Makar Sankranti/Shri Surya Puja

(India)


Send Feedback
Share

Makar Sankranti – Shri Surya Puja. India Tour, Bombay (India), 10 January 1988.

Úgy gondolom, számomra egy nagyon egyedi lehetőség, hogy újra találkozom veletek
Bombayban, mielőtt elhagynátok ezt az országot, és hogy egy ilyen különleges pudzsát tarthatunk.
Ezt a pudzsát a Napnak ajánljuk és Makar Sankrant-nak hívjuk. Makar a Baktérítő, a bak a makar.
Most a Nap a Baktérítőtől a Ráktérítő felé halad. Ez mindig egy fix nap, mivel a Naphoz van köze.
Ez az egyetlen dátum az indiai naptárban, ami nem változik, mivel a Naphoz kötött. Nem tudom,
most mi történt, miért tették 15.-re, mert mindig 14.-én van.
Ma van a váltás. Azt akarom mondani, változnak az évszakok. Van hat hónap, amikor a
Nap a déli félteke felé halad és felmelegíti. Holnaptól visszajön az északi féltekére. Ma van az
utolsó nap, amiről azt mondjuk, hogy a leghidegebb az indiai felfogás szerint. Ezután a hőség
egyre növekszik.
Miután vége ennek a pudzsának, nyáron kedvező dolgokat tehetünk. Bár nyáron nagyon meleg
van, az emberek mégis azt akarják, hogy minket a Nap irányítson, és ő adja nekünk a meleget,
mert ő az, aki miatt a mezők, a növények, a zöldségek és gyümölcsök növekednek. Ezért azt a hat
hónapot, amikor a Nap nincs itt, Sankrant-nak hívjuk, ami bizonyos értelemben csapást (balsorsot)
jelent.
Az európai országokban, mondjuk Angliában és Amerikában az egy csapás, amikor nincs
napsütés. De még itt is (Indiában) a mai napot úgy tartják, mint a csapás (szerencsétlenség) végét,
a Sankrant végét. Ilyenkor szezámmaggal összekevert édességet esznek, mert a szezámmag
meleget (hőt) ad. Mivel ma van a leghidegebb nap, ezért adnak nektek szezámmagot, hogy
visszatérjen belétek a meleg, így felkészítitek magatokat a hőségre, ami ezután jön.
Az, hogy tartsuk az embereket melegen, egy nagyon anyagi szintű elgondolás. Úgy tartják,
hogy mivel ez a leghidegebb nap, ebben az időszakban ki kell fejeznünk a szeretet melegét az
emberek felé. Azt mondják: „Azért adjuk neked ezt a különlegességet, hogy szépen beszélj.”,
vagyis „goad goad bola„, ami azt jelenti: Valami kedveset mondj nekünk.”
Azok az emberek, akik meleg országban élnek, kedvesebbek, mint azok, akik hidegebb helyeken,
mivel hozzájuk a természet nem volt kedves. Nem ítélem el a természetüket, mert velük a
természet könyörtelen. Indiában bárhol élhetsz: egy fa alatt, az erdőben. Bárhol boldogan élhettek,
ameddig van ivóvíz és van víz a mosakodáshoz. Nincsenek olyan problémák, mint amilyenekkel a
világ más tájain kell szembenézni, ahol ha ki akartok menni a házból, 15-20 perc, amíg
felöltöztök. Itt csak kisétáltok a házból. Nyáron nyitva hagyhattok mindent, mert nincs semmi
gond, legalább is, ami a természetet illeti. A természet nagyon kedves lesz nyáron, mert zöldellnek
a fák, minden zöldell és ilyenkor az emberek is boldogok. A Nap energiája miatt mindenki sokkal
tevékenyebb.
Nyugaton, mint látjátok kevesebb a napsütés. Emiatt az emberek a házaikban maradnak,
mesterséges és egyéb fűtés közelében, az ajtók csukva vannak, a szívek is csukva vannak, és
nehéz nekik más emberekkel kommunikálni. Ha délebbre mentek, akár a ti országotokban is, az
embereket melegebb szívűeknek, egyszerűbbeknek, és nagyon vendégszeretőnek találjátok. A
Naptól a szívetek nyitva lesz, és olyan lesz, aki meghív másokat.
