Húsvéti puja. Róma, Olaszország, 1993. 04. 11.

Ma összegyűltünk itt, ennek a gyönyörű hegynek a tetején, hogy megünnepeljük Krisztus föltámadását.

Nagyon fontos dolog a szahadzsa jógik számára, hogy megértsék a föltámadás nagyszerű eseményét, mellyel Krisztus rámutatott arra, hogy a Lélek nem hal meg. Ő – Ő az Omkara volt, Ő a Logosz volt, Ő a Lélek volt, és ezért volt képes a vízen járni. Most készítettünk egy filmet is, melyben bemutatjuk a Muladhárát, ahol megfigyelhet a szénatom; tisztán látható, hogy jobbról balra nézve egy tökéletes szvasztikát formáz, balról jobbra nézve az Omkarát látjuk. Amikor meg alulról felfelé nézzük, az Alfát és az Omegát láthatjuk. Ez minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy amikor Krisztus lentette: “Én vagyok az Alfa, és Én vagyok az Omega”, egyértelműen arra utalt, hogy Ő Shri Ganésha inkarnációja. Tudományos bizonyítékunk van most tehát, és így elmondhatjuk az embereknek, hogy ez tény. Nem tudom, hogy Krisztus idejében a matematikusok ismertéke-e az Alfát és az Omegát, de Ő bizonyosan ismerte, mivel azt mondta: “Én vagyok az Alfa és az Omega”. Az Ő inkarnációja igen jelentőségteljes volt, és rendkívül fontos a fölemelkedésünk szempontjából. Ha Krisztus maga nem támadott volna föl, egyáltalán nem emelkedhettünk volna föl. Ez tehát egy igen nagy adomány.

Krisztus föltámadása egyértelműen látszik most az életetekben: mik voltatok korábban, és mik vagytok most. Ez egy nagy változás, jelentős különbség, hatalmas átalakulás. Krisztus föláldozta Önmagát a kereszten, és az Ő csodálatos föltámadása megteremtette számunkra az utat, hogy eljuthassunk ebbe az új, átalakult állapotba. Ez az állapot mást jelent az emberek esetében, és mást Krisztuséban. Krisztus maga volt a szentség, a tisztaság. Az Ő föltámadása tehát mondhatni nem más, mint egy fizikai történés, mivel Neki nem volt szüksége átalakulásra, Neki nem kellett keresztülmennie semmiféle megtisztuláson. De ami az Ő esetében történt, hogy föltámadt a halottaiból, szimbolizálja az emberek életét, mely spirirualitás nélkül egy halott állapot, mivel mindent úgy tesznek, hogy fogalmuk sincs az Egészről, a Valóságról, az abszolút Igazságról. Bármit csinálnak, végül is a pusztulásukhoz vezet. Még a vallások is, melyeket nagyszerű inkarnációk alapítottak, hanyatlóban vannak. Nyomát sem találjuk a vallásosságnak azoknak az embereknek az életében, akik azt állítják magukról, hogy joguk van képviselni ezeket az inkarnációkat.

Még finomszinten is nagyon fájdalmas látni, hogy ezeknek a nagyszerű inkarnációknak a nevében miféleképp munkálkodnak az emberek, miféle teljesen lehetetlen dolgokat művelnek, mert nem félnek Istentől. Isten nevében teszik ezeket a szörnyű dolgokat az egész világon. Természetesen itt elmondhatjuk, hogy a Katolikus Egyház lelepleződött. Az emberek mindenfelé láthatják, ahogyan ezek a hamis dolgok lelepleződnek. Mindezt a sok hamisságot Isten, a spiritualitás és a szépség nevében tették. Ez a legjobb módja az álcázásnak. Kegyetlenkedések, erőszak, otrombaságok, – ilyen módon működnek. És mindez már addig fajult, hogy a vallásosságnak még a hírmondóját sem találhatjuk ezeknek az embereknek az életében. Mintha a világ összes tolvaja, a világ összes csalója, a világ összes cselszövője jutott volna hatalomra. Mindez azért van, mert ami meg volt írva a könyvekben és az írásokban, hogy magatokra kell találnotok, nem történt meg.

