Hamsa Puja: Az ítélőképesség forrása

New York City (United States)

Feedback
Share

Hamsa Puja – NewYork (USA), 1991. április 28

A mai napon a Vishuddhi földjén gyűltünk össze. A Gitában Shri Krishna ezt a területet ’kshetra’-nak nevezi, azt a személyt pedig, aki ismeri ezt a területet ’kshetragnya’-nak. ’Gnya’ – ahogy tegnap is mondtam -, ’gnya’, ’agnya’ azt jelenti, a központi idegrendszeren keresztül ismerni. Tehát az, aki ennek a területnek az ismerője, az a ‘kshetragnya’. 

Ma a Hamsa csakrát fogjuk megismerni, ami a két szemöldök közötti terület, ’bhrukuti’-nak nevezik. Ez a csakra az agy alapjánál helyezkedik el, amit ’murdha’-nak nevezünk, és teljes mértékben ellenőrzi az agy teljes alapját, ismétlem, az agynak az alapját, ami még a Vishuddhi része. 

Egy rendkívül fontos központ, ami az emberi tudatosságot illeti, mert ez a két csatorna, az Ida és a Pingala mielőtt az Agnyába lépne és keresztezné egymást, részben már ennek a központnak a területén kereszteződik, amit Hamsának hívnak. Így, amikor az ego és a szuperego kifejlődik az agyunkban és betakarja a limbikus rendszert, két oldalról a szálak, melyek kilépnek a Vishuddhiból, ráfekszenek azokra. Így ezek a szálak kívülről ellenőrzik ezt a két képződményt is. Mutatom: kereszteződnek, és így mennek fel a Hamsából – néhány szál –, majd a többi szál szintén felfelé halad, kereszteződnek és aztán létrehozzák az egót és a szuperegót. Tehát hátulról ez a két szál ráfekszik az egóra és a szuperegóra. 

Mindannyian tudjátok, hogy a Hamsa csakra józan ítélőképességet ad nektek. (mérlegelő képességet) De még mindig nem értjük, mit jelent az ítélőképesség. Az első és legfontosabb központ bennünk a Muladhara csakra. Ha nincs megfelelő ítélőképességünk a Muladhara csakrával kapcsolatban, úgy mondhatnám, hogy a pusztaságba jutunk, vagy kinyitjuk magunk előtt a pokol kapuit. Amint tudjátok, csak az Ida nádi kezdődik a Muladharánál. Ez azt jelenti, hogy a vágy ereje a Muladharából ered. Nem a mentális oldal – ami a Pingala nadi – az, ami a Muladharából ered. Az feljebb kezdődik. 

Hogy teljesen megértsétek… Melyik gyerek sír? Kérlek, vigyétek ki a gyereket! Tegnap ugyanez történt, ez tapintatlanság! Állandóan ugyanúgy folytatni a gyerekkel. Tegnap is ez volt. Azonnal ki kellene vinned a gyereket. Ha bármelyik gyerek sír az összejövetelen, azonnal ki kell vinned! Valami nincs rendben a gyerekkel. Azonnal ki kell vinned! Ez is józan ítélőképesség! 

Tehát egy dolgot tudnunk kell, hogy a Muladhara csakrát nem lehet irányítani mentálisan (gondolkodással). De ha átteszitek mentális szintre, a Muladhara teljesen kicsúszik az ellenőrzés alól. Eltekintve attól, ami Nyugaton történt, a Muladhara csakra teljesen az emberek mentális tevékenységévé vált. Olyan sokat tárgyalnak és beszélnek róla, olyan sokszor ecsetelik, leírják, sokszor olvasnak és gondolkodnak róla, hogy a Muladhara működése mentális tevékenységgé vált. Tehát a Muladhara nem spontán működik, mint ahogy kellene, ezért problémák vannak, például az, hogy az emberek nem tudnak gyermeket nemzeni. Nagyon sokan válnak impotenssé igen korán, mert nem a vágy erejével használják, hanem mentális tevékenységen keresztül – felcserélték. 

Látjátok itt ezt a lámpást. Azért ég, mert van benne olaj és kanóc, de ha az olaj helyére vizet teszek, fog-e égni? Nem fog, mert a víz nem fogja táplálni ezt a tüzet. Így, minél erősebb a mentális tevékenységetek, annál jobban lerombolódik a Muladhara csakrátok és ellenőrizhetetlenné válik. De ha a vágyatokra bízzátok, akkor spontánná válik. Azt hiszem, hogy ez egy alapvető elv, ami hiányzik a nyugati gondolkodásban, mert bármi, ami spontán, a mentális tevékenységre bízzák. Bárhol, ahol mentális tevékenységet kell használnotok, használjátok a mentális tevékenységet és bárhol, ahol a vágyaitokat és érzelmeiteket kell használnotok, ott használjátok a vágyaitok erejét! 

Bár spontán, nem szabad rögeszmévé válnia. Egyetlen rögeszme sem lehet természetes. Az egyik pillanatban van egy vágyatok, ez minden. De ha valami állandóan foglalkoztatja az elméteket, akkor az azt jelenti, hogy vizet használtok a tűz meggyújtásához. 

Ugyanez vonatkozik a Swadishthanára. A Swadishthana a kreativitásunkért felelős. Bármit tudtok alkotni. Tudtok szárit készíteni, egy gyönyörű formát, mintát, tudtok gyönyörű művészetet teremteni, vagy bármit. De amint mentális szinten alkottok, vége van. 

Így például Nyugaton túl sok a vita a művészetről: „Ez nem művészet, az nem művészet. Ezt így kellett volna csinálni, annak úgy kellene lennie.” Úgy értem, ez kreativitás, tehát spontán. Bármit, amit a művész alkotni szeretne, azt hadd teremtse meg! Kik vagytok ti, hogy ítélkezzetek és kritizáljatok? Nem tudtok méltányolni semmit, amíg nem hoztátok mentális szintre. 

Tehát most vannak kritikusok és a művészek nem spontán módon alkotnak, félnek, és csak arra gondolnak: „Mit fognak mondani a kritikusok?” Még akkor is, amikor én írok egy könyvet és odaadom néhány Sahaja jóginak, hogy olvassák el, azt mondják, hogy „Anyánk, ha ezt írod, akkor ők ezt fogják mondani…” Azt válaszoltam: „Hadd mondják, ki törődik velük?” Tehát a kritikusoknak kritizálniuk kell: „Szerintem ez nincs rendben. Ez nem művészet, mert ez ilyen meg olyan.” Így a művészek eltűnnek, a művészetnek vége van. Akik megmaradtak, azok a kritikusok. Most nem tudják, mit csináljanak a szakmájukkal, tehát egymást kritizálják. Így csak egymást kritizáló kritikusok vannak. Már nincs művészet. Mit lehet kritizálni? A művészetnek most pénzben mérhető értéke kell hogy legyen, így a kritikusoknak hitelesíteniük kell a művészetet. Annyira emberközpontú ezeknek a kritikusoknak az egész tevékenysége, hogy az soha nem művészet. Tudjátok, húznak egy vonalat és azt mondják: „Ez most művészet.” És ha a kritikusok azt mondják, hogy ez művészet, akkor jobb azt elfogadni művészetként. Mi olyan művészi egy vonalon? Akkor ismét mentálisan próbálkoznak: „Egy magányos személy áll ott.” – és ehhez hasonlók. Ennek spontánnak kell lennie, minek mAgnyarázni a művészetet? 

