Virággyermekeimnek

Haragusztok az életre,
Mint a kisgyerekek,
Kik elvesztették édesanyjukat a sötétben.
Durcásságotok kétségbeesést mutat
Eredménytelen utazásotok végén.
A Csúfságot viselitek magatokon, hogy felfedezzétek a Szépséget
Mindennek hamis nevet adtok az Igazság nevében.
Kimerítitek az érzelmeket, hogy megtöltsétek a Szeretet kelyhét.
Én édes gyermekeim, kedveseim,
Hogyan nyerhetitek el a békét, ha háborút viseltek
Magatokkal, létezésetekkel, az örömmel magával.
Elég volt a lemondás erőfeszítéséből,
A vigasztalás hamis maszkjából.
Most már pihenjetek meg a lótuszvirág szirmain
Kegyes Édesanyátok ölében.
Gyönyörű virágokkal ékesítem fel életeteket,
Örömteli illattal töltöm ki perceiteket
És felkenlek benneteket Isteni Szeretettel.
Most már nem bírom tovább a kínjaitokat!
Engedjétek, hogy befogadjalak benneteket az öröm óceánjába,
Hogy elvegyüljön létetek a Hatalmasabban,
Aki Valótok virágkelyhében mosolyog
És Aki titokzatosan rejtőzködve ugrat benneteket egész idő alatt
Legyetek tudatosak és rátaláltok, Ki
Minden idegszálatokat üdvözítő örömmel remegteti meg,
És fénnyel borítja be az egész Világmindenséget.

Nirmala Anya