Makar Sankranti

Mumbai (India)

Feedback
Share

Makar Sankranti, Shri Surya Puja – India túra, Bombay (India), 1988. január 10

Úgy gondolom, számomra egy nagyon egyedi lehetőség, hogy újra találkozom veletek Bombayban, mielőtt elhagyjátok ezt az országot, és hogy egy ilyen különleges puját tarthatunk. Ezt a puját a Napnak ajánljuk és Makar Sankrant-nak hívjuk. Makar a Baktérítő, a bak a makar. Most a Nap a Baktérítőtől a Ráktérítő felé halad. Ez mindig egy fix nap, mivel a Naphoz van köze. Ez az egyetlen dátum az indiai naptárban, ami nem változik, mivel a Naphoz kötött. Nem tudom, most mi történt, miért tették 15-re, mert mindig 14-én van. 

Ma van a váltás. Azt akarom mondani, változnak az évszakok. Van hat hónap, amikor a Nap a déli félteke felé halad és felmelegíti. Holnaptól visszajön az északi féltekére. Ma van az utolsó nap, amiről azt mondjuk, hogy a leghidegebb az indiai felfogás szerint. Ezután a hőség egyre növekszik. Miután vége ennek a pujának, nyáron kedvező dolgokat tehetünk. Bár nyáron nagyon meleg van, az emberek mégis azt akarják, hogy minket a Nap irányítson, és ő adja nekünk a meleget, mert ő az, aki miatt a mezők, a növények, zöldségek és gyümölcsök növekednek. Ezért azt a hat hónapot, amikor a Nap nincs itt, Sankrant-nak hívjuk, ami bizonyos értelemben csapást (balsorsot) jelent. 

Természetesen az európai országokban, mondjuk Angliában és Amerikában az egy csapás, amikor nincs napsütés. De még itt is a mai napot úgy tartják, mint a csapás (szerencsétlenség) végét, a ‘sankrant’ végét. Ilyenkor édeset esznek, ami szezámmaggal van összekeverve, mert a szezámmag meleget (hőt) ad. Mivel ma van a leghidegebb nap, ezért adnak nektek szezámmagot, hogy visszatérjen belétek a meleg, így felkészítsétek magatokat a hőségre, ami ezután jön. Ez egy nagyon anyagi szintű elgondolás, hogy tartsuk az embereket melegen. Úgy tartják, mivel ez a leghidegebb nap, ebben az időszakban ki kell fejeznünk a szeretet melegét az emberek felé. Azt mondják: „Azért adjuk neked ezt a különlegességet, hogy szépen beszélj”, vagyis „goad goad bola”, ami azt jelenti: „Valami kedveset mondj nekünk.” 

Azok az emberek, akik meleg országban élnek, kedvesebbek, mint azok, akik hidegebb helyeken, mivel hozzájuk a természet nem volt kedves. Nem ítélem el a természetüket, mert velük a természet könyörtelen. Indiában bárhol élhetsz: egy fa alatt, az erdőben. Bárhol boldogan élhettek, ameddig van ivóvíz, és van víz a mosakodáshoz. Nincsenek olyan problémák, mint amilyenekkel a világ más tájain kell szembenézni, ahol, ha ki akartok menni a házból, 15-20 perc, amíg felöltöztök. Itt csak kisétáltok a házból. Nyáron nyitva hagyhattok mindent, mert nincs semmi gond, legalább is, ami a természetet illeti. A természet nagyon kedves lesz nyáron, mert zöldellnek a fák, minden zöldell és ilyenkor az emberek is boldogok. A Nap energiája miatt mindenki sokkal tevékenyebb. 

