rendben, akkor odaadjuk puján.” Azt mondtam: „De már csak Guru puja lesz.” Ők pedig, hogy: „Rendben, akkor Guru puján adjuk oda.” Azt gondoltam: „Furcsa, hogy karpercet vettem magamnak Guru puján.” Hiszen Guru puján nem adsz karperecet a Gurudnak, nem igaz? Adhatsz, mondjuk egy nagy botot; vagy egy szantálfából készült ’khadát’ – minek is hívják…’chappal’ (egyfajta szandál), vagy adhatsz neki egy sálat. De itt van, én kértem…rendben, adjátok ide Guru puján. Mi volt ennek az oka? És ekkor tudatosult bennem az ellentmondás, és elgondolkodtam rajta. Azt gondoltam: „Ez van. Ennek így kell lennie. Guru puján karperecet kell adni a Gurutoknak.” Változtassunk. Építsünk újra mindent, hogy tükrözze a valóságot. Felejtsük el a téveszméket. Ha mondjuk, van egy szőnyegetek, ami meg van fordítva, akkor a mintázatát is fordítva látjuk. De ha jól helyezitek el, minden a maga helyére kerül. Ezért kellett, hogy egy Anya adja meg nektek az önmegvalósulást, és kellett egy Guru, aki Anyaként tanít meg benneteket arra, hogy senki sem lehet eltiltva attól, hogy felemelkedjen Istenhez.

Így működik manapság minden téren a Sahaja jóga. A fejre állított dolgokat helyre teszi, megmutatja őket a valóság fényében, igazi érékeket hoz, megszüntet minden romlott értékrendet. Minden politikai, gazdasági rendszert, spirituális teológiát, pszichológiai és más ostoba elméletet jó irányba terel. El tudjátok képzelni, hogyan oldódott meg mindez egy inkarnációban? Egyetlen inkarnáció helyre állította az összes elméletet.

Létezik még egy elmélet a hinduknál, mégpedig az, hogy ha vallásos ember vagy, akkor vegetáriánusnak kell lenned. Minden brahmin hisz ebben, még azok is, akik nem brahminok. De az egyik helyen ahol éltem, dolgozott egy brahmin, akinek azt mondták, Anyánknak húst kell adni, Ő semmi mást nem eszik. Fehérjét kell ennie. A brahmin azt felelte, „Igen, igen, persze. Anyánkak tényleg ez kell.” Brahmin vagy nem; mindenki megérti, hogy Anyánknak fehérjét kell enni. Hiszen meg kell innia ennek a sok ’rakshasának’ (hindi: démon) a vérét – hogyan is lehetne vegetáriánus? Ha meg kell ölnie ennyi ördögöt, hogy lehetne békés természetű? Nagy a kontraszt Anyátok jellemzésében. Ő szörnyen haragos természetű, amikor meg kell ölni a negatív világ embereit, akik megpróbálják megsemmisíteni az Ő teremtményeit, az Ő gyermekeit. Ugyanakkor Ő a legkedvesebb, legszelídebb a saját gyermekeivel. Látni kell ezt a kontrasztot. Az állatokban is megvan ugyanez az ellentmondás, de egy ilyen inkarnációban még nyilvánvalóbb.

Ma, a Sahaja jóga segítségével bebizonyítottuk, hogy a Sankhya és a Jóga egy és ugyanaz. Akiben nincs ragaszkodás, annak teljesen mindegy, hogy van-e vagyona vagy nincs, hogy gyűjtöget, vagy adakozik. Ha másnak gyűjtesz, még jobb. De ha magadnak gyűjtesz, majd elajándékozod, az a legeslegjobb. Mert először magadnak gyűjtesz, és azt gondolod: „Ó, ez jó lesz nekem, használni fogom, jó ötlet.” Itt még jelen van a magamnak. De, utána elajándékozod, ami azt jelenti, teljesen megszűnt a ragaszkodás. Vagy van egy harmadik fajta személyiség is, mint pl. Én, aki folyamatosan gyűjt, és folyamatosan ajándékoz. Gondolkodás nélkül gyűjtök, gondolkodás nélkül ajándékozok, mert a gondolkodás nem az Én dolgom. Ezt az egyet abbahagytam. A gondolkodást. Nem akarok gondolkodni. Ez a ti dolgotok, nem az enyém. Mennyi mindent elértünk a Sahaja jógában gondolkodás nélkül. A Jóga és a Sankhya is a gondolkodás eredménye, nem a spontaneitásé. Ez a ház is a spontaneitás eredménye.

