Shri Mahakali Puja, A lélek kultúrája

Munich, Blutenburg Castle (Germany)


Feedback
Share

Shri Mahakali Puja, 1987, Blutenberg, Németország

Úgy mondták nekem, hogy a mai puja gyönyörű helyen lesz megtartva. Ramon el volt ámulva azon, hogy milyen csodálatosan alakul minden számotokra. Azt kell mondjam, mindannyian nagyon szerencsések vagytok.

Ezt a helyet ezelőtt „Virág Várnak” hívták, azonban most „Véres Vár” a neve. De most oly sok virág van itt, hogy ismét „Virág Várnak” kellene nevezni. Nagyon, nagyon csodálatos helyre jöttetek. A vibrációk is nagyon jók itt.

Mindig tűnődtem azon, miért hívják Németországot Germániának. A ’germ’ szó csírát jelent, bármilyen csírát, vagy kezdeményt. ’Germinate’ azt jelenti csírázni. A Szahaja Jóga csírázását. Mint ahogy már többször említettem, ha egyszer a németek beindulnak, példaképpé válnak és elérik a legmagasabb szintet. Voltak jobb időszakok és rosszabbak is, nem számít. Ez egy bonyolult hely, de most elkezdett kicsírázni a megfelelő módon.

Tegnap az egész ég színekkel és fényekkel telt meg. Mint tudjátok, a vibrációknak fényük van. Minden egyes vibráció részecskének van egy nagyon finom csillogása, egy kis fénye és ezt látni lehet. És amikor nagyon sok vibráció van, azt a fényképezőgépetekkel rögzíteni tudjátok. De azt hiszem tegnap a felhők vibrációkat kaptak, és nagyszerű dolog a felhőket megvibrálni. Ha a felhők vibráltak, az eső is vibrált lesz. Ha az eső vibrált, akkor a föld is vibrációkat kap. Minden takarmány, ami csírázásnak indult szintén meg lesz vibrálva, így amikor az emberek testébe kerülnek majd, ők is vibrációkat kapnak. Ha sok Szahaja jógit szeretnétek, akkor szerintem a legjobb a felhőket megvibrálni. Ez jutott eszembe a múlt éjjel, miért ne vibrálnánk meg a felhőket, hiszen ez a legjobb módszer.

A vibrációk nagyon apró részecskék, általában félkör alakúak. Néha ezek a félkörök összekapcsolódnak Ohm jellé, néha láncot alkotnak, néha keresztté fonódnak össze, de a legalapvetőbb dolog bennük az, hogy gondolkodnak. És nagyon gyorsan gondolkodnak. Sokkal gyorsabban, mint ahogy az emberek tudnak. Továbbá rendkívül kollektívek, rendkívül kollektívek. Együtt mozognak, egyformán gondolkodnak, abszolút módon egyeznek a megértésben és mindent nagyon gyönyörűen és csendesen dolgoznak ki, amit egyáltalán észre sem lehet venni.

A Kundalini felemelése, ahogy ti is teszitek, bizonyára rejtély számotokra, hogyan lehetséges felemelni a Kundalinit a kezetekkel. És bizonyára azt hiszitek, hogy Anyátok különleges erőt adott nektek, hogy csak odateszitek a kezeteket bárkinek a Kundalinijéhez, az felemelkedik, megáll a problémás helyen, majd újra felemelkedik. Ebben semmi rejtély nincs. Bennetek van ez az erő, mint ahogy tudjátok mozgatni a vizet, az anyagot, mozgatni tudjátok mindezen dolgokat, az állatok nem képesek erre, csak egy bizonyos szintig, de nem tudják azokat a saját hasznuknak megfelelően alakítani. Például láthattok itt egy nagyon szép réztálat, szép ezüstöket, itt ül egy kis Ganesha, ezek mind át lettek formálva egy halott anyagból, amire az állatok nem képesek. Most az élő dolgok mestereivé váltok és nem a halott dolgoké. Tehát az élő erőt tudjátok irányítani, alakítani és a saját céljaitokra használni. De a legmeglepőbb az egészben az, hogy nem is vagytok tudatában annak, hogy ezt teszitek. Például, annak tudatában vagytok, amikor mondjuk egy ilyen kis elefántot készítetek, tudjátok, hogy valami nagyszerű dolgot tesztek és azt mondjátok: „Ó, ezt meg ezt csináltam, ilyen szép helyet csináltam.” Tudatában vagytok ezeknek a dolgoknak, mert van egótok. De amikor önmegvalósulást adtok, annak nem vagytok tudatában, mert ebben nincs ego, és ilyeneket mondtok: „Anyám, nem jön fel, a Visudhinál elakad, nem működik.” Egyes szám harmadik személyben beszéltek, nem azt mondjátok: „Nem tudom megtenni.”, vagy hogy „Megcsináltam.”. Amikor működik, látom az arcotokon, hogy sikerült.