Nyugaton, mint látjátok kevesebb a napsütés. Emiatt az emberek a házaikban maradnak, mesterséges és egyéb fűtés közelében, az ajtók csukva vannak, a szívek is csukva vannak, és nehéz nekik más emberekkel kommunikálni. Ha délebbre mentek, akár a ti országotokban is, az embereket melegebb szívűeknek, egyszerűbbeknek, és nagyon vendégszeretőnek találjátok. A Naptól a szívetek nyitott lesz, és olyan lesz, aki meghív másokat. Ha a Sahaja Jóga szemszögéből nézzük, a napfény a jobb oldalhoz kapcsolódik, a Hold pedig a balhoz. A hold csatornán vágyaink lehetnek, de nem tudunk cselekedni. Ettől függetlenül, ha a hold csatornán túl messzire megyünk, az romboló lehet. Például, ha a házban ülsz, és nem csinálsz semmit – a mostani időkben például munkanélküliség van, nincs munka –, akkor elkezdesz túl sokat gondolkodni. Ez a gondolkodás csak a vágy energiáját használja, cselekvés nélkül. Cselekvés nélkül ez az energia nagyon rombolóvá válhat. Ezért látjuk, hogy az emberek úgy tartják, hogy egy üres fej az ördög műhelye. Ahol az emberek nem cselekednek, ahol nincs cselekvés, az romboló lehet. 

Tehát, egészen más a helyzet egy meleg országban, vagy ott, ahol nincs meleg. Egy olyan országban, ahol nagyon meleg van, mint például Afrikában, komplikációk vannak a túl nagy hőség miatt. Ott halad át az Egyenlítő, és annyira felmelegedik, hogy tele lesz dzsungellel, óriási magas fákkal. A lombkorona annyira eltakar mindent, hogy a Nap sugarai nem tudnak áthatolni, sötétség van. Ez a fajta szélsőség is abba a kategóriába tartozik, mint a hideg éghajlat. Ott olyan emberek élnek, akik, mivel nincs sok napsütés, nem növekednek, és primitívek maradnak. Nagyon agresszívek is lehetnek, mert az állatoktól tanulnak. 

Meg kell találni az egyensúlyt, és az egyensúly az, hogy vágyunk, majd cselekszünk. Az a probléma az emberi világban, hogy munkamegosztás van. Az ország egyik fele gondolkodik, a másik fele cselekszik. Ilyen körülmények mellett semmi sem működik. Az egyensúlyt ott találjuk, ahol a Sushumna (középső csatorna) működik. Azt mondhatnátok, hogy a Sushumna nádi ott van, ahol az Egyenlítő. Nem. Nem az Egyenlítő, hanem a Földanya tengelye. A Földanya tengelye a Sushumna nádi, és ennek kell működnie. Ez a tengely az, ami egyensúlyt teremt. Valójában nincs ott semmi a Földanyában, mint egy nagy rúd, amit tengelynek nevezhetnénk. Nincs semmi anyagi (kézzel fogható) a Földanya belsejében, amit tengelynek nevezhetünk. Ez egy működő energia, egy erő, amitől a Föld olyan óriási sebességgel mozog (forog) miközben a világegyetem ennyire kiterjed. Nem csak forog, de megteremti nekünk a nappalokat és az éjszakákat, hogy nappal dolgozhassunk, éjjel aludhassunk. Így biztosítja nekünk az egyensúlyt. Úgy kering a Nap körül, hogy az országok fele nyáron jut napsütéshez, a másik fele meg télen. Mindezt a Föld tengelyének köszönhetjük. Ez a tengely tartja meg a szükséges távolságot a többi bolygótól és más űrbeli mozgó testtől. 

A tengely a Földanya intelligenciája. Nem csak az intelligenciája, hanem az illata, és ettől függetlenül a Sushumna nádi. Ez a tengely hozza létre a ‘swayambu’-kat, a nagy eseményeket, mint például a földrengések. A tengely az, ami mozgat. Ez egy energia – nevezhetjük energiának –, ami a lávát meghatározott irányokba elmozdítja, ami bizonyos területeken feltör, földrengéseket és vulkánokat okozva. Mindez azért történik, mert ez a tengely tudja, mit kell tennie. Ez a tengely az, aki szeret minket. Miatta vannak évszakok, melyek gyönyörűen úgy következnek, hogy különböző, változatos élelemmel lássanak el, hogy minden változatos legyen. Ha a Földanya elveszti a melegét, nem lesz semmink. Minden fagyos és havas lesz; nem lesz élelem, nem lesz semmi, és olyan lesz, mintha a Holdon élnénk. 

