Gurur Puja – Lago Di Braie, Olaszország, 1989. július. 23

Ma egy kicsit több időbe telt, mire elértük azt az állapotot, amelyben tényleg tisztelni tudjuk a Gurut. Amikor tiszteljük a Gurunkat, tudnunk kell, hogy ezzel valójában önmagunkban próbáljuk felébreszteni a Guru-elvet. Nem csak azért vagytok itt, hogy tiszteljétek a Gurutokat. Megtehetitek, akár sokszor is, és lehet, hogy folynak a vibrációk, talán feltöltődtök velük, és úgy érzitek magasabbra emelkedtetek, táplálva érzitek magatokat. De ezt a táplálást a bensőtökben kell megőriznetek. Ezért mindig emlékezzetek rá, hogy amikor bármely elvet külsőleg tiszteltek, azzal valójában a saját belső elveteket próbáljátok tisztelni. 

Mint tudjátok, mindnyájunkban megtalálható a Guru-elv. Nagyon érdekes látni, ahogy a Guru-elv gyönyörűen kirajzolódik a Nabhi csakra körül. Sohasem láttok csakrákat a Guru-elvhez kapcsolódni. A Nabhit látjátok, és körülötte ott a Bhavasagara. Ez a Bhavasagara, ami az Illúziók Óceánja, nem lehet a Guru. Tehát, vannak rejtett csakrák bennünk, a Bhavasagaránkban, melyeket fel kell ébreszteni, melyeknek meg kell világosodniuk, melyeknek meg kell nyilvánulni. Láthatjátok, hogy ennek az elvnek a határait a Swadisthana csakra mozgása határozza meg. 

A Swadisthana az a csakra, amely mindenekelőtt a kreativitást adja nektek. Annak az embernek, aki guru, természetéből adódóan kreatívnak kell lennie. Ha nem vagy kreatív ember, nem válhatsz guruvá. Például, ha tanítványok állnak előttetek – akikkel beszélgetnetek kell –, meg kell teremtenetek az isteni varázslat világát, hogy mély benyomást tudjatok tenni a tanítványaitokra, vagy az emberekre, akik gurujuknak tekintenek benneteket; hogy megmutassátok, bennetek sokkal több isteni varázslat van, mint bennük. 

Ha egyszerű hétköznapi emberek vagytok, akik nagyon átlagosak, nem tudtok megalkotni egy gyönyörű rímpárt vagy egy nagyon szép mondatot, vagy valami humorosat, vicceset, vagy egy gyönyörű festményt, vagy egy gyönyörű faliszőnyeget, vagy egy gyönyörű házat; ha hiányzik belőletek a kreativitás, hiányos lesz a Guru-elvetek, mert a gurunak az átlagos emberekből kell valami átlagon felülit létrehoznia. Képesnek kell lennie létrehozni egy új személyiséget a régiből, ami már hanyatlásnak indult. Tehát az első elv, amit meg kell értenetek az, hogy képesnek kell lennetek létrehozni egy új személyiséget a másik emberben. 

Hogyan valósítsuk ezt meg? Természetesen rendelkeztek azokkal az erőkkel, melyekkel felemelhetitek a Kundalinit, melyekkel meggyógyíthattok embereket, és azokkal az erőkkel is, melyekkel túlozhattok vagy visszafogottan beszélhettek. Mindezek ellenére, ha nem tudtok új személyiséget formálni az előttetek álló emberekből, akkor nem vagytok guruk. Ennek az új személyiségnek egy nagyon különleges személyiségnek kell lennie, mely egyedi ötvözete az együttérzésnek és a dinamizmusnak. Fontos tehát, hogy a kreativitásotokban használjátok az együttérzés energiáját. Az embereket csak együttérzéssel tudjátok átformálni, soha nem haraggal, soha nem elnyomással, soha nem a guruságotok erőinek fitogtatásával. Egészen addig, amíg nagyon óvatosan kezelitek a helyzetet, és az illető személyiségét, megadva minden tiszteletet, megadva minden törődést és szeretetet az illetőnek, akinek megadjátok az önmegvalósulást, ha csak felvágtok azzal, hogy nagy guruk vagytok, az egyfajta félelmet fog kialakítani irányotokba, és egy idő után az emberek látni sem akarnak majd benneteket. 

