Navaratri Pudzsa

(Italy)


Send Feedback
Share

Navaratri Pudzsa, Cabella Ligure, Olaszország 1992. szeptember 27.

Ma van a Navaratri első napja. És amikor észrevettem, hogy esik az eső, és mindenféle problémák merülnek föl, és Visnumaja bizonyos dolgokat sugall, megvizsgáltam a naptárt, és meg fogtok lepődni: a naptárban az áll, hogy háromnegyed hatig nem kedvező, nem kedvező az idő. Csak háromnegyed hat után kezdődik a megfelelő idő; képzeljétek csak el, hogyan lett helyesen kiszámítva, hogy háromnegyed hatkor kell kezdenünk ezt a pudzsát, háromnegyed hat után. Tehát a Navaratri első napja ekkor kezdődik Olaszországban, vagyis Európában, háromnegyed hat után. Meg kell tehát értenünk, hogy a Csajtanja dolgoz ki mindent, és hogy Ő sugallja a dolgok helyes menetét, mert Én egyáltalán nem láttam – ahogy ti mondjátok – a ’tithi’-t (kedvező idő), hanem csak megéreztem, és mondtam, hogy este tartsuk. És amikor ezt mondtam, így szóltam: „Nézzük meg a naptárt!” és ott volt benne. Nagyon sok dolog van, amit észre kell vennünk, így mindent, ami feltárul előttetek, meg tudtok erősíteni. Például, régebben elmondtam nektek, hogy a Muladhára csakra szénből van, szénatomból, és ha balról jobbra nézzük – jobbról balra nézzük, a bal oldalon nem látunk mást, mint egy szvasztikát. Amikor pedig balról jobbra nézzük, az Omkarát látjuk; és amikor alulról fölfelé nézzük, az alfát és az omegát látjuk. Tudjátok, hogy Krisztus azt mondta: „Én vagyok az Alfa és az Omega”.

Vagyis a szvasztika Omkarává lesz, és így Krisztussá is lesz. Tisztán láthatjátok. Van egy gyönyörű képünk erről, egy felvételen, és szerettem volna, hogy mindannyian láthassátok, de nem tudom, hogyan tudjuk ezt itt megszervezni. De kívánom, hogy meg tudjátok nézni, ez egy világos bizonyíték. Az alfa és az omega tehát, és ezek a matematikai dolgok is, belülről erednek, az Istenitől. Ezeket nem mi teremtettük. Ezeket olyan matematikusok fedezték föl, akik megvalósult lelkek voltak, és ők használták az alfát és az omegát. Meglepő, hogy teljesen tisztán látható, amint a szvasztika Omkarává lesz, majd az Omkara alfává és omegává lesz. A Szahadzsa Jógában tehát minden kézzelfogható és bizonyítható. Ma a Durgát fogjátok tisztelni, vagyis az Istennő kilenc formáját.

Ő kilencszer jött le ide a Földre, és ennek megfelelően harcolt azokkal az emberekkel, akik el akarták pusztítani a keresőket, akik meg akarták keseríteni az életüket. És ezek a megkínzott szentek, amikor az Istennőhöz imádkoztak – mivel egyik isten sem volt képes segíteni, Szadasiva pedig sosem avatkozik bele az Istennő dolgaiba – így ők a Bhagavatit tisztelték, és aztán az Ő inkarnációi kilencszer jöttek el, az adott kor szükségleteinek megfelelően. Minden alkalommal azt láthatjátok, hogy az Istennő szembeszáll azokkal az emberekkel, akik különösen arrogánsak és önfejűek, és igen nagyra tartják magukat; és a bhaktákat (hívők) agyonkínozták ezek az öntörvényű, rettenetes raksaszák. Indiában, amikor felállítjuk valakinek a horoszkópját, három csoportra oszthatjuk az embereket: az első a dévák, őket úgy hívják, ’dév’; a második csoport a ’mánavák’, mely azt jelenti, emberek; és a harmadik a raksaszák. Azt hiszem, ti mindannyian a ’dév’ csoportba tartoztok, mert máskülönben nem tudtatok volna a Szahadzsa Jógába jönni ilyen komoly meggyőződéssel, ha nem onnan jönnétek. Végül is milyen okból kellene elhinnetek nekem, hogy ott volt a Durga, ott volt ez a dolog, és Ő ezt meg azt csinálta? Itt nem arról van szó, hogy kikerültök az egyik hitből és most egy másik hitbe vetitek bele magatokat; ez nem így működik. Ez mind bizonyított dolog – érezhetitek. Például, ha fölemelitek a kundalinitokat, a középső Szívnél, képesek vagytok megérezni, hogyha a középső Szívben akadály van, és akkor Dzsagadamba nevét kell mondanotok. Amíg nem mondjátok ki a nevét, nem fog megnyílni.

Amikor a középső Szíveteket tisztítom, Nekem is ki kell mondanom: „Valójában Én Dzsagadamba vagyok”, és akkor a bennetek lévő Dzsagadamba fölébred. Most tehát ti jobban bebizonyítottátok, mint a tudósok. A tudósok kívülről közelítik meg a dolgokat, és egyáltalán nem meggyőző erejűek. Ha van valami problémátok, megoldják; ha másik problémátok van… megoldják a problémákat, de nem ismerik az alapokat, hogy mi a problémák lényege, és hol található a megoldás. Ugyanakkor ti láhatjátok, hogy amikor az Amba, a Kundalini, mely a Szentlélek tükröződése, az Adi Sakti tükröződése bennetek, amikor Ő fölemelkedik, átszelve a különböző csakrákat, erőt ad át nekik, mivel Ő maga az Erő, Ő a Sakti. Ő Szadasiva vágyának az ereje. Ő Szadasiva teljes ereje. És teljes egészében Ő adja az erőt a csakráknak, melynek segítségével ezek a csakrák megvilágosodnak, és az istenségek fölébrednek. Tegyük fel, nincs életerőnk: olyanok leszünk, mintha meghaltunk volna. Amikor tehát ezek a központok hozzájutnak ehhez az erőhöz, ehhez a saktihoz, fölébrednek.