Tehát, még csak nem is vagytok tudatában, ez nem tudatos, és nincs benne ego. Nem a ti munkátoknak tulajdonítjátok. Csak örömöt éreztek, mint amikor sokan jönnek a programokra: „Anyám, ez nagyszerű volt!” Ami nagyszerű volt azok ti voltatok, a ti munkátok, ti dolgoztátok ki, de mégsem érzitek, hogy ti tettétek volna mindezt. Ennek az az oka, hogy most oly módon működtök, amit akarmának nevezünk.

Akarma az, amikor teszünk valamit, de mégsem érezzük úgy, hogy tennénk valamit, amikor nem vagyunk tudatában, ez akarma. Amikor tesztek valamit, és úgy gondoljátok, hogy ti cselekedtek, akkor az karma. De most a cselekedeitek akarmává változtak. Ez nem azt jelenti, hogy nem tesztek semmit, hanem nagyon sok mindent tesztek, de nem érzitek, hogy ti cselekednétek azokat, mert most már akarmában működtök és minden élő munka akarma.

Mint ahogy a Földanya kicsíráztatja a magokat, mégsincs ennek tudatában, ugyanúgy ti is felemelitek a Kundalinit és nem vagytok a tudatában. Még csak nem is akartok azon gondolkodni, hogyan történik mindez, hogyan lehetséges, hogy én, egy emberi lény, csak felemelem a kezem így, és a Kundalini biztosan a fejtetőig emelkedik, ez így történik, ez tény. De mégis hogyan történik mindez? Mi a folyamat? Mi az eljárás, hogyan működik? Hibáztam vajon? Sosem gondoltok ilyenekre. Vajon rosszul csináltam? Nem gondolkodtok, csak felemelitek a Kundalinit. Nem törődtök olyasmivel, hogy adtam magamnak bandhant, vagy nem, megnéztem-e ennek az embernek a vibrációit? Nem. Csak felemelitek a kezeiteket.

De egy dolognak meglehetősen a tudatában vagytok, mégpedig annak, hogy önmegvalósultak vagytok, és hogy fel tudjátok emelni a Kundalinit. Tegnap láttam milyen sok Szahaja jógi jött be, mondtam nekik, gyertek, adjatok nekik önmegvalósulást, ahogy csak ott álltak, így csináltak, meg úgy csináltak, kész.

Nem is gondoltatok arra, hogy milyen nagyszerű dolgot tettetek, azzal, hogy felemeltétek a Kundalinijüket, de nem csak ezt, hanem hogy mindez át is fogja alakítani őket. Egy új életet fog adni nekik, különleges emberek lesznek, úgy, mint ti vagytok. Nem is tudjátok, milyen különlegesek vagytok. Eltűnt az ego. Nem gondoljátok, hogy bármit is ti tesztek, azt gondoljátok, Anyátok tesz mindent.