A Guru-elv legfontosabb része az, hogy teremtenetek kell. Sokan megkapják az önmegvalósulásukat, rendben. Megkapják az önmegvalósulást, és talán ashramokban laknak, eljárnak pujákra, zenét hallgatnak, talán táncolnak is, nevetnek, kollektívek, de a Guru-elvük nincs felébredve egészen addig, amíg nem teremtenek sokkal-sokkal több Sahaja jógit. Sahaja jógit! Egy guru jövőképe (víziója) az kell hogy legyen, hogy „Hány Sahaja jógit fogok létrehozni? Hogyan fogom a kreativitásomat arra használni, hogy még több Sahaja jógit teremtsek?” 

Bár a Swadisthana csakra alapja vagy esszenciája az esztétika, a Swadisthana csakra ereje és energiája a figyelem. Ha ingatag a figyelmetek, ha a figyelmetek egyik pillanatban itt, a másik pillanatban ott van, ha olyan a figyelmetek, hogy csak kritizálni tudtok másokat, és nem látjátok a saját hibáitokat, ha olyan a figyelmetek, hogy mások szemében felületes, komolytalan embernek látszotok, akkor a Guru-elvetek el van pazarolva. Akkor a Sahaja Jóga erőfeszítései hiábavalóak, és a Gurutok munkája is hiábavaló. 

Először is, legalább annyit el kell érnetek, hogy a figyelmetek legyen tiszta. De a tiszta figyelem nem szigort jelent, nem jelent aszketizmust, nem azt jelenti, hogy szemellenzővel kell fegyelmezni a szemeteket, mint a lovaknak, hanem teljes szabadságotokban, a figyelmetek legyen összpontosítva.       Mire figyelünk a leginkább? Ha őszinték vagyunk, arra gondolhatunk, hogy emberi szinten a gyerekeinkre, a feleségünkre, a férjünkre, a családunkra figyelünk, a kapcsolatainkra, amelyekben szeretet van. Tehát, amikor a figyelmetekben ott van az együttérzés és a szeretet a másik ember iránt, akkor tudjátok csak igazán megadni másoknak az önmegvalósulást. 

Ha önmegvalósulást akartok adni, nagyon erős szeretetet kell éreznetek mások iránt. Ha nincs meg az az intenzitás, akkor csak mozgatjátok a kezeiteket, emelgetitek a Kundalinit, mert Anyátok erőket adott nektek, és ezzel vége. A szeretet mélysége az egyetlen, ami sikert hozhat nektek a tiszta figyelmetekkel együtt, és azt gondolom, csak a tiszta figyelem tud szeretni. A nem tiszta figyelem nem tud szeretni, mert minden tisztátalan figyelem önmagunkra irányul, énközpontú. Az ilyen emberek nem önmaguk, a spiritualitásra irányultság értelmében. 

Azt, hogy a spiritualitás egyenlő a szeretettel, sokan teljesen új ötletnek tartják. Azt hiszik, a spiritualitás olyan embert jelent, aki teljesen száraz, mint egy babszár, és senki sem mehet a közelébe, senki sem kommunikálhat egy ilyen személlyel, mert az az ember „túl tiszta”. Ha a szappan nem tudja megtisztítani a testeteket, akkor mi értelme a szappannak? Ha a szappan fél a közeletekbe menni, akkor jobb, ha nem nevezzük szappannak. 

Eljutottunk addig a pontig, hogyha a célunk (lakshya) a kreativitás, akkor ahhoz a figyelemnek meg kell tisztulnia, mégpedig szeretettel, együttérzéssel. Ugyanez a figyelem, amikor tele van szeretettel és együttérzéssel, dinamizmust kölcsönöz nektek, erőt ad nektek, és fáradhatatlan lelkesedést. Annak az öröme, amikor saját magadat látod tükröződni egy másik emberben, nagyon szép. Szavakkal nem lehet leírni. Valójában, amikor önmegvalósulást adtok, a saját képeteket próbáljátok meglátni abban az emberben, mintha közönséges üvegből gyönyörű tükörré alakítanátok, és akkor látni akarjátok azt. Így teremtetek. Megteremtitek a saját visszatükröződéseteket, és a visszatükröző megtisztításával, megértitek, hogy kreativitás nélkül ez a Guru puja semmit sem használ nektek. Ha csak magatoknak éltek, a családotoknak, a férjeteknek, vagy egy ashramnak, akkor egyáltalán nem fejlődtetek ki, nem teljesítettétek kötelességeteket Gurutok iránt. 

