Shri Buddha Puja, Kutatás az abszolút után

(England)


Send Feedback
Share

Shri Buddha Puja. Shudy Camps, Anglia, 1992. 05. 31

Ma azért gyűltünk össze, hogy Shri Buddha puját tartsunk. Nem tudom hányan olvastatok Buddha életéről, és arról hogyan érte el végül a megvilágosodást. Nem tudom valójában hányan láttatok buddhistákat, vagy találkoztatok olyanokkal, akik magukat annak hívják. De mint minden vallásban, mivel egyikőjük sem kapta meg az önmegvalósulását, mindannyian elvesztek a fundamentalizmus egy formájában. Ezért van az, hogy mindannyian a valláson belül saját stílust hoztak létre, még Laoce Tao-járól és Viditama Zenjéről is elmondhatjuk, hogy mind egy tőről fakadnak.

Meg kell értenünk hogyan ébredt fel benne először az érzés, hogy valamit keresnie kell, ami az emberi életen túlmutat, amikor annyira elégedettek vagyunk mindennel, amink van. Mert ő egy király fia volt, gyönyörű feleséggel, fiúgyermekkel, és természetes, hogy bárki az Ő helyében elégedett lenne. De egy nap látott egy nagyon beteg embert, egy koldust, és egy halottat is, akit mindenki siratott. Nem értette honnan jött ez a szenvedés, és hogy mi szükség van rá. Feladta tehát családját, a jólétet, mindent és elment, hogy az igazságot keresse, ahogy közületek sokan tették.

El is veszhetett volna, mert elolvasta az összes Upanishádot, és minden olyan elérhető könyvet, ami az igazságról szólt. De azoktól nem kaphatott semmit. Teljesen sanyasa (lemondó) életmódot folytatott, az élelemre, a szórakozásra vonatkozóan. Mindent feladott. És legvégül, egy fügefa alatt feküdt, amikor az Adi Shakti egyszer csak megadta neki az önmegvalósulást, mert annyira igaz volt, és mert egy különleges helyre lett kijelölve a Viratában. Amit el kellett érnie. Természetesen nem kell az előző életeiről beszélnem, sokszor beszéltem már arról, hogy mi volt előző életeiben és hogyan érte el saját maga a megvilágosodását.

Azt kell megértenünk az életéből, hogy felfedezte, megtudta, hogy az igény, a vágy az ami minden nyomorúság oka. De nem tudta, mi az igaz igény, a tiszta igény, a tiszta vágy. Ezért nem tudta elmondani az embereknek, hogy a megvilágosodáshoz a Kundalinin keresztül kell eljutniuk. Mivel nagyon aszkétikus életet élt, az vált a buddhisták törvényévé. A minap amikor Thaiföldön voltam és Buddháról olvastam, meglepődtem, hogy a bikkhu-k (thaiföldi buddhista szerzetesek neve)– bikkhu, szanszkritül bhiksus, azt jelenti elemózsiát kér, vagy koldus, de vallásos koldus.

Több ezer (de legalább ezer) emberrel járt mezítláb, tartalék élelmiszer, szállás és minden nélkül. Le kellett borotválniuk a hajukat, bajszukat, nem lehetett szőr a testükön. Sőt, csak egy hosszú öltözéket hordhattak, amit így kellett felkötniük. Ezzel takarták magukat akármilyen, hideg vagy meleg évszak volt. Az éneklés, a tánc, vagy a szórakozás bármilyen formája nem volt megengedett. Az ételt azokban a falvakban gyűjtötték össze, amerre éppen jártak, és csak nagyon keveset kaptak. Először a gurujuknak ajánlották föl azt, amit kaptak, amit a számukra főztek, és csak azután ettek ők. Gondoljatok bele, ezrek gyalogoltak mezítláb az égető forróságban, vagy sárban, esőben, minden évszakban, feladva családi kapcsolataikat. Még akkor is, ha mindketten, a férj és a feleség is, belépett a közösségbe, nem élhettek házastársakként. Fel kellett adniuk minden más fizikai, mentális és érzelmi igényüket, ezt az utat próbálták követni, mert Buddha azt mondta az igény okozza (a szenvedést).

