Karácsonyi Puja: Legyetek gondolatmentesen tudatosak

Ganapatipule (India)

Feedback
Share

Karácsonyi Puja. Ganapatipule (Maharashtra, India), 1998. december 25

(angol)

Évekkel ezelőtt, ezen a napon született meg Krisztus. Mind ismeritek születésének történetét, és hogy mennyi szenvedést kellett elviselnie. A Sahaja jóga modelljét tőle kaptuk. Mivel ő a legkevésbé sem élt magának, hanem kizárólag másokért. Az Agnya csakrát dolgozta ki. 

Lehetsz isteni, lehetsz akármilyen hatalmas, de ez a világ olyan kegyetlen, hogy az emberek nem értik meg a spiritualitást, nem értik meg a spirituális nagyságot. Ezenkívül is sok olyan tényező van, ami a spiritualitást támadja, ez mindig is így volt. Minden szent rengeteget szenvedett, de úgy gondolom, Krisztus szenvedett leginkább. Ahogy tudjátok, fel volt ruházva Shri Ganesha minden erejével, mivelhogy ő Shri Ganesha reinkarnációja. 

Az első ilyen erő az ártatlanság. Örök gyerek volt, nem értette meg ennek az ostoba világnak a kegyetlenségét és álszentségét. Még ha valaki meg is érti, mit tehet ellene? De nagy bátorsággal megszületett egy olyan országban, ahol az embereknek fogalmuk sem volt a spiritualitásról. 

Olvastam róla egy könyvet, ami azt mondja, hogy eljött Kasmírba, ahol találkozott egy elődömmel, Shalivahanával. Nagyon érdekes, mivel az egész szanszkritul van. Lehet, hogy az író nem tudott szanszkritul, ezért az egész megmaradt szanszkritul, ami biztos vagyok benne, hogy nem valami rokonszenves a nyugatiaknak. Hála Istennek, hogy nem tudott szanszkritul, máskülönben elég veszélyes lett volna. Az van benne, hogy megkérdezte Krisztust: „Miért jöttél Indiába?” Erre azt válaszolta: „Ez az én országom, ezért jöttem ide, itt az emberek tisztelik a spiritualitást. De olyan emberek között élek, akik egyáltalán nem értik a spiritualitást.” A beszélgetésük nagyon, nagyon érdekes volt, mivel Shalivahana azt mondta: „Egy okkal több, hogy visszamenj és megtanítsd nekik a ‘Nirmala Tattwa’-t” -ami a megtisztulás alapelve. Visszament és három évvel később keresztre feszítették. 

Szerintem egy nagy különbség a nyugati és indiai kivégzés között az, hogy nyugaton az öldöklés egy nagyra tartott foglalkozás. Már a legapróbb ürüggyel gyilkolnak. Minden szentet megöltek, vagy őrültnek tekintettek. Ez a legjobb módja a spiritualitás elkerülésének. Miközben Indiában, ha egy szent mond valamit, azt sosem kérdőjelezik meg, hanem elhiszik, mivel ő egy szent és sokkal magasabb személyiség, mint mi. Igaz, hogy voltak rosszindulatú emberek, akik kínozták őket, de egészében a közösség, az emberek, tisztelték őket. 

A hamis guruk általában nem maradnak ebben az országban, mivel tudják, hogy lelepleződnek. Ráadásul annyira pénz-orientáltak, hogy elmennek Amerikába vagy más külföldi országokba, ahol letelepednek, hogy pénzt keressenek. 

Ez az egyik ismertető jele, azt kell, hogy mondjam. Ez lehet az egyik oka annak, hogy Krisztus egy teljesen hétköznapi családba született. Gyerekként, még rendes ágya sem volt, amiben aludhatott. Ez mind le van írva: az, ahol aludt, hogyan élt az anyja és apja olyan helyen, ahol a tehenek és a borjúk. Ez azért történt, hogy megmutassa azt, hogy a spiritualitásnak nincs szüksége fényűzésre, nincs szüksége nagyképű magamutogatásra. Ez egy belső erő. Egy izzás, egy fény belül, ami automatikusan látható. Nem kell tenned semmit azért, hogy látszódjon. 

Az ilyen embert nem érdekli a pénz és a hasonló dolgok, amiket birtokolhat. Törődött azokkal, akik testileg szenvedtek, még a leprásokkal is, és megpróbálta meggyógyítani őket. Rengeteg testi beteg embernek próbált segíteni. Mivel abban az időben nem voltak kórházak, sem orvosok, ezért a figyelme a testi betegségekben szenvedő emberekre terelődött. Mentálisan is megpróbálta felkészíteni őket, annyi szép hegyi beszédet mondott. Bizonyos tekintetben, abban az időben, az emberek nem voltak ennyire materialisták, ezért meghallgatták. Nem tudjuk, hányan értették meg. 

Nagyon fontos, hogy ha nem vagy önmegvalósult, akkor nehéz megérteni a spiritualitást. Annak, aki beszél róla és annak is, aki hallgatja, mindkettőjüknek legalább önmegvalósultnak kell lenniük. 

Szóval a gyönyörű életéből, azt kell megtanulnunk, hogy amíg nem vagyunk önmegvalósultak, addig Krisztus lelkét kínozzuk. Már láttuk megtörténni, mindazok, akik Krisztusról beszélnek… Világosan elmondta: „Hívni fogtok engem: „Krisztus, Krisztus!”, de nem foglak felismerni.” Nagyon világosan megmondta. Nem tudom, ezt miért nem vették ki a Bibliából. 