Tehát a mentális szint annyira éber, és próbálja mindig egy bizonyos normának megfelelően látni a dolgokat. Mindezeket a normákat olyan spontán dolgokkal kapcsolatban is létrehozták, mint a szex, mint a művészet. A ‘fürdőszoba kultúrák’ az agy szüleménye. Semmi sem spontán. Én mondom nektek, ez olyan nevetséges. Így az emberek mesterkéltté válnak, a művészet mesterségessé válik, a Muladharátok mesterkéltté válik, mert ez most mind emberalkotta. Minden spontaneitás elveszett. Bármilyen műalkotást, bármilyen országból is származik, csak nézzétek! Miért kell reagálnotok? Csak nézzétek! Mint Sahaja jógiknak csak néznetek kellene, és az egész dolog elkezd áramlani rajtatok keresztül. 

A romanticizmus görög tragédiája, és Rómeó és Júlia románca – mind képzelet szülte, ez mind mentális, nincs spontaneitás benne. És ezután ti csak olyan viszonyokat fogadtok el, ahol mesterkéltség van – még férj és feleség között is. Például, a férjnek virágot kell hoznia a feleségnek mindennap, megmutatni neki a virágot, mintha ő valami pap vagy efféle lenne. A feleség pedig – nem is tudom, mit csinálnak, mindenféle mesterkélt dolgot. Aztán a férjnek tízszer köszönetet kell mondani a feleségnek. A feleségnek pedig százszor bocsánatot kell kérnie a férjtől. Pedig ők férj és feleség, bal- és jobboldali kerekei egy szekérnek! A férfiak elvárják, hogy ez történjen és a nők is elvárják, hogy amaz történjen. A férfiak elvárják a nőktől, hogy olyanok legyenek, mint a férfiak és a nők elvárnák a férfiaktól, hogy olyanok legyenek, mint a nők. 

A férfiak nagyon pontosak, ami az időt illeti, a nők nem. Tehát a nőknek nagyon oda kell figyelniük az időre, másképpen a férfiak azt gondolják róluk, hogy ő a legrosszabb személy, akit valaha is ismertek. Egy nő mondjuk sokkal jobban odafigyel a konyhájára, vagy talán a ruhájára. Így a férj mérges lesz rá, mert túl sok időbe telik neki, hogy elkészüljön. Ez kölcsönösen annyira tapintatlan, hogy a kapcsolat teljesen abszurddá válik. Legyen megértés köztetek, hogy ő a baloldal és te a jobboldal, és mindkettőtöknek a természeteteknek megfelelően kell cselekednetek. Ezzel ellenkezőleg, ti nevetségessé tesztek valakit, mert képzeljétek el, hogy egy férfi nővé válik és egy nő férfivá. Látjátok, ez egy vicc! De ez az, ami történik. 

Minden, amit a férfiaknak meg kellene tenniük, nem tudják megtenni, és amit a nőknek kellene megtenniük, nem tudják megtenni. A gyerekek sem azt teszik, amit elvárnánk tőlük. Például a nyugati gyerekek állandóan az kérdezik: „Miért?” Kik ők, hogy azt kérdezzék: „Miért?” Hol tartanak a fejlődésben, mennyire intelligensek ehhez, mennyire érettek? Nem lehet velük úgy bánni, mint egy bíróval, aki a bíróságon ül. Ők gyerekek! De amikor a Sahaja Jógába jönnek, elveszítik az ítélőképességüket. 

Először, a Sahaja Jógába kerülésük előtt, a férj és a feleség mindig veszekednek. Féllábbal a bíróságon vannak. Sahaja Jógába kerülésük után annyira csüngnek egymáson, mintha össze lennének ragasztva. Ez képtelenség. Olyannyira, hogy a feleség kedvéért el fogják hagyni a Sahaja Jógát. Így le fogják rombolni egymást. Össze vannak ragadva. Sahaja Jóga előtt elhanyagolják a gyerekeiket, nem törődnek velük. Sahaja Jóga után hozzáragadnak a gyerekeikhez és aztán senki nem szólhat egy szót sem a gyerek ellen. A gyerek megüthet bárkit, és nem szólhatsz egy szót sem. Lerombolják a gyereket is. Tehát az ítélőképesség teljesen el van veszve a kapcsolatokat illetően, legyen az akár a szex, akár a kreativitás, akár a család, bármi Ez a Hamsa csakra része.

Aztán vegyük a Nabhi csakrát. A Nabhi csakránál nem értjük meg, hogy az evés nem olyan fontos dolog. Nem számít, ha nem eszel ma. Mi baj lenne? Számukra ez nagyon fontos. Puna-ban volt egy puja és a puján nyugati gyerekek ültek, és voltak indiai gyerekek is. Mint általában, a puja mindig későn van, ez is este volt – Sankranti Puja. Így a nyugati gyerekek felkeltek 8 órakor, akár puja volt, akár nem, és kivonultak vacsorázni. Ez nagyon rosszul nézett ki. Az indiaiak nem tudták megérteni, ilyen hogy történhet. De nekik vacsorázniuk kellett 8-kor. Tegyük fel, hogy nem esznek 8-kor. Mi történik, meg fognak halni? 

Tehát bizonyos tekintetben a saját kondícióink által korlátozzuk a gyerekeket, és azt is megengedjük nekik, hogy olyan módon viselkedjenek, mintha felnőtt, érett emberek lennének. Annyira el vagyunk ragadtatva a gyerekeinktől, mintha valami nagy dolog lenne gyerekkel bírni. Mindenkinek lehet gyereke, mi olyan nagyszerű ebben? Gondoskodni kell a gyerekeitekről – rendben van -, de ez nem jelenti azt, hogy majomszeretettel csüngtök rajtuk, csak rájuk gondoltok, aggódtok értük és senki másért. 

Ha a limbikus rendszerbe akartok lépni, amely a Virata helye; mondhatnám a Vishuddhiból a Hamsaba majd a limbikus rendszerbe, a Viratába, akkor az érdeklődéseteknek ki kell tágulnia. Tehát azt is meg kell ítélnetek, hogy „Csak az én gyerekemre gondolok, csak az én feleségemre gondolok, vagy más gyerekekért is aggódom, más gyerekekre is gondolok?” Csak azért mondom ezt nektek, mert olyan furcsa a törődésünk. Le is fogjátok rombolni a gyerekeiteket ezzel az oktalan törődéssel. 

Például van egy iskolánk Indiában, és a gyerekek Puna-ban tartózkodtak. Puját akartam tartani és mondtam nekik: „Ne hozzatok gyerekeket”, mert tudtam, hogy ezek a gyerekek nyugati gyerekek, és nem könnyű velük, nem tudnak bármit elviselni. De a gyerekek ragaszkodtak, és a tanároknak el kellett hozniuk őket. A puja, mint általában, nagyon későn ért véget, azt hiszem 11 óra körül éjjel, és már nem volt közlekedés. Ezért mondtam nekik, hogy ne hozzák őket. Így aztán egy teherautófélével kellett menniük, mert azokban az időkben nehéz volt benzint szerezni. Nagyon nehéz idők voltak. Szóval, teherautón utaztak és éjjel 2 óra körül értek az iskolához. Néhány apa a házamban tartózkodott. Másnap azt mondták: „Anyánk, a jobb szívünkben akadály van.” Azt kérdeztem: „Mi történt?” „Micsoda kegyetlenség!” „Milyen kegyetlenség?” „A gyerekek két órakor értek vissza az iskolába!” „És akkor mi van?” „A jobb szívünkben akadály van.” 

