Navaratri puja, Az Istenségek figyelnek benneteket

Geneva (Switzerland)


Send Feedback
Share

Navaratri Puja, „Az Istenségek figyelnek benneteket.” Arzier, Genf, Svájc 1990.09.23.                                                                                        

 A naptár szerint idén a Navaratri tíz napos, nem kilenc. Az Istennőnek kilenc nap éjszakáján keresztül kellett harcolnia a démonok ellen, hogy megmentse gyermekeit a negativitások hatásaitól. Egyrészről, Ő volt a szeretet és az együttérzés óceánja, másrészről pedig anyatigrisként védelmezte őket; mivel akkoriban olyan idők jártak, hogy senki sem tudott meditálni, senki sem ejthette ki Isten nevét, az önmegvalósulásra még gondolni sem volt szabad. De azok, akik ma itt ülnek – ti ott voltatok abban az időben is, és meg lettetek mentve a máért, ezért a napért, hogy megkaphassátok az önmegvalósulásotokat.

Akkoriban az Istennő formája nem a maya swarupi (megj. illúzió) volt. Valódi formájában létezett, és ez nagy félelmet keltett még a tanítványok körében is.  Így hát fel sem merült a kérdés, hogy megadja nekik az önmegvalósulást. Először is meg kellett őket menteni.

Ahogyan egy anya kilenc hónapig őrzi méhében a gyermekét, ebben a kilenc hónapban, vagy mondhatjuk úgy is, hogy kilenc júgában, kilenc korszakban kellőképpen védelmezve voltatok, és a tizedik hónapban megszülethettetek.  A születés mindig a betöltött kilencedik hónap utáni hetedik napon következik be, szóval, várnunk kellett, amíg eljön az ideje.

Ma, van a Navaratri tizedik napja, amikor az Adi Shaktit ünnepeljük. Ma valójában az Adi Shaktit fogjuk tisztelni. Az Adi Shakti egyik oldalon Mahakali, a másikon Mahasaraswati, középen Mahalakshmi, és ő egyben Amba is, aki a Kundalini. De ugyanakkor Ő több mindezeknél. Ő Parashakti, Ő meghalad minden erőt, mert Ő hozza létre az erőt, ezért Ő mindezeken túl van.

Ma, amikor Őt tiszteljük, mindegyik formájában kell Őt tisztelnünk. Tehát értitek, hogy a Navaratri tizedik napja, amit a naptár szerint most tartunk meg először, az a nap, amikor az Adi Shaktit tiszteljük.

Az Adi Shaktit eddig még sohasem imádták. Soha. De most, amikor Kalkuttába mentem, azt mondtam neki: „Ma az Adi Shaktit kell tisztelnetek.” Ők pedig meglepődtek, miért kéri ma Anyánk azt, hogy az Adi Shaktit tiszteljük? Amikor visszamentem Punéba, azt mondták Nekem – mint tudjátok, az Adi Shakti a Saptashringi. Annyit jelent, „akinek hét csúcsa van.” Ő az, aki a hét csúcson pihen, vagyis a Sahasrarán, a hét csakrán.

Ő uralkodik mind a hét csakrán. Azt mondták nekem, amikor puját tartottunk Kalkuttában, ugyanabban az időben, akkor volt az egyetlen alkalom, amikor azok, akik a Saptashringit követik – és ők igen kevesen vannak – mind ott voltak. Elsősorban azok, akik Őt anyai ágon képviselik. Anyai ágon, az Adi Shakti követőit Vaishnavitáknak tekintik: akik Vishnut követik. Először ők jönnek oda, hogy tiszteljék a Saptashringit. Utána jönnek az apósa részéről, tehát Shiva, vagyis Sadashiva oldaláról. Pontosan akkor, amikor a puját tartottuk, ez a két csoport épp együtt volt, hogy tiszteljék Őt.

Mi is kétfajta embertípusba tartozunk: azok, akik Brahmadevát tisztelik a jobb oldalon, és azok, akik Shivát tisztelik a baloldalon.

Mindkét oldalnak találkozni kell egy pontban, és elérkeztünk addig a pontig, amikor tisztelni kell ezeknek az erőknek a teljes, integrált formáját, ami megnyilvánult bennünk.

Azt mondják egy Isten van, rendben, egy Isten van. De az egy Istennek van egy feje, van mája, van gyomra, van orra; mindene megvan csakúgy, mint az embereknek, hiszen azt mondják, Isten az embert a maga képmására teremtette. Tehát neki is vannak különböző testrészei, és azokat működtetnie kell. A különböző testrészekhez szüksége van az istenségekre, és ezeket az istenségeket meg kell értenünk. Egészen addig, amíg nem értitek meg, és nem tisztelitek ezeket az istenségeket, addig nem fogjátok tudni őket felébreszteni magatokban. Ők azonban az Adi Shakti szerves részei, és teljes mértékben az Ő irányítása alatt állnak.

Tegnap az Adi Shakti erőiről hallottatok. Ahogy egy teknősbéka egész testét behúzza a páncéljába, Én ugyanígy magamba zártam ezeket az erőket. Úgy értem, nem könnyű ezeket észrevennetek, nem tudjátok őket könnyen felfedezni – kivéve ezeket a modern fényképezőgépeket, amik megpróbálnak átverni bennünket. Ezek mutatják meg nektek a formáimat. Mivel a vibrációkban fény van, és amikor a vibrációk kiáramlanak, láthatjátok őket a fényképezőgépekben, még ha nem is olyan érzékenyek. Az emberek valahogy mégis lencsevégre kapják őket.

Mint tudjátok, nagyon sok vibrációs kép van már. Bizonyára láttátok azt a képet, amin maga Shri Ganesha áll mögöttem. Most nem láttok senkit itt állni, de nem tudjátok, mi történik, és ez az, amit meg kell érteni, hogy beléptünk Isten varázslatának birodalmába, és az ő varázslata sokféleképpen működik. Persze, néha ti is eltévedtek. A régi problémáitok magukkal rántanak titeket, kísértésbe visznek benneteket.

Néha hatalmukba kerítenek benneteket a negatív erők, és visszaestek. Nagyon szomorú, ha ez megtörténik egy Sahaja jógival, mert talán nem ismeritek a múltatokat, és nem tudjátok mennyit küzdöttetek, milyen keményen megdolgoztatok azért, hogy felkerüljetek erre a szintre.  Miután elértetek erre a szintre, ha nem próbáltok még feljebb jutni, lehet, hogy megrekedtek ugyanazon a helyen, vagy lezuhantok.

Tudnotok kell, hogy Sahaja jógik vagytok: nem feleségek, férjek, anyák, apák. Sahaja jógik vagytok. Ahogy Én vagyok az Adi Shakti, úgy vagytok ti Sahaja jógik. A legfőbb munkám most az, hogy önmegvalósulást adjak másoknak. Mivel Nekem minden kapcsolatom a helyén van, nem kell aggódnom egy istenség miatt sem, egy Isten miatt sem, ők mind nagyon hatékonyan elintéznek mindent.

