Shri Hamsa Swamini Puja

Grafenaschau (Germany)

Feedback
Share

Shri Hamsa Swamini Puja – Grafenaschau (Németország), 1988. július 10

A mai napon eldöntöttük, hogy Hamsa Puját tartunk Németországban. Eddig nem sok figyelmet fordítottunk erre a központunkra, a Hamsa csakrára, ami úgy gondolom, különösen fontos a nyugati világ számára, sokkal fontosabb, mint az indiaiak vagy a keletiek számára. Ennek az az oka, hogy a Hamsa csakránál az Ida és a Pingala nádi (jobb és bal csatorna) egy része kiválik és megnyilvánul, úgy értve, hogy az Ida és a Pingala a Hamsa csakrán keresztül fejezik ki magukat. 

Tehát a Hamsa csakra az, ami néhány szálat – bizonyos részét az Ida és Pingala nádinak, ami nem megy fel az Agnya csakráig – elterel (feltartóztat), és így azok az orrodon keresztül kezdenek áramlani, a szemeden, a szádon és a homlokodon keresztül fejeződnek ki. Azt tudjátok, hogy a Vishuddhi csakra 16 szirma felel a szemeitekért, az orrotokért, a torkotokért, a nyelvetekért és a fogaitokért, de mindezek a kifejeződése a Hamsa csakrán keresztül lehetséges. Ezért különösen fontos egy nyugati elmének a Hamsa csakra megértése. Van erről egy nagyon szép szanszkrit vers: „Hamsa kshveta ha, bakaha kshveta ha. Ko bhedo hamsa bakayo? Neera Ksheera viveketu. Hamsa ha hamsaksha, baka ha baka ha.” A jelentése: mind a hattyú, mind a daru fehér madár. Mégis miben különböznek? Ha a vizet és a tejet összekevered, a ’hamsa’ (a hattyú) képes csak a tejet felszívni. Ez azt jelenti, hogy meg tudja különböztetni a tejet a víztől, míg a ’bakaha’, a daru erre nem képes. A Sahaja jógiknak ezt nagyon fontos megérteniük. 

Az ítélőképességet mélyen magunkban kell megértenünk. Nagyon fontos az, ahogyan a józan belátást kifejlesztjük a Sahaja Jógában. De mielőtt ebbe belemennénk, nézzük meg, hogy a józan belátás milyen nagy szerepet játszik a külvilág felé mutatott megnyilvánulásainkban. Mi nyugati emberek, mindig próbáljuk magunkat kifelé megmutatni. Fontos számunkra a kinézetünk, az, hogy hova nézünk, hogy mit nézünk, mit látunk. Fontos, hogy jól nézzünk ki. Különösen odafigyelnek erre, rengeteg időt szánnak a külső megjelenés csiszolására (jobbá tételére). Ez a legkevesebb. Aztán van egy módszer, amin keresztül – médiának nevezzük – az ország beszél vagy kifejezi magát. A médiát képezni kell. Minden országnak megvan a sajátossága, egyik jobb, mint a másik. Mikor ezeket megfigyeljük, láthatjuk, hogy teljes mértékben hiányzik belőlük az ítélőképesség. Ugyanígy a beszédünkben, ahogy az irodalomban és a költészetben fejezzük ki magunkat, a kapcsolatainkban vagy bármiféle kifejezésmódban használnunk kell a józan belátás képességét, ami egy mélyen gyökerező tudás vagy bölcsesség. 

Ha a nyugati ember nem lenne ennyire kifele forduló, úgy gondolom, sokkal jobb helyzetben lennénk. Például, ha Angliában az ember nem válik punkká, akkor mások kinevetik és azt gondolják, hogy nincsen pénze punkká válni. Tehát, egyfajta divatozásba kezd az ilyen kifele forduló társadalom, amelyben nem létezik a józan belátás. Ez a divatozás nem tud betörni azokba az országokba, ahol a tradíció és a helyes életfelfogás mélyen gyökerezik. Természetesen az ősi (nagy múltú) országokban, amelyekben hagyományosan igyekeztek kijavítani magukat próbálgatással, sokkal jobb az ítélőképességük és jobban megértik a világot. De azokból az országokból, ahol nem mentek keresztül ezeken a megpróbáltatásokon, nem formálták magukat, nem gyakoroltak fegyelmet, ott hiányzik a józan belátás. Ezért lehet, hogy sok mélyen kereső ember eltévedt. Ha rendelkeztek volna ítélőképességgel, nem léptek volna tévútra, nem mentek volna rossz helyekre. De nem volt meg bennük a józan belátás. 

Tehát az ítélőképességeden múlik, hogy hogyan használod az Ida és a Pingala csatornádat, és az, hogy tudod-e mi a jó és mi a rossz. Vizsgáljuk meg a bal csatornánkat (Ida nádit)! A bal csatorna nagyon fontos, mert a józan belátás csak a tradicionális életfelfogás által fejlődhet ki. Az Ida nádi Ganeshától indul, a Muladharából. 