Micsoda ragaszkodás! Ha 2 órakor érnek oda a gyerekeitek, miért baj az? Miért aggaszt ez benneteket annyira? Ők megvalósult lelkek, ott van Isten, aki gondoskodik róluk, miért aggódtok annyira értük? Hagyjátok őket békén! 

Elküldik őket egy indiai iskolába, aztán az anyák ott ülnek. A tanárok nem szeretik ezt, senki sem szereti. Az anyák csak úgy odamentek. Nincs iskola, amely megengedne ilyen képtelenséget. De a Sahaja Jógában azt gondolják, jogukban áll. Miért lenne joguk? Fizettek az iskoláért, tettek bármit az iskoláért? Miért lenne joguk az iskolába menni és ott ülni? 

Józan mérlegelés eredményének az kellene lennie: „A gyerekeinket a Sahaj kultúra szerint kell felnevelnünk.” A Sahaja Jóga alapelvei közül az első az állhatatosság (lelkierő). A Sahaja Jóga nem való az ilyen gyámoltalanoknak. A Sahaja Jóga katonáinak kell lennetek. A gyermekeiteknek a Sahaja Jóga katonáinak kell lenniük, nem pedig nyúlszívűeknek, nem nekik való. Bár önmegvalósultan születtek, leromboljátok őket azzal, hogy anyámasszony katonáivá teszitek őket. Alakítanotok kell őket, életerőssé tenni. Önbecsülést kell adnotok nekik, méltóságot, állhatatosságot, béketűrést! 

Tehát a bal és a jobb Nabhi, különösen a bal Nabhi nagy probléma. A nőnek Gruha Lakshminak kell lennie és a férj ne legyen egy Rómeó, hanem legyen férj! Oda kell figyelnie arra, hogyan viselkedik a felesége. Javítsa ki őt! Ez az ő dolga, a kötelessége. Nem bújhat ki alóla. 

Gruha Lakshmi az a nő, akinek tudnia kell, hogy nagyon nagy felelőssége van a Sahaja Jóga nagyszerű társadalmának megteremtésében. Ő nem egy közönséges nő. Hány nő kapta meg az önmegvalósulást korábban? A Sahaja Jógában azonban, a hölgyek között alig találtok néhányat, akik igazán éberek. Legtöbbjük révületben van. Nem tudnak semmit. Nem tudnak semmit a főzésről, bármit kérdezel, nem tudnak semmit. Beszélsz hozzájuk és úgy érzed, mintha valamilyen drogot szedtek volna, semmi sem megy a fejükbe. Néha azt érzed: „Ez lehetetlen. Jobb, ha magam csinálom meg.” Az éberség eltűnt. Az éberséget, amit a jobb oldalon keresztül kapunk, értelmetlen dolgokra pazaroljuk. Értelmetlen dolgokra figyelünk. Ez az, amiért a háziasszonyok elvesztették a józan ítélőképességüket, hogy tudják, rendkívül ébernek, értelmesnek és bölcsnek kell lenniük. Mindent tudniuk kellene. De ez nem így van. Csak lebegnek valahol, elszakadnak a valóságtól. Nem tudod, hogy mit mondj nekik, hogyan kérj valamit, hogyan mAgnyarázz el valamit nekik. Ez egy lehetetlen helyzet. Rendkívül fontos, hogy ez az éberség meglegyen a háziasszonyban.

Itt van például Fatima, fiatal korában volt két édes gyermeke, akik meghaltak a háborúban Karbalában. De ő egy nagyon bátor nő volt, ahogy megalapította a síita rendszert. A férje szintén meghalt és ő mindent egyedül csinált, fátyol (purdah) mögött élve, falak mögött élve sikerült mindent megtennie. 

Nagyon sok ilyen királynő volt a mi országunkban. Volt egy 17 éves özvegy, aki Shivaji menye volt. Harcolt Aurangzebbel és legyőzte őt. Tara Bai volt a neve. Sok hozzájuk hasonló van nálunk. De ha nincs éberséged, akkor nem lehetsz Gruha Lakshmi, nem lehetsz jó anya, nem lehetsz jó feleség. Ebben nincs rabszolgaság. Még azt sem tudják, mi örvendezteti meg a férjüket, hogyan teremtsenek békét a családban, mit mondjanak, mikor mondjanak szép dolgokat és mikor legyenek szigorúak. Mindezt nem tudják helyesen megítélni. Vagy házsártos asszonyok, vagy rabszolgák. 

Tehát a Sahaja Jóga azoknak a nőknek való, akik éberek, akik bölcsek, akik tudnak mindent az életről. Vannak, akik még azt sem tudják, hol vannak a csakrák a lábon. Nézzétek meg Anyátokat! Ő egy nő. Milyen sokat tud! Ők nem tudnak semmit arról, hogy hogyan halad át a Kundalini ezeken a központokon, hogy mit csinál, hogy mire képes. De a Kundalini maga egy női erő, tud minden egyes dolgot rólad, a gyermekéről. Sok anya nem tudja, hogy vajon szed-e drogot a gyermeke, vagy hogy, hogyan viselkedik. Csak az elkényeztetést vagy a verést ismerik, semmi mást a kettő között. 

Józan megítéléssel az anyák ezeket a különleges gyermekeket valamivé formálni tudják. Ez az én látomásom róluk. Helyes mérlegelés nélkül azonban teljesen lerombolhatják ezeket a gyerekeket. Ezért olyan fontos, hogy a Hamsa csakránk rendben legyen, hogy képesek legyünk egy gyönyörű otthont, egy békés otthont teremteni, nem csak a mi családunknak, hanem minden Sahaja Jóginak, aki a házunkba jön. 

Nem tudom, hogyan jött ez az indiai nők fejébe – nem tudom hogyan –, de ha meg akarod örvendeztetni őket, csak azt kell mondanod: „Sógornő, főznél nekem holnapra?” Ennyi! 

Vagy, ha azt mondod, hogy jövök ebédre, vagy vacsorára, az a legjobb. Nagyon megörülnek. Rögtön elkezdenek gondolkodni: „Mit is fogok főzni? Mi az, amit ő szeret?” Ismernek minden egyes személyt, és azt is, hogy mit szeretnek. Ez nem szolgaság. Ha örömet akarunk valakinek szerezni, az nem szolgaság. Az egész természet azon van, hogy örömet szerezzen nekünk. Szolgaság ezt tenni? A nők másik oldala azonban az, hogy ő a Raja Lakshmi és a férfi a király. Ennél a pontnál azt kell mérlegelni, hogy méltóságteljes vagy, vagy sem? 

Egyszer elmentünk Japánba és ott nagy tisztelettel bántak velünk, még egy faluban is. Bementünk egy boltba, mert esett az eső, és a falusiak ténylegesen meghajoltak előttünk. Nem értettük, mi történik. Ajándékokat is adtak nekünk. Végül megkérdeztük a tolmácsot: „Miért olyan alázatosak előttünk?” Azt mondták: „Mert királyi családhoz tartoztok.” Azt feleltem: „Nem tartozunk királyi családba, miből gondoltátok ezt?” „Azért, mert a haja ápolt (rendezett), a lányai haja ápolt és fényes, és nem járnak fodrászhoz.” Erről volt szó. „Ez a királyi család jele?” „Igen, ilyenek a királyi származásúak. Nem engedik, hogy a fejüket valaki más érintse.” Elámultunk. Képzeljétek el, a japánok ezt gondolják! 