Ti már láthattátok, magatok is képesek vagytok ezt megtenni. Ez kézzelfogható, bizonyítani tudjátok. Már elmondtam nektek, hogy az Istennő a Szív-központban lakozik. Nézzétek csak meg, hol helyezkedik el a Szív-központ – ezt is nagyon érdekes megfigyelni. Ő Dzsagadamba; míg az Amba, mely az erő tiszta formája, a keresztcsontban helyezkedik el, mint Kundalini. De Dzsagadamba formájában, a Világmindenség Anyjaként, a Szív-központban helyezkedik el. A Szív-központ nagyon fontos. Már elmondtam nektek, hogy a gyermekben körülbelül tizenkét éves korig, ez a központ termeli a ’gánákat’. A gánák a baloldal munkásai. Úgy mondhatjuk, hogy Szent Mihály a vezetőjük, a királyuk pedig Ganapati, Ganésa.

Az Istennő tehát először elkészítette a ’ghataszthapánát’. ’Ghataszthapána’ azt jelenti – ti is elkészítettétek itt, ez a ’ghataszthapána’ (edény a kókusszal). Ez a kumba. Először ezt a kumbát hozta létre az Istennő: ez a keresztcsont. Ez volt az első munkája, hogy megalapozta a Muladhárátokat. Megalapozta bennetek az ártatlanságot. Ezzel kezdte, hogy megalapozta bennetek az ártatlanságot. Létrehozta ezt a ’ghatát’, melyben Ő most mint Kundalini helyezkedik el. Először tehát a Kundalinit kell megalapozni a keresztcsontban, aztán lehet megalapozni Shri Ganésát. Ez az első munka, mely segítségével minden, amit az Istennő megteremt, – az összes Univerzum, a Föld, minden – minden, amit teremt, megtelik ártatlansággal.

Ha megnézzük a köveket, ártatlanok. Ha ráüttök egy kőre, az ütés visszapattan róla, de különben a kő nem emelkedik fel, hogy megüssön benneteket. A kövek ártatalanok. Ha megnézzük a folyókat, ártatlanok. Minden, ami anyagként lett teremtve, ártatlan. Nem ravaszkodik, nem manipulál, nem agresszív – semmi ilyesmi. Ártatlan, vagyis teljességgel a Mindenható Isten fennhatósága alatt áll. Nem rendelkezik saját, szabad akarattal, hogy azt tehesse, amit szeretne. Bármi történik, az teljesen a Mindenható Isten irányítása alatt áll, és így – azt mondhatjuk – minden anyag ártatlan, mivel nincsen szabad akarata, hogy azt tegye, amit szeretne. Aztán ha megnézzük az állatokat, azok is ártatlanok, nagyon kevés kivétellel.

A legtöbbjük ártatlan, ártatlan olyan értelemben, hogy ’pasu’-nak hívják őket, mely azt jelenti, hogy teljesen a Mindenható Isten irányítása, a ’pása’ alatt állnak. A tigris úgy viselkedik, mint egy tigris, és a kígyó úgy viselkedik, mint egy kígyó. De az emberek között vannak olyanok, akik ma úgy viselkednek, mint egy tigris, holnap mint egy kígyó, holnapután pedig mint egy féreg. Nincs bennük semmi következetesség. Ezért nem mondhatjuk azt, hogy ez az úriember ma tigris, holnap tehát nem lesz kígyó. Az állatoknak nincs szabad akaratuk, hogy megváltoztassák a személyiségüket. Magukra vannak hagyva. Nem a Sakti dolga, hogy ezzel törődjön. Ezek már meg vannak teremtve, már jelen vannak, már léteznek. Célja van a létüknek, ezért vannak jelen; és csak egyetlen célja van a létüknek, hogy támogassák az embereket, mivel ti vagytok az evolúció csúcspontja.

Az Istennő ezeket a dolgokat csakis értetek teremtette, hogy ti is meg legyetek teremtve, és végül elérhessétek az önmegvalósulásotokat; hogy értelme legyen az életeteknek, hogy kapcsolatba kerüljetek a mindent átható Erővel, hogy beléphessetek Isten Királyságába. Mindez az Istennő munkája. Elmondhatjuk tehát, hogy kilencszer jött el, és a tizedik alkalommal az Ő feladata, hogy önmegvalósulást adjon mindannyiótoknak. A tizedik alkalommal mindhárom erő egyesül – ezért hívjuk Trigunatmikának. Ezért mondta Buddha: „Mátreja” – ami azt jelenti: a három Anya egyesülése. Tehát amikor ez az Erő működni kezd, teljesen az irányítása alá veszi mindhárom csatornátokat és a hét energiaközpontot – teljesmértékű irányítása alá veszi őket, úgy, hogy ennek az Erőnek az engedélye nélkül vagy anélkül, hogy kimondanátok a nevét ennek az Erőnek, nem tudtok elérni semmit. Ez tény, és ez az, amiben elbuknak az emberek, mivel nekik szabad akaratuk van, és nem tudják, miért kellene másoknak szót fogadni, másokra hallgatni, miért kellene másokat elfogadni. Ezért – bár önmegvalósulást kell kapnotok – a feladat nagyon nehéz, mert nem vagytok hozzászokva ahhoz, hogy nem kell használnotok a szabad akaratotokat. Különösen a nyugati országokban az embereknek még a gabonapelyheikre vonatkozólag is választási lehetőségük van. Hallottam, hogy Amerikában 126 különböző fajtájú gabonapelyhet árulnak.