Ez azt jelenti, hogy akik beszélnek, prédikálnak és kiöltöznek, hogy felvágjanak azzal, hogy spirituálisak Krisztus nevében, őket nem fogja felismerni. Ez ennyire egyszerű! És most az utolsó ítélet idején, az egész világot a spiritualitás alapján fogja megítélni, ami a vibrációkat jelenti. Az ítélete már elkezdődött. Már láttam. Ti is láthatjátok, ahogy számos országban, bizonyos dolgok eltűnnek, az egójukat, az agresszivitásukat, a kegyetlenségüket vonja felelősségre. Azokat is felelősségre vonja, akik valami rosszat tettek a háborúban. 

Szóval, akik a történelemben ártottak akármelyik közösségnek, az embereknek azokat is felelősségre vonja. Nem volt semmi joguk ahhoz, hogy agresszívak legyenek, és kínozzák az embereket. Ez Shri Ganesha alapelve, ami a Sahaja jógán keresztül nyilvánul meg. Krisztus ezt nem mondta, de azt igen, hogy „Lesz egy Utolsó Ítélet.” Egyrészről nagyon kedves és könyörületes, másrészről valóban Shri Ganesha volt, mivel egy ostorral ütötte azokat, akik a templomban árusítottak. Nem üzletelhetsz a vallás nevében. Milyen fontos ezt megérteni! De a keresztények ezt nem tartották be! Nem tudom, mit csinálnak. Ahogyan nekünk is van Mahatma Gandhink, aki csak a spiritualitásról beszélt, semmi másról: „Adhyatma” [ami a Lélekkel függ össze] Mindig erről beszélt! De akik utána következtek, félretették őt a spiritualitásával együtt, és új világot kezdtek, új ötleteket és új életmódot. Az állítólagos követői most kocsmákat szeretnének, és más hasonló dolgokat. El tudjátok ezt képzelni? Ezt a Kongresszust Mahatma Gandhi kezdte el, és ennek a követői teszik mindezt. Ez hova fog vezetni? 

Ennek az országnak a szépsége, kincse a spiritualitás. Ahelyett, hogy a spiritualitáshoz folyamodnának, mit tesznek? Lehet, hogy nem keresztények, de tisztelik Krisztust, tisztelik a Bibliát. Meg kell mondanom, ez tény, amit az emberek nem tudnak. Nem keresztények, olyan értelemben, hogy nincsenek megkeresztelve, de tisztelik, mert tudják, hogy mennyi spiritualitás volt Krisztusban. A spiritualitás megtestesítője volt. Ez az indiaiak szépsége, nem számít, hogy valaki hindu vagy muszlim. Számtalan muszlim szent és szufi volt Indiában, mindenki tiszteli őket, akár muszlimok, akár hinduk. 

Szóval Krisztus ellen senkinek sincs semmi kifogása. Épp ellenkezőleg, láthattátok tegnap, hogy mennyire örültek miatta, mivel önmegvalósultak. De ha nem is azok, akkor is, ebben az országban nagyon tisztelik Krisztust. Nem tudják megérteni, hogy lehet az életét vizsgálni? Hogy merik bírálni, és hogy tudnak közönséges filmeket készíteni róla? Ezt nem tudják elviselni, mivel a spiritualitás iránti tisztelet itt sokkal jobban él, mint bárhol máshol. Mivel az emberek Krisztus nevében annyi helytelenséget követtek el, annyi vérontás történt, mindenféle rossz dolgot elfogadtak. Ezek után, nem lehet megérteni, milyen alapon ítélik meg Krisztust. 

Például, amit tudok, Angliában láttam, megdöbbentem rajta, hogy ha valaki meghal, isznak az emberek, ha születik valaki, isznak. Az ivás az egyetlen módja annak, hogy kapcsolatot teremtsenek. „Hogy tudtok inni? – kérdeztem tőlük. Erre azt válaszolták: „Miért? Krisztus bort teremtett.” „Mikor?” „Egy esküvőn.” Erre azt mondtam: „Egy esküvőn? Az nem bor volt, csupán annak a szőlőnek a leve, amit ott termesztettek. Mi ‘draksha’-nak hívjuk a mi nyelvünkön. Hogy lehetne az bor? Először meg kell erjednie, meg kell romlania. Hogy lehetne az bor? 

Szóval a legnagyobb Dharma: inni! De Indiában tudjuk, bár senki sem mondott semmit az ivás ellen, mégis tudjuk, hogy az ivás egy bűnös dolog. Minden nap láthatod, mindenki tudja, hogy ha iszol, elveszted az eszed. Ez nem olyasmi, amit vallási alapon kell elmondani, de mindenki tudja, mi az az ivászat. Nem mintha az emberek külföldön nem tudnák, ők is tudják, de valahogy divattá vált. Még a mi országunkban is bevezették. Nem tudom hogyan, a Függetlenség után az emberek elkezdtek inni. Minden ünnepségen isznak. Még Krisztus nevében is, karácsony napján. Ez óriási sértés a gyönyörű, szent életére nézve. Szóval, amikor eljöttek a földre, talán minden szent erejük elpusztult. 

Egy nagyszerű dolog az indiaiakban, hogy legalább ők tisztelik a szent helyeket. Ez egy jó dolog bennük. És tudják, mit jelent a szentség. Most persze nagyon modernné és amerikanizálódottá válnak, de tudják mi helytelen, mit nem kellene csinálni. 

Most már a Sahaja jógával, örülök, hogy azt mondhatom, hogy a külföldi jógik is csodálatossá váltak. Azért vagyok meglepődve, mert az ő kultúrájukból hiányzik a spiritualitás. De nem tudom, hogy tudták hátrahagyni azt a sok ostobaságot, és bámulatosan kinyílni, mint a lótuszok, a spiritualitás gyönyörű illatával. Ez egy csoda, mindenki ezt mondja: „Anyám, nem tudjuk elhinni, hogy történhetett? Hogyan tudtad ezt kivitelezni?” Azt mondhatom, hogy ez Krisztus áldása. 