Teremtése különleges. Először a Földanya a Nap melege révén létrejött. Mondhatjuk, a Nap a Földanya apja. Majd nagyon közel került a Holdhoz, így teljesen lehűlt, csupa hó lett. Utána közelebb került a Naphoz, de csak addig a pontig, hogy kialakulhasson az élet. Minden gyönyörűen meg volt szervezve, hogy az élet növekedhessen ezen a területen. Az élet fokozatos kialakulásánál tudjátok, hogyan alakult ki a szén. A szenet ugyan ez a tengely hozta létre, mert hőség van ebben a tengelyben, és a tengely energiája alakítja át a növényeket szénné. Ez a szén lesz később az alapja a szénhidrátoknak és minden organikus vegyületnek. 

De az élethez egy másik segítségre is szükségünk volt, és ez a nitrogén. Ezt a nitrogént, meg fogtok lepődni, de ugyanaz a tengely hozta létre a mozgásával. A nitrogén létrejötte után keletkeztek az aminosavak. Az aminosavak létrejötte után kezdtük el az életeinket, mint amőbák és egyebek. Természetesen mindez az óceánban történt, mert a mozgás az óceánban hozta létre a nitrogént és az életet, és az óceánban terjedt el. Ezért létezik aminosav. Az aminosavak kialakulása lehetővé tette a különböző variációkat, permutációkat, a különböző életeket. Tehát, az evolúció folyamatában a Földanya a tengelye segítségével nagyon nagy szerepet játszott. 

Ugyanígy az emberekben a tengely a legfontosabb. Az életünk legfőbb elve a tengelyünk. Ragaszkodnunk kell a tengelyünkhöz. Azok, akik nem a tengelyükön vannak, hanem inkább a jobboldalon vagy a baloldalon, képesek a teljes pusztulásra, mert elpusztítja őket a túl sok jobboldal, vagy a túl sok baloldal. Tehát a tengelyünkkel megfelelően kell foglalkoznunk. 

Azok az emberek, akiknek nem megfelelő a tengelye, problémájuk lehet különböző csakrák különböző minőségével. Az a személy, aki túlságosan megfeszíti a tengelyét, és hátra tartja a fejét, az egy jobboldalas, akinek az egója problémát okoz. Az, aki teljesen lehajtja a fejét, mint egy rabszolga, az is a saját pusztulása felé halad. Van egy nagy probléma ezzel a két típusú emberrel: az egyik próbál uralkodni a másikon, és mikor ezt teszi, elpusztítja magát is, és azt is, akin uralkodik. 

Itt vannak például a britek, akik idejöttek és uralkodtak rajtunk, láttuk a franciákat, akik másokon uralkodtak, vagy a portugálokat, akik másokon uralkodtak, de mindennek, amit tettek, hogy uralkodhassanak, két éle van. Először is, az elnyomásuk alatt az indiaiak nagyon szolgaiak lettek. Az indiaiak még ma is különösen szolgalelkűek, és nincs meg az a független tengelyük, ami kellene, hogy legyen. Kifejezetten szolgalelkűek. Különösen nyugaton látom, hogy azoknak az indiaiaknak, akik innen elmennek, annyira szolgai a viselkedésük. Bármit megtesznek, hogy a fehér bőrűek kedvében járjanak. A fehér bőr a csodálat tárgya lett Indiában. Mindez a fehérek egóját növelte, és ma azt látjuk, hogy az ego tönkre teszi őket. A pusztulás küszöbén vannak az egójuk miatt. Ez annyira természetellenes és felületes. 