Először a legjobb támaszunkat, a legnagyobb segítségünket, a szentség és kedvezőség legtáplálóbb forrását veszítjük el a Muladharánál, ha nincs ítélőképességünk. Mindig a fejlődésünk szempontjából káros dolgokba kezdünk, amelyek nem csak minket, hanem az egész országot elpusztíthatják. Ha nincs bennünk józan belátás, olyan emberekhez vonzódunk, akik rombolóak. A józan belátás azt jelenti, hogy azokat a dolgokat választod, amelyek jók és üdvösek számodra, amik jótékonyak a felemelkedésed és a kollektíva számára. Ellenkező esetben, akiben nincs józan belátás, olyan gonosz emberek csapdájába eshet, mint például Freud. Egy indiai számára Freud – senki nem hinné el, hogy ilyen értelmetlen elméletet el lehet fogadni. De az emberek Jézusnál is jobban el tudták fogadni Freud-ot, mert teljesen hiányzott belőlük a józan belátás. Ha meglett volna bennük ez a hagyománya a józan belátásnak, meg lehetett volna menteni őket, Ez a hagyományból eredő ítélőképesség jön a bal csatornán keresztül. Ezt nevezik az emberek szokásoknak (kondícióknak), és azt mondják, hogy „a berögződések rosszak, és az embereknek nem szabadna kialakítaniuk megszokásokat, ezektől meg kellene szabadulnunk.” – ami egy teljesen rossz ötlet. Ebben is használnunk kell az ítélőképességünket. Azt kell figyelembe venni, hogy melyik szokás jó, és melyik nem. 

Mivel a kondícióinkkal kapcsolatban sincs ítélőképességünk, egyből elvetünk minden hagyományt, mindent, ami az elődeink tapasztalatain keresztül jutna el hozzánk. Mindent elvetünk, megtagadjuk a történelmünket mondván: „Nem, mi már túl vagyunk ezen, szabadok vagyunk”. Például, tegnap meglepődtem, mikor a repülőgépen valaki azt mondta nekem: „Akkor érzem magam szabadnak, mikor nincsen rajtam ruha.” Ha már a ruháid is bebörtönöznek, mi lenne veled egy igazi börtönben, az mit jelentene számodra? Ilyen és ehhez hasonló furcsa ötletek merülnek fel az emberekben, és azt gondolják, meg tudnak indokolni minden ostobaságot, amit követnek, mert nincs ítélőképességük. Az intelligencia nem tud ítélőképességet adni, nem tanít józan belátást, ami a kondíciókat illeti. Egy Sahaja jóginak fontos megértenie, miképpen fejleszthető bennünk a helyes mérlegelés. 

Pont tegnap egy nagyon szép beszédet mondtam Párizs asszonyainak, vagyis inkább Franciaország asszonyainak, a nők ítélőképességéről. A baloldal (Ida nádi) ítélőképessége az intuíció. Ha a meditációs erőiden keresztül kifejleszted magadban a helyes belátást, az intuíciódat is fejleszted. Az intuíció nem más, mint a minket körülvevő gánák (Shri Ganesha katonái) segítsége. Ha megtanulod elfogadni a gánák segítségét, akkor nagyon intuitívvá válsz, és az intelligenciád nélkül tudni fogod, mi a helyes. Az egész Sahaja Jóga, azt mondanám, legalább az 50%-a az intuíción alapszik. Ehhez szükséges Shri Ganesha megfelelő megértése. Shri Ganeshát helyes értelemben kell megértenünk. Tőle származik minden, mert ő Ganapati, minden gána mestere, vezére. Tehát a gánák az intuíciódért felelnek. 

Például, ha kell mennem valahova és aztán azt mondom, hogy: „Nem, mégsem tudok elmenni oda holnap”, akkor valahogyan nem is fogok elmenni. Az emberek meg kérdezgetik: „Anyánk, honnan tudtad?” Tudom, mert ott vannak a gánák és ők az igazat mondják és ők mindent tudnak. Vagy bármi, amit valakiről mondok, az igazzá válik. Kérdezgetik tőlem, hogy „Anyánk, hogyan lehetséges, hogy tudtál erről?” 

Hallgatok az intuíciómra. Ha el kell érnem a repülőgépet, ösztönösen megérzem mi fog történni. Ez a rész Shri Ganesha imádatával fejlődhet. Képzeljétek, Shri Ganesha szintén uralja a Hamsa csakra egy részét. Mikor azt mondjuk, hogy ’ham’ és ’sa’, akkor igazából az Agnya csakra ’bija’ (mag) mantráit mondjuk. Mikor az Agnya érinti a Hamsát, az itt kezdődik. Ezért az alapja, a gyökere a Hamsánál van (az Agnyának). Itt a ’ham’ azt jelenti, hogy „Én vagyok”. 

Ha van ítélőképességed, nem fogod a divatot követni, nem követsz buta elméleteket. Saját személyiséged lesz, mert te Sahaja jógi vagy. Nem hallgatsz olyanokra, akik nem Sahaja jógik. Ezt jelenti a ’ham’ része, „Én vagyok!” De ez nem ego. A ’ham’ azért van, hogy megértsük, hogy: „Jógi vagyok! Olyan sok mindent tudok, amit általában az emberek nem tudnak, tehát nincs velük dolgom. Nem fogadok el tőlük semmilyen okítást, ők nem tudnak engem semmire tanítani. Nincsen olyan, amit ők tudnak; én sokkal többet tudok.” Öntudatosnak lenni (tudatában lenni önmagadnak), az a ’ham’. 

