Shri Saraswati Puja, Dhulia (India), 1983. január 14.

A szeretet sokféle kreatív módon fejeződik ki. Láthatjátok, hogy Raulbai mennyire szeret Engem, és ezen a helyen mindegyikőtöknek új ötlete támadt, hogy valami gyönyörűt alkosson. És ahogyan a szeretet növekszik bennetek, úgy fog fejlődni a kreativitásotok. Saraswati kreativitásának a szeretet az alapja. Ha nincs szeretet, nincs kreativitás. Mélyebb értelemben is így van. Azok, akik tudományos vívmányokat hoztak létre, nem magukért, hanem az emberiség iránt érzett szeretetből tették azt. Senki sem önmagának készítette azokat. Ha önmaguk számára is készítették, annak általános használatúvá kellett válnia, egyébként nem lett volna értelme. Még akkor is, ha azt mondjátok, hogy az atombombát és hasonlókat is a tudomány hozta létre, azok védenek is. Ha nem lettek volna megalkotva, az emberek nem adták volna fel a háború gondolatát. Most senki se gondolhat arra, hogy legyen egy nagy háború. Manapság senki sem gondol világháborúra. Persze, vannak a hidegháborúk, de azoknak is fokozatosan végük lesz, amikor elegük lesz belőle.

Saraswati minden jobb oldalhoz kapcsolódó tevékenységének szeretetben kell végződnie. Szeretettel kezdődik, és szeretetben végződik. Bármi, ami nem szeretetben végződik, az csak feltekeredik és vége lesz. Egyszerűen eltűnik. Láthatjátok, hogy még az anyag is, ami nem a szeretetet szolgálja, eltűnik. A szeretet kell legyen mindennek az alapja. Különben minden olyan anyag, amit teremtünk, ami sarkos, és nem illeszkedik a tömegtájékoztató eszközökhöz, ami nem rokonszenves a tömegnek; persze időbe telik, ti is láttátok, hogy időbe telik – de hajlamos arra, hogy eltűnjön, mint a kámfor, amint kiderül, hogy nem tetszik a tömegeknek.

Nos, ez a szeretet, amiről beszélünk, Isten nagyszerű szeretete, amit egyértelműen a vibrációk révén ismerünk. Az emberek nem ismerik a vibrációkat, de nem tudatosan mégis képesek érezni azokat. A világ összes nagy festményének vannak vibrációi. A világ nagy művészi alkotásainak vannak vibrációi. Csak azok állták ki az idő próbáját, amelyeknek vannak vibrációik – a többi elenyészik. Biztos, hogy voltak olyan emlékművek és szörnyű szobrok és más szörnyűségek, amiket réges-régen alkottak. De mindegyiket elpusztította a természet, mert nem tudtak ellenállni kala, az idő destruktív erejének. Minden, ami fenntartó, ápoló, gondoskodó, ennek a szeretetnek az érzéséből ered, ami nagyon fejlett bennünk, és azokban is, akik még nem önmegvalósultak. Végül, az egész világnak meg kell értenie, hogy az embernek Isten végső szeretetéhez kell fordulnia, különben nincs értelme.

Láthatjátok, hogy a művészetekben az emberek más módszereket is alkalmaznak, hogy elnyerjék mások tetszését. Olcsó és közönséges dolgokat használnak, csak azért, hogy elhitessék az emberekkel, hogy ez művészet. De ez mind el fog tűnni. Mint mondtam, nem tudnak majd ellenállni az időnek, nem tudnak. Mert az idő elpusztítja őket. Mindezeknek a dolgoknak el kell tűnniük, és már látható az, ahogyan mindenütt változnak a dolgok, még nyugaton is. Szóval nem kell olyan csalódottaknak lennünk a nyugattal kapcsolatban, és azt mondani, hogy az kietlen. Minden rendben lesz, és így kell történnie. Mondhatom, hogy főleg nyugaton tett sokat Shri Saraswati tisztelete. Sokkal többet, mint Indiában, mert sok mindent megtanultak és sok mindenre megpróbáltak rájönni. De az egyetlen dolog, amit elfelejtettek, az az, hogy az Istennő, az Isten az Adományozó. Minden az Istennőtől származik. Ezt felejtették el. És ebből adódtak a problémák.