A tegnapi leírásban hallhattátok, hogy az Istennő keze oly sebesen dobálta a nyilakat, hogy úgy tűnt, mintha táncolna – ez tény. Semmi kétség e felől. De ti ezt nem látjátok. Nem látjátok, hogy minden egyes hajszálam olyan, mint egy nyílvessző, és hatalmas munkát végez. Nektek úgy tűnik, itt ülök csendben, ahogy ti is itt ültök. De nem így van. Ennél sokkal többről van szó. Amikor oroszlánt vagy tigrist ábrázolnak, mint az én vahanámat (jármű), meg kell értenetek, hogy tényleg azok. Valóban. Nem szimbolikusan értve, hanem tényleg. A tigrisnek micsoda méltósága van – sokszor elmondtam már mennyire méltóságteljes. Azért ilyen méltóságteljes, mert Én ülök rajta. Ha húst kell ennie, megöl egy tehenet vagy mást, eszik a húsból, és hagy másoknak. Annyira méltóságteljes, és havonta csak egyszer eszik. Ahhoz, hogy ilyen vahanám (megj. jármű) legyen, ennek is ki kellett fejlődnie az amőba szintről eddig a szintig. Máskülönben ő nem lenne itt.

Ti is így fejlődtetek, és ezek a „járművek” mind bennetek is ott vannak. És nagyon gyorsan megvalósítanak mindent, amit akartok. Valamire vágytok, és meglepődve tapasztaljátok, hogy azonnal megvalósul. Kértek valamit, és azonnal teljesül. De meg kell lennie a teljes odaadásnak a Sahaja jóga iránt. Amikor azt mondom, Sahaja jóga, tudjátok, hogy ez az, amikor a figyelmeteket a Lábaimra helyezitek. Ezt jelenti. De ha még mindig az egótokat követitek, ha még mindig azt gondoljátok, hogy „Mi valakik vagyunk, és elkezdhetjük a saját Sahaja jógánkat, így meg úgy csináljuk.” vagy „A feleségem ilyen, a gyerekem ilyen, a férjem olyan.” – először is magatok mögött kell hagynotok mindezeket a problémákat, máskülönben nem fogtok felemelkedni.

Számomra nem volt nehéz megadni nektek az önmegvalósulást, mert már készen álltatok rá. De keményen meg kell dolgoznotok azért, hogy megmaradjon a fényetek. A tigris megmarad a saját pozíciójában, nem változik, az oroszlán megmarad a saját állapotában, ők mind bármikor rendelkezésre állnak saját mivoltukban. Az istenek és istenségek ott vannak saját helyükön, a saját tulajdonságaikkal. Ott vannak. Ezekről az istenekről sehol sincs leírva, hogy megadják nektek a mokshát (felszabadulás) kivéve az Istennőt. Ő az egyetlen, aki megadja nektek az önmegvalósulást, mert Ő irányítja mind a hét csakrát. Ő tartja kézben mind a hét csakrát, és ezen a hét csakrán keresztül tudja mindezt kidolgozni.

Ezeknek a dolgoknak hosszú a történelme, az evolúciója, a Viráta testében, és bennetek is. Nektek kell ezzel megbirkóznotok. Ha nem tudjátok megállni a helyeteket, akkor nem fog működni. A nyugaton létező problémák, mint tudjátok, mind ostoba problémák, amik nem méltóak egy Sahaja jógihoz sem.

Ragaszkodás: először nem ragaszkodtak a feleségeikhez vagy a gyerekeikhez, most meg ragadnak hozzájuk, mint az enyv. Nem azt mondom, hogy mondjatok le a gyerekeitekről vagy a feleségetekről, de a Sahaja jógához kellene ragaszkodnotok. Ha megkaptátok a Sahaja jóga áldásait, azok áramolni fognak a gyerekeitek felé, a feleségetek felé, mindenki felé, az országotokra, az egész világra.

Tegyük fel, hogy ez itt a kapcsolat (megj.: a mikrofon kábele), egy nagyon egyszerű elektromos dolog.  Ha nem a hálózathoz van csatlakoztatva, hanem valahova máshova, mi értelme van? Nem tud másnak elektromosságot adni. Egyszerű a logikája: először az energia forrásához kell csatlakoznotok. Egyszerű a logikája – és akkor az az energia áramolhat mások felé. Ha ti magatok nem vagytok rácsatlakozva arra az energiaforrásra, hogyan áramolhat az az erő bárhová? Ez egy egyszerű dolog, amit nem értünk a Sahaja jógában, a ragaszkodásaink így elkezdenek berozsdásodni, és nem értjük mi történt velünk. Nem vagytok rácsatlakozva a fő forrásra! Ez az egyetlen ragaszkodás, amire szükségetek van, és az egész áramolni fog a másik végéig.

Tehát, ilyen ragaszkodásaink vannak. Aztán ragaszkodunk még nagyon sok szánalmas dologhoz, amiket kedvelünk, és amik nyomorúságossá tesznek minket. Például, ragaszkodunk valamiféle ostoba új divatirányzathoz. Kötődünk hozzá. Akár a Sahaj kultúrában van, akár nem, ragaszkodunk hozzá. Ezek a ragaszkodások azonban nem kötnek minket össze a forrással, az öröm forrásával, a tudás forrásával, az energia forrásával, ami a felemelkedéseteket adja. Ez az oka annak, hogy a kollektív fejlődésünk lassú.

Az Adi Shakti munkája először is az, hogy megadja nektek az önmegvalósulást, másodszor, hogy életet adjon nektek, hogy megvigasztaljon benneteket. Ha fizikai problémáitok vannak, Ő gondoskodik rólatok, mindent megtesz. Ha mentális problémáitok vannak, megpróbálja megoldani azokat. Ő a vigasztaló, Ő vigasztal meg benneteket, mindeközben meg is véd benneteket.

Azt látom, sokan még most is túl hamar megijednek a legkisebb dologtól is. Miért kellene félnetek? Ott áll egy tigris. Nem látjátok. Lehet, hogy ma rajta lesz a képen. Anyátok pedig olyan hatalmas erejű. Meg kell értenetek micsoda ereje van. Ez a megértés nincs ott a fejetekben. Néha a feleségetek erősebb, vagy a gyerekeitek erősebbek. Ha tudjátok, hogy Anyátok milyen hatalmas, – és Ő a ti Anyátok – akkor teljes biztonságban kell éreznetek magatokat. Akkor megoldódnak a dolgok.

Mondok egy példát, egy férfiről, akivel pár éve Madrasban találkoztam. Azt hiszem talán két, három éve. Olyan nagy kereső volt, azonnal felismert Engem. Aztán elment Bombaybe, oda helyezték át, és levelet kapott, hogy az édesanyja halálos ágyon fekszik. Így hazament. Az orvos azt mondta, gyorsan terjedő rákja van és rövid időn belül meg fog halni. Ő tudta, hogy: “Az én Anyám az Adi Shakti.” Fogta a fényképemet, leült elém, és azt mondta: “Anyám, nincs mit mondanom, kérlek, tedd azt, ami szerinted az anyámnak megfelelő.” Csak ennyit mondott. Kapcsolatban volt. Azt mondták, három nap múlva meg fog halni. Három nappal később kijött a kórházból. A férfi elvitte Bombayba, elmentek egy kórházba, ahol kezelik a rákot. Azt mondták, “Nincs rákja, eltűnt, teljesen meggyógyult.”

Ha az energia nem tud áramlani, akkor még mindig a feleségetek miatt aggódtok, a házatok miatt aggódtok, a gyermekeitek miatt aggódtok, ezek miatt aggódtok, “az én gyerekem, az én házam, az én feleségem.” Amikor ezt az “ént” elhagyjátok, akkor tudok dolgozni. De ezt nem úgy kell értenetek, hogy azt mondom, legyetek aszkéták, szó sincs róla.  Egyik szent sem volt aszkéta, volt feleségük, voltak gyermekeik. De minden figyelmük az Anya Lótusz Lábainál volt.