Ha effajta ostobasággal foglakoztok, az egótok teljesen fölfújódik, és azt hiszitek: „Nekünk jogunk van magunkról dönteni!” És nem tudjátok senki mástól elfogadni, ha megmondja nektek, hogy valami nem helyes, ha valami nem helyes. Ugyanez az Erő ébredt most föl a Paramacsajtanjában. A felébredt Paramacsajtanja bámulatos munkát végez, melyet magatok is egyértelműen tapasztalhattok. Először is, láttátok a fényképeimet. Látjátok a fényképeimet, és meg vagytok döbbenve, meg vagytok lepődve. Komolyan mondom, Én Magam sem tudom, valójában mit is tesz-vesz ez a Paramacsajtanja. Annyira aktív, hogy folytonosan azon dolgozik, hogy meggyőzzön benneteket az igazságról. Ha Krisztus idejében is ilyen aktív lett volna, sokkal jobb lett volna. De ennek így kellett lennie, mert az emberek a legnehezebben kezelhető teremtmények. Szabadságot kaptak, meg fogtok lepődni, hogy ez a szabadság megadatott Ádámnak és Évának is, és hogy ez hogyan történt, jó, ha megértjük.

A gnosztikusok Bibliájában le van írva, amit Én is mondtam, hogy Ádám és Éva mindketten ’pasuk’ voltak, a Mindenható Isten teljes irányítása alatt álltak: nem volt szabad akaratuk. Az Édenkertben éltek meztelenül, nem is gondoltak volna arra, hogy más is létezhet, mint az evés; úgy éltek, mint az állatok. Éppen olyanok voltak, mint az állatok. Hanem akkor maga a Sakti egy kígyó formáját öltötte magára, odament és azt mondta nekik: „Ennetek kell a Tudás Fájának gyümölcséből!” A Sakti azt akarta, hogy fejlődjenek. Ez nem a Mindenható Isten ötlete volt, mert ez bizony jó kis fejfájás, ti is tudjátok, ilyen dolgot véghezvinni. Azt gondolta: „Minek okozzak Magamnak ilyen fejfájást?” De a Sakti kitartott a saját stílusa mellett. Tudta, hogy miféle csodákra képes, és hogy képes megértetni az emberekkel a Tudást, hogy valóban értelmessé tudja tenni őket. Azt mondta tehát: „Ennetek kell ebből a gyümölcsből, és meg kell próbálnotok megismerni a Tudást”. Egy új emberfajta keletkezett akkor, mely meg akarta ismerni a Tudást. Láthattátok, hogy korábban mindenféle primitív emberfajta létezett.

Majd elkezdtek fejlődni, fejlődni. El kell mondanom, hogy a legelső teremtés során, mely még mindezek előtt történt, más, magasabb szintű teremtmények is léteztek, melyeket az Adi Sakti tervezett, hogy véghez tudja vinni az egész dolgot. Megteremtette tehát Brahmát, Visnut, Mahésát, és megteremtette az Ő ’lokáikat’, az Ő szféráikat, vagy úgy is mondhatjuk, az Ő területeiket. Ebben benne foglaltatott az egész terv, hogy hogyan lehet ezekből az állatokból megvalósult lelkeket formálni, állatokból emberi lényeket, és az emberi lényekből megvalósult lelkeket. Ez nagyon nagy probléma volt. Ilyen módon végezték teremtői munkájukat; amint tudjátok, Visnunak megvolt a maga ’lokája’, Mahésának megvolt a maga ’lokája’ és Brahmadévának megvolt a maga ’lokája’. És Ők maguk közt elhatározták, hogyan tudnák ezt a legjobban elvégezni. Mivel a három csatorna az emberekben csak később lett megalkotva. A három csatornán keresztül jelent meg a három Sakti: Mahakáli, Mahalaksmi, Mahaszarasvati. Ők két gyermeket teremtettek: egy saktit és egy fiútestvért, és később létrejött egy bizonyos fajta házasság, és effajta dolgok, olyan módon… nem úgy, mint az emberek között, nem az emberi szinten, azt kell mondanunk, hanem a férfi fel lett ruházva azzal az energiával, mely a lehetőséget adja neki.

Így hát a nő, aki az energiát képviseli, a férfinak lett adva. Mindez megtörtént, és Ők az emberi lényeket választották ki arra, hogy megvalósítsák ezeket a dolgokat. Így történt, hogy az első munka valahogy igen hatékonyan alakult Indiában. Vagy lehetséges, hogy Indiát választották, mivel az indiai éghajlat annyira jó. Minden bizonnyal tudjátok, hogy Indiában hat évszak van. Ott nem úgy van, mint itt, ahol bármikor kiszámíthatatlanul elkezd esni az eső, mint például Londonban, ahol esernyőt kell a fejetek fölött tartani, amikor futballoztok! Indiában hat határozott évszak van, melyek igen jól egyensúlyban vannak. Ezért hívják a Paramacsajtanját ’Ritambhara pragjának’ Indiában – itt nem, itt nem mondhatjuk. A ’Ritambhara pragja’ azt jelenti: ’aki a Tudás’, ’pragja’, annak a megvilágosodott Tudása, aki az évszakokat szabályozza. Mivel itt a ’Ritambhara pragja’ leállt, nem aktív.

Nem érti a dolgokat, mert az emberek olyanok, amilyenek. Az emberek annyira szétszórtak, hogy azt kell mondjam, még a természet is szétszórttá vált, és egyáltalán nem érti, hogy hogyan kellene bánni az emberekkel, ez tény. De Indiában hat évszak van, és ezt a hat évszakot mindenki tökéletesen ismeri. Ha valaki nem is tanult indiai asztrológiát, de van neki saját asztrológiája, – természetesen Én nem hiszek ezekben. De az ember szintjén, láthatjátok, hogyan tudják megjósolni és pontosan megmondani, mikor fog esni, és mikor nem fog esni, hogy mi fog történni. Még a csillagokról is megmondják, hogy ez vagy az a csillag fog érkezni. Ezt évezredek óta így csinálják. Pontosan megmondják, mikor melyik csillag fog közelebb jönni, melyik csillag uralkodik ma, és holnap melyik csillag lesz ott. A régi időkben mindezeket tanulták az emberek. Amikor körülnézek, nem tudom, mi lehetett itt a helyzet ezekben a nyugati országokban azokban az időkben, hogy voltak-e itt emberek vagy sem, nem tudom.