Látták, hogy az emberek mit művelnek Krisztus nevében, egy elég degradált módon, és kialakult bennük egyfajta tudatosság, hogy ezzel biztos valami nincs rendben. Ez nem Krisztus, amit leírnak, az nem az ő szent élete, ez valami más. És ebből adódóan, szerintem nyugaton van egy hatalmasabb belső kényszer, egy hatalmasabb felemelkedő erő. 

Tegnap odajött hozzám valaki és azt mondta: „Anyám, nincs kollektív meditáció.” Örültem, mikor ezt hallottam. Ami a legfontosabb a Sahaja jógában, az a meditáció, efelől nincs kétség. De a külföldiek, sokkal többet meditálnak, mint az indiaiak, roppant meglepő. És a külföldi férfiak és nők magasan képzettek, azt kell, hogy mondjam, legalábbis ami a spiritualitást illeti. 

Főleg az oroszok. Meglepődtem, amikor Amerikában azt mondták nekem: „Anyám, ezek az amerikaiak nem sahaja jógik.” Megkérdeztem: „Miért?” „Nincs meg bennük az a tisztelet irántad. Nem meditálnak. Akik nem meditálnak, azok nem sahaja jógik.” Mondtam: „Egyetértek.” És rávették az amerikaiakat, hogy meditáljanak. Nem tudom, hogy a keleti blokkban (Kelet-Európában) a bolgárok, az oroszok, és a többiek, … a románok hogyan tudtak annyira belemerülni a Sahaja jógába. Igaz ugyan, hogy a kommunizmus átka volt rajtuk. Talán úgy érezték, hogy valami kimaradt az életükből és ezt mélyen magukban keresték, és így érték el ezt. 

De azt kell mondanom az indiaiaknak, hogy meditálniuk kell. Az indiaiaknak van egy-két rossz tulajdonságuk, és az egyik ilyen a csoportosodás. Például akik brahminok, azok együtt ülnek, ha egy kasztba tartoznak, együtt ülnek, ha bhanyak együtt ülnek. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor találnak valami mást, ami szerint csoportosulhatnak. Ez az országom legnagyobb átka, mivel ha egyszer elkezdünk csoportosulni, nem láthatjuk másokban a jót, és önmagunkban a rosszat. Ez a csoportosodás rengeteg problémát okoz ebben az országban. 

Krisztus idején nagyon különbözött a szemlélet: vagy érdekelte őket a spiritualitás, vagy nem. Most olyan emberek vannak, akiket érdekel a spiritualitás, de fél lábbal még mindig abban a vízben állnak, ahol a hajdani problémák még mindig léteznek. És ez az országunk lerombolója. Nem tudunk egyesülni, nem tudunk barátságot kötni egymással. Persze nem a Sahaja jógában, azt kell mondanom, ez itt nagyon jól meg lett oldva. 

De ha belegondolunk, még Krisztus idején is, voltak problémák a tanítványaival. Főleg Péterrel történt valami, és ő az, akiről azt mondta: „Egy sátánnal fogsz találkozni.” Mert szerintem, az emberek belekerülnek a sátáni erők csoportjába. És azt mondta, hogy rengeteg emberből eltávolította a sátáni démonokat és a disznókba tette. Ez igaz, van egy sátáni erő, ami nagyon erősen működik. Minél biztosabbak vagyunk a spiritualitásban, annál inkább fejlődnek. A sátáni erő eltérő formát ölt nyugaton, és más formát ölt keleten. De szeretnék szólni, hogy legyenek óvatosak a nyugaton lévő sátáni erők felfedezésében. Rátok ez lehet, hogy nincs hatással, mivel önmegvalósult lelkek vagytok, de nektek kell harcolnotok ellene. Harcolnotok kell! 

Mint például a rasszizmus: a rasszizmus nagyon erős, nagyon, nagyon erős. És nektek úgy kell harcolnotok a rasszizmus ellen, hogy olyan emberekkel házasodtok, akik más rasszhoz tartoznak. De még mindig nehéznek találok összeházasítani egy fekete embert, egy fehérrel. Lehetetlen szituáció. Ha megpróbálom, nem tudom, mi történik. Egyszer volt egy ilyen házasság, el kell mondanom. Egy fehér nő, francia nő ment hozzá egy fekete férfihoz. Ahelyett, hogy a francia nő uralkodott volna, a fekete férfi zsarnokoskodott. Szóval eléggé meglepődtem, hogy történhetett ez? Ennek az oka, szerintem az volt, hogy a férfi bosszút akart állni, visszavágott. 

Szóval először, végtelen szeretetnek és gyengédségnek kell kifejlődnie az emberek között. Ez a bőrszín annyira felszínes, semmi köze nincs a bennünk lévő szeretethez. Semmi köze. Annyira felszínes. Istennek hála, az országunkban lehet olyan feleséged, aki nagyon sötét bőrű, és a férj lehet nagyon világos bőrű, vagy fordítva. De sosem tekintenek erre abból a szempontból. Ebben az országban szerintem ez nem létezik. De nálunk van egyéb. Tudjátok, ez egy tipikus emberi próbléma, hogy diszkriminál, az egón keresztül, amiről azt kell mondanom, Krisztus megpróbált megküzdeni az egótokkal. Egy nagyon alázatos családban született. És nem volt fehér bőrű! Nem! A ti szóhasználatotok szerint barna volt, de az indiaiak nyelvén fekete volt. De amikor a spiritualitásról beszélünk, csupán a megvilágosodott embert látjuk, nem látjuk a bőrszínét. Az annyira felszínes, de ez a nyugati élet egyik ellensége, amit szerintem le kell győzni. 