Ez mondhatni, a jobb oldalból ered. A jobb oldal ítélőképessége a ’ham’, és a bal oldalé a ’sa’. ’Sa’ azt jelenti, hogy Te, „Te vagy az Egyedüli”. A ti esetetekben tudjátok, ki az a Te. De minden embernek a Te az Istenit jelenti. Te vagy az Egyetlen. Ez jön a baloldalról: a ’sa’. 

Tehát a Hamsa kétféle ítélőképességből tevődik össze, hogy mikor használjuk azt, hogy „Én vagyok.” és mikor azt, hogy „Te vagy.” – a kettő egyensúlyán – ahogy itt (a képen) gyönyörűen ábrázoltátok a Holdat és a Napot, középen a kereszttel, ami megadja nektek az egyensúlyt, a dharmát. Ahogy ezek egymással összekapcsolódnak, egyik réteg a másikkal, úgy láthatjátok, ahogy a dharma kapcsolatban van az ítélőképességgel. 

Mostanában látom, hogy néhányan valamiféle szertartás csapdájába estek. Látom, hogy néhány Sahaja jógi a puján őrülten bandhant ad magának. Útban bárhová, bárhol bandhant adnak maguknak, mint az őrültek. Ez csak kondícionáltság, ez nem józan belátás, ez nem Sahaja Jóga. El kell dönteni, hogy: „Ebben a helyzetben szükséges-e a bandhan vagy sem?” Anyátok jelenlétében védelem alatt álltok, akkor hát mi értelme bandhant adnotok magatoknak? Néhányan miközben beszélek bandhant adnak, felemelik a Kundalinijüket. Úgy gondolom, ezek mind őrültek. 

Ugyanígy vannak olyanok, akik – tegnap hallottam, hogy egy bizonyos zenét minden ashramban lejátszanak, azért, mert arra úgy tudnak ugrálni, mint a tevén. Az tevéknek való zene, csakhogy tudd. Ezt a felvételt mindenki értékeli. Miért? Mert tudnak rá úgy ugrálni, mint a tevék. Ha egyszer elkezdenek ugrálni, mint a tevék, akkor az emberek nem képesek leállni, szokásukká válik. Ezt a fajta zenét szeretik, amire továbbra is úgy ugrálhatnak, mint a tevék, tevékké válhatnak, és úgy viselkednek, mint a tevék. 

Van olyan zene, ami olyan, mintha ló lenne, ügető vagy galoppozó, vágtázó, vagy bármilyen. Amint ilyet hallgatnak, ezt az ütemet kezdik felvenni, akkor olyanokká válnak, mint az ügető lovak. Ha a ló üget, akkor ők is lovakká válnak és csak ez az ügető zene fog nekik tetszeni. És így tovább és így tovább. De lehetne ez akár szamár zene, bármilyen. Mi nem állatok vagyunk, mi emberek vagyunk! „Mi vagyunk”! – ‘Ham’. Mi Sahaja jógik vagyunk, nem uralkodhat rajtunk semmilyen ritmusfajta, egyetlen zenei irányzat sem. Mindenféle zenét értékelni és érteni tudunk, ha az dharmikus, ha az kiegyensúlyoz, mindaddig, amíg az a zene kedvező és szent. Láthatod, hogy mennyi minden ítéltetik meg a Hamsa csakránál. Szerintem, az egész Sahaja Jóga a Hamsa kiegyensúlyozottságán alapszik. 

Vannak olyan emberek, akik nagyon agyafúrtak, úgy értve, hogy nagyon őszinték. De ez az őszinteség egészen nevetséges határokig elmehet. Ugyanígy, azok, akik nagyon keményen dolgoznak, azok is nevetségesen túlhajszolhatják magukat. Így ezek a tulajdonságok, amik alapjában jó tulajdonságok, nem lehetnek tisztességesek. A tisztesség (becsületesség) nem más, mint az ítélőképesség dicsérete. Ha van ítélőképességed, akkor az becsületességgé dicsőül át benned. Vegyük például Krisztust, Ő maga volt az ítélőképesség. Mikor Mária Magdolnát megkövezték – természetesen semmi köze nem volt a prostituáltakhoz, egyáltalán semmi – akkor világosan megítélte, hogy azoknak az embereknek nincs joguk megkövezni őt, ezért bátran kiállt mellette és azt mondta: „Az vesse rám az első követ, aki bűntelen közületek”. Ez az Ő ítélőképességének az ereje, hogy az emberekben is felébredt a belátás, és érezték, hogy ez az ember egy szent, nem kövezhetik meg. 

Ha megvan benned a józan belátás, mint Sahaja jógiban, akkor másokban is felébreszted azt. Másoknak is mérlegelniük kell és meg kell érteniük. Ez a ’nirakshira vivek’, ami megkülönbözteti a tejet a víztől, a rosszat a jótól, felébredhet bennetek, ha kifejlesztitek az ítélőképességeteket. 

A Sahaja Jógában minden szinten vannak olyanok, akik megbotlanak, leginkább a jobboldali oktalanságok miatt. Ez a jobboldali butaság az emberek ego megnyilvánulásaként jön létre. Ahogy mondtam, az ego bennünk a ’ham’. Ez az ego akkor nem működik, mikor működnie kellene. 