Meg kell értenetek, hogy a legjobb dolog egy emberi lényben a tengelye. Mindenkinek van tengelye, és mindenkiben tisztelnünk kell ezt a tengelyt. A Sahaja Jógában nem annyira az arcotok alapján ismerlek fel benneteket, hanem a csakráitok, a Sushumnátok alapján, az alapján, hogy milyen a Sushumnátok. Ha mély a Sushumnátok, akkor tudom, hogy mély emberek vagytok. Ha sekély a Sushumnátok, akkor nagyon felszínes Sushumnájú emberként ismerlek. Még akkor is, ha úgy tesztek, mintha kedvesek lennétek, jók lennétek, a Sahaja Jógáról beszéltek, vagy ha túl sokat tudtok a Sahaja Jógáról, és olyanokat mondotok, hogy normális körülmények között bárkit becsaphattok, mintha a Sahaja Jóga mesterei lennétek, de Én tudom, mennyire vagytok mélyek. A tengelyetek mélysége bárminél fontosabb. A tengelyeteknek mélynek kell lennie. Mondhatjátok: „Anyám a tengely olyan amilyen, hogyan lehetne mély?” A tengely az emberi lényekben úgy van felépítve, mint egy három és félszer felcsavart papír ív. A közepén van a Brahma nádi. A Brahma nádi nagyon kicsi, mondhatnánk hajszálvékony, ahol egy hajszálvékony Kundalini tud áthaladni. De, ha egy személy mély, akkor ez a Brahma nádi nagyobb, és a többi, ami köréje csavarodik, kisebb. Míg azoknál, akik nem mélyek, a külső rész, ami körül veszi, nagyobb és a belső rész kicsi. 

Az ilyen emberek látszólag dinamikusak, intelligensek, okosnak, szépnek látszanak. Bármilyenek lehetnek kívülről, de belül nem mélyek. Ha belül mélyek, az egész magatartásuk gyönyörű, olyan emberek, akik örömet adnak. Sőt, ha a másik típusú emberrel találkoztok, lehet, hogy örömtelinek tűnik, és örömöt ad, de ez az öröm nem lesz mély, inkább örömpusztító lesz.

Tehát fontos nekünk, hogy méllyé tegyük a tengelyünket, és itt hiányzik belőlünk a megfelelő kitartás, és a megfelelő belefektetett erőfeszítés. Vannak, akikben automatikusan mély ez a tengely, és vannak, akikben nagyon, mondhatnám, szűk, keskeny ez a tengely. Ennek a tengelynek növekedni kell. Amikor pujára jöttök, akkor kitágítom, ez igaz, de ez csak ideiglenes. Ahhoz, hogy ezen a szinten tartsátok, dolgoznotok kell otthon, a közösségben. Nagyon sokat kell dolgoznotok otthon, meditációval. Ezt komolyan kell csinálni, nem úgy, mint egy viccet, komolytalanul, ostobán. Így nem fog menni. Komolyan kell venni, abban az értelemben, hogy ez egy odaadással teli feladat, amit felvállaltok, egy meditáció, egy ima Istenhez, mondhatjuk, hogy ez egy puja Istenhez. Tisztelettel kell végezni, mert a tisztelet (nagyrabecsülés) a kulcsa a sikerünknek. Ha nem tisztelitek magatokat, és nem becsültök másokat, nem fog sikerülni.

Először becsüljétek a saját életeteket! „Mit teszek az életemmel?” „Mire pazarolom el? Miért pazarolom el?” „Miért nem lehetek mély? Végül is kell lennie valami céljának az életemnek. Ezt a célt szolgálom?” Ha ezek a dolgok a fejetekben vannak, akkor megértitek, hogy könnyű legyőzni az egótokat. Általában az emberek apróságok miatt harcolnak. A Sahaja Jógában is látom, hogy az emberek apróságok miatt veszekednek, olyanok miatt, melyek teljesen értelmetlenek. Ostobának tűnik még csak megemlíteni is, ahogy az emberek apróságok miatt marakodnak, veszekednek. De egy mély személy, még ha nem is beszél sokat, nem is hivalkodik, nem ül az első sorban, kitűnik a mélységén keresztül, mert rajtuk keresztül jobban tudok dolgozni. 