Több ezer (de legalább ezer) emberrel járt mezítláb, tartalék élelmiszer, szállás és minden nélkül. Le kellett borotválniuk a hajukat, bajszukat, nem lehetett szőr a testükön. Sőt, csak egy hosszú öltözéket hordhattak, amit így kellett felkötniük. Ezzel takarták magukat akármilyen, hideg vagy meleg évszak volt. Az éneklés, a tánc, vagy a szórakozás bármilyen formája nem volt megengedett. Az ételt azokban a falvakban gyűjtötték össze, amerre éppen jártak, és csak nagyon keveset kaptak. Először a gurujuknak ajánlották föl azt, amit kaptak, amit a számukra főztek, és csak azután ettek ők. Gondoljatok bele, ezrek gyalogoltak mezítláb az égető forróságban, vagy sárban, esőben, minden évszakban, feladva családi kapcsolataikat. Még akkor is, ha mindketten, a férj és a feleség is, belépett a közösségbe, nem élhettek házastársakként. Fel kellett adniuk minden más fizikai, mentális és érzelmi igényüket, ezt az utat próbálták követni, mert Buddha azt mondta az igény okozza (a szenvedést).

De az egész életük meddő és unalmas volt, nem volt benne semmi élvezet. Nem lehettek gyerekeik, nem lehettek családok. Így az életük nagyon magányossá, rideggé, úgymond nagyon meddővé vált. Bár sanghának hívták őket, ami kollektívát jelent, de ebben a kollektivitásban nem volt kapcsolat, mert nem nagyon beszélgethettek egymással, nem beszélhettek a politikáról, gazdaságról, vagy bármiről. Csak a meditációról, és a legmagasabb élet eléréséről beszélgethettek.

Így el tudjátok képzelni, milyen életet kellett élniük, hogy megvilágosodjanak. És ez az elképzelés nagyon sok vallásban folytatódott. Aztán különös módon a családosoktól is kezdték elvenni a pénzüket, arra hivatkozva, hogy mindent fel kell adni. Természetesen Buddha idejében is mindent fel kellett adniuk és belépni a közösségbe, de az egy őszinte szándéka volt Buddhának, hogy eljuttassa őket a megvilágosodáshoz, hogy olyan emberekké váljanak, akik az abszolút valóságot ismerik. De ez nem történt meg, és ez az oka annak, hogy a buddhisták sok fura buddhizmust gyakorolnak. Például a japán buddhisták, ahol nem volt megengedett, hogy állatot öljenek, azt mondták: „Rendben, nem ölünk állatot, de ehetünk megölt állatot.” Találtak rá megoldást. Aztán megölhettek embereket: „Nem lehet állatokat ölni, de ölhetünk embereket.” Így váltak a japánok szakértő gyilkosokká. Látható, hogyan találják meg az emberek a kibúvókat.

Ahol Laoce a Taoról beszélt, ott alakult ki a buddhizmus második fajtája. Valójában a Tao maga a – ő volt az egyetlen, aki beszélt a Kundaliniről – a Tao a Kundalini. De ez is túl sok volt ezeknek az embereknek. Egyszerűen nem tudták megérteni miről beszélt. Hogy eltávolodjon attól a szigorú buddhizmustól, festészetben és egyéb módon fejezte ki magát. Ennek ellenére sohasem vert igazán gyökeret, és találkoztam olyan emberekkel is, akik a Tao-t követik, de egyáltalán nem értem, hogyan követnék ezek az emberek a Kundalini útját.