Ha nincs Lélek a tanulásban, ha nincs az Istennő forrása a tanulásban, akkor az teljesen haszontalan. Ha rájöttek volna, hogy ott van a Lélek, és ő működtet mindent, akkor nem mentek volna annyira messzire. És erre figyelmeztettem az indiaiakat is, bár valamilyen szinten most kezditek az ipari forradalmat, és hogy elkerüljétek az ipari forradalom komplikációit, próbáljátok meg megismerni a Lelket. Ha nem ismeritek a Lelket, ugyanazok a problémáitok lesznek, mint ezeknek az embereknek. Mert ők is emberek, és ti is emberek vagytok. Ti is ugyanabba az irányba fogtok menni. Találomra futtok, és majd gondjaitok lesznek, ugyanazok, amik a nyugatiaknak vannak.

Shri Saraswati áldásaiból olyan sok van, hogy nem lehet ilyen rövid idő alatt mindet leírni. És Surya (Nap) annyi erőt adott nekünk, hogy lehetetlen egy, vagy akár tíz előadásban is elmondani őket. De hogyan megyünk Surya és Saraswati ellen, miközben Saraswatit tiszteljük, ezt tisztán kell, hogy lássuk önmagunkban. Például a nyugati emberek nagyon szeretik Suryát, mert ott nincs Surya. De, mint tudjátok, túl messzire mennek vele, és Surya-bonyodalmakat teremtenek magukban. De a fő dolog, amit egy embernek el kell érnie a Suryán keresztül, az a Fény (vivek), a fény, ami bennetek van. És ha a Surya csakra az Agnya szinten Jézus Krisztus Urunk székhelye, akkor még fontosabb, hogy az élet tisztasága, amit niti-nek hívunk, az élet erkölcse legyen.

Nyugaton maga az erkölcs egy vitatható kérdéssé vált. Az embereknek egyáltalán nincs érzékük az abszolút erkölcshöz. A vibrációk révén, természetesen nektek van. De ők mindannyian ellene mentek. Azok, akik Jézus Urat imádják, azok, akik Suryát, akik Saraswatit imádják, mind Surya ereje ellen mentek csak azáltal, hogy nem engedelmeskednek neki. Mert nem lehetsz Surya, ha nincs megfelelő érzéked az erkölcsiséghez és a szentséghez. Maga a Surya ad fényt, hogy mindent tisztán láthassunk. Nagyon sok tulajdonsága van Suryának. Felszárít mindent, ami vizes, koszos, szennyes. Felszárítja az összes olyan helyet, ami parazitákat tenyészt. De nagyon sok parazita jön létre nyugaton. Nem csak paraziták, hanem szörnyű szekták és szörnyű dolgok, amik azokban az országokban jöttek létre, amelyeknek fénnyel kellene, hogy telve legyenek, és mégis abban a sötétségben élnek.

Sötétségben a Lélekről, sötétségben a saját tudásukról és sötétségben a szeretetről. Ez a három dolog vette át az uralmat azokban az országokban, ahol a fényt kéne szeretniük. A fény nem azt jelenti, amit a fizikai szemeitekkel láttok. A fény azt jelenti, ami bennetek van, a szeretet fénye. Az embernek meg kell érteniük a szeretet fényét. Olyan megnyugtató, olyan kedves és olyan gyönyörű. Olyan szeretetteljes, olyan gazdag, hogy mindaddig, amíg nem érzed magadban azt a fényt – az a fény, ami a tisztaság tiszta szeretetéből, tiszta kapcsolatból és tiszta megértésből áll. Ha képesek vagytok ezt a fényt magatokban kifejleszteni, akkor minden megtisztul. „Moss meg, és fehérebb leszek a hónál!” Ez történik veletek, amikor teljesen megtisztultok.