Ahogyan Guru Nanak mondta: egy kisfiú papírsárkánnyal játszik, a sárkány cikázik össze-vissza, ő közben beszélget a barátaival, tréfálkozik, de a figyelme a papírsárkányon van. Egy hölgy, aki takarítja a házát kisgyermekkel a derekán. Takarítja a házat, csutakolja, de bármit is csinál, a figyelme a gyermekén van. Aztán ott vannak az indiai asszonyok, tudjátok, három-négy vízzel teli kancsóval mennek, és mindkét kezüket így tartják. Tudják, hogyan kell egyensúlyozni. Beszélgetnek egymással, nevetnek, mókáznak, ugratják egymást. De a figyelmük a kancsókon van.

Az én figyelmem mindig a ti Kundaliniteken van. A Sahaja jógában nem tudtok trükközni, higgyétek el nekem. Bárki, aki megpróbál trükközni, nagyon meg lesz bűntetve. Kérlek benneteket, nagyon, nagyon ügyeljetek arra, hogy ne legyetek tisztességtelenek, és ne trükközzetek a Sahaja jógában. Én semmit sem fogok tenni, de ők itt vannak. Látjátok? Készenlétben állnak, az összes fogukkal. Ők mind adottak.  Tudják, mit kell tenniük, és meg is teszik. Nincs szükség tehát semmilyen trükközésre a Sahaja jógában. Ez a Sahaja jógik másik hibája, azt hiszik, hogy kijátszhatnak Engem vagy a Sahaja jógát. Amikor ilyesmik jutnak eszetekbe, ezek démoni gondolatok, mert ezek teljesen elpusztítanak titeket.

A Sahaja jóga egyrészt áldás, abszolút áldás a felemelkedés szempontjából. Így mentek előre, magasra. De tudnotok kell, ha elértetek a csúcsra, nagyon ügyelnetek kell rá, hogy ott is maradjatok.  Mert ha a magasból leestek, milyen mélyre zuhantok majd? Logikus belátni, hogy nagyon mélyre zuhantok.

Itt birtokoljátok az áldásokat, minden szépséget, minden szeretetet, minden örömet, minden tudást, barátokat, gondoskodást.  Másrészt, ha nem akartok itt lenni, ha csak trükköztök, ha itt akartok lenni és közben trükközni, ez nem lehetséges.  Ez nem működik. Azonnal kiestek, és ha egyszer kiestetek, Isten tudja hová kerültök.  Ez már nem a mi látókörünk.  De ezek kidobnak benneteket.

Tudnotok kell, hogy az istenségek rendkívül éberek, és mindannyitokat figyelnek. Mert vigyázniuk kell rátok, gondoskodniuk kell rólatok, segíteniük kell benneteket, mindent meg kell tenniük értetek. Mindent meg kell oldaniuk számotokra. Ők azok, akik virágokat teremtenek nektek, mindenféle jó dolgokat tesznek értetek. Ugyanakkor, ők csak hozzám ragaszkodnak. Mindegyikük. Nem hozzátok. Azért vigyáznak rátok, mert ti a gyermekeim vagytok. De amint megpróbáltok helytelenül viselkedni, végetek van és elbuktok.

De Anyátok együttérzése olyan hatalmas, hogy mindig próbál megbocsátani, esélyeket ad, és csendre inti ezeket az istenségeket. Természetesen ők engedelmeskednek – egy bizonyos pontig.

De ha undok emberek akartok lenni, ha kegyetlenek akartok lenni, ha helytelenül akartok viselkedni, és mégis meg akartok maradni a Sahaja jógában – ez nem lehetséges.  Ez nem egy vallás, mint amit tegnap láttatok, ahol elkövethettek bármilyen hibát, azt csináltok, amit akartok, ölhettek, átverhettek másokat, és mégis megmaradtok benne. Ez nem így működik.  Itt Sahaja jógik kell, hogy legyetek a szó valódi értelmében, ezt meg kell értenetek.

(Sahaja jógik éreztek. Nem tudnak bejönni. Azt hiszem, az ajtók be vannak csukva.)

Itt van ez a hatalmas erő, ami annyira éber, annyira szerető, annyira kedves, és egy Anya, aki a tanítótok.  Az Anya szeretettel tanítja a gyermekeket. Sőt, mi több, nem is éreztétek, hogyan tanítottam meg nektek a Sahaja jógát, csak úgy megtanultátok. Gyerekjáték nektek. Olyan nehéz és mély ez a téma, de ti nehézségek nélkül felfogtátok.

Olyan művészien lett megalkotva, olyan gyönyörűen lett megalkotva, belétek épült. Most már tudjátok, hogy ez Sahaja jóga, ez nem Sahaja jóga. Olyan lágyan épült belétek ezt a tudás. Még az indiaiak is meglepődnek azon, milyen szépen éneklitek az indiai dalokat. Ők nem tudnak úgy énekelni, mint ti. Előfordult, hogy azok a zenészek, akik eljöttek a programomra, és megláttak benneteket, azt mondták: „Tényleg elszégyelltük magunkat.” Hogy tudnak ezek az emberek ilyen jól énekelni, és mindent ilyen jól kiejteni?”

Teljes mértékben bíznotok kell ebben az erőben. A régi időkben, amikor az embereknek nehézségeik voltak, mert mindig támadták őket, nem volt meg az önmegvalósulásuk – bízniuk kellett az isteni erőben. Bízniuk kellett. De most, amikor megkaptátok az önmegvalósulásotokat, megvan a szabadságotok, soha ne feledjétek, hogy mindig bíznotok kell ebben az isteni erőben – abban, hogy az gondoskodik rólatok.

Nos, hogyan trükközünk a Sahaja jógában? Lusta emberek is bejönnek a Sahaja jógába, szörnyen lusta emberek – valószínűleg baloldalasak, vagy valami ilyesmi. Ha azt mondod nekik: „Végezd el ezt a munkát.”  – „Nem Anyám, nem csinálom meg, mert akkor a jobb oldalra kerülök.” Nagyon gyakori trükk, nagyon gyakori ez a trükk. „Nem tudom elvégezni ezt a munkát.” Ha dolgozni kell, ők egyszerűen elszaladnak. Hány ember dolgozik? Nagyon kevés. A minap bementem a konyhába, és megkérdeztem ezeket az indiai lányokat, hogy mi történt. Azt mondták, „Mindenki menekül, nincs, aki segítene nekünk.” Senki sem akarja felvállalni a felelősséget. A trükk az egészben az, hogy a Sahaja jógára fogják – „Ha megcsinálom ezt, jobboldalas leszek.” De ha baloldalasakká váltok, itt van ő. Nagyon jó, hogy idehelyeztétek, nagyon örülök.

Az összes letargikus ember, a lusták mind így csinálják. Ha azt mondják nekik: „Fel kell kelned reggel.” – borzalmasan érzik magukat emiatt, „Ó, hogy fogok én felkelni?” De, ha visszatekintetek a saját hátteretekbe, azt fogjátok mondani, hogy drogoztatok, alkoholt fogyasztottatok, mindenféle baloldalas dolgokkal éltetek, ezért nem tudtok reggel felkelni. Hogyan tudjátok abbahagyni vagy semlegesíteni a régi rossz szokásaitokat? Hogyan fogjátok megtenni? Ha elkezdtek korán kelni, lassan megszokássá válik, és megszabadulhattok tőle. Annyi az egész, hogy szakítsatok rá időt, amikor a nap már majdnem felkelt.

Az alkohol is egy ilyen baloldalas ostobaság. Olyannyira, hogy az Istennő egyszer megitta az összes alkoholt a világon. Nem hiszitek – az összes alkoholt. Olyan szentek, mint például Sai Nath elszívták Maharashtra összes dohányát, és az emberek mégis dohányoznak. Shiva megitta az összes mérget, mert Ő az életet adó. Sokat dolgoztak, olyan őszintén, olyan komolyan, teljes koncentrációval. Látjátok, hogy én is így dolgozom, de ők is ugyanígy dolgoztak. Szóval, ne vegyetek mindent olyan természetesnek.