Akkor ítéltek helyesen, ha belátjátok, hogy nektek olyanoknak kell lennetek, mint egy királynő és a férjnek olyannak kell lennie, mint a király. De nem olyanok, mint az a király, aki megölte hét feleségét. Hanem mint egy olyan király, aki tiszteli a feleségét. Ha nem tudod tisztelni a feleségedet, nem lehetsz Sahaja jógi. A tisztelet más, mint romantikusan szerelmesnek lenni. Azt gondolom, hogy olyankor nincs tisztelet. A feleség iránti tisztelet nagyon fontos a Sahaja Jógában. Azt mondanám, hogy ebben az indiaiak nem olyan jók. De tudom azt is, hogy néhány nyugati ember nagyon furcsa. A méltóságod csökken, ha nem tudod tisztelni a feleségedet. Az indiaiak – különösen északon, nem délen –, nincsenek tisztelettel a feleségük iránt. Hiányzik annak a belátása is, hogy ha a feleséget nem tisztelik, a gyerekek sem lesznek tiszteletteljesek irányába, pedig a gyerekek az ő gondjaira vannak bízva. 

De a legoktalanabb dolog a Nabhival kapcsolatban az, hogy nem hallgattok a Gurutokra. Százszor mondok el valamit a Sahaja jógiknak, de ők akkor sem hallgatnak rám. Még mindig azt teszik, amit a divat diktál, vagy a megszokott normák. Hallgatni a Gurutokra – ahogy mondják – olyan, mint engedelmeskedni a Mindenható Istennek. Bármit, amit mond, el kell fogadni úgy, mint egy nagy áldást, mint egy nagyszerű kiigazítást, és ezt követni kell, nem pedig figyelmen kívül hagyni. Amint tudjátok Anyátok a ti Gurutok és Ő a ti Anyátok is; ugyanakkor Mahamaya is, Adi Shakti is. Annyira gyengéd és kedves, ha valamit mond nektek, azt azért teszi, hogy kijavítson titeket. Olyan sok előadást tartottam nektek elmondva, hogy mi a fontos. Azonban ki kell nyitnotok a szíveteket és teljesen átadni magatokat a Gurutoknak, csak akkor fogtok éretté válni. Nincs más út, sajnálom, ezt kell mondanom. Nem szeretem, ha bárki átadja magát nekem, megérinti a lábaimat, vagy leborul előttem. Én nem értem azt, úgy értem nem vagyok tudatában, nem érzékelem. Számomra mindegy. Még akkor is, amikor ‘Jay’-t énekeltek nekem, azt hiszem, hogy egy Mataji Nirmala Devinek énekeltek ‘Jay’-t harmadik személyben gondolok rá, és néha attól tartok, én is veletek fogom mondani a ‘Jay’-t. Amikor a ‘Swagat Agat’-ot énekelitek, mindig azt gondolom, van egy Mataji Nirmala Devi üdvözlő dala (swagat song), valaki másnak énekelnek. 

A ti saját jóságotokért, a saját felemelkedésetekért jöttetek ide, nem azért, hogy csak az időtöket vesztegessétek, hanem, hogy felemelkedjetek, és ennek érdekében nagyon fontos, hogy bármit mondok nektek, fenntartás nélkül engedelmeskedjetek! De soha nem mondok olyat, ami kellemetlen lenne számotokra. Soha nem mondom, hogy ne egyetek, vagy ne igyatok vizet, semmi ilyesmit. De lustaságból az emberek sok mindent egyszerűen nem csinálnak meg. Vagy, ha nem lustaságból, akkor azért, mert egyszerűen nem tudják, milyen fontos az. Vagy esetleg azért, mert idegesek. 

Tehát a helyes felismerés az, hogy egy Guru az a Parabrahma, bármilyen Guru, Satguru (igaz Guru). De mi van a Parabrahmaval magával, aki a ti Gurutok? Én nem beszélek olyan erőteljesen (szigorúan), mint ahogy a Guruk szoktak. Úgy értem, ha olvastok róluk, meg fogtok döbbenni. De bármit is mondok, minden egyes szó, tudnotok kell, hogy a javatokat szolgálja, és az egész világ javára van. Azzal, hogy nem engedelmeskedtek ennek, nemcsak a saját esélyeiteket, hanem az egész világ esélyeit rontjátok. Tehát értsétek meg, milyen fontos az, ha tanítványok vagytok, ha meg vagytok áldva a Gurutok által – minderről már írtak –, de nem csak azt mondom, hogy a tanítványaim vagytok, hanem, hogy az önmegvalósulást is megkaptátok. Sahaja jógik vagytok! Minden erőt megkaptatok, mindent ismertek, tudtok. Nagyon különleges emberek vagytok. Ilyen emberek számára nem létezhet semmiféle véleménykülönbség, mert mindig ugyanazt tudjátok. Tehát nem lehet semmilyen harc, nem lehet semmilyen veszekedés, nem lehet semmilyen vita. Be kell látnotok, hogy: „ A mi Gurunk egy anya. Ő nagyon szelíd, nagyon gyengéd, nagyon kedves. Tudom ezt.”

Egy napon a bátyám azt mondta: „Milyen Guru vagy te? Amikor a Gurum tanított tablázni, többször is eltörte a tampurát a fejemen. Hacsak egy ütést is elhibáztam, hozta a kalapácsát és azt mondta, hogy le fogja törni a körmeimet.” Azt válaszoltam: „Mindez nem kell, nem szükséges a Sahaja Jógában, mert ők önmagukat fegyelmezik.” Tehát önmagunkat kell fegyelmeznünk – ahogyan azt nevezhetitek – a Hamsa csakránál. Ez a csakra mutatja meg, mi a helyes és mi a helytelen, ezen keresztül megvalósítjuk ami helyes; csak olyat teszünk, ami helyes, nem teszünk semmi olyat, ami rossz. 

Aztán következik a Szív csakra. Beszélünk a szeretetről, beszélünk a békéről, mindenről beszélünk. Olyan sokat beszélnek a szeretetről Nyugaton, amennyit Indiában soha. Azonban nem létezik semmilyen szeretet. Olyan nagyon szeretik a pénzt, szeretik a pozíciókat, de nincs tiszta szeretet: ‘nirvaj’; nem létezik ilyen szeretet. Tehát figyeljétek meg, mekkora különbséget tesztek a saját családotok és mások családja között, akkor nagyon világosan tudni fogjátok, hogy valami rosszat csináltok. Ez inkább Indiára jellemző, mint itt külföldön, hogy nem tudják helyesen megítélni a családjukat. 

Például, amikor eljönnek hozzám az emberek, ha egy külföldi pár jön, hátul maradnak és egyenként jönnek oda hozzám – az rendben van, ha párok jönnek oda hozzám, de ők nem fogják hozni a nagybácsikat, nagynéniket, a nagynénik szüleit, a szüleiket és a nagyszüleiket és mindenkit. Együtt jönnek egy sorban. Mindig egy csoportban lesznek, mindnyájan rám telepednek. Megfigyeltem. Nincs helyes ítélőképességük azzal kapcsolatban, hogy ami az Anyát illeti, mi mind egyének vagyunk; ő a mi Anyánk, ő a mi Gurunk, és nekünk egyénileg kell vele szembenézni, nem pedig magunkkal hozni az egész pereputtyot, az összes rokonunkat, a fivérünket, a nővérünket, a mi akárkinket. Tehát a helyes ítélőképesség, ami a Gurut illeti, rendkívül fontos dolog a Sahaja Jógában. 