A természet legtisztább formája bennünk van. A csakráink a természetnek e legtisztább formájából készültek. Mi vagyunk az egyedüliek, akik tönkreteszik ezt a mentális tevékenységünkkel. Ugyanazon erő, a Saraswati erő ellen. Maga Saraswati ellen mentek. Saraswati az, aki kitisztítja mindazt, ami nem tiszta a természetben, míg mi a mentális aktivitásunkkal tönkretesszük mindazt. Az összes mentális tevékenységünk a tiszta intelligencia ellen van. És ezt kell megértenünk, hogy ezt a tiszta intelligenciát nem szabad tönkretennünk a gondolkozásunkkal. A gondolkozásunk olyan felfuvalkodottá, olyan önhitté és annyira tisztátalanná tehet minket, hogy tényleg megehetjük a mérget és azt kérdezzük, hogy: „Mi baj van vele?” Teljesen a Saraswati ellentéte. Ha Saraswati bennünk van, subuddhi-t, bölcsességet ad. És ezért kell nekünk Saraswatit és Suryát tisztelnünk, mert tiszta képnek kell lennie bennünk arról, amiknek lennünk kell. Arról, hogy mit csinálunk. Arról, hogy milyen szennyben élünk. Arról, hogy mibe keveredik az elménk.

Végül is a felszabadulásért vagyunk itt, nem azért, hogy csak az egónkat kényeztessük és együtt éljünk a szennyel, ami bennünk van. Tehát ez a fény megvilágosított minket, és meg kellene próbálnunk a saját mentális szennyünk fölé emelkedni, ami állandóan körülöttünk termelődik. Azonkívül, magasabbra kell emelkednetek és megértenetek, hogy bennünk van egy dolog, amit egónak hívnak. És az ego hamis, teljesen hamis. Te nem csinálsz semmit. Igazából, amikor a szemeiteket ide-oda forgatjátok, mikor a figyelmetek ide-oda csapong, az nem más, mint az egótok, ami az uralma alá akar vonni benneteket. De valójában az ego egy abszolút hamis dolog, mivel csak egy ego létezik, az pedig maga Isten, a Mahata-Ahamkara.

Nincs egyetlen egy ego sem, ami létezne. Ez egy mítosz. Ez egy nagyon nagy mítosz, mert ha elkezditek azt hinni, hogy ti csináltok mindent – ezt csinálod, azt csinálod, amit valójában nem is ti csináltok – és közbelép ez az értelmetlen ego, és elkezditek kifejezni, akkor az minden irányba kivetülhet. Ha előre vetítődik ki, megpróbál legyőzni másokat, megpróbál uralkodni mások felett, megpróbál megölni másokat, Hitlerré válik. Ha a jobb oldal felé megy, akkor a tudat felettivé válik. Elkezd dolgokat látni, amik abszurdok, amik bolondok, amik butaságok. Amikor a bal oldalra megy, akkor elkezd beszélni – úgy értem, dolgokat látni –, magadat nagy emberként látod, mint egy nagy Jézust, vagy egy nagy Devit vagy olyasmiként, mint Adi Guru, és „Én egy nagyszerű személyiség vagyok.” – az ilyen az bal oldalra vetült ki. Amikor hátrafele megy, az egy veszélyes fajta. Olyankor az emberek olyan gurukká válnak, akik tönkretesznek másokat. Amikor az ego hátrafelé megy, akkor olyan gurukká válnak, akiknek maguknak is rengeteg problémájuk van saját magukban, és megpróbálják a többi embert belehúzni ezekbe a szörnyű dolgokba, ami úgy van leírva, mint az abszolút Naraka. Így mozog az ego minden irányban.

Amikor az emberek a jobb Vishuddhijukat próbálják használni, azaz magukról beszélnek, az mind közül a  legrosszabb. Akármilyen egód is van, ha elkezdesz dicsekedni és beszélni róla, akkor az körülvesz, annyira megvastagítja az ego falait, hogy lehetetlen lesz áthatolni azon. Mert az ilyen ember teljesen elégedett önmagával, és azt el is hiszi magáról. És amint elkezd hinni egy ilyen butaságban, attól kezdve lehetetlen lesz – lehetetlen lesz áthatolni rajta.