Ha a Sahaja jóga szemszögéből nézzük, a napfény a jobb oldalhoz kapcsolódik, a Hold
pedig a balhoz. A hold csatornán vágyaink lehetnek, de nem tudunk cselekedni. Ettől függetlenül,
ha a hold csatornán túl messzire megyünk, romboló lehet. Például, ha a házban ülsz, és nem
csinálsz semmit – a mostani időkben például munkanélküliség van, nincs munka -, akkor
elkezdesz túl sokat gondolkodni. Ez a gondolkodás csak a vágy energiáját használja, cselekedet
nélkül. Cselekedet nélkül ez az energia nagyon rombolóvá válhat. Ezért látjuk, hogy az emberek
úgy tartják, hogy egy üres fej az ördög műhelye. Ahol az emberek nem cselekednek, ahol nincs
cselekvés, az romboló lehet.
Tehát egészen más a helyzet egy meleg országban, vagy ott, ahol nincs meleg. Egy olyan
országban, ahol nagyon meleg van, mint például Afrikában, komplikációk vannak a túl nagy
hőség miatt. Ott halad át az Egyenlítő és annyira felmelegedik, hogy tele lesz dzsungellel, óriási
magas fákkal. A lombkorona annyira eltakar mindent, hogy a Nap sugarai nem tudnak áthatolni,
sötétség van. Ez a fajta szélsőség is abba a kategóriába tartozik, mint a hideg éghajlat. Ott olyan
emberek élnek, akik, mivel nincs sok napsütés, nem növekednek, és primitívek maradnak. Nagyon
agresszívek is lehetnek, mert az állatoktól tanulnak.
Meg kell találni az egyensúlyt, és az egyensúly az, hogy vágyunk, majd cselekszünk.
Az a probléma az emberi világban, hogy munkamegosztás van. Az ország egyik fele
gondolkodik, a másik fele cselekszik. Ilyen körülmények mellett semmi sem működik. Az
egyensúlyt ott találjuk, ahol a Sushumna működik. Azt mondhatnátok, hogy a Sushumna nádi ott
van, ahol az Egyenlítő. Nem. Nem az Egyenlítő, hanem a Földanya tengelye. A Földanya tengelye
a Sushumna nádi és ennek kell működni. Ez a tengely az, ami egyensúlyt teremt. Valójában nincs
ott semmi a Földanyában, mint egy nagy rúd, amit tengelynek nevezhetnénk. Nincs semmi anyagi
(kézzel fogható) a Földanya belsejében, amit tengelynek nevezhetünk. Ez egy működő energia,
egy erő, amitől a Föld olyan óriási sebességgel mozog (forog) miközben a világegyetem ennyire
kiterjed. Nem csak forog, de megteremti nekünk a nappalokat és az éjszakákat, hogy nappal
dolgozhassunk, éjjel aludhassunk. Így hoz minket egyensúlyba. Úgy kering a Nap körül, hogy az
országok fele nyáron jut napsütéshez, a másik fele meg télen. Mindezt a Föld tengelyének
köszönhetjük. Ez a tengely tartja meg a szükséges távolságot a többi bolygótól és más űrbeli
mozgó testtől.
A tengely a Földanya intelligenciája. Nem csak az intelligenciája, hanem az illata és ettől
függetlenül a Sushumna nádi. Ez a tengely hozza létre a swayambukat, a nagy eseményeket, mint
amilyenek a földrengések. A tengely az, ami mozgat. Ez egy energia, nevezhetjük energiának, ami
a lávát meghatározott irányokba elmozdítja, ami bizonyos területeken feltör, földrengéseket és
vulkánokat okozva. Mindez azért történik, mert ez a tengely tudja, mit kell tenni.