Egy másik pedig a materializmus, de a legrosszabb mind közül az, ami Krisztus ellen van, az erkölcstelenség. Az erkölcstelenség rendkívül elfogadott nyugaton. Mindenféle erkölcstelen viselkedés elfogadott. Például, azt mondják, az összes ilyen erkölcstelen ember azt mondja: „Szavazz valakire”, és az a valaki Amerika elnöke lesz. Rendben van, nem érdekes. Mindenféle erkölcstelenség megengedett. De ez teljességgel Krisztus ellen van. Teljes mértékben. Az emberek nem értik, hogy az erkölcstelenség egy olyan királysághoz vezet, amit nem tudom, hogy nevezzek, mivel még az állatvilágnál is rosszabb. És annyira erkölcstelenek, olyan emberekre hallgatnak, mint Freud, mintha nem lenne agyuk, nem lenne lelkük, hogy ilyen emberre felfigyelnek.

Csak a Sahaja jóga után értjük meg Krisztus életének példáját. Akármi is volt a múltban annak vége van, befejeződött. Most már önmegvalósult lelkek vagytok és az erkölcsösség az erősségetek. Felejtsétek el a múltat, és biztos vagyok benne, hogy még rengeteg embert be tudtok hozni a Sahaja jóga zászlaja alá, ha egy nagyon, nagyon erkölcsös életet éltek. Ugyanakkor, egy másik borzalmasan rossz ellenségünk a harag. Szóval, rendkívül büszkén azt fogják mondani: „Most mérges leszek.” „Tudod, nagyon mérges vagyok.” Nem szégyellik. És tovább folytatják: „Nagyon mérges vagyok.” mintha nem lenne helytelen azt mondani, hogy: „Nagyon mérges vagyok.” Most már azt mondják: „Utállak.” Már mint képzeljétek el, hogy ha akármelyik indiai nyelven használnák ezt szót, az azt jelentené, „Bűnt követek el.” Szóval az agresszivitás a haragból ered. Ha valaki nem bírja ki, hogy ne legyen mérges, akkor kizárólag magára legyen mérges. A legjobb megszabadulni a haragtól. Meghúzhatod a hajad, megharaphatod magad, használhatod arra a párnád, hogy megüsd magad. Ez lehet a legjobb módja annak, hogy levezesd a haragodat. De azért figyeljük meg, hogy mitől lettünk mérgesek. Néha teljesen felesleges és nincs semmi értelme, néha óriási nagy ostobaság. De amíg nem hagyod abba annak a hajtogatását, hogy „Nagyon mérges vagyok.” addig, meg kell értened, hogy lefele zuhansz. Szóval Krisztus nem beszélt az összes apróbb részletről, amiről én beszélek nektek, mivel ez rám maradt. Önmegvalósulás nélkül, hogyan lehet a finomabb dolgokról beszélni? Nem lehet!

Legutoljára a vibrációról beszéltem nektek, hogy miből áll, mit képvisel, és hogy juthatsz hozzá ahhoz a finom energiához, amit ‘Tanmatra’-nak hívunk. A fény -’Tejas’, a víz -’Jal’, és ‘Prutvi’, Agni (tűz). De még egyről nem beszéltem nektek, egy nagyon különlegesről, amit angol nyelven éternek neveznek, de az éter egy olyan energia, amit egy másik ‘Tanmatra’ irányít, ezt ‘Akash’-nak hívjuk. Főleg ma, mivel Krisztus volt az, aki feláldozta az életét, hogy kinyissa az Agnya csakránkat, és így elértük az Akash állapotot. Nélküle ez sosem lett volna lehetséges. 

Lehet általános kommunikáció közöttünk, vagyis beszélhetünk emberekkel, mondhatunk dolgokat, még az ujjunkat is használhatjuk arra, hogy kifejezzük magunkat, vagy a kezünket. Így kommunikálhatunk. De ahhoz, hogy vibrációkkal kommunikáljunk, kell, hogy legyen vibrációnk. Máskülönben nem érezhetjük a másik embert. De ha az Agnya szintjén vagy, ami azt jelenti, hogy mentális vagy, teljesen mentális, akkor a vibrációid is csökkennek, abban az értelemben, hogy nem érted meg, mit mondanak. Nem tudod helyesen megítélni a vibrációidat, mivel ezek a vibrációk mentálisak. Azt mondják: „Anyám, megkérdeztük a vibrációkat.” „Tényleg? De hiszen nincsenek vibrációid, hogy tudod megkérdezni a vibrációkat?” Nagyon gyakran előfordul. „Megkérdeztük a vibrációkat, vibrációkból megtudtuk.” Ez nem lehetséges, mivel csak mentális vagy. Amit Krisztus tett: eltávolított titeket a mentális szint közeléből, ez a legnehezebb. Eközben, nagyon csodálkozom azon, hogy akik a kereszténységet követik, azoknak a legrosszabb a mentális helyzete. Mentálisan teljesen ott vannak – nem is tudom, hogy nevezzem – mint Delhiben a köd, amin nem tudsz áthatolni. Ez az, amin Krisztus áttört. Mennyire lekötelezettnek kéne éreznünk magunkat, hogy eltávolította a legnagyobb akadályt az emberi felemelkedés útjából, vagyis az Agnyán, a bennük lévő mentális lényen való áttörést. 

Olvasunk, mint az őrült, hallgatunk az emberekre, mint az őrült, szeretjük azokat, akik mentálisan táplálják az agyunkat. Annyira mentálisak, annyira szeretnek vitatkozni, olyan nagyra tartják az intelligenciájukat, hogy csak annyit tudsz mondani „Jól van. Namaskar!” Nem tudsz megküzdeni a mentális hozzáállásukkal.

