Shri Rama Puja, Dassera nap

Les Avants (Switzerland)


Send Feedback
Share

Shri Ráma Puja, Svájc 1987.

Ma Svájcban Shri Ráma koronázását ünnepeljük a „Dassera” napján. Sok minden történt a „Dassera” napján, de a legfontosabb az volt, hogy Shri Rámát királlyá koronázták. Ravanát is ezen a napon ölte meg. Sokan kérdezték, hogy lehet az, hogy egy napon ölte meg Ravanát és koronázták meg. Azokban az időkben szuperszonikus repülőgépeink voltak Indiában – ez tény – és a repülőgépek neve az volt, hogy „Puspak”, ami azt jelenti, hogy virág. Úgy hívták, hogy Puspak és nagyon gyors volt, így azután, hogy megölte Ravanát, eljött Ayodhyába a feleségével és azon a napon megkoronázták. A kilencedik napon az Istennőt tisztelte, hogy erőt, shaktit kapjon a fegyverei számára, a tizedik napon pedig, megölte Ravanát. Képzelhetitek, mennyire fejlettek voltak az emberek Shri Rama idejében és királyságában! Ennek az volt az oka, hogy a király inkarnáció volt és emellett olyan jóindulatú, ahogy Szókratész is ábrázolta (a jó királyt).

Shri Ráma egész története nagyon érdekes, és mostanában nagyon szép sorozat megy róla, amit az Indiai TV készített, ami nem túl drága és talán mindnyájatoknak tudunk ajándékozni egyet, amikor jöttök. De azt mondják, hogy Ráma történetét azelőtt megírták, mielőtt megszületett. Még azelőtt, hogy bármilyen utalás lett volna rá, a látnok, Valmiki megírta Shri Ráma egész történetét. Shri Ráma születését és mindent Agni, a Tűz idézett elő. Shri Ráma a Surja dinasztiában született, ami a Nap. Így mindezzel, vagyis hogy Agni, azaz a tűz áldásából, és azzal hogy a Surja dinasztiában született, Ő volt az egyik leggyengédebb Avatar, aki valaha létezett.

Nagyon udvarias – az angol nyelvben nincs jó kifejezés erre – sankoch embernek ismerik, olyan értelemben, aki a végletekig elmenne, hogy magára vállalja a problémákat, mintsem megmondja másoknak, hogy tegyenek valamit. Még sok ilyen ember volt Indiában, mint a miniszterelnök Lal Bahadur Shastri. Ha másokkal együtt ült a szobában, és égett a lámpa, és le akarta kapcsolni, senkit nem kért meg, hanem felkelt a miniszterelnöki székéből, odament, hogy lekapcsolja, azért hogy ne kelljen rá senkit se megkérnie. Ez Shri Ráma egyik legnagyobb tulajdonsága, hogy nem csináltatna meg senkivel semmit önmaga számára, vagy nem utasítana másokat, és nem használna ki senkit sem a saját céljaira. A tűz áldotta meg és a Surja dinasztiába született. De azt látjuk, hogy azok, akik esetleg alacsonyrendű családban születtek, negatív családokban, ahol azt mondhatjuk, hogy nagyon erős a baloldal, tele vannak problémákkal, azoknak borzalmas az agnyájuk és borzalmas a „Surjájuk”. Aki a Surjában születik, annak különösen alázatosnak kell lennie, meg kell mutatnia, hogy semmi sem befolyásolhatja, semmi sem késztetheti arra, hogy azt gondolja magáról, hogy különleges. Láthatjuk Shri Ráma életében, hogy milyen alázatos volt. Látunk olyan embereket, akik megvetnek másokat: „Nem szeretlek, nem tetszik, nem jó, ez nagyon nehéz… „Ez mind annak a jele, hogy az illető jelleme igen gyenge. Jellemtelen vagy igen gyenge a jelleme, hiszen akinek van jelleme, az abból látszik, hogy mekkora toleranciát mutat mások iránt. Az intolerancia annak a jele, hogy az illető nagyon egoista és hiú.

Shri Rámát uralkodása alatt nagyon szerették az emberek és neki volt a legszebb felesége, akinek apját, Janaka királyt nagyon tisztelték, és Ő pedig apjának szeretett fia volt. De olyan alázatos volt, annyira alázatos, hogy az egész jellemében látjuk a szépséget. Mint amikor száműzetésbe ment egy kis csónakkal. Aki vitte, egyszerű hajós volt, és zavarban volt, hogy Ayodhya királya előtt ül és nincs megfelelő ruhája. Shri Ráma maga sem viselt mást, mint egy valkalast, olyan ruhát, amit a falusiak vagy egyszerű helyen élő emberek hordanak, ami nem áll másból, mint levelekből. Ezt kellett viselnie, mert a mostohája ezt kérte az apjától. És Shri Ráma azt mondta a hajósnak: „Miért aggódsz? Én csak ezt viselem, már nem vagyok király! Így ülök itt előtted, igazán kényelmesen érezhetnéd magad. Nem tudom, hogy kell kormányozni a hajót, te pedig tudod, hogyan kell. Akkor miért kellene aggódnod?” Ennyire nagyra tartotta még azokat is, akik úgymond a társadalom alsóbb részeiből származtak, ami azt mutatja, hogy tisztelte az embereket. Őt, magát úgy hívták: „Maryada Purushotama”, ami azt jelenti, hogy Ő az, aki tudja, milyen határig (Maryada) lehet elmenni valakivel, hogy kell valakivel beszélni, hogy kell valakit megközelíteni. Míg vannak olyanok, akik nem viselkednek rendesen, még a férjükkel, feleségükkel, gyerekeikkel vagy senkivel sem. Kívülről olyanok, mintha éppen ráugranának másokra. Ez teljesen Shri Ráma ellenes, olyan, mint Ravana, de még Ravana természete sem volt ilyen, mert benne is volt bizonyos dharma, mivel önmegvalósult lélek volt, de rakshaszává vált, mert arrogáns lett. De még az ő arroganciája sem éri el sok modern emberét, modern lányét és férfiét, akikről hallok, és akiket látok. Nagyon meglepő, de tényleg túllépik Ravanát. Ravanának csak tíz feje volt, de néha úgy érzem a modern férfiaknak, de különösen a modern nőknek talán 108 fejük van. Az arrogancia, az hogy mennyi utálatot mutatnak, olyan nevetséges, és az ember teljesen hasznavehetetlennek tűnik tőle. De gyakran látok ilyen embereket, és még a Sahaja jógába is bekerülnek valahogy. Valójában az ilyen embereket a Mindenható Isten teljesen megveti.