De a történelem során, azt hiszem, ez nem volt nagyon fejlett hely. Aztán mindezek az előkészületek el lettek végezve, és az emberi lényeket képessé tették annak megértésére, hogy Isten létezik. A szenteket tisztelték, mondom, Indiában, a valódi szenteket tisztelték, és ők különféle megfigyeléseket végeztek. Most, amikor olvasom, mondjuk Adi Sankaracsarját, meg vagyok lepve, hogyan tud annyi mindent Rólam. Tudja, hogy néz ki a Térdem, tudja, hány vonal van a Hátamon, hány darab; igen csodálatraméltó, hogy ez az ember hogyan tud mindent Rólam. Ez azt jelenti, hogy a meditatív erejével képes volt megjeleníteni Engem a képzeletében – sohasem látott Engem. A leírás és minden teljesen világos. Ha az Istennő ezer nevét mondjátok, az Istennő ezer neve teljesen pontos. Ezt úgy értem, hogy fölismerhettek Engem bennük, pontosan olyan vagyok. Bármi áll bennük, jó vagy rossz, bármit állítanak Rólam ezekben a nevekben, az tény.

És ami a leginkább figyelemre méltó: ezeknek az embereknek a tudása. Hogyan tudhatták, hogy milyen az Istennő? Vannak bizonyos dolgaim, amiket Magam sem ismerek, de léteznek, és ők leírták őket. Igen meglepő. Indiában ezek az emberek hatalmas meditatív erővel rendelkeztek. Az volt az oka, hogy az évszakok nálunk fegyelmezettek, és az emberek is fegyelmezettek. Indiában az emberek legtöbbje reggel korán kel, pudzsát tartanak, megmosakszanak, majd elmennek dolgozni, hazajönnek, a családjukkal vannak, együtt esznek, majd dalokat és badzsanokat énekelnek, és mennek aludni – általában. Nagyon fegyelmezettek. Nem mennek szabadságra, nem isznak, semmi ilyenfélét nem tesznek. Általában ha a családban valaki iszik, minden kétség nélkül kidobják otthonról.

Leprásként megbélyegzik. Úgy hívják, ’daruda’, mely azt jelenti, hogy ez az ember részeges. Még ma is vannak, akik isznak, de ők is, ők is titkolják az ivást. Senki nem iszik mások jelenlétében. Nem tudom, lehet, hogy megerősödik a rossz hatás, és az emberek nyíltan kezdenek inni, de általában ez nem így van. Tehát mivel ez a hat évszak tökéletesen fegyelmezett, mi tudjuk, mikor mit kell tennünk, és milyen módon. Az emberek az őserdőben is élhetnek. Míg Angliában, ha valahova mennetek kell, negyed órába, húsz percbe telik, hogy fölvegyétek a cipőtöket, zoknitokat, kabátotokat, az alsóneműtöket, ezt is, meg azt is; különben nem tudtok kimenni az utcára. Elindultok az egyik helyről, mire odaértek a másikra, már esik is az eső, nincs nálatok semmi, bőrig áztok. Ez Indiában nem így van.

Teljesen kiegyensúlyozott az idő, és amikor jöttök, mindannyian télen jöttök, láthattátok. Nem kezd el váratlanul esni, ilyen nem történik csak úgy, nem a megfelelő időben. Olyan sokáig lehettek a szabadban, ameddig csak akartok. Ezek az emberek tehát még az őserdőben is megélnének, olyan értelemben, hogy nincs túl sok igényük a komfortra. Egy egyszerű kis kunyhóban is tudnának élni: elég egy kis védelem a naptól, és védelem az esőtől az esős évszakban, ez minden. És nagyon kevés dologgal is beérték. Mi nem használtunk műanyagot, nem is volt még annak idején műanyag, de még most sem használunk műanyagot. És csak néhány ’thalink’ volt (rekeszes tányér), és egy-két tárgyunk. A kisebb családokban szintén csak néhány ’thalijuk’ volt, melyeket a család állandóan használt. Nézzétek csak meg, milyen nagy a különbség.

Látjátok, hogy az egyszerű életmód milyen: nem zsákmányoljátok ki az Anyaföldet, minden gazdagságát. Nincsenek ökológiai problémák. De ilyen sok pohár efféle célra, ilyen sok pohár afféle célra, mindez, amit gyártanak, semmiféle esztétikai értékkel nem bír, és nem is tartós. És hatalmas műanyaghegyeket halmoztok föl, melyeket nem lehet elégetni, nem lehet eldobni, ha beleldobjátok a tengerbe, ott lebeg, és mindenféle hasonló problémák adódnak. Ez a Sakti tehát, aki azokban az időkben fejtette ki működését, az emberekben volt, hogy keresővé tegye őket, mert nekik semmi más feladatuk nem volt. Rendben, van mit ennetek, van hol aludnotok, kész is van – nem kell sok mindent tenni – igen boldogan élhettek. Ha ilyen csekély mértékű komforttal beéri az ember, nem kell sok időt fordítania rá, volt idejük, sok-sok idejük volt másra. És mit kezdtek ezzel az idővel? Nem mentek, mondjuk… nem mentek úszni, vagy táncolni, semmi ilyesmi. Ebben a fennmaradó időben meditáltak.

