Az öt elem bennünk lévő finomszintű formái. Új Delhi, India, 1998. 12. 16. (Zenés program előtt tartott beszéd) Arról beszéltem nekik, hogy az indiai tudás nagyon különbözik a nyugati elmétől. Nyugaton, ha mondunk valamit, akkor annak látni akarják a kísérleti bizonyítását. Elmennek a tudósokhoz vagy olyan emberekhez, akiknek megvan hozzá a tudásuk, hogy megmondják, igaz-e vagy sem, ami ezekben a könyvekben áll. Még Jézust vagy Mózest is megítélnék. Mindenkit megítélnek, mintha ők lennének a legintelligensebb és legokosabb emberek, és egyik leleplező könyvet írják a másik után, mintha azok, akik mondtak valamit, azt kitalálták volna. Általában semmit sem fogadnak el, és ha mégis, akkor teljesen fanatikussá válnak. Míg az indiai felfogás szerint ha egy nagy rishi vagy muni, vagy úgy is mondhatjuk, egy nagy szent mondott valamit, akkor azt megmondta, ti csak meghallgathatjátok, mert nem vagytok egy szinten. Minden, amit mondott, az az ő saját tapasztalata, tudása. Nektek nincs jogotok megítélni vagy azt mondani, hogy ez vagy az nem igaz. Elfogadjátok, és amikor megkapjátok az önmegvalósulásotokat – egyértelműen le van írva, hogy az önmegvalósulás után fejlődnötök kell, tökéletes lénnyé kell válnotok –, akkor magatok is meglátjátok, hogy amit ő vagy mások mondtak, az az igazság. Tehát a megközelítés más. Tulajdonképpen ha a tudomány vagy valami hasonló szemszögéből közelítitek meg, sehova sem tudtok eljutni, sőt a fejlődésetek is megtorpan. Ehhez a tudáshoz úgy kell eljutnotok, hogy elhiszitek, amit ők mondtak. Mindent, amit Jézus, Mohamed, Guru Nanak, Gnyanadeva vagy Lao Tse mondott, el kell hinnetek úgy, ahogy van, mivel nem vagytok az ő spritualitásuk szintjén. Fogadjátok el! Ne próbáljátok elemezni! Mindent elemezni akartok, és elvesztek annak folyamatában. Amikor olyan Read More …