Hogy ezt kifejlesszétek, meditálnotok kell! Fontos, hogy meditáljatok minden nap, minden egyes nap, minden nap. Lehet olyan nap, amikor nem esztek, vagy amikor nem alusztok, egy napig a munkából is hiányozhattok, bármit felfüggeszthettek egy napra, de meditálnotok minden nap kell! Ez a legfontosabb ahhoz, hogy ezt a beszűkült középső részt nagyobbá bővítsétek. Ha ez megtörténik, és elkezditek bővíteni, az első dolog, amit magatokon észrevesztek, hogy nem érdekel a kényelem, nem zavartatjátok magatokat az anyagi dolgok miatt. Bármi is van, ti fölötte álltok, nem foglalkoztat benneteket. „Hadd, legyen.” Nem ütitek az orrotokat olyasmibe, ami nem a ti dolgotok. Egyszerűen félreálltok, és azt gondoljátok: „Uram, ez túl sok nekem, ez nem érdekel.” 

A teljes figyelmetek befelé irányul. Amikor a figyelmetek befelé kezd irányulni, akkor ez a belső rész, amit Brahma nádinak nevezünk, elkezd kitágulni, egyre jobban és jobban. 

Vannak apróságok, például, ha valakinek a nevét megemlítem és valaki másét nem, akkor rögtön úgy érzik: „Ó, Anyám miért nem említette a nevem?” Ez egy olyan jelentéktelen dolog. Nem számít! Mindaddig, amíg mély a tengelyetek, ti velem vagytok, veletek vagyok, teljesen egyek vagyunk. Ezek külsőségek, hogy: „Ó, a másiknak egy szép szárit adott, nekem soha sem adott szárit, nem tette ezt vagy azt…” Ha ilyen gondolataitok vannak, az egész biztosan azt jelenti, hogy valami hiányzik belőletek. Vagy, ha panaszkodni próbáltok: „Odamentem, buszra kellett szállnom, állnom kellett…” és hasonlók. Mindez azt mutatja, hogy nem érzitek jól magatokat a bőrötökben. A tengely kiszélesedése vigasztal, ez egy megnyugtató dolog, és ettől kényelemben érzitek magatokat bármilyen körülmények között, bármilyen pozícióban, bármilyen életstílusban, és nincs szükségetek másfajta kényelemre. Ezt kell kifejlesztenetek meditációval. 

A második dolog, amit tudnunk kell, hogy a Sahaja Jóga, a mai formájában egy kollektív történés. Úgy látom, főleg az indiai férfiaknál, hogy soha nem végeznek munkát a kezükkel, ami nem helyes. Mivel nem használják egyáltalán a kezüket, a kollektivitásuk gyenge, nagyon gyenge. Az indiai közösség a legrosszabb. Ha építünk egy ashramot – nem tudom minek nekünk ashram, ha senki sem fog ott lakni. Azt szeretnék, ha saját házuk lenne, saját családjuk, saját gyerekeik. Mindennél rosszabbak a kollektíva tekintetében. Ennek az az oka, hogy az indiaiak nem dolgoznak a kezükkel. Egy szöget nem tudnak beverni – sokan vannak ilyenek – arról nem is beszélve, hogy megjavítsanak valamit. Csípőre tett kézzel állnak és másoknak dirigálnak. Van egy érdekes maráthi mondás: „Untta varun shelya hakne.” „Tevén ülni, és kecskéket hajtani.” 

Ez nagyon jellemző az indiai férfiakra. Semmit sem tudnak megjavítani, nem tudnak semmit csinálni. Ha például valaki munkához lát, csípőre tett kézzel nézik, a kezüket nem használják. Minden Sahaja jóginak fontos az, amit mi ‘sramadaan’-nak hívunk, mindenkinek kell ‘sramadaan’-t végezni, ami fizikai munkát jelent. Ez az, ami hiányzik. Ha más nincs, legalább a házat takarítsátok ki, vagy takarítsatok a ház körül, kertészkedjetek, fessétek le a házat, dolgozzatok valamit a kezetekkel. Ha semmi dolgotok, akkor fésülködjetek meg, vagy valami hasonló, vagy csináljatok kezdetnek valami könnyűt. Azt hiszem, sokan még ezt sem teszik meg; még meg sem borotválkoznak, ahhoz is találnak valaki mást. Lusta lajhárok. 