Ez a tengely az, aki szeret minket. Miatta vannak évszakok, melyek gyönyörűen úgy következnek,
hogy változatos élelemmel lássanak el, hogy minden változatos legyen. Ha a Földanya elveszti a
melegét, nem lesz semmink. Minden fagyos lesz és havas. Nem lesz élelem, nem lesz semmi, és
olyan lesz, mintha a Holdon élnénk.
Teremtése különleges. Először a Földanya a Nap melege révén jött létre. Mondhatjuk, a
Nap a Földanya apja. Majd nagyon közel került a Holdhoz, így teljesen lehűlt. Hógolyó lett. Utána
közelebb került a Naphoz, de csak addig a pontig, hogy kialakulhasson az élet. Minden
gyönyörűen meg volt szervezve, hogy az élet elkezdjen növekedni ezen a területen.
Az élet kialakulásánál tudjátok, hogyan alakult ki a szén. A szenet ugyan ez a tengely
hozta létre, mert hőség van ebben a tengelyben, és a tengely energiája alakítja át a növényeket
szénné. Ez a szén lesz később az alapja a szénhidrátoknak és minden organikus vegyületnek. De
az élethez egy másik segítségre is szükségünk volt, és ez a nitrogén. Ezt a nitrogént, meg fogtok
lepődni, de ugyanez a tengely hozta létre a mozgásával. A nitrogén létrejötte után keletkeztek az
aminosavak. Az aminosavak létrejötte után kezdtük el az életeinket, mint amőbák és egyebek.
Természetesen mindez az óceánban történt, mert a mozgás az óceánban hozta létre a nitrogént és
az életet, és az óceánban terjedt el. Ezért létezik aminosav. Az aminosavak kialakulása lehetővé
tette a különböző variációkat, permutációkat, a különböző életeket. Tehát, az evolúció
folyamatában a Földanya a tengelye segítségével nagyon nagy szerepet játszott.
Ugyanígy az emberekben a tengely a legfontosabb. Az életünk legfőbb elve a tengelyünk,
ehhez kell ragaszkodnunk. Azok, akik nem a tengelyükön vannak, hanem inkább a jobb oldalon
vagy a baloldalon, képesek a teljes pusztulásra, mert elpusztítja őket a túl sok jobboldal, vagy a túl
sok baloldal. Tehát a tengelyünkkel megfelelően kell foglalkoznunk. Azok az emberek, akiknek
nem megfelelő a tengelye, problémájuk lehet különböző csakrák különböző minőségével. Az a
személy, aki túlságosan megfeszíti a tengelyét, és hátra tartja a fejét, az egy jobboldalas, akinek az
egoja problémát okoz. Az, aki teljesen lehajtja a fejét, mint egy rabszolga, az is a saját pusztulása
felé halad. Van egy nagy probléma ezzel a két típusú emberrel: az egyik próbál uralkodni a
másikon, és mikor ezt teszi, elpusztítja magát is, és azt is, akin uralkodik. Itt vannak például a
britek, akik idejöttek és uralkodtak rajtunk, láttuk a franciákat, akik másokon uralkodtak, vagy a
portugálokat, de mindennek, amit azért tettek, hogy uralkodhassanak, két éle van. Először is az
elnyomásuk alatt az indiaiak nagyon szolgaiak lettek. Az indiaiak még ma is különösen
szolgalelkűek, és nincs meg az a független tengelyük, ami kellene, hogy legyen. Kifejezetten
szolgalelkűek. Különösen nyugaton látom, hogy azoknak az indiaiaknak, akik innen elmennek,
annyira szolgai a viselkedésük. Bármit megtesznek, hogy a fehér bőrűek kedvében járjanak.
Indiában a fehér bőr a csodálat tárgya lett. Mindez a fehérek egoját növelte, és ma azt látjuk, hogy
az ego tönkre teszi őket. A pusztulás küszöbén vannak az egojuk miatt. Ez annyira
természetellenes és felületes. Meg kell értenetek, hogy a legjobb dolog egy emberi lényben a
tengelye. Mindenkinek van tengelye, és mindenkiben tisztelnünk kell ezt a tengelyt.