A Yangce folyó mentén utazva nagyon sokféle dolgot találunk. Minden öt percben változik a látvány, a gyönyörű hegyek formája, és a sok vízesés, nagyon érdekes. Az a Kundalini. A folyó a Tao. De azt mondják, hogy sohase engedd, hogy a külső kísértések eltereljék a figyelmed. Látnod kell őket, de tova kell haladnod. Ez a Tao, amit Ő vezetett be. De eltévedtek, mert el kezdtek festeni, és mindenféle, inkább művészi dolgokkal foglalkozni. Alapvetően Buddha sohasem gondolt művészetre, sohasem akart semmilyen művészetet és nem akarta, hogy köze legyen a művészethez. Azt mondta: „Az egyetlen dolog amit tennetek kell, hogy önvizsgálatot tartotok, hogy mélyen a bensőtökre figyeltek, és megtaláljátok az abszolút igazságot.” De az egész így kezdett félresiklani.

Aztán a Zen módszer is, amit Viditama, Buddha egyik nagyszerű tanítványa kezdett Japánban, ugyanilyen zavarodott a Kundalinit illetően. A Zen rendszerben rátettek, vagy néha rá is ütöttek a hátra, illetve a gerincre, a csakrákra, és megpróbálták felemelni a Kundalinit, mindenféle szörnyű dolgot tettek. A Zen rendszerben nagyon kíméletlen módszereket fejlesztettek ki a Kundalini felemelésére. Annyira messzire mentek, hogy olyan emberekkel is találkoztam, akiknek eltört a gerincük. Mindenesetre, a Kundalini sohasem fog felemelkedni, ha a gerincoszlop…

Figyeljetek ide! Egy hölgy kisétál, és a figyelem kisétál. Ha a figyelmetek ennyire gyenge… Kérlek, figyeljetek ide! Értitek? Ha egy ember kisétál, a figyelmeteknek nem lenne szabad…, és ne gyertek be zavarni! Meg kell értenünk, hogy a figyelmünknek szilárdnak kell lennie. Bármelyik hölgy kisétál, és ha a figyelmetek elmegy, akkor meg kell értenetek, hogy többet kell meditálnotok. Kérlek, figyeljetek!

Tehát ez a Viditama féle Zen is nagyon eltért. Találkoztam a Viditama Zen vezetőjével, meglepett, hogy hívtak, mivel nagyon beteg volt, és azt mondták: „Anyám, kérlek segíts neki meggyógyulni.” De kiderült, hogy nem is volt önmegvalósult lélek, és egy szót sem tudott a Kundaliniről. Így megkérdeztem: „Hogy lehet hogy te vagy a vezető? Hogy lehetsz az, ha nem ismered a Kundalinit?” Megkérdezte: „Mi az a Kundalini?” Nem értett semmit. Azt mondtam: „Mi az a Zen?” „A Zen annyit jelent, hogy meditáció, dhyan.” Azt mondtam: „Rendben, de mi az?” „Igen, igen, az van.” Nagyon zavarodott volt. Aztán megkérdeztem: „Te nem vagy önmegvalósult lélek, hogy lehet hogy te vagy a vezető?” Azt mondta: „Nagyon régóta nem volt köztünk önmegvalósult lélek. Csak hat évszázadon át voltak kashyapák” – kashyapáknak hívják őket – „és azután egyáltalán nem volt köztünk önmegvalósult lélek.”

Csak gondoljatok bele milyen körülmények között kaptátok meg az önmegvalósulásotokat. Semmit sem kellett feláldoznotok, feladnotok, vagy végigcsinálni ezeket a tapasyákat – vezekléseket. Mert Buddha maga a tapah. Ez a három istenség az Agnya csakrátokon: Krisztus, Mahavira és Buddha, ők hárman a tapah-k. A „tapah” azt jelenti vezeklés. Vezekelnetek kell. A Sahaja jógában a vezeklés nem azt jelenti, hogy fel kell adnotok a feleségeteket, férjeteket, gyerekeiteket, családotokat, hanem azt jelenti, hogy meditálnotok kell. És a meditációhoz azt kell tudnotok, hogy mikor kell felkelnetek, ez legyen a legfontosabb dolog egy Sahaja jógi számára. Meglátjátok a többi magától fog működni.