Mi az angolokat ’saablogoknak’ hívjuk. Szóval, elmentem pár saabloggal házat nézni. Olyan házakat akartak megnézni, amiknek van valami jellegzetessége, ami azt jelenti, valami kiáll, valami ferde, nem lehet egyenes. Én azt mondtam: „Könyörgöm, nem bírom elviselni ezt a ferdeséget.” Ők pedig: „Nem, nem, ennek karaktere van.” Erre én: „Nekem nem kell ez a ferde orr. Legyen egyenes.” Nagy csalódást okoztam nekik. A ’saablognak’ voltak egyéb elképzelései is, pl., hogy, Windmere egy puccos hely, ha Északra mész, az nem annyira puccos, a Kelet pedig teljesen hasznavehetetlen – meg ilyesmi. Én azt mondtam: „Menjünk északra, a lehető legészakiabb helyre.” Tudjátok, az Istennő ’Dakshinamurti’ kell, legyen, északon kell lennie ahhoz, hogy a szemét délen tartsa. Ezért kell északon lennie. Persze, nem mehettünk Skóciába, az már túl sok lenne nektek, de az lett volna az ideális mindnyájunknak, mert akkor a ’Drishti,’ a tekintetünk dél felé irányul, és gyönyörűen belátjuk az egész univerzumot. Így találtuk meg spontánul ezt a helyet. A ’saablog’ meg morfondírott, hogy „Igen, nem, nem, igen.” De, spontánul találtuk meg. Utána tudtuk meg, hogy a háznak történelme van. Csak utána tapasztaltuk meg gyönyörű vibrációit, utána szereztünk tudomást a benne rejlő lehetőségekről. Minden, amit spontánul kapsz meg, tele van lehetőséggel.

Ezen a ponton szólnom kell pár szót valami fontosról. Mondanom kell pár dolgot a spontaneitásról. Nagyon érdekes, mit gondolnak az emberek arról, hogyan működik a spontaneitás. Rengeteg embernél az ego az, ami azt mondja: „Ez annyira spontán.” Főleg a régi Sahaja jógik hiszik azt, hogy ők szakértői a spontaneitásnak. Például, volt egy földünk Vaitarnában. Egy régi jógi kiment oda, és azt mondta: „Ennek a földnek van vibrációja, ennek meg nincs.” Mindenki elfogadta: „Rendben, rendben.” Ekkor azt mondták, senki ne egyen a föld ezen részén. Vajon honnan jön ez a tudás? Az evés talán bűn? Mintha legalább is bűn lenne az, hogy ott esztek. Ájtatosan követik a Sahaja jógát, mint az ábécét: a, b, c, d, e, f, g, h, z, és újra a, b, c, d; olyan mértékig, hogy azt hiszem, már megint ezek is fanatikus Sahaja jógik lettek. A fanatizmus teljes mértékben Sahaja jóga ellenes. Megkérdezik: „Hányszor kell elmondanunk ezt a ’mantrát’?” Én meg azt mondom: „Egyszer sem.” „Hány csepp gheet (tisztított vaj) tegyünk az orrunkba?” Én pedig: „Egy egész tégellyel.” Vagy: „Ó, nem balról kellett volna odamennem, hanem jobbról.” Ekkor azt mondom: „Inkább ugorj fel.”