A Sahaja jógában nem annyira az arcotok alapján ismerlek fel benneteket, hanem a
csakráitok, a Sushumnátok alapján. Az alapján, hogy milyen a Sushumnátok. Ha mély a
Sushumnátok, akkor tudom, hogy mély emberek vagytok. Ha sekély a Sushumnátok, akkor
nagyon felszínes Sushumnájú emberként ismerlek. Még akkor is, ha úgy tesztek, hogy kedvesek
vagytok, jók vagytok, a Sahaja jógáról beszéltek, vagy ha túl sokat tudtok a Sahaja jógáról, és
olyanokat mondtok, hogy normális körülmények között bárkit becsaphattok, mintha a Sahaja jóga
mesterei lennétek, Én tudom, mennyire vagytok mélyek. A tengelyetek mélysége bárminél
fontosabb. A tengelyetek mély kell hogy legyen. Mondhatjátok:”Anyám a tengely olyan amilyen,
hogy lehetne mély?„ A tengely az emberi lényekben úgy van felépítve, mint egy három és félszer
felcsavart papír ív. A közepén van a Brahma nádi. A Brahma nádi nagyon kicsi, mondhatnánk
hajszálvékony, ahol egy hajszálvékony Kundalini tud áthaladni. De, ha egy személy mély, akkor
ez a Brahma nádi nagyobb, és a többi, ami köréje csavarodik, kisebb. Míg azoknál, akik nem
mélyek, a külső rész, ami körül veszi, nagyobb és a belső rész kicsi. Az ilyen emberek látszólag
dinamikusak, intelligensek, okosnak, szépnek látszanak. Bármilyenek lehetnek kívülről, de belül
nem mélyek. Ha belül mélyek, az egész magatartásuk gyönyörű, olyan emberek, akik örömet
adnak. Sőt, ha a másik típusú emberrel találkoztok, lehet, hogy örömtelinek tűnik, és örömöt ad,
de az az öröm nem lesz mély, inkább örömpusztító lesz.
Tehát fontos nekünk, hogy méllyé tegyük a tengelyünket, és itt hiányzik belőlünk a
kitartás, és a megfelelő belefektetett erőfeszítés. Vannak, akikben automatikusan mély ez a
tengely, és vannak, akikben nagyon – mondhatnám szűk, keskeny ez a tengely.Ennek a tengelynek
nőni kell. Amikor a pudzsára jöttök, akkor kitágítom, ez igaz, de ez csak ideiglenes. Ahhoz, hogy
ezen a szinten tartsátok, dolgoznotok kell otthon, a közösségben. Nagyon sokat kell dolgoznotok
otthon, a meditációval. Ezt komolyan kell csinálni, nem úgy mint egy viccet, komolytalanul,
ostobán. Így nem fog menni. Úgy kell komolyan venni, hogy ez egy odaadással teli feladat, amit
felvállaltok, egy meditáció, egy ima Istenhez, mondhatjuk, hogy ez egy pudzsa Istenhez.
Tisztelettel kell végezni, mert a tisztelet (nagyrabecsülés) a kulcsa a sikerünknek. Ha nem
tisztelitek magatokat és nem becsültök másokat, nem fog sikerülni. Először becsüljétek a saját
életeteket. „Mit teszek az életemmel?” „Mire pazarolom el? Miért pazarolom? Miért nem lehetek
mély? Végül is kell legyen valami célja az életemnek. Ezt a célt szolgálom?„ Ha ezek a dolgok a
fejetekben vannak, akkor megértitek, hogy könnyű legyőzni az egotokat.
Általában az emberek apróságok miatt harcolnak. A Sahaja jógában is látom, hogy az
emberek apróságok miatt veszekednek, olyanok miatt, melyek teljesen értelmetlenek. Ostobának
tűnik még csak megemlíteni is, hogy az emberek milyen apróságok miatt marakodnak,
veszekednek. De egy mély személy, még ha nem is beszél sokat, nem is hivalkodik, nem ül az
első sorban, kitűnik a mélységén keresztül, mert rajtuk keresztül jobban tudok dolgozni.