El sem tudom nektek mAgnyarázni, hogyan hat a gravitáció a Nabhin keresztül, semmi kétség. De ha a Szív csakrátokon keresztül vonzódtok emberekhez, vagy egy személy karizmája vagy valamilyen értelmetlenség, vagy a bája vonz, az azt jelenti, hogy vonzódtok valami felé, ami rendkívül felszínes és nem valami felé, amiben van gravitáció (aminek van súlya). Tehát a helyes megítélés a szívnél az, hogy olyan kapcsolatotok legyen, ami annyira független (nem ragaszkodó), hogy mindent táplál, a családotok minden tagját. Most egyesek a férjükhöz kötődnek, egyesek a gyermekeikhez, egyesek a kutyákhoz, egyesek csak a növényekhez kötődnek; ebben nincs helyes megítélés. Mindenhez ugyanazon a módon kell kötődnötök, úgy mondanám, hogy annyira függetleneknek kell lennetek, hogy egyformán kötődjetek mindenkihez. A nem ragaszkodás nem azt jelenti, hogy hiányos az öltözetetek. Nem ezt jelenti. Ez rossz elképzelés. A nem ragaszkodás azt jelenti, hogy mindent nézel és nem bonyolódsz bele. Kívül maradsz és látsz mindent, nézed azt, tanú vagy. Ha bárki felé ilyen fajta szeretettel bírsz, akkor sokkal inkább ilyen személyiséggel leszel megáldva. 

A Vishuddhi csakrát illető helyes ítélőképesség egy másik nagyon fontos dolog. A napokban jött valaki, akinek a jobb keze fagyott volt. Megkérdeztem tőle: „Mivel foglalkozol?” Azt mondta: „Titkárnőként dolgozom.” Egy hölgy volt. Így azt kérdeztem: „Mit csinálsz?” Azt válaszolta: „Gépelek, sokat gépelek.” Azt mondtam: „Kezdd el a Sahaja Jógát és mielőtt gépelsz, csak mondj ‘Namaskar’-t a munkádnak, amit el kell végezned és aztán kezdj el dolgozni úgy, mintha nem te csinálnád. Te csak gépelsz, csak gépelsz, ez minden. Nem te csinálod, te nem csinálsz semmit.” 

Néhány ember azt mondja: „Anyánk, te olyan sokat utazol.” Én soha nem utazom, ülök vagy sétálok. Mikor utazom? A repülőgép az, ami utazik, én csak ülök a repülőgépen. Soha nem utazom úgy, mint egy Superman. Csak szépen ülök. Hová utazom? Ha elkezdek gondolkodni, hogy: „Olyan sokat utazom, én ezt a munkát végzem, én azt a munkát végzem”… Néhányan azt mondják: „Anyám, olyan sokat dolgozol.” Nem csinálok semmit, higgyétek el, én tényleg nem csinálok semmit. Most beszélek. Rendben. És akkor mi van? Csak beszélek, ez minden. Ezt a beszédet sem én mondom, csak kijön, mint a rádió esetében. Mondanátok azt egy rádióról, hogy dolgozik? Az csak egy rádió. 

Valójában én nem teszek semmit, bármiről is van szó. Ha nem teszek semmit, miért kellene fáradtnak lennem? Miért lennék kimerült? Így ez az érzés, hogy „Én ezt csinálom, én azt csinálom” felelős az ego problémáinak a kialakulásáért bennetek. Használjuk a helyes ítélőképességet, hogy az egót vissza tudjuk nyomni az igazi helyére; az Ida és a Pingala szálai azért ülnek a tetején, hogy lelohasszák azt, olyanok, mint a gázpedál és a fék. 

Tehát, ha valakinek túl nagy az egója, akkor a helyes ítélőképesség hiányzik abból a személyből. Csinál valamit és azt gondolja: „Ezt tettem, azt tettem.” – az ilyet Tojás Tóbiásnak nevezik. Aztán hirtelen azt látja, hogy vége. „Nagyon buta voltam, hogy ekkora egóm volt.” Így mit mond? „Rendben van, Anyám, segíts nekem, oldd meg!” Ezzel kész! Már meg is történt. 

Természetesen én nem teszek semmit, ti sem tesztek semmit. De, ha csak annyit mondotok: „Anyám, kérlek tedd meg ezt nekem!” Már meg is történt. Ha azt mondjátok, hogy „Anyám, gyere a fejembe!” – akkor a fejetekbe jövök. „Gyere a szemembe!” – akkor a szemetekbe jövök. Mondj bármit, én nem teszek semmit, és ti sem tesztek semmit. Csak működik. Valaki más csinálja, neked nem kell törődnöd vele, valaki más elvégzi. De mindaddig, amíg nem én csinálom, nyugodt vagyok és nem aggódom, nem vagyok zaklatott. 

A Vishuddhi egy nagyon-nagyon fontos központ. Nektek, amerikaiaknak – különösen az amerikai Sahaja Jógiknak – tudnotok kell, hogy a Vishuddhiban lenni azt jelenti, hogy ti vagytok „megbízva”. Nem csináltok semmit, de tietek a megbízatás. Például, itt van a két kezünk, és tudnotok kell, hogy a Vishuddhi csakra ellenőriz két felettébb fontos csakrát, a Lalita csakrát és a Shri csakrát. Csak gondoljatok bele! Milyen fontos a Vishuddhi, milyen fontos Amerika! Csak gondoljatok bele!

De senki sincs tudatában ennek. Amerika Las Vegast jelenti, mindezeket a szörnyű tengerpartokat. Szörnyű, szörnyű, szörnyű… Senki sem tudja, mit jelent Amerika. Mit jelent Amerikában lenni? Mi a mi felelősségünk? Minderre akkor jöttök rá, amikor megengeditek a Kundaliniteknek, hogy ott fent legyen. Akkor teljesen függetlenek lesztek és kapcsolatba kerültök az erőforrással – mint ez itt (a mikrofon) – és az egész munkát az erőforrás végzi el. Nektek nem kell semmit sem tennetek. Amikor nem ragaszkodtok ahhoz, hogy csináljatok valamit, értékeljetek vagy leértékeljetek valamit, vagy bármit bíráljatok, amikor nem csináljátok mindezeket az értelmetlenségeket, az azt jelenti, hogy teljesen függetlenek vagytok, a szó igazi értelmében. 

Tehát mindez működik felfelé, egészen az Agnya csakráig. Azt mondhatjuk, hogy a helyes megítélés erői bennetek vannak, be vannak építve, spontánul működnek és nektek csupán engednetek kell, hogy nőjenek a meditáció által, azáltal, hogy minden percben, minden másodpercben figyelitek magatokat, hogy vajon jól érzitek-e magatokat, vagy sem. Így a teljes ítélőképesség egyetlen ponton alapul: mennyire élvezitek a Sahaja Jógát. Milyen jó dolog ez! 

Mint, ahogy tegnap, mindenféle emberrel találkoztam és néhányuk úgy érezte, hogy nagyon megerőltetem magam. Nem, nem, nem, egyáltalán nem! Mindannyiukat élveztem. A Sahaja Jóga nagyszerű tréfamester. Mondjuk, valaki eljön hozzátok, beszéltek vele. Minden egyén mögött egy dráma rejtőzik és te felfedezed, hogy micsoda dráma volt ez az egyén. Nem kell semmilyen színházba, vagy moziba mennetek. 