Olyanok kell, legyetek, mint a gyerekek. De az elképzeléseitek – persze sok év alatt – annyira megkövesedtek, pedig nem lenne szabad. Ha berögzülnek, akkor az nem sahaj, nem spontán. „Ha ezt teszed, rossz, ha azt teszed, rossz.” – ne legyen semmi ilyesmi. Semmi sem ’rossz’ nektek, embereknek. Ha valami rosszat tesztek, elveszítitek a vibrációkat, és kész. Miért kell ennyire elővigyázatosnak lenni?

Például, valaki azt mondta: „Nem akarok ránézni a cigarettára.” Erre én: „Miért?” „Még ránézni is bűn.” Azt feleltem: „Mi történik, ha ránézel?” „Akkor rá akarok gyújtani.” Erre azt mondtam: „Akkor, jobb, ha dohányzol.” Vagy: „Nem foghatok a kezemben borosüveget.” „Miért?” „Mert az bűn.” Felőlem, úszhattok is a borban.

Ezt kell megértenetek. Bár, én mindig azt mondtam, ha mondok valamit, rögtön rátapadtok. Ezért mindig elmondom a másik oldalát is, hogy ne ragaszkodjatok. A Sahaja jóga nem erre való. Például, valaki megtanult bizonyos ’leckéket’ Sahaja jógából még a kezdet kezdetén, megtanult bizonyos mantrákat, és még mindig ugyanott tart. Nem, nem, nem, nem – tovább kell lépni. Ez csak egy lépcsőfok. Ne ragadjatok meg egy bizonyos ponton. Annyi példa volt már erre. Az emberek úgy leragadnak. Annyi butaságot összehordanak nektek – „Tudod, ha ezt teszed, akkor ez és ez fog történni.” Először is – ne beszéljétek tele mások fejét. Ha eldöntitek, hogy nem mondogatjátok ez embereknek, hogy mi a baj velük, a fele munkát máris elvégeztétek. Semmiféle munkát nem kell végeznetek, ahogy nekem sem. Van, aki azt mondja: „Te egy bhoot vagy. Jobb, ha tudod.” Ezeket visszahallom. Azt mondják: „A Te Sahaja jógijaid gonosz emberek.” Én meg:”Miért?” „Hát, azt mondják, hogy ’rossz ember vagy.’ Azt mondják: ’Megszállott vagy.’, azt mondják: ’Te ez vagy, az vagy.’ Nagyon gonosz emberek.”

Döbbenten hallom ezt a Sahaja jógikról – hogy lehetnének gonoszak? Ha valaki beteg, szenved valamitől, azt mondják a telefonba: „Jobb így, jót tesz neked.” Nem így kell csinálni. Nem csak alázatosnak, hanem tapintatosnak, és kedvesnek kell lennünk az új emberekkel – ha azt akarjátok, hogy még többen jöjjenek be a jógába. De ha eldöntöttétek, hogy nem kell több új ember, mert még egy sátor kellene, hogy elférjünk, akkor nincs több mondanivalóm. De ha azt akarjátok, hogy mások is csatlakozzanak, fontos, hogy nagyon kedvesen és szépen szóljatok hozzájuk. Úgy, hogy megértsék. A durvaság, az arrogancia, a nagyképűség semmire se jó. Meg kell értenetek, a Sahaja jógában teljesen átadjátok magatokat az örömnek. Kinek van ideje megjegyezni hányszor kell bandhant adni magatoknak! Mi szükség arra, hogy bandhant adjatok magatoknak? Ez már gyerekjáték nektek. Vagyis, az kellene, legyen. Az rendben van, hogy egy kisgyerek üvegből issza a tejet, mert nincs foga. De ti miért teszitek? Ez nagyon gyerekes, és azt mutatja, hogy semmit sem fejlődtetek.

A Sahaja jógának belül kell növekednie. Nem szabad többé éretlen Sahaja jógiknak lennetek. Azt mondanám: érett Sahaja jógi az, aki nagyon sok mindent tud összekapcsolni úgy, hogy közben betart és megtart minden egyes részletet és ’maryadát’ (viselkedés határt).