Sokaknak közületek megmondtam, hogy írjátok le: „Mit tettem ma a Sahaja jógáért?” Magamnak mindent megteszek: kifestem a házamat, kifestem a konyhámat, mindent, csináltatok egy szép szárit, egy blúzt. De én magam mit tettem a Sahaja jógáért? Hány ajándékot adtam én másoknak? Hány levelet írtam másoknak? Hány tapasztalatomat írtam le? De mindenek felett: hányszor éreztem Anyám szeretetét a szívemben?

Megmondom mi az oka annak, hogy ilyen nagy a probléma nyugaton. Most fedeztem fel. Úgy, ahogy felfedeztem a Sahaja jógát, erre a titokra is rájöttem, amit ma elmondok nektek. Ez a shakti (erő) az áthatolás shaktija – az ember megtudhatja hogyan működnek az agyunkban a démonok, hogyan gyarapodnak.

Azt hiszem, elmondtam néhány embernek, de most mindnyájatoknak elmondom. Gyerekkorban, öt éves korig ego-orientáltak vagyunk olyan értelemben, hogy csak magunkra figyelünk. Ha tíz gyereknek odaadtok tíz játékot, fogják azokat, és játszanak egymás között. Nem beszélnek senkihez, csak játszanak. Nem zavarnak mást. Egymás mellett játszanak. Nem zavarják egymást. Ha mégis megzavarnak másokat, ha megütnek valakit, vagy elkövetnek valami más ostobaságot – ez talán azért van, mert valamilyen bhoot (negativitás) van bennük gyerekkorban. De amikor öt évesek lesznek, tegyük fel, hogy megkérdezünk egy gyereket itt: „Mondd, mit látsz?” Azt fogja mondani: „Látok itt egy tigrist, meg ezeket a virágokat, ezt, ezt, meg ezt mind látom.” De, ha odaállítjátok őt – tegyük fel, valaki odaáll arra az oldalra – mit fog látni? Továbbra is azt fogja mondani, hogy látja a tigrist, a virágokat, ezt, azt. Próbáljátok ki. Azért, mert nem képes látni más szemszögéből, csak a saját egójával van elfoglalva.

Most tapasztaltam meg, hogy milyen az egész nyugati kultúra. Nem tudom, korábban ez nem így volt, a szülők jól nevelték a gyerekeket, és felelősséget vállaltak értük. Jól viselkedtek annak érdekében, hogy rendes gyerekeik legyenek, nem úgy, mint manapság, amikor a gyerekek előtt veszekednek egymással. Kell egy picit veszekedni, de azt a hálószobában tegyék. Amikor én fiatal voltam, nem láttam olyan filmeket, amikben a férj és a feleség állandóan veszekednek, vagy el akarnak válni – nincs semmi megértés férj és feleség között.

De mikor más nőről vagy férfiról van szó, akkor így megváltozik az arcuk. Ha láttok az utcán két embert, aki így megy egymás mellett, akkor tudjátok, hogy azok nem férj és feleség.

Ez a modern idő. Ezek a modern idők, és a nyugat a legrosszabb.

Az a helyzet, hogy a szülők sem nőttek fel, nem elég érettek, egyáltalán nincs felelősségtudatuk, vannak gyermekeik, hogyan viselkedjenek a férjükkel? Különösen az itteni nők, rendkívül, rendkívül dominánsak és buták, azt kell, hogy mondjam. Egyáltalán nem értenek a főzéshez, nem értenek semmihez sem.  Karrierista lányok, akik annyit tudnak, hogy beülnek a bankba és írogatnak valamit. Végtelenül ostobák – nem tudnak bánni a férjükkel, nem tudnak bánni a gyerekeikkel. Nem tanította meg nekik senki. Az édesanyjuk nem figyelt rájuk, egyáltalán nem fegyelmezte őket, és ez az ego-orientált gyermek még mindig ego-orientált: semmi szeretet, semmi gyengédség.

Mi azt mondtuk mindig, hogy édesanyám nagyon szigorú ember volt, rendkívül szigorú. Ugyanakkor rendkívül szerető ember is volt – rendkívül szerető, rendkívül szigorú, pont olyan, mint Jagadamba. Főznünk kellett, és még azt is megmondta nekünk, hogyan fogjuk az edény nyelét. „Nem ebben a szögben kell, nem így kell, így csináld. Miért állsz így, hol van a figyelmed?” És nem volt szabad semmit sem kérdezni.

A sok fegyelmezésnek, és mindannak, amit gyerekkorunkban kaptunk, ma nagyon sok hasznát vesszük.  Rendkívül szeretőek voltak, a javunkat akarták. Bármit tettek, mindig a mi javunkat akarták. De azt hiszem, és különösen Svájcban éreztem mindig azt, hogy az anyák tanulatlanok, és még rendkívül féltékenyek is a lányaikra. Az Én anyám igen művelt volt, de az ő anyja nem volt az. Mégis milyen bölcs asszony volt. Volt felelősségtudata, tudta, hogy ő egy anya, és viselkednie kell. Nem lehet gyerekes és ostoba.

Mivel ezek a hölgyek nem kapták meg azt a fajta szeretetet, ők még mindig ego-orientáltak. Még mindig csecsemők, aki nem nőttek fel. Még mindig képtelenek másnak a szemszögéből látni, és irtó makacsok lettek: „Nem, nekem van igazam.”

Nézzünk most szembe a dolgokkal. Ma Adi Shakti puját tartunk, ami egy veszélyes puja, mert olyan, mint egy tükör, amiben látnotok kell magatokat. Tisztán. Nézzetek szembe magatokkal. Butaság elnyomni a férjeteket. Csak azért teszitek, mert nem tudtok bánni a férjetekkel. Azt kell mondanom, az indiai nők valóban dominálják a férjüket, egy bizonyos módon: a férjek nem tudnak meglenni a feleségeik nélkül, nem tudnak meglenni a feleségeik nélkül. Még azt sem tudják, hogyan csomagoljanak be, hogyan főzzenek teát, hogyan főzzenek meg egy tojást, semmit sem tudnak. Nem tudják bezárni a házat, kinyitni a szekrényt, megágyazni. Nem értenek semmihez, ami praktikus.

A férjem például mindig odajött megkérdezni Tőlem, hogy „Jó lesz-e ez a nyakkendő?” Mármint, régen. Most már tudja, hogy Én vagyok az Adi Shakti, de előtte is mindig odajött és megkérdezte: „Jó ez a nyakkendő?” „Nem, nem, ez nem jó.” Akkor kicserélte.

De mivel nem nőttetek fel, nem vagytok elég érettek, nem tudtok bánni a férjetekkel, és megpróbáljátok elnyomni. A gyerekek pedig megtanulják tőletek, és ők is megpróbálnak uralkodni felettetek.

Meg kell értenetek, hogy a tekintély legfelül van. Én például mindig azt mondom, „Én nem vagyok Isten. Sadashiva az Isten.” Gregoire teljesen megdöbbent, amikor ezt először elmondtam neki. De azért Isten is vagyok. Nélkülem mi Ő? Én vagyok az ereje. Tehetetlen nélkülem. De hadd legyen Ő Isten, jól van. Mert, ha valakit okolnotok kell, Őt okoljátok. Ő az Isten. De keményen meg kell dolgoznom azért, hogy elégedett legyen.