Nyugaton épp ellenkezőleg: használják a kezüket. Mivel tudják használni a kezüket, nagyon kollektívek. Van egy plusz pontjuk, mert kollektívek. Az indiaiaknak van egy plusz pontjuk, mert indiaiak, és az örökségük révén tudják, hogy mi az a Kundalini, tudnak Ganesháról, tudnak mindent. Ők itt kapnak egy plusz pontot. 

Tehát, a baloldal a vágy, a jobboldal a cselekvés és visszajutottunk ugyanoda, hogy nincs egyensúly. Nyugaton cselekednek, itt meg csak gondolkodnak: „Rendben, ezt fogjuk tenni.” Tervezünk, és ezzel vége. Semmi sem működik. Vég nélkül tervezünk. Egyetlen ashramot építettünk Delhiben az elmúlt tíz év alatt. Mondom nektek, ez olyan, mint a Taj Mahal. Nagyon nehéz megérteni, miért kellett ennyi idő, amikor nem egy nagy épület. Nem csak a Sahaja jógikról van szó, hanem vannak egyéb tényezők is. Mindenki ilyen, mindent halogatnak, minden holnap lesz meg: „Holnap megtesszük.” Egyik ember eljön, a másik nem jön el… 

Az iskolában volt egy feladatunk, valahogy így: „Házat építenek. Három személy jött dolgozni és egy elfutott. Majd ketten jöttek dolgozni, egy maradt, kettő elfutott. Aztán öten jöttek dolgozni és ketten elfutottak. Mikor lesz kész a ház?” Soha! Ilyen futkározókkal soha sem lehet befejezni. Ez így megy. 

Itt látszik, hogy hiányzik a közösség. Már mondtam, hogy minden indiai találjon egy helyet, ahova elültethet valamit. Találjatok egy helyet, ahova fügefákat ültethetnek; öntözzék együtt, gondozzák együtt. Az indiai nők jobbak ebben a tekintetben, sokat dolgoznak, ha főzésről vagy egyébről van szó, de hiányzik a másik oldal. A másik oldal az intelligencia, a gondolkodás. Mindig csak azon gondolkodnak, hogy: „A férjemnek ez tetszik, ezt kell főznöm.” Ha a férjnek citrom kell az ételhez, és nincs citrom a házban, akkor a feleség összevissza rohangál, hogy szerezzen egy citromot a férjének, különben nem fogja megenni az ételt. Nem számít. Ha olykor-olykor nem eszik semmit, az nem baj. A feleség próbálkozik, mert azt tudja, hogy a férje ízlése szerint kell eljárnia. Erre elég érzékenyek Indiában. Itt igazi tigrisek a férjek, igazi tigrisek. Állandóan etetni kell őket, különben Isten tudja, mikor ugranak rád. 

Amerikában és Angliában pont fordítva van. A férjek olyanok, mint a kecskék, és a nők, mint a tigrisek. Az elnyugatiasodott indiai nők is ilyenek. Ha nyugatra mennek, még az egyszerű nők is olyanok lesznek, mint a tigrisek. Meglepő, hogyan igazodnak azonnal a helyzethez, még ha nem is viselnek farmert vagy ilyesmit, átalakulnak. Ez az egyensúlytalanság kezdődik el az emberi lényekben, ha nem értik meg, hogy legyenek olyanok, mint a Földanya tengelye, és nem mint a Baktérítő vagy a Ráktérítő. Ezt az egyensúlyt a mélységünkön keresztül kapjuk. Ezt a mélységet kell jobbá tenni, nem úgy, hogy csak beszélünk róla, vagy beszélünk a Sahaja Jógáról, hanem valójában, komolyan meditálva, igazán komolyan meditálva. 