Ha tovább nézzük Shri Ráma életét, elment egy olyan faluba, ahol egy nagyon egyszerű társadalmi osztályba tartozó öreg nő élt, akinek csak néhány foga volt. Hozott egy kevés gyümölcsöt, amit mi „bernek” hívunk, és neki adta: „Shri Ráma, ezt Neked hoztam, nincs semmi másom. Mindet megkóstoltam.” Voltaképp Indiában, ha valaki a szájába vesz valamit, az „utistha”, ahhoz senki sem fog hozzáérni. De az öreg hölgy azt mondta: „Mindegyiket megkóstoltam, úgy hogy kilyukasztottam a fogammal és megkóstolom, hogy egyik se savanyú.” Tudta, hogy Shri Ráma nem szereti a savanyú gyümölcsöt. „Egyikük sem savanyú, megeheted őket.” Ha ezt valakivel Nyugaton tennék meg, akkor jól megverné az illetőt. Shri Ráma odaszaladt és elvette tőle a bert, megcsókolta a kezét és azt mondta: ”Rendben, megeszem őket.” Nagyon nagy élvezettel fogyasztotta el őket. Azonban Lakshmana megharagudott egy kicsit az öreg hölgyre, azért, ami történt. Így Sitaji azt mondta: „Ó nagyon ízlenek Neked?” Shri Ráma azt válaszolta: ”Igen, de nem fogok Neked adni belőle.” Sita azt mondta: ”Én vagyok a Tested másik fele, adnod kell nekem.” Így adott egy keveset Sitajinak. Sitaji evett belőle és azt mondta: „Milyen finom, olyan, mintha a mennyország nektárját enném.” Így Lakshmana nagyon irigykedett. Azt mondta: „Sógornőm, ehetnék egy kicsit belőle?” „Nem adhatok, kérj a bátyádtól! Nem tudok neked adni, nekem csak nagyon kevés van, miért nem kérsz a bátyádtól?” Így odament a bátyjához és azt mondta: „Kérhetek belőle?” Shri Ráma mosolygott és adott neki abból a berből, amit megkóstolt, megérintett vagy kilyukasztott egy egyszerű nő, aki a kaszton kívüliek közé tartozott India brahman törvényei alapján.

Shri Ráma kedvessége abban rejlett, ahogy elérte, hogy az emberek jól érezzék magukat. Úgy, mint egy kagyló, melynek testébe, amikor egy kis kő kerül, fényes folyadékot termel és bevonja a követ azzal a fényes folyadékkal, majd gyönggyé változtatja, hogy kényelmesen érezze magát. Shri Ráma nem törődött a saját kényelmével, egy kicsit más volt. Minden embert gyémánttá vagy igazgyönggyé akart változtatni, hogy a másik tündököljön, és szép legyen. Ő így érezte jól magát.

Ha Shri Ráma tulajdonságait magunkba akarjuk szívni, akkor először is meg kell értenünk Shri Ráma veleszületett helyzetét. Shri Ráma a szívetek jobb oldala, a jobb oldalon van a jobb szívetekben. Nos, az emberekben nincs jobb szív, ha valakinek azt mondod jobb szív, azt kérdezi: micsoda? Két, három szív van? A Sahaja jógánkban három szív van, a bal, a jobb és a középső. A jobb szív nagyon fontos. A jobb szív felügyel az egész tüdőre, mindkét oldalira, a torokra, a légcsőre, az orra, a belső részére az orrnak. A külső jellemzőit Shri Krishna határozza meg, de a belsőkre, mindre Shri Ráma felügyel. Ők ugyanazok, de az egyik a külsőt, a másik a belsőt határozza meg. Shri Ráma adja a fület, a fül belső részét. Ő adja a szemet, a szem belső részét. Nagyon fontos, hogy a belső rész is ugyanúgy rendben legyen, mint a külső. Ez Shri Ráma példája, Ő sohasem foglalkozott a külső dolgokkal vagy azzal, hogy valaki hogyan nézett ki. Mivel Shri Krishna előtt jött, az emberek belsejét próbálta meg felépíteni. Így azt mondhatjuk, hogy bár Ő a jobb szívben van, a Hamsa csakra és részben a Vishuddhi csakra belsején keresztül működik. Mert Shri Krishna belülről Shri Ráma, Shri Vishnu. Így, amikor valaki a nyugati elképzelések szerint nem jól néz ki, számomra ezek az elképzelések kicsit furcsák, mert egyáltalában nem hasonlítanak sem Shri Krishnára, sem Shri Rámára. Shri Ráma nagyon egészséges, magas személy volt, a kezei a térdéig értek – Ajanubhau azt jelenti, a kezei a térdéig érnek. És telt volt, mindketten teltek voltak. Mindkettőjüknek teltnek kellett lennie, mert bár Shri Ráma Tűz által született, Shri Vishnu legfőbb eleme a víz. Így teltek voltak és nem soványak, mint a kóró, mint a mai ideálok, akiknek olyan soványnak kell lenniük, mint a kóró, vagy mint a TBC betegek. De ez nem azt jelenti, hogy minden telt ember jó. Logikusan mindig azt gondoljuk, hogy a teltek – ha Anyánk azt mondja – akkor a telt emberek jók. Nem ez a lényeg, a belsőről beszélek, a belső pont az ellenkezője. A belső teljesen gyönyörű és teljesen tele van melegséggel, érzelmekkel és szeretettel. Ha egy emberben ezek nincsenek meg, az először is annak a jele, hogy nem Sahaja jógi. Aki nagyon hangos, nagyon hangosan beszél, nem a megfelelő helyen nevet, bizonyára félőrült, de nem lehet Sahaja jógi.
Shri Ráma kedvessége a végletekig megy, az, amit Én „szankócsnak” hívok, az udvariasság, az udvarias angol szó nem jó rá, ez „szankócs”. Egyszer amikor Ravanával harcolt, a nyilával szedte le egymás után a tíz fejét. De ahogy az elsőt leszedte, aztán a másodikat, az első visszanőtt, mivel Ravana olyan áldásban részesült, hogy senki sem tudja őt úgy megölni, hogy levágja a fejét. Erre Lakshmana azt mondta: ”Ha biztosan tudod, hogy Ravanát egyáltalán nem lehet megölni úgy, hogy a fejét támadod, miért nem célzol a szívére?” Shri Ráma erre azt mondta: „Az az oka, hogy a szívében most ott van Mahalakshmi, Shri Sita. Hogyan célozhatnék a szívére, hiszen ott van, és talán megsérülne”. „Akkor mi értelme van a fejére célozni?” kérdezte Lakshmana. „Azért mert ha elkezdem gyorsan a fejét nyilazni, akkor a figyelme odamegy. És amint a fejére fog figyelni, akkor a szívére célozhatok”. Látjátok mi a szankócs? Szankócs, ahogy beszélt. Rendelkezünk…