Máskülönben Ő nem törődik senkivel, csak pusztít. Ez minden, amihez ért. Elpusztít benneteket. Ha megpróbáltok becsapni Engem, olyan csúnyán elpusztít benneteket, hogy több életen keresztül nem születhettek meg emberi lényként. Ő ilyen. Rettenetes egy alak. Tudjátok, Ő tette mindezt.

Szóval, fejlődnünk kell. Bölcs nőkké kell fejlődnünk, olyanokká, mint a Földanya, amint már említettem. És amikor megkérdeztek: „Anyám, olyan sokat dolgozol, és olyan kipihentnek tűnsz.” – Azért, mert élvezem. Olyan ez Nekem mint a zene. Dolgozni olyan Nekem mint a zene, a főzés olyan Nekem, mint a zene.  Nekem minden olyan, mint a zene. Meg lehet unni a zenét? Épp ellenkezőleg, felfrissültök tőle. És amikor démonokat ölök – bizonyára láttátok – jobban megvilágosodok, még több fényt kapok. Pont fordítva van.

Meg kell, hogy értessem veletek, hogy ma végezzetek teljes önvizsgálatot, lelkiismeret-vizsgálatot.  Derítsétek ki, hogy mi a baj veletek. Ne kényeztessétek az egótokat, mert az egótól ostobákká váltok – ezt már láthattátok. A Sahaja jógában is vannak ilyen emberek, akik idióták, de rendkívül nagyra tartják magukat. Ezt mindnyájan tudjuk. A cirkuszban szükség van bohócokra is. De kellenek az oroszlánok és a tigrisek is. Az oroszlánok és a tigrisek azok, akik lenyűgözik az embereket, nem pedig a bohócok.  Fontos tehát, hogy önvizsgálatot tartsunk, és megvizsgáljuk mennyit tettünk a Sahaja jógáért.

Persze, gratulálnom kell nektek egy valamiért. Mert, tudjátok, Én ilyen vagyok. Nem tettem semmit azért, hogy ilyen legyek, egyszerűen csak az vagyok. Én vagyok az Erő. Ha bennem van az erő, ha Én vagyok az Erő, miért kellene ezzel büszkélkednem? Egyáltalán nem érzek ilyet. De, ha nem használom az erőmet, akkor olyanná válok, mint az emberek. Miért vagyok Én az Istennő? Mert teljes mértékben használom az erőmet.

És ha ti nem használjátok az erőtöket – bármilyen butaságból vagy félelemből, bármilyen kísértés vagy korlát miatt, legyen az bármi -, ha nem tesztek meg mindent, hogy használjátok a szeretetetek erejét, akkor nem fogtok tudni felemelkedni.  Az egész olyan világosan látható: Anyátok minden ereje a szeretet ereje.  Mindent amit tesz, azt a teremtményei iránti szeretetből teszi.

Az önvizsgálat elkezdődik, de nem szabad késlekednie. Rég óta mondom, hogy mennyire kimertik a Földanyát, annyi mindent gyártanak. Bizonyára hallottatok már Engem erről beszélni. Az elmúlt 18 évben beszélek erről. Ma itt állnak előttetek az ökológiai problémák, mint valami rakshasa (negativitás). Most mit kezdtek vele? Szembe kell néznetek vele. Automatikusan szembe kell nézni saját magatokkal, a pusztulásotokkal. Ha most nem végeztek önvizsgálatot, akkor fogtok ezzel szembesülni, amikor már túl késő lesz.

Ne érjétek be annyival, hogy Sahaja jógi lettem, és kész. Persze, ha eljöttök a pujámra, az olyan, mint amikor beleestek a tengerbe – a tengernek meg van az a képessége, hogy átöleljen benneteket, de ki is tud vetni benneteket a partra. Mindkettőre képes.

Tehát: „Miért nem tudok elmélyülni a Sahaja jógában?” Vannak kifogások: „Nincs időm, nagyon elfoglalt vagyok, az irodámban dolgozom, azt csinálom.” Akkor nem vagy Sahaja jógi. Ami időtök van, az mind a Sahaja jógára szolgál. Cserében, a Sahaja jóga elég időt biztosít nektek ahhoz, hogy mindent megcsináljatok. Ismerek olyan embereket, akik hirtelen ott termettek a pujákon, néha Vancouverben, néha San Diegoban, néha itt. Megkérdeztem: „Hogy lehet az, hogy itt vagytok, mi van az üzletetekkel?” Azt mondták: „Az üzlet hozott minket ide, pontosan ezen a napon.” Ha felismeritek, ha rájöttök, hogy milyen hatalmas ez az erő, akkor mindent átadtok ennek az erőnek, és az mindent megold nektek.

Szóval, ma a Shaktiról beszélünk, az Istennő erőiről, amiket még jobban fel kell fedeznünk. Azok túl szövevényesek, nagyon jól kiegyensúlyozottak és rendkívül hatékonyak.  Bármilyen munkát is végeztek bennetek ezek az erők, arra kérlek titeket, hogy próbáljátok tisztelni őket. Próbáljátok magatokba fogadni őket, és hagyjátok a lényeteket növekedni.  Ne mondjátok azt: „Most már házas vagyok,” vagy „Terhes vagyok,” vagy „Gyerekeim vannak,” „Dolgozom.” Semmi ilyet. Amint magatokat tökéletessé teszitek, minden tökéletes lesz. Minden a ti tökéletességetektől függ. Akkor nem nem tesztek fel nekem olyan kérdéseket, mint: „Milyen munkát végezzek? Anyám, mit kell elérnem?” Semmi ilyet. Csak haladjatok előre, és minden megoldódik.

Tehát, a démonok el lettek pusztítva. De visszakerültek ismét a helyükre. A legrosszabb az, hogy bejutottak a keresők fejébe, mert most gurukként tértek vissza. Visszatértek katolikus egyházként, protestáns egyházként, mindenféle templomokként, fundamentalistákként, meg ilyesmi.  Ránézésre is rakshasákra hasonlítanak. Amikor a hatásuk alá kerültök, belemennek a fejetekbe. De amikor bekerültök a Sahaja jógába, még azok a fejek is kitisztulnak, és rendbe jöttök, megszabadultok tőle. De mihez kezdtek ezzel? Ezzel a sok munkával, a tisztítás, az örömszerzés meg minden – mit kell tenni?

Át kell adnotok másoknak. Ez a ti felelősségetek. Mindenekelőtt a jellemetek, a viselkedésetek, a kapcsolataitok legyenek olyan tiszták, hogy önmagukban is fényt bocsássanak ki. Ha egy pohár nagyon tiszta, átmegy rajta a fény. Mivel a Kundalini a tiszta vágy, ezért nagyon erős, rendkívül pezsgő, mondhatni túláradó vágyatok kell, hogy legyen: kinek adjak vibrációkat? Kinek adjam meg az önmegvalósulást? Megadhatjátok a fáknak, a kutyáknak, bárkinek megadhatjátok, és ha találkoztok emberekkel, nekik is adjátok meg! Meglehetősen nehéz.

Ezt kell tennetek. De bármit is csináltok, tartsátok a figyelmeteket a kapcsolaton.  Ha itt Sahaja jógáztok, de ott meglazul a kapcsolatotok, akkor mit adtok, Sahaja jógát vagy mit? Sötétséget adtok, tudatlanságot adtok, őrültséget adtok. Folyamatosan fenn kell tartanotok a kapcsolatot ezzel a hatalmas Shaktival, és elégedetté kell tennetek őt. A protokoll nagyon fontos, mert ezek itt – tudjátok, ők ismerik a protokollt, mert ők adottak. Nektek is be kell tartanotok rendesen a protokollt. Meglehetősen nehéz, illetve kínos nekem emberi lényként elmondani nektek, hogy mi az Istennő protokollja, tényleg. De el kellett mondanom, mert nem akarom, hogy bántódásotok essen. De a protokollt be kell tartani, és nagyon jól meg lehet érteni.