Például, azt látom, hogy néhányan elmentek templomba esküdni. Természetesen ez helytelen Sahaja jógiknál, mi nem hiszünk semmilyen ember által alapított vallásban, ezt tudjátok. Rendben, elmentek a templomba, hát legyen, de elküldtek egy nőt Londonba, hogy vegyen nekik Laura Ashley ruhákat, és azt hiszem a férfiaknak pedig frakkot kellett viselniük az esküvőn. Hol veszett el az az ego? Az az ego, ami azt mondja, hogy te Sahaja jógi vagy, teljesen elveszett. Ráadásul még fodrászhoz is elmentek, és mindent megtettek, hogy úgy vonulhassanak végig a templomban, mint régi keresztények a buta püspökök sírjai mellett. 

Nem csak itt van így, Indiában ennél sokkal rosszabb, ami a vallást, a baloldalt illeti, nagyon, nagyon kondicionáltak, és nem tudják megérteni, hogy mi a helyes mérlegelés. Ott volt például Gyanadeva, egy nagyszerű inkarnáció, akinek még cipő sem volt a lábán! Manapság pedig nagy körmenetet tartanak gyaloghintóval, amiben Shri Gyanadeva állítólagos cipőit viszik. Ezer meg ezer ember énekli a dicsőítését. Csak képzeljétek el! Ki mondhatná meg nekik, hogy Gyanadevának még cipője sem volt, kinek a cipőjét viszik a gyaloghintóban? Bármilyen faluba vagy városba mennek, ott pompás lakomát kapnak, mindenki leborul a lábuk előtt, hogy „Megjöttek a szentek a gyaloghintóval”, és benne a cipő soha nem volt Shri Gyanadeváé. Ez az őrültség továbbra is folytatódik. 

Ezt láthatjátok mindenhol körülöttetek, minden országban, minden vallásban, és minden esztelen területen ez történik. De ti még részt is vesztek ebben, azonosultok vele. 

Aztán igazán nehéz megérteni, hogy mi is történt. Mikor ezt az egót helyesen használjuk, akkor az ítélőképesség. 

Van még az emberekben egy szörnyű, szörnyű kondíció a vallásokon túl, az pedig az országokhoz tartozásból fakad. „Én Indiából jövök.” „Németországi vagyok.” „Angliához tartozom.” Az egész szánalmas. Úgy értem, aki ilyeneket mondd, az még nem nőtt fel a Sahastrara birodalmához. Azok, akik valamilyen nemzetiségűvé válnak, nem tudják, hogy a nemzetiségük megváltozott, már nincs szükségük útlevélre. Ott, ahol az Isteni uralkodik egyáltalán nincs szükség útlevélre, mert nagy betűkkel a homlokotokra van írva. De legbelül, mélyen még él ez a kondíció, hogy “Én ehhez a nemzethez tartozom.” „Az én nemzetem nagyszerű, a te országod nem az!” Amikor helyesen mérlegelünk, akkor azt mondjuk: „Rendben, Németországban születtem, és Németország sok hibát követett el. Hadd tegyem azokat jóvá, így sok német embert visszahozhatok oda, ahol béke, öröm és boldogság lakik.” Így helyesen megítélve használunk egy kondíciót. 

Mindennek két oldala van, hogy melyik irányba indulsz, az a belátásodon múlik. Például, vannak olyan emberek, akiket egy konkrét vallás kondicionált. Tegyük fel, izraelita vallású volt valaki és a Sahaja Jógába jött, vagy keresztény volt és a Sahaja Jógába jött. Ilyenkor mit kell mérlegelni? Ha meglát egy másik zsidót vagy keresztényt, akkor kialakítják a bhútok (negativitások) testvériségét. Nagyszerű barátokká válnak, azon az alapon, hogy „Ő is zsidó, én is zsidó vagyok, apám is zsidó, anyám is zsidó, ez a valamim is zsidó.” Ugyanez a helyzet a keresztényekkel is, mindenféle másik közösséggel, mindenféle nemzetiségekkel. Ebben az esetben mi a helyes mérlegelés? Ezen a ponton az a helyes, ha megítéljük, milyen hibái vannak ezeknek az úgynevezett emberi vallásoknak, amiket az alapítók  halála után hoztak létre – inkább nevezzük őket inkarnációknak vagy prófétáknak. Először ezt mérlegeljük! 

Másodszor pedig olvassuk el azokat a szentírásokat, hogy megtudjuk, mi olyan különleges abban, amiket ezek az inkarnációk mondtak. Például, egy muszlimnak meg kell vizsgálnia a Koránt, hogy mi van benne, ami a Sahaja Jógával kapcsolatos. Ha valaki keresztény, akkor annak a Bibliát kell tanulmányoznia, hogy mi az benne, ami a Sahaja Jógához kapcsolható, mivel a Sahaja Jóga az Igazság, és a leírt igazságot fel kell tárni. 