“Ismerd meg önmagad!” – ezt sose teték meg. Milyen sokszor mondta Krisztus: “Ismerd meg önmagad!” Azt is mondta: “Újra kell születned!” – erre ezek hirtelen bizonyítványt állítanak ki róla: “Újra születtem”, és elkezdik kihasználni ezt az állítást. De nem arra gondolnak, hogy valójában milyen előnyöket jelentett ez a számukra. Legföljebb anyagi hasznot húznak belőle, legföljebb valamiféle felszínes erőkhöz jutnak, de ez semmiféle változást nem hoz, ami a belső tulajdonságokat illeti. Sajnálatra méltóak ezzel az őrültségükkel, azzal, ahogyan Krisztus életére hivatkoznak, vagy valaki más életére, aki nemesebb és magasabb értékrendet képvisel, és ahogyan mindennek ellenére alacsonyrendű dolgokat cselekszenek. Ti most a Szahadzsa Jógában átalakítottátok magatokat. Azt mondhatnám, a kundalinitok végezte ezt el. De a különbség köztetek és Krisztus között mégis az, hogy ti olyan környezetből jöttetek, olyan életstílusból, olyan gondolkodásmódból, mely mind a pusztulásotok felé vezetett. Minden – már láthatjátok magatok is – a pusztulásotokat okozta volna. Amikor tehát kiléptek ebből, ezek a dolgok még mindig kísérnek benneteket, még mindig a hatásuk alatt álltok.

Még akkor is, ha egyre magasabbra emelkedtek, azt tapasztaljátok, hogy újra és újra visszaestek, különféle furcsa helyzetekbe kerültök, különféle lealacsonyító helyzetekbe. Van, amikor erősen megrázó számotokra, de van, amikor mindezt elfogadjátok. Ezért egy szahadzsa jógi számára igen fontos, hogy az önmegvalósulás után önvizsgálatot folytasson. Ahelyett, hogy mások rossz tulajdonságait nézné, meg kell próbálnia saját hibáit megtalálni. Nagyon fontos, hogy tudjátok, milyen messzire jutottatok a spiritualitás terén. Mivel Krisztusnak erre nem volt szüksége, Neki még önvizsgálatot sem kellett tartania. Ő minden romlottságon felül állt, és számára ez csak egy fizikai szintű átalakulás volt, abban az értelemben, hogy meghalt, majd föltámadt halottaiból. De számunkra ez teljesen más. Mi most szahadzsa jógik vagyunk, de közönséges emberek voltunk. Nem volt fény bennünk.

De most fény gyulladt bennünk, és látjuk ezt a fényt, és akkor mivé válunk? Magává a fénnyé kell válnunk. Krisztus volt a Fény. Neki nem kellett azzá válnia. Nekünk tehát a Fénnyé kell válnunk. És most őriznünk kell ezt a Fényt az úton, nehogy mezavarják, nehogy elhalványodjon, vagy nehogy teljesen kialudjon. Ennek a fénynek a birtokában először is tudnotok kell, hogy ha látjátok a fényt, akkor nincs minden rendben, – ez azt jelenti, nem ti vagytok a fény. Nektek a Fénnyé kell válnotok. Amikor maga a Fény vagytok, ebben a fényben könnyen megláthatjátok, hogyan működik az elmétek, miféle elképzeléseket ébreszt bennetek, és mi az, ami befolyásolja az elméteket a fölemelkedésetek során. Aggódásról vagy felelősségérzetről van-e szó?

Vagy a rossz szokásaink miatt nézünk-e szembe akadályokkal, miközben spirituális személyiséggé válunk? Egyfolytában őrködnötök kell tehát magatok fölött, és figyelnetek kell a fejlődésetek előrehaladását. Ez egy gyönyörű utazás, – igen-igen gyönyörű utazás. Tegnap nagyon örültem, amikor hallottam az orosz jógik dalát, melyben a Kundalini utazását írták le. Tény, kétségtelen tény, hogy megvalósult lelkek vagytok. Eredetileg nem voltatok megvalósult lelkek, de most megvalósult lelkek vagytok. Egy fejlettebb szinten vagytok. Ami még hiányzik, a meggyőződés, hogy tökéletes biztonságban vagyunk, és semmi sem árthat nekünk, semmi sem húzhat minket lefelé. De ha mindenféle egoista gondolatokat fejlesztetek ki, ez egyáltalán nem fog rajtatok segíteni. Szüntelenül önvizsgálatot kell tehát tartanotok.