Minden személyiség egy dráma, nagyon élvezetes, ha csupán nézni akarjátok a színjátékot és ha tudjátok, hogy nektek csak figyelni kell és nézni. Az egyetlen fájdalmas rész az, hogy Guruként meg kell mondanom: „Ez nem jó, az nem jó”. Ez az egyetlen fájdalmas dolog. Bárcsak el tudtam volna ezt kerülni, de ez nem lehetséges. Mert ki kell jönnötök a sötétségből a napfényre és mert az én kezemet fogjátok, így meg kell mondanom nektek, legyetek óvatosak, ez egy nagyon, nagyon szűk út és mindkét oldalon lezuhanhattok, az Idába és a Pingalába. Fogjátok a kezemet erősen, mennünk kell tovább, tovább, tovább! Ne nézzetek erre vagy arra az oldalra! Ez minden. Helyes ítélőképességgel akkor bírtok, hogyha a kezeteket a Gurutok kezébe teszitek. Akkor nem csináltok semmit, csak néztek mindenkit, láttok mindenkit. Az egyetlen dolog, amit csináltok, hogy élvezitek. Hogy csináltok-e valamit vagy nem, nem az a lényeg, hanem az, hogy az öröm állapotában legyetek, teljesen az öröm állapotában. És ez az állapot az, amit el kell érnünk és ennek az állapotnak a saját lényünkkel eggyé kell válnia. 

Elértünk a Hamsa csakrához, és a Kundalini készen áll arra, hogy megnyissa, sokkal jobban, mert ő ismeri, milyen állapotban vagytok, már ismer titeket, nagyon jól ismer. A Kundalini tudja, hogy most át tudtok haladni az Agnya csakrán. A figyelmetek át tud haladni az Agnya csakrán, mert helyes ítélőképességgel bírtok, megtisztítottátok magatokat mindenféle tehertől és most át tudtok haladni az Agnyán. Azok az emberek, akik helyes ítélőképességgel bírtak már az önmegvalósulás előtt is, a legjobbak, hogy felemelkedjenek – ők szilárd emberek. Azok, akik gyengék, újból és újból visszaesnek és felemelkednek, visszaesnek és felemelkednek, akadályaik lesznek újra és újra. Akkor az a helyes meglátás, hogy tudjátok, a fejlődésetekért vagytok itt és semmi másért. És ennek spontán módon kell működnie, csak azáltal, hogy felfedezitek az örömöt, és az örömöt adó dolgokat. Ez nem olyan nehéz, ha engeditek a spontaneitást működni. De azt mondják nekem: „Anyánk, ezt kell tennünk, azt kell tennünk. Mit csináljunk ezzel és azzal?”. Csak engedjétek el azon a ponton, csak hagyjátok és minden működni fog. Ti semmit sem csináltok, valójában nem csináltok semmit. Ez a Mindenen-átható erő az, amely olyan hatékony, hogy mindent megtesz értetek. 

Van egy dolog, amit el akartam mondani nektek az ashram-életről. Mindenhol vannak ashramjaink. Egy ashram egy kis világ, szimbóluma a megvilágosodott emberek ideális világának. Nem csak azok számára van, akiknek nincs háza. „Nincs házad? Rendben van, gyere közénk, mert tudsz lakbért fizetni.” Olyan embereknek való, akik olyan minőségűek. 

Ezért az ashramban fel kell ismernetek, hogy teljes megfigyelés alatt vagytok, tehát ébernek kell lennetek. Valaki figyel titeket, most a kamera előtt álltok. Az ashramban vagytok. Kezdjük legelölről, ahogy mondtam – az ashramban is –, a Muladharától. Úgy gondolom, a legtöbben kidolgoztátok magatokban azt a részt, hogy egy rendkívül tiszta légkört tartsatok fenn. De láttam néhány őrült embert még az ashramban is, akik olyan módon kezdtek el viselkedni, ami nem méltó egy ashram-lakóhoz. A viselkedésük a szexszel kapcsolatban annyira furcsa, hogy egyszerűen nem értem. Ugyanilyen a férj és feleség közti viszony is: vagy ököllel vagy lábbal küzdenek, vagy abszolút kezesbárányok és lemondtak egymásról. 

A Hamsa csakra megvilágosodottsága nélkül olyan félreértéseink vannak, hogy olyasmit teszünk, ami hosszú időn keresztül annyira veszélyes volt számunkra, a társadalmunknak. Természetesnek vesszük, és most újra megtesszük. Ha nem is süllyedünk le arra a szintre, de megpróbálunk kapcsolatot tartani ilyen emberekkel, próbálunk úgymond „segíteni” nekik, vagy mindig próbálunk tenni értük valamit. Annyira nincs helyes ítélőképességünk, hogy amikor bármit próbálunk tenni másokért, abban van valamiféle szenvedély, vagy rögeszme vagy valamiféle nyereségvágy, vagy bármi. Ez nem helyes, teljesen hiányzik belőle a helyes mérlegelés. Mert ti nem csináltok semmit, csak áramlik rajtatok keresztül és eljut mindenkihez. Az ashramban az életnek nagyon tisztának kell lennie, a kapcsolatoknak nagyon tisztáknak kell lenniük, tisztelniük kell az idősebbeket. Azoknak, akik nem tisztelik az idősebbeket, mindig lesznek jobb Vishuddhi problémáik. Tudniuk kell, hogyan tiszteljék az idősebbeket és tisztelniük kell a Gurujuk képviselőjét. 

A többi csakrát is ugyanezen a módon kell látni. Próbáljatok olyan dolgokkal bírni egy ashramban, amelyek spontánok (természetesek), nem mesterségesek, amelyeket a Gurutok nem szeret. Például nem szeretnék ott látni valami fajta furcsa festményt vagy valami furcsa, képzeletre ható, buta jelképes ábrázolást. Egy sahaj háztartásban, mindenkinek, aki bejön éreznie kell, hogy „Igen, ez egy ashram!” Tiszta, takaros, rendes. Egyúttal az ashramnak a béke, boldogság és öröm helyének is kell lennie. Ha valaki az ashramba jön, annak éreznie kell: „Milyen helyet találtam! Milyen szép hely ez! Bárcsak én is itt tudnék lakni!”. A ti helyes ítélőképességetek az, ami ezt kidolgozza, hogy bármi, amit tesztek, bármi, amit létrehoztok, az a legjobbért van. 

Például mi az, amit Én csinálok? Hoztok nekem egy kis vizet, én csak odateszem a kezemet. Nem vibrálom meg, nem csinálok semmit, hogy megvibráljam, csak odateszem a kezem és kész, meg van vibrálva. Akkor miért járna nekem bármilyen elismerés? Csak megvibrálódik, ennyi. Csinálok én bármit? Láttatok ti engem bármit is csinálni? Csak odateszem a kezem és kész, meg van vibrálva. 

Ugyanígy, amikor csináltok valamit, csak gondoljátok azt, hogy “Én nem csinálok semmit, csak ott van a kezem. Ha piros a kezem, a víz is piros lesz. Tehát mi az, amit én csinálok? Semmit, semmit. Ha vibrációk vannak a kezemben és ha a vízbe teszem, a víz vibrált lesz. Akkor mi van? 