És amikor azokban az időkben elkezdődött a meditáció, ők is elkezdték fölismerni, hgy mi ez az Isteni Erő, mi az Isteni, mi Isten. Például – ezt is elmondom – itt az emberek arról beszélgetnek, hogy Krisztusnak milyen magánélete volt, és mindenfélét megállapítanak; ez lehetetlen lenne Indiában, ott senki nem csinál ilyet. Soha még csak az eszükbe sem jutna arról beszélni, hogy hogyan lehetett Krisnának tizenhatezer felesége; ennek bizonyára oka van, végül is Ő Isten. Isten az Isten, ti pedig emberek vagytok – hogyan is ismerhetnétek Istent, ha egyszer Általa jöttetek létre? Ők nem tárgyalnak ilyen képtelenségekről, ennek így kell lennie. És most, hogy elmondtam nekik, hogy ezek az Ő /Krisna/ erői, tizenhatezer erő, azt mondták: „Igen”. Aztán, az öt felesége volt az öt elem: „Igen”. Ők az Isten. Senki nem tárgyal ki ilyen dolgokat. Isten… hogyan akarjátok megérteni Istent?

Engem meg tudtok érteni? Nem. Próbáljátok csak meg – nem tudtok megérteni Engem. Roppant nehéz. Nem tudjátok megérteni, nem tudjátok megérteni Istent. Kérlek, egy dolgot értsetek meg, hogy Istent fölfogni lehetetlen. De Istennel kapcsolatban lehettek, Isten társaságában lehettek, Isten áldása rátok szállhat, Isten gondoskodhat rólatok, sok mindent tudhattok Istenről, de megérteni nem tudjátok. Ez egy másik dolog, amit tudni kell, hogy nem foghatjátok föl, Isten miért teszi ezeket a dolgokat, miért cselekszik így, miért cselekszik úgy. Ezt nem tudjátok fölfogni, nem tudjátok megmagyarázni. Valaki megkérdezheti: „Miért alkotta Isten a szvasztikát?” Vagy: „Miért alkotta Isten az Omkarát?” Itt az emberek olyan arrogánsak, hogy még azt is megkérdezik Istentől: „Miért léteztél?” Még eddig is elmennek, ebben nincsen semmi meglepő.

Ez az arrogancia, ez az egó úgy elvakított minket, hogy nem látjuk Istent. Nem tudunk betelni magunkkal, rendkívül öntörvényűek vagyunk, és nem sokat tudunk erről a dologról. Ez az Erő tehát, ez a Sakti adta meg nektek az önmegvalósulást, és fogja megadni nektek az Isteni megvalósulást is; de még akkor sem fogjátok megérteni Istent. Istennél magasabbra kell emelkednetek, hogy megérthessétek Őt. Hogyan értenétek meg?! Tegyük föl, valami nálatok alacsonyabb szinten áll, megérthetitek; de ha valami magasabb szinten van, hogy tudjátok megérteni? Tegyük föl, valaki lent van Cabellában és meg akar tudni valamit a házamról, meg fogja érteni? Föl kell mennie Cabella fölé, hogy lássa a házamat. Tehát nem vagyunk képesek megérteni az eredetünket, a Forrást, ahonnan jöttünk. Nem ítélkezhetünk, nem magyarázhatjuk, miért; ez Isten akarata, Isten vágya, bármit is tesz.

Azt kell tehát mondanunk: bármi is az Ő akarata, boldogok leszünk vele. És a bennetek lévő erő az Amba, maga Isten vágyának ereje. Bármire is vágytok, az Ő vágya az, hogy belépjetek az Ő Királyságába. Most valóban beléptek az Isteni Királyságba. A Sakti különböző gyönyörű helyzetekbe helyez el benneteket, és vannak, akik Isten Szívében ülnek, vannak, akik Isten Szahaszrárájában ülnek, az Isteni Királyságban. Föl kell vállalnotok az erőiteket. Most, a Navaratri idején, meg kell értenetek, hogy átléptük a határokat, és a tizedik szinten vagyunk, ahol is nektek föl kell vállalnotok ezt. Már sokszor elmondtam nektek, hogy higgyétek el, szahadzsa jógik vagytok. Higgyétek el, hogy azok vagytok, hogy beléptetek Isten Királyságába. Istenről nem ítélkezhettek, nem mondhatjátok, hogy az Istennő miért teszi ezt vagy azt, vagy Isten miért teszi ezt vagy azt.

Nem mondhattok ilyesmiket – ez más dolog. De amikor ott ültök, ez nem egy összejövetel, nem olyan, mint egy politikai harc; ez azt jelenti, hogy beléptetek Isten Királyságába, Isten áldása van rajtatok, gondoskodik rólatok, megvéd, táplál, és megadja nektek a tudást. De az arroganciát, hogy tudni akarjátok, miért van így, le kell győznötök. Ez az alázatosság nagyon fontos számunkra, különben ez az erő nem képes fölemelni benneteket. Most áthaladtunk a Szahaszrárán, most ennek az erőnek még magasabbra kell jutnia. Ehhez először is alázatosnak kell lennetek. Az alázat nem azt jelenti, hogy olyan mesterkélt alázattal viselkedünk, mint egy üzletember vagy egy politikus. Ez szívből jövő alázat, „Ó, Istenünk, mi nem akarunk megérteni Téged! Te túl hatalmas vagy. De engedd meg, hogy megismerjük önmagunkat”.

És akkor meg fogtok lepődni, mert Ő titeket a saját képére teremtett. Ez azt jelenti, hogy megadta nektek az összes erőt. Ő alkotott benneteket. Mivel Ő alkotott benneteket, ti nem alkothatjátok meg Őt. Ő az eredet, ti nem tudjátok Őt megalkotni. Ő a saját képére alkotott benneteket. Amit ti is megtehettek, az az, hogy másokat az Ő képére alakítotok. Ezek az erők bennetek vannak. De aminek mindenképp meg kell lennie bennetek, a belső fegyelem, ez hiányzik. Az emberek nem tudják fegyelmezni önmagukat – ha nem tudják irányítani önmagukat, hogyan tudnának másokat irányítani?