Második dolog az, hogy kollektív munkát kell végeznünk! Például, Indiában vannak építészek. Soha nem érintettek meg semmit a kezükkel. Csak ülnek és rajzolnak, ezzel vége. A rajz után azt teszel, amit akarsz. De, ha van egy probléma, gyakorlati probléma… egy szöget sem tudnak beverni. ők mind olyanok, amit fehérgalléros csodabogaraknak neveztek. Teljesen hasznavehetetlenek a fizikai munkára, semmilyen fizikai munkát nem tudnak elvégezni. Ha fel kell emelniük egy ilyen széket, és azt kinyitni, nem fogják tudni megtenni. Ilyen körülmények között meg kell értenünk, hogy egy olyan társadalomból jövünk, ami teljesen tönkretesz minket a kollektivitás szempontjából, tehát legyünk kollektívek. Próbáljunk valamit kollektíven csinálni. 

De a kollektivitás annyira szegény Indiában, annyira szegény, hogy még a feleségükkel sem bánnak szépen. Nem beszélnek szépen a feleségükkel, sem a gyerekükkel. Számukra teljesen adharmikus (erkölcstelen), ha kedvesek a feleségükkel. 

A másik oldal az, hogy a nyugatiak annyira törődnek a kollektivitással, hogy bármi is történik, próbálnak kompromisszumot kötni, és megpróbálják a család életét rendben tartani. Két végletről van szó. Ennek ellenére, hála az indiai nők bölcsességének, a család erős. Ha ilyen férfiak lennének Angliában, én mondom, senki nem tűrné azokat az értelmetlenségeket, amiket az indiai férfiak tesznek a feleségükkel. Ahogy viselkednek, az megbocsájthatatlan. 

Vegyük az egyensúlyt férfiak és nők között. Mi a tengely? Az otthon. Az otthon a tengely. Ahogyan otthon beszélgettek. Miről gondolkodtok, milyen problémáitok vannak? Hol van a figyelmetek, miről beszélgettek? Fontos ezt megnézni. Ebből látszik, mi történik a családban. Például, ha rosszat mondotok egymásról: a feleség uszítja a gyerekeket az apa ellen, a férj a feleség ellen beszél. Ha ez megy a családban, akkor mi történik? Akkor nem lehet rendben a tengely. A tengely a szeretet. A tengely a szeretet. Nem kihasználás, nem elkényeztetés, hanem a szeretet. 

Egy olyan országban, mint a mienk, mi a tengely? Az országunk tengelye az ‘adhyatma’ (spirituális fejlődés). Túl kell lépnünk a pénz utáni és a fejlődés utáni sóvárgáson. Először legyen meg az ‘adhyatma’. Ha az emberek megkapják az önmegvalósulást mielőtt „fejlettek” lesznek, akkor nem lesz olyan gondunk, hogy itt egy újabb Amerikát teremtünk. Nem kell kommunistákká válnunk, nem kell semmi ilyet tenni, mert a kommunisták ugyanolyanok, mint az amerikaiak, nincs semmi különbség a természetükben. Ha egy amerikainak megengedik, hogy Oroszországban legyen, ugyanúgy viselkedik, mint az oroszok, és ha egy oroszt küldünk Amerikába, ugyanúgy viselkedik, mint az amerikaiak. Nincs semmi változás. Ha a tengely bármelyik országban az ‘adhyatma’, és elérik, hogy egy személy spirituális felemelkedése legyen a legfontosabb dolog, akkor nincs az a „fejlődés”, ami tönkre tudná tenni az országot, vagy háborút okozhatna. Mindenhol béke lenne, mindenhol öröm lenne. 

Ezen a Makar Sankranti napon mondjuk azt, hogy a Sankrantnak vége van, és tekintsünk előre, egy új korszak felé, ahol egy új Hold áld meg minket, és a Nap is felénk jön, hogy megadjon nekünk minden szükséges energiát, hogy megünnepeljük a Sahaja Jóga Aranykorának eljövetelét. 

Isten áldjon meg benneteket!