Erre való a meditáció, hogy lássátok magatokat, hogyan segítitek elő spirituális fölemelkedéseteket. Senki más nem végezheti el ezt helyettetek, ez a saját, egyéni feladatotok. Természetesen, ha a közösségbe mentek, rögtön tudni fogják, melyik csakrátokban van akadály, ez kétségtelen. Lehet, hogy nem fogják mondani, nem fognak utalni rá, de minden bizonnyal tudni fogják, hogy ez és ez a csakra nincsen rendben, és ennek a személynek ez meg ez a gondja. De magukról nem fogják tudni, hol vannak akadályok, mi a baj velük. Ha tehát valaki azt mondja nektek: “Azt hiszem, ebben a csakrádban akadály van”, sosem, sohasem szabadna megsértődnötök emiatt, mert ha nem javítjátok ki ezt a csakrát, a saját életeteket teszitek tönkre. Meg kell tehát értenetek, hogy ha valaki megmondja nektek: “Azt hiszem, ez a csakra…, evvel valami nincs rendben”, akkor meg kell köszönnötök neki: “Hála Istennek, hogy elmondtad ezt”. Mint egy tükör – amint észreveszitek a tükörben, hogy valami nincs rendben az arcotokkal, rögtön ki tudjátok javítani. Ugyanígy, amikor valaki rámutat egy ilyen dologra, megfelelően érettnek kell lennetek ahhoz, hogy tudjátok, rendkívüli áldás, hogy erre a dologra felhívták a figyelmeteket. Nemrég valami nézeteltérés adódott a két vezető között.

Ez mindig így van – ha két vezető van, mindig vitába keverednek. Nem szabadna vitatkozni. Mint ahogy két szem sem veszekszik, két kéz sem harcol egymással, két láb sem veszekszik. De amikor két vezető van, ebből mindig problémák adódnak. Inkább legyen csak egy vezető, hogy ne legyenek nagy problémák. Ezek tehát vitatkoztak egymással, a két vezető vitatkozott egymással, majd odajöttek Hozzám. Azonnal láttam, hogy egyikőjük teljesen ki van billenve az egyensúlyból. Mondtam: “Nyújtsd ki Felém a kezeidet”. Kinyújtotta a kezeit Felém, de rögtön vissza is húzta. “Mi történt?” Azt mondta: “Égető érzést érzek, Anyám”.

Mondtam: “Ez az. Tudod, mi a baj veled?” Azt mondta: “Nagyon hirtelen természetű vagyok, tudom. Nagyon egoista. Nem kellett volna így viselkednem”. Ugyanakkor érezhette volna magát nagyon sértve is, mert ezt megmondtam neki. De nem sértődőtt meg, mert szahadzsa jógi, és tudja, mi válik a javára, mi a jó a számára. Egyáltalán em érezte rosszul magát emiatt. Ellenkezőleg, nagyon hálás volt Nekem: “Anyám, segített, hogy rájöhessek. Másként még mindig a szívemben rejtegetném ezt.” Az a gond velünk, hogy sok dologban nagyot fejlődtünk, de most megálltunk itt. Hatalmas kollekív erő van bennünk, látom, minden országban.

Önmegvalósulást tudunk adni oly sokaknak, és valóban meg tudjuk alapozni ezeket a nagyszerű igazságokat az életünkben. Képesek vagyunk rá. Szüntelenül dolgoznunk kell ezen. De van egy dolog, amivel kapcsolatban nem szabadna nagyon magabiztosnak lennetek: hogy már teljesen elértétek a végső Igazságot. Evvel kapcsolatban nagyon óvatosnak kell lennetek. Láttam olyan embereket, akik igen magasra emelkedtek a Szahadzsa Jógában, rendkívül magasra, majd hirtelen igencsak mélyre süllyedtek. Ez nagyon elszomorít Engem, végtelenül elszomorít. Ennek az az oka, hogy nincs hitük – nics hitük önmagukban és nincs hitük a Szahadzsban. Ez a hit hiányzik. Az önmagatokba és a Szahadzsba vetett hitnek meg kell születnie bennetek.