Még akkor is, amikor szép beszédeket adtok elő, azt mondjátok:”Anyám, én sosem beszéltem azelőtt, azt sem tudtam mi fán terem, és most nagyszerű előadó lettem, Te vagy, aki mindezt teszi.” Ez az érzés azért van, mert nem maradt már az egóból.

Mármost, például a víznél, egy csepp óceánná válik, semmi kétség. De nincs tudatában annak, hogy óceánná vált, az óceánnal együtt mozog. De mondjuk látsz egy halat – a hal szabad. Ha akar erre is mehet, ha akar arra is mehet, kiugorhat, vizet ihat, bármit tehet, amihez kedve van. De a vízcsepp nem ilyen, a vízcsepp szerves része az egésznek. Ez átmeneti állapot volt, amikor állatok voltatok. Az állatok Paasha alatt vannak, Isten bandhan-ja alatt. Így ők azt tették, amit tenniük kellett. Aztán emberekké váltatok, ahol teljes szabadságot kaptatok, azt tettétek, amit akartatok. Ha a mennyországba akartatok menni, oda mentetek, ha a pokolba akartok menni, odamehettek. Ez mind nyitott a számotokra. De az önmegvalósulásotok után, abszolút szabad emberek lettetek. De ebben a szabadságban, éreztek Engem magatok mellett. Ez ugyan mi? Meg akarlak kötözni titeket valamivel, vagy láncokat teszek rátok, vagy irányítalak titeket, vagy olyan vagyok, aki mindig egy pisztollyal a hátatokban követ: „Ezt teszed, mert különben ez fog történni!”? Nem, ez nem így van. Tehát ezt az új dolgot, ami most a Szahaja jógikkal történik, azt teljes mértékben meg kell értenetek.

Az új dolog pedig a következő: mint, ahogy a hal mindenfelé mehet, mindenfélét csinálhat, de nem tud különbséget tenni; nem tudja merre menjen, mit csináljon, néha fennakad a halász hálóján. Megeheti egy másik nagy hal, bármikor elpusztulhat. Lehet, hogy kikúszik a partra és ott vége lesz. Tehát a hal nem tud különbséget tenni. De van egy belső tudása, ami megvédi a veszélyektől. Nektek nem kell, hogy belső tudásotok legyen arról, hogyan védjétek meg magatokat a bajoktól. Nincs szükségetek ilyen belső tudásra arról, hogyan védjétek meg magatok a veszélyektől, ne járjatok emígy, ne menjetek amúgy, ne adjatok vibrációkat valakinek, ne dolgozzatok valakin. Nem, ez nincs meg. Nincs meg belül ez a tudásotok arról, hogyan próbáljuk magunkat megmenteni, hogy a jobbról a bal oldalra menjünk, ez nem annyira kedvező. Mégis mindig helyesen cselekedtek. Bármelyik időt is válasszátok, az lesz a megfelelő, kedvező idő. Nem kell könyvekben utána olvasnotok. Úgy, mint az egyszer Lonavala-ban történt, a puját 10 órakor akartuk tartani. Én elég sokáig nem mentem a elvégezni fürdőmet, és az emberek ettől idegesek voltak: „Anyám, mi a baj?” Azt válaszoltam „Rendben, induljunk és majd meglátjuk…”, beszélgettem emitt is, amott is, aztán kb 11 órakor megfürödtem. Mire végeztem 12 óra volt és a Nap átfordult a másik oldalra. Nos, az emberek kissé dühösek voltak. Azt mondtam: „Hozzátok a panchang-ot!” – amire minden fel van jegyezve a Hold állásairól. Az állt rajta, hogy 11 óráig Amavasya volt. Amavasya az a nap, amikor nincs Hold az égen. Tehát nem fürödhetek meg Amavasya napján és nem tarthattok puját, így várnom kellett. Elcsodálkoztak. Azt mondták: „De hát megnéztük a panchang-ot.” Kérdeztem:„Melyiket?” Nagyon meglepődtek azon, hogy Anyátok tudott az Amavasya-ról, erről, meg arról. Ez azért van, mert a megkülönböztetés tudása bennetek van.