Ha mindezek kifejlődtek bennetek, akkor tovább is léphettek – ha elég merészek vagytok –, bátran menjetek és mondjátok el az embereknek: „Nézzétek meg, hogy milyen értelmetlenséget követtek! Mindez nincs leírva, nem így van! Bármi is legyen leírva, ez a lényege az egész dolognak.” Ez a harmadik szint, amikor használod az ítélőképességed, ami az egyes vallásokat és nemzetiségeket illeti. Amikor Nyugaton vagyok, akkor a Nyugatról kell beszélnem, azonban Indiában, ha hallanátok engem – szerencsére nem értitek a nyelvet, mert akkor elvesztenétek az indiaiak iránt érzett tiszteleteteket. Kapnak hideget, meleget; elmondom, mi a baj velük. De itt az a fontos, hogy sok minden rossz bennünk Nyugaton. Azt kell mérlegelnünk, hogy mi az, ami bennünk elromlott, mi hol hibáztunk. Bátrak vagytok vagy sem? Például a nőknek nincs bátorságuk szárit hordani az utcán. Miért? Néha hordhatjátok. Miért is ne! Ha az indiaiak a ti ruháitokat viselhetik, akkor ti is hordhattok szárit. A férfiak sem hordanak indiai öltözetet házon kívül. Egy kevés ’ham’-ra lenne szükség. Szeretik, de nem hordják. Ugyanazokat a furcsa, szakadt nadrágokat viselik. Fel mernek öltözni punkosan, de nem hordanak olyan ruhát, ami ésszerű, amit jó hordani. Pedig ez egy olyan érzést adhatna, hogy mi másféle emberek vagyunk. 

Például, ez a piros jel viselése nagyon fontos, mert akkor nem tud semmilyen bhút (negativitás) rátok tapadni. Viselnetek kellene! A Bibliában le van írva, hogy „A fejükön egy jelet fognak viselni.” Mivel olyan sok ostoba ember van, mint a Hare Rama Hare Krishnások – úgy hiszem, ők nem viselnek semmilyen jelet –, miattuk félünk viselni a jelet, mert a társadalomtól rettegünk. De ha, tegyük fel, valaki azt mondja, hogy viselj kócos frizurát, megteszed, mert az megengedett a társadalom normái szerint. 

Mi vagyunk azok, akiknek nem szabad félnünk semmilyen társadalomtól, felül kell emelkednünk és tanítanunk kell őket: „Minden, ami jó, azt mi meg fogjuk tenni, akár tetszik, akár nem.” Ez az ismertetőjele egy szentnek! Ha láttatok már bárhol bármilyen szentet, akkor tudjátok, hogy ők mind kiálltak és elmondták, mi a helyes, mit kell megtenni, mit kell követni. Innen lehet egy szentet felismerni. Ha egy szent néha beleolvad a társadalomba, néha a Sahaja Jógában van, néha máshol, akkor mi haszna egy ilyen szentnek? 

Mutassatok egy szentet is, aki nem harcolt a társadalommal, aki nem mutatott rá a társadalom hibáira hangosan és félelem nélkül. Tudtok ilyen szentet mondani? A Sahaja jógikban meg kell lennie ennek a bátorságnak. Ha kifejlesztitek az ítélőképességeteket, akkor működni fog. 

Az ego oldalán milyen ítélőképesség fejlődik ki bennünk, és hogyan? A jobb oldalon Dévák vannak, az összes Istenség körülöttetek ül. Meg kell értenetek ezeket az istenségeket, tudnotok kell, hogy mit fognak tenni, hogyan cselekszenek. Tegyük fel, hogy eltévedsz, ekkor nem kéne úgy gondolkodnod, mint bárki más: „Ó, eltévedtem. Hogyan jutok el oda, mit fogok csinálni?”. Végül is, valamilyen értelmetlen dolgod lenne, ami nem számít. El kell gondolkodnod: „Miért is? Hanumana biztosan okkal hozott ide, legyek résen.” 

Fogadd el, fogadd el a helyzetet! Mikor elfogadod a helyzeteket, akkor az istenségek kezére játszol, akik vezetnek téged, a te istenségeid meg fogják oldani. Fogadd el! Ez az elfogadás fogja az egódon felülkerekedő, csodálatos ítélőképességet megadni. Ha valami rosszul sül el, csak mondjátok: „Rendben van, elfogadjuk.” Mindenekfelett ott vannak a vibrációk, amire figyelned kell. Ha csinálsz valamit és csökkenek a vibrációid, akkor természetesen ezt kell gondolnod: „Sahaja jógi vagyok, számomra a vibrációk és a felemelkedésem mindennél fontosabbak!” 

Hogy kifejleszd a jobboldalad ítélőképességét, tudnod kell, hogy mi a célod, hova szeretnél eljutni. Tudnod kell, hogy milyen úton haladsz, hova hoztak téged, hol tartasz most? Te más vagy mint a többi ember. Tiszta intelligenciával egy ilyenfajta ítélőképesség alakul ki benned, ehhez kell a tiszta intelligencia. A hattyú (hamsa) tiszta intelligenciája azt jelenti, hogy siklik a vízen, lerázza a vizet, nem engedi, hogy bármi is felülkerekedjen rajta. A vízben van, gyönyörűen ékesíti a tavakat és nem engedi, hogy a tó feloldja, belepje őt, felülkerekedjen rajta. Ilyenkor használják a ’ham’-ot. Ha szeretnék, akkor a víz alá buknak, ha nem szeretnének, akkor nem fognak. Az óceánon siklanak, a Samsara (végtelen körforgás), a Bhavasagara (illúzió) óceánján és semmi sem tudja őket a mélybe taszítani. Ez a belátásnak a ’ham’ része, aminek meg kell lennie bennetek. Az egyik oldalon el kell fogadnod, ami az utadba kerül. 

