Mahashivaratri Puja, Ausztrália, 1995. február 26

Ma azért gyűltünk itt össze, hogy Sadashivához tartsunk puját. Aki bennünk tükröződik, az Shiva, ami a tiszta Lélek. Ez a tiszta Lélek bennünk a Mindenható Isten, Sadashiva tükröződése. Ez olyan, mint a napfény, amely vízfelületre esik és tiszta tükörképet ad. Vagy ha a kőre vetődik, és akkor nincs semmiféle tükröződése. Ha van egy tükrötök, akkor a napfény nem csak rávetül, hanem vissza is tükrözi a fényt. Ugyanígy az emberi lényekben a Mindenható Isten tükröződése a személyiségetek milyenségében fejeződik ki. Ha a személyiségetek tiszta, világos és ártatlan, akkor a tükröződés olyan lehet, mint egy tüköré. 

Vagyis a szentéletű emberek megfelelően tükrözik vissza a Mindenható Istent abban az értelemben, hogy már nem azonosítják magukat semmiféle rossz dologgal. Amikor nincs ilyen azonosítás és az egyén teljes mértékben a tiszta Lélek, akkor Isten tükörképe másokra is rávetül.

Szerencsére ti mindannyian megkaptátok az önmegvalósulást. Ez azt jelenti, hogy a Mindenható Isten tükröződése már a figyelmetekbe hatol. A figyelmet megvilágosítja a Lélek ereje. A Lélek ereje abban áll, hogy az egy tükörkép. Ez azt jelenti, hogy a tükörképet sosem azonosítjuk a tükörrel vagy a vízzel. A tükörkép addig van jelen, amíg a Nap süt, és ha nincs napsütés, nincs tükörkép. Amikor tehát a Sahaja Jógában vagytok, megtisztítottátok magatokat. A Kundalinitek is megtisztított benneteket és most tiszta személyiségek vagytok. Ezért egyre tisztább ez a tükörkép, és az emberek látják ezt; látják az arcotokon, látják a testeteken, látják a munkátokban, a viselkedésetekben, mindenben.

Az embereknek nagyon nehéz valóban hinniük önmagukban, elhinni, hogy ők a Mindenható Isten képmásai lehetnek. Azt hiszem, bizonyos komplexusaik vannak magukkal kapcsolatban, és nem képesek megérteni, hogyan váltak hirtelen a Mindenható Isten képmásává. De megvan a képességük arra, hogy a Mindenható Isten képmásává váljanak, amihez azonban szükséges, hogy higgyenek önmagukban, higgyenek a felemelkedésükben, és hogy elhiggyék, hogy azzá (a Mindenható Isten képmásává) váltak. 

A Sahaja Jógában az önbizalom rendkívül fontos. A teljes bizalom nélkül nem tudjátok megvalósítani a felemelkedéseteket, ahogy azt láttátok, még az előadásaimban is el kell mondanom, hogy teljes önbizalommal kell rendelkeznünk. De az önbizalom semmi esetre sem az egótókat vagy az agresszivitásotokat jelenti. Ha bíztok magatokban, akkor vagytok a legkevésbé agresszívak. 

Van egy nagyon érdekes kínai történet: egy kínai császár azt szerette volna, ha a kakasviadalon az ő kakasai győznek. Valaki azt mondta neki, hogy él egy szent, és ha elviszi hozzá a kakasait, ez a szent annyira erőssé teszi őket, hogy egészen biztosan megnyerik a viadalt. Ezért fogta a két kakasát, elvitte őket a szenthez, és mondta neki, hogy adjon meg minden erőt a kakasoknak, hogy megnyerjék a viadalt. Egy hónap múlva a király eljött a két kakasért, és elvitte őket az arénába, ahol már sok más kakas is volt. A kakasok elkezdtek viaskodni, és megtámadták a király két kakasát. Ez a két kakas csak állt, nagyon türelmesen, teljesen nyugodtan és csendesen. Mindenféle támadást úgy szemléltek, mint valami szórakozást. A többi kakas belefáradt ebbe, elfutottak az arénából, és így nyerte meg a király két kakasa a viadalt. 

Ezt kell nekünk is megértenünk, hogy egy ragaszkodásoktól mentes embert sosem lehet megtámadni. A sokféle azonosulásunk miatt érnek minket támadások. Először is a családunk, aztán az országunk, aztán a vallásunk, majd mindenféle más, faji hovatartozás. Minden ilyen azonosulás valóban gyengévé tesz bennünket, mert ezek folyamatosan támadnak minket és összezavarják a sahaja-jógik elméjét, ezt tapasztaltam. Azért kell, hogy teljes bizalmatok legyen a Sahaja Jógában és bíznotok kell magatokban, mert most már a helyes úton jártok mostanra meg lettetek mentve, és senki nem támadhat meg benneteket, mivel az isteni teljes védelmét élvezitek. 