A ‘Szahadzs’ itt azt jelenti: létezik egy Isteni Erő, és ez a mindent átható Isteni Erő gondoskodik rólunk. Ezt most érezni is lehet, ti is éreztétek. Most nemcsak beszélünk róla, hogy létezik, hanem ti tudjátok is, hogy ez így van. De még így sem, hogy tudjátok, még így sem vált ez bennetek erős hitté. Ez a Hit, amiről Krisztus beszélt. Ez a megvilágosodott elme hite, nem vakhit. Vakhittel hibákat követhettek el, míg megvilágosodott elmével, ha megvan a Hit bennetek, rendkívüli erőkre tehettek szert, rendkívüli erőkre. Semmiféle problémával nem kell szembenéznetek, ha a hitetek megvilágosodott. Most tehát a Szahadzsa Jógában, sok megalapozódott embert láthattok, akik erős tartásúak, akik igen értékesek. Ezek az emberek tudják, hogy sziklaszilárdságú alapokon állnak.

De azok, akik nem ilyen megalapozódottak, azt gondolják, hogy még mindig az élet hullámzó vizein sodródnak. A sziklák mindig ott voltak, és mi most a sziklákon állunk, és a hitünkből fakadóan tudni fogjuk, hogy semmi sem zavarhat meg bennünket, semmi sem okozhat nekünk gondot. Ami Krisztust illeti, természetesen Ő mindent tudott, Ő tehát biztos volt a dolgában. Sosem bosszankodott, sosem kételkedett, eltökéltsége sosem rendült meg. Tudta, hogy Ő Isten Fia, tény, hogy nagyon jól tudta ezt. Sosem kérdőjelezte ezt meg, sosem kételkedett benne, sosem. Ez így van. Ezért mondom, hogy Neki sziklaszilárd talaj volt a lába alatt, míg a többi embernek, még a szahadzsa jógiknak is, át kell alakulniuk olyanná, mint Krisztus, már ami a hitet illeti. Meg kell értenünk, mi ez a hit. Ez egy megvilágosodott hit.

Krisztus felvállalta a keresztrefeszítést, mindenféle dolgot felvállalt azért, mert tudta, hogy ez az egész csak egy színjáték, és Ő csak ezt a színdarabot játssza el, és nem érezte nehezen elviselhetőnek, semmi sem számított, csak az, hogy Ő föltámadt a halottaiból. Eljátszotta ezt a drámát. Számára ez nem volt egy súlyos dolog. Látta, ahogy az emberek csúfot űznek belőle, kigúnyolják. A szíve mélyén tudta: “Ezek az emberek, aki kigúnyolnak, nem tudják, ki vagyok”. De ugyanakkor Ő volt a Hit megtestesülése: az önmagéban való hité, és a mindent átható Erőben való hité. Ez sosem hagy cserben, de ehhez feltétlen hittel kell rendelkeznetek. Tegyük föl, van egy illető, akiben feltétlenül hiszek, természetesen rá fogom bízni az összes munkát, rá fogok mindent bízni, nála lesznek a kulcsok, a pénz, sosem kételkedek egy ilyen személyben. Ugyanilyen módon, ha hisztek önmagatokban, ha hisztek a Szahadzsa Jógában, ahol megalapozódtatok, meg fogtok lepődni, hogyan fordulnak jóra a dolgok, hogyan válik könnyebbé az életetek. és érezni fogjátok, hogy sziklaszilárd talajon álltok.