Persze, amint elkezditek alkalmazni ezt az elvet, nagyon sok tulajdonságot fejlesztetek ki magatokban. Az első, amit kifejlesztetek az a bölcsesség, mert rájöttök, hol hibáztok, miért nem alakul valami úgy, miért van probléma, miért nem működik a kreativitásotok. Világossá válik számotokra, nyilvánvalóvá válik számotokra, és elkezdtek tanulni; bölcsességre tesztek szert, és megértitek. A bölcsesség az, amikor rájöttök a hibáitokra, és kijavítjátok azokat, és ezzel kifejlesztitek az egyensúlyt, megértitek, hogyan bánjatok egy másik személyiséggel. Mindig elmesélem az autós történetet, hogy van benne egy gázpedál, és egy fék is. Az elején mindkettőt úgy használjátok, hogy nem értitek, mik azok.  Még nem vagytok guruk, még autóvezetők sem vagytok. Utána megtanuljátok, és automatikusan vezettek; ekkor már vezetők vagytok, de a mester még mindig ott ül a hátsó ülésen. Most a mesterré kell válnotok, és amikor mesterré váltok, egyensúlyban tudjátok tartani a járművet, és látjátok a sofőrt, a gázpedált, és a féket is, és egy nagyon egyszerű módon irányíthatjátok. 

A Guru-elv korlátozott, és egyre jobban kibővíti határait, mint a horizont, amint elkezdtek egyre kreatívabbakká válni, amint egyre több embert hoztok létre. Ennek a középpontja a Nabhi, középen, ami olyan, mint egy nagy kulcspont, ami körül ez az egész mozgás történik. Először is, a Nabhi csakrát, mint tudjátok, az anyátoktól kapjátok. Tehát a guru anya kell hogy legyen. Rendelkeznie kell az anya tulajdonságaival – nem a modern anyák tulajdonságaival, hanem a szó valódi értelmében: a gurunak szeretnie kell a gyermekeit, és kell hogy legyen ereje és bátorsága, hogy megnevelje a gyermekeit.   Őszinte vágya legyen, hogy a gyerekeket a helyes útra terelje, vezesse őket, és segítse őket felemelkedni. Az első táplálékot is, még amikor az anyaméhben vagyunk, az anyától kapjuk. Ugyanígy ti is anyák vagytok – akár férfiak, akár nők vagytok, de a kvalitásotokat illetően anyák vagytok. Bármit is gondoltok, bármit csináltok, kihat a gyermekre. Ahogy viselkedtek, ahogy beszéltek, ahogy éltek, minden hatással van a gyermek fejlődésére. 

Hasonlóképpen, ha egy Sahaja jógi, aki önmegvalósulást próbál adni, egy képmutató ember, ha nem megfelelő ember, ha nem tiszteli a saját Guruját, akkor a gyerekek is úgy fognak viselkedni, és sokkal hamarabb rákapnak a helytelen dolgokra, előbb lesznek vevők rossz dolgokra. Tehát, a saját Gurutok iránti viselkedéseteknek tökéletesnek kell lennie. Teljes mértékben tisztelnetek kell a Gurutokat. Fontos, hogy teljesen átadjátok magatokat a saját Gurutoknak. Akkor majd látják, hogyan bántatok a saját Gurutokkal, és ők is úgy fognak veletek bánni. Ha nem bántok kellő tisztelettel a Gurutokkal, kellő megértéssel, átadással, akkor ne várjátok el, hogy a gyerekeitek, vagy az emberek, akiket vezettek, tiszteljenek benneteket. 