Bármilyen vallást, gurut vagy bármit követnek is az emberek, mégis állandóan félnek attól, hogy megtámadják őket, és félnek kimondani dolgokat, amiket ki kellene mondaniuk. Még azt sem tudják megítélni, hogy mit kellene mondaniuk. Ha megfelelően megértitek, hogy ti a tiszta Lélek vagytok, és hisztek ebben, meg fogtok lepődni, hogy mennyire biztosak lesztek abban, amit tesztek. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy egy másik nagy előnyünk is van, mégpedig az, hogy a közösséghez tartozunk. A közösségben rájöhetünk, hogy hogyan viselkedünk. Mi a közösség reakciója? A közösségben egy olyan embernek, aki nagyon mély, nem kell túl sokat beszélnie, nem kell sokmindent mondania. Képes úgy állni, mint a történetbeli kakasok, de a mélysége érezhető. Az ilyen kaliberű emberről képesek vagytok megérezni, hogy ő annyira elmélyült, hogy nem kíván senkit elnyomni. Belülről érzi védve magát. 

Ezt a védelmet tehát éreznünk kell, nem mentálisan, hanem önmagunkban. És ha egyszer rendelkeztek ezzel a gravitációval, ezzel az érzéssel, akkor senki nem tud megtámadni titeket. A támadó maga bizonytalan, vagy lehet, hogy rossz nevelést kapott, lehet, hogy még nem sahaja-jógi. Csak tekintsetek kegyesen erre az emberre. 

Mint amilyen Shiva volt, azt kellene mondanunk, Sadashiva karakteréről tudott, hogy Ő az, aki mindenkinek megbocsátott. De ha valaki fejen állva vagy egy lábon állva, az ételt elutasítva vagy más módon vezekelt, az annyira undorította Őt, hogy azt mondta: „Rendben, mit akarsz? Itt van.” És – ahogy hallottátok – sok ráksaszának (ördögi lénynek) is áldást adott. Rengeteg ráksasza kapta meg az áldását, mert már elege volt a vezeklésükből. 

Rengeteg történet volt arról, hogy Sadashiva megáldja az embereket. Még Ravanát is! Ez egy nagyon érdekes történet Ravanáról. Ravana rengeteget vezekelt. Nem tudom, mit tett, hogy éhezhetett a tíz fejével – ha csak egy szája van valakinek, azzal is nagyon éhezik, mi lehet tíz száj esetén! Nem tudom, mit művelt, hogy ily módon vezekelt, hogy Shivának elege lett belőle. Shiva annyira könyörületes, hogy azt gondolta, hadd kapja meg ez az ember, bármit is szeretne. 

Ravana elment Shivához, és Shiva megkérdezte tőle, mit akar, miért teszi ezeket a dolgokat magával? Ravana azt válaszolta, egy áldást szeretne. „Milyen áldást? – kérdezte Shiva. „Először meg kell ígérnie, hogy bármit is kérek, meg fogja adni.” Shiva azt felelte: „Természetesen. Ha hatalmamban áll, megadom.” Ez egy nagyon érdekes történet. Szóval Ravana azt mondta: „A feleségedet szeretném.” Mert tudta, hogy Shiva felesége Adi Shakti, és ha megszerzi Adi Shaktit társának, akkor csodákat tud művelni. Ezért azt kérte: „A feleségedet kellene megkapnom társamul.” Tudjátok, nagyon nehéz volt Shivának meghozni egy ilyen döntést, hogy odaadja egy ilyen ördögnek, de könyörületből megtette. Látjátok, mindezek az események igazán megmutatják, hogy az Ő könyörületessége hogyan old meg dolgokat. 

Így aztán eldőlt, hogy Shiva feleségének, Parvatinak el kell mennie ezzel a szörnyű alakkal. De Parvati testvére volt Shri Vishnu, aki Shri Krishna, aki azt mondta magában: „Nem hagyhatom, hogy a nővérem elmenjen ezzel az ördöggel. Valamit tennem kell ellene.” A legcsintalanabb Shri Krishna. Azt tette, hogy azt az érzést keltette Ravanában, hogy vécéznie kell. Ravana szégyenlős volt, ezért a hölgyet letette, és elment a vécére. Shiva figyelmeztette őt: „Jobb lesz, ha vigyázol, mert ennek a hölgynek az édesanyja a Földanya. Sose tedd le őt a földre. Mindig a hátadon kell vinned őt.” Ahogy mentek tovább, Shri Krishna újabb pajkosságot követett el. Megint azt éreztette vele, hogy vécéznie kell, így letette Parvatit. Ahogy letette őt, a Földanya elnyelte Parvatit, és Ravana nem tudta, mit tegyen. 

Ravana másodszor is próbálkozott. Újra elment Shivához és azt mondta: „Nézd, mit ígértél, és mit tesz Ő (Shri Krishna).” Shiva azt mondta: „Figyelmeztettelek, hogy Parvati bátyja egy nagyon csintalan fickó, és így vagy úgy eléri, amit akar, szóval jobb lesz, ha vigyázol. Ezennel ne hallgass rá. Akármi is történjék, ne tedd Parvatit a földre.” 