Nem lesznek kétségeitek, nem lesznek problémáitok, nem fogtok betegségekkel küzdeni. Ez tehát egy ilyen állapot, – csakis a hitetek eredményeként. De hogyan lehet erre a hitre szert tenni? A probléma az, hogyan juthattok hozzá ehhez a hithez. Erről nem tartanak tanfolyamokat, erről nem írnak könyveket, nem tartanak előadásokat. De valami felébredt bennetek, ami felveti a kérdést: “Mi vagyok én?” “Mi vagyok én? Mire jutottam?” Meg fogjátok kérdezni: “Mit értem el eddig? Mire jutottam a Szahadzsa Jógában?” Mindezek a kérdések fölmerülnek bennetek. Ha megvan bennetek a hit, nem a vakhit, hanem a megvilágosodott hit, mely sok-sok csoda segítségével lett megalapozva, az élet sok csodája segítségével; észre fogjátok venni, hogy apró csodák vesznek körül benneteket, mindenféle apró csoda. De nagyobb dolgokkal kapcsolatban is történtek csodák, melyekről nem is gondoltátok, hogy megtörténhetnek.

Most, amikor már jól megalapozódtatok, tudjátok, hogy bizonyosan a Szahadzsa Jógához tartoztok. Például, ha most esni kezdene az eső, közületek minden második aggódni kezdene, hogy miért esik, de a többiek tudni fogják, hogy itt van ez a szép tető, ezért semmi baj nem történhet. Csak essen, amennyit akar. És majd egyszer hinni fogtok benne, hogy nem is fog esni, és elázni sem fogunk. Ugyanígy a bennünk lévő hitnek is teljesen meg kell szilárdulnia, és ez rendkívülui erőt ad majd nektek, és felébred bennetek a felelősségtudat, hogy ezrek és ezrek és ezrek és ezrek számára adjátok meg az újjászületést. Ilyen az életünk, ahol csakis saját alapjainkra, a saját megértésünkre, a saját megfigyeléseinkre támaszkodva önmagunkra találunk, és megalapozódunk a Szahadzsa Jógában. Ez nagyon jelentős dolog. Ennek meg kell történnie, és meg is történik, mindegyikőtökkel meg fog történni. Mindegyikőtöknek megvan a lehetősége, hogy rátaláljon a Lélekre, hogy megismerje önmagát. Hinnetek kell tehát önmagatokban.

Találkoztam szahadzsa jóginikkal, akik mindig jönnek és azt mondják: “Anyám, én semmire sem vagyok jó. Nem tudok dolgozni. Teljesen semmirekellő vagyok”, vagy valami hasonlót. Nem baj, ha így gondoljátok. De kérjétek, amit szeretnétek! Még ha nem is kéritek, jól fognak a dolgok alakulni, még ha nem is kéritek. De még ha csak gondoltok is rá, minden rendben lesz. Még ha csak a figyelmeteket helyezitek is rá, minden jól fog alakulni, mivel ez a mindenen átható Erő az egyetlen valóságos erő, az összes többi erőnek semmiféle haszna nincs. Ez az erő olyan hatékony, olyan együttérző, hogy a másodperc töredéke alatt véghez tud vinni dolgokat. Nemrégen volt egy ausztrál személy, akit valaki csalárdsággal rávett arra, hogy uzsoraáron megvegyen egy telket és egy házat, melyre neki nem is lett volna pénze.

Ez a csaló azt mondta: “Nem baj, ha nincs pénzed, nem fogja senki szóvá tenni”. Ez a személy ezt elhitte, és ezzel a tévhittel – így kell mondjam – beleegyezett a vásárba. Az összes pénzét, ami csak volt neki, odaadta a foglalóra. Valaki ott járt, tartottak ott egy pudzsát, sokak mentek oda. Sok-sok pudzsát tartottak ott, meg mindenféle mást is, és sok-sok ember látta ezt a helyzetet. De ez a személy teljesen föl volt háborodva, nem tudta megérteni: “Miért történt ez velem? Miért kerültem ilyen lehetetlen helyzetbe?” Becsapták, és teljesen meg volt rökönyödve. Fogalma sem volt, hogy fog kijutni ebből a slamasztikából. Az összes pénzét ráköltötte erre, mindenét ebbe fektette bele, és ha nem fizeti ki az adósságát, börtönbe kerül. Írtam neki: “Higgy önmagadban!” Csak ennyit: “Higgy önmagadban!” És milyen csoda történt!