Ha nincs fegyelem, akkor nem tudjátok önmagatokat irányítani. Először fegyelmezettnek kell tehát lennetek, hogy irányítani tudjátok magatokat, mert most már az Isten Királyságában vagytok. Láttátok a „Mr. Bean” című filmet, melyben egy ostoba embert mutatnak be? Mi történik most, amikor ideértetek az Istennő itélőszéke elé, amikor beléptetek az Isteni Királyságba? Méltósággal kell ülnötök a trónszéketeken, melyre benneteket helyeztek. De úgy kezdtek viselkedni, mint Mr. Bean. Nem tudjátok, hogy kellene ülnötök a székhelyeteken, inkább valahol oldalt akartok ülni, vagy a falon akartok ülni, vagy mindenfélét csinálni. Semmi fegyelem nincs bennetek. Fegyelmezettnek kell lennetek.

Hol ültök? Az Isten Királyságában ültök. Méltósággal kell viseltetnetek, gyöngédségnek kell lenni bennetek, együttérzésnek kell lenni bennetek, éreznetek kell ezt a szeretetet és odaadást. De ha mindez nincs meg bennetek, akkor ennek az erőnek semmi haszna, mert ti vagytok ennek az erőnek a közvetítői. Tegyük föl, vizet szeretnék inni, szükségem van egy pohárra, mely üres. De ha már tele van egóval, mit lehet bele tölteni? Vagy ha egy követek van, nem tudtok belőle vizet inni, fúrnotok kell bele egy lyukat, hogy vizet önthessetek bele. Ha tehát már eleve tele vagytok a saját gondolataitokkal, a saját kényelmetekkel, a saját előmeneteletekkel vagy bármi ilyesmivel, és csakis ezzel, akkor nem fogtok tudni nagyon magasra emelkedni. Teljességgel át kell adnotok magatokat, ést azt kell mondanotok: „Anyánk, akármi is a Te vágyad, mi nem akarjuk, hogy saját, egyéni vágyaink legyenek”. Akkor Isten vágya működni fog.

Ha arra vágytok, hogy a Kundalini dolgozzon értetek, ez Isten vágya, nem a ti vágyatok, és független a ti saját vágyatoktól, de ez az, ami be fogja teljesíteni a ti összes úgynevezett vágyatokat, mégpedig úgy, hogy nem is tudtok róla. Sorozatban fognak történni a csodák, oly sok csoda, hogy nem is fogjuk tudni könyv formájában megszerkeszteni. Ezek a csodák azért történnek veletek, mert megvalósult lelkek vagytok. A figyelmeteknek rendben kell lennie, látnotok kell önmagatokat, és önvizsgálatot kell tartanotok: „Isten Királyságában foglalok helyet, most akkor mi is a helyzetem? Érdemes vagyok-e rá, ehhez méltóan viselkedem-e, vagy még mindig nem hiszem el?” Ha nem hiszitek, hogyan tudtok fölemelkedni? A „hit” itt azt jelenti, hogy láttatok valamit, megismertetek valamit, ami kézzelfogható, és tapasztalatot szereztetek róla. De még mindig nem adjátok át magatokat. Ha átadjátok magatokat Isten akaratának, minden el fog rendeződni. Sohasem lesztek elhagyatva, ehhez nem férhet kétség; és mindent, az összes dolgot, mely hegyméretű nehézségnek és akadálynak tűnik, könnyen áthidaljátok, mintha egy repülő haladna el fölöttük. Egyáltalán nem lesz semmi problémátok.

Egy dolognak nagyon örülök ma, hogy ezt a pudzsát olyan országból jött emberek végzik, ahol a fegyelem igen fontos: ez Svájc. De a fegyelmezettségük rossz dolgokra irányul, nem a jókra. Például, hadseregük van: de ki fog odamenni megtámadni őket ezen a nehezen elérhető helyen? Senki. Minek nekik a hadsereg? Tudtátok, hogy a hadsereg náluk kötelező? Mert megfosztották az embereket a pénzüktől, és ott tartják maguknál, mint valami gengszterek. Az összes pénz ott van náluk a bankokban, és most aggódnak, hogy bármikor odajöhet valaki, hogy követelje tőlük a pénzét, és erőszakot kezd alkalmazni velük szemben. Helytelenül cselekszenek, ezért kell nekik a hadsereg, – félelemből, pusztán félelemből. Semmi szükségük hadseregre.

Mégis mindenkinek be kell vonulni a hadseregbe, csatlakozni kell a hadsereghez, mivel ők a legrosszabb fajtából való tolvajok. Egy másik dolog: igen nagy rabjai az órának is, melyet az ember alkotott, nem Isten alkotta. Az óra tehát igen fontos, mivel ők órákat készítenek. Ha csak elkészítenék az órákat és nem lennének a rabszolgái, vajon ki venné meg tőlük az órákat? Azt mondanák: „Mi hasznotok van belőle, hogy mindenkinek van órája, és így éltek?” Ők tehát rendkívül fegyelmezettek. De nemcsak ez van: ahogy tegnap is bebizonyították, túlságosan tisztaságszeretők. Néhányan a lányok közül, akik megesküdtek, – sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez tény – Svájcból házasodtak, és beszámoltak nekem róluk: „Anyánk, ezek biztos szolgálólányok voltak vagy felszolgálók egy bárban”. Azt mondtam: „Miért?” „Ha valami leesik a földre, azonnal fölveszik.” Még akkor is, amikor vendégek vannak, a vendégek ott ülnek, és nekik nincs idejük beszélgetni. Szóba sem jöhet, hgy beszélgetnének egymással, semmi ilyesmi; egyfolytában csak azon aggódnak, hogy valami bepiszkolódik, – mint a szolgálólányok. El tudjátok képzelni?