Tehát amikor dicsekedtek, vagy hencegtek, legyetek óvatosak. Tudjátok, hogy mi vagyok, de hányszor mondom azt, hogy „Én az vagyok”? Még akkor is, ha egyszer elmondom, rengeteg vibrációt kaptok. De hányszor mondom el? Legfeljebb, ha ti mondtok valamit, én csak azt felelem, hogy „Igen.” De nem mondom azt. Ha kimondom hangosan, nem tudom, mi történhet. Az egész dolog felrobbanhat! Tehát az embernek meg kell értenie, hogy a Mahata-Ahamkara az, aki tesz, aki működtet, aki teremt. Néha rátok kiabálok. A bhútok egyből elfutnak. Csak egyszer kiabálok. Tegnap is láthattátok az összes bhútot beszélni, és mind elfutottak. Tegnap ezt már elmondtam. Tehát meg kell értenetek, hogy most már önmegvalósult lelkek vagytok, és ti is meg tudjátok ezt tenni. Használjátok a jobb Vishuddhitokat, hogy magatokra kiabáljatok: „Na most már, kérlek, befejeznéd a hencegést, befejeznéd, hogy butaságokat mondasz, befejeznéd a dicsekedést!” Akkor be fogja fejezni.

Ez a vastagodás olyan embereknél megy végbe, akik tényleg aktívak. Valamit tenni akarnak, nem mintha nem lennének aktívak. Tenni akarnak. De csak egy módját ismerik, mégpedig azt, hogy sokat beszélnek. Nem értik meg, hogy léteznek belső utak, amivel jobban tudjátok irányítani. Mivel nem akarnak változni, ezért inkább beszélnek. És ha egyszer rászoknak a beszédre, és beszélnek róla, az összes erő elmegy. De ha nem beszélnek róla, és magukban tartják, akkor rendben van. Elmondhatjátok Nekem a tapasztalataitokat, rendben van, de ha elkezdtek másoknak is beszélni róla, és túl sokat beszéltek, akkor az erő, amit kaptatok, fokozatosan el fog tűnni. És csak a lehető legalacsonyabb szintre süllyedtek. Tehát az embernek nem kell túl sokat beszélnie arról, hogy nekem megvan ez az erőm, megvan az az erőm, vagy én ezt gondolom, vagy én ezt csinálom, ami egy nagyon helytelen dolog. Figyelmeztetlek titeket, ne próbáljatok meg dicsekedni!

Igen, beszélhettek az Én erőimről. Az rendben van. De ne próbáljatok meg a saját erőitekről beszélni. Mikor kell, természetesen, mikor egy negatív emberhez beszélsz, vagy valakinek el kell mondani, akkor azt kell mondanod, hogy „mi”, nem pedig „én”. „Mi”, vagy, „néhányunk” érezte ezt az erőt magában. „Mi” láttunk embereket. Lehet, hogy csak rólad van szó, de nem kell azt mondanod, hogy „én”. Amit mondanod kell, az az, hogy „mi”. Akkor a Mahata-Ahamkarává váltok. Amikor azt mondod, hogy „mi”, „itt, néhányunk”, „mi csináljuk”. Mint Gregoire könyvében ügyeltem arra, hogy ne legyen benne sok „én”, hanem „mi” legyen benne. „Mi úgy gondoljuk…”, „Mi csináljuk…”. A „mi” az egész kollektív lényt jelenti, az egész kollektív organizmust, a Sahaja jógik élő organizmusát.