Így bármit tesztek, bárhogyan is dolgozzátok ki azt, az már megvan bennetek. Tudjátok, hogy kell tennetek. Ha például valakit megszúrunk egy tűvel, azonnal felemeli a kezét.  Ki mondta neki, hogy így tegyen? Ki tanította meg erre?  Senki. Benne van a tudatában, ha megszúrják, azonnal fel fogja emelni a kezét automatikusan, reflexszerűen. Tehát bennünk van egy reflex reakció a kedvezőségre, a megmentésünkre, mindenre. És amikor Szahaja jógivá válik valaki, automatikusan bandhant fog adni magának, és másoknak. Nem kell rajta gondolkodni, reflexszerűen fogjátok csinálni, bármit tesztek, az kedvező lesz. Bármi tesztek, az gyönyörű lesz. Mint ahogyan csodálkoztatok azon, hogy ezt helyet kaptátok: „Hogyan kaptuk meg?”.

De először fejlődnötök kell, éretté kell válnotok. Amíg nem vagytok érettek, nem lesz a tiétek a megkülönböztetés ereje. Egyszer például helyet próbáltunk találni Londonban és néhány Szahaja jógival elindultunk a keresésre. Mindenféle fura hely tetszett nekik. Pedig a vibrációk olyan rosszak voltak, nem is tudom, érezték-e ezek az emberek a vibrációkat egyáltalán. Még a lábam se tenném be ilyen helyre. Azt mondtam: „Nem, nem jó.” Erre azt válaszolták, hogy „Ennek van karaktere.”, de a karakter, meg miegyéb nekem nem számít. „Anyám, de akkor hogyan kapunk jó helyet?” Azt mondtam: „Meg fogjuk kapni.” A repülőgépen utaztam vissza éppen, amikor kinyitottam egy magazint, és ott volt Shudy Camp. Erre visszamentem és azt mondtam: „Ez a mi helyünk, menjünk nézzük meg!”. És ott volt és valóban csodálatos hely volt.

Tehát hagynunk kell, hogy a dolgok kidolgozódjanak, legyen türelmünk, mert a dolgok automatikusan ki fognak dolgozódni, mert most az egész kozmosz velünk van. A kozmosz minden megkülönböztető ereje velünk van. A vibrációk, melyek gondolkodnak, velünk vannak. A vibrációk melyek vezetnek minket, velünk vannak. Hagyjuk, hadd szervezzenek meg mindent. A kezükre játszunk, de ez nem megkötést jelent, hanem azt, hogy segítve vagyunk. Tegyük fel, ha van egy csecsemő gyermekünk, akkor gondoskodnunk kell a babáról, de ha van valaki, aki azt mondja: „Vigyázok a babára, minden rendben lesz.”, akkor elmehetünk aludni. Valaki azt mondja: „Rendben van, ne aggódj, elkészítem neked szépen az ágyat. Rendben? Egy szép ágyat készítek neked.” És akkor te lefekszel és valaki gondosan betakar. Minden rendben van. „Most menj fürödni, a fürdő készen vár, gyere, fürödj meg!” Aztán szeretnétek puját tartani. Rendben van, itt egy szép hely nektek, gyertek velem, tiétek ez a szép hely.  Ha ashramot akartok, rendben, itt egy szép hely, épp szabad, tiétek. Tehát ez nem jelent megkötést számotokra, pont ezt szeretném kifejteni, hanem meg vagy hívva, nagy tisztelettel bánnak veled és mindenki a szolgálatodra áll. Ha azt mondod: „Anyám, gyere a fejembe!”, a fejedbe megyek. Ha azt mondod: „Gyere a szívembe!”, a szívedbe megyek. Ha azt mondod: „Gyere a kezeimbe!”, a kezeidbe megyek. Az egész kozmosz a rendelkezésedre áll. Ti álltok a színpadon, az én munkámat végzitek. Nagyon hibás azt gondolni, hogy kötöttség alatt álltok. Nincs kötöttség. Épp ellenkezőleg, azok, akik a Gánák, akik angyalok, akik istenségek, igyekeznek mindent megtenni, hogy a kedvetekben járjanak, hogy elégedettek legyetek. Ha azt mondod: „Most a Kundalininek fel kell emelkednie.”, mindannyian ott vannak, hogy segítsenek neked. Bármi lehetséges, amit csak akarsz. De mindezek előtt éretté kell válnod. És az érettséghez, meg kell érteni a lélek kultúráját.