Valaki sokkal magasabb árat ajánlott föl az ingatlanért. Ez a személy azt mondta: “Természetesen mindent kifizetek, amit ön megígért. Visszafizetek önnek is mindent, és még többet is, amennyit ígértem”. Ez valami hihetetlen dolog. Oly sokan odamentek, oly sokan meg akarták oldani ezt a problémát, mindenfélét megtettek, elmentek az eladóhoz, hogy kimentsék ezt az embert. Semmi sem segített rajta, semmi, csak a saját hite. És el tudjátok képzelni? Ez a személy most egyre gazdagabbá válik! Nemrég még fél lábbal a börtönben volt, most meg egyre gazdagszik! Sokféle ilyen csoda történik.

Ez csak az anyagi vonatkozású része a dolognak, de tudom, hogy tudjátok, rengeteg másféle csoda is történik. Ha az önmegvalósulás után nincs meg a hitetek, ez arra utal, hogy igen szegényes jellemetek van. Az önmegvalósulás után legalább a hitre rá kellene találnotok. Nagyon meglepő, hogy az emberek még az önmegvalósulás és mindezek után sem hisznek önmagukban. Azok, akiknek megvan a hitük, rendkívül sokra vitték. A különbség közöttünk és Krisztus között az, hogy ez a Hit az Ő lényének szerves része volt. Neki nem kellett rátalálnia erre a hitre, hanem Ő maga volt a Hit. Nekünk is a részünkké kell tennünk a Hitet. Hinnünk kell önmagunkban. Nagyon sok esetet hozhatnék föl példaként, ti is nagyon sok esetet említhetnétek, amikor is csakis a hit segített ki benneteket.

Úgy emlékszem, Romániában történt, hogy egy hölgy följött a színpadra, nem tudott járni, tolószékben kellett hozni. Azt mondta: “Anyám, tudom, hogy Ön meg tud gyógyítani engem. Senki más nem tud meggyógyítani, csak Ön tud meggyógyítani.” Háromszor elmondta ezt. Így szóltam: “Te tehát hiszed, hogy meg tudlak gyógyítani?” “Igen.” Azt mondtam: “Akkor állj föl!” A hölgy erre fölállt és kisétált. Majd elkezdett szaladni, és mindenki nevetésben tört ki. Azt mondták: “Anyám, ez a nő nem szahadzsa jógini!” Erre azt feleltem: “De nézzétek meg, milyen mély a hite!” Mert amikor hitünk van, az istenségek mind megjelennek, mert hívják őket, ezért cselekedniük kell. Bizonyítják hitüket ebben a személyben. Mint ahogy mindig mondtam nektek, a Szahadzsa Jógában mi hiszünk az emberekben, megbízunk egymásban. Egy a százból lehet, hogy visszaél a bizalmunkkal, de nem baj, mi bízunk egymásban. Az a hit, melyet egy másik személybe vetünk, az ő elméjében is működik: “Milyen sok bizalmat fektettek belém”.

De mi a helyzet az istenségekkel? Ha kimutatjátok, hogy hisztek bennük, minden megoldódik, azonnal mindent megoldanak. Mint ahogy Guido mondta Nekem: “Anyám, azt jósolták, hogy nagy esők lesznek ezen a két a napon”. Mondtam neki: “Rendben, ne aggódj!” És most hol van az eső? Eltűnt. Mindent képesek vagytok befolyásolni, ha a hitetek erős. Tudjátok, hogy amikor a hitről beszélünk, ez felhívás a mindenen átható Erő felé, amely mindent elvégez, amely mindent tud, amely végtelenül intelligens és igen hatékonyan működik, és mindenekelőtt végtelenül szeret benneteket. És akkor bizonyságot adtok a hitetekről. A föltámadás a Szahadzsa Jógában azt jelenti: a hitetek rendíthetetlen. Ezt kell elérnetek: a rendíthetetlen hitet.