Ezért kell a nagyon mentális embereknek tisztelniük Krisztust. És ez a mentális ostobaság olyan felsőbbrendűség érzést adott az embereknek. „Ó, akármit csinálhatunk. Mi van? Mi ebben a rossz?” Nem tudják korrigálni magukat, mivel, amíg nem léped át a mentális lét határát, addig nem láthatod magad. Nem tudod önmagad elemezni és megfigyelni, másokat fogsz figyelni: „Ezek a Sahaja jógik ilyenek… a Sahaja jóga olyan…” efféléket. De nem látod magad, mivel az egész mentális. 

Ezt a mentális magatartást meg kell fékezni, Urunk, Jézus Krisztus segítségével. Azonban ő is mentális. Az agyatokban Krisztus is mentális. Most mit tegyünk? Az, aki megtörte a mentális magatartást, ő is mentális – mentálissá változtattátok – mint egy kőszobor. 

Szóval, először meg kell mondanunk magunknak: „Most ne gondolkozz, ne gondolkozz, ne gondolkozz, ne gondolkozz!” Négyszer. És akkor fölé tudtok emelkedni. Ez elengedhetetlen. Meditációban az elmén túl kell lendülni. Krisztusnak köszönhetően, mivel ő tartózkodik az Agnya csakrában, hogy végezzen a mentális lét képtelenségeivel. Szerintem, az embereknek az olvasást is be kellene fejezniük, talán jó lenne. Még az én beszédem is mentálissá válik. Most mit tegyek? Már mint minden ami belemegy a fejükbe, az valamilyen módon mentálissá válik, és akkor engem kérdezgetnek: „Anyám, ezt így mondtad, vagy…?” „Azért mondtam, hogy gondolat nélkülivé válj, hogy meglepődj. Nem azért mondtam, hogy leülj, és elkezd elemezni. Nem, nem! Azért mondtam ezt, hogy sokkoljalak, és leessen az állad.” 

A legjobb dolog mindannyiótoknak, hogyha gondolat nélkülivé váltok. Ez Krisztus áldása, ezt dolgozta ki nektek, és biztos vagyok benne, hogy ha eléritek, hogy ne figyeljetek másokra, ne reagáljatok… Csak ne reagáljatok. Akármit látnak, reagálnak rá. Miért szükséges ez? Mi haszna van? Mit kezdesz ezzel a reakcióval? Ez a reagálás semmi mást nem csinál, csak a gondolatok hullámát indítja el az agyatokban – elmondtam nektek már sok százszor. Most már teljesen gondolat nélkülivé kell válnotok, ez után a Puja után. 

Ha ez megtörténik, akkor szerintem elég sokat elértünk. Ez a legnagyobb áldás, amit Krisztus adott nektek, amit élveznetek kell. Csak akkor fog ez az ‘Akash Tattwa’ működni bennetek. És hogy is működik ez? A figyelmeteken keresztül. Nálam működik, ahogy tudjátok. 

A figyelmemmel sok mindent megoldok. Hogyan? A figyelmem gondolat nélkülivé vált. Csakis gondolat nélküli. Megy, akárhova megy, működik. De ha a figyelmedet állandóan gondolatokon tartod, gondolkozol, akkor nem úgy működik, ahogy kellene. A figyelem csodálatosan működik, ha gondolat nélküli vagy, máskülönben nem. Szóval (a figyelmednek) magadon kell felülemelkednie, aztán másokon, az emberiség magasabb szintjére, ahol az éggel kommunikálsz, amit hívhatunk ‘Tanmatra’-nak vagy az éter lényegének, esszenciájának. Az éternek köszönhetően működik a televízió, van telefon. Ez egyébként egy csoda. De ezzel a ‘Tanmatra’-val, itt ülve elvégezheted a munkát, működik. A figyelem önmagában működik. Tudom, és ti is nagyon jól tudjátok. Nem kell megkérnetek arra, hogy ráhelyezzem a figyelmem, csak ráfigyeltek és működik. Ez egy nagyon fontos dolog, amivel rendelkeztek. Szerintem, ez az első dolog, amitek ha megvan, nincs több probléma. De először a Föld elem kezd el rajtunk keresztül megnyilvánulni, aztán a Tűz, majd a Víz, és aztán elérkezünk a Fényhez, és akkor az arcunk elkezd ragyogni. Legutoljára jutunk el a gondolat nélküli állapothoz, amikor a figyelmünk teljesen szabadon tudja ezt a különleges feladatot elvégezni. 

De ha állandóan gondolkozol, akkor ez a szegény figyelem annyira elfoglalt, tudjátok, annyira elfoglalt. Nem engem kell megkérni: „Anyám, kérlek helyezd rá a figyelmed.” Ha ráfigyeltek, meg tudjátok oldani. Ezzel a figyelemmel nem érzitek, hogy mitek van, mi mellett álltok, mit viseltek, mit csinálnak mások. Nem, semmit! Eggyé válsz magaddal. 

Ez egy humorral teli élet, olyan sok humorral, rengeteg örömmel, boldogsággal, hogy nem is törődsz semmivel, amivel általában az emberek foglalkoznak. 

Mostanra a Sahaja jóga rengeteg országban működik. Annyira büszke vagyok rátok, nagyon büszke vagyok. És most már az afrikai országokban is elindult, ami óriási elégedettséggel tölt el. És mindannyian meg tudjátok ezt csinálni. Mindannyian ki tudjátok dolgozni. Egy dologra kell figyelni, hogy legyetek a gondolat nélküli tudatosság állapotában, Krisztus áldása szerint. Ha ez működik, feltétlenül jól fogjátok magatokat érezni. 

Isten áldjon benneteket! 

