Virággyermekeimnek Haragusztok az életre,Mint a kisgyerekek,Kik elvesztették édesanyjukat a sötétben.Durcásságotok kétségbeesést mutatEredménytelen utazásotok végén.A Csúfságot viselitek magatokon, hogy felfedezzétek a SzépségetMindennek hamis nevet adtok az Igazság nevében.Kimerítitek az érzelmeket, hogy megtöltsétek a Szeretet kelyhét.Én édes gyermekeim, kedveseim,Hogyan nyerhetitek el a békét, ha háborút viseltekMagatokkal, létezésetekkel, az örömmel magával.Elég volt a lemondás erőfeszítéséből,A vigasztalás hamis maszkjából.Most már pihenjetek meg a lótuszvirág szirmainKegyes Édesanyátok ölében.Gyönyörű virágokkal ékesítem fel életeteket,Örömteli illattal töltöm ki perceiteketÉs felkenlek benneteket Isteni Szeretettel.Most már nem bírom tovább a kínjaitokat!Engedjétek, hogy befogadjalak benneteket az öröm óceánjába,Hogy elvegyüljön létetek a Hatalmasabban,Aki Valótok virágkelyhében mosolyogÉs Aki titokzatosan rejtőzködve ugrat benneteket egész idő alattLegyetek tudatosak és rátaláltok, KiMinden idegszálatokat üdvözítő örömmel remegteti meg,És fénnyel borítja be az egész Világmindenséget. Nirmala Anya