Tehát, ha azt mondod, „Igen, néhányunknak van…”, azt jelenti, hogy magadat lejjebb helyezed, és mindenki mást magad fölé helyezel. Mondd: „Igen, néhányunknak van. Tudom, hogy néhányunknak van ilyenje.” Így kell csinálni. Mert ha le akarod győzni az egódat, meg kell engedned, hogy mindenki másba terjedjen szét. Csak így lesztek tökéletesen rendben. Hadd terjedjen. Mi mind Sahaja jógik, mi mindannyian. De a büszkeség nincs ott. Láttam, hogy a büszkeség nincs ott. De még mindig nagyon egyéni. Ha elkezdtek úgy gondolkodni, hogy „mi Sahaja jógik”, akkor az történik, hogy „egy” személyiséggé, „egy” szervezetté váltok.

De az ember le fogja nézni a többit. Látni fogja, hogy ez az ember alacsony szinten van, míg az az ember magasabban van; az az ember meg ott van. De nem fog arra gondolni, hogy „mi”, a Sahaja jógik, milyen gyönyörűek vagyunk. „Mi”, a Sahaja jóga teste, milyen szépek vagyunk. Tehát mindig úgy gondolkodjatok, hogy „mi”, azért, hogy az egótok csökkenjen, csökkenjen, csökkenjen. És ugyanaz az ego, ami olyan viccesen és abszurdan néz ki, holnap majd az Ekadéshává válik. Ma a személyes ego egybeolvad az Ekadeshával. De mindannyiunknak emlékeznünk kell arra, hogy mindig „mi”-t mondjunk. Ezért a mai nap egy nagyszerű alkalom számunkra a változásra, mert a Nap most változtatta meg az mozgását. A Nap most erre az oldalra fog jönni. Úgyhogy köszöntsük a Napot, ami felénk, Északra jön.

És az ausztráloknak azt kell mondaniuk, hogy annak ellenére, hogy a Nap elment, alapítsuk meg itt a Napot, a Nap királyságát magunkban. Mert a Nap sohasem tűnik el belőlünk. Tehát ilyennek kell lennie a hozzáállásunknak, mikor „mindannyian együtt”, vagy „egy” személyiségként gondolkodunk. És bárki, aki megpróbál különbözni, vagy más lenni, az ki fog esni. Ki fogom dobni. Bármi is legyen, ki fog esni. Tehát magatokat ítéljétek meg, bárki, aki kiválasztott vagy akármi akar lenni. Mindenkinek meg kell tennie, amit szeretne azért, hogy táplálja az egészet, hogy segítse az egészet, hogy felszabadítsa az egészet. És semmiképp sem azért, hogy valakit mindig elnyomjon.

Mert nem ilyen a Sahaja jóga. A Sahaja jóga csak kollektíven működik. És az, aki kifejlesztette magában ezt az átható Lelket, az egy valódi Sahaja jógi. Aki nem fejlesztette ki, az nem az! Akármit gondoltok magatokról, nincs mit mondanom. De ez az átható személyiség, ami helyről helyre megy, akár beszélsz akár nem. Mint amilyen Anyátok. Ha találkozunk, vagy ha nem, nincs különbség, de áthatok rajtatok, egészen kicsi, apró dolgok révén is ott vagyok veletek. Tehát így próbáljatok meg egymáson keresztül is áthatni, és a szépséget látni magatokban. Érezzétek magatokat a lehető legjobban, mert az a legnagyobb dolog. Az a legnagyobb dolog, amit elérhettek. Mert ez az ego, tudjátok, olyanná tesz titeket, mint egy dióhéj, és egyszerűen nem tud kapcsolatot teremteni az áthatás szépségével, és látni, ahogyan a hangok egymásba olvadnak.