Hogy elmélyüljetek meditálnotok kell, nagyon egyszerű dolog. Nem kell leborotválnotok a fejeteket, nem kell éheznetek, nem kell mezítláb gyalogolnotok. Énekelhettek, táncolhattok, szórakoztathatjátok magatokat a zenével. Ott egy drámát, egy színjátékot vagy hasonlót sem lehetett megnézni. Olyan sok dolgot, ha látnátok a listát, megőrülnétek, hogyan tudták az emberek elviselni? De ezrek jártak Vele, és olyan szegények lettek, csak rongyokat hordtak.

Végül egy nagy kereskedő haladt el mellettük, és őket látva azt gondolta: „Ezek a szegények, ezek csak koldusok. Isten tudja, lehet leprások vagy valami ilyesmi.” Megszánta őket, adott nekik ennivalót és egyebeket, de még mindig nem tudta, hogy az a tagata volt, ami annyit jelent az úton lévő Buddha. A legfontosabb dolog Buddhánál – „buddha” a „bodh”-ból ered. És a bodh azt jelenti: a központi idegrendszeren át ismerni a valóságot. Mindannyian buddhákká váltatok, anélkül, hogy bármit is feladtatok volna, mert amit Ő adott fel, az mind esztelen volt, egy mítosz. És ha mítosz volt, mi értelme feladni azt? Mit számít az, ha hallgatsz zenét, ha táncolsz? Egyáltalán nem számít, de ezek az eszmék olyan mélyen behatoltak az emberekbe, hogy csak sajnálatot és részvétet lehet érezni irántuk, mondván: „Nézzétek, miben vesznek el?” Nem esznek, csak néha-néha, éheznek, rosszabbul néznek ki, mint a TBC-sek. Míg ti tényleg olyanok vagytok, akár a rózsák, mindannyian élvezitek az életet, mindenetek megvan. De mégis tudatában kell lennetek, hogy rendelkeznetek kell a Buddha elvvel. A Buddha elv pedig az, hogy vezekelnetek kell.

A vezeklés nem azt jelenti, hogy éheztek. De ha túlságosan is érdekel benneteket az étel, akkor jobb, ha egy kicsit koplaltok. Sohasem mondtam, hogy ne élvezzétek a zenét. Ez nem kérdés – azt kell tennetek. De olyan zenét hallgassatok, ami a felszabadulásotokat, az önmegvalósulásotokat, a felemelkedéseteket támogatja. Nem mondom azt, hogy „ne tedd”, mert ti magatok tudjátok, hisz buddhák vagytok. Buddhának nem kellett semmit sem megmondani. Ő megmondta mindenkinek, de neki nem kellett semmit sem megmondani. Ugyanígy, nektek sem kell elmondanom. Csak meg kell értenetek. De néha olyan sok szokás köti meg az embereket, hogy azt látom, nagyon nehéz számukra megérteni, mi a lélek.  A lélek határtalan. Isten szeretetének szabad kifejeződése. Tehát amikor Isten szeretetének szabad kifejezésére kerül sor, az együttérzésre, a szeretetre, akkor át kell gondolnunk, hogy azt tesszük-e vagy sem? Még most is nagyon sok szokásunk van. Például néhányan közületek, úgy gondolkodnak: „Ilyen vagy olyan nemzetiségű vagyok. Ez vagy az vagyok.” Nagyon büszkék vagyunk ezekre. Nem tudunk elvegyülni másokkal, mert többre tartjuk magunkat náluk – vagy ehhez hasonló. Most már egyetemes lényekké váltatok, hogy lehetnek ilyen buta korlátaitok, amik csak mítoszok? Önvizsgálatot kell tartani, és kideríteni, hogy…