Ez is abból a szörnyű fegyelmezettségükből fakad. Ez a fegyelem nem isteni fegyelem. A természet nem ilyen. Ha megnézitek a természetet, látjátok, milyen gyönyörű, soha semmi rossz szagot nem fogtok érezni. Persze ha emberek költöznek valahova, akkor lesznek szagok… Különben nincs rossz szag. A természet gondoskodik önmagáról, megtisztítja önmagát, mindent elvégez. Mindenre megvan tehát az idő, és mindent kényelmesen kell elvégezni. Ha egyszer ki kell takarítanotok a házat, takarítsátok ki. De hogy egyfolytában azon van a figyelmetek, hogy mit kell takarítani, mit kell megtisztítani, mit kell elrendezni, akkor semmire sem vagytok jók, olyanok vagytok, mint egy porszívó! És ki tud szeretni egy olyan nőt, aki állandóan olyan, mint egy porszívó?

Az Istennő magában foglalja az összes végletet, ez hát az egyik véglet. A másik véglet, ha teljesen igénytelen az ember, mint Angliában, – teljesen igénytelenek, nagyon igénytelenek. Bármilyen hitvány körülmények között képesek élni, ez már túlzás. A kettő között kell magtalálni a helyünket. A tisztaság van értünk, nem mi vagyunk a tisztaságért. Nektek nem fizetnek érte, nem vagytok szolgálólányok. A tisztaság tehát helyénvaló. A tisztaság tetszik nekünk, ezért takarítunk, de nem szabad pánikba esnünk evvel kapcsolatban, nem szabad olyan helyzetbe kerülnünk, hogy ne legyen időnk másokkal beszélgetni, kedvesnek lenni hozzájuk, és hogy ne legyen időnk meditálni. Még meditálás közben is azt figyelik, hogy mi esik le, „Ó, Istenem!” és fölállnak, hogy fölvegyék. Még az sem lepne meg, hogyha a templomban is ezt kezdenék csinálni!

Nincs meg a meditációhoz szükséges fegyelmezettség, az isteni munkához szükséges fegyelmezettség, a fegyelem, hogy követni tudjuk Isten akaratát – ez nincs meg. Addig, amíg ez a fegyelem nem születik meg, sok minden, amit tesztek, igen durva szintű és ostoba, az időtöket fölöslegesen vesztegetitek, hiányzik belőletek a méltóság. Most, mint szahadzsa jógiknak, rendelkeznünk kell a meditációhoz szükséges fegyelmezettséggel. Az Erő, az Amba, nagyon jól ismer benneteket: ismeri a múltatokat, és tudja, milyen személyiségek vagytok. Amint elkezdtek önvizsgálatot folytatni, és meglátjátok magatokban, „mi a gond velem?”, majd elkezditek megközelíteni a tökéletes kiegyensúlyozottság állapotát; „mit is kell tennem?” – a legfontosabb: meditálnotok kell. Ennek nincs más útja, higgyetek Nekem, nincs más módja. Valaki azt mondta: „Anyám, én már nem eszem ezt, én már nem eszem azt” – ez semmi. „Anyám, én ezt teszem, meg a fejemen állok” – ez semmi. Meditálnotok kell, egy kicsit meditáltok reggel, egy kicsit este. És ne figyeljétek az órát, amikor meditáltok!

A meditációra időt kell szakítanotok, akármi is történik. Alig telik valamennyi időbe. Láttam nőket, akiknek olyan sok idejébe telik, hogy elkészüljenek, hogyha ennek az időnek csak a tizedét fordítanátok meditálásra, nem is lenne nagy szükségetek az arcotok kifestésére. A bőrötök szebb lenne, a hajatok szebb lenne, az arcotok szebb lenne, mindenhol látszana. Nem kellene használnotok semmit, nem kellene használnotok semmiféle parfümöt, egyáltalán semmit, maga a testetek lesz tele illattal. Mindennel el lesztek látva. A legfontosoabb tehát, hogy alávessük magunkat Isten akaratának. A szahadzsa jógik számára ez rendkívül fontos. Amint átadjátok magatokat, az összes problémátok megoldódik. A problémáitokat is átadjátok.

„Ezt átadom Neked. Istenem, oldd meg a problémámat! Te tedd meg ezt.” Ez az Erő igen pontos, igen hatékony, igen eredményes. És mindezek felett szeret titeket, gondoskodik rólatok, megbocsát nektek. Még ha hibát követtek is el, megbocsát, „Semmi baj, minden rendben lesz”. Azt akarja, hogy biztosan üljetek a székhelyeiteken, és élvezzétek az erőiteket. Bármire van szükség, mindent nagy gonddal hajt végre. Most Navaratri van, a Navaratri tizedik napja, mely a legfontosabb számotokra, mert a Paramcsajtanja most lépett működésbe. És a működésével… tudnotok kell, hogy igen hatalmas erejűvé vált, és ha bárki megpróbál kellemetlenkedni veletek, megpróbál gondot okozni nektek, – „Nem kell aggódnom emiatt”. Gondoskodni fog rólatok.

Mindenféle helytelen dolgot elkövettetek, mindenféle rossz karmát okoztatok magatoknak, meg fogjátok kapni a jutalmatokat érte, kétségtelenül. De ha megvalósult lelkek vagytok, ennek vége; ti már nem azon a szinten vagytok. Például a közönséges embereket bűn elkövetésével lehet vádolni, de mivel ti a királyság rangsorában magasabb státuszt folglaltok el, titeket senki sem vádolhat meg. Ti a törvények fölé emelkedtek. Ugyanez történt veletek: senki sem tud hozzátok férni, senki sem tud tönkretenni benneteket, senki sem tud meggátolni benneteket a fejlődésben. Csak önmagatok tehetitek ezt. És senki sem tud Nekem ártani, nincs olyan raksasza, aki bántani tudna Engem, és soha nem is volt. Csak ti tudtok ártani Nekem, mivel ebben az életben a Testembe fogadtalak benneteket, és a Testemben dolgozok ki mindent: a ti tisztításotokat, mindent, és ez egy nehéz feladat. De az elején, ez az Erő odament Ádámhoz és Évához, és megmondta nekik: „Meg kell szereznetek a tudást”. Ezt az ígéretet teljesíteni kell, ennek be kell teljesülnie, habár ez egy kockázatos vállalkozás.