Mint ahogyan van emberi kultúránk, ugyanúgy van a lélek kultúrája is, amit magatokba kell szívnotok. Ha a lélek kultúrája szerint cselekedtek, nem lehet problémátok. A lélek kultúrájában a legelső dolog az, hogy tisztelnetek kell magatokat, mert jógik vagytok. A második pedig az, hogy tisztelnetek kell más jógikat, mert ők is jógik. Egyszer már meséltem nektek erről Ganapatipuléban, hogy volt egyszer egy szabó, Namadeva-nak hívták, egy szent volt. Egyszer elment egy másik szenthez, aki fazekas volt. A fazekas épp a lábával keverte össze a vizet a földdel, dolgozott.  Namadeva arra ment és látta ezt. Azt mondta neki: „Nirgunachya bheti alo sagunashi. A forma nélkülit jöttem látni, a vibrációkat, a Chaitanya-t, a Nirgunát. De Sagunát találtam itt, aki a formát öltött Chaitanya.” Micsoda dicséret, gondoljatok bele, hogy egy Szahaja jógi ezt mondja egy másiknak: „Ó Istenem, a Nirgunát és a Nirankarát akartam megismerni, de egy Sagunával találkoztam itt, aki formát öltött tebenned, nem látok mást, csak  a Chaitanyát.” Ez a tisztelet és megértés egy másik Szahaja jógi felé.

Namadeva egyszerű szabó ember volt, nem volt brahmin. Így a többi brahmin nem bánt vele valami jól. Punjab-ba kellett mennie, vagy inkább Punjab-ba hívták, ahol Guru Nanaka találkozott vele és azt mondta: ”Egy nagy szent jött közénk.” Magánál tartotta és azt mondta neki: „Az lenne a legjobb, ha megtanulnád a punjabi nyelvet, mert az itteni emberek nem értik a marathit, tanulj meg a punjabi nyelven és írj verseket így!” És ő elkezdett verseket írni punjabi nyelven. Nekem megvan a Namadevas Granth, ilyen vastag könyv, a fele punjabi nyelven íródott. A versek annyira gyönyörűek, a Guru Granth Sahib énekei között vannak, amelyeket a templomokban őriznek. Tudjátok, a Purtuarák sikh templomaiban  van a Guru Granth Sahib. Namadeva versei egy tized részét teszik ki a Guru Granth Sahibnak. És ott van Janabai, szolgáló asszony, aki Namadeva mellett dolgozott, az ő versei is megtalálhatók itt. Tehát, ahogy tisztelték és megértették egymást, az valami nagyszerű dolog.