Hogy ezt kifejlesszétek, meditálnotok kell. Fontos, hogy meditáljatok minden nap, minden
egyes nap, minden nap. Lehet olyan nap, amikor nem esztek, vagy amikor nem alusztok, egy
napig a munkából is hiányozhattok, bármit felfüggeszthettek egy napra, de meditálnotok minden
nap kell. Ez a legfontosabb ahhoz, hogy ezt a szűk középső részt nagyobbá bővítsétek. Ha ez
megtörténik, és elkezditek bővíteni, az első dolog, amit magatokon észrevesztek az az, hogy nem
érdekel a kényelem, nem zavartatjátok magatokat az anyagi dolgok miatt. Bármi van, ti fölötte
álltok, nem töritek a fejeteket. „Hadd, legyen.„ Nem ütitek az orrotokat olyasmibe, ami nem a ti
dolgotok. Egyszerűen félreálltok, és azt gondoljátok: „Uram, ez túl sok nekem, ez nem érdekel.” A
teljes figyelmetek befelé irányul. Amikor a figyelmetek befelé kezd irányulni, akkor ez a belső
rész, amit Brahma nádinak nevezünk, elkezd kitágulni, egyre jobban és jobban.
Vannak apróságok, például, ha valakinek a nevét megemlítem és valaki másét nem, akkor
rögtön érzik: „Ó Anyám nem említette a nevem.” Ez egy olyan jelentéktelen dolog. Nem számít.
Mindaddig, amíg mély a tengelyetek, veletek vagyok, ti velem vagytok, egyek vagyunk. Ezek
külsőségek, hogy:„Ó, a másiknak egy szép szárit adott, nekem soha sem adott szárit, nem tette ezt
vagy azt…” Ha ilyen gondolataitok vannak, az egész biztosan azt jelenti, hogy valami hiányzik
belőletek. Vagy, ha panaszkodni próbáltok:„Odamentem, buszra kellett szállnom, állnom kellett.”
és hasonlók. Mindez azt mutatja, hogy nem érzitek jól magatokat a bőrötökben. A tengely
kiszélesedése vígasztal, ez egy megnyugtató dolog, és ettől kényelemben érzitek magatokat
bármilyen körülmények között, bármilyen pozícióban, bármilyen életstílusban és nincs
szükségetek más fajta kényelemre. Ezt kell kifejlesztenetek meditációval.
A második dolog, amit tudnunk kell, hogy a Sahaja jóga, a mai formájában egy kollektív
történés. Úgy látom, főleg az indiai férfiaknál, hogy soha nem végeznek munkát a kezükkel, ami
nem helyes. Mivel nem használják egyáltalán a kezüket, a közösségük gyenge, nagyon gyenge. Az
indiai közösség a legrosszabb. Ha építünk egy ashramot – nem tudom minek nekünk ashram, ha
senki sem fog ott lakni. Azt szeretnék, ha saját házuk lenne, saját családjuk, saját gyerekeik.
Mindennél rosszabbak a kollektíva számára. Ennek az az oka, hogy az indiaiak nem dolgoznak a
kezükkel. Egy szöget nem tudnak beverni – sokan vannak ilyenek -, arról nem is beszélve, hogy
megjavítsanak valamit. Csípőre tett kézzel állnak és másoknak dirigálnak. Van egy érdekes maráti
mondás: „Tevén ülni, és kecskéket hajtani!” Ez nagyon jellemző az indiai férfiakra. Semmit sem
tudnak megjavítani, nem tudnak semmit csinálni. Ha például valaki munkához lát, csípőre tett
kézzel nézik, a kezüket nem használják. Minden Sahaja jóginak fontos az, amit mi ‘sramadaan’-
nak hívunk, mindenkinek kell ‘sramadaan’-t végezni, ami fizikai munkát jelent. Ez az, ami
hiányzik. Ha más nincs, legalább a házat takarítsátok ki, vagy takarítsatok a ház körül,
kertészkedjetek, fessétek le a házat, dolgozzatok valamit a kezetekkel. Ha semmi dolgotok, akkor
fésülködjetek, vagy csináljatok kezdetnek valami könnyűt. Azt hiszem, sokan ezt sem teszik meg,
még nem is borotválkoznak, ahhoz is találnak valaki mást. Lusta lajhárok.