Ravana újra megpróbálta, és a hátán cipelte Parvatit. Hirtelen egy kisfiúra bukkant – maga Shri Krishna volt –, és Ravanán nevetett. „Miért nevetsz ki?” – kérdezte Ravana. „Haha, minek cipeled ezt az öreg nőt a hátadon? Nem visel ékszereket.” Ravana azt felelte: „Ő az Istennő.” Shri Krishna azt felelte: „Nem. Nincs felékesítve. Hogy lehetne ő az Istennő?” Tudjátok, Indiában ez egy mondás, egy hölgy, aki nem visel ékszereket, olyan, mint a Lanka Parvati, mert Ravana Lankába vitte őt. Amikor felnézett Parvatira, egy nagyon öreg, fogatlan nőt látott, aki rajta nevetett. Annyira megijedt, hogy ledobta őt. Ez Mahamaya!

A harmadik alkalommal elment Shivához, és azt mondta: „Jobb lenne, ha megmondanád a feleségednek, hogy ne hallgasson senkire, és ha Te magad adnád át nekem a feleséged.” Shiva azt mondta: „Rendben. Lankán fog megszületni, és feleségül veheted.” Mandodari volt a neve. Ez a nagyszerű történet így folytatódik tovább. De ez a Mandodari nagy híve volt Vishnunak. Amikor Rama eljött, hogy megölje Ravanát – ezt mind maga Mandodari szervezte meg, mert tudta, hogy ha Shri Rama megöli Ravanát, akkor Ravana megszabadul a nőkről alkotott elképzeléseitől, attól, ahogy Sita után rohant és mindenféle hasonló dolgot művelt. Azt szerette volna, hogy történjen valami, ami által Ravana újra megszülethet, megszabadulva a gyönyörű nők bűvöletétől és attól, ahogy Sitajit idehozta. Mondadori ezt teljes mértékben ellenezte, de Ravana nem hallgatott rá. A háború tehát kirobbant, és Shri Rama megölte Ravanát. 

Mindezek a dolgok azért történtek meg, mert Shri Shiva könyörületessége végtelen. Első ránézésre könyörületessége olykor nagyon logikátlannak tűnik, pedig komoly logika van mögötte. A logika az, hogy bármit is tesz Shri Shiva, az mindig valamilyen megoldást szül a problémára. Például háború dúlt, a háború folytatódott, és abban az időben volt egy probléma, mert egy szörnyű ördög áldásokat kapott Shri Shivától. 

Az áldás az volt, hogy senki nem ölheti meg őt. ’Varadhan’-nak nevezett áldásokat is adott egy másik szentnek, aki azt mondta: „Most aludni szeretnék, és azt szeretném, hogy senki ne zavarjon.” Így kapott egy áldást, miszerint ha bárki megzavarja őt az alvásban, akkor ha ő ránéz, az illető hamuvá válik. Tehát, ez a kettő volt. Szóval, amikor a háború elkezdődött, Shri Krishna úgy gondolta, legjobb lesz, ha a szentnek adott áldással öli meg ezt az ördögöt. 

Ezért játékba kezdett. Elszaladt a csatatérről, ezért hívják őt úgy, hogy a harcos, aki elszaladt a csatatérről (Ranchhoddās – aki elszalad a csatamezőről). Amikor elfutott, Shri Krishna egy sálat viselt. Belopakodott a barlangba, ahol a másik szent aludt, és ráterítette a sálat. Amikor ráterítette a sálat, az úriember, vagyis az ördög, aki követte őt, a sátáni figura odaért a barlangba, Shri Krishna sálját látta, és – anélkül, hogy tudta volna, ki alszik ott – így szólt: „Aha, szóval elfáradtál, és most itt alszol. Majd én rendbe teszlek!” Lerántotta a sálat, az alvó szent felébredt, ránézett, és azt mondják, a harmadik szemével elégette őt. Így jött a megoldás. 

Az egész játék ilyen tehát, három erő működik, hogy végül megmutassa, hogy az igazság győzedelmeskedik. Az első Shiva könyörületessége és jósága az egyik oldalon. Azt követi Shri Krishna vagy mondjuk Shri Vishnu játéka, ami azt semlegesíti, a harmadik pedig Brahma játéka, aki dolgokat teremt és előállít. Mindhárom erő játszik, csak azért, hogy olyan légkört teremtsen mindannyiunk számára, amiben azt érezzük, hogy valamit még tennünk kell az emberi tudatosságunkkal. A három együtt fejlesztette ki bennünk az igazság keresése iránti vágyat. 