Mi a baj vele? Vigyétek ki! A gyerekeiteknél is nagyon fontos, hogy lássátok hogyan viselkednek, hogy agresszívek, vagy milyenek. Nagyon fontos, mert ők is buddhák, ők is önmegvalósult lelkek, de vannak szokásaik, és azoknak megfelelően viselkednek. A tény az, hogy bennünk van a fény, ezért kezdjük felismerni, mi a rossz bennünk, és egyszerűen elengedjük azt. Tudnotok kell, ha még látjátok is, de nem tudjátok elhagyni, akkor több erőre van szükségetek. Meg kell tanulnotok, hogyan emeljétek fel a Kundaliniteket, hogyan legyetek állandóan kapcsolatban az Istenivel, hogy gondolatmentes tudatosságban legyetek és belső mélységetekben növekedjetek.

Mi a baj vele? Vigyétek ki! A gyerekeiteknél is nagyon fontos, hogy lássátok hogyan viselkednek, hogy agresszívek, vagy milyenek. Nagyon fontos, mert ők is buddhák, ők is önmegvalósult lelkek, de vannak szokásaik, és azoknak megfelelően viselkednek. A tény az, hogy bennünk van a fény, ezért kezdjük felismerni, mi a rossz bennünk, és egyszerűen elengedjük azt. Tudnotok kell, ha még látjátok is, de nem tudjátok elhagyni, akkor több erőre van szükségetek. Meg kell tanulnotok, hogyan emeljétek fel a Kundaliniteket, hogyan legyetek állandóan kapcsolatban az Istenivel, hogy gondolatmentes tudatosságban legyetek és belső mélységetekben növekedjetek.

Országosan is sokat csökkennek a gondok. Nem vagyunk, nem akarunk fajgyűlölők lenni. Tudom, az emberek ki nem állhatják a fajgyűlölőket, azt akarják, hogy a fajgyűlölet tűnjön el. Indiában, a Sahaja jógik azt akarják, hogy az egész kasztrendszer szűnjön meg, mert ez mind önpusztító. Kezdjük meglátni önmagunkban, mi az, ami önpusztító, mi az, ami engem, a családomat, aztán az országomat és az egész világot elpusztítja. Felismeritek minden kockázatos vállalkozásotokat, amik pont ellenkezői a konstruktív életnek. Meglátjátok és meg tudjátok állítani azt, amikor letértek a helyes útról és a pusztulásotok felé haladtok.

Ez nagyon fontos – csak akkor lehetséges, ha önvizsgálatot tartotok, és meditáltok, és megvizsgáljátok: rendelkezem én ezzel a tulajdonsággal? Néhányan nagyon büszkék a temperamentumukra, azt mondják: „Én ilyen vagyok, mit lehet tenni Anyám? En ilyen vagyok.” Ebből elég! Minden szép tulajdonságotokat felébresztette a Kundalini. Ami annyit jelent, hogy egyik sem volt halott, nem volt végük, mind ott voltak érintetlenül, és amikor a Kundalini elkezdett emelkedni, Ő csak felébresztette azokat a gyönyörű tulajdonságokat.

Ezenkívül a Guru pudzsán el fogom mondani, mi minden történt. A Sahastrara pudzsán természetesen már elmondtam, hogy mit értetek el. El sem tudjátok képzelni, milyen erőkkel rendelkeztek. De a Guru pudzsán feltétlenül el fogom mondani, mi a Sahaja jóga. Ez az egyik legértékesebb dolog, amit az embereknek nagyon régóta ismerniük kellene. Ez nem csak szóbeszéd Istenről, nemcsak kijelentése annak, hogy az Isteni bennetek van, hanem annak a hatékonysága. Nincs szükségetek a tudományra, ha gondotok van, rendben, adtok egy bandhant, és kész! Ilyen egyszerű! Ha bármit is akartok, csak adjatok egy bandhant, ennyi! Ha önmegvalósulást akartok adni, csak emeljétek fel, és a Kundalini felemlekedik. Bármit, amit a tudománnyal el lehet érni, elérhetitek a Sahaja jógával. Mi is számítógépek vagyunk. Néha mondok valamit, és megkérdezik: „Anyám honnan tudod?” „Kétségkívül, számítógép vagyok.” – válaszolom.