De fordítva nem lehet. Például, ne mondjátok azt, hogy „Oké, most kedves leszek. Most meg mérges leszek; aztán kedves leszek; aztán ilyen leszek, olyan leszek.” Zagyvaság lesz az egész. Vicces személyiség ez – egyszer csak mérges leszek, így… aztán meg így. Ha kimutatod minden egyes hangulatodat, az emberek azt fogják gondolni, ’Bharatnatyamot’ (klasszikus indiai tánc) táncolsz, vagy valami ilyesmi. 5 perc alatt 10 hangulatot váltasz.

A belső fejlődésünk az, ami látszik. Fejlődnünk kell, és ehhez teremtsük meg a belső csendet. Ne reagáljunk másokra: „Ez az ember ilyen, az az ember olyan.” De mi van veletek? És még van más is. Ha pl. közlöm valakivel, hogy, látod, ez a problémád, ő azonnal odamegy valaki máshoz és kijelenti, „Tudod, Anyánk azt mondta neked is ugyanez a problémád, jobb lesz, ha helyrehozod.” Én nem mondtam semmit annak az embernek; neked mondtam. Tartsd meg magadnak. Az „Anyánk mondta” kifejezést teljesen el kell felejteni. Ha Anyátok mondani akar valamit, akkor kimondja. Miért kellene nektek közvetíteni? Sosem kértelek benneteket erre.

A Sahaja jógát megérteni nagyon-nagyon könnyű, ha egy dolgot megértettél – hogy az ártatlanságod sértetlen kell, maradjon. Az emberek az kérdezik, „Hogyan váljunk ártatlanná? Hogyan? Ez egy ördögi kör. Hogyan legyünk ártatlanok? Ez egy igazi ördögi kör. Hogyan jussunk el az ártatlanságig? Egónkkal, vagy szuperegónkkal? Hogyan legyünk ártatlanok? ”

Anyátok azt mondja: „Ne emeljétek fel a Kundaliniteket.” Itt ülök, az emberek meg ezt csinálják. Mi folyik itt? Én itt ülök – a Kundainitek ott van a fejetek tetején. Mit emelgettek? Nos, hogyan kezeljük ezt, ez itt a probléma. Nagyon egyszerű. A kezdet kezdetén azt mondtam, „Engedjétek, hogy a Gurutok a szívetekben lakozzon.” Hogyan kezeljük? Egyáltalán minek? Hagyjátok, hogy Anyátok oldja meg. „Anyám vezet engem.” Hagyjátok ennyiben, és a jobb oldalatok kitisztul. A bal oldalatok pedig akkor fog kitisztulni, amikor azt mondjátok, „Senki sem tud engem vezetni, csak Anyám.” Ez a két dolog, és minden megoldódik.

Hála Istennek, itt vagyok Én nektek, akivel beszélni tudtok. Gondoljatok azokra, akiknek ez nem adatott meg, hogy ott legyen valaki velük és elmondja: ez az Én dolgom, vagy ez a te dolgod. Ezt most egyensúlyba hozhatjátok. Engedjétek a Kundaliniteknek, hogy növekedjen. Minden megoldódik. Mint ezzel a házzal, amikor megvettem… megvették… valaki megvette – annyi kérdés meg bonyodalom adódott: hogyan, hogyan, hogyan? De megoldódott. Ott van, épségben, nem omlott le semmi, minden rendben van. Egyszer kellett csak kiabálnom. Hagyjátok, hogy Én kiabáljak, ti ne kiabáljatok. Ahogy befejeztem, hoznak egy mikrofont, hogy még hangosabban tudjanak kiabálni. „Anyánk azt mondta, te ilyen meg olyan vagy.” Rólatok beszélek. Ti kinek prédikáltok? Azt az egyet kell csak tudnotok, hogy ha valamit mondok nektek, tegyétek meg! Kérlek, tegyétek meg. Mert én elég sok mindent tudok. Mert én Guru vagyok, a ti Gurutok. Minden Gurunak a Guruja vagyok, és az, aki igazi guru, tudja, hogy Anyánk mindent tud. Ő a tudás maga. Ha valamit mond, annak jelentősége van. Lehet, hogy valamikor próbára teszlek benneteket, de nem baj. Így váltok guruvá.