Persze, most már sokkal jobb. Amikor először tartottak Nekem puját Delhiben, műanyag tányért használtak az aartihoz, és a kumkumot is műanyag dobozokban tárolták. Én meg annyira aggódtam ezekért az emberekért, hogy az egész testem így összezsugorodott, miközben Őket (az istenségeket) próbáltam megfékezni: „Ne, ne tegyetek semmit.” Ha megnézitek a fényképemet, egész másképp nézek ki rajta. Úgy meglepődtem, hogy nem tudták mit csináljanak.

Szóval, kérlek benneteket, figyeljetek oda a protokollra. Például, az emberek kora reggel pizsamában mászkálnak. Ez nem helyes. Öltözzetek fel rendesen. Tudjátok, mi az Adi Shakti, vagy nem tudjátok? Ha igen, akkor tudjátok, hogy az Adi Shakti elé mentek. Tudnotok kell, mi a protokoll.

Szerencsére Indiában az embereknek remek érzékük van ehhez. De néha ők is tévednek. Szóval, a protokoll nagyon fontos, mert ezek (az istenségek) nagyon haragosak lesznek, ha nem tartjátok be a protokollt. Ez rendkívül fontos. Ezért mondta Jézus, hogy „Mindent megbocsátok, amit ellenem követtek el, de semmit, amit a Szentlélek ellen követtek el.”

És azt is mondta: „Óvakodjatok a mormoló lelkektől,” mert ha a hátam mögött mormoltok, mindent hallok. Ők állandóan jelentenek Nekem. Bármit csináltok a hátam mögött, tudok róla. Hagyok időt, de utána visszaüt.

Értetek van, a ti javatokért, a fejlődésetekért, amiért réges régóta harcoltatok. Meg kell becsülnötök magatokat, azt, hogy keresők vagytok, és most már megtaláltátok az igazságot. Készítsetek belőle koronát, és tegyétek a fejetekre. Most olyanok vagytok, mint a fejedelmek. Mindaddig amíg nem tudjátok milyen erőkkel rendelkeztek, hogyan kaptátok meg azokat, amíg nem jegyzitek meg, és amíg ez az igazság nem lesz szerves részetek, nehéz lesz fejlődnötök. Sem itt nem lesztek, sem ott, lógtok majd a levegőben mint egy inga, ami kileng balról jobbra, jobbról balra.

Egy Sahaja jógininak szégyellnie kellene magát, ha azt mondja: „A bal oldalon vagyok,” vagy „A jobb oldalon vagyok.” Hogy lehettek ennyire sebezhetőek? Úgy, hogy nem fejlődtetek.

Olyannak kell lennetek, mint a gibraltári szikla. Miért vannak még bennetek akadályok? Rendben, ha azt gondoljátok, valaki túlságosan negatív, ne menjetek a közelébe. De nem lehettek kényes kisasszonyok. Az én gyermekeim virák, vitézek. Azok kell, hogy legyenek. Ti az Én gyermekeim vagytok. Többé már nem vagytok keresztények, hinduk, muzulmánok. Nem vagytok többé borzalmas, ördögi emberek, hanem az Én gyermekeim vagytok, és bátrak, igazságosak, jók, könyörületesek, dinamikusak kell, hogy legyetek. Ez a minimum. Remélem, ez után a Puja után leültök, meditáltok, önvizsgálatot végeztek, és utánajártok, hogy „Miért csinálom? Mi a probléma?” Például, láttam, ahogy egyesek tegnap elbóbiskoltak. A bal Nabhi miatt van. Hozzátok hát rendbe a bal Nabhitokat.

De ha valóban kapcsolatban vagytok ezzel az isteni erővel, akár három napon és három éjszakán keresztül is ébren maradhattok – nem lesztek fáradtak.  Előfordult már veletek ilyen. De a figyelemnek az erőn kell lennie, a figyelmeteket az erővel való kapcsolatra kell helyeznetek. Csak akkor fog sikerülni. Egyébként, természetesen, kimerültök. Minden olyan logikus. Annyira logikus.

Köszönjétek meg Istennek meg magatoknak ezt a szerencsét, hogy azon kevés emberek közé tartoztok, akik megvalósították ezt a kapcsolatot, és hogy ilyen könnyen magatokba tudjátok szívni az erőt.

Mik vagytok ti? Miért viselkedtek úgy mint az utca embere, a buta kérdéseitekkel? Meglepő, de az Istennő előző életeiben soha nem beszélt ennyit amennyit Én beszélek. Egy-két szó elegendő volt. Ha annyit mondott „Hú!”, megölte ezt. „Há!”, végzett azzal. Mindent úgy intézett el, hogy csak annyit kellet mondania „Hú! Há! Hé! Hé!” De ők (az inkarnációk) senkinek sem adták meg az önmegvalósulást. Egyetlen inkarnáció sem. Azt mondták: „Nem, nem, nem, nem, nem, én nem, én ugyan nem! Nem vállalom.” Bizonyára látták mennyire ostobák az emberek. „Istenem, semmi gond, rendben van, elmegyek tizennégy évig a dzsungelbe, hajtom Arjuna szekerét, keresztre feszíthetnek, vagy megiszom a mérget, csak azt ne mondd nekem, hogy az emberekkel foglalkozzak. Nem, nem, nem, nem, nem. Jobb elmenni egy állatkertbe, mint ezekhez.” Ezért nem vállalta egyikük sem. Egyesek még beszélni sem mertek róla, gondolván, hogy „Ha beszélünk róla, azt fogják mondani: “Miért nem adjátok meg nekünk az önmegvalósulást?” Egyikük sem akarta.

Ez az Adi Shakti kegyelme, szeretete és belétek vetett bizalma és nektek is kell, hogy legyen önbizalmatok. Nem csupán az önmegvalósulást adtam meg nektek, hanem erőket adtam nektek, amikkel másoknak megadhatjátok az önmegvalósulást. Egyetlen inkarnáció sem tette meg azt, amit ti ma tesztek. Minden erejük megvolt, és mégsem tették meg, ti pedig megtehetitek, annak ellenére, hogy az eszközök nem elég erősek, nem elég isteniek. De még mindig kell fejlődnünk, és tisztázni kell, mik a prioritásaink a saját életünkben. Az isteneknek az isteni munka volt a legfontosabb, semmi más. Egyikük sem dolgozott. Egyikük sem járt egyetemre, senki sem tanult. Egyedül Isten munkáját végezték.

Tehát minden mást is Isten munkájának kell tekintenetek, így fog belétek áramlani az energia. Amikor elkezditek Isten munkáját végezni, bármit is tesztek, az mind Isten munkájává válik. Olyan értelemben válik Isten munkájává, hogy az mondjátok: „Isten munkáját fogom végezni,” és ekkor Isten átvesz mindent. Ő végez el minden mást, ti csak Isten munkáját csináljátok. Ő átvesz mindent. Remélem értitek. Próbálkozzatok, legyen önbizalmatok. És köszönjétek meg Istennek, hogy van valaki, mint a ti Anyátok, aki elmondja nektek, mi a baj veletek. Adjatok hálát Istennek! Még az anyátok sem mondta el nektek, mi a baj veletek, annyira megrémült tőletek.