Shri Krishna volt a legjobb ebben, azt kell mondanom, neki volt igazi ítélőképessége. De végül is Ő volt Shri Krishna. Azonban az Ő módszerei annyira érdekes példái az ítélőképességnek, hogy élvezetes tudni, hogyan pusztított el annyi raksaszát. Nem mindig használta a Sudarshan csakráját, hanem használta az ítélőképességét. Például, amikor egy raksasza a Pandavákat, a jó embereket le akarta igázni, Shri Krishna azt mondta: „Mit tegyünk ezzel a szörnyű alakkal?” Ráadásul ez az alak több áldást kapott Brahmadévától, Mahadévától, mindenkitől. Így tehát Shri Krishna, aki tulajdonképpen középen van, szerette volna rendesen elpusztítani ezt a szörnyű raksaszát. Tehát, mit tett? Volt egy nagy jobboldalas meditáló szent, aki azt az áldást kérte, hogy „Senki sem zavarhat meg engem! Legyen olyan erőm, hogy legalább az első embert, aki megzavar, a pillantásommal elpusztíthassam!” Ez az ember egy barlangban meditált. Shri Krishna nagyon szépen elszaladt a csatamezőről. Az egyik neve az, hogy Ranchordas. Szándékosan kapta azt a nevet, hogy „Az, aki elfutott a csatatérről.” 

Tehát, Shri Krishna azért futott el a csatamezőről, mert nem volt más mód arra, hogy megölje azt a szörnyű alakot. Elfutott, egy sálat terítve magára. Bement a barlangba és a sálját arra a szentre terítette. Ez a szörnyű raksasza követte Shri Krishnát, hogy megölje. Shri Krishna elrejtőzött. Amikor a raksasza a barlanghoz ért, meglátta a sállal leterített szentet. Így szólt: „Ó, látom, elfáradtál és alszol, miután elfutottál a csatatérről! Kelj fel!” Amint kimondta ezeket a szavakat, a szent felébredt és a raksasza hamuvá égett. 

Tehát, ha Shri Krishna a Virata, akkor a lábainál van (a Hamsa csakra), vagy ha Shri Krishna a Vitthala, akkor a fején van (a Hamsa csakra). A kettő között helyezkedik el a Hamsa csakra. 

Az ítélőképesség gyönyörűen megmutatkozik Shri Krishna életén keresztül. Azt is mondhatjuk róla, hogy csintalan módon használta az ítélőképességét. Nagyon sok mindent elért ezzel, drámát, ’leela’-t (játékot) teremtve. Mivel Ő maga volt a ’Leela’, ezért tudta az ítélőképességét arra használni, hogy színjátékot teremtsen. 

Egyik oldalon ott van Shri Krishna, hogy segítsen minket ítélőképességgel, másik oldalon ott van Krisztus. A Hamsa csakra kettejük között van. Két nagyszerű inkarnáció van bennünk, akik maguk a megtestesült ítélőképesség. Shri Krishna van az egyik oldalon, aki a kondícióinkkal kapcsolatos részről gondoskodik, Krisztus van a másik oldalon, aki az egónkkal kapcsolatos részt felügyeli. Aki azt mondta a kereszten, hogy „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”, ugyanaz a Jézus volt, mint aki ostort ragadott és azzal ütötte az embereket, mert Isten nevében üzérkedtek. Nézzétek az ítélőképességet, ez maga Jézus! Ugyanígy Shri Krishna, aki a Sudarshan csakrájával ezer és ezer raksaszát tud elpusztítani, Arjuna fogathajtójává válik. Az Ő viselkedésükben látható ellentét az ítélőképességük gyönyörű krónikája. 

Sahaja jógiknak nagyon fontos megérteni, hogy úgy alakítsák az ítélőképességüket, hogy közben a megérzéseiket is fejlesztik. Azt kell mondanom, hogy a legelső gondolatotok a megérzésetek legyen, az intuíciótok. „Lehetséges, hogy ez a megérzésem.” Próbáljátok ki, kísérletezzetek! Azonban a Sahaja Jógában mindennel a végletekig menni nem helyes, mindent csak mértékkel csináljatok. Például, azt mondtam, hogy mindent a vibrációkon keresztül lássatok. Erre ők – nem is tudom – mindennek megnézik a vibrációját. „Megvegyem ezt a szárit vagy sem?” Ezen is túltesz az, hogy „Megvegyem ezt a púdert vagy sem?” Ez annyira nevetséges, annyira rossz! Így végül azt veszed észre, hogy egy bhút (negativitás) lett belőled, aki mindenkinek azt mondja, hogy rosszak a vibrációi, mivel a saját vibrációid rosszak, a figyelmed rossz! Ha értelmetlen dolgokra figyeltek, akkor a vibrációitok teljesen el fognak tűnni. 