Shivajinak volt egy Guruja – Ramadasa. Akkoriban, a guruk sokszor próbára tették a tanítványaikat. Én soha nem teszteltetek titeket, elég, ha ti magatokat tesztelitek. Szóval, az ő (Shivaji) Guruja egyik nap azt mondta: „Azt hiszem, szükségem van egy anyatigris tejére. Innom kell belőle.” A tanítványok fele halálra rémült, többségük meg sem halotta. Shivaji azt mondta: „Rendben, hozok neked.” Bement a dzsungelbe, meglátott egy anyatigrist, oldalán kölykeivel. Odament, köszöntötte (’Namaskar’) és csak annyit mondott: „a Gurumnak szüksége van a tejedre.” – mert egy guru maga a ’Parabrahma’ (hindi/szanszkrit szó, jelentése: a Midenható Isten), és az ő parancsait teljesíti a ’Parabrahma’- „Az én Gurumnak, Shri Ramadasának, kell a te tejed. Kérlek, adj nekem a tejedből.” Az anyatigris szépen felkelt, és elé állt. Shivaji megfejte, és elvitte tejét a Gurujának.

Erről beszélek. Megértettétek-e, mit jelent a ’Gurupada’ (hindi/szanszkrit szó, jelentése: a ’Gurunak lenni’)?

Amikor teljesen eggyé váltok a Gurutok vágyaival, akkor lesztek ti is guruk. De, ha még mindenféle elképzeléseitek vannak, akkor Shri Ramadasa szerint, Isten, ’Alpadhristapaye’….látja a kicsi bátorságotokat – „Rendben, menjetek csak fejjel a falnak, aztán gyertek vissza. Majd én rendbe hozlak benneteket.” Egy dolgot nagyon komolyan kell venni, mégpedig azt, ha Anyátok valamit kér.

Amikor teljesen eggyé váltok a Gurutok vágyaival, akkor lesztek ti is guruk. De, ha még mindenféle elképzeléseitek vannak, akkor Shri Ramadasa szerint, Isten, ’Alpadhristapaye’….látja a kicsi bátorságotokat – „Rendben, menjetek csak fejjel a falnak, aztán gyertek vissza. Majd én rendbe hozlak benneteket.” Egy dolgot nagyon komolyan kell venni, mégpedig azt, ha Anyátok valamit kér. Persze, angolul, mindig azt mondom: „Kérlek, megtennéd ezt?” , vagy azt mondom: „Attól tartok…, megteszed?”, de nincs jelentősége. Valamelyik nap, amikor jöttünk Cardiffból, megmondtam, hogy az első osztályú kocsik a vonat másik végén lesznek, de mindenki azt mondta: „Nem, ezen a végén lesznek.” Azt mondtam: „Rendben.” Amint leültünk, bejelentették, hogy ott lesznek ahol mondtam, és akkor mindnyájan visszagyalogoltunk. Megértem a többi embert, de mi van veletek? Töbször tapasztalhattátok, ha a Guru megkér valamire, még akkor is ha rosszul alakul, azt mindig el kell fogadni isteni törvénynek, mert a Guru az isteni törvényt közvetíti, nem a földit. Isten törvényét adja nektek. Miután megértitek, átadjátok magatokat az isteni törvénynek, és így váltok annak mesterévé.

Ma, a Guru puja alkalmával, még beszélhetnék hozzátok, de ma azt kérem, értsétek meg, hogy az ’átadás’ (aminek az iszlámot is nevezik) közben fontos, hogy ha Isten a ti gurutok, hagyjátok, hogy, vezessen titeket. Legyen meg a Te akaratod. Ne irányítsuk magunkat, és ne próbáljuk a gurunkat sem irányítani. Ilyenkor a guru rászed benneteket, csapdába estek, és akkor azt mondjátok, ez már túl sok.