Shri Mataji valamelyik Sahaja jógihoz beszél: Mi a baj veled? Miért mosolyogsz állandóan és úgy? Nem tudsz csendben maradni? Miért kell olyan dolgokon mosolyogni, amin nem kell? Maradj csendben!

Egyszer az történt, hogy olyan kedves volt, amikor egy nagyon csúnya nő, Shurpanaka, azért jött, hogy elcsábítsa. Azt kérdezte: „Ráma miért nem veszel el feleségül?” Ilyen borzalmas dolgot kérdezni Shri Rámától, aki Maryada Purushotama! Más legalábbis megverte volna. De Shri Ráma csak mosolygott és azt mondta „Hölgyem, nekem már van feleségem és én az egynejűségben (Eka patni vrat) hiszek, nagyon sajnálom, de nem vehetlek el.” De pajkosan azt mondta: „Kérdezd meg az öcsémet, az ő felesége Ayodya-ban maradt!” Így Shurpanaka megkérdezte „Lakshmana, miért nem veszel el?” Gyönyörű nővé változott, biztos elment valami szépségszalonba vagy valahová, és így állt elé. Lakshmana ránézett és mérgesen azt mondta „Te csúfság miért akarsz ilyet kérni?” És levágta az orrát. Ezt a helyet Nasik-nak hívják. Nasika azt jelenti, hogy orr. És ezért voltatok Nasikban, mert ez az a hely, ahol levágták az orrát. Lakshmana nagyon megharagudott, de Shri Ráma nem, nagyon meggyőzően mondta „Látod, nekem már van feleségem, és én az egynejűségben hiszek”.
Egy másik tulajdonsága pedig a következetesség volt. Sohasem volt következetlen, mint Shri Krishna. Shri Krishna diplomata volt, és a diplomácia következetlenséget jelent. Shri Krishna stílusa más volt.

Shri Mataji megint egy jógihoz beszél: Mi a baj veled? Gyere Tina, ülj át a másik oldalra! Miért beszélsz vele, ülj leghátra. Sok gondot okozott Nekem Punéban és most itt is. Amíg Én beszélek, kérlek, ne beszélgessetek. Ez a legkevesebb, amit megtehettek. Láttatok valaha Indiaiakat így viselkedni? Ez nagyon zavaró. Én rátok figyelek, amíg ti nem figyeltek rám. Rendben van, amikor viccet mondok és nevettek, de nem tudom, miért kell beszélgetni.
Bocsánat, de el kellett ezt mondanom, amikor Shri Rámáról beszélek. Shri Ráma nem mondta volna ezt, de a Sahaja jógában nem lehet úgy intézni a dolgokat, mint Shri Ráma, olyannak is kell kenni, mint Parashurama, máskülönben a dolgok nem működnek.

Nos, a továbbiakban azt látjuk a személyiségével kapcsolatban, amely olyan szép volt, hogy nagyon következetes volt. Bármit mondott, egész életében követte azt. Például azt mondta: Egy feleségben hiszek: Eka patri vrat. Kétség kívül nagyon szép, nagyon gyönyörű felesége volt, de korábban Ravanánál volt, és Shri Ráma egyedül maradt. Amikor olyan yagyát akartak csinálni, amit úgy hívnak Rajasurya yagya, amellyel az egész világot szándékozta legyőzni, azt kérték Tőle, hogy nősüljön meg, mert kell, ott kell, hogy legyen a felesége. Azt válaszolta: „Nem, nem házasodhatok meg, mert senki sem lehet olyan, mint a feleségem, és nem tudok még egyszer megházasodni. Bemutathatom ezt a yagyát, de nem házasodhatok meg még egyszer.” Ekkor azt mondták Neki, rendben, akkor egy dolgot tehetsz, készíttess egy arany szobrot Sitáról és használd azt a szobrot, hogy a feleségedet jelképezze! Ebbe beleegyezett Shri Ráma. Levette az összes ékszerét, mindent, megcsinálta a szobrot és bemutatta a yagyát. Bármit, amit mondott, kitartóan követte. A dharmájában tökéletes volt.

Egy másik dolog, hogy amikor Sita elveszett, soha nem aludt, soha nem aludt ágyon, mindig az Anyaföldön. Sohasem aludt ágyon, mindig az Anyaföldön. A fájdalmat, amit a felesége miatt érzett, nagyon jól leírták India költői, és amikor Sita végleg elhagyta Őt – titokzatos módon egyszer csak eltűnt az Anyaföldben, mert az Anyaföld szülte és abban is tűnt el – akkor Shri Ráma teljesen elveszettnek érezte magát és beleugrott a Saraju folyóba és eltűnt a víz elemben, ahonnan jött.