Akkor nem fogtok csalódni, tegyük fel, nem tudok veletek találkozni, lehet, hogy azt mondom: “Rendben, gyertek el, de lehet, hogy nem tudok ott lenni.” Nincs jelentősége, hogy Anyánk találkozik-e velünk vagy sem, hogy egy-egy dolog megvalósul-e, vagy sem. Minden az érdekünkben történik, minden a javunkat szolgálja. Tegyük fel, eltévedtek az úton, tudnotok kell, hogy arra kellett mennetek. Ha megnézitek Krisztus életét, Neki meg kellett halnia a kereszten, cipelnie kellett a keresztet, mindezt el kellett szenvednie – ennek így kellett lennie. “Ez a sorsom. Mindezt meg fogom tenni.” Krisztus sohasem zúgolódott, sohasem neheztelt senkire, nem akart panaszkodni a problémáiról. Ez a benne meglévő Hit mérhetetlen erőket kölcsönzött Neki. Bármit megtehetett volna. Könnyen megölhette volna ezeket az embereket, akik zaklatták – mi történhetett volna? Egyetlen pillantásával megölhette volna őket.

De nem tette, mert tudta, hogy mindezt el kell szenvednie, és el is szenvedte. Végső soron Ő győzedelmeskedett, Ő az, aki learatta a győzelmet. A szahadzsa jógiknak is ugyanígy kell tekinteniük a saját életükre. Ez egy nagyon értékes élet, nagyon értékes ezen a világon. Hány szahadzsa jógi létezik manapság? Nem tudom megmondani, hogy az evolúció során hányan fognak szahadzsa jógivá válni. Amikor erre a világra tekintünk, elkezdjük érezni, hogy a nagy része el fog pusztulni, meg fog semmisülni, és az emberiség többsége sosem fog eljutni oda. Nem azért, mert mi nem vagyunk ott, hogy segítsünk, hanem azért, mert az ő esetükben nincs elrendelve, hogy a Szahadzsa Jógába jöjjenek, nincsenek arra teremtve, hogy a Szahadzsa Jógába jöjjenek. Ti tehát szerfölött szerencsések vagytok, hogy megkaptátok az önmegvalósulásotokat, hogy újra születhettetek. Ezért most tanuljatok meg hinni a föltámadásotokban, az újjászületésetekben, abban a lényben, amivé váltatok.

Ennek tudatában érezni fogjátok, mennyire értékesek vagytok az egész világ számára, és most már nem az anyagi gyarapodásotokra, nem a fizikai jólétetekre, érzelmi előnyökre, hanem a spirituális fejlődésetekre kell figyelnetek. Mit tettünk a saját és mások spiritualitásáért? Ez az egyetlen, dolog, amire gondolnotok kell, és meg fogtok lepődni, minden el fog rendeződni, minden ki fog alakulni, minden a maga idejében meghozza az eredményt. Biztos vagyok benne, hogy közületek legalább nyolcvan százalék hisz abban, amit mondok – lehet, hogy kilencven százalék is. De valószínűleg van tíz százalék, akik még mindig azt gondolják: “Rendben, Anyánk ezt mondja, de akkor miért történt így ez? Miért történt így az?” Mint például nemrégen találkoztam egy újságíróval, igen közismert személyiség, azt mondta: “Képtelen vagyok hinni Istenben”. Kérdeztem: “Miért?” “Mert hát hogyan létezhet ennyi nyomorúság ezen a világon? Miért vak ez a gyermek? Miért van ez? Miért van az?” Ezután még mindenféle más példát is felhozott.

“Jól van, elmondtál mindent?”– kérdeztem. – “Igen.” Ezt mondtam: “Tegyük föl, te a kormánytanács tagja vagy, vagy az Andreotti-kormány tagja vagy, vagy bárminek is hívjuk. A helyzet megmAgnyarázható; te még nem léptél be Isten birodalmába. Ha elérsz oda, belépsz oda, és ott megállapodsz, mondd meg Nekem, lesz-e bármi problémád? Nem lesz, egy se.” Mondtam: “A dolgoknak miért a negatív oldalát nézed? Ha most elmondjuk, hogy van kiút, hogy van megoldás, és el fog jönni az idő, amikor a szahadzsa jógik faját már nem fogják betegségek gyötörni, nem lesznek gondok, nem lesznek problémák, akkor miért nem ezt nézed? Miért csak azt az egy vak fiút látod? Miért nem azt látod, hogy meggyógyulhat? Efféle negatív hozzáállással szahadzsa jógik is rendelkezhetnek. Találkoztam ilyenekkel.