Ne mondjátok azt, hogy „Anyám, amikor Te mondasz valamit, akadályt érzek a szívemben.” Mit lehet ilyenkor tenni?  Ha megérted, hogy a te fejlődésedért teszem, szeretetből, gondoskodásból, akkor ki fogod dolgozni. De nem gondolom, hogy ezt mentálisan kell megérteni, hanem egy magasabb szintű megértésről van szó, amikor egyszerűen a tudatosságotok szerves részévé válik. „Hogy is lehetne rossz? Minden a javamat szolgálja, minden jó számomra.”

Végül, de nem utolsó sorban, meg kell értenetek, hogy mind a hét csakrát, amin dolgozom, kollektíven tartom kézben Én, a Viráta. A Viratangana tulajdonsága az, hogy kialakítja bennünk az egyetemes tudatosságot, a kollektivitást. Nem fogjátok fel, hogy a modern időkben csakis kollektíven haladhatunk a spiritualitás útján. Ez azért van, mert elérkeztünk a Sahastrara szintjére, és itt csakis kollektíven tudunk működni, nincs más lehetőség. Ezt teljes mértékben fel kell ismernünk.

Ha valaki helytelen viselkedésével, vagy bármivel megpróbál ártani a kollektivitásnak, ki fog kerülni (a Sahaja jógából), semmi kétség efelől, és rossz kezekbe fog kerülni. Tehát a kollektivitás az Adi Shakti műve, mert a Sahastrara szintjén, a Sahasrarában a Viráta uralkodik, és a Viráta ereje a Viratangana, vagyis az, aki létrehozza a kollektivitást. A legfontosabb dolog, amit tudnunk kell: ha valamilyen okból nem tudunk kollektívek lenni – legyen az féltékenység, vagy talán kisebbségi komplexus, legyen az bármi, ami hátulról felkúszik mint egy hernyó – akkor tudjátok, hogy veletek nincs rendben valami, nem a kollektivitásban van a hiba.

Ne kritizáljátok a kollektivitást, majd Én megtudom hol van a gond, és rendbehozom. Tartsátok fenn a kollektivitást, bölcsen és komolyan, és próbáljátok összekovácsolni a kollektivitást. Segítsetek az embereknek kollektívnek lenni, hogy együtt élvezzétek az örömet. Ne kritizáljátok egymást. Ha már szokásotok kritizálni, akkor csak magatokat kritizáljátok. Jobb ha csak magatokat kritizáljátok, mert ezek csak megszokások.

Az emberek – különösen nyugaton – mindenre reagálnak. Ha meglátják ezt a szőnyeget: „Ó, nekem nem tetszik.”  De hát ez nem a tiéd, nem te fizettél érte, mi közöd hozzá? „Nem, nekem nem tetszik.” De nem a tiéd. Miféle kérdés ez? Itt van a padlón, miért nyugtalanít ennyire téged? „Nem szeretem azt az embert. Nem tetszik az a ruha.” Ki vagy te? „Nekem nem tetszik.” A Sahaja jógában tilos a „Nekem nem tetszik.” Szokásotok ezt mondani, pedig nincs szükség arra, hogy bármit is mondjatok.

Az effajta arrogancia és a hivalkodás a kollektivitás ellen van. Vannak aztán másfajta ostoba emberek is, akik mindig csak fényképezni akarnak Engem. Láttam őket. Megmondják nekik, hogy „Ne tolakodjatok előre, ne menjetek oda.” „Nem, én odamegyek. Nem fogom ezt csinálni, nem vagyok olyan.” Kész! De egyeseknek azt hiszem papírjuk van róla, hogy ostobák, idióták. Javíthatatlanok. De megmondtam nektek, ne ők legyenek az eszményképeitek, ne kövessétek az ő példájukat.

Akkor most eljutottunk eddig a pontig, hogy az Adi Shakti munkája a legfontosabb munka az egész teremtésben. Rendben, a démonokat mind megölte. Na és? Befejezve. Saraswati munkája be lett fejezve, az univerzumot megalkotta, na és? Mahalakshmi munkája is kész volt. Felhozott titeket az emberi szintre, rendben, na és? De mindennek a tetőfoka most az, hogy megkaptátok az önmegvalósulást, rendelkeztek azzal a különleges adottsággal, hogy beléptetek Isten Királyságába. Szóval, viselkedjetek. Meg kell, hogy legyen a méltóságotok, hogy tudjátok, ti most beléptetek Isten Királyságába.

Egyszer, amikor az indiai elnökhöz tartottam – de számomra ő csak egy ember volt, nem is fér a fejembe az elnökség fogalma –, mentem felfelé a lépcsőn, és azok, akik velem voltak egyszer csak feszélyezettebbé váltak. Azt mondtam: „Mi bajuk ezeknek az embereknek? Talán szellemet láttak?” – már a lépcsőn felfelé. Voltak, akik dárdával álltak, mint valami őrök, vagy mik. Én ezeken csak nevettem. De azok az emberek tényleg elkezdtek nagyon tudatosan viselkedni.

De amikor beléptek Isten Királyságába, nagyon is tudatában kell, hogy legyetek a viselkedéseteknek: milyenek legyetek, hogyan viselkedjetek. Érezzétek, milyen kivételes személyiségek vagytok, hogy már Isten Királyságában vagytok – csak érezzétek. Ha ezt át tudjátok érezni, akkor tudni fogjátok, milyen büszkék lehettek, milyen méltóságteljeseknek kell lennetek, milyen gyönyörűek kell, hogy legyetek, milyen csinosak és ápoltak és kedvesek kell, hogy legyetek, mennyire kell ismernetek a mariádákat – mindent tudni fogtok.  Amikor már felfedeztétek, hogy most már az áhított, vagy mondhatjuk úgy – a legkiemelkedőbb állampolgárai vagytok Isten Királyságának, akkor be kell bizonyítanotok, hogy tényleg felismertétek, hogy tényleg át tudtátok érezni.  Rendkívül örömtelik, boldogok kell, hogy legyetek.

Például tegnap is, valami jelentéktelen dolgon nevetgélt mindenki, mint az utca emberei. Ez nem Sahaja jóga. Ha elmondanak egy jó viccet, nevessetek, de ne legyen az, hogy valaki beszél, ti meg nevettek. Meglepődtem rajta, mert ti Sahaja jógik vagytok. Gondoljatok arra, hogy egy szent megtenne ilyet?

Ti szentek vagytok. Munindrák vagytok mananával: meditációtok által királyokká váltatok. Hogy tudtok ilyen méltatlanul viselkedni? Próbáljatok felvállalni a szerepeteket. Próbáljátok átérezni.

Persze, tegnap, amikor az utolsó dal elkezdődött, tudom, hogy sokaknak a lelkébe, sokaknak a szívébe hatolt az a páratlan öröm, amit niranandának nevezünk. Éreztem tegnap. De tartsátok fent, őrizzétek meg kumbhátok biztonságában. Ő a Kundalini, és ő az, aki felemelkedett.

Arra gondoltam, a mai napon nem csak a kumbhát tiszteljük, amiben a Kundalini lakozik, hanem a kumbha olyan lesz mint egy cserép virág. Így van. Ez történt meg. És az is lehet, ahogy valaki mondta: „Anyám, ezek a virágcserepek asztali lámpákká is válhatnak” Azt mondtam: „Látod, milyen jól megfogalmaztad!” Tehát a kumbha virággá lesz, a virág fénnyé, a fénynek pedig illata van.