Fel kellett adnia a feleségét. Ebben az ellentétben láthatjátok egy személyiség hullámának emelkedését és ereszkedését. A társadalomnak, amelyben élt, az államnak, ahol uralkodott ellenvetése volt a feleségével szemben, aki korábban Ravannával élt együtt, és az emberek elkezdtek beszélni róla. Így, mint jó király, elhatározta, hogy örökre elhagyja a feleségét. És akkor egy gyönyörű kocsin elküldte a miniszterelnökkel és az öccsével Lakshmanával, akik elvitték, és elmondták Sitának, mi történt, és hogy Ráma azt kérte tőlük, hogy vigyék el Valmiki ashramába. Ezért Sita megharagudott, és azt mondta, hogy Ő az Adi Shakti, neki nem kell aggódnia, csak hagyják ott, ahol van. Nagy önbecsülése volt, nem mondta, hogy nem, nem majd Én elmegyek hozzá vagy beperelem, elmegyek a bíróságra és elveszem az összes pénzét. Hogy mer engem kidobni? Semmi ilyet nem mondott. Ez egy nő méltósága. Kegyesen csak azt mondta Lakshmanának: „Rendben, hallgattál a bátyádra. Én a sógornőd vagyok és idősebb is; most engedelmeskedj nekem. Mint a sógornőd azt mondom, most már elmehetsz. Hagyj itt engem egyedül, nem akarom, hogy tovább gyere velem és elvigyél valahova.” És állapotos volt. Ha ez itt történik, természetesen borzalmas dolgok történhetnek, de ha Indiában történik ilyen dolog, a feleség megöli magát, vagy nem lenne képes elviselni. Úgy gondolom, mindkét dolog ugyanaz: menekülés. Ha nincs támadás, akkor hátrálás van. De Ő azt mondta: nem. Meg kell szülnöm ezt a két gyereket. Tudok magamra vigyázni. Kegyesen ezt tette. „Én semmi vagyok és mondjátok meg Neki, hogy ne aggódjon miattam.” És azt mondta Shri Lakshmanának, hogy csak annyit akar, hogy vigyázzon Shri Rámára. És a miniszterelnöknek, a mantrinak azt mondta, hogy vigyáznia kell a királyságra.

Nézzétek Shri Ráma méltóságát, kiegyensúlyozottságát, jellemét és személyiségét! Úgy hívják, hogy „Maryda Purushotama” és nézzétek a feleségét, egyenlő volt Vele minden tekintetben. Amikor Ravana fogságában volt, Ravana annyira félt a shaktijától, hogy nem nyúlt volna hozzá. Mindig ijesztgette, hogy mondjuk: „Ezt fogom India asszonyaival tenni. Ezt fogom a világ asszonyaival tenni. Azt a borzalmat fogom elkövetni. Újra megszületek. Gonosz módon fogok viselkedni.” Shri Sita azt mondta: „Tégy, amit akarsz, de nem érhetsz hozzám.” Ravana a kezét sem tudta megérinteni, mert annyira félt Tőle. És amikor Hanumana elhozta Shri Ráma gyűrűjét, megmutatta Sitának, és azt mondta: „Ez Shri Ráma gyűrűje.” Ő azt válaszolta: ”Igen, tudom. „Hogy van?” Hanumana azt válaszolta: „Rendben.” Ez volt minden, ami érdekelte. Hanumana azt mondta: „Anyám el tudlak vinni a hátamon. Könnyedén elvinnélek. Felveszlek a hátamra és elviszlek.” Ő azt mondta: „Nem. Nem megyek veled. Shri Rámának, aki bátor király, Neki kell eljönnie, harcolnia ezzel a Ravanával, és megölnie, mert gonosz. És akkor majd Vele elmegyek dicsőségben.”

Semmitől sem félt. Számára az volt a fontos, hogy Ravanát meg kell ölni, hogy gonosz és Shri Ráma keze által kell elpusztulnia. Ilyen bátor nő volt. Mindkét fél meglepődik, hogy egy nő jelleme milyen erős lehet. Ez nem reakció, hogy a férjem ilyen, ezért én olyan vagyok, vagy a férjem ezt nem teszi meg értem, azért olyan vagyok, vagy a férjem elment, így nekem végem. Mit tegyek a férjem nélkül? Semmi ilyesmi, Ő megáll a két lábán. Nemet mondott Hanumannak és szilárdan azt mondta, amikor majd Ráma eljön és megöli ezt a gonoszt, eltünteti ezt a gonoszt a föld színéről, majd csak akkor, és csak Ráma viheti el. „Nem megyek veled. Nem fogok elmenekülni, elszökni. Nem. Szembeszállok itt vele magam.” Ez túl sok egy asszonytól. Fogva tartották egy borzalmas ember börtönében, egy olyan helyen, amely olyan veszélyes volt a számára. Azt mondta: „Bármit próbálsz, mesterkedsz vagy mondasz, nem megyek.” Csak képzeljétek el! Ravana olyan borzalmas alak volt, mindenféle dolgokat tett Vele, de Sita teljesen nyugodt és csendes maradt és várt a férjére, hogy eljöjjön. A mai időkben vannak ilyen asszonyok? Ennyire elégedettek, ennyire kiegyensúlyozottak, magabiztosak és erősek? Ez Sita életének az üzenete.

Shri Ráma jóindulata akkor mutatkozott meg, amikor megkezdte uralkodását, Ő volt az, aki odafigyelt az emberek szükségleteire. Számára fontos volt, hogy az emberek, akik fölött uralkodott, boldogok és örömteliek legyenek. Nagy szeretettel gondoskodott róluk. Két fia volt, akikről csak rövid ideig gondoskodott, mivel elvesztette őket az anyjukkal, Sitával együtt, és ők voltak azok, akik kitalálták, hogy ki Ráma, oly módon, hogy Valmiki megtanította nekik elénekelni a Ramayanát. Elmentek Ayodya-ba és előadták. Ráma elment velük és egy nap egy yagyanál, amikor elfogták Shri Ráma lovát, Hanumana képtelen volt legyőzni a két fiút, és nem értette miért.