Különösen nyugaton látom úgy, hogy igen kockázatos megértetni az emberekkel, hogy ők az egész részei; ez igen nehéz feladat. Ők nagy, igen nagy dolgokról beszélnek. Láttam, hogy cikkeket írnak, hogy semmi sem megalapozott, a tudomány igen korlátozott, nem tudta megoldani a problémáinkat. Ilyen nagy-nagy könyveket írnak. De ha írtok nekik, hogy most rátaláltunk valami fontos dologra, látni sem akarnak. Nem akarnak találkozni veletek. Nekik semmi közük ehhez. Nem tudom, mifajta keresők ezek, ekkora hatalmas egó-lufival a fejükben – ezek a keresők. Mit keresnek? Az egó, a nagy luftballon… ha van egy nagy léggömbötök, és beleejtitek a vízbe, az történik, hogy a léggömb ide-oda fog sodródni, ide-oda, mindenféle célirány nélkül.

Ugyanígy nekik sincs céirányuk, közben azt mondják: „mi ezt keressük, mi ezt csináljuk, mi azt csináljuk” – minden határozott cél nélkül, nélkülözve a megértést is, semmi értelme az életüknek, teljesen haszontalan emberek. Semmit nem érnek. Nekünk meg kell próbálnunk annyi embert megmenteni, amennyit csak tudunk, de akik nem akarnak jönni, nincs szükség rájuk, itt nincs szükség ránk. Kérniük kell, alázatossá kell válniuk, majd azt kell mondaniuk: „Szeretnénk hozzátok jönni”, csak akkor lesz ránk szükség. Én sosem írok levelet senkinek: „Kérem, jöjjön el a programomra”. Ezeknek a guruknak mind az a szokásuk, hogy írnak a színészeknek, zenészeknek meg ilyeneknek; Én sosem írok. Én csak meghirdetem Magamat, hogy ha akarnak, jöhetnek. De Én még ezt a hirdetést sem akartam. El tudjátok hát képzelni, hogy mi most aratjuk le a gyümölcsét az ígéretnek, amely hajdanán meg lett ígérve, hogy megkapjátok a Tudást. És most ti a Tudás birtokába jutottatok.

Nektek most ezzel a Tudással kell azonosulnotok, és a tudatában kell lennetek, hogy megkaptátok ezt a Tudást, és hogy ezt a Tudást másoknak is át tudjátok adni. Képesek vagyunk ezt a világot egy csodás hellyé alakítani, és meg tudjuk valósítani az Adi Sakti gyönyörű elképzelését. Ő erre a célre teremtett benneteket, e célból emelt benneteket az emberek szintjéről a szuperemberek szintjére, és ez az, amit meg kell tennetek. Amikor ma Dzsagadambaként tiszteltek Engem, tudnotok kell, hogy Dzsagadamba nem más, mint maga az Adi Sakti. És amíg nem vagytok képesek isteni szinten fegyelmezni magatokat – mint például néhányan még mindig dohányoznak, „Ó, ez nem baj, mi közönséges emberek vagyunk, nem tehetünk róla”. Rendben, kifelé velük. Ne foglakozzatok ilyen emberekkel! El fognak maradni, haszontalan alakok, hova fognak menni? Azt hiszem, ott fognak lógni a pokol tornácán, mert az ilyeneknek nem maradt hely még a pokolban sem; mi lesz velük? De számotokra mindez elérhető, csak egy dolgot kell tudnotok, hogy hogyan kell irányítani magatokat, az érzékeiteket.

Még apró dolgokban sem tudjuk irányítani magunkat. Ha nem tudjuk a saját lovainkat irányítani, hogyan tudjuk elérni azt az állapotot, melyre törekszünk? Ne vesztegessétek az erőtöket jelentéktelen dolgokra! Csak arra gondoljatok: meditálnotok kell, fejlődnötök kell, és át kell adnotok mindezt másoknak. Ez nagyon is lehetséges, ha valóban szeretitek önmagatokat. Ha szeretitek önmagatokat, meg fogjátok érteni: „Nézd meg a testemet, nézd meg az elmémet, mindezt Istentől kaptam. Milyen gyönyörű! Milyen gyönyörű, és ezt Isten milyen nagyszerű célra fogja használni!” Így vagytok megformálva, ilyenre készítettek egészen eddig; de most itt a szabad akaratotokat kell használnotok, és ennek a szabad akaratnak a segítségével kell fölemelkednetek. Ennek a szabad akaratnak a segítségével meg kell értenetek, hogy mit kell tenni, és hogyan lehet elérni ezt az állapotot. A természet reagál a dolgokra.

A természet mindig reagál az emberi lényekre. A természetnek nincsen szabad akarata, de Isten reagál, és amikor Isten reakciója bekövetkezik, láthatjuk, hogy mi minden történik. Szeretném, ha meghallgatnátok a Visnumajáról szóló beszédemet, amely rendkívül jól megmagyarázza, miért kell szerencsétlenségekkel szembenéznünk, miért halnak meg emberek a természeti csapások során. Ez egy rendkívül jó beszéd volt, remélem, mindnyájan meghallgatjátok, újra és újra maghallgatjátok. A beszédeim nem arra valók, hogy legyen egy kellemes estétek, hanem arra, hogy megpróbáljátok megérteni. Bármit mondok, az maga az igazság, az abszolút igazság és egyben egy finomszintű dolog is, amilyent eddig még sohasem mondott egyikőjük sem. Mivel ti megkaptátok az önmegvalósulást, mivel ti szahadzsa jógik vagytok, mindezt elmondhatom nektek. Isten áldjon meg benneteket! fakad.