Ennek a Guru-elvnek bennünk olyannak kell lennie, mint egy nagy szent, vagy egy nagy látnok, aki a normál, átlagos emberek felett áll, és a helyes perspektívából látja a dolgokat, majd átadja mindazt, amit ebből a helyes perspektívából lát a tanítványainak. Nem ad nekik torzított vagy helytelen elképzeléseket. Mondhatná valaki, hogy „Anyám, hogy van az, hogy egyszerre kifejezhetjük a szeretetünket és meg is mondhatjuk nekik az igazat?” Ápolnotok kell a jóakaratot – ‘hitam’. Ápolnotok kell a jóakaratot a tanítványotok iránt. Látszólag talán nem tetszik neki, amit ma mondotok. De eljön a nap, amikor azt gondolja majd, hogy hála Istennek, hogy kijavított a gurum, és a jó útra terelt. Ha a tanítvány célja nem a felemelkedés, hanem, hogy valamilyen célból ott legyen, akkor jobb, ha nincsenek ilyen tanítványaitok. Jobb, ha egy olyan sincs, akit nem a saját fejlődése érdekel, hanem más célok fűtik, melyeknek semmi haszna. 

Néha felmerül a kérdés: „Hogyan szeressünk?” Ez egy nagyon furcsa kérdés, hogy nem tudjuk, hogyan szeressük az embereket. Szeretjük a tárgyainkat, a haszontalan dolgainkat, tudunk szeretni valamilyen szép tájat, mert örömet okoz nekünk. Szerethetünk egy jó éttermet, azért mert ott jól főznek, vagy valami ilyesmit, ami sokkal alacsonyabb szintű. De magáért a szeretetért szeretni azt jelenti, hogy amikor tényleg magáért a szeretetért szerettek, akkor megpróbáljátok elültetni azt a szeretetet másokban, olyan szerethetővé tenni mást, mint amilyen szerethetőek ti magatok vagytok. 

Az egész rendszer megváltozik, ha megértitek, hogy a teljes fejlődésünket, szeretetünket, minden megmozdulásunkat, viselkedésünket, minden megértésünket a szeretetre kell alapozni. Máskülönben a Guru-elvetek nagyon gyenge lesz, és egy idő után azt fogjátok észrevenni, hogy távol maradtok a Sahaja Jóga partjaitól. 

Az, aki ragaszkodik vagy elfogult, vagy kondíciói vannak, nem válhat guruvá. Nem tud. Még, ha úgymond, azzá is válik, azok a dolgok mind vissza fognak tükröződni abban az emberben. Vagy, ha például túlteng benne az ego, nem tud betelni saját magával, és azt hiszi: „Én egy nagy guru vagyok” – az egója is megnyilvánul. Ha egy ilyen guru túl sokat beszél, a tanítványai is ugyanezt fogják tenni.      Ha hallgatag, a tanítványok is olyanok lesznek. Szóval, arra a következtetésre jutottunk, hogy először is, a saját Guru-elvünket kell kifejlesztenünk. Ha ezt nem tudjuk megtenni, semmi értelme Guru puját tartani, mert a hatása csak átmeneti lesz, nem fog nektek sokat segíteni egészen addig, amíg tényleg el nem döntitek, hogy tápláljátok, fejlesztitek és megalapozzátok a Guru-elveteket. 

Ma tehát, amikor Guruként tiszteltek, tudnotok kell, hogy bármennyit is beszélek, bármennyi áldást adok nektek, vagy bármit, nem fog működni addig, amíg tényleg ki nem fejlesztjük a saját Guru-elvünket és a mélységünket. Mert a guru átvezeti a tanítványait a Bhavasagarán. Ő olyan, mint a csónak, mely átviszi a tanítványokat, szeretettel, és helyes irányadással. Ennek meg kell történnie mindnyájatokkal. Ti már önmegvalósult lelkek vagytok, és mint mondtam, mind angyalok vagytok. De ha nem alapozzátok meg a Guru-elveteket: tudjátok, hogy voltak angyalok, melyek elbuktak és örökre eltűntek. Ezért vigyázzatok! Könnyű angyallá válni, de nehéz megmaradni annak. Nehéz isteneknek és istennőknek lenni, de könnyű azoknak megmaradni. 

Mindnyájan itt vagytok. Nagyon örülök, hogy eljöttetek Gurutokként tisztelni Engem. Azt várnám el, hogy a gyermekeim saját magam képmásai legyenek. A kép, amit mutatok, legyen olyan, hogy a gyermekeim érezzék az egységet ezzel a képpel, és lehessek büszke Anyja ennek a sok gyermeknek, akik ennyi különböző országokból érkeztek.  

Isten áldjon meg benneteket!