Shiva egyik oldalon nagyon könyörületes, nagyon kedves, még az aszúrákkal, a ráksaszákkal is. A másik oldalon azonban képes rendkívül kegyetlen lenni. Az egész Univerzumot képes elpusztítani. Ha az emberek annyira dekadensek, ha nem fordulnak a spiritualitás felé, ha az ártatlanságukat teljesen elveszítik, ha nem tudnak megszabadulni azoktól a hibás azonulásoktól, amik problémákat okoznak a világban, akkor elpusztítja az egész Univerzumot. Jelenleg Ő az Adi Shakti tevékenységének szemlélője. Shri Shiva hagyja, hogy az Adi Shakti elvégezze mindezt a munkát, emberi lényeket teremtsen, önmegvalósulást adjon nekik, hogy mindezt megtegye. De ha Shiva azt látja, hogy az Adi Shakti gyermekei, emberek, akiket az Adi Shakti mentett meg, helytelenül viselkednek, megbántják, vagy bármilyen módon tönkreteszik az Adi Shakti munkáját, akkor dühében az egész Univerzumot elpusztíthatja. 

De nem hiszem, hogy erre most bármilyen esélye lenne, mivel most a világ minden táján vannak sahaja-jógik. De amit a sahaja-jógik körében tapasztalok, az ez: néhány sahaja-jógi nagyon gyorsan fejlődik. Fokozatosan, erősen, elérik a Shiva Tattwa elvet. Az első lépcsőfok elérését az mutatja, hogy belülről elkezdenek ragaszkodásoktól mentessé válni. A ragaszkodásoktól való mentesség nem mentális. Ez nem mentális. Ez nem azt jelenti, hogy valamilyen lemondást (sanyasa) kell felvállalnunk, el kell mennünk a Himalájába, el kell hagynunk a családunkat, vagy valami hasonló. A ragaszkodásoktól való megszabadulás belül történik meg. Amikor a ragaszkodásmentesség elkezd működni, az első jel, hogy örömtelivé váltunk. Boldogokká válunk. 

Ha megkérdeztek bárkit, miért boldogtalan, a feleségéről, talán a házáról, talán a gyerekeiről, talán az országáról, talán a társadalomról fog beszélni, akármiről. Így aztán nagyon zaklatottá válik, esetleg szomorúvá, ahogy látja, ami történik körülötte. De ha ő egy önmegvalósult lélek, ez a boldogtalanság nem fog segíteni. Amire most szükség van, az az, hogy tudjátok, hogy képesek vagytok kijavítani a társadalom, a család és az egész ország mindezen betegségeit azáltal, hogy másokat átformáltok. Nem azáltal, hogy rosszul érzitek magatokat. De midőn ezt teszitek, a legfontosabb, hogy teljesen mentesek legyetek mindenféle ragaszkodástól. 

Amikor elkezdtem a Sahaja Jógát, teljesen elképesztett, hogy az emberek miket meséltek a saját honfitársaikról. Megdöbbentett, miket meséltek a saját vallásukról, milyen rossz dolgokat tesznek. Nem tudtam annyi mindenről, mint amit elmeséltek nekem, és azt gondoltam, hogy az már a ragaszkodásmentesség megjelenése bennük, hogy ennyire tisztán látják, hogy mi az, ami rossz, mi az, ami rossz a társadalmukban, a honfitársaikkal, a kapcsolataikkal, a családjukkal, az országukkal, az egész világgal. De ez csak akkor lehetséges, ha egyikkel sem azonosultok. Egyébként sosem fogjátok látni a hibákat. Sosem fogjátok látni, mi a probléma egy emberrel. Még a csakráitokat sem fogjátok észlelni, amiben akadályok vannak. 

Elsőként tehát ragaszkodásoktól mentessé kell válnotok. A kérdés persze az, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani. Sok ember kérdezi tőlem: „Anyám, hogyan válhatok ragaszkodásmentessé?” Mivel én nem ragaszkodom semmihez, eleve mentes vagyok a ragaszkodástól, így nem tudom, hogy kell eljutni oda. De nektek, embereknek azt tanácsolnám, hogy ahhoz, hogy megértsétek magatokat, meg kell figyelnetek saját magatokat. Próbáljatok meg rájönni, mi az, amihez ragaszkodtok, miért vagytok nyomorultak, kiért aggódtok, miért kellene aggódnotok. 

Néhány dolog, ami sosem volt túl fontos, nagyon fontossá válik némely sahaja-jógiknak. Például azt mesélték nekem, hogy Nyugaton az emberek nem foglalkoznak túl sokat a gyerekeikkel. De amint elnyerik az önmegvalósulást, hirtelen annyira elkezdenek ragaszkodni a gyerekeikhez, mintha összeragasztották volna őket. Nem képesek felmérni, mi jó a gyerekeiknek. Azt gondolják, az elsődleges feladatuk mindaz, ami a gyerekekkel kapcsolatos. A minap nagyon meg voltam lepődve, amikor azt mondták, hogy a szülők szeretnének a születésnapi puja után jönni. Megdöbbentem. Éppen születésnapi puja következik. Miért kellene a szülőknek utána jönni? 

Amikor ezt megkérdeztem Yogi-tól (Mahajan), azt mondta: „Anyám, nagyon örülnénk, ha itt lennének, és itt is kellene lenniük.” Ez segíteni fogja a gyerekeket, segíteni fogja a szülőket. De most minden figyelem a gyerekekre irányul, hogy ott kell hagyni a gyerekeket, vigyáznunk kell rájuk, és ez az egyetlen dolog. Tehát a gyerekekhez való ragaszkodás hatására egészen biztos hibás dolgokat fogtok tenni. Olyan dolgokat, amik nem jók nektek. Tapasztaltam, hogy ez az újfajta kötődés a Sahaja Jóga után kezdődik. Nagyon gyakori. 