(hindi)

Az a helyzet, hogy az angol nyelv elnyomása alatt éltünk 300 évig. Soha nem tanultam angolul. Soha. Az iskolában csak egy kis könyvünk volt, az egyetemen, az orvosi egyetemen pedig nem is tanítanak angolt. Apám azt mondta, hogy ez egy annyira könnyű nyelv, olyan kevés szóból áll, hogy nem kell hozzá tanulás. Minket maráthi iskolába küldött, és azt mondta, hogy maráthiul meg szanszkritul tanuljunk. Igazából szanszkritul sem tanultam, és hindiül sem – ez nem is volt kérdés – sem az iskolában, sem az egyetemen. A hindi nyelvet soha nem tanultam, de ennek van egy előnye. De el kell mondanom, van egy jó tulajdonságom, hogy amikor hindiül beszélek, akkor csak hindiül tudok megszólalni, amikor maráthiul beszélek, akkor csak maráthiul tudok beszélni, és ha angolul beszélek, akkor csak angolul tudok megszólalni. Egyik nyelvről a másikra fordítani nagyon nehéz számomra, és ezért nem is tudom a nyelveket összekeverni. 

A három nyelv teljesen különbözik egymástól. Senki sem hinné, hogy soha nem tanultam a hindi nyelvet, de szeretek olvasni, és sok jó könyvet olvastam, így végül megtanultam. Ahogy az elején beszéltem, az nagyon hasonlított a szanszkrit nyelvre, mivel a Maharashtrában élők így beszélnek, ők nem használják a hétköznapi nyelvet sem hindiül, sem maráthiul. A hindiben leginkább a szanszkrit szavakat használják, és néha maráthi szavakat is belekevernek. Ugye értitek? Szóval ez a helyzet. 

Ebből arra következtettem, hogy a nyelvekhez is isten adta tehetség kell, akár a zenéhez és a művészethez. Ugyanúgy létezik nyelvérzék, ami egy áldás, és segít, hogy az emberek rengeteg nyelven tudjanak beszélni. De a hindi anyanyelvűek nem igazán tudnak idegennyelvet megtanulni. Ennek ugyanaz az oka, mint ami az angoloknál. Az angolok sem beszélnek idegennyelveket. Ha mégis beszélnek, akkor nagyon udvariatlanul beszélnek, mivel csak angolul tudják kifejezni magukat, ezért más nyelven nem beszélnek. A hindi anyanyelvűeknek hasonló a helyzete; más nyelven nem tudnak beszélni. 

Sohasem fogom azt mondani, hogy tanuljatok meg maráthiul, mert a maráthi nagyon bonyolult és nagyon nehéz. Azt csak egy maráthi anyanyelvű értheti meg. Annyi humor van benne, annyi játékosság, és nincs benne illetlenség, sem trágár szavak. Ez a nyelv annyira érett és mély. Meg aztán a maráthin kívül nincs még egy, a Sahaja Jógához jobban illő nyelv. Csak maráthiul írtak a Kundaliniről, nagyon sok szent és szerzetes írt maráthi nyelven. Ha valaki egyszer megtanul maráthiul, akkor akármilyen nyelvet gond nélkül meg tud tanulni. De a maráthi anyanyelvűek nem tanulnak más nyelveket. Nagyon makacs emberek. 

Egyszer mondtam valakinek, hogy olvasson el egy hindi könyvet. Kicsit olvasott belőle és otthagyta. Megkérdeztem, hogy miért? Azt mondta, hogy annyi mocsok van benne, nem akarja hallani. A maráthi szövegeknek olyan tiszta a nyelvezete, annyira tiszta a felépítése. A Gita olvasása után, ha egy közönséges utcai könyvet olvasol, nem érted meg. Szóval jó lenne, ha néhányan közületek megtanulnának maráthiul. De nagyon nehéz nyelv, sok választási lehetőséggel (szinonímával). 

Ezt azért mondom, mert eljöttem Maharashtrába és itt is hindiül kell beszélnem, mivel ti nem tudtok maráthiul. Punában maráthiul beszélek, Mumbaiban meg hindiül kell beszélnem. Ha valaki nyelvet akar tanulni, akkor a maráthit tanulja. Érdemes megtanulni. Érdekes, hogy amikor a mi Namadevánkat, az egyik nagy szentünket, nagyon nagy szentünket Guru Nanak magához hívatta és arra kérte, hogy tanuljon és írjon panjabiul, ekkora könyvet tudott írni panjabiul.

Laktam Punjabban, így én is tudok punjabiul. Ha megtanultok maráthiul, akkor a tamil nyelven kívül az összes nyelvet meg tudjátok tanulni. Tamil nyelven is könnyen meg lehet tanulni néhány szót. Ebben az országban 14 hivatalos nyelv van. Meg fogtok lepődni, 14 hivatalos nyelv van ebben az országban. Vagyis azt mondom, hogy ha megtanulnátok maráthiul, a 14-ből már 8-9-et ismernétek. 

Egy másik gyönyörű dolog, hogy a Bibliát egyenesen az eredeti nyelvből fordították maráthira, az eredeti nyelvről van lefordítva maráthira. Itt élt egy Ramadevi nevű nagy tudású, nemes asszony, és a Bibliát az eredeti nyelvről fordította le maráthira, és a neveket is lefordította, mint például a Jánost Yohan-ra, Mátét Mathai-re. A Bibliát maráthiul olvastam, ezért sokszor összezavarodom. Nagyon érthetően fordította, annyira kedvezően(tisztán). Például azt is leírta, hogy amikor Jézus elment egy esküvőre, ott a vizet szőlőlévé változtatta. Nagyon finomszintűnek kellett lennie, hogy ezt maráthira így fordította. 