Itt beszélni kell a nagy Hanumana személyiségéről. Elment és elmondta Shri Rámának, hogy nem érti, de ezzel a két fiúval nem tud szembeszállni, nem tudja, hogy kik ők. Így Shri Ráma odament és a két fiú ott állt a nyilaival. És akkor Shri Sita megjelent előttük és azt mondta: ”Nem harcolhattok, Ő az apátok.” Ekkor Hanumana mindent megértett és azt mondta: „Rendben most már tudok Shri Ráma ellen harcolni. Miért hagyott Téged így?” Látjátok Shri Hanumana kedvességét, aki olyan nagy híve volt Shri Rámának, de képes volt látni, hogy igazságtalanul viselkedett az Anyával és kiállt mellette. Ez nagyon kedves Shri Hanumántól, hogy ezt tette. Hanumana amint tudjátok Gábriel arkangyal, aki az ártatlanság, az egyszerűség és a dinamizmus. Annyira dinamikus volt, hogy amint megszületett azt mondta: „Jobb, ha megeszem a Napot, hiszen annyira égeti az embereket Indiában.” Így ment és leszedte a Napot. Az embereknek kellett odamenniük és könyörögniük, hogy: „Igaz, hogy a Nap éget, de nagyon is segít, kérlek, engedd el, miért etted meg? Így           elengedte a Napot.

Hanumana egész életét Shri Ráma szolgálatában töltötte, nagyon nagy híve volt Shri Rámnak. Itt is van egy ellentmondás, hogy Hanuman rendelkezett Navadhaval, Navadha Siddhikkel. A Navadha siddhik a kilenc sziddi (sziddi = spirituális erő), anima, ganima, raguma és még másfélék, mint kicsivé vagy naggyá tudott változni, sok dologra volt képes. És mindezen sziddi és erő ellenére, amivel rendelkezett, amikor Shri Ráma egyszer megkérte: „A testvéremet Lakshmanát megütötték, és nagyon rosszul van, haldoklik, kérlek, menj és hozz egyfajta sanjivanit, egyfajta gyógynövényt, amivel be akarom dörzsölni a fejét.”

Így elment, de nem tudta megtalálni, így elhozta az egész hegyet a kezén és odaadta Shri Rámának: „Válaszd ki, én nem ismerem, nem találom!”

Ez Hanuman Shaktija. És mindezzel az erővel olyan alázatos személy volt, olyan odaadó. Ez az erős Sahaja jógi jele. Bárki, aki erős, annak alázatosnak és erőszakmentesnek kell lennie. Mahatma Gandhi azt szokta mondani: „Mi a gyengék erőszakmentessége? A gyengének erőszakmentesnek kell lenni, mi ebben a nagy? Ezzel a politikával vagy védelemmel rendelkezik. Így egy gyenge embernek erőszakmentesnek kell lennie, mert nem tud szembeszállni, nem tud tiltakozni. De az erősek erőszakmentessége a jele a valódi erőszakmentességnek.” Azok, akik erősek, ha erőszakmentesek, akkor az azt jelenti, hogy bíznak az erejükben. Azoknak az embereknek, akik biztosak a saját erejükben, miért kellene erőszakosnak lenni? Ők csak állnak, rendben, gyerünk, mit akarsz? Csak ezt mondván az emberek elszaladnak. Azok az emberek, akik erőszakosak, haragosak, ingerlékenyek, mindenkinek nekiugranak, kínoznak, bajt okoznak, azoknak nagyon gyenge a jellemük. A jellemük gyenge. Ha a személyiségükkel minden rendben lenne, nem tennék ezeket a dolgokat. Ez a jele az olyan személyiségnek, aki vagy megszállott, vagy a pozíciója hatása alatt áll, vagy túl gyenge és a haragja által megszállott, mert nincs elég ereje, hogy bármit elviseljen.

A legerősebb dolog az Anyaföld, mert rendelkezik a tűrés erejével. Az, akinek van ereje elviselni dolgokat, az erős. Az, akinek nincs ereje, hogy elviseljen, „ezt nem bírom, nekem nem tetszik…” Az ilyen ember hasznavehetetlen ezen a földön és néha azt érzem, Isten miért teremtette őket. Fejfájás, ha ilyen ember van körülötted: „ezt nem ehetem, ezt nem szeretem, ezt…” Akkor minek vagy itt? Téged sem szeret senki! Senki sem szereti az ilyen embert, mert nem szereti ezt, nem szereti azt. Így az ember ereje a tűrőképességében rejlik. Mennyit tudsz elviselni, mennyi mindenen tudsz átmenni – anélkül, hogy éreznéd. Mint például mondjuk, ha a dzsungelben vagy, boldog vagy, ha egy palotában vagy, boldog vagy, ha ilyen színű vagy olyan színű vagy, ha ez a fajta vagy, ha az a fajta vagy, ha ilyen vagy olyan az életed, el tudod viselni. Ez a tűrőképesség az, ami azt a rátermettséget adja, azt a rátermettséget, hogy a Sahaja jógában legyetek. Ez nem olyan, ami látható, ez nem olyan, amitől szenvedünk, nem kell azt mondani, hogy szenvedek attól, hogy ilyenek vagytok. Nem, nem szenvedtek, ez csak mellékes. Az olyan ember, aki minden komfortot, minden luxust akar, de semmi hiányosságot vagy tökéletlenséget, arról az emberről azt kell mondanom, hogy koldus a szó minden értelmében.

Úgy értem, hogy legjobb a problémától úgy megszabadulni, hogy nem rendelkezünk velük, abban az értelemben, hogy Én nem vezetek, így nincs problémám a vezetéssel, sosem telefonálok, így nincs gondom a telefonokkal, nem járok a bankba, így nincsenek problémáim a bankkal. A legjobb, hogy nincs jövedelmem, így nincs gondom a jövedelemadóval. Bármitől, ami gondot okoz, szabadulj meg! Miért akarod, hogy legyen? Legyen, és akkor gondod van vele? Nagyon furcsának tűnik, hogy ebben a világban bármitől nagyon könnyen megszabadulhatsz, ami gondot okoz neked, így nem kell, hogy ilyen dolgok miatt főjön a fejed. De amikor ez a szó, hogy probléma – különösen az európai közösségben a probléma nagyon gyakori szó, az angol nyelvben mi nem tanultuk a probléma szót. A probléma kifejezést csak akkor használtuk, amikor geometriát tanultunk, geometriai probléma, de sohasem tudtuk, hogy az életben is van probléma. Később, amikor kapcsolatba kerültem az európaiakkal, ők azt mondják: nincs probléma, ez a probléma – egy nap legalább százszor kimondják a „probléma” szót. Tehát, a problémára az a megoldás, hogy fel kell adni azt a dolgot, ami a problémát okozza. Bármit feladhattok. Bármit, amit akartok, feladhattok, ha tudjátok, hogyan függetlenítsétek magatokat attól a dologtól.