Nyugaton épp ellenkezőleg, használják a kezüket. Mivel tudják használni a kezüket,
nagyon kollektívek. Van egy plusz pontjuk, mert kollektívek. Az indiaiaknak van egy plusz
pontjuk, mert indiaiak, az örökségük révén tudják, hogy mi az a Kundalini, tudnak Ganesháról,
tudnak mindent. Ők itt kapnak egy pontot.
Tehát, a baloldal a vágy, a jobb oldal a cselekvés és visszajutottunk ugyanoda, hogy nincs
egyensúly. Nyugaton cselekednek, itt meg csak gondolkodnak: „Rendben, ezt fogjuk tenni.”
Tervezünk, és ezzel vége. Semmi sem működik. Vég nélkül tervezünk. Delhiben egyetlen
ashramot építünk már tíz éve. Mondom nektek, ez olyan, mint a Taj Mahal. Nagyon nehéz
megérteni, miért kellett ennyi idő, amikor nem egy nagy épület. Nem csak a Sahaja jógikról van
szó, vannak egyéb tényezőkről is. Minden ilyen, mindent halogatnak, minden holnap lesz meg:
„Holnap megtesszük.” Egyik ember eljön, a másik nem… Az iskolában volt egy feladatunk,
valahogy így: „Házat építettek. Három személy jött és egy elfutott. Majd ketten jöttek, egy maradt,
kettő elfutott. Aztán öten jöttek dolgozni és ketten elfutottak. Mikor lesz kész a ház?” Soha! Ilyen
futkározókkal soha sem lehet befejezni. Így megy ez. Itt látszik, hogy hiányzik a közösség. Már
mondtam, hogy minden indiai találjon egy helyet, ahova elültethet valamit. Vásároljanak egy
helyet, ahova fügefákat ültethetnek. Öntözzék együtt, gondozzák együtt.
Az indiai nők jobbak ebben a tekintetben. Többet dolgoznak, például amikor főznek, de
hiányzik a másik oldal. A másik oldal az intelligencia, a gondolkodás. Mindig csak azon
gondolkodnak, hogy: “A férjemnek ez tetszik, ezt kell főznöm.”, és ha a férjnek citrom kell az
ételhez, és nincs citrom a házban, akkor a feleség összevissza rohangál, hogy szerezzen egy
citromot a férjének, különben az nem eszi meg az ételt. Nem számít! Ha olykor-olykor nem eszik
semmit, az nem baj. A feleség próbálkozik, mert azt tudja, hogy a férje ízlése szerint kell eljárjon.
Erre elég érzékenyek Indiában. Itt igazi tigrisek a férjek, igazi tigrisek. Állandóan etetni kell őket,
különben Isten tudja, mikor ugranak rád.
Amerikában és Angliában pont fordítva van. A férjek olyanok, mint a kecskék és a nők,
mint a tigrisek. Az elnyugatiasodott indiai nők is ilyenek. Ha nyugatra mennek, még az egyszerű
nők is olyanok lesznek, mint a tigrisek. Meglepő, hogyan igazodnak azonnal a helyzethez, még ha
nem is viselnek farmert vagy ilyesmit, átváltoznak.
Az egyensúly felborul az emberi lényekben, ha nem értik meg, hogy legyenek a Földanya
tengelye és nem a Baktérítő, vagy a Ráktérítő. Ezt az egyensúlyt a mélységünkön keresztül
kapjuk. Ezt a mélységet kell jobbá tenni, nem úgy hogy beszélünk róla, vagy beszélünk a Sahaja
jógáról, hanem valójában, komolyan meditálva, igazán komolyan meditálva.