A másik furcsaság, amit észrevettem, hogy Jézus gyerekkoráról, felnevelkedéséről nem lehet angol költeményeket találni. Nem tudom, hallottatok valaha olyan költeményekről, amelyek Krisztus gyermekkorát ábrázolják? Én egyet sem hallottam. De maráthiul rengeteg van. Tegnap is énekeltétek: “Bāla vadana tava baghuni Khristā”. “Gyermeki arcodat látva, minden félelmem eltűnik.” Ez az téma hiányzik a nyugati irodalomból. Szerintem hiányoznak a gyermekkorhoz kapcsolódó történetek. Nálunk Krishnáról és Rámáról is vannak történetek: amikor gyerekek voltak, hogyan jártak, hogyan beszéltek, hogyan tartották az ujjukat a szájukban. A gyerekekről minden apróságot olyan szépen leírtak. Szerintem ezért van, hogy az indiaiaknak eszükbe se jut, hogy megöljék a gyerekeiket. Ez elképzelhetetlen. Hindi és maráthi nyelven is gyönyörű leírások születtek az inkarnációk gyermekkoráról. 

Harmadik meglepő dolog, hogy Nyugaton minden romantika a házasság előtt történik. Házasság után már nincs is romantika. Tehát, a harmadik dolog, hogy Nyugaton nem írnak a házasság utáni romantikáról, csak a házasság előttiről. Ez pont fordítva van az indiai irodalomban. A romantika akkor kezdődik, ha megházasodtál. Nagyon kedves történetek. Meglepődtem, mikor megkértem valakit, hogy keressen nekem egy olyan angol könyvet, amiben a házaspár románcáról írnak. Nincs ilyen. Vége van. Minden romantikának vége van a házasság után. Azután mit csinálnak? Veszekednek, harcolnak, vitatkoznak, elmennek a bíróságra és elválnak. Nincsen erről irodalom. Az a helyzet, hogy nagyon hálásak lehetünk a kultúránknak, nagyon hálásak. (Vegyétek el onnan, az a virágoknak van? Valaki jöjjön és vigye el onnan.)

Szóval, a maráthira fordított Bibliát olvastam, és az nagyon mély. Úgy gondolom, az angol nyelv megváltoztatta a valódi értelmét. Jézus nagyon tiszta egyéniségét, spirituális jelentőségét a Biblia maráthi fordítása megőrizte. Ez sem a hindi, sem az angol Bibliában nincs benne. 

A negyedik érdekesség, hogy a maráthiul beszélő embereknek erős az önbecsülése. Rajasthanban és Mewadban is van önbecsülésük. Az angoloktól nem fognak semmit megtanulni. Ha az angolok tanítani akarják őket, csak annyit mondanak: „Hagyd, hagyd csak. Sok hozzád hasonlót láttam már.” De északon nagyon követik az angolokat: öltönyt, nyakkendőt, cipőt viselnek. Mindenkit ugráltatnak. Maharashtrában nincs ilyen. Maráthiul beszélő nem szívesen visel öltönyt. Inkább ‘dhotit’ viselnek, még a tanultabbak is. Például, Tilak milyen nagy vezetője az országának, ugyanígy Rande, Agarkar, mindannyian. Senki nem hord öltönyt és csizmát, senki nem használ nyakkendőt. A hivatalnokok viszont igen. 

De itt hivatalnoknak lenni méltóságon aluli. Maharashtrában sokszor hirdetik az újságokban, hogy miért nem vagy hivatalnok. Aztán megemlítik 2-3 ember nevét, akik hivatalnokok voltak, és milyen jól megy nekik. A hivatalnokokat egyáltalán nem becsülik. Apám azt mondta, hogy a szolgaság alantas dolog, maradj a saját szakmádnál. Államot szolgálni még lealacsonyítóbb. Az emberi jellem elsatnyul. Én ezt már láttam, és igaza van. Ha valaki állami hivatalban van, akkor az egója felfúvódik. Kelendő lesz a házasulandók között: “3 millió”, majd “3,5 millió”. Ha valaki a kormányhivatal embere, akkor Észak-Indiában nagyon sokra tartják. De itt nem. 

Itt, ha tanulmányaid vannak, tudós ember vagy, akkor nagyra becsülnek, de az a legfontosabb, ha spirituális vagy. Ez elég nagy különbség. Éppen ezért a kezdetekkor Delhiben azon gondolkodtam, hogy ezek mit fognak megérteni? De nagyon meglepődtem, hogy Delhiben, a Sahaja Jóga mennyit fejlődött; Lucknowban olyan sokat, hogy el sem tudom hinni. Kinek az áldása ez? Ők voltak azok, akik elsőként szolgálták az angolokat, és mi történt? Hogy változtak ennyire meg? Úgy érzem, hogy ahol Shri Rama és Shri Krishna éltek, ott érezhető az áldásuk. Nincs más magyarázat. Lucknowban az élvezetekkel kapcsolatban nagyon engedékenyek – egyél, igyál, szórakozz – engedékenyek és gondtalanok. 

Mindig haboztam, az ilyen embereknek mit lehet mondani? A kapcsolataikat, a beszélgetéseiket nem értettem. Mivel Maharashtrából mentem, nem értettem az életmódjukat. Ahogy a sógornővel, anyóssal, a lánytestvérrel tréfálkoznak, számomra érthetetlen. Most meg látom Shri Rama, Shri Krishna áldását, Kabir tanítását, Nanaka áldását. Ezek a punjábi emberek… Punjábban tanultam és azt gondoltam, hogy a Sahaja Jógát soha nem fogják megérteni. Meg vagyok lepődve, teljesen meg vagyok döbbenve. Hogy tettek szert ilyen üdvösségre és örömre? Semmilyen tanítást nem kaptak, és mégis! Maharashtrában sokat dolgoztam. A falvakat jártam, vidéken mindenhova elmentem, nagyon sokat dolgoztam. De Maharashtrában nem terjedt el annyira. Az a minőség, amit Észak-Indiában találtam, nincs meg Maharashtrában. Nagyon meglepő, hogy olyan sokat dolgoztam hiába. Ellenben elkezdtek Engem támadni. 