Sok ember azzal jön, hogy Anyám, nekem egóm van és ez probléma. Azt mondom, add fel! Úgy értem, egyszerűen minek van? Mintha azt akarnák mondani, nekünk gondunk van ezzel a dologgal, de mégis ragaszkodnak hozzá. Mint amikor félünk a krokodiltól, de mégis be akarjuk rakni a lábunkat a krokodil szájába, és az lesz a problémánk, hogy a lábunkat megeszi a krokodil. Adjátok fel! De megkeresik a krokodilt, kinyitják a száját és belerakják a lábukat, és aztán jönnek, és azt mondják, Anyám, van egy problémám, a lábam a krokodil szájában van. Ahhoz, hogy problémáitok legyenek, el kell hozzájuk jutnotok; de ha nem juttok el hozzájuk, akkor hogyan lehetnének problémáitok?

Mondjuk, például az embereknek nagyon ostoba, buta problémáik vannak. Valakinek a legnagyobb problémája az lehet, hogy, ki kell vasaltatnia a ruháját. Mi szükség van rá? Semmi gond, viseljétek úgy, ahogy vannak. Ki nézi meg? Ott van az összes ember, akinek ki van vasalva a ruhájuk. Nem számít, mi van akkor, ha nincs kivasalva – az csak nekik gond. Ilyen ostoba dolgot, mint ez! Látjátok, nagyon ostoba dolgok!

De talán a legnagyobb problémátok azt hiszem az órátok. Svájcban ezt nem kéne mondanom. Látjátok a gond az, ha most például a reptérre kellene menni. Amint elmondjátok valakinek, hogy valakinek a reptérre kell mennie, – mondjuk, most Nekem kell mennem – nektek nem kell, de mindenki olyan izgatott lesz. Mintha egy ugródeszkán állnának, mindnyájan úgy ugrabugrálnak. „Mi a baj?” „Anyám a reptérre kell menned.” „Rendben, Nekem kell mennem. Mi a baj veletek?” „Gond van.” Kérdezem, mi a gond?” Nekem kell menni, tudjátok, hogy nektek egyáltalán nem kell menni, nem kell jönnetek a reptérre. És ha a repülőgép elmegy nélkülem, nem fogok visszajönni a fejetekre, hanem a szállodában maradok. Ne aggódjatok!

De miért izgultok emiatt ennyire? Néha attól, ahogy az emberek azon izgulnak, hogy elérjem a repülőgépet, azt gondolom, olyan, mintha meg akarnának szabadulni tőlem. Így, ez a probléma a nagyon precíz emberek számára. Nos, tegyük fel, hogy azt mondom, tudom, hogy a gép nem fog itt hagyni. Tudom, mert sok mindent tudok, így nincsenek gondjaim, de tegyük fel, azt gondoljátok, hogy esetleg ti nem éritek el a gépet, talán nem éritek el a gépet. De ha eléritek, akkor minden rendben, és ha nem éritek el, akkor is minden rendben. Hol van a probléma? Vagy eléritek, vagy nem, mi van a kettő között? Hol van a probléma? Még mindig nem értem. Vagy sikerül, vagy nem. Tartsátok meg a két lehetőséget, csak ez a két lehetőség van, mondjátok mi a harmadik lehetőség, ami gondot okoz nektek? Mondjuk, valaki tartozik Nekem pénzzel, rendben, vagy megadja, vagy nem. Mi a gond? A gond az, hogy ti problémának hívjátok, és el akarjátok kerülni, hogy szembenézzetek az igazsággal. Ha szembenéztek az igazsággal, akkor egy dolgot fogtok tudni, azt, hogy ez az ember tartozik nekem, rendben, megyek és vállalom. Megmondom neki, uram, meg kell adnia a pénzt. Fizetnie kell. Ez a kötelessége, és ha nem fizet, rosszat tesz. Odamész hozzá, szembenézel vele és megmondod. De nem ezt teszitek, otthon ültök, és azt mondjátok: Oh, Istenem, problémám van! Oh, Istenem, látod, ez az ember nem adja meg nekem a pénzt! Micsoda probléma! Otthon ülve, a fejeteket ütögetve hogyan fogjátok megkapni?

Ha közvetlenül szembesültök vele, csodálkozva fogjátok látni, hogy semmivel sincs gondotok. Mondjuk, lerobban az autótok, hát lerobban, szálljatok ki és érezzétek magatokat jól, amíg valaki nem jön arra és elvisz benneteket. Vagy tegyük fel, hogy senki sem vesz fel, rendben, maradjatok ott az éjszakára, mi az? Nem fog a tigris megenni benneteket. És ha a tigrisnek meg kell enni benneteket, akkor meg fog enni! Hol van a probléma? Még mindig nem látom! Nem látom a gondot, ha a tigrisnek ennie kell, azt már úgy rendelte a sors, hogy ennie kell a tigrisnek. Mindenesetre, senki sem hal meg, mindenki újra megszületik. Ha ebből a szemszögből nézitek a dolgokat, meg fogtok lepődni, hogy a legtöbb probléma nem is létezik. Olyanok, mint a buborékok, amiket a saját gondolataink, a gondolataink hullámai hoznak létre. Ez a baj. Az a baj. Mint ma, azt mondták, hogy nincsen terem, erre meg erre az időpontra. Rendben. Hol van a terem? Ott – ha nincs terem, akkor a szabad ég alatt rendezzük.

Így hogy a legjobban sikerüljön, úgy kell viselkednetek, ahogy Shri Ráma. Elmondom, milyen módon segített nekünk. Személyiségével, kiegyensúlyozottságával, békéjével, gyengédségével és kedvességével megmutatta számunkra azt, hogyan kell egy királynak jótékony királynak lennie, és ezzel egy időben hogyan lehet nagyon szerető férj, szerető apa, valamint dharmikus személy.