Második dolog az, hogy kollektív munkát kell végeznünk! Indiában például vannak
építészek. Soha nem érintettek meg semmit a kezükkel. Csak ülnek és rajzolnak, és ezzel vége. A
rajz után azt teszel, amit akarsz. De, ha van egy probléma, gyakorlati probléma… egy szöget nem
tudnak beverni. Ők mind olyanok, amit fehérgalléros csodabogaraknak neveztek, semmilyen
fizikai munkát nem tudnak elvégezni, teljesen hasznavehetetlenek a fizikai munkára. Ha fel kell
emeljenek egy összecsukható széket és azt kinyitni, általában nem tudják megtenni. Ilyen
körülmények között meg kell értenünk, hogy egy olyan társadalomból jövünk, ami teljesen
tönkretesz minket a kollektivitás szempontjából, tehát legyünk kollektívek. Próbáljunk valamit
kollektíven csinálni. De a kollektivitás annyira szegény Indiában, annyira szegény, hogy még a
feleségükkel sem bánnak szépen. Nem beszélnek szépen a feleségükkel, sem a gyerekükkel.
Számukra teljesen adharmikus (erkölcstelen), ha kedvesek a feleségükkel.
A másik oldal az, hogy a nyugatiak annyira törődnek a kollektivitással, hogy bármi is
történik, kompromisszumokat kötnek, és megpróbálják a család életét rendben tartani. Két
végletről van szó.
Ennek ellenére, hála az indiai nők bölcsességének, a család erős. Ha ilyen férfiak lennének
Angliában, én mondom, senki nem tűrné azokat az értelmetlenségeket, amiket az indiai férfiak
tesznek a feleségükkel. Ahogy viselkednek, az megbocsájthatatlan.
Vegyük az egyensúlyt férfiak és nők között. Mi a tengely? Az otthon. Az otthon a tengely.
Otthon hogyan beszélgettek? Miről gondolkodtok, milyen problémáitok vannak? Hol van a
figyelmetek, miről beszélgettek? Fontos ezt megnézni. Ebből látszik, mi történik a családban.
Például, ha rosszat mondotok egymásról, a feleség uszítja a gyerekeket az apa ellen, a férj a
feleség ellen beszél. Ha ez megy a családban, akkor mi történik? Akkor nem lehet rendben a
tengely. A tengely a szeretet. A tengely a szeretet. Nem kihasználás, nem elkényeztetés, hanem a
szeretet.
Egy olyan országban, mint a mienk, mi a tengely? Az országunk tengelye az adhyatma
(spirituális fejlődés). Túl kell lépnünk a pénz utáni és a fejlődés utáni sóvárgáson. Először legyen
meg az adhyatma. Ha az emberek megkapják az önmegvalósulást mielőtt „fejlettek” lesznek,
akkor nem lesz az a gondunk, hogy itt egy újabb Amerikát teremtünk. Nem kell kommunistákká
válnunk, nem kell semmi ilyet tenni, mert a kommunisták ugyanolyanok, mint az amerikaiak,
nincs semmi különbség a természetük között. Ha egy amerikainak megengedik, hogy
Oroszországban legyen, ugyanúgy viselkedik, mint az oroszok, és ha egy oroszt küldünk
Amerikába, ugyanúgy viselkedik, mint az amerikaiak. Nincs semmi változás.
Ha a tengely bármelyik országban az adhyatma – ahol egy személy eléri a spirituális
felemelkedést – és ez a legfontosabb dolog, akkor nincs az a „fejlődés”, ami tönkre tudná tenni az
országot, vagy háborút okozhatna. Mindenhol béke lenne, mindenhol öröm lenne. Ezen a Makar
Sankranti napon mondjuk azt, hogy a Sankrantnak vége van, és tekintsünk előre, egy új korszak
felé, ahol egy új Hold áld meg minket, és a Nap is felénk jön, hogy megadjon nekünk minden
szükséges energiát, hogy megünnepeljük a Sahaja jóga Aranykorának eljövetelét.
Isten áldjon meg benneteket!
A Makar Santkrant pudzsája kicsi, ez a Nap pudzsája…