Egy másik ragaszkodási terület például a családotok. Ez általában nem jellemző Nyugaton. Az emberek annyira nem kötődnek a családjukhoz. Isznak, mindenfélét csinálnak. Aztán hirtelen önmegvalósultak lesznek, és mint a bumeráng, visszatérnek a családhoz. Nagyon kötődnek a családhoz, kötődnek a házhoz, kötődnek mindenhez. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni. Ha a tiszta Lélekké váltok, akkor nincs bennetek kötődés, mert csak tükörképek vagytok, a Mindenható Isten tükörképei. Mindezek az azonosulások elmúlnak. Megkérdezhetitek: „Hogyan? Hogyan szabaduljunk meg ezektől?” Nekem sosem kellett megszabadulnom ezektől, de tudok tanácsolni néhány dolgot, amit kipróbálhattok. 

Az első a meditáció. Fel kellene térképezni magatokat: mi a baj veletek, melyik oldalatokban van akadály, a jobb oldalatokban vagy a balban? Ha meditáltok, rá tudtok ébredni. Kötődtök-e a pénzhez, kötődtök-e az üzlethez, kötődtök-e a családotokhoz, kötődtök-e az országotokhoz olyan módon, ami nem Sahaj, vagy a kultúrátokhoz, ami nem Sahaj? Ha igen, próbáljatok megszabadulni ettől a kötődéstől meditáció által. Már tudjátok, hogyan szabaduljatok meg a jobb- és baloldali akadályoktól. A kötődés megjelenik az ujjbegyeiteken, és magatoknak kell meglátnotok, mely központjaitokban van akadály, milyen módon vagytok bajban. Azután egy nagyon egyszerű sahaj technikával könnyen ki tudjátok tisztítani. 

Azt hiszem ez az, ahol megbukunk: ha egyszer elkezdünk ragaszkodni valamihez, még csak nem is gondoljuk, hogy ragaszkodunk. Azt gondoljuk, most valami nagy dolgot teszünk, mert szeretjük ezt az embert, azt az embert, és ez a könyörületesség Shiva tulajdonsága. Elkezdtek kötődni. De ez semmilyen módon nem könyörületesség, bármi hasonló dologhoz kötődni nem könyörületesség, ti nem rendelkezhettek Shiva könyörületességével. Bár az emberek azt gondolják, Shiva könyörületessége dolgozik bennünk, de ez nem az! Mert az Ő könyörületessége nagyon tiszta. Olyan – ahogy azt már sokszor elmondtam –, mint a fa nedve, ami felemelkedik és eljut a fa különböző részeibe, majd vagy elpárolog, vagy visszajut a Földanyába. Nem ragaszkodik. Ha ragaszkodna egy virághoz, egy levélhez vagy gyümölcshöz, akkor az egész fa szenvedni fog és a virág is el fog tűnni. Vagyis ez a fajta ragaszkodás egy bizonyos dologhoz vagy egy bizonyos elképzeléshez helytelen. 

Úgy tapasztalom, hogy a Sahaja Jógában az emberek könnyen alkalmazkodnak, és megértik, mit kellene tenniük. De a legfontosabb dolog a meditáció, a meditáció a szíveteken, a Shiva Tattwán, a Shiva-elven, akkor egészen biztosan megszabadultok a kötődésektől, és az öröm a legteljesebb lesz. Az öröm a legteljesebb lesz. Tudom, hogy az embereket érdeklik például az ételek, a ruhák, a házak, akármi. Lehet érdeklődésetek, kell is hogy legyen, de ebben az érdeklődésben megvilágosultságnak kell lennie, vagyis nem ragaszkodhattok hozzá. 

Néhány dél-indiai például nem szereti az észak-indiai ételeket. Az északiak viszont nem szeretik a déli ételeket. Ez egy nagy probléma. Megkérdeztem az indiai légitársaság alkalmazottait, hogy miért nem szolgálnak fel standard ételeket. Azt válaszolták: „Mi India standard étele? Mondja meg.” Ez tényleg kérdés. Az indiaiak nagyon kényesek az ízekre és az ételekre. Tény, hogy nincs standard ételünk Indiában. De ugyanígy sok tekintetben a nyugati emberekről is elmondhatjuk, hogy szükségtelen dolgok után rohangálnak. Bizonyos dolgokat csak divatból tesznek, vagy nem is tudom, mert a személyiségük éretlen. Ha érett személyiségek vagytok, akkor mindent láttok, mindent egy olyan szemszögből láttok, ami sokkal magasabb rendű, mint a többi, és így nem keveredtek össze másokkal. Amit ti tudtok, az sokkal magasabbrendű, sokkal csodásabb és sokkal, de sokkal örömtelibb. 