Ti mindannyian számítógépek vagytok, csak ki kell fejlesztenetek a mélységeteket. Jó úton haladtok, így nincs szükségünk erre a tudományra, ami elpusztíthat mindenkit. Mindent meg tudunk oldani a Sahaja jógával. Ezt fogom nektek Guru puján elmagyarázni, hogy váltok ennyire hozzáértővé. Kérlek benneteket, legyen önbecsülésetek. Kell, hogy legyen önbecsülésetek, és meg kell értenetek, hogy már Sahaja jógik vagytok. Legelőször is Sahaja jógik vagytok, és Sahaja jógiként el kell érnetek azt az állapotot, ahol teljesen képessé váltok mindarra, amit a tudomány, vagy bárki megtehet. Ez az igazi siddhi (erő), ami azt jelenti minden erő megtestesülésévé váltatok.

Vannak olyanok, akik azt mondják: „Anyám nem tudjuk kinyitni a szívünket.” nem azt akarom, hogy műtétileg nyissátok ki a szíveteket. Kinyitni a szívet, annyit jelent, hogy lássátok mi a baj veletek. Van bennetek együttérzés? Vannak olyan emberek, akiknek egy kutya, vagy egy macska felé nyitott a szívük, de néha a gyerekeik felé nem az. Hogy lehetséges az, hogy nincs nyitva a szívetek a Sahaja jógában? Ami az elsődleges hely, ahol a lélek található, és ahonnan a fényét sugározza, az első hely, ahol egy szeretettel teli ember életét érzékeljük. Hogyan létezhet olyan probléma, hogy: „Nem tudom kinyitni a szívemet?” Ez csak azért lehetséges, mert csak egótok van, de nincs önbecsülésetek.

Buddha az, aki elpusztítja az egót. Az ego lerombolója. Mint ahogy láttátok, ő a Pingala csatornátokon mozog, feljön és letelepedik ezen az oldalon, a baloldalon. Ő az, aki az egót ellenőrzi. Mennyire próbálta a jobboldalt ellensúlyozni! Először is láttátok a nevető Buddhát. Nagyon kövér, de aki jobboldalas, az nagyon sovány, sohasem nevet, még nem is mosolyog, még ha csiklandozod, talán akkor sem fog! Buddha személyét nevetve ábrázolták úgy, hogy sok gyerek csücsült a hasán és mindenütt az egész testén. Így mutatták be azt, ahogy Buddha, aki a jobboldalunk ura, ellensúlyoz. És hogyan uralja a jobboldalunkat? Kineveti. Tréfálkozik Magán és mindenen. Bármin, amit látnak. Mivel azt mondta: „Ne nézzetetek meg semmilyen színjátékot!” Rendben. Én azt mondom: „Nézzetek meg minden színjatékot!”, de abban, amit a megvilágosodott tudatosságotokkal láttok, láthatjátok a benne rejlő butaságot, és szórakoztok azon!