De manapság minden pont fordítva van. Az átlagember azokat tiszteli, akik hibásak, rossz fajta emberek, mert Istenből csinálnak pénzt, megtévesztik az embereket, akik a haragot és minden negativitást hoznak ennek a Földnek az elpusztítására. De egy Szahaja jóginak tisztelnie kell a másik Szahaja jógit, addig, amíg az jógi. Mindaddig, amíg ő Szahaja jóg, tiszteletet és megértést érdemel, ez nagyon fontos. Ez a lélek kultúrája. Azokat tiszteljük, akik spirituálisan magasabb szinten állnak. Mint ahogy Istenről nem állíthatunk helytelen dolgokat. Nem mondhatjuk például, hogy Isten csintalan, nem mondhatunk ilyeneket. Szentek vagyunk. Tisztelettel kell lennünk Isten iránt. Minden helyet, amely Istent képviseli, szintén tisztelnünk kell. Tisztelnünk kell mindent, ami Isteni, mert ez a lélek kultúrája. Mindent tisztel, ami Isteni, mindent ami kedvező, mindent, ami gyönyörű. Ez a kultúra nem látja a felszínes dolgokat. Ebben a kultúrában nem nyílunk meg valaminek, azért mert drága, vagy nagy a felhajtás, műsor, publicitás körülötte. Ami ebben a kultúrában számít, az az, hogy mennyi örömet ad. Akár ha csak egy kis bétel diót ad nekem valaki, de azt szeretettel teszi, azt mindig magamnál fogom tartani, de még ha gyémántokat is adnál nekem, de szeretet nélkül, akkor annak semmi értéke sem lesz számomra. Elhagyom őket, vagy tönkremennek, semmire se lesznek jók. Tehát az a szeretet, amelyet a dolgokba helyezel, fog téged Szahaja jógivá tenni: az, ahogyan beszéltek egymással, ahogyan bántok egymással, ahogyan gondoskodtok egymásról, ahogyan tiszta módon kifejezitek a szereteteket. Egy Szahaja Jóginak legyenek ilyen gondolatai: „Ó ezt az ajándékot fogom vinni ennek a Szahaja jóginak.”, “Ha megyek, ezzel a Szahaja Jógival találkozom.”, „És ő is ott lesz.”, mint a testvéreitek, „Oly régóta most újra látom, beszélek vele, élvezem a társaságát, lehet kicsit meg is tréfálom.”. De az egész kultúra szereteten alapszik és ha nincs meg benned ez a szeretet, a szeretetnek ez az érzéke, ha egy száraz, mogorva, boldogtalan ember vagy, akkor emlékezz arra, hogy nem vagy Szahaja jógi. Egy Szahaja jógi mosolygós, kellemes személyiség, aki másokat is boldoggá tesz. Ennek kell lennie a legfőbb szempontnak. Legközelebb Diwali alkalmából beszélek még nektek a lélek kultúrájáról, ti is ott lesztek majd, de ez a kezdet, már el is kezdtem beszélni az új kultúráról, amelyet ki kell fejeznünk. A szeretetünk kifejezésében ne legyen szégyenérzet. Nem szabad szégyenlősnek lennünk szeretetünk kifejezésében, és a szeretetet ki kell fejeznünk. Ezzel nem okozunk kárt senkinek. Az elején még előfordulhat, hogy kicsit félénkek és kondicionáltak vagyunk, hogyan fejezzük ki, az emberek félre fogják érteni és azt hiszik rossz féle emberek vagyunk. Nem. Különleges emberek vagyunk. Nekünk kell megteremtenünk az egész világot. Nem ők fognak minket megteremteni. Egy új világot kell teremtenünk, nekik kell követniük minket, mi nem fogjuk őket követni. Mi teremtünk királyokat, mi teremtünk királynőket, mi teremtünk mindent. Tehát így kell a dolgokat kidolgoznunk. Nem kell meghajolnunk a módszereik előtt. De pártfogolnunk kell őket, gondoskodni róluk, amikor először jönnek hozzánk, bánjunk velük úgy, mint apa a fiával. Aztán neveljük fel őket, alakítsuk őket, adjunk nekik szeretetet és értessük meg velük, hogy mi egy nagyon más birodalom lakói vagyunk, ami egy másik stílust képvisel. Teljesen szabad emberek vagyunk, akiket Isten jókedvre derít, akikől Isten gondoskodik, akiket Isten segít és feldíszít. Ilyen kiváltságos helyünk van. Hát akkor legyen meg bennünk az a méltóság, az az erkölcsösség hogy ezt fel tudjuk érni. Hogy is tehetnénk bármi rosszat, hogy megsértsük magunkat. Nem tehetünk. Mi jógicsírák vagyunk és jógivá kell válnunk.

Isten Áldjon Benneteket!