Az emberek azt gondolják, hogy ezek a kötődések nagy örömet adnak. Ha gyereked lesz vagy feleséged van, abból örömed származik. Ez egy nagy tévedés. Az öröm a Lelked saját forrásából származik. Ha jó férjed is van, ha a gyerekeid jók vagy rosszak, akármilyenek is, nem képesek örömet adni. Csak te vagy az, aki örömet lelhet magában (a Lelkedben), és ezért válik valaki nagyon megbocsátóvá. Amikor senki nem árthat neked, akkor kire leszel mérges? Sadashiva egy másik nagyon jó tulajdonsága, hogy rendkívül megbocsátó. De csak egy pontig megy el, akkor viszont elpusztítja az Adi Shakti teljes munkáját. De egyébként Ő nagyon-nagyon megbocsátó, és ezt nagyon kiegyensúlyozottan teszi. 

Egyszer megtörtént, hogy Adi Shakti nagyon megharagudott az egész világra, amely nagyon dekadenssé vált, és elkezdett mindent elpusztítani. Sadashiva egy kis gyermeket tett Adi Shakti lábai elé. A döbbenettől hosszúra nyúlt a nyelve, és befejezte a pusztítást. Sadashiva úgy működik, hogy az egyén, akinek ki kell fejlesztenie magában a Shiva-elvet, rendkívül megbocsájtónak kell lennie. Tudom, hogy vannak emberek, akik nagyon kegyetlenek és kínoznak másokat. Ha nem bírjátok elviselni, rendben, szabaduljatok meg tőle. Mellettetek fogok állni. De ha el tudjátok viselni, akkor jobb elviselni, és megtapasztalni, hogy milyen elviselni, mert nem nehezebb elviselni, mint megszabadulni tőle. 

Egyszer például egy hölgy jött hozzám, és elmondta, hogy el fog válni a férjétől. Megkérdeztem: „Miért?” Azt felelte, hogy azért, mert nagyon későn jár haza és alig van vele. Akkor azt mondtam neki, ha elválik tőle, egyáltalán nem lehet együtt vele. Hol van itt a logika? Most legalább olykor-olykor látja a férjét, de a válás nem megoldás, mert akkor sosem fogja látni őt. Akkor meg mi értelme elválni? Ha kötődésmentessé váltok, akkor megérthetitek mindezeket a dolgokat, és azt, hogy nem kellene semmihez sem ragaszkodnotok. Gondoljatok bele: ki tud megtámadni benneteket, ha nem kötődtök senkihez? Senki. Az egyetlen dolog, hogy amikor úgy érzitek, hogy tiltakoznotok kell, akkor tegyétek meg, de elfogulatlanul. Nagyon fontos, hogy a tiltakozás is teljesen kötődésmentes legyen. 

Ma az előttünk álló fő probléma valami más. Mégpedig az, hogy mindannyiunknak fel kell emelkednünk, és ezt egyenlő erővel kell megtennünk. Egy történet szerint néhány madár egy háló fogságába került. Elhatározták, hogy kiszabadulnak, és megpróbálták. Mindegyikük megpróbált kiszabadulni, de egyedül egyiknek sem sikerült. Ezért elhatározták, hogy együtt repülnek. „Egy, kettő, három, rajt!”, és magukkal vitték az egész hálót. Ezután megkérték a patkányokat, hogy rágják át a hálót, és kiszabadultak. Ha ez megtörténhet a madarak és a patkányok között, akkor miért ne történhetne meg köztünk is? El lesztek képedve, hogy a kollektivitásban hogyan tudjuk segíteni egymást és mennyire örömteliek lehetünk együtt. 

Tegyük fel, hogy valami baj van anyáddal, apáddal, a nővéreiddel, valakivel. Nem számít. Végül is számotokra itt van az öröm óceánja a kollektivitásban, és a problémáitok közösen megoldhatók, ha meg szeretnétek oldani őket. Vagyis a közösségre van szükségünk. Nagyon egynek kell lennünk a közösséggel. Úgy érzem, ha egyszer beugrotok a sahaj tengerbe, maga az öröm összehoz benneteket. Találkozni egymással oly örömteli. Annyi hasonló élményünk volt, sok sahaja-jógi mesélt arról, micsoda öröm volt, amikor valahol váratlanul más sahaja jógikkal találkoztak, hogy mennyire boldognak érezték magukat. Ez a kötelék a sahaja-jógik között valóban a legörömtelibb csatorna, és azt kell mondanunk, hogy ez a forrása az eggyé válásunknak. Ekkor elkezditek élvezni egymás társaságát. 

Meséltem nektek egyszer egy nagyszerű indiai költőről, Namadeváról, aki szabó volt. Volt egy másik költő, aki fazekas volt. (Néha nem jutnak eszembe az angol szavak.) Ez a fazekas egy másik költő volt, a neve Gorakumbhar. Amikor Namadeva elment, hogy találkozzon vele – a szentek érzik szükségét annak, hogy más szentekkel találkozzanak – ránézett, hátralépett és egy gyönyörű verset mondott: „Eljöttem ide, hogy lássam a formátlan Chaitanya-t, de itt a Chaitanya formát öltött. ’Nirgunacha bheti aalo sagunashi.’ Eljöttem, hogy lássam a formátlant, hogy érezzem a vibrációkat, de itt formát öltve látom azt.”