Láttam, hogy az ashramban az emberek egyáltalán nem éberek. Ha jön egy telefonhívás, elveszik, nincs kommunikáció. Az egyik személy nem mondja meg a másiknak, hogy volt egy telefonhívása. De még a háztartásban is figyelmesnek és ébernek kell lennetek. Például tegyetek egy darab papírt oda, vagy valamilyen jegyzetfüzetet, amire írjátok egymás alá, hogy aznap ki telefonált. Így amikor látják, hogy telefonáltak, vissza tudják hívni. Csak egy példát mondtam arra, hogyan kell ébernek lennetek különböző dolgokat illetően.

Ha főztök, tudnotok kell hány ember fog enni. Ha lesz mondjuk tíz ember, az étel ne legyen csak két személyre főzve. De ha két személy van és tíz főre főznek, az étel ki lesz dobva. Ez teljesen abszurd! 

El kell mondanom nektek egy történetet Mahatma Gandhiról. Az ashramjában voltam – még elég fiatal voltam abban az időben, de nagyon jól emlékszem erre. Azt akarta, hogy mindenki maradjon ebédre. Azt válaszolták: „De nekünk most mennünk kell”. „Rendben van, de azért ebédelhettek velem.” Egy konferenciát tartottak, és minden “nagy ember” (politikus) ott ült. Felállt és nála voltak a kulcsok, a ‘Janeva’-ban – tudjátok, az a szent kötél, amit viselnek. Kiment, a kulcsával kinyitotta az éléskamrát és mindent személyre szólóan kiporciózott, hogy egy személy csak egy unciát kapjon. Ott állt, míg mindent kihoztak és megmértek a főzéshez. Ezek az emberek meg mind ott voltak. Mola Nazar azt mondta: “Uram, nem tudtuk, hogy személyesen ott kell lennie a kulcsokkal, hogy kivegyen mindent. Olyan sok idejét pazarolta el miattunk.” Azt mondta: “Tessék? Pazarolni?” “Igen, ott kellett állnia és kivenni az ételt.” Erre Gandhi azt felelte: “Tudják, ez az én földijeim vére.” 

Olyan sok ember éhezik ezen a világon, és ha csak úgy eldobjátok az ételt, biztosítalak afelől, hogy egy napon éhezni fogtok. Nem sérthetik meg az ételt, hanem ébernek kell lennetek. 

Elmentek egy ashramba – láttam ezt Ausztráliában, de mindenhol megtörténik -, elmentek és megkérdezitek őket: „Van gheetek?” „Nincs.” „Akkor milyen olajotok van?” “Olaj?” Csak vonogatják a vállukat. “Mi ez? Milyen olajotok van?” Senki nem tudja, nem olvassák el milyen olajuk van. Így valaki hoz nekem egy üveg olajat. Elolvastom: ricinusolaj. “Ricinusolaj?” “Igen, miért?” “Tudod, mire szokták használni a ricinus olajat?” kérdezem. “Nem, Anyám.” “Ezzel az olajjal főztök?” “Nem tudom.” “Honnan jöttetek? Az elmegyógyintézetből?” 

Nincs éberség, ez a lényeg! Fel kell kelnetek 4 órakor, reggel 4,30-kor. Nem azt mondom nektek, hogy kötelező ezt tennetek, de fegyelmezzétek magatokat, mert ez az az idő, amikor éberekké váltok. A nap első felragyogó sugaraitól kapjátok. Mindig azt fogjátok látni, hogy korán reggel ébren vagyok. Nem azért, mert nekem erre van szükségem, hanem értetek teszem. Később aludhattok, de abban az időben csak keljetek fel! Az első sugarak – a nap sokkal később bukkan fel, a sugarak jönnek előbb. Ez éberré tesz benneteket. Fürödjetek meg, csináljatok puját és készen vagytok. Hat órára készen vagytok és éberek vagytok. 

Legyetek éberek mindennel kapcsolatban! Tegyük fel, hogy megkérdezem: “Hol vásároltátok ezt?” (Vonogatjátok a vállatokat.) Ilyen választ soha ne adjatok semmivel kapcsolatban! “Hol készült ez?” Én tudok mindent, ha megkérdeztek. Lehet, hogy nem tudtok valamiről, de kiderítem honnan szereztétek, és tudni fogom. 

Legyünk éberek a dolgainkkal kapcsolatban, azzal kapcsolatban, ami az ashramban van, hogy tisztán tartjuk-e vagy sem, vagy pocsék emberek vagyunk, teljesen léhák, akik nem tudnak semmit? Nagy divat azt mondani, hogy “Nem tudom”. Nem teszek fel abszurd kérdéseket, mint például: “Hány hajszál van a fejeden?” vagy “Hány csillag van?” Ha egy egyszerűt kérdezek, mint “Hány csészétek van?” (Vonogatjátok a vállatokat.) 

Ugyanezt láttam a férfiaknál is. Nemcsak a nők, hanem a férfiak sem olyan éberek, amilyeneknek lenniük kellene. Nincs köztük kommunikáció. Éberebbek, mert jobboldalasak, de nem éberek mások érzéseivel kapcsolatban. Ilyen például egy férj, aki nagyon goromba a feleségével, mindig sértegeti őt. Ilyenkor a többi férfi az ashramban használja az éberségét arra, hogy leborotválja a haját, a bajszát, és kérjék meg őt, hogy pizsamában járjon. Ha még ezután is rosszul viselkedik, ültessétek fel egy szamárra. Ha még akkor is rosszul viselkedik, mondjátok neki: “Nincs víz a számodra, tégy amit akarsz.” Ilyen büntetés jár annak a férfinak, aki rosszul viselkedik, akinek nincsenek érzelmei a felesége iránt, és rosszul bánik vele. Ha valaki nagyon romantikus, azt is meg kell tréfálni. 

Ez a férfiak ébersége, nagyon fontos, hogy ezt lássuk. Ébereknek kell lenniük azzal kapcsolatban is, hogy hogyan költik el a pénzt. Nagyon jól tudjátok, hogyan csináltak pénzt belőlem a San Diego-i ashramban. Senki nem törődött még azzal sem, hogy megtudja, mi történik. Fizették a bérleti díjat, és ezzel ennyi. Hogy mire költik? Mit csinálnak vele? Senki nem tudja. Megkérdeztem őket: “Tudjátok, hova küldték a pénzt? Elküldték nekem a bérleti díjat?” “Nem tudjuk Anyánk. Nem láttuk, nem törődtünk vele.” Ébernek kell lennetek azzal kapcsolatban, hogy hova mennyi pénz megy, mire költötök, mennyi van és minden ilyesmivel kapcsolatban. Elmentek az ashramba és megkérdezitek őket: “Most mennyi pénzetek van?” Nem tudják. “Nem tudjátok, mennyi pénzetek van?” “Nem, Anyánk. Elmentük valahová és vettünk 20 halkonzervet, így minden pénzünk elfogyott.” “De miért, miért vettetek 20 halkonzervet?” “Mert a nők azt mondták, jobb ha veszünk 20 halkonzervet.” “Hányan fogtok enni?” 