Elment Maharashtrába, úgy rendezte a dolgokat, hogy mezítláb tudjon menni Maharashtrába, hogy megvibrálja a földet, mert egy nap majd Sahaja Jógik fognak Maharashtrába menni, és ezért Maharashtrának meg kell vibrálódnia. Ayodyában sohasem vette le a cipőjét, mert Ő volt a király, de amikor elment, akkor – és Shri Sita is – mindketten, amikor Maharashtrába mentek, levették a cipőjüket, hogy megvibrálják a földet. Az útjukon láttak egy nagy követ, ami nem volt más, mint egy átok által kővé változott asszony, Ahilya, és csak az érintésével megint életre keltette. Így egymás után, mintha csak mellékesen tenné, tette ezeket a dolgokat, de ez volt az élete célja, hogy odamenjen. És ez nagyon nagy dolgot segített elérni bennünk, és ez Shri Ram.

Shri Ráma a Pranaváért felelős, a létfontosságú levegőért, amit iszunk, amit felveszünk. Ezért a létfontosságú levegőért, és amikor ez a levegő felhevül bennünk, tudnunk kell, hogy nem már nem követjük Shri Rámát. Hűvös levegőnek kell az orrunkon és a szánkon keresztül áramlani. Velem mindig így van, de nem tudom, hogy nálatok, ez hogy működik. Amikor haragszotok, akkor az orrlyukak kitágulnak, megdagadnak, forró levegő, forróak a szavak, minden forró, a szemek, minden úgy felmegy, felkunkorodik és a kegyetlen Ravanává váltok, mert elfelejtitek Shri Ráma természetének szépségét.

Amit Ő adott a szívközpontunknak az a legnagyobb dolog, hogy megadta az apaságot bennünk, mivel Shri Ráma képviseli az apaságot. Hogy milyen apák vagytok, azt nektek kell elhatároznotok. Azoknak az embereknek, akik nem jó apák, jobb szív problémáik lesznek. És azoknak is, akik nem jó férjek, jobb szív gondjuk lesz. A jobb szív nagyon fontos, különösen Nyugaton, ahol az éghajlat olyan különös, mindig benn kell lennetek a szobában, mindig bezárva, így belül teljesen kiszáradtok és nincs meg bennetek az a kellemesség, melegség és kedvesség, ami a Shri Rámáé, és kialakul az asztma. Nyugaton nagyon sok ember hal meg asztmában. És ráadásul még veszekedtek a feleségetekkel, rosszul bántok velük, elveszitek a pénzüket, becsapjátok őket pénzügyekben, és minden módon kínozzátok őket, és ez csak rosszabb lesz. Shri Rámának köze van a pénzhez abban az értelemben, hogy Sitaji Shri Lakshmi volt, és Sitaji volt Shri Ráma ereje. Így Shri Lakshmi is megharagszik rátok, amikor rossz apák vagy rossz férjek vagytok. Ezért a Gruha Lakshmi nagyon fontos.

De a nőnek Gruha Lakshminak kell lennie, nem szabad házsártosnak lennie és közben a férjétől elvárni, hogy kedves legyen hozzá. Az kényeztetés és nagyon rossz. A nőnek Gruha Lakshminak kell lennie, gyönyörű nőnek, akinek nagyon kedves a természete, aki a férjével nagyon „szankócs” módon beszél, gondoskodik a gyerekekről, a családról és a vendégekről, akik a házukba jönnek. De ha az olyan nőket, akik nem jók, bátorítjátok, vagy ilyenek után futtok, az azt jelenti, hogy kollektíven kellene jónak lenniük, és ha kollektíven nem viselkednek rendesen, ha kollektíven agresszívak, ha kollektívan kínoznak másokat, akkor ezeket a nőket egyáltalán nem kell bátorítani, hanem ahogy Tulsidas mondja, meg kell őket verni. Ez a dolog a modern időkben nagyon rosszul hangzik, ha valaki azt mondja, hogyha a nőknek olyan tulajdonságaik vannak, amelyek kizárják azt, hogy Gruha Lakshmik legyenek, akkor meg kell őket verni. Természetesen nincs szükség verésre, de úgy értem, mi az, amit tennetek kell, hogy ezeket a badhákat kiűzzétek a feleségeitekből! Nagyon fontos, mert ha elbuktok abban, hogy a feleségeteket a megfelelő határon belül tartsátok, akkor még jobb szív problémát is kaphattok és végül asztmát, mert a feleségeitek és ti is a társadalom részei vagytok, és a társadalomnak vannak bizonyos szabályai, amelyek nagyon fontosak.

Van olyan, hogy Shri Dharma, van olyan, hogy Pati Dharma, van olyan, hogy Mata Dharma, Pita Dharma, mindennek megvan a Dharmája. Azoknak a férfiaknak, akik kínozzák a feleségeiket, nagyon rossz a szívük, és azoknak nagyon rossz a jobb szívük, akik a feleségeik kezére játszanak. Egyensúlyban kell lennetek. Te vagy a férj és ő a feleséged, mindketten felelősek vagytok a nagyon jó családi kapcsolat fenntartásáért. Ez nem egyoldalú, nem csak a férjnek vagy a feleségnek, hanem mindkettőjüknek úgy kell viselkedniük, ami női és férfi természetükkel megegyezik. Tisztelniük és szeretniük kell egymást, és mindent meg kell osztaniuk egymással és olyan módon élni, hogy az emberek azt lássák, hogy ők egy szekér két kereke, az egyik a baloldalon, a másik a jobbon, és egyensúlyban vannak. Egyenlők, de nem hasonlók, ahogy azt már sokszor elmondtam. Shri Ráma elhagyta a feleségét. És amikor Sitára került a sor, Ő is elhagyta Shri Rámát. De Ő úgy hagyta el, ahogy egy nő tenné, és Shri Ráma úgy hagyta el Őt, mint ahogy egy férfi tenné. Sita is elhagyta, de oly módon, ami egy nőhöz illik, és Ráma is elhagyta oly módon, ami egy királyhoz illik. Ugyanígy amikor egy nő cselekszik, úgy kell cselekednie, mint egy nőnek. Lehet, hogy ugyanazt a dolgot teszik, mint a férfiak, de a nőnek nőnek kell lennie, a férfinak pedig férfinak.