Remélem megértitek az elképzelésemet, és mellettem álltok majd, és felnőtök hozzá. Teljesen rátok vagyok utalva a vízióm megvalósításához. Át kell alakítanunk a világot egy gyönyörű hellyé, és ehhez nem kell nagy áldozatokat hozni. Már áldás van rajtatok, nem kell sokat tennetek. Egyetlen dolog fontos: hogy tartsátok a figyelmetek az erő forrásán.

Isten áldjon benneteket.

Köszönöm.

Mathias azt mondta: „Megígérjük.” Mindnyájan megígéritek? Nagyon szépen köszönöm.

Le kellene írnotok néhányat a csodákból, és hogyan oldódnak meg dolgok. Például, amikor Párizsba mentünk, szárit akartam venni az itteni hölgyeknek, és sehol sem találtunk negyvenöt hüvelyk hosszút. Vagy harminchat hüvelyk hosszúak voltak, vagy ötvennyolc. Majd hirtelen a kocsiban azt mondtam: „Most álljunk meg.” Az mondták: „De Anyám, az utca közepén?” Mire én: „Ott van valaki az utcán, szárit árul.” És találtunk olyat.

Egy másik példa – láttátok már, hogy Ganapatipule-ban Ganesha puján megütöttük a főnyereményt az ajándékaitokat illetően. Mindig nagy ajándékokat hoztatok, amiknek nem volt semmilyen művészi értéke, csak a pénzeteket pocsékoltátok el. Még a nemzeti pujára sem találtatok semmit. Itt meg rábukkantunk, úgy, ahogy a szárikra. Visszafele jövet a reptérről azt mondtam: „Itt lesz valami.” Azt mondták: „Anyám, nincs itt semmi. Itt csak egy bolt van.” Mire én: „Menjünk, nézzük meg.” Körbejártuk, és mennyi mindent találtunk, mintha megrendeltük volna.

Ugyanez történt Amerikában. Odamentem, és azt mondtam, „Kína bajban van, vegyünk valami kínait.” Elmentünk hát a kínai boltokba, de olyan drága volt minden, nagyon drága. Sarkon fordultam, és azt mondtam: „Rendben, hadd menjek be ebbe a kis sikátorba.” És ott volt egy bolt, ahol mindent vagyon olcsón adtak, itt is 40%-kal kevesebbért. Azt hiszem, valami van ezzel a 40%-kal. Mindez váletlenül, miközben úgy száz méterrel odébb öt-, hatszorosáért adtak mindent. Miért van ez?

Most ti is próbáljátok meg. De a vágyatoknak, a megértéseteknek tisztának kell lennie. Az jutott eszembe, hogy ezek a Sahaja jógik annyi pénzt költenek, annyi pénzt elpazarolnak, és vesznek valamit, aminek semmi értéke. Az összes ajándék, amit Nekem adtok… tulajdonképpen kértem őket, hogy hagyják abba, hagyják végre abba. Az egyéniről most már felhoztuk nemzeti szintre. De a nemzeti is sok. Úgy gondolom, nem kellene többé országonként ajándékot venni, hanem egy nemzetközit, ha meg tudjátok oldani jövőre, ha meg tudtok egyezni.

De bármit is adtok Nekem, nem fogom eladni, nem fogom senkinek odaadni. Az ajándéknak olyannak kell lennie, hogy megőrizhessük az utókor számára, hogy ők is lássák mit adtatok. Ez az igazi értéke, nem az, hogy mennyit költöttetek rá. Nincs semmi szükség arra, hogy egyénileg adjatok Nekem ajándékokat. Tudom, hogy szerettek Engem. Itt most többször is mondtam a vezetőknek, hogy ne vegyenek nemzeti ajándékot, ne pocsékoljátok a pénzeteket, de azt hiszem még nem egyeztek meg. Ha megegyeznek, akkor abbahagyhatjuk ezt az egészet. A nemzetközi ajándékozást is abbahagyhatjuk, mert tudjátok, hogy nincs szükségem semmire. De mégis jó valamire. Például most azt mondtam, adjatok Nekem elefántcsontot, ami nagyon drága volt, de azt is megtaláltuk egy nagyon olcsó helyen. Miután odaajándékoztátok Nekem az elefántcsontot, nem fogjátok elhinni, de azt olvastam az újságban, hogy az elefántcsontnak 500 dollár volt kilója, most pedig 3 dollár kilója Amerikában. Szóval erre volt jó.

Továbbá, több támogatást kellene adni a kézművességnek és a művészetnek. Annyiszor elmondtam már, hogy vesztek egy kevés agyagot, és valami gyönyörűvé formálhatjátok, ami sokat ér. Miért kellene kimerítenünk a Földanyát? Miért is ne lenne inkább néhány szép művészeti alkotásunk ehelyett a sok minden helyett?

De ha bementek a boltba, nem kaptok semmit. Nem kaptok selymet, nem kaptok ezt, nem kaptok azt. Olyan nehéz természetes alapanyagú dolgokat találni, mert az emberek csak mesterséges dolgokat készítenek. Bármit is legyen az, teremtsetek vele szépséget. Ha elkezdtek szépséget teremteni, akkor igyekszünk megóvni, és mértékkel használni, ahelyett, hogy legyen ezer ostoba dolgunk, mindegyik eldobható. Egy idő után eldobható emberek is lesznek, meg kell majd szabadulnunk tőlük. Hogy élnek majd ezen a földön, ha nem értik meg, hogy a Föld korlátai között kell élniük.

Sokszor mondtam már nektek, vegyetek művészeti alkotásokat, vegyetek kézműves tárgyakat, inkább kézműves dolgokat, ne túl sok mesterségeset. Ha mégis meg kell vennetek valamit, ami mesterséges, legalább legyen művészi. Ha egyszer erős a vágyatok valamire; a mai napon azt akarják, hogy világszerte imádkozzunk a Földanya megóvásáért. Azért kezdtem bele ebbe a témába. Imádkozzunk azért, hogy mindnyájan fejlesszük a művészetet, fejlesszük saját magunk részére, hogy ajándékba adjuk másoknak, és, hogy művészek alkotásait használjuk.

Legyen kevesebb dolgunk, de az legyen művészi. Legyen olyan, ami a művészetet kifejezi, nem pedig valami olcsó. Egész Franciaországban azt látom, hogy ez a műanyag bekúszott mindenbe, legyen az pamut, vagy selyem, vagy gyapjú. Mindenhová bejut, kivéve az emberek agyát. Borzasztó. Bármit is vesztek, figyeljetek oda, hogy művészi dolgokat vegyetek, ne egyszerű, borzasztó, olcsó dolgokat. Rendben?

Szóval, ezt kell ma tennünk. Amikor puját tartotok, imádkoznotok kell hozzám, hogy „Anyám, kérlek, mentsd meg a mi földünket, és adj bölcsességet az embereknek, hogy jól viselkedjenek, és tudatosak legyenek.” Minden Sahaja jóginak tudatában kell lennie, hogy mennyi energiát fogyaszt, legyen az áram, telefon, víz, vagy bármi más. Takarékosnak kell lennünk. Ha nem vállaljuk fel a felelősséget ezekben a dolgokban, akkor másokban sem ébred fel ez a felelősségtudat. Rajtatok múlik. Bele kell építenetek a mindennapokba, életetek szerves része legyen a tudat, hogy megpróbáltok spórolni a Földanya energiájával. Ez nagyon fontos.

A mai napon egy különleges imát küldtek – persze valamelyik egyház, vagy hasonló alkotta meg – de azt hiszem, ez egy jó ötlet, mert bizonyára arra gondoltak, hogy a mai nap az Istennő napja, ezért kérték.

Isten áldjon benneteket.

H.H. Shri Mataji Nirmala Devi