Ha van ítélőképességetek, akkor kell hogy legyen józan eszetek és gyakorlati érzéketek. Láttam embereket, akik mindenkinek a Sahaja Jógáról kezdenek beszélni. Nem, ez nem gyakorlatias! A Sahaj Jóga egy értékes gyémánt, nem adhatod oda mindenkinek! Láttam embereket, akik a repülőtéren mindenki Kundalinijét emelgették. Nem, ez így nem helyes, az embereknek el kell jönniük a Sahaja Jógába, kérniük kell, könyörögniük kell érte és csak ekkor kaphatják meg az önmegvalósulásukat. Nem mennyiséget szeretnénk, hanem minőséget! Ha megnézitek, az összes beszédemben a Sahaj jógik és a keresők minőségére helyezem a hangsúlyt. De ha ti úgy gondolkodtok, hogy meg kell szereznetek a szavazatok többségét Shri Matajinak… El kell mondanom, hogy nem indulok semmilyen választáson. Akár megválasztotok, akár nem, Én kiválasztott vagyok. Nem kell ezt tennetek. Ehhez nincs sok emberre szükségem. Amikor cserbenhagy az ítélőképességetek, akkor alakulnak ki a problémák. 

A ti feladatotok kideríteni, hogy milyen helytelen dolgokat tettetek, hol tértetek le a jó útról, miben hibáztatok. Nektek kell rájönnötök, majd hozzátok rendbe (javítsátok ki)! Máskülönben a Sahaja Jógában nem kellene bármilyen problémának, megpróbáltatásnak lennie, csak csupa örömnek, örömnek és örömnek. Józan belátással derítsétek ki, hogy milyen gyengeségeitek vannak, hol hibáztatok, mi és hol romlott el, melyik részen, és hogyan buktatok el! 

Az emberek néha azt gondolják: „Ó, régebben sokmindent megtettünk, most már azt nem tudjuk megtenni.” Ilyenkor hibáztok. Például, hallottam, hogy az emberek azt mondják: „Most, hogy eljöttünk ide, a Guru Pujára már nem megyünk el.” Ez nem jó, nagyon helytelen, el kell jönnötök a Guru Pujára, nem lehet ez kérdéses. Guru Puja az a puja, amit nem hagyhattok ki. Még a Sahastrara puját is kihagyhatjátok, de a Guru Puja nagyon fontos. 

Bármi áron el kell jönnötök a Guru Pujára! Tudom, Andorrát választottam helyszínül, de az mégsem a Himalája. Most a Sahaja Jóga annyira kényelmes, hogy azt szeretnétek, ha nem kellene átszállnotok, hanem egyenesen felültök egy hattyúra (’hamsa’-ra) és megérkezzetek Andorrába. Ez így lesz, csak nézzétek meg! De ha szokásotokká válik úgy gondolkodni, hogy „ó, milyen nehéz lesz”, akkor nehéz is lesz. „Anyánk azt mondta, hogy könnyű lesz, minden elrendeződik.” Amint így gondolkodtok, működni fog. Minden el fog rendeződni. De ehhez először is meg kell lennie bennetek a tiszta vágynak. Ha bármikor ilyen gondolataitok vannak, használjátok az ítélőképességeteket. 

A Guru Pujára azért megyünk, mert az nekünk segít. Emlékezzetek csak vissza, minden Guru Puja által sokkal magasabb szintre kerültetek. Minden Guru Puja segített nektek. Természetesen mondhatjátok, hogy a Maharashtra túra is nagyszerű. Ezzel egyetértek, a Maharashtra túra sokat segít nektek, de az 30 napig tart, annyira intenzív. A Guru Puja csak egy napig tart. Hány puján vettetek részt Maharashtrában? Minimum nyolcon vagy kilencen, néha tízen, ezért természetes, hogy az sokkal hatásosabb. De a Guru Puja magában is rendkívül hatásos. Az indiaiak kérleltek, hogy „Anyánk, kérlek, legalább még egyszer hadd legyen Guru Pujánk! Bármit megadnánk, ha lehetne Guru Pujánk. Kérünk, gyere el!” Szerettek volna most Guru Puját tartani. Képzeljétek csak el, ha Indiába lenne, akkor nem tudtatok volna eljönni Guru Pujára. De azzal, hogy Andorrába lesz, különleges célom van, van egy speciális célom. Kérlek, értsétek meg, nem vagyok egy céltalan személyiség. Fokozatosan meg fogjátok érteni, hogy miképpen teljesítem be a ti, az Én és a Sahaja Jóga céljait együtt. Azt is megértitek majd, hogyan rendezek el mindent gyönyörűen. Remélem egy napon ti is kifejlesztitek az ítélőképességetek szépséges útjait és módszereit, aminek segítségével mindig csak helyesen cselekedtek és helytelenül soha! 

A Hamsa csakra, mivel sokkal inkább fizikai szinten van, kívül helyezkedik el, ezért a tisztítása is leginkább fizikai szinten lehetséges. Nagyon jól tudjátok, hogy ghít (tisztított vajat) használunk a Hamsa csakra rendbe tételéhez, de az is fontos még, hogy ne pusziljunk meg másokat. Szerintem, a puszilkodást fel kell adnotok, mert mikor másokat megpusziltok, akkor a másik embernek a bacilusait átvehetitek. A Sahaja Jógában rendben van, de most, hogy ezt kijelentettem, nem jelenti azt, hogy őrült módon mindenkit puszilgatunk. Nem, az nem helyénvaló. Például Indiában, ha megpuszilsz valakit, az megdermed, nem fogja érteni, mi történik. 