Arra jöttem rá, hogy itt nagyon sok hamis guru van. Minden embernek van egy guruja: guru itt, guru a házban… rengeteg guru van. Az úgynevezett ‘Panchang’-ban is (kalendárium) szerepel minden guru neve, a születési ideje, ez-az. Istenem, ez mind teljesen haszontalan. Volt közöttük néhány nagyszerű is, de nagyon kevés. Nagyon kevés. Olyan hamis guruk vannak, akik pénzen és nőkön kívül semmit sem akarnak. Maharashtra földje olyan nagy és olyan tiszta, sok istennőnek a helye: Mahalakshmi, Mahasaraswati, Mahakali és Adi Shakti is. Mindegyikük Maharashtrában található. Ashtavinayak és Maha Vinayak is itt van. Az itteni emberek nem becstelenek, nem tisztátalanok, de nem értik a dharmát, nem értik. Csengetni, templomba menni, guruk után futni – csak ezt tudják. Nagyon ritualista emberek, de más nincs, nincs erkölcstelenség. Annyira szertartáskedvelők, hogy ezen nem is tudunk változtatni. Ez a helyzet. 

Arról is beszéltem nektek, hogy a külföldiek, akiktől nem számítottam semmire, akikről azt gondoltam, hogy milyen hasznavehetetlenek, hogy fogalmuk sincs semmiről, és nézzétek, honnan hova jutottak! Az északiak, akikről azt gondoltam, hogy sosem jönnek a Sahaja Jógába, és Delhit Billinek (macska) hívtam… Az esküvőm is Delhiben volt, az apám is Delhiben élt. Semmit sem reméltem tőlük. Meglepő, hogy ma Delhiben, Delhitől északra, Punjábban, U. P.-ban, mindenhol, Rajasthanban, fejlődik a Sahaja Jóga. Maharashtrában rossz a helyzet. Azért fontos az ittlétetek, mert a vibrációtok hatására sokan felemelkednek, amit az emberek érezhetnek. Azzal, hogy idejöttök a figyelem (chitta) is erősödik, és ettől Maharashtra gurujai, akik még mindig nagyon sokan vannak – maráthiul azt mondjuk: ‘ucalbangdi karne’ (felvesz és kidob), ezt nem tudom lefordítani. Ez az a munka, amit csak a vibrációtok tud elvégezni, összeszedni és elűzni őket. 

A mai nap különleges, amikor Jézus Krisztus tisztasággal teli életét tisztelitek. Mondhatom, hogy ezek a hamis guruk, – akiket Jézus, ha itt lenne, ostorral kergetne el –, ezeket a gurukat kényszeríteni kell, hogy szedjék a sátorfájukat, és tűnjenek el innen. Nem tudom, hova fognak elmenekülni. Nagyon sok pénzt kerestek mindannyian, bolondot csináltak mindenkiből. Létezik egyfajta naiv butaság errefelé. Akármilyen guru jön, annak meg kell érinteni a lábát. Itt rengeteg az „érintsd meg a lábam” király. Az a gond, hogy engedjük magunkat becsapni, és ez nem tudom, miért van így. Akárki jöhet, bármit taníthat: “Gurudev megjött” és kész. Ez nálunk hagyomány. Ezek miatt a vak hagyományok miatt ment tönkre Maharashtra. Azt mondom, hogy Jézus életének, személyének egyszerűsége, tisztasága és ártatlanságának fegyvere, Shri Ganeshán keresztül biztos elpusztítja ezeket az embereket, és Maharashtra is felébred spirituálisan.

Az itt élő emberek is megérzik majd azt az egyetemes dharmát és ‘param tattwa’-t, (az Isteni lényegét), ami itt annyi szentben megvolt. Nincs olyan szent, aki ne említette volna a Kundalinit. Minden szent beszélt a Kundaliniről. Egyik nagyszerűbb, mint a másik. Ebből az országból származnak azok a szentek, akik olyan kemény munkával próbálták spirituálisan felemelni az országot, ahol Nekem nem sikerült. De a ti jelenlétetek nagyon kedvező. Az, hogy itt vagytok, az itteni embereket is felrázza, és megértik, hogy milyenek is azok a guruk, akiket követnek. Erről azért beszélek, mert többen kérték, hogy „Anyám, Ganapatipulénél jobb ez a hely, ott is tartsunk programokat.” Azt válaszoltam, hogy nektek kell idejönnötök. A ti felelősségetek, hogy mindenkit felemeljetek. 

Elengedhetetlen, hogy egész Maharashtrát felemeljétek. Ezért szükséges, hogy idejöjjetek akkor, amikor Jézust tiszteljük. Nagyon nagy szükségünk van rá. Már mondtam nektek, hogy ezeket a gurukat ostorral fogja elkergetni. Tudnotok kell, hogy ma itt az Ő legfőbb isteniségét tiszteljük és ébresztjük fel. Az Ő ereje által Maharashtra földje megtisztul és szent lesz. Sok Ganesha Puját tartanak az emberek, de azzal nem foglalkoznak, hogy Ganesha valójában kicsoda és mi a jelentősége. Nem értem őket. Az ilyen zűrzavarban élő emberek felemelkedéséhez szükség van arra, hogy ti idejöjjetek. Minden évben eljöttök Jézus születésének megünneplésére. Ez nagyon nagy dolog. 

Végtelen áldást mindannyiótoknak!