Csak egy szent mondhat ilyet egy másik szentnek. Ez a fajta elismerés, ilyen finom szintű elismerés csak szentek között lehetséges. Nem azt látják, hogy éppen agyagot gyúrt, hogy a dhotija bepiszkolódott a munkától. Namadeva sosem látta ezeket. Sosem látta a fazekas testét, arcát vagy bármi mást, csak az Istenség megszemélyesülését látta benne. 

Ki kell alakulnia bennetek ennek az érzékenységnek, hogy megéreztek (érzékeltek) más sahaja-jógikat. Akkor nem fogtok értelmetlen, felületes dolgokkal foglalkozni, és ez Shiva egyik nagyszerű elve, hogy bizonyos dolgok nem foglalkoztatják. Például a haja csapzott, az esküvőjére egy gyorsan mozgó bikán ülve megy, lábait így tartva. El tudjátok képzelni? Minden barátja és minden követője olyan, hogy az egyiknek csak egy szeme van, a másiknak csak egy keze, egy teljesen hajlott, mert számára az egyén külső megjelenése lényegtelen. Ami lényeges, az a spiritualitás. Neki nem számít, hogy egy szemed van-e vagy púpos vagy-e. Számára mindenki az Ő saját embere, mert semmi felszínes nem vonja magára a figyelmét, csak a személy isteni mivolta. 

Rengeteg módja van, hogy megértsük az Ő elvét, mivel Ő mindent átható. Ha könyörületet érzel valaki iránt, az működik. Egészen biztosan működik. Nemrégiben volt egy eset, valakinek Mexikóban gyógyíthatatlan betegsége volt. A hölgy, aki mexikói volt és az ENSZ-nél dolgozott – most is ott dolgozik –, két levelet is írt arról, hogy el fogja veszíteni a fiát emiatt a szörnyű betegség miatt. Egyszerűen csak írt nekem. Mély együttérzés fogott el, mert olyan levelet írt, amelytől könnybe lábadt a szemem. Képzeljétek, azok a könnyek meggyógyították azt a fiút. Teljesen meggyógyították! Az édesanyja küldött nekem egy köszönőlevelet. Egészen meglepődtem, mert a könyörületességem nem mentális. Csak jelen van, egyszerűen kiárad és megoldja a problémát. 

Ugyanilyen módon ti is azzá válhattok. Azt szeretném, ha rendelkeznétek minden erőmmel. De a legelső a könyörület! Egy sahaja-jógi nem bánhat rosszul senkivel. Senkivel. Akár sahaja-jógi az illető, akár nem. Ez nem számít. De senki nem bánthat más sahaja-jógikat. Még akkor sem, ha mondjuk, az illető nem sahaja-jógi, egy sahaja-jógi akkor sem bánthat meg soha senkit. Egy sahaja-jógi nem ilyen. Egy sahaja-jógi más. 

Pár napja mondtam valakinek, hogy nagyon lobbanékony. Azt felelte, hogy igen, ha provokálják. Azt mondtam neki, természetes, hogy mindenki dühbe jön, ha provokálják, csak az őrültek nem dühösek, ha provokálják. Tehát nincs abban semmi különös, ha a provokáció hatására dühbe jössz. Mindenki dühös lesz, ha provokálják. De ha azt mondod, hogy nem jössz dühbe, ha nem provokálnak, az egy egész másfajta állapot.

Azt látom, hogy a mai modern időkben mindenütt óriási küzdelem zajlik, ami nem Shiva kultúrája. Shiva kultúrája, azt kell mondanom, a Sahaj kultúra. Ha sahaja-jógik vagytok, könyörületesnek kell lennetek, meg kell értenetek mások érzéseit, és késznek kell lennetek arra, hogy nem csak sahaja-jógikról, de nem sahaja-jógikról is gondoskodjatok. Akkor fog a könyörületességetek hatásossá válni.

Mint tudjátok, a mai civilizáció legnagyobb problémája, hogy a nyugati kultúra ebek harmincadjára jutott. A pusztulás felé megy. Ha elolvassátok az újságokat, megdöbbentek, mi folyik. Nem tudom, hányan kapnak észbe a pusztulásuk előtt. Ami folyik, az teljes önpusztítás. Egyik oldalon működik a magát kényeztető, engedékeny társadalom. A másik oldalon az iszlám kultúra, ami megpróbálja ezt ellenezni. Ez helyes is. Helyes, hogy megpróbálják ellenezni. De a módja, ahogy ellenzik, problémákat generál. Ha valakit elnyomnak, hogy „Ne tedd ezt, ne tedd azt!”, még sokkal inkább azt fogja csinálni. 