Például ez az Elizabeth nevű hölgy (Liz Taylor) vagy nyolcszor, vagy kilencszer ment férjhez, nem tudom hányszor, nem számoltam. Ezek a buta emberek, három négy ezren, képzeljétek, többen mint ti, odamentek bámészkodni. Voltak helikopterek, akik ejtőernyősöket dobtak le. Mindenki annyira el volt varázsolva, közben az ejtőernyősök a fákra, vagy néha az emberekre potyogtak. Ez mind benne volt az újságban, látjátok ez a nagy hír Amerikában. Látnotok kell az ebben rejlő butaságot. Ha látjátok benne a butaságot, akkor minden rendben. De ha olyanokká váltok, mint ott az egyik bámészkodó, azt gondoljátok: „Milyen nagy dolog ez! Mekkora szerencse hogy láttam ezt a hölgyet – aki egyébként annyira kedvezőtlen – nászútra menni!” Bármi, amit láttok… például Rio-ban jártam, ahol megmutatták a karnevált. Istenem, úgy éreztem, hányni fogok, annyira visszataszító.

A figyelmetektől függ, hogy hogyan reagáltok egy dologra, a buddha chitta azt jelenti, akinek megvilágosodott a figyelme. Hogyan reagáltok? – Természetes ha az valami isteni, akkor elmélyedve figyeltek, nem fog a figyelmetek ide-oda ugrálni. Nem számít, akármi is történik a világon, a teljes figyelmetek az Istenin van. De ha valami butaság, akkor látjátok a lényegét, ha valami mókás, akkor annak látjátok a lényegét. Az történik, hogy ezzel a figyelemmel az egésznek a lényegét látjátok, a valósághoz való viszonyát. A valósághoz viszonyítva buta dolog. Az igazság fényében butaság. Lehet képzeletbeli, hamis, képmutató, mindenféle, ami nem valós. De ha Sahaja jógik vagytok, akkor ezt látjátok és élvezitek.

Láttam, hogy a gyerekek egy bizonyos korig ezt könnyedén meg tudják csinálni, aztán nem tudom, mi történik velük. Az én gyerekeim, mindig elmentek megnézni a Ramlila-t (több napon át tartó Ráma életét bemutató népi előadás). Nagyon kicsik voltak, iskolások. Minden nap elmentek a cseléddel. Minden cselédnek volt Ramlila-ja, mindannyian elmentek megnézni, és amikor visszajöttek, elmesélték, mennyire szórakoztató volt.

Elmesélték: „Ma Dasarath meg a felesége veszekedtek, és hirtelen észrevettük, hogy mindketten

férfiak, akik veszekedtek. Egymással veszekedtek.” vagy valami ilyesmit. Minden alkalommal elmesélték a tréfás részeket. De a cseléd azt mondta: „Ezek a gyerekek, látja, hogy élvezték! Egyfolytában nevettek, annyira élvezték ezt a Ramlila-t, mint mi.”

Látjátok a különbséget? Ezek a lányok azon nevettek, mennyire nevetséges volt az egész, míg ez az alak azt gondolta, hogy igazán élvezték az egészet. Ez a megértés. Ugyanez igaz a reakciótokra. Az a chitta-toktól függ, a figyelmetektől, ami megvilágosodott. A megvilágosodott figyelem nagyon másképp reagál, mint egy buta figyelem, vagy egy összezavarodott figyelem, vagy az a figyelem, ami tele van negativitással.

Az alapján kell ítélnünk, ahogyan reagálsz. Mint amikor az a fura punk alak jött felém, és megkérdeztem: „Miért teszel így?” Egy jógi azt mondta: „Anyám nem szabad ezt mondanod!” Kérdeztem: „Miért?” „Mert ez az ő vallása.” Azt válaszoltam: „Tényleg? Ez a vallása?” A fickó azt mondta: „Mi a baj vele?” Azt mondtam: „Az a baj, hogy nem vagy önmagad. Nincs önbecsülésed, ezért próbálod magadat befesteni és ilyennek vagy olyannak mutatni, ami valójában nem vagy. Miért nem próbálsz azzá válni, ami vagy?” Később ez az alak Sahaja jógi lett.