Jobb hallgatni a gurura, és megtenni, amit mond. Minden rendben van, amit a guru mond. Egy guru bármit kérhet tőletek. Mondjuk, Én egy igen kedves Guru vagyok. Például, Ramadasa azt kérte tanítványaitól, hogy „Van egy nagy gyulladt kelésem, szívjátok ki, mert tele van gennyel.” Képzeljétek el. Nem tudták, mit tegyenek, és hogyan? A guru kelését kiszívni, azt azért már sok. De Shivaji előre lépett, levette kalapját, melléült és elkezdte kiszívni. Az emberek azt kérdezték: „Na, milyen?”, ő meg azt felelte: „Nagyon édes, nagyon kellemes.” Igazából, egy mangó volt odakötözve. A guruk sokszor tették próbára így a tanítványokat. Én sohasem teszteltelek benneteket, és ti sem teszteltek másokat. Bízzátok őket rám. Majd én egyenként foglalkozom velük. Aminek meg kell történnie, megtörténik. A Sajaha jógában azt hinni, hogy 100%-osan gazdagok, tehetősek, egészségesek leszünk, és hogy miénk a világ, ez butaság. Ha nagyon gazdagok leszünk, lesz recesszió is, mert a többiek nagyon szegények maradnak. Ha túl egészségessé válunk, a közelünkbe se jönnek; ha úgy nézünk ki, mint a birkózók, ki merne a közelünkbe jönni? Ha nagyon bölcsekké válunk, az emberek félni fognak tőlünk, semmit sem fognak megérteni abból, amit mondunk. Túl sok lesz nekik. Legyünk ezért középen. Legyünk gazadagok, de ne túlzottan; legyünk egészségesek, de ne túlságosan; legyünk bölcsek, de ne vigyük túlzásba. Eddig jó.

Ez a követendő példa, betartjuk a ’maryadákat’ (határainkat) és gyönyörű Sahaja jógikká válunk, akik barátságosak lesznek, behoznak másokat közénk, és akiknek megnyerő a személyiségük. Ez a dolgunk. Ne hencegjünk, – láttam már embereket szükségtelenül felvágni – nincs erre szükség. Egyszerűen legyetek a háttérben. Ha nagyon a háttérben vagytok, gyertek előre. Próbáljátok magatokat egyensúlyba hozni. Igyekezzetek magatokat megfigyelni, irányítani, és tanítani. Váljatok saját magatok mestereivé. Mérjétek fel, mennyire vagytok középen, mennyire növekedtek, mennyit fejlődtetek eddig. Hébe-hóba ragaszkodtok-e még apróságokhoz? Agyaltok-e még jelentéktelen dolgokon? –„Anyám, 80%-ot kellett volna teljesítenem, de csak 75%-ot tudtam.” Ó Istenem! Abból, hogy csak 75%-ra sikeredett, valami jó fog kisülni. Lehet, hogy le kell vonnia ebből a tanulságot. Vagy másik tantárgyat kell választania. Lehet, hogy ki kell alakulnia valaminek, ami segíti őt a fejlődében. Ez meg kell látnotok, ha guruvá akartok válni. Ha ti nem látjátok, hogyan láthatnák mások? Ezt kell megérteni. Nem az eszetekkel, hanem a szívetekben. Ott kell éreznetek, ott kell megértenetek. Szép, hogy Angliában vagyunk, az univerzum szívében, és itt beszélünk arról, hogy nyissuk ki a szívünket. Ahhoz, hogy a szívetekben legyek, és elférjen bennetek ez a szeretet óceán, hatalmas szívetek kell legyen, nagyobb, mint a személyiségetek, az országotok. A világnál, az univerzumnál is nagyobb.

Isten áldjon benneteket.

 

H.H. Shri Mataji Nirmala Devi