Minél inkább gesztusokkal, kifelé mutatod ki a szeretetedet, annál kevesebb lesz benned belül. Minél inkább hangoztatod – mint például amikor úgy fejezik ki a köszönetüket, hogy folyamatosan mondogatják, „köszönöm, köszönöm, köszönöm” –, annál inkább csak képmutatás. Sok ember számos országban egyáltalán nem mondja, hogy köszönöm, belül mégis nagyon hálásak. A belső hála teremti meg a szükséges mélységet. Tehát a józan belátást használjuk arra, hogy kerüljünk bármilyen felszínes, túlzásba vitt cselekvést. 

Ellenben a szélsőségek kerülése, ha semennyire sem fejezzük ki magunkat, az is oktalan viselkedéshez vezethet, mint például az angoloknál, akik nem beszélnek, egyszerűen nem beszélnek. Együtt utazol velük minden nap 25 mérföldet, együtt ültök és ők azt se mondják, hogy „Ki vagy?” Mindent tudnak rólad és mégis csöndben maradnak. Nem szabad beszélniük. Ez mesterkélt (erőltetett).

Tehát a másik fontos dolog az, hogy ne legyünk mesterkéltek. Teljesen rendbe van, ha valaki spontánul úgy érzi, hogy ki szeretné fejezni a szeretetét, meg szeretne engem ölelni. Nem bánom, mert az nem erőltetett, belülről jön. A gyerekek a legtermészetesebbek, nem mesterkéltek, egyáltalán nem mesterkéltek. Ugyanígy nekünk is mindenben természetesnek kell lennünk. Nem baj, ha beszélgetés közben az egyik férfi megütögeti a másikat, ez rendben van. Ezzel nem bántalmazta, hanem a szeretetét fejezte ki, és ez helyén van. Semmilyen módon ne legyünk mesterkéltek, művik a Sahaja Jógában. 

De ruhát viselni, az nem mesterkélt. Illedelmesnek lenni nem művi dolog. Méltóságteljesnek lenni nem mesterkélt. Mesterkéltség az, ha olyat mondasz ki, amit belül nem érzel. Ez a mesterkéltség. Egy Sahaja jógi érzi belül a szemérmességet, a szégyenlősséget és azt a protokollt, ezért tiszteli a testét. Ebből a tiszteletből fakadóan, nem akar semmi olyat tenni, amivel a testét megsértené. Így tudjátok megérteni, hogy meddig mehettek el, mikor álljatok meg. 

Láttam egy másik helytelen viselkedést is a Sahaja Jógában, ez pedig az, amikor mindenféle célokra Engem akarnak használni az emberek. Tegyük fel, hogy valaki verset szeretne írni, ezért felkeres engem és kéri, hogy javítsam ki a versét. Kijavítok egy verset, kettőt, hármat, tízet, de utána az az ember elveszti a versíró képességét. 

Nem használhattok Engem ilyen módon a saját céljaitok elérésére! Úgyis Engem használtok, de azzal a megértéssel, hogy „Anyánk mindig velünk van, mindig segít nekünk.” Semmi szükség tolakodni, lekötni engem, elvenni az időmet és zavarni engem, hogy azt érezzem: „Ó, Istenem, mikor szabadulhatok meg tőle?” Vagy mások azt kérik, hogy „Anyám, el kell jönnöd a házamba, meg kell nézned a gyerekemet, a férjemet.” Közben lehet, hogy a férj egy iszákos. Az is oktalanság (ítélőképesség hiánya), ha azt kéred, hogy arra figyeljek, ami a sajátod. 

Nektek kellene Rám figyelnetek ahelyett, hogy az Én figyelmem próbáljátok magatokra vonni. Nagyon törékeny ez a határvonal, mintha egy kardélen táncolnátok; ez az ítélőképesség nagyon, nagyon érzékeny határvonala. De ha egyszer megtapasztalod azt a belső állapotot, hogy van ítélőképességed, akkor már nem tudsz oktalan lenni, még ha szeretnél sem, és ez már a felemelkedés. 

Miután kiléptek a Hamsából és áthaladtatok az Agnyán, beléptek a Sahastrarába, ahol csak helyesen mérlegelhettek. Bármi is származik onnan, bármilyen kinyilvánítás jön a Sahastrarából, az mind áldott, helyes és gyönyörű. 

Pár embernek szokása még rajtam is uralkodni. Amikor beszélek, ők közbeszólnak; ha mondok valamit, ők is hozzáfűznek valamit. Ekkor én megtréfálom őket, ebben jó vagyok. Mivel nagyon tapintatos vagyok, ezért ez rendben van. Az én ítélőképességem játszik veletek. Ha egyenesen megmondanám, azt nem szeretnétek, ezért jobb diszkréten trükkökhöz folyamodni. 

Bármit is teszünk, abba megnyilvánul az ítélőképességünk. Ha elmélyült Sahaja jógik vagy jóginik vagytok, akkor nyilvánvaló az ítélőképességetek, mindenki látni és tudni fogja, hogy ez megvan bennetek. Ezért mindannyiótoknak fontos, hogy kifejlődjön az ítélőképességetek, és kérjétek, hogy legyek jelen a Hamsa csakrátokban, így mindig veletek lesz az ítélőképességetek ereje. Az ítélőképességünkkel fejlődtünk emberré, és hogy tovább fejlődjünk, ki kell fejlesztenünk a velünk született ítélőképességünket, ami szerintem minden vallás lényege, minden eddigi merész vállalkozásunk, a megélt életeink eszenciája. Az ítélőképesség az, ami körül minden mozog. 

Isten áldjon benneteket!