Shri Adi Guru Puja. Cabella Ligure (Italy), July 28th, 1991. Ma azért vagytok itt, hogy a Gurutokat tiszteljétek. Különösen Indiában bevett szokás, hogy tisztelnetek kell a mestereteket, és a mesternek teljes mértékben felügyelnie kell a tanítványait. A mester-alapelv rendkívül szigorú, és a szigorúság miatt sok ember nem tudott megfelelni az ideális tanítvány követelményeinek. Azokban az időkben a mester hatalmas tekintéllyel rendelkezett, és ő döntötte el, hogy kit fogad tanítványául. Az illetőnek nagy tapaszján, vezeklésen kellett keresztül mennie, hogy egyáltalán tanítvány lehessen. Ez a megpróbáltatás volt az egyetlen dolog, ami alapján a mester döntött. A mesterek mindig a dzsungelben éltek, és maguk választották ki tanítványaikat, nagyon-nagyon kevés tanítványt, akiknek élelmet kellett koldulniuk a szomszédos falvakban, és saját kezűleg főztek a mesternek, és etették a mestert. Ez a fajta mester-dolog nem létezik a Szahadzsa Jógában. Meg kell értenünk, hogy az alapvető különbség az akkori mesterek stílusa és a között, ami most nálunk van, az, hogy akkor nagyon kevés egyén kapta meg a lehetőséget, hogy mesterré váljon, nagyon kevés. És ezt a néhányat is sok ember közül választották ki, ők pedig azt érezték, hogy igazán különlegesek, kiválasztottak, és örömmel vállalják, akármin is kell keresztülmenniük. Ezzel az elgondolással váltak tanítványokká. A Szahadzsa Jóga azonban egészen más. Azt mondhatnám, hogy éppen az ellenkezője. Először is, a ti Gurutok egy Anya, aki ’szándrakarunában’ szenved. Bármilyen apróság is történik veletek, a szemeim megtelnek könnyekkel. Anyaként gurunak lenni nagyon nehéz dolog. Ugyanakkor számotokra is nehéz, hogy magasabb szinteket érjetek el. Mert elvesztek, mivel nagyon szeretlek benneteket, és ebben Read More …