Ez az, amit látnunk kell, és el kell fogadnunk, hogy mik vagyunk, hogy a lélek vagyunk. Ha a lélek vagyunk, akkor úgy kell élnünk, élveznünk és cselekednünk, ahogy éppen szükséges. De Buddha négy dolgot mondott nagyon szépen, amit úgy gondolok mindannyiótoknak minden reggel el kellene mondanotok, hogy megértsétek. Előszőr azt mondja: „Buddham sharanam gacchami” – „Átadom magam Buddhának.”, ami azt jelenti, átadom magam a megvilágosodott figyelmemnek, a megvilágosodott tudatosságomnak. „Buddham sharanam gacchami.” Nagyon fontos tudni, hogy sokszor elmondta.

Aztán azt mondta: „Dharmam sharanam gacchami.” Ami azt jelenti, hogy átadom magam a dharmámnak. Nem a külső dharmának, – ezek a vallások, amiket elképzeltek és amik valamilyen módon elferdültek – hanem a bennünk lévő vallásnak, ami velünk született. Átadom magam annak, ami becsületes, amiről tudjátok, hogy a valódi dolog bennünk, ami mindannyiunk értékrendjét adja.

A harmadik, amit mondott: „Sangham sharanam gacchami.” Átadom magam a közösségnek. Találkoznotok kell. Minden Tőlem telhetőt megteszek, hogy legyen egy hely, ahol havonta legalább egyszer, akár egy piknikre is, de találkozzatok. A „Sangham sharanam gacchami.” nagyon fontos, mert akkor tudni fogjátok, hogy részei vagytok az egésznek, a mikrokozmosz a makrokozmosszá vált, hogy a Viráta szerves részei vagytok, és hogy tudatában vagytok ennek. Ezért működnek a dolgok olyan gyorsan, és így segítjük egymást. Így jövünk arra rá, ki az, aki negatív, és ki az, aki nem az, ki az, aki egoista, és ki az, aki nem. És így fedezzük fel azokat is, akik egyáltalában nem Sahaja jógik, bár magukról azt állítják, lemondunk róluk, mert megértjük, milyenek.

Ha nem jártok a közösségbe, ha nem váltok kollektívakká, akkor sohasem fogjátok megérteni annak az értékét. Olyan nagyszerű, olyan sok erőt, olyan sok megelégedettséget és örömet ad, hogy a Sahaja jógában először a kollektivitásra kell figyelnünk. Tegyük fel, hogy valami még hiányzik, nem számít, csak legyetek kollektívak. Amikor a közösségben vagytok, nem kell másokat kritizálni, nem kell másokat sértegetni, nem kell hibákat keresni bennük. Önvizsgálatot kell tartanotok és tudnotok, hogy: „Ha mindenki jól érzi magát, és én vagyok az egyetlen, aki itt ül és hibákat próbál keresni, akkor valami baj van velem.

Ha a hibákat csak magatokban keresnétek, akkor biztosan sokkal kollektívabbakká válnátok, mintha a hibákat csak másokban látjátok. Semmi haszna, tényleg semmi haszna másokban látni. Tegyük fel, van egy folt a szárimon, jobb, ha kitisztítom. De ha a tiéden van, akkor mi haszna annak, hogy nézegetem? Én nem tudom eltávolítani, nektek kell. Ilyen egyszerű, nagyon gyakorlatias, és ez a fajta gyakorlatias… Hallotok? Mindannyian? … Ilyen praktikus dolgokat kell tennünk, hogy megértsük, hogy a Sahaja jóga a legpraktikusabb dolog. A legpraktikusabb, mert ez az abszolút valóság.

Mindezekkel az erőkkel, mindezzel a megértéssel, ezzel az együttérző szeretettel, biztosaknak kell lennetek magatokban, és tudnotok kell hogy ez az Isteni Erő, ami mindenható, állandóan véd, vezet benneteket, gondoskodik rólatok, táplál benneteket és segíti a növekedéseteket.

Isten áldjon meg benneteket!

H.H. Shri Mataji Nirmala Devi