Ha valaki beteg, azt mondják: “Anyám, ez az ember beteg. El kell hoznom őt Önhöz. Találkoznia kell vele.” Pedig erre egyáltalán nincs szükség. Ti is meg tudjátok gyógyítani, a hitetekkel meg tudjátok gyógyítani. Ismeritek az esetet, egy jóginak a nagybátyja beteg volt. Ez az ember nem volt szahadzsa jógi. A jógi elment ehhez a nagybácsihoz, akinek a felesége így szólt: “Te képes vagy Sri Matadzsihoz imádkozni, miért nem kéred meg, hogy gyógyítsa meg a férjem?” Ráktól szenvedett, már a halálos ágyán volt. A jógi azt mondta: “Rendben van”. Leborult és imádkozni kezdett: “Anyám, kérlek, gyógyítsd meg a nagybátyámat!” A nagybácsi harmadnapra kikerült a kórházból, és ma már mindenfelé utazgat a világban. Habár ő nem volt egy szahadzsa jógi, mégis meggyógyult, mert ha egy szahadzsa jógi kér valamit, az istenségeknek teljesíteniük kell ezt.

Semmi jelentősége nem volt, hogy a nagybácsi nem szahadzsa jógi. Az istenségek készenlétben álltak. Egy jóginak teljes mértékben bíznia kell önmagában, mivel ha megvannak bennünk ezek az erők, miért is ne használnánk őket? Miért is ne fejlesztenénk ki magunkban a tökéletes hitet, hogy most már szahadzsa jógik vagyunk, hogy Isten Királyságába jutottunk, és hogy ez az Erő gondoskodik rólunk? Akkor nem lesznek majd választásaink, nem fogunk tanakodni. Nem fog érdekelni bennünket, hogy például Szingapúrba vagy Afrikába kell utaznunk, vagy máshova, teljesen mindegy. Bárhova is megyünk, mindig Isten Királyságában leszünk, mindegy tehát, hova megyünk. És nem lesz miért aggódnunk. Oly sok mindennek vagyunk a rabjai, az óráinké, a kondícióinké, efféle dolgok rabjai. Mindez meg fog szűnni.

Nem lesz jelentősége. Mit számít? Semmi sem lesz fontos. Amíg csak egyek vagytok magatokkal, minden rendben lesz. Az emberek kérdezik Tőlem: “Anyám, Ön olyan sokat utazik. Hogyan csinálja ezt?” Így feleltem: “Én sosem utazom. Ahogy itt ülök egy székben, ugyanúgy ülök ott is egy székben, ez minden, csak a szék lett más. Sosem gondolok arra, hogy utazom. Szépen ülök a székemen, teljesen jól vagyok, tehát nem is vagyok fáradt”. Amikor tehát az önmagatokba vetett hitetek tökéletes, semmi sem fog zavarni benneteket.

Sokan arra gondolnak: “Odautazom, vajon lesz-e ott fürdőszoba, lesz-e helyem, ahol alhatok?” Ezek a dolgok nem fognak érdekelni. A lelketek kényelmére fogtok figyelni. Ha lesz ágy, jól van, de ha nem, akkor is bárhol tudtok aludni. Semmi sem korlátozhat benneteket, semmi sem húzhat lefelé, nothing can pull you down, semmiféle szokás nem tér vissza, mivel ez a hit tökéletesen megtisztít, megvilágosít és táplál benneteket. Ezt a hitet nem lehet csak úgy az ember fejébe vagy a szívébe ültetni, ez lehetetlen. Ez egy állapot, melyet el kell érnetek, melyet a Szahadzsa Jóga segítségével tudtok elérni. Így fog kiteljesedni az újjászületésünk, így fog megalapozódni, így lesz belőle hatékony eszköz és példakép az egész világ számára. Isten áldjon meg mindannyiótokat. Sok itt a gyerek, oly sok gyerek van itt. Ma Krisztus napja van, ezért mindenképpen gyerekek mossák meg a Lábaimat.

Elfér ez itt, vagy odébb kell tenni?