Fogalmuk sincs semmiről, nem éberek, nincs semmi, az egész egy zűrzavar. “Hogy mikor kelnek fel, mikor alszanak, mikor mit tesznek – nem éberek ezzel kapcsolatban, mert a Sahaja Jógában ti a saját gurutok vagytok. Mindenki guru. Óriási guruk! A saját magatok gurui vagytok, semmi kétség! De kell hogy legyen önfegyelmetek. Ahhoz, hogy guruk legyetek, fegyelmeznetek kell magatokat, és elszántnak kell lennetek, teljesen eltökéltnek, hogy magasabbra emelkedjetek, hogy fejlődjetek bármilyen lehetséges eszköz révén is, bármi is legyen szükséges a felemelkedésetekhez! Ez a jele egy olyan személynek, akiből guru lesz. Ahol nincs kommunikáció, ahol kommunikációs szakadék van, ahol nincs megértés, ahol problémák vannak, ahol nincs érzelmi ragaszkodás senki iránt, az nem ashram. 

Még egy történetet elmesélhetek, mert én Gandhiji ashramjában voltam. Természetesen a mi ashramjaink nem hasonlítanak az ő ashramjához. Az ő ashramjában 4 órakor fel kellett kelni, hideg vízben megfürödni és ‘prathana’-ra (ima, meditáció) menni. Lehetett látni az összes kígyót körös-körül. ‘Prathana’ közben előfordult, hogy egy kígyó épp előtted ágaskodott. De soha nem mart meg senkit semmilyen kígyó. Nem volt szabad szóvá tenni. 

Ez az úr, Gandhiji olyan gyorsan tudott járni – alig volt valami súlya -, szinte szökellt. Így tanultam meg vele gyorsan gyalogolni, mert mellette szaladni kellett. Az ételt vízben főzték, teljesen só nélkül – használhattál sót, ha akartál -, aztán tett rá valamilyen olajat, amit nem biztos, hogy igazán szerettél. Tehettél rá olajat. 

Azt mondta: “Rendbe kell tenni a nyelveteket. Miért kíván a nyelvetek egy bizonyos fajta ételt?” Mondom nektek, rosszabb volt, mint a Zen. Még a Zenben is kipróbálták ezt a tanítványokon. Olyan keserű ételt adott, mint a kinin a 108. hatványon. Aztán, hogy kompenzálják, az édes olyan édes volt, mint a cukor a 108. hatványon hogy az ízlelés rendbe jöjjön. 

Fontos a nyelvetek edzése, hogy miről beszéltek, mit mondotok? Csak csevegtek? Ti Sahaja jógik vagytok! Minden szó, amit kimondtok egy mantra! Ezek az ashramok sokkal magasabbrendűek és nagyszerűbbek, mint a világ összes ashramja, még Gandhiji ashramjánál is. Tudjátok ezt? Isten eszközei vagytok, és amikor beszéltek, minden szavatok egy mantra, bármi is a vágyatok, az egy parancs! 

Mindaddig, amíg nem ismeritek fel ezt, és az éberséget ezzel kapcsolatban, addig az ashramjaink olyanok lesznek, mint az árvaházak. Az emberek szeretik ha a vezető aranyos, egy cukorfalat, hogy felfalhassák. Vagy ha valaki túl szigorú, akkor olyan, mint egy másik Hitler. Nincs helyes mérlegelés, hogy szigorúnak kell lenned, de ugyanakkor szeretőnek, törődőnek, védelmezőnek. 

Sok mindent lehet humorosan elmondani, ami nem sérti meg annyira az embereket. Egy Sahaja jógi vegye megtiszteltetésnek, ha az Anya mond neki valamit, hogy tegye ezt vagy azt; hogy Ő annyit törődik veletek, a családotokkal, a gyerekeitekkel, az ashramjaitokkal. 

Tehát az ashram férfiainak elméje legyen éber azzal kapcsolatban, hogy hogyan viselkedjenek, hogyan beszéljenek, mit mondjanak. Ti a Mindenható Isten szószólói vagytok! Hogyan tudjátok csevegésre vesztegetni az időtöket? Tehát meg kell értenetek, hogy hogyan kell viselkednie egy olyan személynek, aki Isten szócsöve. Ti valóban Öt képviselitek! Hogyan kell öltöznötök? Hogyan kell járnotok, hogyan kell ülnötök, hogyan kell ennetek? 

Meglepődtem, hogy az emberek sört isznak az ashramban. Tudom, hogy alkoholmentes, de akkor is sör, ami melaszból készült. Akárhogyan is, de sör! Hogyan tudjátok azt a melaszt meginni? Jártatok már valaha cukorgyár mellett? A melasz szaga! Azt fogyasztjátok! Tehát, bármi amit esztek, bármi amire költötök, bármi amiről beszéltek, értem ezalatt azt, hogy bármi, amit kifelé mutattok, annak a belsőtöket kell kifejeznie. 

Tehát fejlesztenetek kell a Hamsa csakrátokat. Legyen önfegyelem és önvizsgálat: “Miért teszek ilyet, amikor én Sahaja jógi vagyok?” Tegyétek fel ezt a kérdést minden reggel, és este pedig jegyezzétek le: “Mit tettem a Sahaja Jógáért?” 

Szórakozunk, zenélünk, mindenünk megvan, de mindezt egy méltóságteljes stílusban kell csinálnunk. Még a táncra is ez vonatkozik. Mondtam, hogy tanuljatok némi ritmust, különben, valaki ügetni fog, egy másik vágtázni, mint a lovak. Ez olyan furcsán néz ki. Finomság szükséges, a ritmus és ritmikus mintázatok megértése. Tanuljatok többet, azt, hogy hogyan kell táncolni. Gyakoroljátok otthon – ez rendben van -, hogy hogyan táncoljanak a hölgyek, hogyan sétáljanak, mert amit kifejeztek, az a Mindenható Isten kifejeződése is.

Tehát, hogy milyenek legyetek, amikor együtt vagytok, hogyan beszéljetek, mikor keljetek fel, mikor aludjatok; mindez meg fog változni, ha igazán tudatába kerültök annak a ténynek, hogy ti a Mindenható Istent képviselitek, aki a helyes mérlegelés forrása. 

Helyes ítélőképességgel olyan sokat fogtok tanulni. Az első a tolerancia: “Rendben van, ki fogjuk dolgozni ezt. Működni fog.” Meg fogjátok tanulni mi a nem ragaszkodó szeretet. Meg fogjátok tanulni mi a humor, ami csiklandoz, de nem bánt. Azt is meg fogjátok tanulni, hogy mit mondjatok az előadásotokban és hogy mire figyeljetek. Mindenek fölött tudni fogjátok, hogyan teljesítsétek be a Mindenható Isten vízióját. 

Ma el kellett mondanom mindezt, ami természetesen a Vishuddhi egy része, de a Vishuddhi másik része az, hogy ti szerves részei vagytok az egésznek, a Viratanak. Óceánná váltok, olyanoknak kell lennetek, mint az óceán, minden módon! Így fogjátok felismerni, hogy a ti óceánotoknak nincsenek korlátai. Nemcsak az óceán, de az óceán szépsége és az óceán kreativitása – minden bennetek van, amit használnotok kell, amit fejlesztenetek kell, hogy világosan megmutassátok. Mert ha a Virata szerves részei vagytok, ha ti vagytok a Virata, akkor mennyire helyesen kell mérlegelnetek! 

Remélem, mindannyian tudni fogjátok, hogy a viselkedéseteknek el kell érni egy szintet: nem szabad felszínesnek, olcsónak, mohónak és természetesen kéjsóvárnak sem lennetek, hanem méltóságteljesnek, szenthez illőnek, fejedelminek, fenségesnek, gyönyörűnek és örömöt adónak. 

Isten áldjon benneteket!