Ez egy nagyszerű ötlet, egy nagyszerű dolog, hogy Dhuliában tartjuk ma a puját. Miként Dhulia azt jelenti, hogy por. Por. És egyszer írtam egy verset,  gyermekkoromban, emlékszem. Nagyon érdekes vers volt, nem tudom, hogy most hol van, de így szólt: „Kisebb szeretnék lenni, mint egy porszem, ami a széllel repül. Mindenhova száll. Elszállhat, és leülhet egy király fejére, vagy valaki lába elé eshet. És elreppenhet, leülhet egy kis virágra, és mindenfelé járhat, és leülhet. De én egy olyan porszem szeretnék lenni, ami illatos, táplál és megvilágosít.” Így volt, egy nagyon szép verset írtam, emlékszem, úgy hét éves lehettem akkor. „Egy porszemnek lenni…”, tisztán emlékszem rá, régen, „Legyek porszem. Hogy áthatoljak az embereken.” Ami egy nagyon nagy dolog, hogy olyan porszemmé válj. Olyan, hogy akármi, amihez hozzáérsz, feléled, akármi, amit érzel, az illat lesz. Nagyszerű olyannak lenni. És ez volt a vágyam, és meg fog valósulni. Már fiatal koromban élt ez a kép bennem, hogy egy ilyen porszemmé váljak, és ma, miközben hozzátok beszéltem, eszembe jutott, hogy az akartam lenni, és ez a hely erről szól.

És Raulbai pontosan ilyen. Ő egy nagyon egyszerű nő, nagyon egyszerű nő, és úgy is él, mint egy nagyon egyszerű ember. Neki megvan az érzéke az áthatáshoz. És most már olyan rengeteg Sahaja jógi van, és tegnap akik eljöttek, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól elsajátítják a Sahaja jógát. Rengeteg Sahaja jógi van itt Dhuliából is. És biztos vagyok benne, hogy többen is lesznek. Remélem mindegyikükkel találkoztatok már. Barátkozzatok velük. Próbáljátok megismerni őket, hogy kik ők. Lehet, hogy nem beszélnek angolul. Keressetek valakit, aki fordít nektek. Beszéljetek velük és legyetek kedvesek velük. Legyetek barátságosak velük. Az áthatás miatt akartam, hogy találkozzatok egymással. Illene tudnotok, hogy kik élnek itt, Nasikban. Mert valahogy, soha nem találkozunk azokkal a Sahaja jógikkal, akik azon a helyen laknak. És amikor hazamegyünk, csak egy-két címünk lesz. Nem egy jó ötlet. Próbáljátok megtudni, hogy hány ember él itt. Kérdezzetek róluk. És hasonlók.

Ez az áthatás csak akkor lehetséges, amikor az egód áthat mindenfelé a környezetedben. És ez a módja annak, hogyan győzd le a jobb oldal problémáit, és a módja, ahogyan kell tisztelni Saraswatit. Mert Saraswati kezében van egy veena (ejtsd: vína), és az a veena az ősi hangszer, amin zenét játszik, és a zene áthatja a szívet. Nem tudod, hogyan hatol beléd, és hogyan hat. Így kell egy Sahaja jóginak is áthatni – mint a zene. Annyi tulajdonság van, mint mondtam, amiket nem lehet egy előadásban leírni.

De az egyik legnagyszerűbb tulajdonsága Saraswatinak az, hogy végül finomabb szintű dolgokként jelenik meg, mint ahogy az Anyaföld is végül illat lesz. A zene dallammá válik, és így Ő akármit teremt, az valami nagyobban végződik. Az anyag, bármi, amit megteremtett, esztétikus lesz. Ha az anyag nem esztétikus, akkor az közönséges, és így minden az. Most azt mondjátok, hogy mi a víz. A víz a Gangesszé válik! Ezek a finomabb dolgok. Szóval az anyag finomabb szintű lesz, mert át kell hatnia. Mindennek áthatónak kell lennie, akármi is legyen. És a legjobb a levegő. Az a levegő vibrációkká változik! Tehát láthatjátok, hogy bármi, ami létrejött ebből az anyagból, az öt elemből, egy finomabb dologgá alakul. Természetesen a jobb és a bal oldal is kidolgozza. Mert a szeretetnek kell dolgoznia ezen, és amikor a szeretet dolgozik az anyagon, azzá válik, és így kell az embernek a saját életét néznie, hogy azt az anyag és a szeretet gyönyörű kombinációjává tegye.

Isten áldjon meg benneteket!