Ez a Maryada Purushotama, az, aki a legmagasabb az összes ember között, minden Maryadájával, minden határával, amit figyelembe vesz. A határok azt jelentik, hogy nem próbáltok meg másokat magatok alá rendelni, vagy nem próbáljátok meg a helyüket elfoglalni. Például látom, hogy azok, akik nagyon agresszívek és eljönnek a programjainkra, elsőként jönnek elém. Ott lesznek, amint kinyitom a kapukat, ott fognak valahol állni. Mindenben az elsők lesznek. Ez nem Maryada. Hátul kellene lennetek! Kellene! Ott vannak a vezetőitek, ők ülhetnek elől. Próbáljatok meg hátul lenni! Első akarok lenni… Egyszer elmeséltem az elsők elsőjét, ismeritek az elsők elsőjének történetét. Az elsők elsőiévé váltok, ez történik veletek, amikor megpróbáltok felvágni. Ismerek mindenkit, aki ilyen. A háttérben maradni a legtiszteletreméltóbb dolog, amit tehettek. Elsőként előremenni, előreugrani, az ajtó közelében állni, ha Anyánk jön. Amint meglátom az illetőt, arra gondolok, na, megint itt van! Vannak, akik azért csinálnak ártit, hogy felvágjanak, vannak, akik azért szórnak virágot, hogy felvágjanak, elsőnek kell lenniük, és így vagy úgy, de meg is kapják a pozíciókat a követeléseik és kéréseik miatt.

A vezetőknek nagyon óvatosaknak kell lenniük, hogy ne adjanak ilyen felelősségeket olyan embereknek, akik igazán nagyon zavarnak Engem arroganciájuk és nagyképűségük miatt. Egy dolgot el kell mondanom ma, hogy ilyen körülmények között el kell döntenünk, ha a vezetőnek nincsen alázatos, kedves, együttérző felesége, aki Gruha Lakshmi, aki nagyon kedves a közösséggel, nos, akkor fel kell mentenünk mind férjet, mind a feleséget a vezetői pozícióból. Nem lehetnek olyan vezetők, akiknek szörnyű a feleségük. Nem lehet, mert a vezető felesége olyan, mint egy anya. Az anyáknak öt típusát írták le, az egyikük az, aki a guru vagy vezető felesége, és ha a vezetőnek az a fajta felesége van, az minden tekintetben jobb, ha lemond. Korrigálja a feleségét, tegyen meg mindent, ami lehetséges, és amíg nincs rendben a felesége, ne legyen vezető. Ez nagyon fontos dolog, mert láttam, ahogy az ilyen nők tönkreteszik a férjeiket, de nem csak őket, hanem a Sahaja jógát, Sahaja jógikat és Isten egész szervezetét. Óvatosnak kell lennünk. Ha egy nő a vezető felesége, meg kell értenie, hogy nagyon jónak, kedvesnek, bőkezűnek, adakozónak, gondoskodónak, teljesen anyainak kell lennie. Nem szabad tolerálnia a butaságot és ki kell javítania az embereket, ha rosszul cselekszenek. Nem kell beszámolniuk senkiről a férjeiknek, és nem kell magukra vállalniuk a felelősséget, hogy olyan dolgokat tegyenek, amiket nem kellene megtenniük. Ha nincs azon a szinten, akkor hasznavehetetlen az emberek számára, és nincs joga büszkének lenni arra, hogy a vezető felesége.

Shri Ráma életéből nagyon sokat tanultunk és Sitaji életéből is. Mindketten olyan sokat tettek értünk, olyan nagyszerű életet éltek. Egész életükben csak szenvedtek és szenvedtek és szenvedtek. Falvakban laktak, a rengetegben laktak, amíg király és királynő voltak, sohasem ismerték a kényelem hiányát. Egész úton mezítláb mentek, átélték az élet minden kínját. Sitát elrabolta Ravana, aki szörnyű ember volt. Ezzel a raksaszával kellett élnie, el tudjátok képzelni? Egy raksaszával élt, de ott megmutatta saját nagyságát. A két különböző természetű személyiség, Sita és Shri Ráma, megmutatták egymást kiegészítő tulajdonságaikat amelyek, nagyon kiegészítők, és ha ilyen, akkor a férjek és feleségek kapcsolata nagyon gyönyörű a Sahaja jógában, és ennek így kellene lennie. Úgy látom, néhányan nagyon jó emberek, néhány vezető nagyon kedves, de a feleségeik nagyon kemények, merevek tudnak lenni vagy nagyon ártalmasak, gondokat okoznak és önzők. Ezekkel a tulajdonságokkal nem növekedhettek a Sahaja jógában. Ez olyan nagy szerencse és esély, hogy a férjetek a vezető, a legmagasabb ember a nemzetetekben, a Sahaja jógában és nektek fel kell érnetek az ő képességeihez és hozzáértéséhez és nevéhez, különben nincs tekintélyetek.

Ezért kell azt mondanom ezen a Dassera napon, hogy határozzuk el, hogy Ramraj lesz a Sahaja jógában, ahol jóakarat, szeretet, együttérzés, biztonság, béke, öröm és fegyelem van közöttünk. A fegyelmezés egésze bennünk van. Amit Shri Rámáról mondhatok, az az, hogy Ő saját maga helyezte magába a Maryádák fegyelmét. Ugyanúgy nekünk is magunknak kell magunkat a Maryádák fegyelemmel való követésére késztetni.

Ez nagyon nagy dolog, hogy Svájcban történik mindez, mivel Svájcnak van a legnagyobb szüksége Shri Ráma áldásaira. Ahogy a dolgok folynak ebben az országban, nagyon önző, nem-jótékony cselekedetek, amelyek tönkreteszik a szegényebb nemzeteket ezzel a szegény nemzetek pénzéhez történő nagyon önző, szűklátókörű, nagyon alacsonyrendű hozzáállással. Fontos, nagyon fontos, hogy imádkozzunk azon emberek szívének felszabadulásáért, akik csak mészárosok. Ezekben a modern időkben nincsenek háborúk, de anyagilag mészárolnak le embereket, megölik őket azzal, hogy megfosztják őket saját pénzüktől és saját jólétüktől. Így ha a „Ramrajanak el kell jönni, akkor Rámának kell megszületnie azon emberek szívében, akik az ügyeket kormányozzák, és így kell Shri Rámához imádkoznunk, hogy legyen kedves és együttérző, és hogy megszülessen ezen emberek szívében!

Isten áldjon meg benneteket!