Mondok nektek egy példát. Észak-Indiában a kultúra jobbára iszlám, az emberek azonban nagyon erkölcstelenek, folyton a nőket nézik. Nem mind, de sokan. Annak ellenére, hogy hindunak vagy valami másnak mondják magukat, meg vannak bennük ezek a rossz szokások, amik az iszlám elnyomásból erednek. Ha egy nő teljesen elfedett és senki sem láthatja, a kiváncsiságuk csak fokozódik. Néhány ember jött Bombaybe, és az egyik, aki velem utazott, minden egyes nőt megbámult az utcán. Mondtam neki, ha így folytatja, kitörik a nyaka. De ez teljesen bevett szokás ott. Nemcsak erről van szó, de a kiváncsiság túl messzire megy, és az emberek rettentő erkölcstelenné válhatnak, akárcsak mint Nyugaton. 

Vagyis a vágyaitok elnyomása is helytelen. Ez a kultúra ráadásul külsőségekben elnyomó, belül azonban az emberek nagyon erkölcstelenek. Egyszer Riyadhból Londonba repültem, és útközben elaludtam. Amikor felébredtem, más embereket láttam a gépen ülni, csupa rövid szoknyába öltözött nőt és csokornyakkendősöket, stb. Megkérdeztem a légiutaskísérőt, hogy leszálltunk-e valahol, de mondta, hogy nem, ez közvetlen járat. „Kik ezek az emberek?” „Ugyanazok.” Annyira megváltoztak! Nagyon meglpődtem, mert akik hosszú csadort viseltek, most ilyen fura ruhákban pompáznak. Nem tudtam felfogni. Ez történik. Az elnyomás által gerjesztett kiváncsiság sem egészséges. 

A Sahaja Jógában fel sem merül az elnyomás. Ártatlanná váltok. Egyszerűen ártatlanná váltok. Ez Shiva elve. A Sahaj kultúra a középpontban van. Se nem túlzottan engedékeny, se nem elnyomó; a középpontban van. Shiva legfontosabb elve ártatlannak lenni. Ez az ártatlanság ragyog bennetek. Láttam. Bármit is tettetek korábban, látom, hogy mennyire tiszták vagytok. Nincsenek ezek az ostoba elképzeléseitek, hogy annyira nyugatias módon viselkedjetek. 

Nagyon sok muszlimot is láttam a Sahaja Jógába jönni, akik nagyon sahajjá váltak és nagyon rendes életet élnek. Néhány iráni levélben küldte el nekem a vallomásait. Megdöbbentem. Sosem olvastam el, mert túl sok volt nekem. De ők most már a legerkölcsösebb emberek. Tehát mindenféle szélsőség rossz, de a középpontban, sahaj állapotban lenni a legjobb módja annak, hogy megértsük, hogy ami annyira fontos az életben, az az erkölcsösség. Ez az ártatlanságotokból ered. Ez természetesen Shri Shiva fia, Ganesha tulajdonsága, de Shri Shiva ártatlanságán keresztül sugárzik. 

Azt hiszem, Shiváról szóló következő előadásomban az ártatlanságról fogok beszélni nektek, de ehhez meg kell értenetek a kötődésmentességet. Azt a kötődésmentességet, aminek belül kell kifejlődnie. Ezt nem lehet erőltetni, de a meditációval ki tudjátok fejleszteni magatokban ezt a ragaszkodásmentességet, ami nagy örömet okoz. Shivának nagyon sok tulajdonságát lehet bemutatni, és azt hiszem, sok előadásban beszéltem már nektek Shiváról. 

Még azt kell megemlítenem, hogy az ashramjaitokban kollektív meditációkat kellene tartanotok. Nagyon jó ötlet lenne kipróbálni a kollektív meditációt, nagyon szép lenne. De nem kell senkinek sem vibrációkat adnotok. Nem kell mások csakráival foglalkoznotok. Csak magatokkal foglalkozzatok, derítsétek ki, mi a gond veletek. 

Bármi is a kulcsa a felemelkedéseteknek, meg kell tennetek, mert az egész világért való felelősség a sahaja-jógikat terheli. Tudjátok, hogy a Sahaja Jóga nélkül nincs kiút. A Sahaja Jóga azért érkezett erre a Földre, hogy megszabadítsa az emberiséget a különféle problémáktól. A ti felelősségetek tehát, hogy megfelelő formában tartsátok magatokat, ami a Sahaja Jógát illeti. Szabaduljatok meg a jobb és bal oldalatoktól, aztán terjesszétek a Sahaja Jógát, nem bombasztikus szavakkal vagy agresszivitással, hanem szeretettel és könyörületességgel. Biztos vagyok benne, hogy már eddig is sokat tettünk és sokat értünk el, de még mindig vannak itt-ott olyan pontok, melynek korrigálása nagyon kellemetlen feladat számomra. De akármi is ez, azt kell mondanom, hogy működik, és mindenkinek magába kellene néznie és örülnie kellene annak, hogy honnan indult, és milyen messze kell eljutnunk. 

Isten áldjon benneteket!